Rabbids: Party of Legends teszt Több mint 15 éve már annak, hogy az őrült nyulak megérkeztek világunkba – pontosabban a videojátékok világába. A Rayman-széria spin-offjaként indult Raving Rabbids sorozat minijáték-gyűjteményként kezdte a 2006 végi Rayman Raving Rabbidsszel, amelyhez nem maradtak el a folytatások, a bolondos nyulak pedig azóta számos más alkotásban is felbukkantak, mint például a Mario+Rabbids Kingdom Battle crossover taktikai kalandjátékban. Most azonban ismét egy partyjáték érkezett a főszereplésükkel.
A Rabbids: Party of Legends le se tagadhatná, hogy a Ubisoft kínai stúdiójának munkája, ugyanis a sztori mód (merthogy történet is van) a Nyugati utazás című, a XVI. századból származó kínai regényt dolgozza fel – persze amolyan nyulas módon. Ennek megfelelőek a tapsifülesek ruházata is a távol-keleti világot idézi. A kezdeti választékban 22-t találunk belőlük, de ez egészen 45-ig bővülhet a játék során. A történetre visszatérve röviden annyit érdemes tudni, hogy a nyuszik időutazó mosógépükkel pont belecsöppennek az említett regény világába, és hogy jóvá tegyék eme bűnüket, egy rakás könyvet kell összeszedniük. Ehhez pedig minél több játékban győzedelmeskedni kell, ugyanis a magasabb helyezésért jár belőlük több. (Meg néha máshogy is szerezhetünk még könyveket, de erről később.)
Összesen 50 minijátékot találunk a programban, azonban kezdetben ezeknek csak egy része érhető el, és a sztori módban oldhatjuk fel a többit. Ez azok számára lehet bosszantó, akik inkább csak egymás után szórakoznának a különböző kis cuccokkal, és nem érdekli őket a történet. Ezek a minijátékok azonban túl sok újat nem mutatnak, szinte mindet láthattuk már valamelyik korábbi Raving Rabbids epizódban (mint például amikor a nyulaknak tányérhalmokat kell egyensúlyozniuk pincérként), vagy más hasonló alkotásokban, mint például a Frantics, vagy még korábbról a Buzz! Junior játékok. Van, ahol egy platformon kell minél tovább fennmaradnunk, miközben lökdöshetjük a többieket, másikban egy fát kell csapkodnunk, de csak amíg fel nem bukkan egy szereplő, vagy a megjelenő tábláknak megfelelő irányba kell mozgatnunk az analóg kart – de vigyáznunk kell, mert az egyik szereplő mindig az ellenkezőjét mutatja annak, ami a teendőnk.
A zenei ritmusjátékos részek egész kellemesek voltak, viszont amikor egy-egy szerencsekerekes játék jött, azt teljesen feleslegesnek éltem meg (igaz, ezek a minijátékoktól függetlenek, de a sztoriban nem lehet átugrani ezeket). Ilyenkor három opcióból kell választanunk, amelyek mindegyikénél más és más az esélye annak, hogy kapunk vagy veszítünk könyvet (vagy nem változik a mennyiségük) – ezekben semmi ügyességi dolog nincs, gyakorlatilag a vakszerencse dönt sorsunkról.
A Rabbids: Party of Legendset négyen játszhatjuk egyszerre (de ha épp egyedül vágnánk neki, annak sincs akadálya, MI-vezérelte nyulakat ad mellénk a játék), azonban ez kizárólag helyi játékot jelent, online opciót ugyanis nem építettek a programba. És bár a partyjátékokat általában egy-egy buli során szokás leginkább elővenni, manapság úgy vélem, az online opció hiánya inkább fájó, mint megbocsátható.
Aki szerette a Raving Rabbids epizódokat, az hosszú idő után most újabb partyjátékban irányíthatja bolondos kedvenceit. A Rabbids: Party of Legends szórakoztató is tud lenni, nagy újdonságot viszont nem igazán érdemes keresni benne. Egy újabb minijáték-gyűjtemény, kisebb hiányosságokkal, de annál őrültebb nyulakkal.
