Két hete nyúzom már a decemberben megjelenő X-plane 12 korai változatát, de a kezdetektől tudtam, hogy nagy fába vágtam a fejszémet. Repülőgép-szimulátoros tapasztalataimat ugyanis leginkább a DCS Worlddel szereztem, azaz leginkább harci repülőgépeket és helikoptereket irányítottam, a kereskedelmi repüléshez – azaz a Microsoft Flight Simulator és az X-plane szériákhoz – kevésbé volt közöm (utóbbihoz egyáltalán nem). Ennek megfelelően a cikkben is ilyen szemszögből mutatom be a játékot, azaz a katonai gépekből polgáriba „átülő” fotelpilótaként vizsgálva azt.
Lássuk tehát, mit is kínál a Laminar Research játéka! Kapunk 18 repülőgépet (ebből 7 új a sorozatban, mint például az Airbus A330 vagy a Cessna Citation X), a nagy utasszállítóktól kezdve a kecses légcsavaros kisgépeken át egészen a siklórepülőig. Több mint 17 ezer kidolgozott (!) légikikötő került a játékba a világ minden tájáról. Ahhoz, hogy ezeket mind használhassuk, telepíteni kell az összes ingyenes sceneryt is az alapjáték mellé. És akárcsak a Flight Simulator vagy a DCS World esetén, itt is vásárolhatunk majd további repülőgépeket borsos áron.
Elég nagy és aktív közössége van az X-plane-nek, millió letölthető kiegészítő funkció, scenery, kézikönyv és plugin lelhető fel a neten, elég könnyű elveszni bennük. Mivel ez elsősorban szimulátor, nem pedig játék, csak akkor érdemes beleugrani, ha rendelkezünk legalább egy alapszintű (de inkább komolyabb) joystick és gázkar kombóval. Erősen javasolt egy fejmozgást követő rendszer vagy VR-headset használata is, hogy a fülkében nézelődéshez ne kelljen a billentyűzetet tapicskolni. Az igazán hardcore pilóták persze rendelkeznek pedállal, jó esetben legalább kétmonitoros setuppal, esetleg további kapcsolópanelekkel. Egyszóval ez nem egy casual játék, ennek megtanulásához idő és türelem kell, plusz a már említett eszközökből minél több.
Én a Thrustmaster HOTAS Warthog joystick és gázkar kombóval, valamint TrackIR5 fejmozgás követővel ültem neki az X-plane 12 korai hozzáférésű változatának, amely mindhárom eszközt tökéletesen felismerte. A joystick és gázkar képe meg is jelenik a játékban, így az összes gombhoz és kapcsolóhoz viszonylag egyszerűen tudunk funkciót rendelni. Sajnos alapból semmi nem lett beállítva az alapokon kívül, magyarul a joystick nyilván kormányozni fogja a gépet és a gázkar teszi a dolgát, de minden más ránk marad. Ez elég kellemetlen, mert annyi, de annyi funkció közül választhatunk, hogy nekem személy szerint fogalmam sem volt, miket lenne érdemes a kapcsolókra programozni, jól jött volna némi segítség. Nincsenek repülőgépek szerint csoportosítva a különféle funkciók és billentyűkombinációk, mint a DCS-ben, így azt sem tudom, hogy a legalább 35 féle robotpilótával kapcsolatos funkció ugyanúgy megtalálható-e egy kis Cessnában, mint az Airbus A330-ban. Ezen lehetne még dolgozni – dehát pontosan erre van a korai hozzáférés.
A legnagyobb hiányossága a játéknak számomra az egyes repülőgépek vezetését, megtanulását szolgáló tutorial. Míg a DCS Worldben szinte teljeskörű, igényesen összerakott leckéket kapunk a gépek minden funkciójáról, addig itt semmit, alapdolgokat sem. Van egy általános oktatórész a játékban arról, hogy hogyan szállj fel és le, hogyan navigálj, de ez annyira ócska, hogy egy árkád repülős játékban is kínos lenne, nemhogy egy ilyen szimulátorban.
A grafika szerintem teljesen rendben van, a gépek gyönyörűek, részletgazdagok, a rengeteg kidolgozott repülőtér, egyes városok híres épületei, kerületei mind növelik a realitást. A kinézet mellett az időjárási effektek is alapos tuningoláson estek át az előző részhez képest, a szuper hangeffektekkel nagyon hatásos atmoszférát teremtenek. Sajnos a Flight Simulatorhöz nem ér fel, annak műholdfelvételeken alapuló fotórealisztikus megjelenítése bámulatos. Ennek ellenére az, amit az X-plane kínál szerintem bőven megfelel a célnak.
Visszatérve az időjárásra: egészen hihetetlen aprólékossággal testre szabható, hogy milyen időjárási körülmények között szeretnénk repülni. Különféle felhő- és szélrétegeket pakolhatunk egymásra különböző magasságokban, állíthatjuk a ködöt, csapadékot, napszakot, évszakot. Tekintve, hogy a játék Professional változatával ténylegesen képeznek pilótákat, nem csoda, hogy ilyen szintű konfigurálhatóság került bele.
Összegezve az X-plane 12 robosztus és gondosan összerakott termék érzését kelti már most is (egyetlen egyszer omlott össze a tesztelt early access verzió), viszont ugyanabban a betegségben szenved, mint valamilyen szinten a DCS is, miszerint nem nagyon fogja a kezdő játékos kezét. A Digital Combat Simulator tutorial része sokat segít a megértésen, de elég sok aviatikával kapcsolatos ismeretet követel így is. Az X-plane sajnos ennyit sem tesz meg, pedig ezzel a névvel elvárnám (X-plane, explain... höhö ;-) ). Lehet ez tudatos döntés a fejlesztőktől, de az egyszeri játékos könnyen feladhatja fél óra után, mert a gép beindítása sem fog menni neki.
Szóval, ha Te, kedves olvasó igazán érdeklődsz a repülés iránt, hajlandó vagy akár többszáz oldalas kézikönyveket olvasni, rengeteg YouTube videót megnézni a témában, akkor hajrá, a játék minden igényedet ki fogja szolgálni és meg fog térülni a befektetett energia. Ha pedig hardcore pilóta vagy, aki szimulátorokon nevelkedett, bátran lepd meg magad karácsonyra az X-plane 12-vel.
