Gyakorta szokás magunkat azzal kapacitálni, hogy valamilyen határidőt tűzünk ki. A 3 Minutes to Midnight egy látványos robbanással indít, aztán nem kevesebbet ígér a Steam-oldal leírása szerint, hogy a végére, 3 perccel éjfél előtt minden megoldódik majd. Jómagam öreg vagyok már a csodákhoz, annak is örülök, ha a cikk elkészül majd akkorra és mehetek alukálni. Ezek szerint ennyire rossz volna a játék, hogy ennyire szabadulni akarok? Áááá, dehogy!
Persze aki átlát a szitán (vagy csak már szimplán ismer), az tudja, hogy valami nem stimmel. No de mi lehet a baj egy csupaszív szeretetből készült, kézzel rajzolt kalandjtékkal, amely a szépsége mellett még humoros is? Elvileg „match made in heaven!” – ahogy az angol mondja. Ráadásul a fejlesztés jó hosszúra húzódott és hányattatott sorsú volt az indie fejlesztő Scarecrow Studio számára. Még 2018-ban érkezett az első bejelentés, egy év múlva elindult a kalapozás Kickstarteren, ami sikeres is lett, de ennek ellenére is csak idénre érett be a munka, összesen hét hosszú esztendő után. Hogy lehet ezek után nem szimpatizálni? Pláne hogy a műfajon belül igazán ritka a kivételes darab mostanság.
Pedig a sztori is izgalmasan indul: az említett nagy bumm mellett, amely a meg nem nevezett 1940-es évekbeli új-mexikói városka határában található gátat érinti, kiderül, hogy a helyiek közül mindenki elveszítette az emlékeit. Fiatal főszereplőnk, Betty Anderson is amnéziában szenved, ám ennek ellenére felkerekedik, és hathatós segítségünkkel megpróbál úrrá lenni a különös defekten. Hamar kiderül, hogy a helyi (hataloméhes) polgármester asszony az édesanyja, meg hogy a már így is kacifántos helyzet ellenére is sok dolog nem stimmel az itt élőkkel – tele van a város furábbnál furább szerzettel.
A recept tehát adott, hogy egy humoros kalandjátékot kapjunk, amely ráadásul ízig-vérig mindent felvonultat, amit a zsáner szerelmesei ilyenkor várnak: ütős kézzel rajzolt grafika, sok interakció, klasszikus inventory-rendszer és gyűjtögethető tárgyak, valamint rengeteg párbeszéd és ehhez kapcsolódva teljes szinkron. S hogy mi nem stimmel? Például, hogy a főszereplő nem igazán szimpatikus, és éles hangú szinkronszínésze sem hozza közelebb a karaktert. Ráadásul a készítők átesetek a ló túloldalára a szövegeket illetően, mert egyszerűen túl sok van belőle (és sajnos ezek minősége csakhamar esik mind színvonalban, mind érdekességüket tekintve). Néha pedig nagyon izzadságszagúan próbálnak mindenből poént kicsiholni, például az, hogy az állatokkal lehet (egyoldalú) társalgást folytatni. Elsőre még akár vicces is, másodikra már nem annyira, amikor pedig minden egyes alkalommal el van játszva a későbbiekben is, kifejezetten fárasztóvá válik.
Az sem igazán kedvező, hogy a játékmenet abból áll, hogy ide-oda kell szaladgálni – nagyon sok a backtracking, amivel valószínűleg a viszonylag kevés helyszínt próbálták kompenzálni. Map vagy teleport nincs is, de legalább lehet a legtöbb helyszínen szaladni. A frusztráció azonban így is megmarad akkor, amikor pár párbeszédet nem lehet elnyomni sem, mert valamilyen animáció kötődik szervesen az éppen kimondott sorokhoz. Mire eljön a (kimondottan hosszú, elsőre akár 18-20 órát is felölelő) végigjátszás fele, addigra már a bekövetkező fordulat sem tudja annyira fenntartani a figyelmet, hogy a végéig ne ásítozzunk. A történet lezárása meg részemről csalódás volt (de nem spoilerezek), s ugyan van összesen négyfajta variációs lehetőség, valahogy nem vágyom ezekenek a megismerésére.
Végeredményben a 3 Minutes to Midnight a negatívan lefestett kép ellenére sem egy rossz játék, ám kétségtelenül türelem szükségeltetik hozzá (vagy fanatikus rajongás a műfaj iránt). Technikailag nagyon is tetszetős az egész, szép a látvány, remekül vannak megrajzolva a helyszínek, animálva a karakterek és minden más, mégis a tartalmat tekintve talán egy kissé túl lett tolva a dolog. Azt hiszem, pont erre mondják, hogy a kevesebb több lett volna. Attól azért nem tartok, hogy a játék ne lenne annyira sikeres, hogy a készítők ismét belefogjanak egy hasonló projektbe, de remélhetőleg akkor már kicsit több tapasztalattal, és a korábbi hibákból okulva teszik majd (hjah, és 23:57 – jöhet a jól megérdemelt pihenés).
