Az egyik kedvenc játékom a 2000-es évekből a Ghost Master. Emlékeim szerint egy játékmagazin mellékleteként találkoztam vele először, és a horror, a creepy/halloweeni témák rajongójaként teljesen lenyűgözött. Üde színfolt volt a meglehetősen túltelített stratégiai szimulátor-menedzsment piacon, az első ránézésre a The Simsre emlékeztető, izometrikus 3D-s játékban ugyanis a játékosnak a rendelkezésre álló ektoplazmából megidéznie, majd menedzselnie kellett különböző szellemeket. A cél az volt, hogy kísérteteink taktikus lehelyezésével, képességeik jól időzített aktiválásával elrémisszük a különböző, horrorklasszikusokat parodizáló helyszíneken tartózkodó élőket, és logikai feladványok megoldásával kiszabadítsuk a csapdába esett szellemeket, elementálokat, amelyekkel tovább erősíthettük a sereget.
Folytatás azonban nem készült hozzá. Bár elérhető Steamen és GOG-on (sőt, korai hozzáférésben a Resurrection alcímű remaster is, amelyről hamarosan nálunk is olvashattok), lelkes rajongók pedig egy bónusz pályával legalább elvarrták a finálé cliffhangerét, a Ghost Master pályafutása idejekorán véget ért. Ahogy sok más elfeledett klasszikus esetében, ismét a független fejlesztőkre hárult a feladat, hogy egy „szellemi” örökös formájában folytassák onnan, ahol az eredeti készítők kénytelenek voltak felállni. Így született meg a Ghost Keeper, a Quest Craft csapata által fejlesztett utód, amely a játékmenetet a viktoriánus Anglia hálás környezetébe helyezte, és január vége óta szintén elérhető Steamen korai hozzáférésben.
A tapasztaltak alapján pedig egyértelmű, hogy a készítők nagy rajongók voltak. A Ghost Master receptjén szinte csak annyit variáltak, amennyit feltétlenül muszáj volt – a halandók például kaptak egy, a félelemsávtól különálló életerőt, amelynek lenullázásával elűzés helyett likvidálhatóak is –, ám a cél továbbra is ijesztgetés viktoriánus kúriákban, erdőkben, temetőkben. Ugyanúgy vannak különböző tárgyakon és szobákon használható trükkösebb képességek, logikai feladványok megoldásával kiszabadítható új szellemek, és szintén meg kell terveznünk az egyes küldetések előtt csapatunk összeállítását is. De még korabeli szellemvadászok is vannak, akik a szellemirtók jellegzetes felszereléseinek steampunk megfelelőivel próbálnak borsot törni az orrunk alá.
A játékon jelenleg természetesen erősen érződik még mind a friss early access állapot, mind a készítők zöldfülűsége (hiába próbáltam utánanézni, nem nagyon találtam más befejezett, nagyobb visszhangot keltő projektet, amely a nevükhöz fűződött volna), ám a hangulat és a színtiszta rajongás, amit az az eredeti játék iránt éreztek, képes elfeledtetni ezeket – főleg, ha hozzám hasonló rajongók vagytok. Ugyanakkor kérdéses, hogy biztosan nem vállalták-e túl magukat a koncepcióval – ránézésre még legalább egy bő évnyi fejlesztési időt jósolnék a projektnek ahhoz, hogy szélesebb közönség számára is élvezhető, könnyen befogadható legyen. És sajnos aggodalomra ad okot az is, hogy vajon nem kavar-e be a terveikbe, ha ez idő alatt esetleg megjelenik a kibővített, felújított Ghost Master: Resurrection végleges változata is (hiszen az inspiráló eredeti hivatalos leporolása nem egy esetben betett már hasonló, hiánypótlóként indult indie utódoknak, mint például a Daymare: 1998 és a Resident Evil 2 esetében).
Drukkolok, hogy ne így legyen, a független fejlesztők lelkesedése, a klasszikusok ehhez hasonló újraélesztésére tett próbálkozások ugyanis mindig dicséretesek, az early access változatban tapasztaltak pedig kifejezetten tetszettek. Ha a fentiek alapján tennétek vele egy próbát, a korai hozzáférés baráti, 13 eurós áron érhető el Steamen, ráadásul a vásárlás előtt még mindig megleshetitek az ingyenes demo változatot is.
