Meglehetősen pozitív véleménnyel voltam a több mint 3 évvel ezelőtt debütált High on Life-ról, leginkább az abszurd, fekete humora miatt. Biztosra vettem, hogy lesz belőle folytatás, és lám, be is futott a napokban a második rész, hogy újra nyakunkba vegyük a kozmosz legelborultabb szegleteit, és elmerüljünk egy újabb agyament sztoriban, ahol az idióta karakterek és a szándékosan kínos poénok kéz a kézben járnak.
Az első rész (és maga a stúdió is) ezer szállal kötődött Justin Roilandhez, a Rick és Morty szellemi atyjához. Ő volt az író, a producer, és nem mellesleg az alapfegyverünk, Kenny hangja is. A 2022-es premier után azonban Roilandet elsodorta a #MeToo botrány, aminek következtében távoznia kellett a Squanch Games éléről és saját projektjeitől is. Adódott tehát a kérdés: képes-e a csapat megugrani a lécet a kreatív motorja nélkül? A válasz pedig egy határozott igen: a High on Life 2 legalább annyira ötletes és elszállt, mint az elődje.
A picit rajzfilmszerű, színes-szagos grafika kapott egy jókora polírt, szépek a fények, az effektek, sokkal részletgazdagabb a kidolgozás, mint korábban. Ez persze a gépigényen is meglátszik, hiszen a pörgős akciók alá nem árt egy combosabb vas, ha nem akarunk diavetítést nézni a legnagyobb hentelések közepette. Változatos és sokféle helyszínnel fogunk találkozni, amiket érdemes alaposan felfedezni a rejtett poénok, kincsek miatt. Emiatt megvan az open world illúziója, holott valójában nagyon is lineáris a pályák, helyszínek felépítése, de ez egyáltalán nem negatívum.
Visszatérnek az első részből megismert, folyton pofázó fegyvereink, élükön Kennyvel, a pisztollyal, aki már nem Justin Roiland hangján szövegel, de az új szinkronszínész legalább olyan minőségi eredményt produkál, mint elődje. Karakterében viszont eltér, picit tahóbb, nyersebb lett. Kenny pofázik a legtöbbet, így a játék során mindig fel fog tűnni, hogy ez már nem Roiland orgánuma és stílusa, de kb. ez az egyetlen részlet, amiben érződik az alkotó hiánya. Minden más téren – legyen szó a pályákról, a zenéről vagy a kifacsart logikai feladványokról – a játék hozza a kötelezőt.
Maga a játékmenet nem igazán tér el az első résztől. Mindenféle bizarr lényeket kell levadásznunk, a feladathoz pedig új fegyvereket, egy gördeszkát és kibővült csapatot kapunk. Rengeteg NPC-vel fogunk beszélgetésbe elegyedni, amik viszont sokszor annyira hosszúra nyúlnak, hogy egy idő után rendre otthagytam őket (már amikor lehetett). A pörgős, lövöldözős részeket érezhetően ezzel (és az ötletes puzzle-feladatokkal) próbálják ellensúlyozni, de érzésem szerint nem mindig jól vannak ezek időzítve, mert megakasztják az adrenalindús csihi-puhit. Egy kicsit a szélsőségek játéka a High on Life 2: a lövöldözős részek szinte átláthatatlanul gyorsak és villódzóak, a dumapartik viszont néha túlzottan leültetik a tempót. Talán a negyedik X-hez közeledve az én reflexeim és türelmem is másképp kalibrált már, de néha vágytam volna egy egészségesebb egyensúlyra a két szélsőség között.
Aki viszont szerette az első részt, vagy vevő a tinédzserkorú, harsány humorra és a megállás nélküli akcióra, az imádni fogja a második felvonást is. A High on Life 2 egy energikus, látványos és ízig-vérig szórakoztató folytatás, amely bizonyítja, hogy a koncepció Roiland nélkül is életképes.
