Vampyr

Szerettem, ez egy nagyon alulértékelt játék. Az alapötlet is zseniális, hogy mondjuk így, egy korai hematológus-szerű orvos vámpír lesz.

A körzetek kapcsolatrendszerének ötletét pedig más szerepjátékokba is átvihetnék, az adott játék világának megfelelően, tovább gondolva, hogy központi karakterek önkényes megölése milyen hatással van más szereplők életére és magára a történetre.

A monotonsága még éppenséggel nem viselt meg a harcrendszerben, igyekeztem váltogatni azért a fegyvereket, a hangulat... hát, Londonban, csak éjszaka. Mit várunk?

A kibaszás társas játék, sose feledd.

Én még mindig nem vittem végig, van benne vagy 20 órám, ez három nekifutás, valamikor 2019-ben kezdtem. Mindig továbbviszem, de utána mindig elmegy a kedvem. Nem lenne rossz játék, csak pár óra után annyira lehangol a monotonsága meg ez a bánatos melankólia, hogy inkább mindig kinyomom.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Még karácsonykor vettem meg, most végeztem vele, 31 óra volt. Tetszett, bár elég lehangoló, főleg a sok rohangálás, meg ez a kurva kikötői körzet, annyiszor eltévedtem benne, hogy szerintem az minimum +4 óra volt...

Most utánanéztem a különböző story endingnek, nálam a kastélyban maradás jött ki, Crane nővér miatt. A kapcsolatot nem igazán értem közötte, de elfogadom, ez van. Nem valószínű, hogy nekifutok újra, jó játék, de kicsit egyhangú egy idő után.

A kibaszás társas játék, sose feledd.

Október 6-tól ingyen a PS Plus kínálatában! Toljátok, nagyon jó kis game!

Szerintem nem is kérdés, hogy jöhet a folytatás. Én nagyon bízom benne, hogy 2-3 éven belül felbukkan a Vampyr 2 trailer!

SPOILER, ami nem jelentette a körzet végét, de utána gyakrabban és többen lettek betegek. Főleg az utóbbinál.

Azt próbáltad, ha központi alakot ölsz meg, miként változik a körzet?

Végül nem ittam senkiből*. Ahogy korábban is beszéltünk róla a nem/ivás érdekes morális kérdéseket feszeget, a harcrendszer viszont teljesen kiüti. Éjszakánként kb fél london lakosságát lemészároltam így aztán minden "megfogadtam, hogy nem ártok senkinek" típusú beszéd elég vicces volt... Mentésekkel trükközgettem a befejezés után és szomorúan fedeztem fel, hogy maga az ivás is csak egy illúzió. Kapcsolati hálóban van egy egy-két mondatos reakció a halálok után, de utána mintha nem is történt volna semmi. A történet főbb pontjain hozott döntéseknek is csak a következő alvásig van "jelentőségük". Egy-egy körzet pusztulása után az utcán random felbukkanó túlélők/"" legalább valamennyire érdekesek voltak.

Szerintem egy az egyben ki kellett volna hagyniuk a harcot és jobban ráfeküdni a kapcsolatokra. Nagyobb jelentősük legyen, körzetek közötti kapocs (pl Clay), stb. Az ivás is egy kötelező dolog legyen, ne lehessen kibírni és amikor már muszáj ölni, akkor el lehessen/kelljen tüntetni a nyomokat. Ha már kötelező a harcrendszer is, akkor valahogy össze lehetett volna kötni a kettőt. Ha több nyomot/hullát (harcban) hagyunk akkor több őrjárat van éjszakánként, jobban észrevesznek, ilyesmi.

Összességében nem éreztem kidobott pénznek, de többet ki lehetett volna hozni ebből a témából ebben a formában (doki, mint vámpír).

*
SPOILER

Hát nem vagyunk egyformák A hullaházi boss nekem normálon sem volt kihívás, majd egyszer megnézem hardon is, akarok egy habzsi-dőzsis végigjátszást egyszer. Csak ahhoz normálon is be kellene fejezni. De annyi minden van a listámon most

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Francba. Gúglizás után kiderült, hogy story módban nem is jár. Mondjuk jó, hogy ebbe egy random yt kommentnél futok bele, az összes guide pedig elfelejti említeni... Írta is a játék a legelején (új mentésben meg is néztem, tényleg), de én a rewardot úgy értelmeztem, hogy nem jár előnnyel az emberek életben hagyása. Na mindegy.

Gyorsan belekukkantotam a normalba. Első pisztolyos ellenfélnél 10%ig csökkent a hp mire levertem. Tovább. Hullaházi bossnál el is véreztem, mondjuk ez már easyn is nehéz volt. Idegesítően béna ez a harcrendszer, ivás nélkül csak extra nehezítés, inkább nem kell ez nekem.

Rendes mentést folytatva a 2. nagy döntésig jutottam (ennél kékre nyomtam). Acsitól függetlenül igyekszem kitartani, de így felszabadulva ha valaki nagyon idegesítő (pl ezen a környéken az a komcsi picsa) vagy megérdemli mert szaralak, azt lehet meghívom vacsorára.

Nekem sem létszükség, de az ilyen nokill acsik közelebb állnak a játékstílusomhoz, aztán ha már belerakok egy 40 órát egy ilyen játékba, amiből 32-t amúgy is gyilkolás nélkül csinálok, akkor azt a maradékot már "muszáj" úgy csinálni. Egy metro, dishonored típusú játékban sokkal jobban szokott zavarni, mert ott ráadásul nagyon finom lethal killeket raknak bele. Minden háttal álló őr olyan szépen tartja a nyakát, meg hát eleve nácik vagy valami szörny. A ~bossok is olyanok, hogy pacifist pt ide vagy oda, legszívesebben csak egy véres masszát hagynék utánuk. Bocs, nem lehet, kötve a kezem. Na de a 2. végigjátszás, amikor már megvan az acsi...

Tudom, hogy több végigjátszás van benne, de mondom, most még nem tudom, hogy lenne e majd hozzá később kedvem. Ez végül is csak ilyen fölösleges "aggódás", lehet ha végeztem már kezdem is újra. Csak amennyit eddig láttam belőle, az alapján nem érzem úgy, hogy olyan nagy, elsőre nem látott részletek lennének a kapcsolati hálón belül. De azért a gameplay hatáson túl ott a kíváncsiság minden esetnél.

Pl a "vámpír"nőnél gondolkodtam el először. Minden hint pipa, nincs senkije, amúgy is őrült, ez kérem terített asztal. De ott a hozzá kapcsolódó mellékküldi. Mi van még közben, mi van a végén, milyen új infót szerezhetek még ha életben hagyom? Mi van ha már most meghal? Az ilyen helyzetek érnek e egy teljes újrát vagy elég ha csak videókon nézem meg?

A tutorial fickó (clay?) is egyelőre olyan, hogy legszívesebben inkább megettem volna. Kapott gyógyszert -> "fú, most már kapok levegőt, jobban tudok legénykedni". Megtaláltam a kését, visszaadom -> "juhé, mindjárt fel is nyitok vele valakit". Én meg csak értetlenül összenézek magammal, hogy most akkor ennyire hülye vagyok, tényleg ér e ennyit a kíváncsiság, hogy milyen történet van még ezen a szálon...

Ebben is egyetértünk. Az AC: Odyssey-hez hasonlóan itt is az emberi ellenfelek vérszívása egy kicsit üti az "vérabsztinens" történetvonalat.

Megszoktam nézni az achievementeket (csak kíváncsiságból, milyen őrült és nehezen elérhetőek eszeltek ki), de sosem hajtottam rájuk, egyáltalán nem érdekelnek. Amit megad a program, az számomra "elég" (pontosabban ezek sem érdekelnek, ha nem lenne achievement, ugyanúgy nem zavarba). Csak a történet érdekel, a szereplők, az nem "hogy megöltél 8 ellenfelet critical hit-el egy támadás során egy bombával, tessék itt egy csillag", vagy "elérted az ötödik fejezetet, hármas csillag".

A játék kapcsolati hálója elvileg úgy működik, ha összeomlasztod, akkor egyre több lesz a szörny az adott környéken, egyre nehezebb lesz a betegségek ellen küzdeni. Ha nem is sok, de legalább két-három végigjátszás rejlik benne, ha valaki szeretné kipróbálni, miként reagál a körzet adott ember hiányára. Nekem a döntéseim kapcsán egy főszálon kiesett az egyik, és a csoportok, érdekkörök reagáltak rá, de mivel nem pusztítgattam, így ezt a részét nem tudom megerősíteni, de elvileg működik, mert én is néztem, egy pár videót, hogyan reagál egy feleség, ha meghal a férje.

Ó, nekem az agyam legalább 1%-a rajzfilm (főleg Tom és Jerry), ami közvetlen kapcsolatban van a humorközponttal, szóval kb. az első gondolatom ez volt a játékról.

Maga a dilemma tetszik... csak hát ugye már megint az van, hogy üti egymást a gameplayjel. Ellenfelekből ugyanúgy jól lehetne lakni, zombik mellett bőven van emberi ellenfél. A fejlődés hiányából járó hátrányok szerencsére story módban nem érezhetőek, nálam kétszer magasabb szintűeket is viszonylag könnyedén le tudtam csapni. Nem tudom milyen lett volna ha muszáj lenne inni - pl ha már nagyon éhes a doki akkor a játék eleji scriptelt áldozat mintára csak vörös-feketefehérben láthatnánk. Szemkiégetés veszélye mellett végig lehetne játszani a játékot, de az idegesítő grafika miatt a játékosok többsége azért rá lenne kényszerülve. Itt most elsősorban tényleg az acsi hajt, mert bár tetszik, nem tudom, hogy lenne e kedvem újrajátszani totál káosz és/vagy rólpléj módban. Egy-két hintet elvesztettem, nem mindig értem, hogy a beszélgetésen belül honnan kéne tudnom, hogy mitől nyílik meg adott személy (szokásos szöveg-nem azt mondja "rpg" probléma).

Ezt a pár kihagyottat leszámítva egy újránál nagy eltérésekre nem számítok, mert azért a mérlegelés kb csak abból áll, hogy szöveg, szöveg, hint alapján megnyílt újabb szöveg, mindig mindent megnyitni, amíg be nem szürkülnek. Persze azért kíváncsi vagyok, hogy mi van, ha a kapcsolati hálóból veszek ki egy elemet, a másik személy hogy reagál? Vagy mi van ha úgysemhiányzikmajdsenkinek figurát veszünk le a tábláról? Feltűnik valakinek a hiányuk? Számít/ott a jelenlétük a (legalább helyi) sztori vagy a világ szempontjából?

Maga a setting, nyelvezet (muh lédi, muh lood ) amúgy tetszik, csak nem tudom még így az elején (chapter 2-t végeztem tegnap este), hogy tényleg lesz e majd kedvem ide még visszatérni.

Ja amúgy a pacinggel nem vagyok megelégedve, lehetne sokkal lineárisabb. Ch2 vége területre küldött már el a marker, de mivel volt elég alapanyagom összedobtam egy gyógyszert a kocsmában megismert részegnek. Na egyrészt jó út volt ide visszanavigálni. Útközben elkezdtem egy 19-es investigationt (veszélyben lévő fickó volt, csak nem hagyom ott) és vagy 3 másikat fölszedtem. Plusz kb. a körzet 3/4-vel összeismerkedtem, mire sikerült elérni a kocsmába. Spoilerrel is találkoztam, ezt még nem tudtam (nincs gáz, megjelenéskor megnéztem már a befejezéseket plusz egy-két karakter sorsát ismerem), de mindenkinél úgy éreztem, hogy még korai velük találkozni. Alvás-fejlődés és sztori haladása is jobban össze lehetne kapcsolva, nem igazán tudom, hogy mikor lehet/érdemes. Második első alkalommal legalább kellett a továbbhaladáshoz. Hány nap telhet el szabadon sztori kulcspontok (pl a ch2 végén jelezte, hogy Clem erre emlékezni fog) között, mikor hagyok ki karakterfejlődést és mikor hagyok ki karakterfejlődést ha éppen nem/alszom.

Én kitartottam, csak azért is megszenvedtem velük. Főleg a temetős, színházas boss fogott ki sokszor rajtam, de sikerültek és nem kellett elcsábulnom.

Csak azért csábultam el, mert 2 mini boss is olyan szinten szopatott, hogy a nagyon sokadik halál után kénytelen voltam tápolni magam. XP!!!!!!!

Jajj, ez a hasonlat. Sonka. Nem gondoltam rájuk ebben a kontextusban. De találó, és épp ez a lényege:

"What prevails in end, I wonder? The desire for blood or to be of service to man?" - Jonathan Reed

A társadalmi háló mellett ezt a részét is elkapták, tényleg végig ott van, hogy "vigyed, egyed" és te leszel az ultimate vampyr. Peace elcsábult, de én meg azt javaslom, a saját morális iránytűd szerints dönts.

A vérdoki mint vámpír az utóbbi idők egyik legzseniálisabb alapötlete. Főleg úgy, hogy orvosként az esküd szerint valóban vallod-e, hogy tetteiktől függetlenül mindenkinek segítened kell vagy ez megkérdőjeleződik, mert egy másik lényként a büntetés sötét angyalának is vélheted magad?

SPOILER

Engedj a kísértésnek, nyírd ki mind!!!

De nem jó ez. Minden karakter a találkozás után átalakul rajzfilmsonkává. Amint jön egy újabb hint, már ken is magára egy adag szaftot. Teljes csík, szinte könyörög, hogy "egyél meg!". Közben meg négyen ülök a széken. Én, aki acsi miatt nem akar és fog megölni senkit, noob difi miatt amúgy sem kell combatra költeni. Én, aki egy szimpatikus karakter után zokogva bontja fel konzervvért. Én, aki a seggfejeket már tömné is fűszerrel, ezekért úgyse kár. Plusz még én, aki tojna az acsikra és tolná a drakulás rólpléjt - nap végén eszünk érzelmek nélkül +- mérlegelünk, ember és szörny között egyensúlyozva - , de az acsis és a két végletes idióta miatt nem tud nyugodtan inni.

Én nem voltam ott a szeren, de nem bántam! Így is büszke voltam magamra.

Fuhh, jó régen volt...

SPOILER

Neked melyik befejezés lett, a főbb szereplők sorsa hogy alakult? Írd már le spoiler tagben!

Jöhet tőlük a szerepjáték! Szerettem nagyon ezt is.

Kb. fél év alatt, 68 órával vittem végig, jó, ebből volt, hogy kb. két hónapig pihent, mert nem sok időm volt bármivel is játszani.

A magam részéről egyetlen (kisebb) negatívumot tudok felhozni a fejlesztők irányába a jövőre nézve, hogy bár közben processzort és kártyát is cseréltem (i3-6100-ról i7-6700-ra, 1050-ről 1070 Ti-re), a szaggatás/lag/fps drop nem szűnt meg, főleg a kórház környéke volt brutális, esővel együtt. Nem egyedi a problémám, feltúrtam a netet, még tőlem erősebb gépeken is előfordul ugyanez. Nem jöttem rá a probléma okára (lehet, hogy a monitor, mert az 5 ms/IPS paneles harminc akárhányezres készülék nem épp gamer monitor ).

Ettől függetlenül rohadtul tetszett, még akkor is, ha az arcmimika kb. nulla volt, így a Witcher/RDR2/TLoU/D:BH után ez igencsak kevésnek tűnhet. Ám...

...a történet a kisebb-nagyobb sablonossága ellenére nagyon jól lekötött, a dialógusok, a karakterek piszok jól meg voltak írva, szerintem a szinkron remekül sikerült, a beszélgetések nyelvezete, stílusa jól meglovagolta azt az elképzelést, mit felételezünk arról, miként beszéltek egymással a szereplők száz éve. Nagyon eltalálták a század eleji hangulatot, képi megvalósításban is, zeneileg is erősítették az egészet.

A karakterekre és a dialógosokra visszatérve. Noha nem egyedi a szerepjátékokban az egyéni szintre lebontott reputáció, szerintem ez lett a játék legjobb része. Mint a "való" életben, a szereplők itt is akkor tárnak fel valamit, ha fokozatosan a bizalmukba fogadnak. Igaz, van a kék válaszos vámpír-képesség, amivel kvázi kikényszeríted a választ, viszont vannak olyan esetek, amikor ők is reakciót várnak tőled, és ha nem tetszik nekik a válasz, akkor további információktól esel el (nem is sikerült minden emberről mindent kideríteni, persze mivel nem találtam meg minden papírt, levelet, így ez is befolyásolta ezek hiányát, de voltak a válaszaim miatt elbukott karakterinformációk). Nagyon érdekes, és felkavaró sorsokat lehet megismerni, ami passzol is az adott korhoz, hitelesek benne a szereplők, a gondjaikkal, félelemeikkel együtt (a külön kisebb román történetszál és összefonódások pedig igazán kiemelendőek az összes közül). Nagyon is érthetőek a motivációik, hogy miért váltak azzá, akivé egy-két extrémebb esettől eltekintve (sőt, még "ezekben" is benne vannak annak csírái, miért olyanok, amilyenek).

Engem a kissé fapadosabb harcrendszer sem zavart, meg lehet találni a ritmust, bár, mivel nem csábítottam és faltam fel senkit közvetlenül, így a játék végén is 29-es szinten voltam csak, és volt pár fő ellenfél, aki megizzasztott *. Ám a játék nem büntet nagyon. 25-ös szinten is felfejlesztett fegyverekkel viszonylag könnyedén le lehet verni az ellenfeleket (egy kivitél volt **).

SPOILER

Elvileg a Dontnod Entertainment egy nagyobb szerepjáték projektbe kezdett, ez alapján, ha tanulnak a hibákból, visszajelzésekből, várom a következő alkotásukat is.

Jó beruházás volt!

Megvettem a Steam Halloween Sale keretében, eddig nagyon tetszik, pedig még csak a második fejezet elején tartok. A kor ábrázolása nemcsak a külsőleges dolgokban sikerült remekül, hanem a párbeszédek, karakterek terén is.

A harcot még kicsit szokni kell.

Ám ettől függetlenül jó döntésnek érzem a beruházást, a sebész vámpír főszereplőt pedig elképesztően jó döntésnek tartom. Sikerült hozzá egy szinkronszínészt választani.

Azt kell mondanom, hogy én piszkosul élveztem ezt a játékot!!! Kivéve persze, mikor a boss-oknál anyáztam, de az már csak az bénaságom. Vampire: The Masquerade - Bloodlines volt talán az utolsó emlékezetes vámpíros játék és az bizony 14 évvel ezelőtt jelent meg. A hangulata az nagyon ott van! A zenék, a grafika, az átvezetők tökéletesen árasztják magukból ezt a kicsit melankolikus és depresszív atmoszférát. Nagyon el lett benne találva minden. Sokan szidták a harcot, hogy fapados, szerintem nem volt vele probléma. Persze fel kell fejleszteni rendesen a fegyvereket és a képességeket, hogy igazán hatásosak legyünk, de egy szerepjáték az már csak ilyen. Nem kell 90%-ban akcióra számítani még véletlenül sem! Rengeteg beszélgetés, nyomozás és mászkálás a sötét és kórságokkal fertőzött London utcáin. Nem egy AAA játékról beszélünk, de ez ne tántorítson el senkit! Mérföldekkel jobb játékélmény, mint a nagy kiadók játékainak legnagyobb hányada!

Ez a tetvedék Fergal nagyon felba**ott!!!!!! Ez vette el majdnem teljesen a kedvemet a játéktól. Körülbelül 5-ször mentem vissza szintlépések után, hogy most már biztosan elég erős leszek és mindig kinyírt aztán kiléptem idegből. De ma megdöglött és továbbjutottam végre!!!!!! Rohadjon meg!

Én billentyűzettel toltam amíg meg nem untam Nekem semmi bajom nem volt vele, sok múlik a skilleken és a fegyveren, de egyébként szerintem könnyű játék. Legalábbis a Dark Souls sokkal nehezebb volt billentyűzettel, félbe is hagytam...

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Na határozottan jobban megy!!! Elolvastam 3-4 oldalon ilyen tippek és trükkök pár mondatos bevezetést. Reseteltem a skilleket és teljesen másokat választottam. Valamint olyan fegyvert választottam, ami 5-ös szintig fejleszthető, eddig olyan volt, aminél 2 volt a max. Sokkal jobban megy, nem szenvedős. De a nagy döghöz még nem mertem visszamenni, inkább megcsinálom az összes mellékküldetést.

Csak ez vicc, hogy kite-olnom kell az ellent... Lehetőleg nem akarok megölni senkit, ha nem muszáj az emberek közül. 14-es vagyok, de a 18-as batár nagy boss-t nem tudom legyűrni. Úgyhogy visszamegyek mellékküldetéseket csinálni meg embereket gyógyítani, mert a 4. halál után feladtam. Van controller, de nem hinném, hogy az a gond. Nagyon szépen megy ez egérrel és billentyűzettel, csak nagyon gyenge a karakterem.

Plusz ehhez a játékhoz tényleg érdemes lenne beszerezni egy kontrollert, mert billen valóban tud kaotikusságot okozni a harc. Én alapból kontrollerrel kezdtem, de beszéltem pár ismerősömmel, akik billel vágtak neki és..nos...

Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!

No para, bele fogsz jönni. Az elején én is így voltam. Rá kell érezni a ritmusára, nem szabad kapkodni és inkább nyújtsd el a harcot. Megéri a türelmet, hidd el.

Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!

Én biztosan rohadt béna vagyok, de folyamatosan halok és k*rva anyázok.... Nem ölök meg senkit, gyógyítom őket, ezáltal nagyon kevés az xp. Nem merek aludni sem a fejlődéshez, mert minden egyes éjszaka közli, hogy rosszabbra fordult a helyzet. A harapásom van feltápolva az egekig, felfejlesztettem a fegyvereimet is. Már sokszor sörétest is használok, mert bizonyos helyzeteket csak azzal tudok megoldani. Nem tudom mit csinálok rosszul, de a harc és a sok halál miatt inkább csak bosszankodok. Pedig piszkosul tetszik és amúgy nagyon élvezném és tolnám neki szívesen. De pár óra után mindig kikészülök inkább és kilépek.

Tegnap végre volt időm kicsit belenézni, de már most van egy olyan érzésem, hogy a gonosz vámpíros terveimnek lőttek Amennyire készültem még az indításnál is, hogy na majd most jól szárazra szipolyozok mindenkit; a bevezető után annyira veszett ki belőlem a dolog... Jól meg van csinálva a kezdés, az tagadhatatlan.
Attól függetlenül ha nem is elsőre, de egyszer biztos lesz egy olyan végigjátszásom is, de csak az érdekesség kedvéért. A Dishonoredben is érdekes volt látni a különbséget a két út között.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Megnéztem az endingeket és: SPOILER

Spoilerezni nem szeretnék, de érzésem szerint a főtörténeti szál viszonylag kötött. A mellékszereplőkkel kapcsolatos döntéseid-nagy részben-csak a fejlődésedet gyorsítják. Lehetnek kisebb elágazások amiket talán nem ismerhettem meg, mivel egyes főbb szereplők esetében is, ugye vannak olyan szituációk amikor mindenképpen döntened kell a sorsuk felől, de szerintem ez sincs befolyással nagy mértékben a végkifejletre. Talán, ha másképp döntesz több párbeszéd áll majd rendelkezésedre, vagy egy-két mellékküldetés.

Én most picit belassultam vele (hétvégén nem is játszottam), de örülök, hogy végig tudta tartani azt a színvonalat, amit az elején. A kíváncsiság kedvéért...te ugyan abban a felfogásban játszottál, ahogy én, azaz a jó vámpír utat választottad. Ehhez mérten pozitív, happy end szerű befejezést tudtál elérni? Vagy a jó vámpírság ellenére is valami nagyon szomorú, kétségbeesett végkifejletet kaptál?

Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!

Véget ért a kaland. Nekem nagyon tetszett a hangulata a környezet atmoszférája a története és a mondavilág amit köré szőttek a készítők. Nem is néztem az értékeléseket, abszolút nem vártam tőle semmit, viszont nagyon régen nem kötött le ennyire egy játék sem és ez nekem bőven elég ahhoz, hogy jó szívvel gondoljak rá. Élveztem minden percét és végig ott volt bennem a játsszunk még egy kicsit érzés. Nem akartam, hogy hamar vége legyen, szinte minden mellékküldetést és zegzugot felfedeztem. A harcrendszerrel és a képességekkel sem volt bajom. Nem hibátlan, de amit várok egy játéktól azt megkaptam. Szórakozást. Remélem, hogy valamilyen formában lesz folytatása a későbbiekben.

Ha nem tartod stabilan a környéket, akkor megszaporodnak a vámpírvadászok az ellenséges vámpírok és gyengébb minőség/kevesebb lesz a betegségek miatt a leendő áldozataid vére. Tehát, ha vérengzeni szeretnél, akkor is valamilyen szinten érdemes tápolni őket egy szintig legalább. Ráadásul sok mellékküldetést is bukhatsz ami lerövidíti a játékidőt. mivel nem egyből nyílnak meg ezek a lehetőségek, kell némi bizalom az irányodba az érintettektől. De nem kell félni teljesen "jó" sehogy nem lehetsz, ez gyakorlatilag mindenképpen egy szenvedéstörténet marad. A te elképzelésedet is megértem, ezért írtam, hogy nagyon eltalálták, mert folyamatosan ott motoszkál benned a megtehetek/megtehetnék bármit érzés. Viszont nekem ez az igazságos vámpírszerep tetszik most jobban, és a karakterek motivációi/élete is jobban kibontakozik előttünk, ha nem a főtörténet szálat szeretnénk kizárólag ledarálni. Egyébként a megfontoltabb út szintén elkerülhetetlenül sok fájdalmat okoz a környezetünknek. Vérben és könnyekben így sincs hiány.

Ha végzek másodjára is a Battletech kampánnyal én is neki fogok kezdeni (talán vasárnap?), de én elsőre nem leszek "jó" vámpír. Az ilyen játékokban az esettek 90%-ában jófiút/lányt játszok, de itt már az első hírektől az volt tervbe véve, hogy szárazra szipolyozom Londont. Néha nekem is jár így kis szórakozás. És különben is, nem egy "Edward"ot akarok játszani, hanem egy olyan szipolyt, aki elől Drakula is sírva menekülne.

Egyébként mit okoz, ha nem tartom stabilan a környéket? Valami hasonlóra gondoljak, mint Dishonoredben voltak a patkányok?

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Én is ezzel a felfogással tolom, és szándékos áldozatom is csak egy volt. SPOILER De ezt leszámítva még egyszer sem pedig - ahogy te is mondtad - tudnék azért válogatni. De a célom nekem is az, hogy minél több embert meggyógyítsak a gyógyszerek gyártásával (jó párat már sikerült is), és csak akkor öljek, ha nincs más lehetőség. Az utcán császkálást is próbáltam már a legelejétől úgy megoldani, hogy elkerültem ezeket járőröket, akik mindig rámszóltak, hogy "forduljon vissza uram." Persze volt, hogy miután kikerültem megtámadott, na akkor nem fogtam vissza magam.
Szóval én már eleve vártam, de sokkal sokrétűbb, mint amire számítottam.

Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!

Nekem is iszonyatosan bejön. Próbálok "jó" vámpír lenni ,de rossz döntésekkel két szimpatikus karaktert is megöltem, akit egyébként nem akartam. 15 órám lehet benne(mellékküldetésekkel), de eddig még csak egy emberből lakmároztam szándékosan. Kiszemeltjeim vannak, mert azért szerencsére csempésztek bele unszimpatikus egyéneket is. Nagyon jól eltalálták ezt a vonalat. Volt akinél első blikkre azt gondoltam, hogy megölöm, mert egy gyökér, de miután kiderültek róla dolgok, megsajnáltam és érthetővé vált a viselkedése, hozzáállása a világhoz és a társadalomhoz. Nem én leszek a legerősebb vámpír, de annyira nem is érzem egyelőre, hogy hiányt szenvednék bármiben a harcok során. Persze csábító az erő "sötét oldala" a sok badass képességgel, ezt viszont kompenzálom a környék stabilan tartásával, lakosainak egészségével az is legalább akkor élvezet. Régen nem kötött le játék ennyire. Vannak benne hibák, de az atmoszféra és a karakterek feledtetik a negatívumokat. Számomra meglepetés ez a játék.

Kis kiegészítés. Nagyon tetszik az a vámpír rendszer, amit kialakítottak benne. És itt most nem a képességfánkra gondolok elsősorban. A játékban mindenkivel lehet beszélni. Az egyszerű, hétköznapi "mi a helyzet a környéken" dolgoktól kezdve, a sokkal személyesebb, magánéletbe haló témákon át. És erre nem csak azért van szükség, hogy a társaink, illetve az emberek megkedveljenek, és kapjunk tőlük egy-két mellékküldetést, hanem azért is, mert a bizalomba férkőzéssel tudjuk őket felhizlalni úgymond, ami arra kell, hogy minél több vért, és ezáltal XP-t szívhassunk ki belőlük a játék során. Viszont ez se olyan egyszerű, mert nem mindig nyílik meg az összes párbeszéd lehetőség, ahhoz bizony faggatni kell őket, olyan is előfordul, hogy vissza kell térnünk hozzájuk egy későbbi időszakban. Ezt nehezíti még, hogy minden embernek más a bizalmi rótája, és ahhoz, hogy - jó vámpír lévén - eltudjuk őket csábítani, és ezzel betudjunk férkőzni az elméjükbe, el kell élnünk ezt a bizalmi rótát. Ha ez megtörtént, akkor a párbeszédeknél lesz egy lehetőség a csábítás aktiválására, amikor is átvesszük a testük felett az irányítást, hogy egy félreeső, árnyékos helyre vigyük őket, ahol megkezdődhet a vérszívás. Ám a játék nem kötelez erre, így ha elkezdted ezt a csábítást, de aztán meggondoltad magad, akkor még mindig van lehetőséged arra, hogy elengedd a kiszemeltedet. Ez pedig nagyon jól hangzik, mert így lehetsz jó vámpír is, ami azonban nem hangzik annyira jól, mert így értékes XP rengetegtől fosztod meg magad, ugyan is a különféle kis állatok és patkányok nem adnak annyit, mint egy jól felhizlalt test. Ellenben nem lesz London utcáiból hullaház és téged se fog rögtön mindenki lemészárolni. Ha viszont rossz vámpírok leszünk, valszeg ennek az ellentetje lép érvénybe, viszont cserébe sokkal gyorsabban tudjuk tápolni saját magunkat, legyen szó támadó vagy szívósság képességről.
Szóval a gyengécske harcrendszer ellenére, nekem egyre jobban tetszik.

Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!

Na, akkor másfél óra után egy apró helyzetjelentés.
A hangulat és az atmoszféra fantasztikus. Az utcák, az épületek, a világítás mind-mind remekül visszaadja a kort és a sajátosságait. A főszereplő karakter érdekes (a jó értelemben), a párbeszédek eddig nagyon jók és a sztori is ígéretesnek tűnik. A harcrendszer pedig...nos...azon azért még lett volna mit csiszolni. Nem szőrnyű, de a jótól is messze van mind a harc, mind a vetődés a támadások elől. Viszont elnézve a gépességfát, bizony nagyon durva támadásaink lesznek majd a későbbiekben, ami miatt már előre dörzsölöm a tenyerem.
Eddig tehát elégedett vagyok, a felemás harcrendszer ellenére is. Megérte várni és beruházni rá. És egyelőre bugokkal se találkoztam, pedig olvastam egy-két helyen, hogy az is akad benne bőven.

Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!

Szerintem más előbb megfogja, mert este jelenik az Inquisitor - Martyr, és onnantól csak az!!! De amint tudok, azért én is írok ide. Az irányítás első blikkre ritka furcsa volt, olyan gépies a mozgás. Nyomtam egy jobbrát és majdnem bedőlt a kanyarban a doki.

Egy minitesztet / első benyomást majd írjál már plz.

D E E P R I V R ✪ soundcloud.com/deeprivr

2 perc és települ is......meló előtt egy pár perc játék belefér.

És akkor a story trailerrel indítsuk is el a topikot, mert megérdemli!!! Nagyon-nagyon régóta nem lehetett szerencsénk vámpíros játékhoz. Nagyon várós!!!