Mit játszottál végig legutóbb? Értékeld!

Jogos!
Én nem játszottam soha vele, de video-k alapján nem érzem, hogy be kellene tölteni azt az űrt, amit hagyott anno maga mögött No-de ízlések és pofonok.

Azért pontosítanék: Aki PS2-3-on már kitolta egyszer, az gondolja meg azért!
Nekem bőven elég volt fél óra videó róla. Tényleg gyönyörű, de időt már nem fogok rá újra pazarolni. Inkább 2 percre újra kezembe vettem a PS2 limitált kiadásomat és gondolatban nosztalgiáztam kicsit...éppen elég volt...

„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”

Shadow of the Colossus

Kitolva.
Huhhh...hát aki kitalálta és megalkotta ezt az utolsó, 16. Colossust, az remélem minden este, közvetlenül a lefekvés előtt kinyom magából egy laza 10 méteres szögesdrótot. Játékos pályafutásom során volt már pár csaló fő bosshoz szerencsém, de ez lepipálta az összeset. Cirka másfél óra lett, mire megdöglött. Négyszer a kontroller is majdnem repült a TV felé.
Ezt leszámítva viszont fantasztikus élmény volt, mindenkinek akinek van PS4-e, azonnal szerezze be. Holnap jön majd róla egy hosszabb és részletekbe is belemenő cikk, de addig is hajrá. Ne hagyjátok ki, mert nem mindennapi játékos élmény.

Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!

The Great Tournament

Kicsit soron kívüli a játék, több tekintetben is. Mert mobilos játék, s mert inkább interaktív könyv, mintsem klasszikus játék.

Aki szereti a RPG játékokat, szeret középkori fantasy világról kalandregényt olvasni, s nem a Diablo-féle kattintgatós típus, annak bátran ajánlom ezt a "játékot".

Az olvasása során óhatatlanul is a Dunk&Egg novellák jutottak eszembe, van hasonlóság a közismert regény és e játék témája között. Mint a cím mutatja, alapvetően a középkori lovagi tornákra fűződik fel a történet, de van benne egy kicsit innen és amonnan is - politika, romantika, hősiesség. Ami egy könnyen fogyasztható kalandregényhez kell.

Az angoltudásomat még lenne hova fejleszteni, mindazonáltal semmi nehézséget nem okozott a könyv elolvasása, szinte egyetlen mondat sincs, amit nem értettem meg azonnal. Nagyon könnyű a nyelvezet, fogyasztható a könyv.

De hát ez nem csak könyv, hanem játék is. A történet során szerény személyünk újra és újra döntéseket kell hozzon. Akár arról, milyen hangnemet üssön meg, milyen fegyvert kapjon fel, vagy akár arról, hogy mit tegyen a továbbiakban, s egyáltalán azt is el kell döntenie, hogy mi az, amit szeretne. Persze a legtöbb döntés csak árnyalatnyi különbséget hoz a történetben, de végül ezek a döntések határozzák meg karaktereink képességeit (tucatnyi képesség értéke van hősünknek), így az eljövendő kalandokban a lehetőségeinket - legyen az a kaland egy élethalál közelharc, vagy csak egy párbeszéd.

Mintha a GRRMartin-féle Dunk&Egg novellába oltottak volna egy Telltale játékot.

A játéknak van ingyenes-reklámos verziója is, de én megvettem, s maradéktalanul élveztem az egészet. Olcsóbb, mint egy könyv, s bizonyos tekintetben jobb annál.

https://www.choiceofgames.com/user-contributed/great-tournament/

Legutóbb én a 3. évad TWD-t játszottam Telltale játékok közül, és már baromira elegem van a "szart se számít, hogy mit csinálsz" rendszerükből. Egyszerűen az illúzióját sem tudják már megteremteni annak, hogy a döntéseidnek minimális hatása is van bármire. Ideje lenne lassítaniuk a játékok kiszórásában, és elgondolkozni, hogy esetleg kéne egy olyat fejleszteni, aminek valóban többféle nagyban eltérő kimenetele van...

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Én unokaöcskössel ketten toltam végig a fő történeti szálat, aztán a két dlc-t is (másodikból még van valamennyi). Biztos jó egyedül is, én úgy csak a lootolást, fejlesztésre való mellékküldetéseket csináltam. Az is jó a három AI társsal, de nekem hatalmast plusz adott a két fős co-op játékmenet. Pl. egyikünk vezet, másik meg kocsi ablakán kihajolva tüzel, na ez egyedül nem megy. Poén lehet 3-4 fővel, de kurva szentség, hogy idegenekkel meg sem próbálnám. Így viszont ketten kurva jól lehet taktikázni, egészen filmbe illő jeleneteket lehet kihozni.
A predatoros bónusz cucc, amit pár hete raktak be pl. eszméletlen hangulatos volt így (csak kurva rövid). Vagy egyikünk úgy döntött, hogy motorral megy, másik helikopterrel, aztán tisztítod az útjából az ellent. Tényleg csomó olyan dolgot ad hozzá, ami fel sem merül egyedül.

Most pár kalandjátékos/interaktív mozis elmaradásomat pótoltam, és bár nem nyűgöztek le, azért jó volt játszani velük.

Batman: The Telltale Series
Az egész játékélményt úgy tudnám jellemezni, hogy "elmegy". A Telltalenek sikerült a kezdő Batmant úgy bemutatni, hogy a karakter rajongóinak egyáltalán nem mutat újat, míg a Batman-szüzeknek meg egy kiszámítható, de ugyanakkor vmelyest szórakoztató élményt nyújt. Úgy érzem viszont, hogy a tipikus Telltale-es döntéshozatali rendszer megsínylette a Batmannel való együttműködést, mert talán ebben érezhető a legjobban a játékaik közül, hogy a döntéseinknek alig van hatásuk, emiatt pedig nem igazán lehet elmélyülni benne. Ettől függetlenül szinte mindent a vártaknak megfelelően hoz. A játékmenet érdekes mind Bruce Wayne-nel, mind Batmannel, QTE-k dögivel, stb. Egyetlen dolog, ami miatt meg lehet szólni, az az öregedő engine és pár érdekes teljesítménybeli probléma. Nem rossz játék, ajánlom is kipróbálni, de remélhetőleg ennél sokkal jobb és érdekesebb lesz a következő évad.

Life is Strange
Megértem, hogy ezt miért kapták fel annyira anno. Engem is megfogott ez az idővisszaforgatós játékmenet, amivel bizonyos döntéseket megváltoztathatunk. Maga a sztori meg a karakterek...hááát...az kevésbé. Nem volt rossz, sőt még be is szippantott az elején, meg érdekelt, hogy mit is akarnak kihozni ebből a készítők, ám a 4-5. epizód nem igazán tett jót a megítélésében. A szereplők a kötelező középsulis sablonokra épülnek, akiket azért próbálnak árnyalni vmelyest, de pár központi karakteren kívül alig hagynak nyomot. Szimpatizálni is nehéz velük (pl. nem kezdett jól nálam a játék, mikor a főszereplővel az első dolgunk az, hogy óra közben készítsünk egy szelfit). A sztori időutazós jellege érdekes, főleg a végjáték értelmezésében, de ugyanakkor sokat bukdácsol. Pl. a 4. epizód elején van egy lényeges döntés, ami minden más játéknál egy érzelmes, szívszaggató jelenet lett volna, ám mivel előre lehet tudni, hogy merre megy majd a sztori, az egész nevetségessé, komolytalanná vált. És emiatt nem igazán tudom teljes mértékben pozitívan értékelni a játékot. Több tartalom van benne, mint a Telltale-es játékokban, jobban is néz ki, érdekesebb, de ugyanakkor a karaktereibe, a sztoriba rettenetesen bele lehet kötni. Ettől függetlenül egy ajánlást ez is megér, már csak az idővisszafordítós mechanika miatt, de az előzményhez nincs kedvem...

-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-

4 fős co-op játék, amelynek az igazi erőssége abban rejlik elvileg, hogy 3 barátoddal játszol együtt. Én egyedül vittem végig, nincsenek barátaim (). Egy hatalmas open world játékot képzelj el, ahol egy egész drog kartellt kell felszámolnod apránként (hadnagyokat kiiktatva). Korrekt történet, jó kis átvezető videók, hangulatos játékmenet. Kocsik, mocik, helikopter! Lopakodhatsz, de szét is lőhetsz bárkit és bármit, amit érsz, Te döntöd el. Én nagyon élveztem így egyedül is, de gondolom hatalmas élmény lehet 4en összeülve mikrofonnal is.

Utoljára a Blacklist-tel játszottam. Az király volt, ez is valami hasonló? Választhatsz, hogy mindenkit halomra lősz vagy lopakodsz? Mennyi a játékidő kb?

i5-8600 - RTX 2060 - 16Gb - Windows 10 x64

Ez nálam is így volt. Nekem 4. lett a szokásos, év végi listámon, és piszkosul élveztem, imádtam a legtöbb pillanatát és most csak így a rövidségét tudnám felróni, mint klasszikus negatívum, de mindezek ellenére ahogy lement a stáblista...azóta se kezdtem újra, pedig nem tegnap volt, amikor végigvittem. Míg az előző részt annó ég aznap újrakezdtem, ahogy lement a stáblista az első végigjátszás után. Ütött, de valahogy még sem akkorát mint vártam, akkorát meg végképp nem, mint a New Order.

Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!

Wolfenstein II: The New Colossus
Ha ezzel tavaly sikerült volna játszani, akkor sem lett volna számomra az Év Játéka, pedig alig játszottam 2017-es játékkal. Voltak élvezetes részei, mind a sztori, mind a játékmenetben, de összességében felemásak az érzéseim. Valahogy kevésbé volt élvezetes a gyilok, amit egyrészt a nehezített harcnak tudok be (meg annak, hogy úgy tűnik visszafejlődtem FPS-ek terén), másrészt meg kevesebb variáció volt a fegyverek és az ellenfelek terén. Viszont még így is kompetens a játékmenet, és a végére kezdett szórakoztatóvá válni.

Aztán kb. azonnal véget ért. Ezzel át is térnék a sztorira és a karakterekre. Az előző rész valahogy ezt az elképesztően elcsépelt alapötletet (azaz a nácik általi világuralomat) képes volt már-már hitelesen bemutatni a karakterein keresztül, illetve egy már-már sablonos cselekményvezetésnek köszönhetően. Erről a játékról azonban a grindhouse jellegű filmek jutottak az eszembe, ami számomra kevésbé jött be. A hiteles párbeszédeket, a különös, de meglepően kidolgozott szereplőket és az elképesztő, de elfogadható történéseket felváltották az unalmas nagymonológok, amiknek másik szerepük, hogy adjanak a szereplőknek valami jellemvonást, mert később nem csinálnak velük semmit; és az ebben levő cselekmény pedig már-már teljesen hiteltelen és nevetséges. Persze vannak többé-kevésbé maradandó jelenetek ebben is, amik szórakoztatóak, de ugyanakkor azt is ki kell mondani, hogy némelyikük túlságosan is el lett nyújtva, ami nem tesz hozzá semmit se a sztorihoz, se a tényleges játékmenethez.

És az utolsó problémám...hogy semmi kedvem nem volt újrakezdeni, miután végeztem vele. Ugyanis The New Order esetében ezt megtettem, mert érdekelt, hogy a másik idővonalon mi változik. Ennél egyáltalán nem imponált, hogy ezt a meglehetősen rövid játékot még egyszer "végigszenvedjem".

-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-

Life Is Strange - Before The Storm

Mindig szomorúvá tesz, ha egy szép-szomorú és jó történet - legyen az könyv, vagy játék - véget ér, s most szomorú vagyok, pár perccel a játék vége után. (Tudom, jön még egy extra-bónusz epizód hamarosan..)

Nekem nagyon tetszett a játék. Illetve nem is a játék, mert ez inkább egy interaktív történetmesélés - hanem a történet és a szereplők benne; velük megélt szomorúságról és boldogságról, lázadásról, családról, bátorságról, barátságról, vagy még többről. Néha egy-egy párbeszéd túl hosszúra nyúlt értelmetlenül, de ez a 2-3 apróság nem von le nálam az értékéből. Így a harmadik epizód után kedvem támadt újra végigjátszani az alapjátékot. Talán a bónusz epizód után meg is teszem. Lehet ezzel a megismert előzménnyel árnyaltabb lesz az alapjáték története és Chloe karaktere.
Hiányozni fog ez a történet és a karakterek.

Jahm, és kiegészítés: a zene szerintem nagyon rendben volt a játékban.

Nem bányásztam. Kicsit frusztrált, hogy minden egyes elérhető pályát kipucoltam, a legrejtettebb kis zugokba is benéztem, úgy mentem végig a játékon, és a végére egy szem egykezes kardot rakott össze nekem a törpe, a többihez nem lett meg minden cucc. Nem mintha számított volna, mert olyan 20-as szint körül már szinte megállíthatatlan voltam, a stratégiai pályákat is szinte a 4 fős partymmal csináltam meg. 26-os szinten ért véget a kaland, de ott már tényleg elképesztően erős voltam.

Steam fórumról előbányásztad az artifact guideot?

Oldschool módon elég sok olyan van,amit csak akkor lehet összerakni,ha nem hagyod ki az adott pályán a darabjait,és sok helyre nem lehet visszamenni,én némi szünet után újrakezdem ezért a gyűrűért: https://imgur.com/A4qHSDI

Persze mérgelődtem egy darabig,de most már inkább tetszik a sok kis titok és rejtekhely.

Most belenéztem egy Spellforce 2 videóba, te jó ég! Mintha 20 évet ugrottunk volna vissza az időben, pedig csak 11-et.

Mi az első részt ajándékba kaptuk egy videókártyához még annak idején.Imádtuk.

Spellforce 3:

És egy újabb meglepetés játék idén!!! Nem ismertem az első két részt,de itt most azonnal felkaptam a fejemet a videó láttán. Vagyis nem igaz, mert az első videó alapján konstatáltam, hogy "okés, megint valami stratégia" és annyiban is hagytam. Aztán kicsit utánaolvastam, hogy ez bizony egy történet orientált szerepjáték és már szereztem is befele! 4 fős kis kalandozó csapatot pakolhatunk össze magunknak és úgy járhatjuk a világot küldetéseket teljesítve és haladva előre a rejtélyek megfejtésének irányába. És valóban akadnak olyan pályarészek, melyeknél területfoglalós stratégia játékba csap át, de a hős csapatunk itt is jelen van és ez jelentősen feldobja ezen szakaszok játékélményét is! De ezt leszámítva rengeteg párbeszéd és nyomozás és temérdek fincsi loot vár kifarmolásra. Ami rendkívül tetszett, hogy a legutolsó kis senkiházi NPC karakternek is van szinkronhangja!!! Az ilyen kaliberű játékok nagyrészt letudják a szereplők 90%-át csak és kizárólag felirattal, csak a főhősöknek van hangja. Na itt nem! És ráadásul kimondottan korrekt szinkronszínészeket alkalmaztak, öröm volt végighallgatni az összes beszélgetést. Főleg Geralt (Witcher!!!) hangja volt nagy meglepetés. És ami még kiemelendő, hogy végre helyet kapott a moralizálás is mélyebb szinten. Nem feltétlenül minden csupán fekete és fehér. Megvizsgálhatjuk a történéseket több nézőpontból, kapunk több opciót és választási lehetőséget, sokszor mi dönthetünk ezek alapján sorsokról és lehetőséget kapnak az ellenfelek nézeteik kifejtésére. Ilyet azért nem sokszor látni játékban. A grafika az a legapróbb részletekig kidolgozott, nagyon szép. A zene is csúcs! A hangulat összességében remek. Nagyon élveztem ezt a 47 óra játékidőt. Szerepjáték rajongóknak csak ajánlani tudom.

AC3

AC4: Black Flag után elővettem ezt is, és megbirkóztam a számomra oly szokatlan irányítással. Na meg azzal hogy az AC2-ben a pisztoly újratöltése kb 2 másodperc volt, itt simán van 4-6 is. Az irányítást nagyon kellett szokni, de az első 10% után játékidő után már ment.
Helyenként számomra nagyon logikátlanra sikerült a játékmenet és történet egyes részei, de betudom annak hogy nagyon újítani akartak az AC2 és két kiegje után. A történetben benne van a szükséges csavar is, bár utána meglehetősen sima, kikövetkeztető lett, a hossza rendben volt. Szépen lezárja az AC1-ben megkezdett szálakat és az AC4-be is "jól" vitték át a főbb karaktereket. Sajnos a logikátlanságokból a modern szálba több jutott, de szerencsére ott csak keveset kell időzni, de még így is necces. Pl a Desmond által lerendezett őröktől nem lehet az elejtett felszereléseket felvenni. Míg a múltbeli orvgyilkos ősének megvolt az a képessége hogy lehajoljon az hulla mellé és felvegye annak elejtett fegyverét, a XX.századra ezt a képességet Desmond elfelejtette. Pedig még plusz programozást sem igényelt volna, hiszen a múltbeli szálban ez simán használható "képesség". Vagy hogy megpróbált besétálni Desmond a Templomosok főhadiszállására, a pulóverére ráhúzott alkarpengével. Alig feltűnő.
A múltbeli szál ahogy az AC4 is, kezd 25% környékén besűrűsödni, és 50% körül ismét annyi tenni való van hogy az ember azt se tudja hová kapjon. Karakterfelszerelés fejlesztés, major fejlesztés, hajózás, városok felszabadítása, vadászat, tollak, ládák gyűjtögetése, kereskedelem szervezése...
Ide az AC2 erődje és az AC4 kalóztanyája helyett egy major került be, ahol komoly fejlesztéseket lehet eszközölni, melyek segítenek a főhősnek pénzt, jobb felszereléseket szerezni. Meghagyták az AC2 Brootherhoodban megismert orvgyilkos segítőket is, akiket szükség esetén hívhatunk, igaz, itt sokkal kisebb a létszámuk, valamint nem kell őket feladatokra kiküldeni. De ha nagyon akarunk kiküldeni melóra valamit akkor ott a kereskedés. A majorban előállított nyersanyagokat és késztermékeket lehet kereskedelmi konvojokon keresztül jó pénzért eladni. Pénz pedig fog kelleni a major és a saját fegyvereink fejlesztéséhez. A major viszont nagyon jól eltalált. Szépen lassan lehet hiányszakmáéval rendelkező embereket odacsábítani, hogy telepedjenek ott le, és dolgozzanak nekünk, a közösségnek. Számos mellékküldetés tartozik hozzájuk, amik során el lehet intézni ügyes-bajos dolgaikat, cserébe jobb termékeket állítanak elő nekünk. Ezzel közelebb lettek hozva, mint az AC2-ben az erődünket belakó üzlettulajdonosok, vagy az Ac4-ben a kalóztanya vállalkozói. Én a történet felénél megálltam és két napig, kb 10-16 órát, csak a major fejlesztéseit csináltam, és nem bántam meg. Igaz egyik fejlesztés sem volt annyira létfontosságú, mint az Ac4-ben a lőszertartó szütyő (AC4ben: +10 lőszer, összesen 20 lehet már így nálad - kellett egy boss ellen, akit csak pisztolyokkal lehetett sebezni, de 10 lövés kevés neki). Mégsem érzem haszontalan időtöltésnek meg annyit azért hozzátett a hangulathoz és történethez.
Annyira különösebben nem vonzott a függetlenségi háború, nem a kedvenc történelmi időszakom, mégis érdekesen voltak bemutatva abban a harcban résztvevő fontosabb szereplők. Talán annyit még pluszba hozzá tett, hogy közben ment a Nemzet Aranya című kalandfilm a másik monitoron, így még érdekesebb volt, hogy az ott megemlített karakterek a játékban hogyan lettek életre keltve.
Ha alaposabban kivesézték volna az egyes döntéseket, ok és okozatokat, még akár interaktív oktatóanyagnak is elmehetett volna. Persze akkor ki kellett volna hagyni a templomos vs orvgyilkosok balhét.

Összességében jó rész volt, de gyengébb, mint az AC2 vagy az AC4. A gyengeséget számomra az jelentette hogy a harcrendszer ok nélkül lett bonyolítva, ami jó és bevált, azon ne változtassunk (majd 30 éve ugyanaz az irányítása az FPSeknek, mégsem akarja senki megreformálni), valamint hogy nem tudtam azonosulni a főhőssel és indítékaival, illetve a már említett logikai bukfencek.

The Last Guardian

Szép volt meg minden, de régen örültem ennyire hogy vége egy játéknak. És áldottam az eszemet hogy csak kölcsön kértem.

Egyrészt botrányosan fut a sima PS4-en. Namost egy PS only cím nekem ne szaggasson mikor egy Horizon meg se röccent soha (és azért nem kicsit gyengébb a látvány).

Másrészt Trico valami eszméletlen felcseszte az agyamat 4-5 alkalommal. Látja az ember hogy mit kellene, de Trico csak nem teszi meg amit kell. Aztán a 10+ próbálkozás után végre belefog, de addigra már agyf*sz tüneteit mutatja az ember.

Persze nem véletlenül szenvedtem el a végéig. Egy kellemes kikapcsolódás a fentiektől eltekintve. Sztori az kb. annyi van az orrod alá dörgölve mint a Souls játékokban (szinte semmi).

Kíváncsi leszek a Shadow of the Colossus remasztira. Az eredeti kísértetiesen hasonló bajban volt PS3-on mint a TLG itt (szaggatott és nyögvenyelős volt az irányítás).

„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”

AC4: Black Flag

Eddig nem volt szerencsém hozzá, bár mindenhol dicsérték, csak most, az idei osztogatás alkalmával zsákoltam be és estem is neki azzal a lendülettel.

Egész kellemesen csalódtam. Eddig az etalon számomra az AC2 és kiegjei voltak. Ez most sem változott, de szerencsére az AC3 elcseszett irányítását hagyták a pékbe az AC4re, így az ismét kézenfekvő lett, mondhatni magától értetődő. A történet is kellemesen hosszúra sikerült, közel 30 óra tiszta játékidő volt az első végigjátszás, de csak a főtörténeten. Minimális ládakereséssel és csak pár erőd elfoglalással együtt ez 52%-os teljesítmény volt a végére. Noha számomra közömbös a kalózéra, jó hangulata volt, ahogy a legénység dalolászott utazások közben és a hajócsaták is kellően változatosra sikerültek, magasabb szinteken. Egy ponton, nagyjából a felénél már kezdtem elveszni a sok tenni való és a főszál között, de végül csak a főszál mellett döntöttem. Annyi tennivaló sűrűsödik össze a közepe felé, hogy az ember azt sem tudja mihez fogjon. Flottabővítés, flottamanagement, erődfoglalás, hajóvadászat, búvárkodás, craftolás, ládafosztogatás, maja cucc gyűjtés, templomosvadászat, főszál, rejtekhely fejlesztés, hajófejlesztés...
Ebben az epizódban egy meglehetősen gyenge, de kézzel fogható ereklye volt a középpontban, de nem is az volt számomra az igazán érdekes. Ez a rész az 1720-as évek környékén játszódott. A legvégén a stáblista közben volt egy jelenet, amiben bemutatták a főhős, Edward Kenway utóéletét is egy kicsit. Abban a jelenetben, nem mondok nagy spoilert, megjelent a fia is, Haytham. Ledöbbentem majd utánanéztem, és igen, ő volt az AC3 egyik főszereplője. Nos, AC4 után elővettem a tavaly bezsákolt AC3-at, amit a számomra idióta irányítás miatt már az elején abbahagytam. Az AC3 1760 környékén játszódik, így pont a megfelelő sorrendet fogtam ki, már ha az időrendhez akarom tartani magam.

Egy apró kis negatívumom van, mégpedig a chekpoint rendszer...ami nincs. Magyarán ha te az adott fejezet legeslegvégén, kis túlzással élve de három pofonnal a vége előtt meghalsz, akkor az egész fejezetet kezdheted elölről és ez néha 10-15 percet jelent. Az egyik chaptert nekem pl. azért kellett háromszor végigvinnem, mert első nekifutásra meghaltam a bossnál...aztán a második nekifutásra az early acces lévén bebugosodott és egyik karakter se volt hajlandó felvenni az életfeltöltéshez szükséges söröket, emiatt a boss harc előtt már nem volt annyi életem, mint kellett volna...és aztán harmadik nekifutásra sikerült legyűrnöm az adott részt. De ezt leszámítva, tényleg frenetikus.

Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!

A szinkron az magyar felirat akart lenni.

Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!

Bud Spencer & Terence Hill: Slaps and Beans

Még nem értem a végére, de már most kijelentem, hogy frenetikus. De komolyan. Pont olyan egyszerű és "primitív" mint aminek látszik, de a Bud Spencer & Terence Hill rajongóknak ez egy aranybánya. Főleg, hogy van hozzá egy rohadt igényes szinkron is. Viszont rétegjáték abból a szempontból, hogyha nem kötődsz a két emberhez és az általuk megformált karakterekhez, akkor ez nem a te játékod lesz és max egy pálya után csak kérdőn fogsz pislogni, hogy "aha ok, ez biztos jó valakinek."

Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!

Super Mario Odyssey

Látni kell! Végtelenül aranyos és átgondolt játék. Remek kihívás és szórakozás volt nekem is (34+) és a lányomnak is (4+). És még "csak" végig vittük szinte rohanva. Most jön a "mindent szedjünk össze" kör.

Érdekes volt látni egyébként, hogy mennyire profi játék mondjuk a pár hete befejezett Yooka Laylee mellett. Ami egyébként szintén remek, de ha az új Mario egy gyémánt akkor az egy darab szén brikett! A pályák, az irányítás és úgy kb. minden átgondoltabb, szebb és élvezetesebb.

„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”

Star Wars: Battlefront II

Piszkosul élveztem, csak kérem szépen ez így lófasz volt ami a hosszát érinti. Alig 5 óra közepes fokozaton úgy, hogy az elején, amíg bele jöttem a repülésbe, meg is haltam párszor. Minimum kétszer, de az se lett volna baj ha háromszor ilyen hosszú tekintve, hogy maga a játékmenet, a grafika és a Star Wars érzés csak vitt és vitt előre, és nem akartam abbahagyni. Azt meg főleg nem, hogy ilyen hamar véget érjen. Ugyan még a The Last Jedi idején játszódó DLC hátra van, de mennyiségre kétlem, hogy eléri az 1 óra tiszta játékidőt.
Szóval összességében elégedett vagyok, de nem túl jó előjel a jövőre nézve, ha sztori szempontjából csak ennyit fogunk kapni egy Star Wars játéktól. Ami meg esetleg többet adna, azt meg törlik még a fejlesztés korai szakaszában. Nem jó irány ez. Pedig szükség lenne egy újabb Kotor vagy Jedi Knight szintű cuccra. De említhetném a Republic Commandot is.

Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!

[b]Middle-earth: Shadow of War[/b{

Nagy nehezen csak a végére értem. A játék nem volt rossz, csak időm volt kevés játszani vele az utóbbi időben. Így utólag nem értem a fanyalgást a lootboxok miatt, egyáltalán nem éreztem szükségét. Az arénákkal simán fel lehetett rángatni az orkokat a megfelelő szintre, hogy ne haljanak meg rögtön az ostromoknál, de egyébként ha egy-egy kiesett sem volt gond, az ostromvezető legendary (és az esetleges iron willesek) kivételével úgyis beolvasztottam az összeset a védőcsapatba. Más kérdés, hogy ha előre tudom, hogy csak ennyi lesz a bónuszvideó a végén akkor nem hajtottam volna érte ennyire, de direkt nem akartam elspoilerezni magamnak.
A sztori a maga módján még szórakoztató is volt, csak el kell vonatkoztatni az eredeti Gyűrűk urától, mert ez csak olyan, mint sok termék csomagolása (nyomokban mogyorót tartalmaz). A továbbfejlődött Nemesis rendszer is tetszik, bár az árulások miatt én különösen figyeltem, hogy ne haljak bele a csatákba. Bár volt amikor nem sikerült, a No chance felett sokszor elsiklottam, plusz egyszer sikerült összehoznom 49en egy lvl60as orkot magam ellen, aki folyamatosan ambusholt utána, immunis volt szinte mindenre és a végén már mindenre adaptálódott

Folytatás ugye a befejezés miatt kilőve, de én azért örülnék egy újabb Mordor játéknak a nem túl távoli jövőben még. Szerintem kilenc pontot simán megér.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Nem tudom mennyi idő, talán 2-3 napig tartott, de ugye mindig csak pár órácskákra tudok leülni játszani. Hatalmas hangulatra nem kell számítani. Én csak reménykedtem jobb dropokban, de semmi fegyver nem esett.

Be kell. Akkor valami nagyon nem stimmel a karival, ha nem megy a leverése. Első alakalommal az alapjátékban én is a boss-nál szembesültem azzal, hogy fos a karakterem és nem tudja leverni.

Inkább már botrány, mert ezerszer jobb a drop mint akár a Diablo 3, vagy akár a Path of Exileban.
Különösen ha overlordoztál. Az univerzum legkeményebb csontváza.

Időben mennyibe fájt? Mennyire hangulatos ez a vikinges beütés?

http://gustyx.web4.hu - saját véleméyeim, tapasztalataim játékokról

Peace, a Ragnarök kieghez be kell fejezni az eredeti TQ-et? Nekem nem volt türelmem a főboss-t levernem. Minden más Diablo klónban sikerült, de itt nem.

Titan Quest Ragnarök:

Lenyomtam gyorsan az új Act-et régi kedves karakteremmel. Jó volt ismét kicsit TQ-ezni, de a drop sajnos még mindig botrány. Hullottak a varázsló cuccok dögivel, csak nem tudtam vele mit kezdeni. 46-os szinten ért véget a kaland és még mindig 13-as és 21-es szintű fegyverek voltak a kezemben, mert nem estek jobbak. Ez kicsit fájó pont, hogy minden egyes kék drop-nál felcsillant a szemem, aztán meg szomorkodhattam.

Call Of Duty WWII:

Nem váltja meg a világot, láttunk már kb minden jelenetet valahol, tele van klisével; de ennek ellenére bejött!

Valahogyan frissítően hatott a sok futurisztikus, ugra-bugra CoD után.

Grafika, hangok sztem nagyon rendben van. Bár volt néha FPS drop, de az esetek 99%-ában stabilan futott!

MSI B350M PRO-VDH ¤ AMD Ryzen 5 1600x + Cooler Master Hyper 412R CPU cooler ¤ ASUS GTX 1060/6 GB/GDDR5 ¤ Samsung 960 EVO 250GB M.2 PCIe MZ-V6E250BW ¤ 2*8 Gb Crucial 2133 Mhz DDR4

Wolfenstein II The New Colossus:

Hát ez is bizony odarakta magát! Zseniális! Erősen ajánlott!

MSI B350M PRO-VDH ¤ AMD Ryzen 5 1600x + Cooler Master Hyper 412R CPU cooler ¤ ASUS GTX 1060/6 GB/GDDR5 ¤ Samsung 960 EVO 250GB M.2 PCIe MZ-V6E250BW ¤ 2*8 Gb Crucial 2133 Mhz DDR4

Kéne bizony! Hatalmas élmény volt!!!

Titanfall 2:

Nagyon jól szórakoztam. Jó grafika, nagyon jól optimalizált. Jó single kampány. Még több ilyen játék kellene.

MSI B350M PRO-VDH ¤ AMD Ryzen 5 1600x + Cooler Master Hyper 412R CPU cooler ¤ ASUS GTX 1060/6 GB/GDDR5 ¤ Samsung 960 EVO 250GB M.2 PCIe MZ-V6E250BW ¤ 2*8 Gb Crucial 2133 Mhz DDR4

Aki szereti az Outlast stílusú "bújócskás horror" játékokat, annak bátran ajánlom! Indie game, vannak hiányosságai, de összességében egy nyomasztó, sötét és kellően nehéz játékról van szó!

Kis kedvcsináló: Home Sweet Home Game Official Trailer 2017

MSI B350M PRO-VDH ¤ AMD Ryzen 5 1600x + Cooler Master Hyper 412R CPU cooler ¤ ASUS GTX 1060/6 GB/GDDR5 ¤ Samsung 960 EVO 250GB M.2 PCIe MZ-V6E250BW ¤ 2*8 Gb Crucial 2133 Mhz DDR4

Divinity: Original Sin 2

Frenetikus játékélmény volt!!! Az első rész sehogy se akart menni, pedig háromszor is nekiugrottam régebben, de ritka nyögvenyelősen indult, túl sok infot zúdított rám, nagyon könnyen el lehetett veszni a részletekben. Ezzel ellentétben a folytatás könnyedén indul, az első pillanattól felcsigáz és érdekel, hogy mi is áll a háttérben, hova vezet az utad, a kezelés és irányítás sokkal letisztultabb/felhasználó barátabb. A grafika és animációk elképesztően gyönyörűek, tömény élvezet volt ez a 2,5 hetes kalandozás, amit Rivellon világában eltölthettem. A körökre osztott harc csúcs, nagyon élveztem! Még akkor is, ha körülbelül csak a játék 10%-át teszi ki, a többi az beszélgetés, nyomozás, mellékszálak felgöngyölítése. Angol az bizony kell, anélkül nem igen lehet nekiindulni, elképesztően sok sornyi szöveget írtak össze a fejlesztők, le a kalappal ezért is. És a beteg humorért természetesen!!! Nem egyszer szakadtam a röhögéstől, nagyon idióták lehetnek, akik a poénok beépítésért feleltek.
Száz szónak is egy a vége, egy igazi szerepjáték élmény 4 fős csapattal, körökre osztott harccal, rengeteg humorral és elképesztő grafikával. Nagyon erősen ajánlom minden kedves RPG rajongó számára, nem fogtok csalódni! Azoknak is, akiknek kimaradt az első rész.

>Observer_

Huhhhh baszki! Ez mi volt ez? A Layers of Fear se volt semmi! De ez még arra is rátesz egy lapáttal, persze más témában. A hangulat, grafika wow, államat keresgéltem folyamatosan. A sztori sem olyan rossz szerintem. Ajánlott!

MSI B350M PRO-VDH ¤ AMD Ryzen 5 1600x + Cooler Master Hyper 412R CPU cooler ¤ ASUS GTX 1060/6 GB/GDDR5 ¤ Samsung 960 EVO 250GB M.2 PCIe MZ-V6E250BW ¤ 2*8 Gb Crucial 2133 Mhz DDR4

Tom Clancy’s Ghost Recon Wildlands:

Fenomenális hangulata volt!!!!!!! Mondjuk szerintem rengeteget dobott rajta az is, hogy éppen Don Winslow "Drogháború" című könyvét olvastam a játékkal párhuzamosan. Olyan elképesztő akcióknak lehettem részese, mint még ezidáig egyetlen játék alkalmával sem! A kimenekítések voltak a kedvenceim. Mikor végül a három üldöző jármű és két helikopter által ementálivá lyuggatott gépjárművel értem el a célszeméllyel a kivonási pontra, na ezek hatalmas élmények voltak! A terület baromi nagy és féltem, hogy a repetitívvé váló küldetések be fognak tenni és idő előtt abbahagyom, de nem így történt. Annyira vitt magával a történet, hogy még ezt is elnéztem a játéknak. Egyszer lezártam 83%-on, de csak nem hagyott nyugodni a kíváncsiság és kipörgettem 100%-ra, hogy megnézzem az alternatív befejezést. Érdemes adni neki egy próbát. Én nem hittem volna, hogy képes leszek végigvinni, de mégis pikk-pakk a végére értem.

Mass Effect Andromeda
Nem volt egy jó húzás a Fallout 4 után ebbe belekezdeni, mert sok tekintetben ugyanazt az élményt hozta, és sok tekintetben hasonlítanak is egymásra. Pl. az előző, hasonló engine-re épült játékuk (ebben az esetben a Dragon Age: Inquisition) élvezhető volt, de ez vhogy nem áll össze. A játékmenet többé-kevésbé rendben van, amúgy nem bírtam volna ki azt a 60+ órát, amit beleöltem, de nem is éreztem kimondottan jónak. A lövölde egy ideig érdekes az ugrándozás miatt, de miután megszokod, egy unalmas rutinná válik.

A legnagyobb problémát viszont időhúzó apróságok jelentik, amik elég hamar felidegesíthetik játékosokat. Csak egy példát említsek: kapunk egy mellékküldetést egy krogan-tól, aki vmit oda akar adni vkinek, viszont az már nincs a bolygón, és természetesen nekünk kell ezt végrehajtanunk. A folyamat a következő: keresni egy NPC-t, aki tudja hol van a karakter, vissza kell térni a hajónkra, várni kell egy kinyomhatatlan átvezető animációra (közel 1 perc), átmenni egy másik rendszerbe (kb. fél perc), megkeresni a bolygót (itt is lenne egy átvezető, de ezt szerencsére már fel lehet gyorsítani, de azt is csak azért mert kapott egy patchet), leszállni rá (újabb 1 perc), beszélni vkivel, aki tényleg tudja hol van, felszállni (még 1 perc), átmenni más rendszerbe, stb. Tény, ez egy mellékküldetés, nem szükséges megcsinálni, de ennek egy viszonylag gyors folyamatnak kellene lennie.

Maga a menürendszer sem optimális, sajnos túl lett bonyolítva, és nem olyan módon, amitől végre újból szerepjátékként kellene erre tekinteni. Ha meg akarsz alkotni egy saját fegyvert vagy páncélt, akkor először egy tervrajzot kell kifejlesztened, amihez fejlesztési pontokat kell szerezni (ezekből is háromfajta van), majd utána tudod csak megcsinálni, de ahhoz is milliófajta nyersanyagokat kell gyűjteni, majd ha szeretnél, akkor még kis kiegészítésekkel is meg tudod toldani, hogy erősebb legyen vmivel. Vagy szimplán játszol a játékkal, és vmelyik random ládában találsz egy ugyanolyat, és nem szórakozol ezzel az egésszel. Tény, egy idő után megéri legyártani azt, amelyik úgy érzed, hogy a játékstílusodnak megfelelő, de ez az egész folyamat túl macerás, ha úgyis megtalálod azt a fegyvert a játék folyamán.

És akkor ott a sztori meg a szereplők...A történet sok tekintetben az előző trilógiából építkezik, és igazán semmi újat nem mutat. Talán az még rosszabb, hogy nem a jó karakterekre fókuszál. Társaink unalmasak, sablonokra épülnek, amikből nem tudtak kitörni. Tény, az első Mass Effect sem volt túl jó a társak tekintetében, de abban extra feladatuk is volt, méghozzá a világ bemutatása, és attól emlékezetesebbek lettek a szereplők. Ebben sajnos egy társunk sincs, akire azt mondanám, hogy a kedvencem lett volna. Azért volt pár jelenet, ami tetszett tőlük, de nagy általánosságban egy semmilyen szinten sem kiemelkedő csapat. Ez azért gáz, mert lett volna jó társjelölt az NPC-k között. Pl. van egy turian ex-Spectre, aki keresi a fajának a hajóját, hogy aztán kapjon egy választási lehetőséget. Ez a szereplő kb. 2 mellékküldetést kapott, de azokban maga a szereplő személyisége átjött, és még egy jó jellemfejlődési lehetőséget is kapott. Kár értük, mert több ilyen NPC volt a játékban, akik több szerepet kaphattak volna. Maga Ryder meg szót sem érdemel. Hawke-nál ezerszer rosszabb főszereplő, pedig ő is rettenetes.

Lehet baszogatni a játékot a bugjai, az arcmimikája, a mémeskútnyi hülye szövegei miatt, de nem amiatt bukik el a Mass Effect Andromeda. A patchek után a játék teljesen rendben van, lehet lövöldözni rendesen, de ezen kívül ne várjon senki egyebet. Több idő kellett volna neki, hogy jobban átgondolják a történetet, hogy átdolgozzák a karaktereket, hogy élvezetesebbé tegyék a harcon kívüli játékmenetet, de sajnos ezt így "összecsapva" kaptuk meg. Kár érte...

-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-

Jah....a Titanfall 2-ről volt szó.

Kegyetlenül jó volt!!! Az utóbbi évek egyik leghangulatosabb játéka és talán az egyik legszuperebb FPS, legalábbis nálam dobogós helyre került! Totális adrenalinbomba, elképesztő akciójelenetek és persze titánok!!! Persze eltörpülnek egy igazi WH40K-s óráshoz képest, de így is kegyetlenül élveztem!

Az ugrálós részek néha nagyon csúnyán felhúztak, de béna vagyok, betudtam ennek. De szerencsére ez az összképet nem rontja el.

Nah helyes!

van még bőven

Soha ne vitatkozz idiótákkal ! Lesüllyedsz az ő szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal. (Woody Allen)

Full ugyanez. 50 óráig majdnem eljutottam, de nem vonz. Skyrim működött, ez nem. Én sem értem, de maximálisan egyetértek.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Az elején engem is elkapott a hangulat, teljesen levett a lábamról. Aztán az időváltogatós (amúgy zseniális rész!!!) pályánál már kezdtem anyázni a genya falon futásoknál. De az antenna helyreállítós résznél teljesen el is akadtam egy ilyen falon futós-ugrálós résznél. Pihentettem egy hétig, aztán valahogy csak sikerült, most ott tartok, mert ki is kellett lépnem. Gondolom nincs sok hátra, majd egyszer sort kerítek rá. Viszont nem feltétlenül kötelező fülessel tolni, mert fadobozos 5.1-es rendszeren toltam fel a hangerőt nem kicsit, és hatalmas élmény volt! A szomszédok legnagyobb örömére.

Titanfall 2 ( single )

Adrenalin atombomba
Minden meg volt benne amit anno Churchill mondott. Talán a legpörgősebb ( jóó, de dobogós biztosan ), a legfantasztikusabb ( minden értelemben ) háborús hent, amit kötelező fülessel tolni, mert ott is 10/10 minden. A történet egy ilyen játékélményben sztem kivételesen elhanyagolható, teljesen elvisz a jelen, időd nincs agyalásra, dönteni kell szinte azonnal. Oks, egy kivétel - ami viszont még emeli is a szintet és még csökkenti is a linearitás tényét, - a falon futás. Ez is zseniális, kiemelve azt a szakaszt, amikor a múlt és a jelen között kell 'váltogatni' tizedmásodpercek alatt a levegőben!
A sisakok? Ááá..berúgtam a motort, még az első harmadban kicsit keresgéltem, de később már csak nagy ritkán álltam meg, úgy közel 2/3-a jött össze.

Lényeg a lényeg : ŐRÜLET!

Soha ne vitatkozz idiótákkal ! Lesüllyedsz az ő szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal. (Woody Allen)

Dettó. Teljesen egyetértek, pont így éreztem 50 óra után. Bár én előbb a Fallout 4-gyel kezdtem, utána jött a Skyrim. Skyrim világa nagyon jó lett, főleg a Witcher game és Trónok harca sorozat fantasy vonalat követvén, gondolok itt a sorrendre, ahogy haladtam.

Teljesen egyetértek.

Teljesen egyet tudok érteni veled! Én abba is hagytam olyan 15-20 óra barangolás után. Pedig a 3. rész platina lett PS3-on. De itt ugyanez volt velem is. Sem a hangulat sem a játékmenet nem fogott meg. Sőt konzolon a harc is undorító lett.
Nagy lelkesedés után szomorúan próbáltam még 1-2 alkalommal folytatni, de egyszerűen gyenge! Egy 5. résznél már észnél leszek és nem fogom előre ennyire kedvelni ok nélkül!

„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”