HBO - A Song of Ice and Fire

Hosszabban akartam írni erről a mostani részről, de félúton felhagytam vele. Számomra ez kiábrándító volt, mert bár erről is lehet érdemben beszélni, mint az előzőről (sztem ez egy pozitívum, bármennyire is lehet kritizálni több szempontból is), nagy általánosságban felejthető a rész. Arról nem is beszélve, hogy több karakteridegen dolog is történik ebben, ami idegesített. Sajnos ez nem jött be...

-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-

SPOILER

Varys és Tyrion tetszettek a legjobban, azoknál a beszélgetéseknél még tényleg érződött valamennyire, hogy súlya van a dolgoknak. A többiek a gyors tempó miatt nálam szinte már semmit nem váltottak ki...


"Đ&Đ said: Dany forgot about..." videó komoly!

Đ&Đ said: Dany forgot about...

Bocs, de ezen jó röhögtem.
_________________

Egy nekem tetsző komment Junkieról, hasonló éréseim voltak a rész kapcsán:

SPOILER

Számomra a hét GoT poénját a YouTuben szolgáltatta ismét.

SPOILER

Záró kérdésedre válaszolva: a sorozatban nem került elő a háttér és motiváció, így sajnos a váratlan fordulatoknak sem ágyaztak meg ezáltal.

Az egyértelmű alatt egyébként azt értem, hogy a csatán lesz valószínűleg a hangsúly, nem a kimenetelre értem, ez elég félreérthető volt.

Ez a rész sokkal jobb volt, mint az előző, viszont kiszámítható volt.

SPOILER

Alapvetően jó rész volt, végre olyan szereplőkkel is, akik eddig a háttérbe szorultak. A következő rész elég egyértelműnek tűnik. Bár, kíváncsi vagyok...

SPOILER

Nálam is hasonló, voltak jelenetek, párbeszédek, karakterpillanatok, amik tetszettek.
SPOILER

Nem jól fogalmaztam meg, így pontosabb: több volt a jó/ami tetszett jelenet, mint a vacak. Még úgy is, hogy néhány alkalommal az utóbbiak kb ki is húzták az előbbieket.

8x4

Áh, milyen jól is esik egy ilyen karakterközpontú, csöndesebb epizód a múltkori után. Persze azért csak be kellett csúsztatni egy újabb kapkodós balance patchet. Ez az egy jelenet lehúzta, de amúgy jókat beszélgetnek most, szóval összességében tetszett.

Bizarro Geralt és -Ciri pedig kapja már meg a spinoff sorozatát könyörgöm... Évekig el tudnám nézni ezeket ketten.

Mivel számos példát láttunk már titkos identitásra a történetben (ugye a sorozatban is, de a könyvekben főképp, összeszámolni sem tudom hirtelen), így egy pillanatig vessük fel a lehetőségét, hogy Magas Szív szelleme nem Jenny régi erdei boszorkány barátnője, hanem maga Jenny. Nem tudjuk, hogy nem így van; nem tudjuk biztosan, hogy melyikük élte túl Nyárodút.

És így akkor Jenny azóta is folyamatosan táncol a szellemeivel, "from winter to summer and winter again", talán mindaddig, "till the walls did crumble and fall". Jelentsen ez bármit is. De így még lehet értelme - hiszen talán azért nem értjük az utolsó sort, mert még nincs ismert kontextusa.

Igazából én már legelső olvasatra is így éreztem a könyvekben; bár kétségtelen, hogy csupán sugallt érzéseken kívül nincs alapja ennek a gondolatnak. Illetve annyi, hogy - tudtommal - semmi sem cáfolja.

IGN Hungary - VÉLEMÉNY: Ezért volt csalódás, ami a Trónok harca S08E03-ban történt

Szerintem jól és higgadtan összefoglalta, miért érzik/ezzük sokan másfélének ezt a sorozatot a kezdetekhez képest.

A legújabb részt még nem láttam, mert a hétvége óta külföldön voltam végig, és csak tegnap este értem haza. Úgyhogy arról csak később fogok nyilatkozni...

Viszont éppen ezért a múltkori dalt önkéntelenül is sokat dúdoltam magamban, amíg távol voltam, és egy csomót gondolkodtam azon, hogy miről is szólhat pontosan. Egyre inkább hajlok arra, hogy az igazság valahol a kettő között van, mint amit legutóbb beszéltünk. Egyrészt ahhoz ragaszkodom, hogy a helyszín, ahol Jenny táncol ("high in the halls of the kings who are gone", ill. "they spun her around on the damp old stone"), az Ódonkő. Viszont a "szellemek", akikkel táncol, és akikről a dal rajta kívül még szól, azok valóban a közvetlen barátai és szerettei lehetnek, akiknek többsége Nyárodúban veszett oda. Elsősorban természetesen Duncan Targaryen ("the ones who had loved her the most"), de ide tartozhatnak még sokan mások is, akiket az udvarban ismert meg. Ezen értelmezés szerint tehát Jenny túlélte a nyárodúi tűzvészt, majd azt követően visszavonult Ódonkőre, hogy ott sirassa élete végéig a veszteségeit ("and she never wanted to leave", külön felhívnám a figyelmet arra, hogy az igeidők alapján a "the ones she had lost and the ones she had found" egyértelműen ez előtt történt). Sem a könyvek, sem a kiegészítő kötetek nem nyilatkoznak az ő későbbi, Nyárodú utáni sorsáról, úgyhogy egy ilyen verzió elvileg simán elképzelhető. Az is a fenti értelmezést támaszthatja alá, hogy az egykori legközelebbi barátját, az erdei boszorkát a könyvek ugye Magas Szív "szellemének" nevezik, a dalban szereplő szóhasználatnak megfelelően. A többi utalás is nagyjából stimmel végig, például a történtek magyarázzák, hogy a dalban Jenny miért annyira szomorú ("spun away all her sorrow and pain"). Még a filmben nem szereplő, ritkábban idézett második versszak is nagyjából illeszkedik a fenti értelmezéshez. Első ránézésre az csupán amolyan lírai fordulatnak tűnik, és puszta vég nélküliséget kölcsönöz a dalnak, miszerint Jenny tánca nappal és éjszaka, télen és nyáron át, örökkön örökké tartott. Valójában viszont az utóbbi ("form winter to summer and winter again") egy vagy két konkrét évszakfordulót jelenthet. A nyárodúi tűz 259-ben történt, és ezt követően Jenny még egy pár nyarat, illetve telet érhetett meg, mielőtt elhunyt, jóval a könyvek kezdete előtt. Egyedül az utolsó sort ("till the walls did crumble and fall") nem igazán tudom hova tenni, hiszen Ódonkő már évezredek óta rom volt a dal időpontjában is.

Egyébként ezt már csak zárójelben teszem hozzá, mert egyelőre színtiszta spekuláció, de van egy olyan viszonylag népszerű rajongói teória, mely szerint a dalt nem más, mint Rhaegar Targaryen írta. És valahányszor előadta ezt a dalt, amely tehát saját családja személyes tragédiájáról szólt, azzal természetesen sok nemes hölgy szívét megindította mindig. Többek között Lyanna Starkét is azon a bizonyos harrenhali lovagi tornán...

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

Lehet ezzel egyedül leszek, de nekem ez a rész is tetszett. Azért beírom ide, ne legyen 100% lehúzva

Itt a többi.

És mi legyen a nyakékkel?

Ezzel egyet is értek részben. Valóban rezeg az egész szerkezet, magam is ezt írtam:

"Félre ne értsetek, nem vártam tömeges halált, igazából a készítőket sem hibáztatom, elég nehéz megoldani ezen a ponton, amikor van egy ember sereg, van egy zombisereg, hogy akkor elégítsd ki a hősi halált kedvelőket, meg azért éljék is túl páran. A kimerevített hősi halálok sem lettek volna jobbak, viszont teljesen ez sem, hogy az Éjkirály szépen besétál a tanítványaival, közben a főbb szereplők kitartóan gyakják az ellent, belassítják az eseményeket, melankolikus, ugyanakkor egyben lelkesítő zene szól, hogy érzékeltessék itt aztán tényleg pillanatokon most minden és paff."

Mégis egyszerűen, akárhogy nézem, ettől "jobb", kevésbé "kínos" megoldás nehezen születhetett ezen a ponton. Tudom, ismétlem: van egy halom karakter, akiket megkedveltek a nézők, és szerintem a készítők az egyszerűbb megoldást választották: nem mentek bele abba, hogy a nevesített karaktereket, még a legtöbb mellékszereplőt sem, szintén gagyinak ható, de valójában egyáltalán nem epikus jelentben áldozzák fel. Szerintem Theon lándzsa-rohanása, Beric Dondarrion "ajtóban kapaszkodva tartom fel a zombikat, mert ez a sorsom a veres papnő szerint" nagyon-nagyon gyengére sikeredtek, ilyen "volt áldozat, meg nem is" hatást keltenek.

A "nagyobb" szereplőket illetően, szerintem, egyszerűen ötletük nem volt, hogy áldozzák fel úgy, hogy a nézők többsége elégedett legyen, és a karakter története megfelelő végének érezzék - pont azért, mert eddig ez egy alapvetően "dráma-beszélgetős-múltbéli sérelmekkel terhes-az eseményekre ez kihatós" széria volt, most eljutottunk arra a pontra, amit még szerintem Martin sem tudja, hogyan kezeljen le (vagyis az eddigi low fantasyból hogyan váltson át a jó és a rossz harcának epikus fantasyjába, Gemmel és Sapkowski szerintem jobban kezelte ezt, és, ami még fontosabb rövidebben - ettől még lenyűgöző Martin mit alkotott). Pár éve egy azóta megszűnt fórumon fel volt töltve egy raklap közzétett, felolvasott fejezet magyar fordítása A tél szeleiből -nagyon jól sikerültek a fordítások- és még a hatodik könyv elején is ezen van a hangsúly, a karaktereken, a múltjukon, az érzelmeiken.

Szóval fogták, a legegyszerűbb döntést hozták meg: nem áldoztak be senkit, és majd meglátjuk, hogyan vezetik ki ezeket a szereplőket. Az utolsó évadokat ismerve nincsenek ezzel kapcsolatban jó megérzéseim, de már elfogadtam, hogy a könyvek és a sorozat is erre a pontra jutott. Tényleg jobb lett volna, talán, egy Helm-szurdokot vagy Minas Tirithet megidéző epikus csata, áldozatokkal, de sajnos, az egyszerűbb megoldást választották, részben a fentebb taglalt okokért - nem merték bevállalni, hogy így vezessék ki az évadok óta épített szereplőket. Ebben benne van Martin, a nézői elvárások, a készítők sete-sutasága a martin világ ihletének igazi megértésére, de elsősorban Martin a hibás.

Az évadot nézve arra jutottam, miközben ezen gondolkodtam, hogy Martin elhibázta a koncepcióját egy ponton. Zseniális volt, ahogy a régi toposzokat kiforgatta, úgy megvilágításba helyezett hős és jellemtípusokat, élő és lélegző, átélhető karaktereket alkotott. Ezért is sorolják a sorozatát a low fantasy alzsánerébe, hogy lerántotta a földre a tolkieni világot. Csakhogy elfeledkezett arról, hogy low fantasy, attól még, hogy "low", egyben még "fantasy" is. Az itthoni is olvasható szerzők közül Grey Keyes, Joe Abercrombie vagy Robin Hobb (őt ajánlom, hosszan, lassan és jól ír, de zseniálisan írja és építi a karaktereit, lelkileg meg is töri őket) nem feledkezett el erről, éppen ezért be is tudták fejezni a történeteiket, a misztikus szál és ellenség a karakterábrázolás mellett nem veszik el.

Martin szerintem annyira belegabalyodott már ebbe a westerosi karakter- és családtörténetekbe, múltbéli eseményekbe, hogy közben elfeledkezett erről a misztikus ellenség szálról, nagyon keveset lépett előre ezen a téren. Még az ötödik kötetben is jönnek be új szálak, az Arany Kompánia (Keserűacél döntéseinek kihatása), a Griff - mind kurva jók, igazából az egész össze meg vissza fonódások nagyon fel vannak építve, aprólékosan, de a legelső kötet legelső fejezetének ellenségei terén egy helyben toporog. E mellé pedig annyi karaktersorsot kanyarított, nem csodálom, hogy nem tudja kibogozni. Az eredeti három könyv helyett lett hét, a harmadik és a negyedik kötet között öt éves ugrást is tervezett az időben, aztán elvetette...

Szerintem a készítők fogták, és ezt az egész katyvaszt -mivel az Éjkirály a könyvekben a Fal tizenharmadik parancsnoka, aki a királynőjévé a legendákból visszamaradt történetek szerint egy olyan nőt tett meg, aki elvileg egy Más volt- leegyszerűsítették egy olyan utálható ősgonosz karakterré, akit aztán majd egy ilyen jelenetben ki lehet írni, mivel, véleményem szerint maga Martin maga sem tudja, hogyan futtassa a fontos szereplőket Északra úgy, hogy az a történet logikájából és a szereplők valós döntéseiből erednek, mert ezt szoktuk meg, de egyben legyen egy epikus a jég és tűz közötti nagy összecsapás. Szerintem ez volt a készítők dilemmája is, és a rész kapcsán is.

A magam részéről ezért engedtem el ezt a szériát és igyekszem ezt javasolni mindenkinek, és bátran állítom a készítők nem nagyon tudnak ebből jobbat és többet kihozni, csak úgy, ha több évadot csináltak volna, az meg, mint lentebb írtam, szerintem egy kábelcsatornánál nem fog működni, hogy még évadokon át egy halom pénzt lapátolnak bele, nem véletlen vannak már más sorozattervek is a martini világban. Sajnos kár logikus, az első évadokra hajazó lezárást várni...

A kritizálók közül szerintem (itt legalábbis) senki nem vonja kétségbe, hogy lehetetlen lezárni úgy ezt a sorozatot, hogy mindenki boldog legyen. Sőt úgy általánosságban igazán jól sem lehet lezárni.
De itt a csatánál nem is ez a vita tárgya. A HBO a végtelen erőforrásaival alkothatott volna egy a GoT színvonalához méltó csataorgiát, és én személy szerint "csak" ennyit vártam. Azt érzem, hogy a dramaturgia, feszültségteremtés terén rendben voltak, de után egyszerűen elfogyott az ötlet, jött a teljesen kiszámítható kliséhalmaz, tele a GoT világától általában távol álló utolsó-perces fájdalmas megmenekülésekkel. És ezt nem lehet az örök elégedetlen nézők nyakába varrni, meg ennek semmi köze, ahhoz, hogy vannak emberek akik rohadtul ráérnek oldalakat teleírni a szőrszálhasogató kritikájukkal, pontról pontra végigmenve a logikátlanságokon.

Természetesen nem mostam össze az "ittenieket" a kintiekkel, még véletlenül sem. Engem már őszintén a Star Wars sem mozgat meg -egyelőre?- igazán. Szerintem olyan embert kellett volna a SW-franchise élére tenni, aki legalább olyan elkötelezett rajongó, mint Kevin Feige (róla tényleg elhiszem, hogy az, Kathleen Kennedyről nem, és nem azért, mert nő). Természetesen nem egyenlő színvonalú és minőségű filmeket hoztak folyamatosan, sok hasonló sémára épült, de az oda-vissza utalásokkal, az egymásra épüléssel ez a huszonkét film egy sorozat-évad volt filler részekkel.

Na, mindegy, már csak három rész és kiderül, kinek milyen sorsot szántak.

Na én pont ezért tartok a D&D féle SW projecttől (ami még mindig nem 100%, hogy a kotor, de kár lenne azt odaadni nekik). Sajnos önmagukban nem jó írók. Amíg Martint kellett átültetni, addig olyan 80%-ban(?, kihagyások, átírások, stb.) jó munkát végeztek. Amint elfogyott a könyv onnan folyamatos lejtmenet. Mondjuk 4-5 év alatt szerintem rá lehetett volna kapni Martin stílusára és ha nem is vezették volna ki úgy és oda a szálakat (nem mondja, még ő se tudja), akkor is meg lehetett volna írni olyanra, hogy a sorozat első évadainak minőségét tartják. Így csak az marad, amit lentebb is írtunk; van ez a középszerű és alatti írás, amit a színészek mentenek meg, ha éppen tudják.

A SW alapvetően egy roppant egyszerű univerzum. Egy dolgot kell eltalálni a sikerhez, a hangulatot/érzést, azt a bizonyos SW varázst. Maga Lucas sem tudta ezt megismételni a prequelekben, pedig a karakterek adták volna magukat. Az új filmekben is meglenne erre a lehetőség, én pl. szeretem ezt az új hármast. Ha lenne a számukra egy világ amiben játsszanak, legalább egy minimális történet, akkor simán hozni lehetne az OT szintjét. Ep9 trailerében felfedezni véltem ezt az "ígéretet", de a 8-as koppanása után (még ha nagyon helyesen azt is sugallta, hogy mi sem foglalkozunk többet azzal a szeméttel) azért óvatosan lelkesedem. Mások már meg tudták csinálni. A kotor, JK játékoknak sikerült. A kotor (ez kifejezetten kedvenc!) és legacy képregényeknek sikerült. Még a CW és Rebels sorozatoknak is. R1 és solonak már nem, mert nem elég csak belógatni pár ismerős és szeretett design elemet.

Ilyen és olyan netes vélemények és ezek kiszolgálása (kell-e, szabad-e, mikor payoff, mikor fanservice, melyik rajongó "érdemel" többet, stb) akár külön topicot is érne. Szerintem nem érdemes egy kalap alá venni az itteniek közül egyik "csapatot" sem a netes extrém kommentekkel (kb annyira fair, mint amikor a LJ jogos kritizálóit összemossák a nőgyűlölő idiótákkal). Az idő, pénz, halivúdosítás, miegymás elfogadható, de ahogy az elején is írtam, az ő tapasztalatukkal megoldható lett volna, hogy megmaradjon a kecske és káposzta is. De ez már évek óta befalta és meg is döglött.

Teljesen egyetértek a sok-sok hozzászólással lentebb írt Aribeth gondolattal, hogy amióta elfogytak a könyvek, azóta a párbeszédek-történetszálak sablonosabbak lettek. A magam részéről is fogalmaztam meg kritikát az Éjkirály-történetszállal kapcsolatban, és abban talán megegyezhetünk, hogy akiknek itt tetszett a nyolcadik évad harmadik része valamilyen formában, sehol nem állítottuk, hogy ez annyira "szuperjó" lenne.

Pusztán annyit, hogy ami net-szerte megye, az már sok (pl. nekem nem volt bajom a kétpontos Star Wars-értékeléssel sem, mert olvastam, miért érezte úgy jawsika, ahogy; nekem sem tetszenek az új részek, a magam számára azonban találtam, bennük értékelhető elemeket). Spoiler nélkül a Végjáték kapcsán is az elemzővideókkal együtt (az olyanokkal is, amik kifejtik, miért vagy hülye, amiért nem tetszik esetleg a filmbéli megoldás) túlzásokba estek az emberek. Nincs baj azzal, ha kritikát fogalmazunk meg, azzal sem, ha a minőségét vonjuk kétségbe. Hanem az önjelölt katonai szakértőkkel vagy pl. az ilyenekkel:

Pusztuljon el GRRM meg a HBO teljes stábja hogy 8 másodperc alatt lerombolták 8 év munkáját, így aztán tényleg sok értelme volt ennek a szarnak, remélem mind meghaltok.
A meglepetéseket meg a drámát felváltotta a Hollywoodi mázkrém és a fanservice, nagyon fájdalmas megélni hogy a film és TV történelem legnagyobb csillaga ekkorát zuhant, béke poraira.

Jah és HBO a kurva anyád.

Bizonyos szempontból ez is egy elfogadható álláspont, nekem nincs is különösebb bajom vele, de azért ez már a lóról túlra esés esete.

A Star Wars is ugyanebben a csapdában van. Közel harminc év után folytatni az eredeti trilógiát kicsit vesztes ügynek tűnik. Nagyon sok irányba lehet elmenni és nagyon sok mindennel lehet csalódást okozni (és ebben még benne van az is, hogy a kritizálóknak igazuk van/lehet). Egyszerűen nem lehet olyat írni, ami mindenkit kielégít (és ez, mint mondom, továbbra sem mentség a minőség visszaesésére).

Maga a történet is túlnőtt Martinon, az első három könyvet relatíve gyorsan írta meg és adta ki, és a történetszálak szétágaztak, megsokasodtak. Bár szerintem Martin elég aprólékos és lassú író, és nem lehet csak erre fogni az "írói váláságát", épp a hetekben volt vele egy interjú, hogy iszonyú frusztráció van benne, mert jól akarja lezárni a történetét, úgy, hogy az olvasói annak ellenére elégedettek legyenek vele, hogy a sorozat már lelőtt pár fordulatot (HA lelőtt).És ez az olvasói tábor megnőtt, de elképesztően, a könyvei eladásai is. Nincs olyan Facebook vagy Twitter bejegyzése, ahol ne jelennének meg tömegesen a nem finoman fogalmazó követelőző "rajongók", hogy "írd már a kurva anyádat". Igaza van, ha meg is írja, annyi rajongó, az írásait, sőt, az egyik egyetemnek a korábbi szövegváltozatait rommá elemző embertömeg dafke csalódott lesz. Így rohadt nehéz alkotni.

Ennek árnyéka meg szépen rávetült magára a sorozatra is, mert ezt a sehová nem tartó, szétfolyt valamit, ami még véget sem ért, mert mellette született világbemutató album, novellák antológiákba, Wild Cards-szerkesztgetés, a Targaryen történelem első kötete, kellett valamilyen mederbe terelni.

És ennek sajnos az lett az ára, amit McCl@ne is írt: optimalizálás, mivel az HBO is kőkeményen profitorientált vállalkozás. Ez még persze nem teszi minőségibbé, "jóvá", elfogadhatóbbá az eddigi évadok teljesítményét, de az a dühöngés -nem rátok értem- egyenesen túlzás. Igazából arra célzok, ha megértjük, miért lett ilyen, akkor, ha nem is hunyunk szemet a hibák felett, szerintem könnyebben elfogadjuk ezt a zanzásított-hálivúdibb végeredményt.

Ebben pedig Martin keze is kőkeményen benne van - ha befejezte volna, ahogy ígérte, talán a készítők sem tömörítenek ennyire, és nem lesznek kénytelenek homályos, jegyzetes tervek alapján befejezni az egész szériát.

Seholsem volt ez spoiler, eddig is tudtuk, hogy a végtelen kövek bírnak ilyen hatalommal. A filmet megnézve meg úgyis rájön majd, hogy ebben valójában semmi spoiler nincs. Nincs ok az aggodalomra.

Amikor valaki ekkora tirpák módjára képes "megkérni" az embereket, kedvem lenne tényleges spoilert írni, pedig még csak nem is rám vonatkozik.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

2 napja viszket ra a tenyerem, de gondoltam, talan eszreveszi magat mindenki, sajnos nem. Huzzatok a patas ordog vereres faszara barmilyen endgamere utalo irassal ebbol a topikbol, de komolyan, legyetek szivesek!

Barmennyire is szeretnem, meg jo 1 hetig nem fogom tudni megnezni, eddig elkerultem minden spoilert, de ugy nez ki, pont ezen a forumon fogja valamelyikotok elbaszni ezt.

A kibaszás társas játék, sose feledd.

Én csak annyi önuralmat várok el magamtól és más emberektől egy-egy ilyen sok vitát kiváltó daraboknál, hogy “vannak hibái, de nekem tetszett”, illetve “nem tetszett, de elismerem, hogy vannak jó elemei”. Nyilván ha nagyon erős negatív érzelmet váltott ki belőlem valami, ott sokkal nehezebb jó pofát vágva az objektív szemüveget keresgélni.

Példaként fel van hozva az új Star Wars és a Marvel. Mindkettőnél azt érzem, hogy pontos számításokkal lett kicentizve, hogy mennyi és milyen arányú humor, dráma, akció, misztikum fog bejönni a népnek, szóval Disney mindkettő. Az egyiknél ez zavar, a másiknál nem. Valószínűleg azért, mert a SW egy negyven éves gazdag legenda, ami komoly érzelmi húrokat tudott megpendíteni (ma sem bírom faarccal nézni Vader halotti máglyáját), és zavar, hogy a költséghatékonyság jegyében egy minimális újdonságokkal bíró, kevés kockázatot vállaló, inkoherens folytatást kaptunk, amibe jobb lett volna, ha soha nem hozzák vissza a régi szereplőket.
A Marvel esetében meg soha nem olvastam a képregényeket, a filmek az IW kivételével megállnak egy komolysági szint alatt, szeretem a karaktereket, de nem kötődök hozzájuk, nekem mindegy, ki él vagy hal, és szerintem az Endgame tisztesen beleáll ebbe a sormintába.
A Marvelnek viszont hatalmas előnye, hogy össze van fogva központi szinten, és ráadásul az univerzum több szeletét megmutatják különféle stílusú filmekkel, míg a két új fősodorba tartozó SW film esetében ki van mondva, hogy nincs egy előre eltervezett trilógia vázlat, minden rendező arra folytatja a sztorit, amerre akarja, ráadásul nem tudnak elszakadni egy adott korszaktól.

De ide vehetném a Wonder Womant is, ami szintén a legutolsó szutyoknak elő lett adva, és ja, gyenge, mint mackósajtban a brummogás (Árész muhahahaha), de fel nem látom be, miért pont ez lett véres rongyként körbehordva a legnagyobb egyetértésben itt a fórumon, amikor kurva sok hasonló színvonalú popcornmozi zsibbasztotta az agyunkat, és azokra repkedtek a jóezígybazdmeg-sajnállakhogyilyengörcsösfaszvagyhaemtetszik 8/10-ek.

Valóban, bocsi, ez tényleg kicsit spoileres lehet (bár aki ismeri az univerzumot az mind tudja szerintem, hogy mi a helyezet).

Azért az ilyen más témából érkező, "spoiler"nek látszó kommentekkel csak óvatosan...

Magam részéről nem csalódásként éltem meg ezt az epizódot, nem húzott fel vagy ilyesmi. Egyszerűen csak...meh. Erőtlen puki volt ez az egész, ami elveszik a jeges északi szélben. Ha lenne rá reális esély, hogy Martin valaha is befejezné, akkor pár évaddal korábban a WDhez hasonlóan ezt is kaszáltam volna, de hát ennyi év után kíváncsi vagyok már mi lesz a vége (még úgy is, hogy kizárásos alapon a meglévő szereplőkkel már most "tudom"). Aztán vagy lesz átfedés a könyvekkel vagy nem. Nála pl nem hinném, hogy lesz majd gyorsutazás, 3 nagy ház 10 perc alatt megsemmisítése, sárkány ölés-felélesztés, falomlasztás, végső csata zombikkal, a sorozat fantasy elemeinek 80%a, stb. Ajtótartás amiről úgy tudom, hogy hivatalos, de nagy valószínűséggel más lesz a kontextus.

Remélem a következő epizódban Johnék megszerzik a végtelen köveket és visszahoznak Ned-től Lyannáig mindenkit. Semmi baj, jó lesz az úgy, szarjuk el az egészet.

Ez így van. Star Wars esetében megnéztem a 7. részt, kijöttem amoziból úgy, hogy hé, ez jó volt! Aztán végiggondoltam, olvasgattam kicsit és hú, rászedtek a készítők, ez tényleg gyenge. De ismerem az érzést és a jelenséget amiről írsz. Én ezeket a filmeket élvezem, a trónok harcát is élvezem mert amúgy tényleg jó egynek. Nade na .. ne köpje már arcon magát semmilyen univerzum se plz.

Ez is sokszor ki volt már beszélve.

A művészeti alkotások az érzelmekre hatnak, a befogadásuk totál szubjektív, és az adott ember aktuális hangulatától is függ, hogy milyen véleményt alkot a friss élmény hatására. Pontosan ugyanúgy leképezhető ez a filmművészet és filmkritikák felkent atyjainál, mint a legutolsó fogalmatlan casual nézőnél. Ugyanaz az ember, aki “A” popcornfilmen könnyezik a gyönyörtől, a nagyon is hasonló paraméterekkel bíró “B” popcornfilmnél értetlenül nézi, hogy mi ütött az emberiségbe, miért éltetik azt a szart.

Persze, persze, akinek szélesebb az ismeretköre, műveltebb, érettebb, okosabb, az több szempontot tud figyelembe venni, de a friss véleményalkotások során az esetek túlnyomó többségében úgyis az győz, hogy valami betalál (akkor elnézőbb vagyok a hibáival szemben), vagy sem (ez esetben nem), és hogy mennyire basszuk fel az agyunkat a totál ellentétes véleményt képviselők láttán, mennyire állunk aztán bele a vitába, mennyit járatjuk az agyunkat rajta, még jobban belebetonozva magunkat az eredeti véleményünkbe. Plusz ott van sokakban az a mély vágy, hogy online vitatkozhassanak és kurvaanyázhassanak egy jót.

Aztán hónapokkal, évekkel később változhat is valamelyik irányba a vélemény, mert más életszakaszban vagyunk, lehiggadtunk, új tapasztalataink vannak, valamit elkezdünk más szemmel nézni, stb. Nyilván a vakság és a beleállás rám is igaz.

A GoT esetében elgondolkodtam azon az itt felvetett érven, hogy talán tényleg túl sok a rajongói elvárás. Ahhoz tartom magam, hogy látványosan esik a színvonal, ami persze még mindig egész erős más művekhez képest, de ahogy itt is elhangzott, a GoT-t nem ezért szerettük meg, és akik már több évaddal ezelőtt kiábrándultak, értetlenül nézik, hogy miért dicsérik még mindig az egekbe ezt a sorozatot.

Kezdek magam is azon a véleményen lenni, hogy ekkora monstrumokat szinte emberfeletti feladat befejezni, illeve hogy a színvonalat gyakorlatilag addig lehet jól feltartani, amíg csak befele kell dobálni a különféle szálakat, de azok végleges elvarrása már különleges képességeket igényel. Martin esetében is elfogyott a lendület. Szerintem a minimum az lenne, hogy ne ugyanazok a projektbe már rég belefásult, trükkjeiket rég ellövő írók tegyék össze a lezárást és az oda vezető újabb intrikákat, helyzeteket, csatákat, párbeszédeket, hanem még friss, lelkesebb írók is hozzáférjenek a sorozathoz.

Igen, köszi a figyelmeztetést, én is voltam már itt idióta, kicsit most is félek, hogy ez lesz, de kész vagyok elengedni a dolgot
Ki leszek osztva ez természetes, de na, ez van, ez jár.

Ezzel vigyázz!!! Én mikor 2-es értékeltem Star Wars filmként a 8-at (azóta többször újranéztem, de nem változott bennem semmi, épp csak a Marvel intró hiányzott abból a szutyokból), fél év után még, mint röhejes hülyére hivatkoztak rám a csoportban, aki nem érti(!) a filmet.

Teljesen mást várunk el filmektől. Tényleg nem akarok belemenni, hogy szerintem miért történt az, hogy az emberek az elvárásokat megfogalmazókat hülyézik ma már, és az lett a jó film, ami beketaminozva is élvezhető.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Erről van szó, nem nehéz ezt megérteni szerintem. Fanyalgás meg minden, de totál jogosan.

Ez pontosan az ami a star warssal megy jelenleg. A 7. és 8. rész vérlázítóan gyenge, itt is a fórumozók körében nagyon jó kritikákat tudtok megfogalmazni egyes filmekről és tényleg magasan van a mérce, elképzelni nem tudom, hogy ezzel szemben meg azt a teljesen egyértelmű hulladékot magasztoljátok meg mentegetitek. Elképesztő, tényleg nem térek napirendre.

Itt is ezt az ellentmondást érzem. Egy endgame-től elvárjátok, hogy 3 órában minden a helyén legyen, ilyen meg oylan csalódást okoz, itt meg elnéztek mindent. Holott a kettő kb egy szint jelenleg (sőt). Felrójátok, hogy Thanos nem annyira sokdimenziós mint korábban és hú ettől mennyire rossz az egész itt meg a 8 évadon keresztül építkező winter iz koming után kapjuk EZT, és ez meg rendben van, sőt, szuperjó? Most akkor mi a mérce? Hol van a mérce? Totál önellentmondás ez az én szemszögemből.

Ez természetesen igaz, ettől még igényt fogalmazhat meg az ember. És sok ember sok igényt fogalmaz most meg, mert ezt nézi a világ. Arról sem a nézők tehetnek, hogy a GoT saját magának ennyire magasra tette a lécet. Illetve itt azért pont úgy tudott ez a sorozat évadokon keresztül minőséget adni, hogy nem kommerszizálódott el, ez meg pont ellent is mond annak, hogy csak a szarra lenne igény.
Az persze Martin érdeme is jócskán, hogy ilyen magas színvonalon tudott szórakoztatni. És szerintem teljesen jogos elvárás, hogy egy felépített brand (nevezzük így), ne ilyen ökörségekkel múljon ki. Egyszerűen nem igaz, hogy ne nézte volna meg ugyanennyi ember, ha több kreativitást tolnak a végébe. Én is el tudok menni ebbe a mindenbe profitmaximalizálást látó irányba (mert végső soron nehéz nem ide eljutni a kapitalizmusban), de egy HBO image-éhez a nagyon magas minőség is hozzátartozik, mint hosszú távú stratégia. Ennek azért most kicsit hátat fordítottak.

Azt még hozzátenném a részhez, hogy a monumentalitásában és hatásosságában megütötte a lécet, ami azért nem is kis dolog 8 évadnyi "winter is coming"-ozás után. Nem vártam, hogy most akkor nagy fordulatok lesznek (már nincs is túl nagy mozgástér így a vége előtt), csak hogy több fantázia lesz a szupersötétnél és a lassított felvételeknél. Mert ennyi pénzből leforgathatták volna a filmtörténelem legjobb, legizgalmasabb csatáját.

Akkor tessék, itt egy remek a YouTuberól.

Dominik Čapkovič

Arya : killed NK and his whole army
Gimli : That still count as one?"

Ez lett volna a vicc, köszönöm, hogy kinyírtad.

Ezekért a jelenetekért nézem még mindig. Bármennyit is anyázok, pl. egy Brienne-Jaime összessel, egy jó zene + jelenetsor kombóval, a jó színészekkel bármikor megvesznek kilóra. Ezeket elraktározom szép emlékként.

Ennek egyesek tömeges videókat szántak.

"5 BIZONYÍTÉK, AMIÉRT BRAN LESZ AZ ÚJ ÉJKIRÁLY!!"

Az a halál teljesen logikusan következett be, a könyvekben és a sorozatban is.

Robb szövetséget kötött azzal a Tully zászlóhordozóval, akiről mindenki tudta, hogy a katonai támogatása amolyan Szapolyai János-féle módon működik. Mindkét változatban a neki az istenek színe előtt tett esküt szegte meg azzal, hogy nem tartotta magát az eljegyzéshez, és ezt Tywin háborús és vezetői szempontból nagyon logikusan ki is használta, amire az öreg Frey le is csapott. Nyilván senki nem tartotta elfogadhatónak a történet rajongói közül, azért Tywin megjegyzi Tyrionnak, hogy inkább áldozott volna fel tömegeket a további csatákban, amit egy tollvonással is meglehetett oldani.

Szerintem ez nem vethető össze azzal, hogy egy zombisereg lemészárol olyan karaktereket, akiket így vagy úgy építgettek évadokon keresztül

Mondjuk ezen az elven elindulva, Robb halála kiírt egy teljes szálat. A jóslatokkal meg érdemes csínján bánni: "Today is not the day I die." Oberyn Martell

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Brannel még kezdeni akarnak valamit. A háromszemű holló történetszál szerintem még nem ért véget, de nem akarok találgatásokba bocsátkozni, a lenti felsorolás sem várakozás, csak pusztán egy felételezés, hogy elég sok fontos történetszál van még, ami lezárásra vár és nem egy zombihorda által.

A mai nap a wall of texteké.

Sok minden érthető és logikus a showrunnerek döntései közül. Túl sok szereplő volt, túl sok megnyitott szál, amiket le kellett zárni, és amiket nagy valószínűséggel maga Martin sem tudja, hogyan lehetne elvarrni. Engem az zavart eddig, hogy a showrunnerek csak addig ügyes írók, amíg az eredeti alapanyag jeleneteit kell egy kicsit megfűszerezni, kiegészíteni, de amint magukra vannak hagyva, kibukik, hogy ők maguk kevesek annak a sztorinak a lezárásához, amibe Martinnak is beletört a bicskája. Továbbá zavar az is, hogy a felesleges szálakat olyan méltatlan, gagyi módon iktatták ki, ideértve Stannist, Dorne-t és a Tyrelleket (kivéve Olenna nagyi "én öltem meg Dzsofrit" mic dropját), vagy akár a kisebb karaktereket, mint Rickon.
De rendben, meg kell hozni nehéz döntéseker, hogy a végjátékban már csak a kulcsszereplőkre lehessen koncentrálni.

Nekem személy szerint nincs súlyos bajom azzal, hogy a NK ebben a részben kiesett. A hogyannal már van, mert egy sokkal izgalmasabb, mélyebb háttér lore-t lehet mögé képzelni, és lelki szemeim előtt izgalmasabb forgatókönyvek peregtek le annál, hogy Arya le ezioauditorézza a kék Darth Mault, de ezt el tudom engedni, mivel az intrika ennek a sztorinak a sava-borsa. Persze önmagamnak ellentmondva közbevetném, hogy eddig az adott egy extra finom ízt a sztorinak, hogy miközben a játékosok egymásba döfték a kést, egy sokkal súlyosabb fenyegetés közeledett feléjük, teljesen más megvilágításba helyezve az eseményeket és azok jelentőségét, DE JÓ, nekem így is megfelel.

A problémám az, hogy nem bízok annyira az írók képességeiben, hogy elhiggyem, hogy minőségi tartalommal fel tudják tölteni a maradék három részt.

Ebben a sorozatban már ezer hasonló szituáció volt, amire a rajongók azt mondták, hogy "biztos, hogy a showrunnerek valami csavaros megoldásra fogják kifuttatni ezt a szat, biztos nem lesz olyan faék egyszerűségű, mint amilyennek kinéz." Aztán a végén mindig pontosan az lett belőle, ami a legfantáziátlanabb, leggagyibb verzió volt.

A teljesség igénye nélkül:
- Talisa egy Lannister kém, mert folyton gyanúsan leveleket kap, ír, olvasgat, ezt ki is hangsúlyozza a sorozat, meg eleve nonszensz ez a 20. századi, az Outlanderből importált, emancipált, felvilágosult ápolónő karakter Westeroson. És a könyvekből tudjuk, hogy a Tywin keze vastagon benne volt abban, hogy a sebesült Robb lefeküdt egy őt ápoló nemeslánnyal (aki emlékeim szerint egy Lannister vazallus lánya), és becsületből feleségül vette, megszegve ezzel a házassági ígéretét. Ja nem, ő tényleg egy volantisi nemeslelkű ápolónő.
- Sansa és Arya összejátszanak, hülyére veszik a folyton hallgatózó Littlefingert. Ja nem, Arya halálkomolyan megfenyegette Sansát, hogy levágja az arcát. A végén aztán mégis összejátszottak, de az oda vezető útból semmit sem mutattak meg, csak random halálra ítélték Baelisht.
- Umber titokban hülyére veszi Ramsay Boltont, hiszen ahogy a könyvekben hangsúlyosan jelen van egy északi szervezkedés-lázadás szál a Starkokat kicsináló Bolton-Lannister szövetséggel szemben, aminek Umber az egyik fő alakja, és a sorozatban is elhangzott, hogy Észak nem felejt, úgy biztos, hogy a sorozatban sem fogják csak úgy átadni Rickont, Oshát és a rémfarkast! Ja de, igen.
- Közepes felhajtás volt Doran Martell castingja körül, szereztek egy fanfavorit színészt a szerepre. Igaz, hogy a sorozatban úgy fest, mintha egy tehetetlen ember lenne, meg Ellaria személyisége is teljesen ellentétes a könyves eredetivel, de ismerjük a negyedik könyv sztoriját, biztos összemosták Ellariát Arianne Martellel, és lesz egy fasza csavar a végén... Upsz, Ellaria megölte Myrcellát, Dorant, meghalt Trystane, és a dorne-iak vigyorogva beálltak a királyi házat kicsináló fattyú szerető mögé, mert a férfiak gyengék, és Girl Powerrrr.
- Littlefinger, ez a kiterjedt ismeretekkel rendelkező szarkeverő nem olyan hülye, hogy odaadja az egyes számú ütőkártyáját a Boltonoknak, hogy Ramsay análisan tolja szárazon. Hmm, de, mégis.
- Sansa sem olyan hülye már, hogy ebbe belemenjen, csak nem a Jeyne Poole sztorit kapjuk majd meg más szereplővel. De, igen.
- Stannis lényeges játékos, biztos elbukik, de nem akárhogyan. Ja de, Ramsay és a 20 good men lazán felégették a teljes élelmiszerkészletét, két résszel később pedig ötödmagával vonult csatába, és megdeglett.
- Volt valami Aryával is, amikor magabiztos vigyorral sétálgatott Braavosban, hogy biztos trükk van a dologban, de aztán mégis a saját beleit húzta maga után, amikor a Waif leszúrta. Erre az elméletre kevésbé emlékszem, mert a Braavos szálat könyvben, sorozatban sem kedveltem.

És mielőtt bárki is beírna, hogy ezek csak rajongói teóriák, és szánalmas ilyeneket számon kérni: a fenti elgondolások nem egyenértékűek a fullos éjkirályos-Branes-időutazós elszállt teóriákkal, ezek részben a könyveken alapulnak, részben maguk az epizódok is sugallmazták őket, részben pedig ilyesmik lettek volna a logikusabb megoldások, nem pedig azok az odavetett jelenetek, amiket a showrunnerek alkottak. És végeredményben ugyanoda vezettek volna, még játékidőben is belefértek volna, ha kihagyják Arya kalandjait a színitársulattal, vagy az ötszázadik kínos filler poénkodást meg dugást. Mibe került volna a Dorne-Dany szövetséget másképp felvezetni?
Ahogy itt is írtátok, ugyanazzal az energiával egész fasza dolgokat lehetett volna kihozni a sorozatból.

Ha már Varys, elfelejtettem elírni, hogy sajnos vele készítők látványosan nem tudtak mit kezdni az utóbbi pár évadban, szinte csak szótlanul álldogál összefont karokkal. Ez a szemeben tényleg negatív pont.

Brannek kellett volna meghalnia szerintem. Az ő története eleve a misztikus szálhoz kötődik, az meg igencsak megszűnőben.

Varys, Gilly simán.

Akkor nézzük egy kicsit más szemszögből:

- Ha Jon vagy Daenerys meghalnak ebben az ütközetben, akkor kvázi leköpik a második rész végén felvezetett lehetséges ellenétet, hogy a két utolsó Targaryen hogyan kezeli le a trónigényüket, vagy azt, hogy ez miként hat bimbózó románcukra.
- Sandor Clegane történetsála még nincs lezárva, mert nem nézett szembe az egész életére bélyeget nyomó testvérével, ami kvázi eltávolította mindenkitől, így az érdemes emberi kapcsolatoktól. A könyvekben és a sorozatban is ez egy fontos történetszál.
- Tyrion és Jaime egész életét meghatározta a nővérük, kinek így, kinek úgy. Elsősorban nem a sorozatban is elhangzó valonqar-jóslat miatt fontos a jelenlétük, hanem a három fő karakter viszonya, sorsa hová fut ki, amire erősen rányomja a bélyegét, hogy minden vágya ellenére pl. Jaime szembe mert fordulni a szerelmével.
- Sansa a millió szenvedés után egyre jobban valódi vezetővé vált, azaz a saját egyéni vágyait a rábízott emberek érdekei mögé tudja helyezni. Szerintem az övé az egyik legjobb karakterív a szériában, nagyon érdekes a kiéleződő konfliktus az "Észak nem felejt"-féle függetlenség és a Sárkánykirálynő "minden felett uralkodni fogok" között.
- Szürke Féreg lényegében a Makulátlanok vezére, mivel egyedül ő van nevesítve, rajta keresztül lehet csak bemutatni, hogy mihez kezdene egy olyan harcos az életével egy győztes háború után, akit agymosással tulajdonképpen csak harcra képeztek ki - volt is erre utalás a Missandeivel való búcsúzkodás közben.
- Ha jól emlékszem, az első két részben elhangzott, hogy Gendry Baratheon leszármazott, lehet ezzel is kezdeni akarnak valamit.
- Egyedül maradt szinte nevesített szereplőként a szabad népből Tormund, nyilván a szabad nép már nem megy vissza a Fal mögé, ki mutatná be a sorsukat?
- Szintén érdekes lehet, hogy Sam Gillyvel és a "fiukkal" visszatér az apja birtokára, és pont egy olyan életutat választana, amitől ódzkodott.
- Ha már életben hagyták Briennet, szerintem vagy hősi halál lehet a története vége a továbbiakban emberi tényezők között, vagy, szerintem ez is lehetséges, ő lesz a Királyi Testőrség vezetője, ez Renly, Catelyn, Sansa után passzolna hozzá (vagy lehet épp ebben lesz csavar).


Ha közülük bárki is meghal, ezek a szálak kifutása elveszik örökre. Nem mondom, hogy ezekre mind időt fog szánni az HBO, de lehetett mögötte egy olyan vezetői döntés, hogy ezek lényegesebbek, mint a hősi halálok. A kivitelezésben bőven akadtak problémák, de ha, mint mondtam a Gyűrűk Ura felől közelítjük meg, akkor megállja a helyét kisebb döccenőkkel. A különbség csak annyi, hogy míg a Gyűrűk Ura egy mítosznak-mesének megfelelően "Hát, hazatértem"-véggel végződik, addig itt az első évadtól megfelelően a szürke zónába tolt karaktersorsokat fogják bemutatni.

De, hogy ne csak a "hiszti" legyen. Lentebb írtam, dobozban volt még, biztos azért sikkadt el, a Sansa-Tyrion jelenet a kriptában az nagyon tetszett. Az ilyeneket szeretem. Többségében elég jó színészek vannak a sorozatban és ha hagyják őket, akkor bizony el tudják hitetni velem, hogy az a szar, amit D&D odakanyarított az igenis finom.