A Halál

hi David te meg nem alszol?

Minden tiszteletem a mentősöké...ök minden nap áldozatot hoznak

Mondjuk ez is igaz..hamvasztás rulez

De nem egyszerűbb lenne minket elásni a hátsó kertben?

Húha, meg kell mondanom őszintén, engem is kicsit kerülgetett a sírás, pedig én általában az eszemmel egyszerűen továbblépek a dolgokon, és nincs olyanom, hogy "sírógörcs hetekig". Amikor nagyapám meghalt, egy éjszaka sírtam, utána néha-néha. De. Szerintem mindenkinek az életében vannak pillanatok, amikor elgondolkozik azon, hogy miért is van itt, tulajdonképpen mi lesz ezután, figyel-e engem valami olyasmi, ami kézzel nem fogható, meg nem magyarázható, mégis van. Tudod, hogy van. Ott van, az életed minden másodpercében, végigkísér. Végig? Vége lesz egyszer? Ha valami örökkévaló, akkor egyátalán mihez tudunk viszonyítani? Na. Ezek olyan kérdések, amelyekhez szerintem agyunk nem elég fejlett, és egész egyszerűen el kell fogadnunk: nincs mindenre magyarázat. Tudom, könnyű azt mondani, nincs semmi "a halál után", egyszerűbb legalábbis, mintha azt mondanánk: fogalmunk sincs róla. Nem lehet megfogalmazni ezt. Elmondok inkább egy történetet.
Anyám úgy 5-6 évvel ezelőtt érdekes álmot látott. Egy egyszerű ruhába öltözött barátságos arcú idősebb hölgy állt előtte, és csak annyit mondott: "a nyakadra vigyázz, ott van a baj." Anyámat persze nem igazán érdekelte a dolog, csak álom volt, túllépett rajta. 3 éve vendégségben volt nálunk egy orvos is. Nem ez volt a szakterülete, csak úgy megjegyezte beszélgetés közben, hogy "te, mi az a kis dudor a nyakadnál?" Anyám észre is vette, nem tudta mi lehet, mindenesetre elküldték vizsgálatra. Rosszindulatú rákos daganat volt, egy kis idő múlva végzetessé fajult volna, azt mondták: "talán még időben vették észre." Műtét, majd körülbelül két évig tartó kezelés után minden elrendeződött, vége lett, kész. Anyám pedig soha nem fogja elfelejteni az álmot, soha nem látta többet a nőt, aki mégis olyan ismerős volt neki, mintha már látta volna valamikor...

Tehát nem biztos, hogy mindenről tudunk. Van olyan, aki már most ki tud lépni a testéből, van olyan, aki egyszerre több helyen is ott tud lenni, van olyan, aki visszajött a halálból, és tudta a jövőt... hogy lehet ez? Nem hiszem, hogy az ún. halálunk előtt valaha is megtudjuk. Én Istent nem egy lényként, hanem minden fölött álló hatalmas tudatként képzelem el. Bár nem így neveltek, ezt gondolom "róla". Vannak az agyunknak olyan részei, amikről fogalmuk sincs a tudósoknak, mire is valók, és maga az "Én", és az a magasabb tudat (Isten) is valahol itt van. Kell lennie. Vagy próbáljuk csak meg megfogalmazni: mi tesz minket azzá, amik vagyunk? "Én". Mi az? El tudjátok egyátalán képzelni, hogy valamikor megszűntök? Én nem, és biztos vagyok benne, hogy van valami, ahova továbbmegyünk.
Az öngyilkosság nagyon nehéz téma. Én már lebeszéltem egy csajt az öngyilkosságról, teljesen kiábrándult a világból, nem látja értelmét az életnek... és tudjátok mit? Semmit, de semmit nem tudtam mondani amellett, hogy ne tegye meg. Vígasztaltam, ennyi. Őszintén szólva én is megtenném, mert itt M.o-n rohadt nehéz az élet, csak nem akarok fájdalmat okozni ezzel azoknak, akik szeretnek. (lásd még: jat)
Isten = Jahve (jelentése: aki van) Ami van, az bizonyítható is. Nem? És velünk mi is van? Hogy bizonyíthatjuk be egyátalán, hogy létezünk? Szerintem sehogy. Vélemény?

A gyerekednek semmi koze a végakaratodhoz.Ha te azt akarod, hogy meztelenul kibelezve lásson, akkor uccu, meg lehet csinálni, ha a feleséged be is tartja.. egyébként a hamvasztás a legjobb szerintem

Azert mert valaki mashogy gondolkodik, nembiztos hogy kapásból mocskos kommunista...

Ok, kivesznek bebőled pár dolgot. Mondjuk a gyereked koporsós temetést kér. Mit lát?? Egy hullát, akinek a szerveit kivették... Bár lehet, hogy az orvosok manapság megcsinálják, hogy ne látszodjon.. Ha megbírják csinálni, akkor én is benne vagyok.

Én igen. Ha bárkinek bármilyen java származik abból, hogy széttrancsíroznak, akkor uccu neki! Én már úgyis halott leszek >, nem?

Én nem hagynám, hogy kibelezzenek, meg hogy kiszedjék a májamat, stb...

Én azzal hitegetem magam, hogy biztosan tudom, a halál bármiféle élet végét jelenti. Én szép csendben és tudattalanul akarok elrohadni a földben. Vagy elhamvadni a kremóban, ezt még nem döntöttem el. Nincs olyan más alternatíva, ami elég jó lenne nekem. Biztos utálnám még a menyországot is .
Tényleg, ti gondolkoztatok már azon, hogy mi legyen a testetekkel a halál beállta után? Ha nem, akkor itt az idő! Hadd halljam a véleményeket!

Részben igaz, részben nem.Akármiben hiszel, hogy jo helyre kerul, v akármi, akkor is van egy olyan érzésed, hogy soha tobbé nem láthatod.Ilyenkor jonnek elo a jo dolgok, amit azzal a vkivel csináltál, és ez fája a legjobban.Hogy tobbé nem láthatod.És az még rátesz egy lapáttal, hogy abszolute nem lehetsz biztos abban, hogy hová kerul, hogy 1általán kerul e vhova...

Azert mert valaki mashogy gondolkodik, nembiztos hogy kapásból mocskos kommunista...

Nohát, meglepő, hogy van, aki ugyanígy gondolkodik a gyászról, mint én. A gyász szerintem nem más, mint vegytiszta önzés. Hiszen mindenki olyan hitet választ, amelyik a legjobbat nyújtja neki, és az igaz a túlvilági tézisek esetében is. Tehát, ha meghal valakinek a valakije, akkor az előbbi szerint az utóbbi odakerül, ahol jó neki, tehát nincs miért siratni. Aki gyászol, az bizony magát gyászolja.

Mephisto: És az a te felelősséged hogy mit akar hallani? Nem te tehecc arról hogy ilyen lett az élete, te jót akartál neki, amiben tudtál neki segítettél a többi már az ő dolga.

Nekem 3éve a kutyám halt meg. Egy évig szinte minden héten sírtam miatta. De nem azért mert őt sajnáltam. Magamat sajnáltam és mert nagyon hiányzott. Valahogy tudtam hogy ő már jó helyen van. Eccerűen azért sírtam mert olyan érzés volt mint amilyen az lenne amikor Sajtqukac elhagyná a családját.

ehh! kösz, hogy ennyit írtál, idő volt míg a végére értem! ...
...
De jó írás volt, gtaula. Maradj a topicban plíz.

Ackbar: nem az én felelősségem? talán nem. De akkor is megrázó, ha halála előtt éppen tőlem várt megnyugtatást. És ha nem voltam elég meggyőző? Akkor talán egy picit mégis felelős vagyok. Képzeld el: ha nem azt mondatm, amit ő akart hallani, már lehet, hogy nem él. Igenis felelősnek érezném magam.

"A bölcselet csupán költészete azoknak, mikről még nincsen fogalmunk" M.I.

huh.Ez nem egyszeru téma.Foleg igy fél 3kor.Az igazság az, hogy végigolvastam a témát, és a vége felé azon vettem észre magam, hogy a fél tollat már bakaptam, nem tudom mitol, de ez mind1.Istenrol annyit, hogy mindenki hisz VALAMIBEN, nem biztos, hogy istennek hivja, de pl, gondolkozz el azon, amikor ilyeneket szoktál mondeni, mert vmiért mérges vagy: hogyaz isten bassza meg, a kurva isten f*****(sorry, de igy hatásos), akkor fél perc mulva, akárhogy is megbánod egy kicsit, hogy azért mégsem kellett volna.A realisták pl a realizmust, a tiszta logikát hiszik "istenuknek", abban hisznek.
A halálrol meg annyit, hogy a nagymamám barátnojét mi gondoztuk, mert már nem volt képes ellátni magát(közért stb), hozzánk költözött.Ebbol az egészbol én kb 2 hetet láttam, addig lakott nálunk(elotte máshol).Ottvolt mindig az O2 palack, már ez magában amikor láttam(nem surun), elég megrázo volt.És annak ellenére, hogy öregedett és szenilissé vált, nagyon értelmesnek tunt, néha beszélgettunk is.Aztán karácsonyra már rosszabbodott az állapota, és meghalt.A legszarabb az volt, hogy a megmaradt pénzébol ajándékot vetetett nekem és a novéremnek.Ez fájt a legjobban, nem is tudom miért.És még az sem volt kellemes, amikor netezek, és benyit anyám, láccik a szemein hogy sirt elég rendesen ( mint most én ), és akkor csak annyit mondott hogy meghalt.Mást nem is kellett.Amikor kiment a szobábol, azonnal mentem aludni és sirni.Nemtudom, hogy mennyire értitek meg, de attol fuggetlenul, hogy életemben oly kevésszer láttam, mégis ugy megsirattam.Nemtudom ti hogy vagytok vele, de ha akárki meghal a kornyezetemben, kicsit átérzem a dolgot, néha nagyon, és elfog a sirás.Pedig nem vagyok nagyon siros tipus.1990 ben meghalt a nagypapám.Nem is emlékszem, hogy akkor mi volt, 4éves voltam, csak egy-két képkocka ugrik be rola.Akkor még kibirtam valahogy.De ha most belegondolok, hogy meghalhat a nagymamám is akármikor, elfog a sirogorcs.Akkor is van ilyen, amikor nem ugy beszélek a szuleimmel/nagyszuleimmel, ahogy kéne, utána elgondolkozom, hogy ha meghal, nem mehet el ugy, hogy ilyen voltam vele, és tudom, hogy akármikor meghalhat, de nem tudom elképzelni, hogy milyen leszek a temetésen meg ugy utána, egyszeruen nem megy.
még most is, amikor a nagypapámra gondolok, még néha elfog a sirogorcs, nem is tudom miért, talán nagyon hiányzik.És foleg azt sajnálom, hogy annyi sokmindent szeretett volna csinálni még, amik nekem, és az én gyerekeimnek lettek volna segitség, de sajnos meghalt.És emiatt, van egy olyan érzésem, hogy hibás vagyok, vagy nem is tudom.Sokat gondolkoztam azon is, hogy ha a szuleim meghalnának, akkor mi lenne tovább, de nem igazán mertem sokáig gondolkozni,nemtudom miért, talán mert utána csak a sok gond, és az elviselhetetlensajnálkozás/önsajnálat, szoval én lehet hogy idegbajt kapnék.Sokaknak egy szerettuk elvesztése(tudatalatt) az alkoholizmus elkezdéséhez valo alibit jelenti.Én is gondolkoztam már ezen, de nem mernék igy viselkedni ha valami torténne, mert ugy érezném, hogy a szuleimet/nagyszuleimet elszomoritom vagy én nem is tudom.Ne nézzetek hulyének, meg érzelgosnek, de mindenkit nagyon mélyen érintene egy hasonlo eset.
Van-e élet a halál után? Én nem tudom, de remélem hogy nincs.Mert ha én elobb halok meg, mint a családom, akkor a tulvilágrol, ha esetleg át lehetne látni, akkor én onnan is meghalnék a fájdalomtol, hogy a családom engem sirat.Most se értsetek félre, de sztem innen közulunk, mindannyian végiggondoltátok, hogy van e isten, van e tulvilág, van-e stb.Mindenki.Én azon is elgondolkoztam már, hogyha azt igérnék nekem, hogy ha meghalok, akkor a családom sokkal jobban fog élni stb, akkor mit tennék.Egyrészt talán meghalnék, másrászt nem, mert a családom miatt...Nem lehet család nélkul élni, akármi van.Nem hagynám itt a családom, még ha pl Ig2 szeru kolonizácio lenne is, ezen is gondolkoztam, nem tehetném meg veluk:A leges legrosszabb viszont az elbucsuzás.Akármilyen formában.Nem birnám ki lelkileg, ha például be kéne állnom buddhistának, és nem láthatnám többé a családom(ezen is gondolkoztam).Vagy mint sok amcsi folben, a gyerek megtalálja az elveszett szulot.Nem lehet haragudni rá, még ha ott is hagyott egy kukában is, akkor sem.
Mephistohoz csatlakozom.Nagyon sajnálom a hajléktalanokat, én is szoktam eggyel kettovel beszélgetni, ez teljesen normális ghoost.Némelyik értelmesebb mint sokan mások,csak az élet kibaszott veluk, tobbségukkel azért, mert szembeszálltak a megszokottal, ezt most nem kivánom bovebben kifejteni, de tényleg.Néha ha elgondolkozol azon amit mondanak, van benne igazság, még ha utána le is nézed ot stb.
Szoval a halál a legrosszabb dlog, amit el tudok képzelni.Mephisto, te vagy az elso, aki megríkkattál a témáddal...

Azert mert valaki mashogy gondolkodik, nembiztos hogy kapásból mocskos kommunista...

A "sors" ellen nem lehet elmenekülni, aki öngyilkos lesz, annak az a sorsa . Én persze nem hiszek a sorsban (sem). Ez a menekülés-dolog nagyon ócska. Szerintem a halálhoz több bátorság kell mint az életben maradáshoz .

Mephisto: ha öngyílkos lesz az nem a te felelősséged.
A haláltól én meg nem félek, sőt mostanában már szinte nem is érzek magamban félelmet semmi irán, kivéve ha nőkről van szó
Az öngyílkosság meg elmenekülés az ember sorsa elől.

Én csak az én véleményemet tudom mondan: engem azért foglalkoztat a dolog, mert semmi értelmét nem látom az életnek. Jobban mondva egyet, és ez a fajfenntartás, de egy emberi lény már szerintem "sok" ehhez, ha értitek, mire gondolok. Kárász szívesen lennék, annak is ugyanabból áll az élete, de csak egy napig tart .
A kérdésedre válaszolva, elképzelhető, hogy tudat alatt szándékos az önrombolás.

Nem koldulni jött, nem kéregetni, nem mesélni. A helyszínen, ahol néhányszor deszkáztam a hevrokkal, a nő mindig feltűnt, már nem tudom hogy, mindig köszönünk, egy két szó, de most fáradt voltam, leültem, odajött. Hajléktalan, mégis olyan, akivel jó volt beszélgetni. Intelligens nő, aki télleg ért a dolgokhoz, pl. van diplomája, tud vezetni buszt/kocsit stb. Szóval hogy hol rontotta el az életben, azt nem tudom. Azt tudom, hogy öngyilkos hajlamai voltak.

Csak a fájdalom ösztönöz öngyilkosságra, vagy öngyilkosságnak (életünk kockáztatásának) számít, ha olyanba megyünk bele, amiről tudjuk, hogy életveszélyes, nem akarunk meghalni, csak egy jót bulizni?

"A bölcselet csupán költészete azoknak, mikről még nincsen fogalmunk" M.I.

jatfield-el egyetértek.

Egyébként szerintem nem Mephisto állt le dumálni, hanem őt szólították meg....

Szeretnék idézni Van Gogh-tól:

"...a sikertelen öngyilkosság a legjobb orvosság későbbi öngyilkosság ellen."

Én nem hiszem, hogy van mit beszélni az öngyilkosság témán. Aki hajlik rá azért nem szereti, nehogy "segélykiáltásnak" vegyék, akitől távol áll annak meg rosszkedve lesz tőle. Engem speciel csak az tart vissza, hogy hiányoznék a családnak és a barátoknak, nem szívesen okoznék nekik fájdalmat, még akkor se, ha tudom, hogy megszűnne a világ a halálom után.

Csak úgy leállsz csövesekkel dumálni az útcán?

Tegnap találkoztam valakivel, s fel kell újítanom a topicot.

A Nő 45 éves, egyedül él, szülei halottak, testvérei nincsenek. Nem tagadom, egy hajléktalannal beszélgettem el.
Eddigi egy szem fia, akire oly büszke volt, aki kollégista volta ellenére főiskolába jutott, meghalt. Nem a halála, az oka a lényeg, elütötték és kész.

Vajon milyen lehet a saját gyermeked elvesztése? Sajnos nagyon rossz. Rosszabb, mint a szülő, ha van egyáltalán olyan hogy rosszabb vagy jobb. Nem kellemes, s ő tőlem kért segítséget. Nehéz dolog, mit tehetnék? Nem szóltam le, inkább tanácsokat adtam, keressen munkát, foglalja el magát stb., de ki van ábrándulva a világból. Lehet, hogy én voltam az utolsó akicvel beszélt, lehet, hogy azóta egy autó elé ugrott.

Engem az érdekel, hogy mi a véleményetek az ÖNGYILKOSSÁGRÓL. Én életemben nem voltam kiábrándulva ANNYIRA a világból, hogy ilyet tegyek, de gondolni is csak hülyeséből gondoltam, és elfelejtettem. Nem próbálkoztam öngyilkossággal, de volt halálközeli élményem, amikor hegymászás közben megcsúsztam, zuhantam, és láttam magam minden időben és helyen, majd kb. "ments meg, Uram!", majd valahogy megfogtam a zuhanást, de mondanom sem kell utána elgondolkoztam a dolgokon. Majdnem saját halálomat okoztam.

Kényes és nehéz téma, de én nagyon szeretnék erről beszélgetni. Van hozzá jelentkező? Télleg komoly, de nem korhatáros.

"A bölcselet csupán költészete azoknak, mikről még nincsen fogalmunk" M.I.

hegbard 1szerre írtunk! Na, 1ébként igaz, mer a szülő halála már csak természetes is hogy előbb van mint gyereké...

A gyerek gurult le? 1ébként elég rossz hatással van rá a vallás, mer ha lenne isten, +bocsátott volna neki mer véletlen volt... Mindenesetre tartsd tőle a 3 méter távolságot, fura gyerek

hmmm..hinni kell valamiben ezt aláirom.de kézzelfoghatóbb dologban.
egyébként egy szülő elvesztését idővel ki lehet heverni.
természetesebb dolog mint 1 gyermek halála.
1 gyermek halálát az ember soha nem heveri ki.életét végig kiséri.

http://s10.bitefight.hu/c.php?uid=41441

Yaya szerintem sincs istem meg hasonlók én nem hiszek benne.ismerek egy nagyon vallásos gyereket a múltkor az iskolatej ráömlött a bibliájára és elázott ez meg legurult a lépcsőn és azt mondta "Isten megbüntetett"

azért mert sokan hisznek valamiben nem bizonyiték annak létezésére.
emlékszem annak idején vallásos rokonaim emlegették a következőket: isten az 1000 évet adta,2000-et nem igérte.
még is itt vagyunk.hol az isten?végig nézek reggelente a keleti aluljáróban valahogy nem érzem a jelenlétét.
2.apa vagyok.1 gyerek elvesztésénél nincs fájdalmasabb.....megőrülnék ha a fiammal tőrténne valami.
tudom a többi haláleset sem gyerekjáték érzelmileg.
én már csak tudom.....

http://s10.bitefight.hu/c.php?uid=41441

Reszvetem!
Ha egy jotanacs..mindig gondolld a vasik helyebe magad..igy konnyebb lesz a fajdalom
megertese...tudom sajnos en is tapasztalatbol...csak enyhiteni lehet az urt megszuntetni semmib=vel es senkivel nem lehet, hiaba akkor potcselekvesek utan nyulunk ekkor...szellemi v. mas tevekenysegbe keressun ugyan azt.
Az ido segit csak....

Én ateista vagyok. Kína népének 95% vallástalan (1 milliárd ember...)

"Elementary penguin singing Hare Krishna"

Alapvetően valamikor az ateisták is lefogadják azt, hogy még ha nem is tudnak hinni valami természetfelettiben, akkor is kell lenni valaminek a halál után. Én nem mondok semmit a témában, azt hiszem már tapasztaltam Isten létezését, és azért ara világ 90%-a vallásos, 95% elismer egy természetfeletti létezését. Csak az elsősorban amerikai hatás (filmek stb.) mind az ellenkezőjét sugallják. Ez egy dicső múltú Nyugat és Észak Európában nem taszítja a vallást, vagyisn ott nagyrészt mindenki vallásos. Ázsia nemfehér emberei, és a világ többi része, leszámítva az USA-t és Ausztráliát, abszolút vallásos, az USA-ban és Ausztráliában is vagy 60% vallásos, csak mondjuk nem mondja annak magát. És akkor vannak azok a médiumok, akik terjesztik az ateizmust, és a Közép- és Kelet-Európai országok és egyéb európai fehérek nagyon is elhiszik azt, hogy nincs, pedig van. Mindegy ennek történelmi múltja van, nehéz kérdés, de hinnetek kell valamiben, nem kell templomba, minaretbe vagy zsinagógába rohanni, elég, ha egyfajta kommunikációt kialakítasz Istennel. Azért a halál itt a Földön nagy hatást okoz: érzelmi labilitást veszítenek emberek, és ha közelzől tapasztaljuk, rájövünk, hogy ha nem fogadjuk el az azutáni életet, akkor komoly erkölcsi kérdések megkérdőjelezhető lenne. Isten van, csak a modern kor valamilyen bűnöző felfogása igencsak elutasítja, hivatkozva mindenfélére. Pedig amióta az ember van, mindig hisz konkrétan Istenben, tehát biztos hogy van.

"A bölcselet csupán költészete azoknak, mikről még nincsen fogalmunk" M.I.

Bocs minden vallásostól, de szerintem annyi, hogy (eltemetnek bocs) semmi... Meghal, megszűnik, és nincs semmi paradicsom meg pokol... Nem lesz többé. Csak az emléke marad. Persze nem bizti...

Azt nem tudom,de láttam a Tv-ben hogy sokak ilyen alagútban szállnak és aztán kikerülnek
egy szép helyre,és állitólag az a paradicsom.Tudjátok ezt azok mondták akiket visszahoztak a halálból.Ez szerintem hülyeség.

Szerintetek mi van a halál után?

Huh! Mi egy három emeletes házban laktunk, ahola házmester meghalt gázmérgezésben. Ha valaki oda becsönget, akkor elszáll a ház. Vlagyivosztok most örülhetne. (oszt. társ)

"Elementary penguin singing Hare Krishna"

Kurvára be voltam szarva.Apám műanyagot is gyárt és azzal csinált valamit a konyhában és aztán lelépettt nem szólt egy szót se és csodálkozot hogy miért nem oltottuk el a gázt.Szé hánytam az egész billenzyűzetet mert a gép mellett aludtam el.
Nagyon szar volt.
Én kertesházban lekom szerencsére.

Huh! Mi volt a prob? Mitől füstölt? Mák hogy nem én kerültem a te helyzetedbe, mert a 9en lakom Mien érzés volt a dolog? Féltél vagy mi?

Én néha örülök ha sajnálnak!(pénzjutalom
Ma majdnem velem iy megtörtént a HALÁL.Délután kicsit lefeküdtam elaludtam mire felébredetm és tele volt az egyész ház gázzal nem kaotam levegőt és az ablakon! kellett kiugranom egy óráig beszélni se tudtam de nagyon szörnyű volt.

Na azé nem áll szándékomban pia/cigi/drog... Csak megöli az embert.

Ez itt lemaradt.

Én valamennyire sajnáltam, de mivel nem véletlen volt, vagy öregség, vagy hasonló, hanem 2 doboz cigi/nap azért mégse annyira. Amúgy mire annyi idős lettem, hogy megértsem addigra, (asszem ez az 5-6 év téves volt, inkább 7-8, most 16+ vagyok) már másképp gondoltam a dologra. Szeretni szerettem, de nem lehet mit tenni. Tudatos önrombolása végzett vele. És sajnálom, hogy így végezte, de nem lehetett, mit tenni. Gondolok még valamire, de nem tudom megfogalmazni. Ne értsetek félre, nem vagyok szívtelen ember.

"Elementary penguin singing Hare Krishna"

Nana! Azért azt is hozzátettem, hogy én nem hittem el egy ideig. Hogy teljes mivoltában lásd a dolgot leírom teljes egészében.

Naszóval. Nyár volt 5-6 éve. Balatonon voltam a még most is élő nagymamával (82 éves) Ott voltak más rokonok. Szüleim Budapesten voltak. A másik (most már nem élő) nagyi meg az intenzíven. Én nem hittem el, hogy meghalhatott, ezért nem aggasztottam magam. "Miután még él nem kell aggódni, biztos javul." Én úgy gondoltam, hogy ez csak a nagynéni véleménye mert a nagyi ugye az intenzíven volt. Én hittem, hogy segítenek rajta, de eléggé fejlett düdőrákja volt. Műtötték egykétszer. Én akkor már nem láttam amikor kórházba került. Mire 2 héttel később lejöttek a szüleim, és megkérdeztem, hogy ez ugye csak tévedés, akkor mondták, hogy nem. Ennyi idő alatt, hozzászoktam a gondolathoz, így már tök nyugodtan el tudtam fogadni. (nem ezt akartam itt a végén írni, de nem tudom megfogalmazni. A nyugodtságra úgy gondolok mint, hogy nem sírtam, meg ilyesmi. Lehet, hogy azért mert nem tudtam rá hogyan reagálni.) Amúgy cigi ügyben nem volt senkire tekintettel. Őt nem érdekelte az se ha 1-2 hónapos gyerek volt ott. Akkor is ott fújta.

"Elementary penguin singing Hare Krishna"

Semmi különös. Ott vagyok Thaiföldön (ázsia). Repülőtér, mennék haza. Apám és öcsém férnek csak fel a gépre, nekem nem marad jegy (anyámnak se, azé ő marad mer jobban tud angol). Na, ezután lehet keresni külföldi gépeket, végül hazakeveredünk. Addig rendbe lenne, de aztán elkezdtek sajnálni, hogy nem férek fel és de rossz nekem stb. És szar volt hogy ott piszkálnak. Csak annyi a lényeg, hogy rossz érzés hogy az embert sajnálják, és idegesítő. Épp ezér ne láccódjon hogy sajnálod. A példa amit montam kicsit elvont (nagyon) de a lényeg az ugyanaz.

A Mozi jó ötlet, télleg az az ideális megoldás szerintem is (bár ott nem ülhet egész nep).

Squrarer: fura gyerek vagy te. Nekem amikor meghalt a dédanyám (úgy fele ennyi idős koromban talán, nemtom, csak hogy régen nagyon, de azé má gondolkodó ember voltam), előtte is csak ritkán látogattuk, és amikor már nagyon rossz hatással volt rá az öregség, akkor má nem vittek hozzá, ne lássuk igy. Én ezt nem tuttam. Egyszer +kérdeztem, hogy miko megyünk má dédnagymamához, mer tök régen voltunk ott, erre kiderült, hogy már fél éve halott... Talán azt akarták, hogy elfelejtsem és ne fájjon, de még így is sírtam, bár má nem emlékeztem rá... De nem sokat, 1 órát se asszem (rég volt, nemtom). Lényeg, hogy bármennyit is cigizett nagyanyád (idő után má képtelen abbahagyni, mit tehetne) azé illene sajnálni... Vagy ennyire nem szeretted????

Részvétem! Ilyet nem kívánnék senkinek, mármint, hogy anyja, apja meghaljon.
Nekem eddig csak a nagyanyám halt meg (életemben). Nem igazán sajnáltam. (Most ne gondolja senki azt, hogy én egy komor szívtelen tahó stb. ember vagyok!) Arról volt szó, hogy hosszú éveken keresztül napi 2 doboz cigit szívott el és ha valahol nem dohányozhatott akkor oda inkább nem ment el.
Mondjuk először nem tudtam elhinni, de mire mondták a szüleim már nem izgatott. Végül is másokra nem halgatott, magát ásta el. Napi 2 doboz koporsószeg......

"Elementary penguin singing Hare Krishna"

Szerintem moziba mennyetek. Az leköti, de mégsem olyan, mint egy disco.

Ez nagyon fontos!!

Easyinternet részvét neked, nem egy megemészthető dolog az egész. Köszi a segítséget, de azért mások is írhatnának, érdekel, ki mit mond. Piccolo: te veled mi volt, nem egészen értettem?...

Szegénynek nem könnyű, hamarosan személyesen felkeresem, s beszélek a fejével. Érdemes ilyenkor szórakozni hívni, valami olyan nyugodt vagy kevésbé nyugodt helyre, ahol jól érzi magát és lefoglalja valami?

"A bölcselet csupán költészete azoknak, mikről még nincsen fogalmunk" M.I.

Ja igen el is felejtettem mondani, ne vidd túlzásba, és a lényeg: NE SAJNÁLD!! Legalább is ne tűnjön fel. Ha látja hogy sajnálják, az a legrosszabb ami lehet. Neki most nem sajnálat kell, hanem az, hogy 1 kicsit kiürüljön a feje vagy iesmi. Kicsit szar példa de Lmondom: 1x jöttünk haza ázsia, és csak öcsém fért fel gépre. Engem ez nem érintett mélyen, +szoktam. De aztán elkezdtek piszkálni, hogy szegény Piccolo meg ienek. Na, attól kiborultam. Na, a példa elég szar, de ha én ezen a hülyeségen így kiakadtam, akkor mit szóljon ő, ha mindenki csak sajnálni tuggya. A koldusok sem a sajnálatból élnek meg, hanem a pénzből. Na, adjál neki 1 kis életörömöt, jót fog tenni...

Hát nekem idáig csak a kutyám halt meg 98-ba de akkor 6órát sírtam egyfolytában. Meg amikor megtudtam hogy anyámék elvállnak akkor 5órát. Szóval részvétem a srácnak. Én a helyedben kipakolnék minden képet minden tárgyat a szobájából amit az annyától kapott hogy ne emlékeztesse rá. És elvinném a városba császkálni tudom hogy ilyenkor nincs kedve hozzá az embernek de a legjobb ha elmegy otthonról csak úgy autóztok a városban céltalanul hogy ne legyen otthon. És ne hagyd egyedül mert akkor csak az annyára fog tudni gondolni.

Szintén résztvét. Én már voltam ilyen helyzetben anno 8-9 éves koromban. Az apám halt meg.
Mondandó: szerintem ne azzal kezd, hogy lépjen tovább. Ezt hagydd a végére, mert rosszul esik az embernek, ha rögtön azt akarják, hogy felejtse el. A lényeg az, hogy ne gondolj többet rá. Ha nevet ne gondolkozz el a történteken, viszont ha hirtelen komor lesz a hangulata, akkor egy szemezéssel bátorítsd. És semmiképpen se tűnjön úgy, mintha normális helyzetben "nyalnál". Amelyik CD-t kéri add neki kölcsön, mutasd ki eggyüttérzésed, de ne vidd túlzásba. Mert a túlzott kedvességedről rögtön eszébe jut a kedvességed oka is.
Egyébként szerintem, ha közeli barátja vagy, akkor tudja hogy vele vagy és bármit mondasz, az bátorítja.

hát nekem két ilyen barátom van, akiket száz éve ismerek, de még nem halt meg senkijük sem, nekem sem. Nem is tudom, hogy mi történne, ha ez a dolog velem történt volna meg...RÉSZVÉTEM

Részvétem
Csak azt tudom mondani amit Piccolo egy szülő elvesztésénél nincs fájdalmasabb dolog én nem is tudnám mit tennék ha bártmelyik szülömmel ez történne.Legyél sokat a barátoddal és ha lehet ne hozd témába mert biztos rossszul esik neki.
Egy pár hónapig legyél vele kedvesebb vele ha kér adj neki Cd-t bátran és mint mondtam légy vele többet szerintem csak egy jó barát tud ilyenkor segíteni de ahogy elmondtad TE az vagy és tudsz segíteni de ezt neked kell tudnod!és mégegyszer részvétem.