Divinity: Original Sin 2

Más: nagyjából elfogadtam, hogy nem fogják a kezem, de mégis hogy a túróba kellene magamtól rájönni pl az égő disznós questre? Sourceról semmi, S-pontokról semmi, a kulcs skillt adó szobor pedig egy mellékszobában van eldugva. Arról nem is beszélve, hogy majdnem a barlangba mentem be elsőként, de az ismerős nevű npct a minimapon megpillantva inkább a tábor felé vettem az irányt. Ha ott nem járok körbe még a nyakörvem se került volna le.

+1 még a nehézséghez. Ugyanitt gyógyítós sidequest, de nincs annyi potim. Rémlett, hogy a parton volt egy npc aki árult hp varázslatot. Port vissza a városba, de ugye ezen a ponton már támadnak, ha meglátnak. Volt is egy fölösleges harcom a kutyás őrjárattal. Visszatöltés után kikerültem, de könnyű vagy sem, ahol nem muszáj ott tényleg nincs kedvem küzdeni, nekem ezek csak időhúzások. Ráadásul sokkal jobb kidumálni a csatákat. "Nem látod, mi vagyunk az erősítés!"

Nekem ez bőven elég. Ha úgyis jön valami scriptelt csata, akkor ott úgyis megkúrnak, mindegy, hogy két ütésből ütöm le a bosst vagy ha fél napot rászánok. Nincs kedvem hatvanféle skillt megtanulni 4 karakterre szétterítve, amit aztán harcról harcra cserélgetnem is kelljen. Nincs kedvem szívni egy rosszul indított csatával, amit egy látható ellenfelek/elfajuló beszélgetésnél ráfoghatok a saját bénaságomra, de mikor a semmiből ront ránk egy 3x5-ös hullám ott már egészen más a helyzet. Nincs kedvem az attribute matekhoz sem, tizenx óránál kiszállni, hogy nem lehet továbbjutni, mert inkább egy civil karaktert fejlesztettem (ez a része amúgy nagy pirospont!). Geart is szívesebben állítom össze úgy, hogy jól nézzen ki a karakter és ne pedig +1 statok miatt kelljen állandóan átöltözni. Most is egy ocsmány lila fürdőköpenyben feszítek, de ez már "előrelépés", mert a szökés még egy barna mackónadrágban zajlott.

Mellesleg a meztelen harc teljesen illene a karakterekhez, mert hát ugye már megint egy sebezhetetlen világmegmentő szuperhérosz bőrébe bújhatunk... Szerintem elég hülyén mutat, hogy isteni villámot fingunk és tűzgolyót böfögünk, de közben egy lvl5 csontvázcsapat fabunkókkal megölhet.

Nah olyan (Story) szerintem akkor nem volt még a Definitive Edition előtt. Én Explorer Mode-ban toltam le.

Igen, de itt az easy fokozat az Adventure mód. (Én ezt ajánlottam davkar9-nek)

Ehhez képest van még ugye a story mód (ezt talán a definitív verzióba vezették be), ami állítólag kb. azoknak készült, akik akkor is automatikusan meg akarnak nyerni minden csatát, ha éppen meztelenül rohannak bele a karaktereik valamelyikbe. Tehát az már kvázi "nobrainer" mód.

Én csak arra gondoltam, hogy talán nem pont azon kellene kezdeni, mert igenis elvesz a játék élményéből. Legyen akkor inkább egy adventurer mode, aminél még "elnézi" neked a játék, ha ügyetlenkedsz, nem akar orrba-szájba szívatni, de azért benne van a pakliba az is, hogy 2-3 szinttel magasabb ellenfeleknek nekirohanni nem életbiztosítás. Egy olyan mód viszont, ahol majdhogynem automatikusan nyersz minden csatát... egyszerűen megöl bármiféle komolyságot.

Szerk: Nem adventurer. hanem explorer mód.

Amúgy itt egy link:
Nézd meg, a story mód már egyszerűen nevetséges! (Neked plusz 100% sebzés, miközben az ellenfélnek ezzel párhuzamosan -40% életerő, meg persze rakat mínusz a páncélokra és minden egyebekre.)
Én normálon vittem végig, és ott sem volt vészes a játék (néhány csata azért elég szívatós volt, azt beismerem). Ha ennek a nehézségét a negyedére-ötödére csökkentem (és lehet, hogy alábecsültem), akkor az már óvodás szint. Kb. mintha örökéleted lenne.

Endure. In enduring, grow strong.

"...az élményfaktor elvész" Nem, nem veszett el!!! Kicsit sem. Nem szeretem a kihívásokat, story módban és easy/normálon játszok mindent, amit csak lehet.

szerk.: Az is igaz, hogy nem egy alkalommal toltam már feljebb nehézséget, mikor nevetségesen egyszerűnek bizonyult valami. De olyan is volt, hogy még normálon is haltam rendesen. Persze azokat is megértem, akik egyből a legnehezebb fokozatot részesítik előnyben és imádják a Souls játékokat is. Na én nem ilyen vagyok.

Bár magát a játékot nem játszottam, az elvvel egyetértek.

Pl. akár egy Mass Effect trilógia esetében is, nyilván easyn is tudja nagyjából az ember, hogy milyen védelem ellen mit érdemes használni stb., viszont nagyon rákényszerítve nincs, és gyors darálással is végig lehet menni. Ellenben legnagyobb nehézségre rakva igenis számít, hogy kiket viszel, milyen képességeik vannak, mennyire ellenállóak, és mindez mennyire egészíti ki Shepard kasztját.

Witchert is említhetjük - ott egy teljes játékelem (alkímia) akár ki is maradhat, ha easyn/normalon játszunk.

Szóval én már jó ideje mindig a legnehezebb fokozaton kezdek bele új játékokba, hogy tényleg ki kelljen ismerni, és legyek rákényszerítve arra, hogy igenis tudjam minden lehetőségét kihasználni a játéknak. Nyilván beletörhet az ember bicskája, ha egyszerűen túl nehéz, vagy maga a stílus ismeretlen még (egy hardcore rpg-ben bizonyára én elvesznék), de hát olyankor még mindig lehet lejjebb venni belőle.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Néhány párbeszédnél, ha a saját karakterrel nem jutsz semmire, próbáld meg, hogy másik karakterrel is megszólítod az adott NPC-t. Egyrészt nekik lehet, hogy van olyan tag-jük (például a Scholar vagy a Mystic sokszor igen hasznos, és elég sok párbeszéd lehetőséget jelentenek), ami hasznos. Másrészt lehet olyan saját dumájuk, amellyel meg tudnak oldani egy-egy helyzetet.

Azt megértem, ha valaki nem akar "szenvedni" a harcokkal, de adventure módnál azért nem adtam volna lejjebb. Szerintem jó dolog a játékban, amikor a harcokban rákényszerülsz arra, hogy kihasználd azt a hihetetlen szabadságot és mindenféle dolog összekombinálni képességét, amire a játék lehetőséget nyújt. Ha sétagalopp minden harc (story mód) az alaptámadásokkal/egy-egy kedvenc skill ismételgetésével is, akkor ez az élményfaktor elvész.
Egyszóval, nem kell Classic nehézségen vinni, ha nem szeretsz anyázni, de talán az Adventure jó kompromisszum lehet. (Én csak Classicon játszottam idáig, ezért csak nagyjábóli sejtéseim lehetnek a nehézségi szintek belövéséről)

Endure. In enduring, grow strong.

kezdd*

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Ezért ne kezd újra, később cserélhetsz mindent skill-ability meg ilyen-olyan pontot.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Nagyjából megoldódtak a gondok a si-mágussal. Combat szerencsére nem okoz gondot story módban, ha még azzal is szopni kéne úgy már biztos feladtam volna. A különféle utak úgy vettem észre azért egy irányba tartanak, de érdekes volt, hogy tényleg mennyi féle úton juthatunk ki az erődből. Az is tetszik, hogy ezeket magunktól is megtalálhatjuk, pl az elfektől kapott útirányt a parton sétálgatva vettem észre.

Itt-ott azért még visszatöltök, a börtönben például egy rosszul eldobott varázslat begyújtotta a termet, másodjára a harc végén kaptam egy beszélgetést, mint kiderült az összevert npc-t meg is lehet menteni. Az az út mondjuk kevesebb xp-t adott, mint a csatornán (+ harc) át egyedül. Utóbbi után azért visszamentem, mert az meg adott pár questet a naplóba.

Társakkal nem tudom, hogy jól döntöttem-e. RP-Seb ~ütik egymást, bár részben pont ezért jó ez a párosítás. Beának kb az egész világ a komája, ami eddig inkább előny volt, a kalóz-törp szokatlan és érdekes kombó, viszont néhány elszólásnál? ráncoltam a szemöldököm. Valami ártatlanokon átgázolásról a cél érdekében volt szó, persze lehet, hogy csak félreértettem. Vevő vagyok tűzön-vízen átmenni a barátokért, de terroristákkal nem pacsizok.

Pet pal továbbra is a játék legjobb része! Érdekesebb és érzelmesebb questeket lehet kapni állatokkal, mint más játékok fő(bb) ember karaktereivel.

Talentnél érzem úgy, hogy "elszúrtam a választás. Jestert vettem föl abban bízva, hogy majd itt is lehet purpleHawkeosan megúszni helyzeteket, de a jester válaszok eddig csak bajba kevertek. Koponyákkal volt egy 7x trollkodásom, az mondjuk vicces volt.

Sorcerer-Sourcerer, erre gondoltam. Egyelőre úgy tűnik, hogy ezt akarja/ettől fosik mindenki és ez hajtja a világot is.

Gyors disclaimer: minden "negatívum" csak user error. Kotor+ és hasonló játékokon nevelkedtem, jobban szeretem a történetet és a karaktereket a korlátlan szabadságnál. Itt nem, hogy kézenfogás, de még csak útbaigazítás sincs. Rácsaptak a seggemre aztán hajrá, irány a nagyvilág.

Törpét polcra tettem, belekezdtem inkább (külön profillal, hogy tudjam követni a mentéseket, ez a része kicsit kényelmetlen) Ifannal. Érzésre az ő deafualtja jobban összeegyeztethető az én "személyiségemmel", lehet mégis ő lesz az igazi. Próbakör lévén követtem az elfet, akinek segíthetünk a barlanghoz, aki elküldött a ketrecbe zárt elfhez akivel a starter karival már megbeszéltem, hogy segítek kiszabadulni. "Demo" karakter, ezért nyugodt szívvel összebalhéztam a nagykutyával. Többen és jobbak voltak, de túléltük, remélhetőleg a harccal olyan nagy bajom nem lesz később sem. Jó lenne viszont hallgatni is Ifant, így hát lehet mégis a si-mágusnál maradok. Hozzá egy Sebille-Beast-RP partyn gondolkodom. Meglenne a faji és class sokszínűség is, tagekből is kb teljes lenne a lefedettség. Legszívesebben vinnék mindenkit, így első körben mind a 6 társ érdekesnek tűnik.

Szóval szeretném és igyekszem megszeretni, de nehéz ilyen élesen váltani a megszokottról.

A világ azért több egy szóviccnél (Divine Divinity, Beyond Divinity, Divinity 2: Ego Draconis, Divinity: Original Sin 1 és most 2).

Igaz, folyamatosan gyúrták/alakították részről-részre a világot, és az egyes részek között sokszor akár évezredek is lehetnek.
A lore egyébként alakulni fog játék közben, és - az eddigi részekhez mérten - meglepően felnőttes és sötét lett (igaz, azért még közel sem dark fantasy).

A karakterek szabadon alakíthatósága arra szolgál, hogy ha szimpatikus egy karakter, de egy meghatározott "funkció" betöltése hiányzik a csapatból, akkor ez ne legyen akadály. Egyébként hagyj nyugodtan default-on mindenkin. Ha okosan fejleszted őket, nem lesz gondod. (Főleg könnyű nehézségen nem.)

A történettel pedig hagyd magad sodródni. Például a kezdőtáborból szerintem legalább 5-6 féle módon elszabadulhatsz. Igyekezz persze minél több questet felvenni (itt sima fetch küldetések nem igazán lesznek), de ne törődj azzal, ha egy végigjátszás alatt nem tudsz mindent megcsinálni.

Egyébként az egész kezdőterület, a maga kb. 20-30-40 játékórájával egy nagy tutorial. Az igazi sztori és játék csak utána kezdődik.

Persze nem vagyunk egyformák, ha sehogy nem jön be, lépj tovább nyugodtan egy másik játékra. Számomrs például kiemelkedő alkotás az Original Sin 2, de ez nem jelenti azt, hogy mindenkit meg kell, hogy ragadjon.

Endure. In enduring, grow strong.

Én baromira élveztem az első pillanattól az utolsóig!!! Semmit nem tudtam a lore-ról, az első részt 3-4 próbálkozás után lecsaptam a gépről, mert nagyon nem jött be. Imádtam a poénokat is benne!!!

Nem az igazi... Leginkább a lore nem jön be. Poénnak elmegy, na de szóviccből egész világot építeni? Gameplay szempontból biztos jó ez a bárki lehet bármi, de a fix class szerintem kell a karakter...um, karakteréhez. Sibill pl akarata ellen kiképzett gyilkológép, akkor miért is legyen belőle pl cleric? Mindegy, marad a default a társaknál, talán easyn ebből nem lesz gond.

Aztán ott a személyiség. Egyfelől tetszik, hogy lazán lehet passzolni questeket. Volt valami őrült? nő aki a gyerekéről? magyarázott, lazán kihátráltam, hogy oké nem, de úgy vettem észre, hogy ezzel is zárult. Questlog is folyamatosan noszogat, hogy vágjam csak bele a kést a börtön nagykutyájának az arcába, jó lesz az és már meg is pattanhatunk a szigetről! Ehelyett inkább futom a köröket, mert nyilván ez majd több xp-t ad, az meg ugye a fejlődés miatt csak kellene. Szövegek megint nehezek; általában szívesen segítek az rpgkben (bár ez leginkább a +xp-ből adódik), de így a játékról semmit nem tudva vagy a mindent bevállalok vagy később a korábbi x miatt szopok módszer marad. Belenéztem origin karakterbe, ott még jobban borul a dolog. RP-vel futottam el a börtön kapujáig. 90%-ban ugyanazokat mondhatja minden szituációban, mint a custom, amik eléggé ellentétesek a RP-only szövegeihez képest. Kapu esemény megbeszélésénél ott volt ugyan a default, de ha teljesen én játszanám őt, azt a szöveget nem használnám.

Valószínűleg egy 2./későbbi végigjátszásnál jobb lenne már az élmény, de az a baj, hogy egy ilyen nehéz ismerkedés után nem sok kedvem van egynél többször leülni elé.

Lehet egy sima self-insertes mágust kéne indítani, de az meg olyan unalmas.

Ha esetleg felveszed majd csapattagnak, és végig melletted marad/magad mellett tartod, és nem felejtetted el még ezt a legelső beszélgetést, no meg belegondolsz, hogy mi mindenen mentetek keresztül a történet során, honnan indultatok, s hova jutottatok, akkor az "outro"-ban elbeszélgetve vele, noha csak apróságokról esik szó, mégis egy élmény lesz
Számomra az volt az az egyik pillanat, amikor éreztem, hogy milyen zseniálisan "emberi" is ez a játék.

Endure. In enduring, grow strong.

Ne már egy hírhez nyitott topicban szorongjunk, megérdemel talán egy sajátot ez a játék.

Az "első megérzés a jó" jegyében maradtam a natúr-rugó törp nőnél. Minden rpgben minden mozdíthatót zsebre vágok, most legalább ezt be tudtam építeni a karakterbe is. Red Prince-szel folytatott beszélgetés nem tudom mennyire számít extra CC-nek, de kiderült, hogy a karakterem jó szakács, de kissé trehány és büdös is.