Megjelent a Divinity: Original Sin 2 [hozzászólások]

"...nyilván mindenki játsszon úgy, ahogy jólesik" Teljesen igazad van. Csak ugyebár minden furcsának tűnik, ami nem saját szemszög.

Én meg minden játékkal így vagyok kb a zsánerből. Először megismerem, kiismerem, bizonytalan vagyok, nekem az nem az igazi. Viszont másodikra már imádom. Nem is feltétlenül kell végigvinnem, elég ha kiismerem. Pl Dragon Age Origins-t legalább 3x elvittem az Országgyűlésig, és utána vittem végig. És így lett tökéletes számomra.

Egy Skyrimben szuper a saját karigenerálás, de ebben a címben szerintem érdemben jobb lesz a játék az előregenerált karakterekkel.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Én nekiugrottam először egy előtörténetes (Fane), majd kb. 3-4 órával később inkább egy saját (elf közelharcos), majd újabb kb. 4-5 óra elteltével mégis inkább előtörténetes (Fane) karakterrel. Ez utóbbi verzióval vittem végig.

Szóval nem "nem merek", hanem próbálgatás és tapasztalgatás vezetett a véleményem kiformálódásához.

Egyébként alapvetően én is kerülöm a pregenerált karaktereket, mindig szeretek sajátokat összeügyködni. Ám ez a játék itt pont a kivétel: állítom, hogy az előtörténetes karakterek valamelyikének a bőrébe bújása érdemi többletet ad a játékélményhez.

De különben ezen kár vitatkozni: nyilván mindenki játsszon úgy, ahogy jólesik.

Endure. In enduring, grow strong.

Mi van veletek? Nem merek egyedi karaktert meg majd második végigjátszásra fogom igazán élvezni. Ez egy szerepjáték, merjetek beleugrani! Elsőre is elképesztően zseniális tud lenni! Azzal kell játszani, ami közel áll hozzád vagy szimpatikus. Szerintem még nem is igen választottam előre generált karaktert soha, ha volt lehetőség sajátra. Most már csakazértis végigviszem másodszor, annyi szó esik róla.

Én gyűröm az első végigjátszást, eddig 2x futottam neki, de bevallom, azzal együtt, hogy nagyszerű, nekem kicsit még talán sok is. Tipikusan második végigjátszásra fogom a legjobban élvezni típusú játék, amikor már ismerni fogom. Lohse-t választottam, Red Prince, Ifan és Fahne jönnek velem. Nem tudom, hogy hol tartok a sztoriban, azt hiszem azért lassan a vége felé kanyarodhatok. Eddig 70-80 órám van benne, de mindent átnézek és bejárok. Iszonyatosan erős cím... Olyan megoldások és olyan... hihetetlen kreatív lehetőségek vannak benne, amit talán sosem láttam még. Most melóból nincs időm, de majd lehet, még belelovalom magam.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Ugyan sohasem fogadtam fel, de amennyit NPC-ként láttam Fane-ből, ő elvileg egy a "modern világban" a helyét még nem találó, a többi fajt primitívnek tartó, saját népe sorsát kutató figura, aki az egész mai Rivellont feltehetően lelkiismeret furdalás nélkül feláldozná, csak hogy visszakapja, ami egykor volt. Viszont fő karakterként én "joviálisabb" jellemet játszottam neki, de ez semmi törést nem okozott a karakterében, sem logikai megakadást a történetben.

Azt mondanám, hogy ha valamelyik előtörténetes karaktert választod, akkor teljes mértékben te kontrollálod a személyes küldetését (ezt majd megérted játék közben: mindenesetre ne lepődj meg, ha egyik-másik csapattársad "privát" beszélgetéseket folytat majd másokkal, és te legfeljebb érdeklődhetsz, hogy most akkor mi a fene történt, és van-e valami, amiről neked is jó lenne tudnod ), valamint te döntöd el, hogy miről milyen véleménnyel legyen.

Ifan egyébként NPC-ként borzasztó jól eltalált karakter volt, teljesen reális, hihető és átélhető történettel. Hogy ebből belülről mennyit fogsz látni, az kérdés, hiszen én párbeszédek során sok minden olyasmit hallottam tőle, amit a játék írói "adtak a szájába", s ha te viszed a karaktert, akkor ezek a mondatok nem feltétlenül fognak elhangozni. A vörös herceg mellett (akit először ki nem állhattam, de kíváncsiságból csak felfogadtam, és nagyon megkedveltem a játék végére) a másik nagyszerűen eltalált csapattársam volt. (Lohse volt a harmadik csapattag, de ő - bár az eredettörténete és az ehhez kapcsolódó személyes küldetéssorozata végig érdekes - valahogy kevésbé hatott meg, nem éreztem olyan erősnek a személyiségét.)

De majd meglátod.

Mindenesetre azt a tanácsot is olvastam már, hogy az igazán jó történettel rendelkező karaktereket nem csak fő karakterként érdemes vinni, hanem legalább valamelyik végigjátszásban csapattagként is, mert ugye úgy fogod majd igazán megismerni őket (azt a jellemet, amit a készítők szántak neki). (De ez ne tántorítson el attól, hogy origin karaktert válassz. Nagy élmények lesznek a személyre szabott apróságok is. Nekem például Fane-nel durva élmény volt az első találkozás Rivellon isteneivel, pontosabban azok egyikével. De nem spoilerezek )

Endure. In enduring, grow strong.

Nem fétis ez, csak mivel semmit nem tudok a világról és a "szabályairól" ezért gondoltam, hogy akkor teljesen poénra veszem a figurát aztán majd játék közben kitanulom a dolgokat.

Origin arcok szimpatikusak, sokkal jobban kedvelem amúgy az ilyen előfőzött karaktereket, de pont az említett tudatlanságom miatt félek, hogy "elrontom" a karakterét. Class-szal is bajban vagyok, kinek mi illik. Némelyik bemutatkozása adott némi támpontot.

Első részben is zavart, hogy akkor most kik is vagyunk? Valami inkvizítor-nyomozó, aki lehet bármi, de a kiadott feladat helyett csinálhat bármi mást és akkor még a nyakunkba varrják a világ- és idő végén a múlt és a mindenség jövőbeli megmentését a múlt jelenében. El is vesztettek ezen a ponton.

Valószínűleg marad az öszvér megoldás, a szakállas origin fickó.

Semmi hiányérzetem nem volt saját karakterrel. Egyszer majd lehet kipróbálom eredetivel is. De addigra úgysem fogok emlékezni az első végigjátszásra. Reméltem, hogy megnyerem a PS verziót itt Dome-on, de nem jött be.

Én is sokat gondolkodtam, hogy saját karakter legyen-e vagy előtörténetes, de szinte mindenhol azt olvastam, hogy első nekifutásra érdemes valamelyik "origin story" karaktert kiválasztani, mert sokkal többet fog adni a játék!
Én megfogadtam, és bevált!

Miután végigvittem (én Fane-t választottam), rögtön nekiláttam egy teljesen saját karakterrel (elf, kéttőrös rugó Lone Wolf perkkel; társnak pedig Sebille íjászként szintén Lone Wolf perkkel). Kb. tucatnyi órát pakoltam így bele a játékba**, de 7-es szinten, a Seeker-ek táborának felfedezése után inkább abbahagytam, mert egyszerűen túl friss volt még az előző végigjátszás élménye, és azt mondtam, hogy inkább majd egy-két év múlva veszem elő újra.

**Magyarán sehol sem tartottam még (az első végigjátszásom is talán olyan netto 108 óra körülire sikeredett)

Ám ami miatt mindezt írom, már az első tucat játékóra alapján is szembeötlő volt, hogy egy "origin" karakterrel mennyivel "személyre szabottabb" a játék. Ugyan ezek többnyire csak (persze a saját személyes küldetésed eseményeit leszámítva) nüansznyi dolgok (személyre szabott párbeszédopciók, vagy éppen valaki felismer valamilyen szituációban stb.), de nehéz érzékeltetni, hogy mégis milyet dobnak a hangulaton, és a világ "élőségén".

Egyébként bármelyik origin karaktert bármilyen irányba fejlesztheted, sőt ugye már a karakteralkotásnál teljesen szabad kezet kapsz.

Persze ha fétised van, és csak női törpe vagy női gyíkember jöhet szóba, akkor nincs mese, marad a saját karakter. De minden más esetben én origin story-sal futnék neki elsőre.

Endure. In enduring, grow strong.

Jó kis backstabber tőrös!!! Imádtam!!!

Ültem egy órát a CC-ben, de nem sokat haladtam. A kész karakterek jónak tűnnek, viszont úgy érzem, hogy első, ismerkedős végigjátszásra lehet jobb lenne inkább egy saját. Két döntős van; valamelyik rugó törpe és egy wizard lizard. Hölgy mindkettő, mert ilyen variáció nem sűrűn van rpgben. Gondolkodtam ugyanezek undead változatában, de a csonti valószínűleg eléggé mély víz lenne így elsőre.

Talentekbe és a másik két fülbe belefájdult a fejem. Bőség zavara, nem tudom mi mit csinál, minek van értelme hosszabb és rövid távon, melyik classhoz mi passzol. Holnap már nem agyalok ennyit rajta, feldobok egy érmét aztán majd lesz valahogy...

Pedig érdemes ömlengeni, mert piszkosul jó kis játék!!!!! Én hihetetlenül élveztem! Ha meglátom akcióban, szerintem PS-re is beszerzem és mehet egy újabb végigjátszás. Csak most jelenleg annyi új játék szakadt a nyakamba, hogy nem mostanában lesz.

Ja igen, és hamarosan indul is majd egy újrajátszás, ezúttal Lone Wolf módban egy saját karakterrel és Sebille-lel (neki szintén felveszem majd a Lone Wolf perket).

Endure. In enduring, grow strong.

No, végigvittem én is (Definitive Edition verzió).
107 óra nettó játékidő, kereken két hónap alatt (sajnos már közel sincs annyi időm játékra, mint régen. Még ez a két hónap is csak úgy jött ki, hogy hétvégente, ha nem volt más teendőm, akkor ezt nyomtam orrba-szájba.)

Nem akarok ömlengeni, de cRPG fronton tényleg az utóbbi jó néhány év egyik legjobb darabja! (Nem véletlen, hogy mostanában egy rakat, cRPG-kel foglalkozó youtube videó alatt, a Bethesda/Bioware/Blizzard iránti csalódottságot kifejtő hozzászólások mellett rendszeresen a Larian és CDPR párost említik a műfaj abszolút pozitív példáiként, nem csak a játékok minősége, de a két kiadó játékosok felé történő hozzáállása okán is.)

Nekem mindenesetre nagy élmény volt, bár néhány harcnál, különösen a játék utolsó harmadában, azért anyáztam rendesen (de kis gondolkodással minden probléma megoldható - szinte csak a játékos kreativitása ad határt a lehetőségeknek).

Fane bőrébe bújtam bele, és - noha a társaim (Ifan ben Mezd, Lohse és a Red Prince) személyes történetei is emlékezetesek és profin kivitelezettek voltak, de Fane különleges helyzete miatt az ő sztorija extra élményt, a végén a választás lehetősége pedig komoly súlyt adott.
Egyébként nagyon jól megírt valamennyi karakter. Ugyan nincs annyi nyál (és könny)/NPC, mint egy modern kori Bioware játékban, de mégis igazán emlékezetes és élő (a maguk esendőségeivel együtt) lett mindhárom társ. És tulajdonképpen ugyanúgy főszereplők voltak, mint a saját karakter, nem csupán "henchman"-ek.
A legkellemesebb csalódás a Vörös Herceg volt. Amilyen ellenszenves volt az elején (csak kíváncsiságból fogadtam fel), annyira megkedveltem a történet előrehaladtával, pedig alapvetően ugyanolyan pökhendi, beképzelt, kékvérű okostojás maradt, mint volt. Amikor az első párbeszédünk alatt (még a hajón) megpróbált a rabszolgájának felfogadni (ami szerinte óriási kiváltság), még azon voltam, hogy megölöm valamikor, az tuti, csak akadjunk össze még egymással... majd amikor a játék legvégén, tulajdonképpen már az outro-hoz tartozó résznél, a legutolsó beszélgetésünkkor megkérdezte, hogy emlékszem-e még az elsőre (hogyne, hogyne), és még áll az ajánlata, egyszerűen nem tudtam nemet mondani (miközben jót nevettem a képernyő előtt ülve).

Ja igen, spoiler tagben, de a végső választásom:

SPOILER

Egyébként pedig borzasztó tömény játék. 107 óra önmagában sem volt kevés, de durva, hogy mi minden tartalmat belezsúfoltak ebbe, és mennyire nem volt benne semmi üresjárat.

Endure. In enduring, grow strong.

Szerintem egyáltalán nem probléma, ha kimaradt. Az elsőt sosem voltam képes befejezni, a második viszont csúcs!!!!!! Imádtam!

1000 évvel az első rész után játszódik. Helyenként van némi áthallás a kettő között, illetve már találkoztam olyan szereplővel, aki az elsőben még játszható karakter volt (ez olyan minimális spoiler, hogy lelkiismeret furdalás nélkül leírhatom), de egyébként nyugodtan bele lehet ugrani az első rész ismerte nélkül is. Szerintem 99,99%-ban ugyanaz az élmény, mindegy, hogy ismerted-e az első részt vagy sem.

Endure. In enduring, grow strong.

Lentebb (igaz van annak már egy éve) kérdeztem; mennyire kell a 2 megértéséhez/élvezetéhez az első rész? Januárban belenéztem, de sajnos nem tetszett és nem hinném, hogy valaha is befejezném.

Nagyon imádtam!!!! Lehet egyszer meglesem majd PS-en is, hogy milyen.

Én is a definitive-vel játszom, bár nem sokat tudok arról hogy mik a különbségek.
Saját karakteremet nem az előgyártottakból vettem, hanem csináltam magamnak egy elf huntert. Tudom, hogy ezzel buktam némi sztorit, de valahogy fura lett volna nem "saját" karakterrel menni. A magasság elég poén, mivel huntsman a main ágam, még többet számít, de tactical retreat + wiings kombóval elég jó helyekre el lehet jutni

I wish I could have known about the view from halfway down

Én is most tolom (rögtön a Definitive Editiont - ugyan a megjelenése óta megvan a játék, viszont időm nem jutott rá... ám így most egyből az abszolút kiforrott verzióját tudom élvezni, ami azért nem csekély vigasz).
Kb. 50 órám van benne, 11. szintű a csapat (köpésnyi távolságra a 12. szinttől), de szerintem nagyjából csak a játék harmadánál járhatok (a jelenlegi térkép kb. negyedét fedezhettem fel, és érzésem szerint nem ez lesz az utolsó állomása a játéknak).

Négyfős csapattal megyek, én magam Fane-t választottam (és a sztori eddigi alakulását nézve valószínűleg belecsaptam vele a lecsóba rendesen (jó értelemben véve), mert ugyan érezhetően "egyenrangú főhős" itt valamennyi csapattárs, de az eddigiek alapján nagyon erősen gyanítom, hogy Fane bácsi helye/kötődése és kapcsolata az "istenekkel" igazi kuriózum... A többiek egyébként: Ifan, Lohse és a vörös herceg (Hagytam őket nagyjából defaulton, s azon a vonalon fejlesztem őket, ami elvileg következne a karakterükből, viszont Fane-ből mágus helyett amolyan halállovagot csináltam (Warfare kétkezes fegyverekkel, mellette szerényebb mértékben Necro és Poly, valamit egy kevéske ez-az (hydro, geo pl.). Bár megértőbb hozzáállással játszom, mint ami az alapkarakteréből ("sok kis csicska primitív csúszómászó elrondítja itt az egykor az Eternalok által belakott gyönyörű világot") következne.

Én nagyon szerettem az első részt is, bár ott a történet volt a gyenge pont. Ezen az Enhanced Editionre javítottak, kicsit összeszedettebb lett, de azért ott sem ájultam el tőle. Meg így másodjára (most ősszel vittem végig az első rész EE kiadását is, közvetlenül a 2. részbe történő beleugrás előtt) a poénok egy része már kicsit fárasztó volt, kicsit komolytalanná tette a világot. Ezzel együtt nagyon szeretem a Larian humorát, még anno a Divine Divinity-ben például akkora poénok voltak, hogy azóta sem tudom elfeledni őket ), csak néha már kicsit sok belőle.
Itt viszont, most egy sokkal komolyabb, felnőttesebb, sötétebb hangulatú világot rajzoltak fel. És a történet is, ugyan sok a kalandozás/felfedezés (ami abszolút jó dolog), de idáig végig izgalmas, s nem kevésszer szimpla mellékküldetések is meglepőeket dobnak rajta. Le a kalappal! (Idáig... remélem, a végére sem cseszik majd el.)

Szóval, nálam minden tekintetben üti az első részt, noha az is egy igen jól sikerült és emlékezetes játék volt anno!

Amit szoknom kellett, az a kicsit megvariált harcrendszert volt (Classic nehézségen játszom), ami, ahogy említed is, a páncélrendszerrel alaposan felfordult, plusz ami az elején nem volt természetes a számomra, a varázslatoknál és távolsági fegyvereknél bizony számít a magassági pozíció, és még csak nem is keveset! És ezt sajnos tudja a program is; nem egy harc úgy kezdődik, hogy Te "odalent", az ellenséges mágiahasználók és íjászok pedig valami magaslaton ácsorognak. (Ráadásul Classicon szinte garantált, hogy nálad komolyabb páncélértékekkel és HP-vel rendelkeznek, tehát minden téren hátrányból indulsz sok csatában.) Eleinte volt is pár "load game" varázslat egyik-másik ütközetben, de azért relatíve gyorsan bele lehet szokni. Most már nagyon ritka, hogy állást kell visszatöltenem, bár pont tegnap akadt rá példa egy boss fight közben SPOILER. (Az mondjuk elég mocsok volt elsőre, de hamar levettem, hogy mit szabad és mit nem, így második nekifutásra gyerekjátékká változott letudni.)

Ami nagyon jó még: persze nem mindegyik skill egyformán hasznos mindenkinek, de itt a harci skillekre rakott akár csak 1-2 ponttal is nagyon sokrétű és hasznos karaktereket lehet létrehozni (és mellette persze lehet tolni keményebben azt vagy azokat, amire igazán szakosodni akar az ember). Viszont a social skilleknél nagyon meg kell gondolni, hogy ki mit és milyen ütemben fejleszt, mert ugyan tárgyakból is lehet nyomni persze a szintet, de elosztható pontot rájuk fájdalmasan ritkán kapunk.

Na jó, nem ragozom, nagyon király játék! Még csak annyit, hogy a küldetések többségének a "szerkezete", a megoldási lehetőségek és végkifejletek kezelése szintén nagyon profi és példaértékű!

Már most gondolkozom egyébként majd egy dupla Lone Wolf végigjátszásban (egy teljesen saját készítésű karakterrel, s Sebille lesz majd a csapattárs, szintén LW talenttel). Így egyúttal, a törpicsek kivételével, mindannyiuk történetét meg is tudom ismerni majd. (A törpe sem lehet rossz, de ő izgatott a legkevésbé, s így ő húzza a legrövidebbet... hehe)

Endure. In enduring, grow strong.

Nemrég jutottunk el addig, hogy elkezdjük végre ezt is.
2-en toljuk haverral, az elsőt még 1-1 karival lone wolfként, most bevállaltuk a fejenként kettőt, és jól is tettük, izgalmasabb így.
Még csak most vagyunk Act2 elején, de eddig úgy tűnik mindenben hozza az első részt, és néhány dologban rá is ver.
Amit kiemelnék, az az armour rendszer, ami szerintem nagyon jó, hogy nem lehet instant mindenkit le-cczni, izgalmasabb így a harc és még egy dolog amire figyelni kell.
Tetszik még, hogy a nem-mágus spell ágakra is tettek még jó pár izgalmas képességet, illetve a behozott polymorph is poén.
Az is jó, hogy a mage-ágakon egy rakás általános célű spellről (heal, buff stb.) levették az inttel való skálázódást, így sokkal érdekesebben lehet Finesse/Strength karaktereket építeni.
Szóval összeségében a játék mechanikái pozitív irányba változtak, a sztori eddig tetszik, más meg maradt a régi.

I wish I could have known about the view from halfway down

Én is azt hagytam félbe miatta. Most meg holnap már itt a Shadow of War!!! 11.-én meg Grim Dawn expansion. Szegény Xcom most megy a levesbe.

Divinity-hez még annyit, hogy Anathema-ra kúrvára nem volt szükség, semmit nem befolyásol. Utánaolvastam, semmilyen bejegyzés nem említi akkor sem, ha azzal súlytottál le végső csapásnak a főellenre. Szóval ennyi.

Majd figyelek erre. Én meg befejeztem az Act 1-et, 53 óra volt eddig! Minden küldtést lezártam, amit lehetett. A patch is utolért közben, valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy lezárhatóak lettek bizonyos quest-ek. Eszméletlen tartalom van ebben a játékban. Én aztán nem vagyok nagy rpg-s, a Skyrim, és a Dragon Age: Origins volt meg csak, de ez a játék valami eszméletlenül jó. Ha ilyen lassan fogok haladni, minden szabadidőmet fel fogja zabálni. Az Xcom 2: War of the Chosen kampányomat is félbehagytam miatta

Pedig egy időben nagyon pörgött a topic-ja. Diablo 3-at kenterbe veri szerintem, benne van vagy 200 órám.

Wot dafuq erről a játékról hogyan nem hallottam még thx

I wish I could have known about the view from halfway down

Állat!!!

Két új kaszt (nekromanta és inkvizítor), valamint egy új fejezet (új területekkel), és magasabb szinthatár. (Legalábbis legjobb tudomásom szerint.)

Endure. In enduring, grow strong.

Új single act is lesz???

Gondoltam, hogy olyan nagy probléma nem lehet (csak a szokásos hiszti ), mert nem sok embert láttam panaszkodni a végével kapcsolatban. (Amit persze nem ismerek, mint ahogy igyekszem kerülni a neten a playthrough videókat is, hogy ne lövögessem majd le előre a poénokat magam előtt.)

Amúgy gratula! Hamarosan nekilátok egy újrázásnak az első részből, s utána nálam is ez következik most már.

Kicsit off: biztosan tudod, de pár napon belül itt van a Grim Dawn kiegészítő (az alapjáték eléggé bejött neked az emlékeim szerint)

Endure. In enduring, grow strong.

Még gyorsan utazás előtt elültem kicsit, hogy hátha. Piszok egyszerű volt, simán kinyírtam akit kellett.

Undorító a játék vége, vagy csak én vagyok piszok szerencsétlen, de nekem rohadtul elegem van!!!
Az Anathema kardot spoiler nélkül írom, mert hasznos lehet mindenki számára! Örültem neki, mint majom a farkának, mert háromszor akkora lett a sebzésem vele, mint a 21-es szintű 3 socketes divine csatabárdommal! Elértem a végső harcig, és azt vettem észre, hogy a kétkezes harcosom puszta kézzel csapkod. A Anathema kardnak 1-es durability-je van és egy ütés után széttörik. Én meg annak rendje és módja szerint eladtam a fegyverem. Visszatöltöttem 4 mentéssel azelőtti pontot, ahol még vissza lehet menni a városba, de természetesen nem tudtam már buybackelni, és egyik árusnál sem találtam semmi érdemlegeset, úgyhogy kénytelen voltam egy hulladék epic buzogányt venni. Nem volt mentésem azelőttről, hogy eladtam volna.
SPOILER
Szóval ilyenek vannak. Fogalmam sincs sikerülhet-e a végső harc, mert éjjel csak pislogtam, akkorákat vernek rám, hogy csak pislogok. Egész eddig nem volt szinte semmi gondom, talán 2 húzós harcom volt összesen, ahol megizzasztottak, de nem tudom ez sikerülhet-e. Majd vasárnap este talán le tudok ülni kicsit, akkor nekifekszem komolyabban.

Ja, ezt már alacsony szinten sem látom jól működni.
Most majdnem mondtam, hogy hát a Steam vagy a GoG nem mutatja-e, de közben rájöttem, hogy neked ezek szerint pont nem

Respect is not given. It's taken.

Ötletem sincs, de tényleg! Szeptember közepén kezdtem és alig pár órákat tudtam esténként játszani, volt pár nap, mikor ki is maradt, de volt olyan hétvége is, mikor mindkét nap elég rendesen megnyomtam 7-8 órákat. A lényeg, hogy az elmúlt bő két hétben csak ezzel játszottam és igyekeztem azért mindent felkutatni, mellékküldetéseket megcsinálni(nem lett meg mind sajnos), és így értem el most szerintem a végére. Írták, hogy ez azért még egy elég kellemes fejtörős rész lesz, mire eljutok a boss-ig, de gondolom max pár óra.
Amit bánok, hogy a meggyőzés képességre nem igen raktam egyik karakterrel sem. Nem úgy fest, mintha számítana, hogy magas-e a Finesse/STR/INT, nem igen sikerülnek a meggyőzések, talán 10-ből 2 alkalommal.

Ez játékidőben mit jelent? Én még csak az elején vagyok, most jutottam ki Fort Joyból, de kurva jó ez a játék. Hihetetlen, hogy mindennek szinte annyi megoldása van, hogy igazából nem is lehet számszerűsíteni, mert vegyesen is meg lehet oldani őket. Imádom.

Respect is not given. It's taken.

Most már nagyon a vége felé járhatok 21-es szinten, de némi fejvakarás után bedobott egy újabb puzzle-t és ahhoz már nem volt lelki erőm este. Valamikor nekirugaszkodok, mert jó lenne pontot tenni a történet végére.

Nincsen semmi baj, belefutottam ismét, így meg is oldódott. Ez az egy frusztrál a játékban, hogy kb. a 16. alkalom volt, hogy valahova sokkal előbb értem, mint kellett volna. Nem gáz, mert visszamegyek, csak rettenetesen megtudja akasztani néha a játékmenetet. A játék ettől függetlenül Isten!!!

Ez mondjuk visszataszító, hogy itt a vége felé futok bele olyan küldetésbe, amihez egy olyan tárgy kellene, amit egy adott NPC hullája mellől vettem fel még szinte a legelején. Természetesen el is adtam valamelyik árusnak már ezer éve. SPOILER

Harcosnak még mindig nem árt a STR+CON kombó, tolvajnak finesse+WIT. Ha megakarsz tanulni egy 3-as szintű geomancer skill-t, akkor úgyis fel kell tolnod geomancert 3-asra, az INT meg ad hozzá szintén plusz sebzést. Harcosnak is legjobb skill-ek legalább 3-as warfare képességét igényelnek. Az STR meg növeli a sebzésüket. Igazából pofon egyszerű. Nem árt egy magas loremaster-es csapattárs sem, nálam ilyen a varázsló. Az ellenfelek ről rengeteg infot ad, ellenállások meg a többi. Arra kell figyelni, hogy alacsony ellenállása legyen azzal szemben, amit rá zúdítasz. Én lassan végzek a második területtel is, de hihetetlenül hangulatos!!!

Köszi, akkor úgy látom kicsit bonyolítottak a képleten.

Szóval, összegezve, mivel a rendszer tök rugalmas, ezért tök mindegy, hogy hány iskola van INT-re vagy STR-re, az, hogy a karaktered mit fog tudni, csak annak a függvénye lesz, hogy mire költöd a tulajdonság- és skillpontjait.

Ehhez még hozzáfűzném, hogy azért nem teljesen, mert a legjobb 1 main statra költeni, max párat egy másikra is. Viszont az INT-nek mindenképp benne kell lennie ebben a kettőben, szóval az STR-DEX nem valid

I wish I could have known about the view from halfway down

Valóban rohadt sokat zúdít a nyakadba, de azt veszem észre, hogy csak kalandozok és belefutok a megoldásokba. Sokszor bánkódtam, hogy nem tudtam mindenkit megmenteni vagy 1-1 szitu nem úgy alakult, ahogy reméltem, de egy idő után el kellett fogadni, hogy ez ilyen. Valóban teljesen jól leírja, az élet m,egy tovább. Olyan szinten elképesztően erős lettem így 16-os szinten, hogy most délután például 4 helyre is visszamentem, ahol régebben esélyem sem volt, és kapásból ment minden, felfedeztem 3 új helyszínt és sikerült lezárnom vagy 5 küldetést. Néha van fejvakarás, de nem szabad tétovázni, el kell indulni és majd adja magát.

Harcosomnak a legfontosabb statja a STR, de Warfare képzettségre van szüksége a magasabb szintű skillek megtanulásához. Íjászomnak a huntsman képzettség kell a skillek megtanulásához, és varázslónak valóban van külön pyromancer, geomancer, necromancer és a többi. A legértelmesebb varázslatokhoz minimum 2-es vagy 3-as kell ezekből.

A 2-vel még nem játszottam, de emlékeim szerint az első részben valóban úgy volt, hogy az INT több iskolához volt felhasználható. Viszont egyrészt nem volt lehetőséged valamennyi "varázsiskolában" profivá válni akkor sem, ha csak az INT-re és a varázslatokra gyúrtál, másrészt pedig az STR alapú közelharcosod is elsajátíthatta bármelyik varázsiskolát. Igaz, ha elsősorban a közelharcban akartál jó lenni, akkor nyilván nem jutott annyi skillpontod a varázslatokra, illetve nem az INT-et nyomta fel az ember. Ám mint írtad, a varázslatok közül már az 1 skillponttal elérhetők is nagyon hasznosak, tehát a közelharcosod is tud kapacitálni ebből, ha akár csak minimális mértékben is, de "hibridnek" neveled.

Szóval, összegezve, mivel a rendszer tök rugalmas, ezért tök mindegy, hogy hány iskola van INT-re vagy STR-re, az, hogy a karaktered mit fog tudni, csak annak a függvénye lesz, hogy mire költöd a tulajdonság- és skillpontjait.

Ezt már nem neked, hanem csak általánosságban: a 2-höz csak annyit (néhány tesztet már végigolvastam), hogy a bugok miatt bennmarad a quest a naplóban megoldás után is jellegű gikszereket is leszámítva, számtalan küldetés, akár kifejezetten nagyok is törvényszerűen ki fognak maradni egy-egy végigjátszás alatt, ugyanis egyesek csak bizonyos karakterekkel (karaktertípusokkal) érhetők el, más esetekben a véletlen is rohadt sokat számít (korábban mit tettél, él-e valaki vagy már sem stb.) Valahol írják is, hogy végigjátszás kimaxolóknak, minden küldetést egy játék alatt letudni akaróknak nem ajánlott, mert agyvérzést fognak kapni az idegtől. Inkább élvezni kell a játékot, sodródni az eseményekkel, s azután majd egy kséőbbi újrázásnál legfeljebb leesik az ember álla, amikor akár tucatnyi órára rugó új tartalmat fedez majd fel, ami mellett az első karakterével elsiklott (nem figyelmetlenségből, hanem mert akkor azzal éppen nem lehetett).

Ezt a neten található legnegatívabb (ez azt jelenti, hogy itt 8/10-et kapott a játék...) kritikából másoltam ki, de vszg. ez summázza a legjobban a játék "jellemét":

Thanks to the game’s incredible density, you can often find it hard to progress. The game can throw so much at you that, sometimes, it can be overwhelming and you have no idea what to do next in order to succeed. You are going to fail some quests. People are going to die. And Original Sin 2 really requires you to be on board with that, otherwise you’re going to have a bad time. If you’re a completionist that needs to clear an area completely before moving on, Original Sin 2 may not be for you – it’s a game that needs you to go with the flow and accept the world is going to move on, with or without you. If the game had an alignment, it would be chaotic neutral – and that’s fantastic.

Endure. In enduring, grow strong.

Az elsőben úgy van, hogy vannak a main statok, str, int stb. Vannak a "magic school"-ok vagy nemtom hogy nevezzem őket, ezek az egy csoportba tartozó skillek, pl. fire, water stb.
Egy pl water skillhez kell az, hogy legyen 3-as water skilled meg 8 inted.

Namost, ha intes vagy, akkor rendelkezésedre áll egy rakás magic school (nyilván ezeket szintezni kell, de már 1-es szinten is rohadt hasznosak, és nem kell hozzá sok pont), míg ha pl STR-re mész, akkor van a Man at arms és ennyi. Egy darab magic scool. Szóval eldöcögsz az 3-7 spelleddel, amíg az intes 20-szal.

I wish I could have known about the view from halfway down

Köszi, igen, erre gondoltam

Ezt így nem nagyon vágom mi, nem merültem el az első részben. STR értelem szerűen STR skillekhez és fegyverekhez jó, Finesse az a tőrökhöz meg a többihez. Varázslat van körülbelül 6 féle, az azokra rakott pontok határozzák meg a sebzést meg hogy egyáltalán el tudod-e sajátítani a skillt (geomancer, pyromancer, necromancer....).

Ilyen nem lesz. Mikor távoznál a szigetről, akkor írja ki, hogy innentől bukta az összes be nem fejezett küldetés. De addig a pontig vissza tudsz menni elvileg mindenhova.

De van egy csomó olyan küldetés, amit nem is tudnék befejezni, csak akkor ha átmegyek a hídon a sziget keleti felére is, nem? Még nem akarom elhagyni a szigetet, csak a keleti felére akarok átjutni, de nem akarok elveszíteni küldetés befejezési lehetőségeket.

A kettőben is az van, hogy az STR 1 skill csoporthoz jó, a DEX 2-höz, az INT meg 5höz?
Mert ez az egyben rohadtul zavar.

I wish I could have known about the view from halfway down

Nálam sem került teljesítésre minden küldetés. Amikor már úgy éreztem nincs mit tenni, akkor nekiálltam kiirtani mindenkit a szigeten, aki ellenséges.

Egy kérdés azokhoz, akik már előrébb járnak:
SPOILER