5. Desert Recon
Az egyik legizgalmasabb küldetés (már amit lejátszottam belőle). DF-esként parancsot kapok hat emberemmel, hogy a kis Bradley páncélossal járőrözzünk ki a kietlen sivatagba és Kimbe-től pár kilométerre derítsünk fel egy ellenállási gócot, majd jelentsük a látottakat, mert feltehetően foglyaik vannak. Megérkezve a kiindulási pontra, a páncélos magunkra hagy minket: körülnézve, a képernyőről valóban átjön a sivatag kietlensége, élettelensége, ahol az ember arra gondol, hogy itt csak a csendes halál várhatja. Csapatomat párokra osztom és a felderítendő "market" terület felé közeledünk kúszva. Hamar megtaláljuk a célzónát: egy bódékból álló terület, amely hemzseg az ellenségtől, ráadásul motoros fegyveresek is vannak a csapatban.(mindez tök sík terepen)
Kiadom a tüzet szüntess parancsot és embereimet párosával úgy küldöm szét, hogy a tábort szinte bekerítjük. Közben leadom a jelentést a látottakról. Közelebb kúszom én is: még nem vettek minket észre, ezért nyugodtan fel tudunk készülni a tűzharcra. Mikor embereim elérik a kijelölt zónákat, folyamatosan jön a fülemre az info az általuk felderített ellenséges erőkről. Nincs idő tovább várni: "1,2,3,4,5,6 open fire, go, go, go... Mivel hangtompítós (spw 249) fegyverrel vagyunk felszerelve, halk surrogó hangokat hallok mindenfelől, közben embereim folyamatosan jelentik...."is down". A táborban pánik tör ki, jónéhány milicista az én irányomba fut: leszedek egy párat, de közben látom, hogy a tábor túlsó végéből két motoros szakad el a tűzpárbajból. Próbáljuk tűz alá venni őket, de szélsebesen elszáguldanak északkelet felé. Hogy problémáim csak növekedjenek, látom hogy egy Ural is egérutat nyer, hiába küldöm meg pár száz méterről. A táborban kiiktatunk mindenkit, ám egyszer csak a távolból két száguldó páncélos körvonalai tűnnek fel: előbb egy bmp, majd egy t 55-ös, egyenesen felénk. Ennek fele sem tréfa, próbálunk lapulni, majd egyszer csak hívás érkezik: északkelet felől nagyszámú páncélos áttörés várható, pont a mi szektorunkban, ezért tüzérségi támogatással állítsuk meg őket. Rögtön katt a "map"-re, ahol már feltűnik a nagyszámú páncélos... Kétségbeesetten adom meg a koordinátákat, de a kijelölt területen már átszáguldanak a szörnyetegek. Közben még hallom egyik bajtársunk elvesztésével kapcsolatos jelentést, majd még hallom, ahogy tüzelni kezd a shilka... és kedvenc számítógépem kifagy
(Tehát küldi végét nem tudom, a már szokásos gépbajom miatt. Viszont ami addig történt, az parádés: halk beszivárgás, felderítés, eliminálás, majd a beszarást emberre hozó páncélos attak
Lacko majd írd le lécci e kis történet végét, mert én csak end mission-ölni tudtam, sajnos!)
6. Bridge to Close
Számomra sajnos "end mission" küldetés: már a helikopter felszállása után fagyi volt, így beszámolni abszolút nem tudok erről a küldiről.
7. Blood of Christ
Hosszú, izzasztó, idegesítő és tökölős küldi. Az egész kampány alatt ezzel a küldivel tökörésztem a legtöbbet, ráadásul a végét most valami bug(?) miatt nem tudtam lezárni, de erről bővebben a végén.
Egyszál magam vagyok, plusz az M16A2-esem és egy csodás Ural. A feladatom egy Lorengau nevezetű városkába eljutni, ahol a templomból kellene embereket kiszabadítani, majd az akció végeztével visszamenni a város közeli előterében található tanyára: mindezt villámgyorsan. Én naív vagy ezerrel és nyílegyenesen berobogok a városkába, amelyben kiderül, hogy tele van helyi fegyveres lakosokkal. Nem sokat teketóriáznak, szitává lövik az uralt.
Második próbálkozásra már óvatosabb vagyok: nem hajtok be a városba, hanem az úttól baloldalt lévő tanyára fordulok be. Kipattanok, majd a bokrok fedezékébe, kúszva próbálok tájékozódni. Nehéz dolgom van, hiszen a város előtere is tele van civilekkel és fegyveresekkel. (a küldi közben jöttem rá, hogy a civileket is nyugodtan lehet aprítani, hiszen ha felfedeznek vagy meglátnak, őrült üvöltözésbe kezdenek, kövekkel dobálnak és odacsalják a fegyveres honfitársaikat
Míg erre nem jöttem rá, kíméltem őket, de a pálya felénél már kaptak ólmot rendesen!)
Tehát a major környékén lepuffogtatom a rámlövő fegyvereseket, majd a várost baloldalról közelítem meg: közben figyelem a térképet, hiszen számos utca van, ezért úgy döntök, hogy a templomot hátulról közelítem meg. Bokorról bokorra surranok, majd elérem a templom meletti kerítést. Feltérdelek, látom ám, hogy a temlomkert tele van fegyveresekkel. Keresek egy bokrot a templom mögötti kerítésnél, majd előkészítek egy gránátot: átdobom a kerítésen, bufff....majd egyszercsak üvöltözések mindenhonnan. A bokor fedezete alatt látom, hogy az utcákból, minden oldalról fegyveresek rohannak ki, felbőszülve keresve engem. Egyes lövésre állítom a mordályom és ahogy az utcán megjelenik valaki bármelyik oldalról, lepuffantom. Jó pár percig tart a céllövölde, gránátdobálás. Majd átkúszom az út melletti bódékhoz, abban a hitben, hogy elfogytak....hát egy frászt! Alighogy elhelyezkedek, az orrom előtt elfut egy hosszúruhás "woman milicista", kezében ak-val és rikoltva keresgél. Bammm, majd az utánajövő fickónak is bammm...Aztán mintha csend támadna. Óvatosan kikúszok és megközelítem a templomot: mire odaérek, bizony kiderül, elkéstem. A temlomkert tele halottakkal.
Közben jön a fülemre az újabb utasítás: tépjek vissza a tanyára és ott mentsek meg valami lengyel nőket. Visszakúszok a város széléhez (ahol bejöttem) és távcsővel kémlelem a tanyát: látom, hogy az épületek körül fegyveresek posztolnak. Az nem túl jó ötlet, hogyha innen kezdek el frontálisan tüzelni, mert egyrészt sokan vannak és elbújhatnak a bokrok fedezékébe, másrészt az M16A2 irányzékában elég kicsinek tűnnek és 2-nél több lőszert nem akarok pazarolni egy emberre. Fogom magam tehát és irány a város melletti dombtető: innen kitűnő rálátásom van a tanyára és az ellenségre. Lőpozíciót veszek fel és elkezdek tüzelni. Hamar leszedek párat, de közben helyet is váltok mert furcsa módon itt jól lő az ellenfél, ellentétben az utcában, ahol pár méterről is alig találtak el... "Körbelövöm" a tanyát, majd pozícióváltással belátok a belső udvarra is: az ott lévőket is kilövöm. Közben észreveszem, hogy egy rahedli civil közelít felém a domboldalon üvöltve és: köveket dobálva. Én pedig kis ólommagokat dobálok nekik vissza, így hamar csend lesz
Végre lejutok a tanyára és megtalálom a lengyel nőket. Amikor kilépek az istállóból, hogy védenceimet az amögötti kis tisztásra vigyem (ahova jönne a black hawk), hallom a rádión, hogy addig nem tudnak leszállni, amíg nincs a leszállási zóna megtisztítva. Ahogy kinézek, hát látom ám, hogy egy nagy tömeg közeledik a tisztás felé: nehéz és idegesítő tűzharc következik. Amikor elcsendesedik minden, egyszercsak megjelenik a BH a levegőben, tesze egy kört, majd eltűnik.... Nézem a briefinget: "Tisztítsa meg a kimenekítési zónát". Körbeloholom a területet, sehol egy élő fia, de a helikopterem csak nem jön vissza
A küldi így felemásan ért véget számomra, kiváncsian várom Lacko kommentjét
(Mint ahogy az elején írtam: piszok nehéz küldetés. Nemcsak azért, mert egyedül van az ember, hanem a rengeteg és váratlan pillanatokban megjelenő ellenség miatt is. Frusztrálóan hat, hogy az ember nem tudja, hogy mikor, honnan és hányan tüzelnek rá. A küldi végét az említett helikopter miatt nem értettem és továbbá azt sem, hogy a BH miért nem ad légi fedezettüzet a fedélzeti gépágyújából? Inkább fogta magát, aztán lelépett
Jó kis bajtársak...Mogadishuban nem jártak véletlenül? )
