Mikor hazafele jöttem, felszálltam a trolibuszra, az első ajtón, a végállomáson, mikor még teljesen üres volt az egész trolibusz. Messziről a legesleghátsó ülésen megláttam egy lányt, ahogy közeledtem felé, helyet keresve, egyre jobban látszódott ki a titokzatos lány az erőteljes napsütésből... Mikor már körülbelül 5 méterre voltam tőle, szinte rikító zöld szemeit meglátván meglepődtem, hogy már ilyen messziről észre lehet venni, hogy milyen szép szemei vannak... Egyre közeledtem - s többet tudtam kivenni az alanyunkból, egyre szebbnek láttam, pedig csak pár másodperc volt az egész... Gyönyörű szemei, sima finom barnás bőre, extrán dús haja, kicsike szája, és aranyos tekintete csak úgy megbabonázott ,- kicsit tétovázva pontosan elé ültem. Tehát párhuzamosan, azaz ő mögöttem volt. Egészen pár megállóig alig bírtam ki, hogy ne nézzek hátra, néhányszor mintha a külvilágot néztem volna a troli buszon kívül, sülve, hogy a lehető legrosszabb helyre ültem, hisz nem láthatom mámorító szépségét... Egész úton ő járt a fejemben, hogy lehet valaki ilyen szép - talán megérné megszólítani? De oly szép volt hogy szinte taszított mindenkit, és szinte senki nem mert ránézni, pedig mindenkin látszott, hogy itt bizony a troli buszon van egy 10/10es lány, és csak úgy telepátiával egyet értett minden hím nemű társam. Valamennyi idő után eljött az idő, neki le kell szállnia, pontosan a mellettem lévő ajtónál, s mikor jelzett, lassan, de biztosan rám tekintett, én nem tudtam kapcsolni, és csak bambultunk - bambultunk, 3-4 másodperc egy örökké valóságnak tűnt, pedig az tényleg csak egy 3-4 másodperc, mikor elfordult a haját igazgatta ruhájával egyetembe, s tán zavarba hozhattam, és lett volna egy sanszom, arra, hogy utána kéne szállnom, s még a másik énemet se érdekelte volna, hogy nekem még pár megálló hátra lenne. De hát egyszerűen nem volt erőm, a férfiasságomat szemcsapásával elvette, s hát nem egy diszkós picsa lány volt, teljesen normális, mini nadrággal derekát foglalva, fehér felsőjére pedig nem emlékezve nem nyilatkozom. Nos leszállt, és én csak néztem, a félig tömeg trolibuszról, nem érdekelve hogy akárki nőcsábásznak képzelhet a buszról, s addig követtem szememmel, míg a trolibusz oly messze nem ment, hogy nem láthattam, néhányszor talán rám, talán a trolibuszra akart nézni, ezt nem tudhatom, de azt tudom, hogy teli lettem siker élménnyel már amiatt is, hogy méltónak bizonyultam arra, hogy rám nézzen, s tovább álljon. Kétséges érzésem másik fele bánat volt, hogy nem lehet az enyém, szinte szerelem első látásra, de sajnos valószínűleg az én részemről csak.
Nem egy padavan iromány, de remélem azért tetszett, és át tudtam adni azokat a dolgokat, amiket láttam, annak ellenére, hogy nem vagyok a szavak embere.
http://eu.wowarmory.com/character-sheet.xml?r=Arathor&n=Szuma
