Inception - Eredet

Nekem előszokott fordulni, hogy álom az álomban. Úgyhogy Nolan nem vázolt hülyeséget. Tényleg van ilyen, lehet ezen nevetni.

Dream within a dream?

Man literally too angry to die

Ez részben igaz - pontosabban a legtöbb esetben, de biztos már neked is volt olyan álmod, ahol rájöttél, hogy ez a nem valóság, ki is mondtad magadnak és felébredtél. Nekem eddigi életem során jó párszor már volt ilyen, pl. egy nem is olyan régen.

Az egyik régebbi álmomban szombati napon bementem dolgozni, és rendesen azt a munkát végzetem, amit csináltam. Aztán egyszer mondtam magamnak, hogy szombaton nem is kell dolgoznunk, kinyújtottam a kezem, és mondtam saját magamnak, hogyha lehunyom a szemem és utáni kinyitva nem szobámban vagyok, megeszem a kalapom (már maga ez a felvetés is abszurd, mert nincs is kalapom).

Amikor lehunytam a szemem és kinyitottam, ott feküdtem háton, kinyújtott kézzel és ez már ténylegesen a valóság volt.

Akkor a legutóbbi, futottam Jászberényben az egyik utcán, késő éjszaka és közben fogat mostam. Futottam és fogat mostam. Az utcán minden ugyanúgy a helyén volt, ahogy a valóságban.

Ám amikor az utca végére értem, mondtam, hogy ez baromság, hogy éjjel fogat mosva futok, megráztam a fejem és mondtam magamnak, hogy felébredek. (Irdatlan nagy baromság... fogat mosva futni. )

Fel is ébredtem, a szobámban voltam, az ágyban, kezemben a fogkefe. Mondtam magamnak, ez hogy került ide, alvajáró lennék, vagy mi?. Aztán felébredtem ténylegesen is.

Szóval, van olyan, hogy rájössz, bármennyire reális/szürreális, és valóságosnak is érzed, hogy ez baromság, és tudatosan felébredsz.

Amúgy Nolan nem egyszer elmondta, hogy nem véletlenül akarták ilyen reálisra venni az álomjeleneteket. Ahogy Cobb is mondja a filmben, az álmok valóságosnak tűnnek, amíg benne vagyunk. Akármekkora szürreális balfaszság történik az álmodban, teljesen természetesnek és magától értetődőnek tartod őket. És akárhány film szólt eddig az álmokról, az mindig úgy közelítette meg, hogy szürreális dolgokat mutatott be. De Nolan szándékosan készített a vásznon reális álmokat: azért, mert amíg álmodunk, teljesen valóságosnak érezzük őket, és a nézőnek is ezt az érzést kellett átközvetíteni.

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Egyébként nekem ez az egy dolog, ami mondhatni kicsit negatívum a filmben, hogy ha már egyszer egy álomban játszódik, és bejátszanak a tudatalatti dolgok, na meg tudjuk ugye saját tapasztalatból, hogy milyen szürreálisak tudnak lenni az álmok, akkor sokkal hajmeresztőbb dolgokba is beleszaladhattak volna a szereplők mint az állig felfegyverzett projekciók (és most nem feltétlenül az olyan grandiózus eseményekre gondolok, mint amilyen mondjuk a városrész feltekerése volt a "gyakorlópályán").

Amúgy ettől függetlenül baromi jó filmnek tartom, és bár ha nem is tízpertíz nálam, de a TOP20-as listámban mindenképpen benne van. Stílszerűen azóta a Non, je ne regrette rien c. Piaf szám az ébresztőhangom...

Lacho calad! Drego morn!

Amit még nem értek: az első testőrök elleni harc a raktárban.Arthur előveszi a nagy fegyverét de hatástalan, aztán Eamus az aknavetőjét, de ha ilyen fegyvereket álmodnak maguknak, akkor már miért nem álmodnak úgy, hogy a védekezés még hatásosabb legyen?Meg honnan szereztek fegyvert, ha nem voltak felkészülve az álomban a testőrök megjelenésére?Legközelebb fegyverek helyett álmodjanak védekező projekciókat, akik egy kocsival követik őket, és ha jönnek a testőrök, akkor Cobbsék helyett ők szállnak szembe velük.Mármint ez lenne a logikus.

Levágtunk egy disznót, de úgy tűnik, senki sem kér szalonnát. | 2004.03.27. - 2012.08.31.