Természetesen az asztalon hagyom annak a lehetőségét, hogy - nem rugózva különösebben a precíz fogalmi definíciókon - valóban """objektíve""" kényszerpályán volt, és azt is elhiszem, hogy "szubjektíve" őszintén elárulva érzi magát. Egyszerűen a saját benyomásom a cikk(ek) alapján a megdöbbenés volt. Semmilyen garancia nem volt arra sem, hogy a japánok (akik szintén játszottak azért némi csiki-csukit a szabályozásaikkal, amennyire emlékszem/követtem) nem feszítenek be azzal, hogy mondjuk váltják a karantént kötelező oltásra, akár helyben. Vagy a MOB. Vagy a légitársaság. Vagy az Ágytakarókat Váltó Személyzet Nippon Szociális- és Paramilitáris Mozgalma. Most őszintén. Én, egy de facto senki, láttam azt hónapokkal ezelőtt, hogy ha (bármilyen, de esetemben magánéleti okokból) át akarok menni a határon, akkor a.) oltatnom kell, mégpedig mielőbb, valamint b.) ha minimalizálni akarom a külső tényezők szerepét, akkor a legszélesebb körben elfogadott vakcinával. ...és nekem nem egy négy (avagy most már öt) éves felkészülés és egy életre szóló olimpiai részvétel lógott a levegőben.
Ezért egy megdöbbentő hibának gondoltam/om az egész sztorit, ez ragadott meg benne. Viszont, ha már megtörtént ez a hiba, akkor legalábbis lenyelem. Pszichikailag értem a külső tényezőre történő, nem is minden alap nélküli azonnali rámutatást, de könyörgöm. Érted.

