Ami ennél jóval érdekesebb, hogy sokkal komolyabb lett az epizód hangvétele, lényegesen kevesebb az ökörködés meg a káromkodás benne, mint a sorozat elején volt egykor szinte mindegyik részben. Ez magyarázható természetesen azzal, hogy James felnőtt időközben, de ha egyszer még mindig Angry Video Game Nerdnek hívja magát, akkor egy picit talán több színészkedést vártam volna.
A másik két észrevételem az a konkrét epizódnak szól.
Nem véletlenül ezt a részt választottam a felhozatalból így hirtelen, mivel C64-em nekem is volt, gyerekként hosszú-hosszú éveken át nyüstöltem, rengeteg személyes emlék fűz hozzá. Szóval kicsit rosszul esett, hogy a Nerd jól lehúzta a konzolt már az epizód elejétől kezdve. Értem én, hogy a C64 Amerikában a maga korában inkább a budget kategóriába tartozott, nem az elérhető számítógépek és konzolok csúcsát képviselte soha, de éppen ezért sportszerűtlen a grafikáját mondjuk a korabeli játéktermi gépekhez hasonlítani. Egyszer el lehet mondani persze, hogy a gép kapacitásai meglehetősen korlátozottak voltak, meg párhuzamba lehet állítani más konzolokkal, de folyamatosan fikázni a grafika vagy a hangok primitívsége miatt szerintem indokolatlan volt, illetve nem tett hozzá érdemben a kritikához.
Másrészt ami nagyon meglepett, az a bemutatott játékok felhozatala. Tényleg rengeteg, több száz játékom volt C64-re kazettákon meg floppykon is, ehhez képest a videóban felbukkanó játékokból alig ismertem kettőt vagy hármat összesen. És talán egyetlenegyre, a Great Giana Sistersre mondanám azt, hogy valóban kultjáték kategóriába tartozott, illetve híresnek számított. A többi, videóban bemutatott játék majdnem mindegyike ilyen nagyon tingli-tangli, szürreális, néhány perces, vélhetően egyetlen ember által minimális idő alatt összedobott alkotás. Ennél ezerszer komolyabb, tartalmasabb, összetettebb játékok is készültek C64-re. Persze a játékok ilyen jellegű kiválasztása beleillik abba az előző bekezdésben említett koncepcióba, ami a C64-et egy nagyon primitív konzolnak akarja beállítani, de ez így megint nagyon egyoldalú és igazságtalan szerintem...
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
