Vietnámi game-k - Miért jó a téma?

Szerintem én nem látom fekete-fehérben a dolgokat, csak hát úgy alakul mindig a vita, hogy az USA sötét oldalát kell kihangsúlyoznom. Ennek szerintem főleg az az oka, a magyarok többsége oktalanul rózsaszín képet fest az amerikaiakról, mondván: a ruszkiknál azért sokkal jobbak. Szerintem nem szerencsés ez az összehasonlítás.

A világra most az amerikaiak (pontosabban az általuk képviselt világszemlélet) jelenti a legnagyobb veszélyt - és sokféle oldala van ennek a veszélynek, ahogy már régebben ki is fejtettem ezek egy részét -, tehát muszáj rá felhívni a figyelmet. Lehet, hogy ez túlzóan hat néha, de hidd meg, hogy igyekszem árnyaltan látni a dolgokat, és csak az esszenciáját írom le annak, amit végiggondoltam.

Én az amikat nem a szovjet rezsim tükrében igyekszem vizsgálni, hanem önmagukban, hogy mit képviselnek, mit akarnak, mit tesznek. Talán ezért látom sötétebben a dolgokat, mint mások. De elnézést: szerintem az én hozzáállásom elfogulatlanabb. Az oroszok, a németek vagy a vörös khmerek milliókat gyilkoltak le, de ez az amerikai terrorbombázások és a jelenlegi brutalitásuk megítélésén nem változtat. Régen a kommunizmus volt veszélyes, most Amerika: túl kell lépni a régi szemléletmódon, és az igazi veszéllyel kell szembenézni. Bármely nagyhatalom túlhatalma óriási veszély jelent, ez nem Amerika-specifikus jelenség. Ebből a szempontból a jelenlegi egypólusú világ sokkal rosszab, mint az eddigi kétpólusú volt. A legjobb persze a regionális hatalmak egyensúlya lenne, de ez talán már örökre csak ábránd marad. (Azért vannak biztató fejlemények.)

Szerintem a rendszerváltozást elősegító messze legnagyobb egyéniség nem Reagan, hanem Gorbacsov volt. Reagan ment a saját feje után, gőze nem volt neki arról, mi fog történni. Jó, tudom mire gondolsz, gazdaságilag tényleg betett a ruszkiknak. De nem hiszem, hogy nagyon tudta, mi fog bekövetkezni ettől.

Hogy az amerikaiakra őrangyalként gondoltatok?... Hát ezt régen sem tudtam megérteni soha. Az amik Magyarországot eddig csak cserbenhagyták. Soha semmi jóra nem számíthattunk tőlük. Túl kicsik és távoliak vagyunk nekik. Azt sem tudják, merre vagyunk, gyakran azt sem, hogy egyáltalán létezünk. Kulturálisan is hihetetlen negatív szerepet játszanak. Miért hát ez a nagy szeretet feléjük??? Talán a távolság, a demokrácia meg az ottani jólét mítosza miatt szerették-szeretik őket annyira. De ez sajnos csak a felszín. A modern nyugati embernél nincsen önzőbb lény a földön.

Egyébként a régi "őrangyal" amcsi katona már messze nem azonos a mai "mocskos agresszor" katonával - nem tudom feltűnt-e, de a SZU szuperhatalmi pozíciója, a 80-as évek óta iszonyat nagy változások következtek be a világban.

Én úgy látom, hogy Amerika és Magyarország sorsa (mindenféle tekintetben) csak nagyon futólagosan érintkezik egymással. Nem kellene ennyire hozzájuk dörgölőznünk sem politikailag sem kulturálisan. Remélem, érthető voltam.

Megtisztelő, hogy a fiatalkori magadat látod bennem. Egyébként nem vagyok sokkal fiatalabb nálad, de nekem talán megvan az az előnyöm, hogy soha nem voltam hithű követője senkinek és semminek. (Nem mintha ez előny lenne, vagy dicsekedni kéne vele.)

Ami a nagy világmegváltó ideológiákat illeti, amiből a XX. században 3 is uralkodott: nevezetesen a kommunizmus, a nemzetiszocializmus és a kapitalizmus (liberáldemokrácia, fogyasztói társadalom), én Weöres Sándorral értek egyet:

"Írmagját se tűrd magadban semmiféle társadalomjavító szándéknak. Mert minden elvont közösség ködkép; és aki a ködben rohangál, előbb-utóbb elevent tipor.
Tiszteld, ápold szűkebb és tágabb otthonodat: a családot, nemzetet, emberiséget. De egyiket se téveszd össze azokkal, kik e fogalmakra hivatkozva ártalmasat követelnek."

-- Censored --

Én nagy amerika ellenes csákónak tartom magam és hányok sok mindentől, ami most van. És nagyon sok mindenben egyet értek Spartan Spirittel. De - valószínüleg a korom miatt - nem látom annyira fekete-fehéren a dolgokat.
Persze, hogy hányinger, amit a jenkik tesznek, meg beképzelt majmok, de ha nincs Reagen elnök (aki szerintem sokban hasonlított a két Bushra) akkor ma itt vagy nem csevegünk, vagy oroszul tesszük mindezt és még csak gondolni se merünk arra, hogy kritizáljuk az oroszokat, nemhogy így leírjuk, mint ahogy amerikát szapuljuk.
Ez nagyon fontos különbség. Biztos ismeritek a viccet, hogy a kelet és a nyugatnémet beszélget. Mondja a keletnémet: van egy lakotelepi lakásom és egy trabantom, nem panaszkodhatom. Erre a nyugatnémet: nekem van 3 palotám és 75 BMW-m, de én panaszkodhatom.

Amíg itt voltak az oroszok (az ellenálló múltamat már más topicokban kifejtettem) addig úgy gondoltam az amerikaiakra, mint a távoli megmentőkre, akik fúúú, de nagyon jók. Cseh Tamás énekli ezt meg nagyon jól (persze Bereményi írta a szöveget), hogy őrangyalként gondoltunk arra az amerikai katonára, akit ma mocskos agresszornak nevezünk.

Van egy nagyon jó barátom. A nyolcvanas években ő nagy kommunista volt én meg nagy "ellebnzéki". Mind a ketten hithűek voltunk. Nem haszonért csak elvekért hittünk abban, amiben. Sokat vitatkoztunk. Ő akkor azt hajtogatta, hogy minden dollárhoz délamerikai csecsemők vére tapad, én meg azt, hogy ez idióta hülye demagógia. Ma pedig, kicsit félve, kicsit nevetgélve, de be kell látnom, hogy már akkor igaza volt, csakhogy akkor itt volt a nyakunkon egy olyan rendszer, amelynek minden fogaskerekéhez több hektóliter vér tapadt.

Egyszóval nagyon sok mindenben igaza van Spartan Spiritnek és a fiatal kori magamat látom benne, de azért a világ ennél egy picit árnyaltabb.