A Quantic Dream fejlesztőcsapat nevét 1999-ben ismerhették meg a játékosok, amikor elkészült Omikron: The Nomad Soul című játékuk. A David Bowie számait is tartalmazó soundtrack ellenére is elég vegyes fogadtatása lett a kalandjátéknak, ám ez nem szegte kedvét a csapatnak, és következő kiadásra került programjukkal, a 2005-ös Fahrenheittel megmutatták, hogy érdekes újításokat tudnak vinni a stílusba. Egyedi irányítási megoldásaival, moziszerű megjelenésével és többfelé ágazó cselekményével egy igen jól sikerült játékot kaptunk tőlük. Legújabb alkotásuk, a jövő évre várható Heavy Rain fejlesztése két évvel ezelőtt technológiai demóként indult. A The Casting egy válogatásra érkező színésznőt mutatott be, igen aprólékos grafikával, erősen megjelenő érzelmekkel. A projekt annyira jól sikerült, hogy a belső használatra szánt demót a Sony a 2006-os E3-on végül a nagyközönség számára is bemutatta, majd erre alapozva megindult az új kalandjáték fejlesztése, kizárólag PlayStation 3 platformra.
A Games Conventionön az utolsó prezentáció keretében sikerült megtekintenem a Heavy Raint, és bár megmutatkoztak a fejlesztőkön a fáradtság jelei – plusz egy interjú miatt az újságírókat is alaposan megvárakoztatták – igen alaposan elmerülhettünk a játék újdonságaiban. A központi elem természetesen a kifejezetten felnőtteknek szánt történet, melyet a játékos döntései alakítanak folyamatosan. Egyfajta gumiszalaghoz hasonlították a sztorit, mely fő vonalként, mintegy gerincként mindig ott van, de tetszés szerint hajlíthatjuk és nyújthatjuk azt. Egyúttal minden cselekedetünk hatással lesz a végkifejletre is. Bár pontosan nem derült ki, mi történik akkor, ha főszereplőnket megölik, a fejlesztők arról biztosították a hallgatóságot, hogy nem lesz ettől vége a játéknak, nem fogad Game Over képernyő – mindössze máshogy alakulnak tovább az események.
Az irányítást igyekeztek minél egyszerűbben elsajátíthatóra venni, és ennek érdekében autós játékoktól vette át a vezérlési módszert: a jobb alsó ravaszgombbal bírhatjuk előrehaladásra szereplőnket, miközben a bal karral fordulhatunk jobbra-balra (illetve mozgathatjuk főhősnőnk fejét). Így aztán nem fog gondot jelenteni egy-egy megváltozó kamerapozíció, az előre mindig karakterünkhöz képest előre marad. A Fahrenheithez hasonlóan végezhetünk különböző mozdulatokat, a jobb kar megfelelő mozgatásával – például a postaládából a levelet a kar előre-hátra billentésével vehetjük ki, mintha közvetlenül kezünket irányítanánk. A megszokottól eltérően nem azzal a tárggyal léphetünk interakcióba, mely felé karakterünk áll, hanem amerre nézünk vele. Beszélgetések során a SIXAXIS kontroller döntésével választhatunk a maximum négy lehetőség közül, így akár más cselekvés közben is folytathatjuk a párbeszédet, vagy például egy csengő megnyomása közben egyidejűleg kiálthatjuk a keresett személy nevét is. Egyes helyzetekben még főhősnőnk gondolatait, megérzését is megtudhatjuk.
A játékmenet teljesen folyamatos lesz, a fejezetek elején találkozhatunk majd csak töltési képernyővel, a kalandok közben nem. Összesen 8-12 óra játékidőt jósolnak jelenleg a fejlesztők, de az újrajátszhatóságot biztosítja, hogy a különböző helyzeteket számtalan módon oldhatjuk meg. Ezt egy alaposan kidolgozott példával demonstrálták, melyet direkt a prezentáció kedvéért készítettek, nem lesz benne a játékban, csak azért kreálták, hogy ne lőjenek le a valódi sztoriból semmit se előre. Főhősnőnk épp egy preparátor házában kutatott bizonyítékok után, amikor a tulaj váratlanul hazaérkezett. Mindezt a Fahrenheitben is látott osztott képernyős megoldással hozza tudomásunkra a játék. Mi fent voltunk az emeleten, el kellett bújnunk, melyre többféle hely is jónak látszott. Az elbújáshoz egyszerre sok gombot kell nyomva tartanunk, így ez már önmagában is nagy kihívásnak tűnt. Csakhogy ha eközben gyorsan futottunk a folyosón, a recsegő padló hívta fel ránk a figyelmet, vagy ha korábban odalent egy vázát lelöktünk, akkor már helyből gyanút fogott a tulajdonos. Ha pedig még fent megtalált a preparátor, védekeznünk kellett támadása ellen – a konzolos akciójátékokban megismert időzített gombnyomásokkal kiszabadítva magunkat karjaiból. Ha ügyesen kikerültük, akkor is többféle irányba indulva próbálkozhattunk a meneküléssel, például a garázson keresztül, a résnyire kinyitott kapu alatt átbújva, de akár fel is kaphattuk ott a motorosfűrészt, nekirontva üldözőnknek. A ház előtt hagyott motorbiciklink pedig egy jó thrillerhez méltóan az utolsó pillanatban indult csak be, hogy még izgalmasabb legyen a jelenet. A fenti eseményt így 2-3 különböző módon is megmutatták, de hozzátették, hogy ennél akár jóval többféleképpen is lejátszható lett volna, például találhattunk volna valahol egy pisztolyt is...
A Quantic Dream csapata már bizonyította, hogy igen egyedi és élvezetes kalandjátékokat tudnak készíteni. A The Casting demóval megmutatták, hogy az újgenerációs konzoltechnológiának minden csínját-bínját is ismerik, így egy újabb nagy lehetőség áll előttük, hogy jövő évi játékukkal ismét nagyot villanthassanak. Az eddig látottak felettébb bíztatóak, igen kíváncsian várjuk munkájuk gyümölcsét.
