Nem mostanság történt, hogy az első SpellForce játékot, a The Order of Dawnt tűkön ülve vártuk. Anno még az RTS műfaja mondhatni virágzott, és a SpellForce egy egészen egyedi ötvözetet volt képes felmutatni. Az első rész és kiegészítői akkor még a Phenomic stúdió berkeiből kerültek ki, akiknek talán a legemlékezetesebb alkotásuknak is lehet ezt a szériát nevezni. Később a jogokat a THQ Nordic (leánykori nevén Nordic Games) kaparintotta meg, és idén végre révbe ért a harmadik epizód fejlesztése is, a Grimlore Games jóvoltából.
A történet lényegében előzménysztoriként szolgál a korábbi SpellForce részekhez. Eo világában járunk, ezen belül is Nortanderben, ahol egy lázadó mágus, Isamo Tahar segítségével a négy nemesi ház megpróbálta átvenni a hatalmat. Szerencsére a lázadást sikerült leverni, azonban a királynő súlyosan megsérült, és azóta is kómában hever. A rend fenntartása a Lord Marshal feladatává vált, aki keményen próbálja visszaállítani a stabilitást a birodalomban. A mágia tiltott tevékenység, és kizárólag szigorú ellenőrzés alatt lehet gyakorolni, ám még így is akadnak szétszéledt lázadó mágusok, valamint a nemesi házak sem éppen együttműködési képességeikről híresek. A kampány során Isamo Tahar gyermekét fogjuk irányítani, akivel rengeteg kalandon keresztül megpróbáljuk rendbe tenni a birodalmat.
Akik játszottak a korábbi SpellForce játékokkal, azoknak bizonyára nem lesz ismeretlen az RTS és RPG műfajok keveréséből kialakított játékmenet. Annak idején igazi úttörő ötletnek számított eme két stílus vegyítése, és ma, amikor a játékostársadalom nagy része temeti a stratégia műfaját, még mindig az újdonság varázsával képes hatni.
Az RPG rész szerintem egész jól sikerült. Ha magában csak ezt az aspektusát szemlélném, még azt is mondhatnám, hogy akár egy üdítő, csapatalapú hack-and-slash szerepjátéknak is elmenne.
Főhősünknek három talentumfát választhatunk a hat közül, így viszonylag tág keretek közt dönthetünk arról, hogy milyen játékstílussal fogunk előrehaladni. Persze lesznek olyan társaink, akiknek előre meghatározott specializációi lesznek, de még ez sem szűkíti le kellemetlen mértékig lehetőségeinket. Skillek területén azért olyan szintű választékra, mint például ami a Titan Questben vagy a Grim Dawnban van, nem kell számítani, az kissé már sok lenne a jóból. Kellő odafigyeléssel karaktereinkből egész ütős kis csapatot kovácsolhatunk, akik akár egy kisebb hadsereggel szemben is állni tudják a sarat.
Amit még külön kiemelnék, az a sztorivezetés. Kíváncsi voltam az elején, hogy vajon mikor fog a vontatottság mocsarába veszni az egész dolog, hisz a készítők nagyjából 30 órát ígérnek, és ezt az időt valamivel ki is kell tölteni. Szerencsére pesszimista hozzáállásom most sem nyert megerősítést, ugyanis mind a dialógusok, mind a különböző átvezetőjelenetek és úgy magában a pályák közti történetvezetés is egész jól adja magát. A miliő hangulatos, a szinkronmunka pedig nem lett összecsapott.
No, de nem lehet kerek a dolog a stratégiai rész nélkül. Az RTS elemeket sikerült egész jól beépíteni, hozzáigazítani a szerepjátékos részhez. A lényeget ezúttal is a taktikai, területfoglalós tevékenység adja, akárcsak a régebbi epizódoknál. Minél több szektort vagyunk képesek megtartani, annál több nyersanyagra tudjuk rátenni mancsunkat, amelyekben megjegyzem, nem fogunk dúskálni.
A játékmenet során dolgozókat kell fenntartanunk cipekedési célra, hogy elvigyék a kitermelt nyersanyagot a megfelelő gyártó egységbe, onnan pedig a késztermékeket a végfelhasználási helyre. Érdemes azonban vigyázni, hogy a munkaerőt jól beosszuk, mert ez nagyon is befolyásolhatja a termelékenységet. Kissé emlékeztetett ez az egész az Anno sorozatra, bár a SpellForce 3 esetében annyira mélyre a gazdasági fejlődésbe nem fogunk belemenni. Mint az sejthető, így a hőseink mellé kisebb seregeket toborozhatunk, ami megkönnyíti az előrehaladást. Túl nagy (mondjuk Warhammer méretű) csatákban azonban nem lesz részünk, a program inkább a kisebb összecsapásokra van kitalálva.
Néha azonban úgy éreztem, hogy az egységeknek nem igazán megy az útkeresés, és gyakran csak kerülgetik egymást, mint a forró kását, vagy szimplán tolakodnak világtalanul, annak ellenére, hogy sok okuk nincs rá. Az MI tehát nem mindig működik tökéletesen, és ez kiváltképp a gyors reakciót igénylő helyzetekben vehető észre.
Mindazonáltal nem az MI az egyetlen dolog, ami szúrta a szemem. A kezelőfelület – amely a játék során végig az arcunkba mered – nem valami kézre álló. Való igaz, a program két alternatív billentyűelrendezést is felajánl, ám a gond inkább a különböző kezelőfelületek elhelyezésével van. Úgy gondolom, hogy hozzám hasonlóan még sokan vannak olyanok, akik nem feltétlenül használnák a gyorsbillentyűket, mindamellett, hogy a kamerát is folyamatosan forgatni kell. Az, hogy a hősök által használható képességeket a bal felső sarokba rakták, eléggé megnehezíti a gyors és pontos használatukat, és valahogy az egész nem áll kézre.
A grafikára ugyanakkor nem lehet panaszunk. Már az előzetes videókban látszódott, hogy a stúdió megpróbált mindent kihozni a grafikus motorból, és úgy gondolom, ez sikerült is. A környezet csodálatos, szinte már megszólal. Az erdővel borított területek fantasztikusan néznek ki, de a sivatagos, sziklás és mocsaras pályarészek is gyönyörűek. A várak és környékük kinézete szintén nagyon megfogott a kampány során, sőt párszor azon kaptam magam, hogy csak szemlélődöm és csodálom a környezetet. Ami még külön tetszett, hogy nem ment el a játék sem a túl színes, csilli-villi, sem pedig a komor, egyszínű, szinte már zavaróan sötét színárnyalatokkal telített irányba sem. Természetesen az összes effekt és árnyék maximumra kapcsolása meglehetősen zabálja az erőforrásokat, ám cserébe a látvány kárpótol.
Zenék és hanghatások terén kifogásolnivalót nem igazán találni. Tudom, hogy a zenei ízlés is egy szubjektív dolog, mégis ki merem jelenteni, hogy a SpellForce 3 dalai nagyon jól sikerültek.
Soha nem voltam nagy rajongója a multiplayernek az RTS-ek esetében, és bevallom, a SpellForce 3 tesztelésének során sem tette ki a játékidőm túl nagy részét ez a tevékenység. A kampányt játszhatjuk kooperatív módban, ugyanakkor egymásnak is ugorhatunk, akár LAN-on keresztül, akár az internet segítségével. A teszt alkalmával az internetes játékba csatlakozás még elég döcögősen ment, remélhetőleg később finomítanak rajta.
Összességében nagyon élveztem a SpellForce 3-at. A történet kellőképpen lekötött, a grafika pedig engem teljesen kielégített. Biztos vagyok benne, hogy a régi motorosok nem fognak túl sok korszakalkotó dolgot találni benne, de azok, akik még újak a SpellForce világában, biztosan jó szórakozásra lelnek benne.
