Nem túl szerencsés időben jelent meg a Pillars of Eternity II: Deadfire harmadik és egyben utolsó kiegészítője: a Stellaris új kiegészítőjét és a Path of Exile új szezonkezdetét követő héten. Így még akkor is ezeken járt az eszem, amikor a Forgotten Sanctummal játszottam. Pedig minden okom meglett volna, hogy kiélvezzem minden percét, hiszen a Seeker, Slayer, Survivorral ellentétben nem egy arénában töltjük a kiegészítő 90%-át, hanem egy teljesen új, sokszintes dungeont fedezhetünk fel benne. Az is közrejátszhatott, hogy nem a saját mentésemmel tudtam végigjátszani a DLC-t, mivel azzal nem indult el, így egy „gyárit” kellett használnom, aminek legalább annyi haszna volt, hogy megtudtam, egy teljes mellékküldetéssort nem csináltam végig, és kihagytam két NPC-t is. Egy újabb bizonyíték az alapjáték tartalomgazdagságára.
A The Forgotten Sanctum endgame partyk számára ajánlott, 17-18-as szint körül vagy felette, valamint meg kell előtte csinálni a Magran’s Teeth küldetést. Ha ez megvan, a kiegészítő két eseménnyel indul. Először is, békés hajókázás közben túl kell élnünk egy nagy szökőárt, majd pedig később megjelenik egy varázsló egy sárkányon és útbaigazít. A játékban mindenki úgy viselkedett, mintha ismernénk egymást, én azonban biztos voltam benne, hogy még soha az életben nem láttam az illetőt. Az úticél a Fekete Szigetek, vagyis Black Isles (utalás lenne?), ahol már járhattunk a térképész mellékküldetés során. Ezúttal a dungeon végén nyílik egy átjáró magába a Forgotten Sanctumba.
A kiegészítő központi figurája Wael, a titkok és rejtett tudás istene, az ő szentélyét járhatjuk be, aminek számomra olyan hangulata volt, mint a Baldur’s Gate 2 beholderes küldetésének (a szem nélküli szektások miatt), hogy aztán az utolsó pályán esztétikailag is megidézzék a beholderek lakhelyét. A kiegészítő során dolgunk lesz kihívást jelentő harcokkal, nem túl nehéz puzzle-kkel, új varázstárgyakkal és mellékküldetésekkel, amely utóbbiak mind a kiegészítő területére vannak korlátozva, tehát nem duzzasztják fel mesterségesen a játékidőt, mint az előzőben, mert nincs is rá szükség.
Az említett hátráltató tényezők ellenére is csak ajánlani tudom a The Forgotten Sanctumot. Ha választani kell a Pillars of Eternity II három kiegészítője között, akkor a Beast of Wintert és ezt érdemes mindenképpen kipróbálni. Könnyen lehet azonban, hogy a Forgotten Sanctummal véget ért az Infinity Engine inspirálta szerepjátékok reneszánsza. A Tyranny folytatása nem valószínű, mert a jogok a Paradoxnál vannak, míg az Obsidiant (akiknek új játéka egy ígéretes FPS) nemrég vette meg a Microsoft, és csak idő kérdése, míg szétbarmolja. Én mindenesetre pesszimista vagyok.
