Ritkaságszámba megy manapság, hogy alig fél évvel a bejelentése után meg is jelenjen egy játék, ám jelen esetben ez valahol érthető: az Urban Gamesnek a Transport Fever 2 már a harmadik szállítmányozós játéka röpke öt éven belül. A címben szereplő kettes ne tévesszen meg senkit, a sorozatot a meglehetősen felemásra sikerült Train Fever kezdte, majd jött a Transport Fever, amely szerencsére fényévekkel jobban sikerült, köszönhetően annak, hogy a játékosnak nem kellett a haját tépkednie minden egyes új vasútvonal lefektetésekor. Az elmúlt pár hónapban két egész jó logisztikai szimulátort is teszteltem (Railway Empire, Railroad Corporation), amelyek ugyan kevésbé fókuszáltak a szinte terepasztal mélységű vasútvonal-építésre (ami miatt szerintem indokolatlanul egyből megkapták az „árkád” jelzőt, annak dacára, hogy anno a Railroad Tycoon II-ben is simán átmentek egymáson a vonatok), ellenben mindkettő egészen szórakoztatóra sikerült. Ahogy már említettem, a Transport Fever első része már a megjelenéskor egészen jó kritikákat kapott, az évek során a folyamatos foltozgatásnak (na meg a Steam Workshopban fellelhető kismilliárd modnak) hála nagyszerű játékká nőtte ki magát. Nos, az Urban Gamesnél nem is mertek nagyon kockáztatni – ami miatt némileg felemás érzéseim vannak a második résszel kapcsolatban.
Kezdjük a pozitívumokkal. Az ügyesen adagolt trailereknek hála már előre lehetett tudni a legfontosabb fejlesztéseket, amelyek elsősorban az infrastruktúrát érintették. A moduláris állomások borzasztóan jól sikerültek, és nagyon hasznosak. Szinte teljesen szabad kezet kapunk egy-egy állomás megtervezésekor, utólag bővíthetjük, átalakíthatjuk őket, áthaladó vágányokat építhetünk, egyes vágányokat villamosíthatunk, másokat tehervágányokká alakíthatunk át, így végre egyetlen pályaudvaron lehet személy- és teherszállítást végezni. Ez önmagában roppant komoly újítás, amely alapvetően alakítja át a játékmechanizmusokat, és sokkal organikusabb élményt biztosít. Ez a modularitás természetesen a kikötőkre, repterekre és buszpályaudvarokra is érvényes. Nagyon fontos újítás még a közúti forgalomban az egyirányú utak és a jelzőlámpák bevezetése, de végre buszsávokat, és ami a legfontosabb: körforgalmakat építhetünk. Az egész rendszer flexibilitását jól jellemzi, hogy választhatunk előre „elkészített” körforgalmat, de simán mi magunk is meg tudjuk tervezni azt. Akárcsak az autópálya-csomópontokat. Ez a rész tehát szuper lett (még akkor is, ha sok minden a TpF1-ben is elérhető volt már modokban). Sajnos az egyik legnépszerűbb mod nem lett integrálva, így továbbra sincsenek íves pályaudvarok.
Az amúgy továbbra is meglehetősen soványka gazdasági rész is átdolgozásra került. Dobták a keresletre épülő rendszert, immár a nyersanyagok akkor is aktívan termelnek, ha a termelési lánc végén nincs fogyasztó. Ez a rendszer (ami még az első részből jött) mindig is viták tárgya volt, hát most megszűnt (egyszerűsödött?), viszont előbb-utóbb el kell szállítani a gyárakból a cuccot, különben leáll a termelés. Érdekes változás még, hogy a települések az eddigi fix 6 áru helyett csak kétfélét fogadnak el, ezek viszont véletlenszerűek, ugyanakkor sajnos nem bővül az elfogadott áruk száma a település növekedésével – ahogy az a Railroad Corporationben van például. Fontos újítás, hogy a bányák, farmok, tehát a primer szektor termelése nem bővül a kereslettel, ahogy az előző részekben, így ha több nyersanyagra van szükség, akkor több nyersanyagtermelőt kell bevonni a láncba – ez tetszett. Sajnos azonban továbbra sincsenek változatos termelési láncok, mint mondjuk a Rise of Industryban vagy az Anno-sorozat játékaiban. Persze jönnek majd a modok, de hát ugye most az alapjátékról beszélünk.
Alaposan átdolgozásra került a kezelőfelület, azonban úgy vélem, ismét csak felemásra sikerült. Szebbnek szebb lett – nem volt nehéz, tegyük hozzá – viszont a funkcionalitása érezhetően csökkent. Kevesebb, kevésbé rugalmasan használható ablak van, de ami engem rettenetesen zavart, az a tervezéskor megjelenő fehér háttér. Alapvetően csak késő este játszom, így a szoba sötétjébe atomvillanásként berobbanó fehér háttér olyan volt, mintha dízelmozdonyt szúrtak volna az agyamba. Úgyhogy kénytelen voltam levenni a fényerőt kizárólag a Transport Fever 2 miatt, ami azért kicsit bosszantó.
A grafika, ahogy a képeken is látni lehet, ismét szintet lépett, igazán gyönyörű. A tájak sokkal szebbek, van rendes növényzet – egy mentés miatt visszaléptem az első Transport Feverbe, és hirtelen szörnyen sivárnak tűnt az egész. A zene elmegy, a narrátor továbbra is ugyanaz a rettenetes amerikai akcentussal beszélő – valószínűleg – német anyanyelvű úr, aki eddig. Mesterséges intelligencia továbbra sincs, ez is olyan, hogy biztos van, akinek hiányzik – nekem például abszolút nem, engem már az OpenTTD-ben is csak zavartak a versenytársak. Ellenben bosszantó, hogy néhol továbbra is teljesen anakronisztikus a játék: villanyfényes buszmegállók 1850-ben, konténerek jó fél évszázaddal az első konténerhajó, az Ideal-X útnak indulása előtt – brrr. Ez talán keveseket zavar, de engem alaposan kizökkent a flow-élményből.
Felemás érzések vannak bennem az új Transport Fever résszel kapcsolatban, de ha hátrébb lépek, és csak magát a játékot nézem az előző rész ismerete nélkül, akkor azt kell mondanom, hogy a Transport Fever 2 ugyanúgy tíz perc alatt beszippantja az embert, mint az előző epizód. Már most kijött hozzá egy bitang jó mod a pályaudvarokhoz, már kint van egy rakat mozdony és gördülőállomány, hajók, repülők, szóval beindult a közösségi tartalomgyártás. Emiatt, és ismerve az Urban Games abszolút példaértékű hozzáállását a játék kiadás utáni gondozásához (új feature-ök, patchek stb.), bátran ajánlom mindenkinek az új részt – viszont az első rész rajongói néhány újítás miatt valószínűleg húzni fogják majd a szájukat.
