Hat évvel ezelőtt, 2014 májusában jelent meg a Ubisoft akkor újnak számító IP-je, a Watch Dogs. A nyílt világú akció-szerepjáték kapott hideget-meleget a rajongóktól és a sajtótól is, habár érzésem szerint csak részben szolgált rá. Valóban nem volt olyan kiforrott, mint a GTA, amivel sokan összehasonlították (holott a nyíltan bejárható város koncepcióján kívül kb. semmi hasonlóság nem volt köztük), ugyanakkor rengeteg potenciál rejlett benne. Igaz, ezek nagy részét a Ubisoft akkor nem tudta kihozni a játékból. Akkor azzal zártam gondolataimat, hogy a Watch Dogs azért lehet fontos része a videojátékos történelemnek, mert egy új sikertörténet nyitánya lehet. Nos, ebben egyelőre csak részben volt igazam. Tény, hogy a két évvel később, 2016-ban megjelent Watch Dogs 2 már sok elemében fejlődött az elődhöz képest, de igazán nagy durranásnak azt sem mondhatnánk. De látszott, hogy a francia kiadónak komoly tervei vannak a szériával. A harmadik részt a tavalyi E3-on leplezte le a Ubisoft és szokásához hűen leígérte a csillagokat az égről. A játék holnap jelenik meg PC-re és az aktuális konzolgenerációra (majd néhány hét múlva az újra is). Lássuk, mi és miként valósult meg a kiadó hangzatos ígéretei közül!
Amerikából a széria székhelye Európába került át, a közeljövő Londonjába.
A Watch Dogs Legion Amerikából Európába tette át székhelyét, ugyanis aktuális kalandjaink helyszíne a kontinens egyik legegyedibb, legnépszerűbb, legzsúfoltabb nagyvárosa, London lesz. A DedSec itt is jelen van, és igyekszik a háttérben megmaradva harcolni a rendszer ellen. Ők mindig is olyan lázadók voltak, akik a hétköznapi embereket próbálták védeni a rajtuk élősködő kormányoktól és bűnszervezetektől. Nos, a közeljövő Londonjában (mert a játék a pontos dátumot nem árulja el, de ránézésre olyan 2030-35 körül járhatunk) lesz dolguk bőven.
Az események a Westminster-palotában kezdődnek, ahová a DedSec egy egykori különleges ügynököt küld. Fülest kaptak, hogy valaki bombát rejtett el az épületben. Erre hamarosan rá is bukkanunk, és sikerül is hatástalanítani a DedSec saját mesterséges intelligenciája, Barkley segítségével. Ám gyorsan kiderül, hogy csak a felszínt kapargatjuk. A város több pontján is rejtettek el bombákat, nekünk pedig valahogy villámgyorsan meg kell akadályoznunk, hogy felrobbanjanak, százak vagy akár ezrek életét követelve. Nos, mondanom sem kell, hogy dacára minden igyekezetünknek, nem járunk sikerrel. Épp, mikor azt gondolnánk, hogy hatástalanítottuk a jeltovábbító berendezést, felbukkan egy csuklyás fickó hologramja, aki közli velünk, hogy a Zero Day csoport meg fogja változtatni a jövőt. Ezzel felrobbantja a bombákat, ügynökünket pedig drónokkal kivégzi.
A DedSec londoni csoportja menekülni és bujkálni kényszerül, ugyanis a bombatámadást úgy intézték, hogy mindenki rájuk gyanakodjon. A brit kormány ezért felbéreli az Albion félkatonai szervezetet, hogy tegyenek rendet London utcáin. De ennél rosszabbat aligha tehettek volna London lakosaival. Alig néhány hónap alatt az egész város felett átveszik az uralmat, mindenfelé ellenőrző pontokat állítanak fel, minden ember minden ténykedését szigorúan monitorozzák. Aki ellenszegül vagy csak szót mer emelni az Albion ellen, az az átkost idéző módszerekkel egyszerűen lecsukják vagy eltűntetik. Mindeközben a városban a szervezett bűnözés valósággal virágzik, főleg a Clan Kelley van elemében, amely lényegében az Albion szemhunyása mellett ténykedik a város utcáin.
Nos, mi itt csöppenünk bele úgy igazán az eseményekbe, miután a DedSec londoni vezetője egy csapatnyi jelöltből kiválaszt egyet, hogy indítsa újra a helyi ellenállás főhadiszállását és Barkley-t. Miután ez megtörténik, kezdetét veszi az egész városon átívelő nyomozás a Zero Day után, miközben folyamatosan harcolni fogunk a város felszabadításáért az Albion és a Clan Kelley ellen.
Mindez ezernyi kisebb-nagyobb küldetést és egyéb tennivalót jelent szerte London utcáin, tehát unatkozni egy percig sem fogunk. Már csak azért sem, mert a Ubisoft sok-sok próbálkozás után végre tényleg eltalálta a játék világát. Future London elképesztően király hely lett.
Ennyire jól eltalált világot még sosem raktak össze a Ubisoftnál.
Én ugyan még nem jártam Londonban, de azért így is felismertem megannyi ikonikus helyszínt és épületet a várost járva. A fejlesztők érezhetően óriási figyelmet szenteltek a játék világának megtervezésére és felépítésére. Munkájukat csakis dicséret illetheti, mert bár korábban is voltak ígéretes próbálkozásaik (a két Ghost Recon vagy a korábbi Watch Dogs epizódok), de ennyire jól eltalált világot még sosem raktak össze. Aki egy picit is vevő a kütyükre és a technológiai fejlődés mindenféle vívmányára, az egyszerűen imádni fogja ezt a várost. Az utcákon nem valódi, de azért elég jól felismerhető autómárkák gurulnak, amelyek egyértelműen napjaink modelljeit idézik. De többségük úgy néz ki, ahogy most a tíz-tizenöt év múlva megjelenő autókat nagyjából el lehet képzelni. Ráadásul ezek szinte kivétel nélkül mind elektromos autók, ehhez kapcsolódóan mindenfelé találkozhatunk töltőkkel az utak mentén. Szintén fontos és egyre inkább hihető részlet, hogy minden autó (a motorok érthetően nem) rendelkezik autodrive funkcióval is. Ez nagyon hasznos tud lenni, ha az ember nem türelmetlen. Bekapcsolva a jármű a forgalomhoz igazodva szépen elvisz minket a térképen kijelölt pontra. Mi közben vagy nézelődünk, vagy épp kiszaladhatunk WC-re vagy egy pohár vízért anélkül, hogy a játékot megszakítanánk.
Ezt a részt egyébként meglepően jól összerakták a fejlesztők. A város közlekedése egész hihetően viselkedik. Az autósok megállnak a lámpáknál, de akár a gyalogosokat is átengedik az átkelőn. Ha egy kereszteződésben kell ugyanezt megtenni, akkor feltorlódnak, nem ütköznek egymásnak, nem kerülgetik egymást. Oké, ilyesmi már évek óta van a GTA-játékokban (tessék, megint sikerült összehasonlítani őket...), de valahogy itt most sokkal hitelesebbnek érződik az egész. Ugyanakkor muszáj azt is megemlíteni, hogy a járművek irányítása finoman szólva is nehézkes. Még kontrollerrel is körülményes picit is nagyobb sebességnél manőverezni, mert a járművek hol túl érzékenyek, máshol meg alig-alig hajlandóak azt tenni, amit kérünk tőlük. Így pedig gyakran taroljuk le az útmenti oszlopokat (rosszabb esetben a gyalogosokat), nem tudunk időben lefékezni egy kanyar előtt és hasonlók. Hiába, ez Ubisoft-jelenség, egyszerűen képtelenek jó autóvezetési élményt összerakni a játékaikban... Szóval a teszt során leginkább hol a város metróhálózatára épülő gyorsutazási funkciót használtam, hol pedig az autodrive-ot. Csak akkor vezettem, ha menekülni kellett, vagy ha elfogyott a türelmem.
Egész London szinte teljes lakossága arra vár, hogy a mi parancsainkat kövesse.
De térjünk is vissza a DedSecre, mert van ám itt mit mesélni! A Watch Dogs Legion nagy-nagy újítása ugyanis a főhős. Illetve a főhősök. Mert itt bizony nem egy vagy két előre megadott karaktert fogunk irányítani. Itt kérem egész London szinte teljes lakossága arra vár, hogy a mi parancsainkat kövesse. A Ubisoft rengeteget reklámozta ezt a játékelemet, hát kíváncsi is voltam, hogy ez a valóságban hogyan is valósul meg. Nos, azt kell mondanom, a készítők nem túloztak (akkorát, mint általában szoktak...). Valóban a városban szembejövő emberek közül szó szerint szinte akárkit lecsekkolhatunk és megpróbálhatunk beszervezni az ellenállók közé. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy Jehova tanúiként kiállunk az utca szélére és leszólítunk minden szembejövő Gizi nénit és Pista bácsit. Mondjuk megtehetjük, de nem sok értelme lenne. Sokkal hatásosabb, ha folyamatosan monitorozzuk a járókelőket, ugyanis mindenkiről megtudhatjuk, hogy ki ő, mivel foglalkozik, és ezáltal nagyjából milyen formában lehet a hasznunkra.
Egy építőmunkás például képes szállítódrónokat rendelni, illetve munkásruhát öltve olyan területekre is bejutni, ahonnan civilben rögtön kihajítanák. Ha a titkos földalatti bunyók egyik résztvevőjét szervezzük be, akkor egy kőkemény verőemberrel gyarapodik a DedSec serege, aki sokkal erősebb és ellenállóbb a közelharcban. Videojáték-fejlesztő, esetleg IT-technikus? Naná, hogy ők fogják a leggyorsabban feltörni a különféle hálózatokat vagy más rendszereket. De beszervezhetünk biztonsági embereket is, esetleg olyat, aki rendőrségi kapcsolatokkal rendelkezik. Ha igazi kihívásra vágyunk, akkor lepacsizunk egy nyugdíjas nénikével, akiből egy-két küldetésre szupernagyit faraghatunk. Csak épp ő nem lesz képes lopakodni, főleg nem sprintelni... És természetesen vannak olyan karakterek is, akiket soha, semmilyen körülmények között nem tudunk majd beszervezni.
Célszerű minél változatosabb arcokat felkutatnunk, ugyanis bizonyos feladatok ellátásában mindig mások a legügyesebbek. Egy izomagyú verőemberrel felesleges belopakodnunk egy Albion-telepre, hogy ott adatokat töltsünk le. Persze, megoldható vele is, csak százszor körülményesebb, mintha erre a küldetésre előkapnánk egy hackert a farzsebből. Egyébként ahány beszervezhető ember, annyi mellékküldetés, vagyis rengeteg. Mert ahhoz, hogy valaki a DedSec ügynöke legyen, először bizony nekünk kell szívességet tenni neki. De ha segítünk nekik aktuális ügyes-bajos dolgaikban, úgy fognak ugrani a lehetőségre, mint kezdő munkakereső az MLM-hirdetésre.
Az ezernyi karakterhez nem kötődünk annyira, mintha egyetlen főhőst kapnánk.
Ezzel el is érkeztünk a Watch Dogs Legion egyik legneccesebb részletéhez is. Már a koncepció felvázolásakor is sokakban megfogalmazódott a jogos kérdés, hogy ha nem lesz egy konkrét főhős, akkor mégis hogyan viszonyulnak majd a játékosok a karakterekhez? Nos, ez valóban probléma tud lenni. A Watch Dogs Legion ezernyi karakteréhez tényleg nem kötődünk annyira, mintha egyetlen főhőst kapnánk. Nem ugyanaz, mint mikor Aiden Pearce-t alakítottuk és az ő személyes bosszúhadjáratát teljesítettük. Itt mindenkinek van ugyan háttere és neve is, de igazából nem nagyon fogunk kötődni senkihez. De lehet ezen javítani valamelyest. Ha például találunk az utcán valakit, aki nagyon jól illeszkedik a mi játékstílusunkhoz, akkor őrá azért jobban fogunk vigyázni. Illetve van mód arra is, hogy bekapcsoljuk a permadeath funkciót. Ilyenkor azt az ügynököt, aki bármilyen okból meghal, végleg elveszítjük. Egyéb esetben vagy az Albion csukja le, vagy kórházba kerül, ami lényegében egy félórás kényszerpihenőt jelent az adott karakter számára.
Future Londonban egyébként sosem fogunk unatkozni. Már az is piszok szórakoztató tud lenni, ha bejárjuk a város nevezetességeit. De menet közben bankautomatákat törhetünk fel, ezernyi szöveges vagy audiofájlt gyűjthetünk be, amelyekből jobban megismerhetjük a világot. Vállalhatunk futármunkákat, illetve lophatunk el csomagokat is a szállítódrónokról. Különleges maszkokat gyűjthetünk össze, illetve rengeteg boltot is meglátogathatunk. Itt a nehezen összekapart kreditünkből tudunk mindenféle kozmetikai kiegészítőket vásárolni, amelyek aztán minden DedSec ügynökünknek elérhető lesznek. Erre szükség is lesz, ugyanis Future London utcáin alapvetően csupa neopunk genderaktivista lófrál, akik elképesztően hülyén tudnak kinézni. Kell a ruhatárváltás, csak győzzük kredittel. De akár piálni is elmehetünk, ami értelemszerűen hatással lesz az adott karakter képességeire is. Az egyik pubban még egy darts táblát is találtam – igaz, nem akkora élmény játszani vele.
Korábban említettem a közelharcot. Ez is fontos része a játéknak, mivel külön mellékküldetéslánc is tartozik hozzá. Ehhez képest sajnos amennyire ígéretesen indul a dolog, annyira semmilyen valójában. Kis túlzással egy hetven éves papával is lenyomunk két-három fiatal punkot bármelyik sikátorban. Van könnyű és nehéz ütés, illetve kitérés. És nagyjából ennyi. Az animációk karakterenként változnak ugyan, de nagyjából három-négy változatot fedeztem fel, ezek ismétlődnek. Itt egyébként megjegyezném, hogy érzésem szerint a Ubisoft csúnya öngólt rúgott magának. Egyértelműen érződik az egész játékon, hogy mindenkinek megpróbáltak megfelelni. Így rengeteg a női rendőr és biztonsági őr is, illetve a női ketrecharcos is. Utóbbiból túlságosan is sok: lényegében a játékban pénzért verhetünk nőket az arénában... nesz neked píszí...
Sajnos a Watch Dogs Legion dacára a rengeteg valóban nagyon jó ötletnek és a nagyon jól kitalált és megvalósított világának, megint nem lett hibátlan, sőt. Valahogy a Ubisoft továbbra is képtelen technikailag jól működő játékot fejleszteni. Bár az összhatás alapvetően nagyon is rendben van, azért rengeteg az elképesztően hanyag, már-már gagyi grafikai részlet is. Főleg bizonyos karakterek néznek ki úgy, mintha tíz évvel korábbról szalajtották volna őket. De sajnos meg kell említeni a néha furán viselkedő animációkat és fizikát is (egyszer egy ember elsétált egy autó mellett, mire az felemelkedett a levegőbe, amíg az illető el nem haladt mellett, majd visszaesett a földre...). Illetve az optimalizációs gondokat. Én 2013 óta rendszeresen játszom PlayStation 4-en olyan játékokkal, mint a Spider-Man vagy a Days Gone. Ezek is hatalmas és részletes nyílt világgal rendelkeznek, mégis korrektül futottak a konzolon. Itt viszont gyakran érződik a komoly framedrop, illetve a számomra konzolon eddig teljesen ismeretlen tearing is. A kép gyakran szétesik, csíkozódik, amiről kis utána olvasás után kiderült, hogy Ubisoft-sajátosság... És akkor még a meglehetősen hosszú töltési időket nem is említettem, de efelett azért szemet is lehet hunyni.
Fantasztikusan hangulatos világot kínál a Watch Dogs Legion, rengeteg tennivalóval.
Szóval nagyjából ezt kínálja a Watch Dogs Legion. Egy fantasztikusan hangulatos világot, amelyben hosszú napokig el lehet lenni úgy, hogy nem unja meg az ember. Rengeteg a tenni- és gyűjtögetnivaló, illetve a küldetések is valamennyire változatosak (de azért gyakran a „lógj be, töltsd le, lopd el, szívódj fel” sémára épülnek). A rengeteg játszható karakternek van jó és árnyoldala is. Könnyű érdektelenné válni irántuk, de akkor kapcsoljuk be a permadeath-et, és máris sokkal izgalmasabb lesz a dolog. A város utcáin kocsikázni (szigorúan autodrive-val) kellemes élmény, bár ehhez azért az is hozzájárul, hogy bár Londonban vagyunk, a forgalom mértéke kb. Kecskemétét idézi.
Összességében tehát a Watch Dogs Legion messze a legjobban sikerült része a szériának, amely ugyanakkor még mindig messze van a kiforrottól. Szerencsére olyan hibával nem nagyon találkoztam, ami egy-két frissítéssel ne lenne orvosolható, de sajnos a Ubisoftot ismerve erre várhatunk... Végezetül ne feledjük, hogy a tervek szerint decemberben rajtol el a játék online módja, amely tartogathat még érdekességeket.
