Azon tűnődöm, mennyi űrszimet tudok most így hirtelen fejből felsorolni: az Elite: Dangerous, No Man’s Sky, Star Citizen trió uralja a teret mostanában, a régmúltból pedig az X sorozat és a Privateer ugrik be, ami sandbox jellegű volt anno (és mélyebb nyomot hagyott a videójátéktörténelemben) – a kommentekben kíváncsian várom, mit hagytam ki. A Space Commander ezekhez próbált felnőni PC-n, Macen és mobilokon, most pedig Switchen próbál szerencsét vele a fejlesztő Home Net Games.
Az a tény, hogy ugyanaz a játék gyakorlatilag minimális eltérésekkel érhető el a Microsoft Store-ból, Steamen, az App Store-ból és a Play Store-ból, már kicsit gyanakvóvá tett, hiszen így gyakorlatilag a leggyengébb láncszem határozza meg egy adott játék kereteit. A Switch ilyen szempontból jelen esetben messze nem az, szerencsére – bár ez is sejtet valamit. A többi helyről ingyenesen szerezhető be a játék, fizetni a reklámmentességért kell – Switchen csak fizetős lehetőségünk van. Érdekes...
Na de milyen maga a játék? Ha hunyorítok egy kicsit, azt mondanám, amit a címlapon is írtam: egyfajta lightos Elite: Dangerous, csak értelemszerűen egyszerűsített lehetőségekkel. Lehetünk zsoldosok, kalózok, békés (?) kereskedők – a választás alapvetően rajtunk múlik, de a történet (mert az is van, mindjárt három is) leginkább a fizetős melók során jegecesedik ki, nem a standard kalmárkodás mellett. Ami talán kicsit szokatlan és újnak mondható játékelem, az az, hogy a hajóink jönnek velünk és küzdenek mellettünk, sőt, menet közben váltogathatunk közöttük – hacsak direkt le nem parkoltatjuk őket egy állomáson.
Az irányítás az én ízlésemnek túlzottan lett egyszerűsítve: manőverezni nem nagyon kell, és ha célba fogunk valakit, onnantól nekünk csak lőni kell, a hajót irányítani nem – ezzel kacsavadászattá silányítva az űrharcot. Ezt még tetézi, hogy mesterséges intelligencia gyakorlatilag nincs, nem jelent különösebb kihívást lelövöldözni az ellent. Na, talán a kereskedelem... Hátizé... Értem én, hogy valahol a grind hozzátartozik ehhez a műfajhoz, de ki lehet ezt szépen balanszolni – hát a balansz itt totál elcsúszott egy fekete lyukba. Persze a játék igyekszik segíteni, mit vegyünk, hová vigyük, tehát különösebben gondolkozni, tervezni sem kell, de még így is elég soványka profitot tudunk hozni egy-egy kanyarral (vagy csak én vagyok ennyire béna?).
Ami pedig a megvalósítást illeti: nem lesz ez szépségdíjas cucc egyik platformon sem. Alapvetően én értékelem, ahogy a hajók és az állomások ki vannak dolgozva, csak éppen ez míg mobilokon még bőven tolerálható, addig már Switchen is „meh”, mondjuk egy Everspace-szel összevetve is, csak hogy valamennyire műfajon belül maradjunk. Viszont az űr, és főleg a bolygók – itt azért elég kemény időutazásban van részünk. A legjobban a felszíni állomások zavarnak: ezek mindig a semmi közepén leledzenek... A magyar nyelv a Switch verzióból kimaradt – szerencsére, mert amit steames és a Microsoft Store-os kiadásokban olvastam, könnybe lábadtak a szemeim. Szerintem hőn szeretett főszerkesztőnk, Dino jót szórakozna ezen a fordításon ferdítésen, szereti az ilyeneket... :D
Nem bántam kesztyűs kézzel szegény Space Commanderrel, pedig igazából el lehet vele lenni, ha felülemelkedik az ember a fenti hiányosságokon, bosszantó átgondolatlanságokon. Mindenképp azt javaslom, hogy a felsorolt egyéb platfomokon próbáljátok ki, és ha feltétlenül Switchen akarjátok játszani ezek után, csak akkor vegyétek meg az eShopban.