Az idei gamescomon három műfaj volt nálam többszörös visszatérő: a körökre osztott taktikai játékok (Homicidal All-Stars, Jagged Alliance 3), a külső nézetes akciójátékok (Phantom Hellcat, Wanted Dead) és az aszimmetrikus multiplayer játékok (Killer Klowns from Outer Space, Eville). Utóbbiak táborát erősítette az Illfonic stúdiójában készülő Ghostbusters: Spirits Unleashed is, amelyet volt szerencsém a fejlesztőkkel közösen nyúzni egy kicsit. Két kört futottunk, az egyikben én voltam a kísértet, a másikban pedig magam is szellemirtónak álltam.
A Ghostbusters: Spirits Unleashedről már az első néhány perc után üvöltött, hogy a készítők nagy rajongói a franchise-nak. Először körbevezettek a főhadiszálláson, ahol majd a partyk között lehet a karaktereinket kezelni. Ez máris csurig volt nosztalgikus elemekkel és nem csak az ECTO-1 járgányra vagy magára a filmekből ismerős régi tűzoltóépületre gondolok. Ott állt az autó mellett a megöregedett Winston Zeddemore (Ernie Hudson), egy másik helyiségben pedig épp egy könyvet bújt Dr. Raymond Stantz (Dan Aykroyd). Mondanom sem kell, hogy azonnal megjött a kedvem egy kis szellemirtáshoz, bár nyilván eleve is volt, hiszen azért voltam ott.
Egy partyban valamelyik játékos valamilyen kísértetet irányíthat, míg a többiek értelemszerűen a szellemirtók csapatát erősítik. Itt meg kell jegyezni, hogy nem a klasszikus csapat felett vehetjük át az irányítást, hanem mindenki saját karakterrel indulhat, akik egy új, zöldfülű csapatot formálnak. A próba során először én lehettem a kísértet, akivel nem meglepő módon az adott pálya megszállása a feladatunk. Ezúttal egy múzeum volt a helyszín, ahol mindenféle kiállítások voltak. Az épületben rajtam és a szellemirtókon kívül néhány tucat civil is lézengett, akiknek fontos szerep jutott.
Szellemként a cél, hogy elérjünk egy bizonyos megszálltsági szintet, ehhez pedig rengeteg eszköz áll rendelkezésünkre. Az egyik legegyszerűbb, ha a frászt hozzuk a civilekre. De megszállhatunk szinte bármilyen tereptárgyat is, amit aztán életre is kelthetünk. Ez is elég para tud lenni egy óvatlan bámészkodónak, de mellette olykor nagyon-nagyon vicces is. Például amikor egy tengeri csillagot szálltam meg, majd az amolyan Csillag Patrik módjára mászkálni kezdett a teremben.
A szellemirtóknak persze sok felszerelése van, amivel be tudják cserkészni a szellemeket. Amikor rámtaláltak, már kaptam is az áldást a protonágyúkból, amelyek, ha többen is eltalálnak vele egyszerre, akkor csapdába ejt és be tudnak vele rángatni egy tárolóba. Ez azonban nagyon nem egyszerű, mert a megfelelő billentyűt a megfelelő intenzitással csapkodva ki lehet szabadulni, majd jöhet a menekülés és az elrejtőzés. Mivel tényleg bármilyen tereptárgyba beleszállhatunk, utóbbi nem olyan nehéz. Volt, hogy egy óvatlan pillanatban épp az egyik szellemirtó orra előtt ugrottam elő egy kínai vázából, a fejlesztő pedig tényleg ugrott egyet a székében. Ha szellemként elérjük a megfelelő megszállottsági szintet, portálokat nyithatunk a szellemek dimenziójába, amit persze a szellemirtók megpróbálnak becsukni.
Szellemirtóként legalább ennyire jó móka volt vadászni az egyik fejlesztőre. Míg szellemként magunkra vagyunk utalva, itt a folyamatos kommunikáció (erre láttam, arra ment, itt egy portál, gyertek ide és hasonlók) révén elég jól be lehet lőni, hogy merre kell keresni a kósza szellemet. Viszont mint említettem, csapdába ejteni nem olyan egyszerű, talán egy picit még a balanszon lehet majd csiszolni a megjelenésig. Viszont végül mégis sikerrel jártunk, mert a party visszaszámlálásából már csak néhány másodperc volt hátra, amikor végül csak csapdába zártuk a szellemet.
A Ghostbusters: Spirits Unleashed számomra egyértelműen az aszimmetrikus multik egyik legjobbjának tűnik. A műfajban többnyire a horrorjátékok dominálnak, de itt ehelyett nagyon is szerethető karakterek és vicces szituációk dobják fel a játékélményt. A gamescom egyik legjobb félórája volt az, amit a játékkal és a készítőivel tölthettem. A játék már most is előrendelhető a hivatalos oldalon, premiernek pedig az október 18-i dátum van megjelölve.
