Playdate teszt – Különös randi

Mióta a Dreamcast megbukott és a SEGA kivonult a hardvergyártásból, háromrésztvevősre szűkült a konzolpiac. Persze ha nagyon akarnánk, akkor idevehetnénk a két éve debütált Steam Decket is, de ne tegyük (az tulajdonképpen egy PC). Ugyanígy ne számoljuk a különféle retro kütyüket sem, mert más célból jöttek létre, nem tekinthetőek olyan egyedi hardvernek, amelynek külön, sehol máshol nem használható szoftverválasztéka van. Az évek során sokan jelentkeztek negyedik erőnek, például az Infinium Labs Phantomja, a SouljaBoy-féle handheld, vagy éppen a Project CARS sorozatról híres Slightly Mad Studios elvetemült ötlete, a Mad Box. Mondanom sem kell, hogy talán azért nem hallhatott róluk a nagy többség, mert nem lett belőlük semmi.

Na de minek beszéljünk arról, ami nincs, ha van olyan, ami meg létezik? Cikkünk alanya, a Playdate öt évvel ezelőtt került bejelentésre, noha sosem volt cél, hogy ők legyenek az a bizonyos negyedik erő, egyszerűen csak egy szerethető kis masinát akartak összehozni. Egy bazi nagy tekerőkarral az oldalán (erre még később visszatérünk). Ha valakinek az az érzése támadna, hogy ez egy hipszter vállalkozás, akkor nem téved sokat. A játékok többsége is olyan indie cím, amelyik nem a széles tömegek érdeklődésére tart számot, ha pedig a technikai részleteket vesszük, akkor erősen látszik, hogy nem ez a konzol lesz az, amely bárkinek a trónját veszélyezteti.

A Playdate végül 2022 tavaszán jelent meg, eleinte csak az USA-ban. A kezdeti 180 USD-s ár végül tavaly a különféle világgazdasági behatások miatt 200-ra módosult, ami még mindig nem mondható soknak. A világnak ezen az oldalán azonban csak nagyon nehézkesen lehetett beszerezni, ez idénre változott meg, és ennek köszönhető az is, hogy most be tudunk végre testközelből is számolni arról, hogy milyen is a kicsike kütyü.

Az első dolog, ami szembeötlik, az a méret. A konzol ugyanis alig nagyobb, mint egy bankkártya (igyekeztem olyan képeket készíteni, ami alapján lehet következtetni arra, hogy mekkora), a pontos specifikáció szerint 76*74*9 mm. A tömege is csekély, mindössze 86 grammot nyom. A képernyő csak 2,7 hüvelyk (6,86 cm) átmérőjű, felbontása pedig 400*240 pixel. A gép lelke egy 168 MHz-en ketyegő Cortex M7 processzor, 16 MB RAM-mal megspékelve, a háttértárat pedig 4 GB flash memória jelenti.

Az igényesen kidolgozott doboz felnyitását követően előkerül a konzol maga, és az egyetlen tartozék, egy USB-C-s töltőkábel (természetesen sárga színben). Egy cuki kis kártyát is kaptunk a beüzemeléshez, amelynek legizgalmasabb tétele, hogy ha netán nem kapcsolódna be a ketyere, akkor egy gemkapoccsal reseteljük, hátha csak elfáradt útközben őkelme (és mellékeltek is egyet).

De ha már itt tartunk: a gép nagyjából 8 óráig bírja egy feltöltéssel, készenléti állapotban pedig 14 napig. Utóbbi azért is fontos, mert kikapcsolni nem lehet a Playdate-et, csak készenlétbe rakni, amikor folyamatosan mutatja az időt. Szerencsére mi egy tokot is kaptunk, amely mágneses elven rántja magához a konzolt, utána pedig a felső fedelet a képernyőre hajtva védhetjük a nem várt ütésektől és karcolódásoktól. Ez azonban fizetős kiegészítő, ahogy a még forgalomba nem került, de már jó ideje beharangozott dokkoló is.

Hangilag egy mono készüléket kapunk (ami nem is csoda a kis méret miatt), a standard jack dugóra rácsatlakozva azonban természetesen sztereó fülest is ráköthetünk már (hangerőt sajnos csak szoftveresen, a menüből lehet állítani). Bluetooth elviekben támogatott hardverileg, de még várat magára az aktiválása (addig tehát a wireless füleseket felejtsük el). Input tekintetében egy D-Pad, plusz egy A és B gomb mosolyog ránk, ezen kívül van még a bekapcsoló a készülék tetején. Háromtengelyes gyorsulásmérő is akad, no meg persze ott van a már említett kurbli. A különös megoldás igényesen van kialakítva (ahogy egyébként az egész konzol anyaghasználata kiváló), ki lehet hajtani a masina oldalából, és visszapattintani, ha már nem kell. A rugós megoldás stabilnak tűnik, habár több hét használat után volt olyan érzésem, hogy a tekerő hajtása mintha picikét lazult volna (de lehet, hogy csak beképzelem).

Essen szó azonban a képernyőről is, mert nem hétköznapi megoldású az sem. Az talán a screenshotokból egyértelmű, hogy fekete-fehér, vagyis monokróm a megjelenítő, azt viszont fontos megjegyezni, hogy háttérvilágítása nincsen. Ez annyiból kellemetlen, hogy sötétben teljesen elfelejthetjük a használatát, leginkább a napfényt szereti, sőt egész pontosan ha úgy tartjuk a kütyüt, hogy a legtöbb fény érje a kijelzőt. Ez egy kicsit körülményessé teszi a Playdate használatát, ám más konzolokkal ellentétben ezt inkább kint fogjuk tudni jobban nyüstölni, mintsem zárt terekben. Jó hír azok számára, akinek már kicsit romlik a szeme, hogy ha PC-re kötjük a masinát, akkor létezik egy spéci szoftver, amellyel tükrözni tudjuk a konzol megjelenítőjét (de hangját is), ott pedig akár kétszeres-háromszoros nagyítást is eszközölhetünk, a kép- és videórögzítés lehetőségéről nem is beszélve.

Persze nincsen konzol játék nélkül, így szép lassan térjünk is rá a választékra, ami egyáltalán nem csekély. A mai napig nagyjából 200 különféle stuff került fel a platform áruházába, de mivel a készülék nyitott rendszerrel rendelkezik, könnyedén lehet rá fejleszteni és felpakolni a kritériumoknak megfelelő programokat (az itch.io például már több mint 800-at listáz). Ha pedig valaki érez kedvet és kellő motivációt, akkor önmaga is nekieshet a fejlesztésnek, amihez a rendkívül barátságos Pulp rendszer áll rendelkezésre (teljesen ingyenesen). Az intuitív és magyarázóanyagokkal szépen ellátott platform a nem szakavatottak számára is abszolút használható, jó belépő lehet az amúgy is a játékfejlesztés iránt érdeklődőknek.

A megvásárolható játékok átlagban 5 USD-be kerülnek (de van 1-15-ig szinte bármi), méretben pedig pár megabyte-osak mindössze (igaz, akad 300 MB méretű is). Minden konzoltulaj kap azonban egy kezdőcsomagot is, a Season 1 kollekciót. Ez azt jelenti, hogy hetente két játék aktiválódik mindenkinél teljesen ingyen (a türelmetlenek mondjuk beállíthatják, hogy egyszerre érkezzen meg mind). Ez nagyon jó kezdésnek, sok remek cím van a 24-es alapválasztékban. De hogy lesz-e Season 2 a későbbiekben (esetleg előfizetéses alapon?), az a jövő zenéje.

A továbbiakban pedig megpróbálok pár címet kiemelni a teljesség igénye nélkül, amelyek nekem személy szerint leginkább bejöttek valamiért, vagy olyan gameplay élményt adnak, ami indokolja a kurblit a konzol jobb oldalán. Természetesen a lista erősen szubjektív.

Playdate játékok a Season 1 címeiből

Whitewater Wipeout
Szörfös játék, ahol a kurbli fordításával fordulhatunk és mutathatunk be trükköket a hullámok hátán.

Crankin's Time Travel Adventure
Rémes randi, amikor a fiú mindig elkésik (a lány meg dühös). A tekerővel haladhatunk a cél felé, de közben kegyetlenül telik az idő, és váratlan akadályok is jelentkeznek (például zümmögő méhek képében). De minden nap egy új esély. (Keita Takahashi, a Katamari Damacy atyja is az alkotók közt van.)

b360
A klasszikus falbontós játék, csak ezúttal a képernyő közepén vannak a „téglák”, mi meg körülötte keringünk az ütővel, amit természetesen a kurbli mozgat.

Pick Pack Pup
Ötletes és szép match-3 puzzle-játék. Árukészleteteket kell összerakni, de vannak egyéb spéci küldetések is közben (a sztorit a tekerővel lehet görgetni).

Snak
Klasszikus kígyós játék, annyi különbséggel, hogy itt a táplálékul szolgáló almák is visszatámadnak. Ha elérik az állatunk testét, akkor rácsatlakoznak, és elkezdik szép lassan felemészteni.

Zipper
A The Last Ninja és a Highway Encounter különös elegye. Villámgyors reakciókat és stratégiát igénylő játék, olyan szivatós stuffok alkotójától, mint a QWOP, vagy a Getting Over It with Bennett Foddy.

Sasquatchers
Furcsa állatkerti felfedezősdi egy körökre osztott köntösben. Egyik készítője az a Chuck Jordan, aki a The Curse of Monkey Island társírója, illetve a modernkori Sam & Max játékokon is sokat ügyködött, főleg designerként.

Inventory Hero
A konzolt kiadó Panic saját játéka. Ebben az RPG-ben folyamatosan esnek be a lootok, a mi reszortunk annyi, hogy vagy felhasználjuk a hősünkön (ruhák, fegyverek, védelem, energia, stb.) vagy eldobáljuk. Rengeteg szemét is jön azonban, meg alkalomadtán nyulak, akik szeretnek szaporodni (és minden mástól elvenni a helyet). És egyre gyorsul a tempó...

Flipper Lifter
Lifteket mozgathatunk fel és le, hogy pingvineket fuvarozzunk. Nem egy észjáték, de hangulatos (természetesen a kurblival játszható).

Omaze
Egyszerű puzzle, ahol körkörös terekben lehet mozogni (persze, hogy a tekerővel), de figyelni kell az irányra és az időzítésre.

Playdate játékok a Store választékából

Mars After Midnight
Lucas Pope (Papers, Please és Return of the Obra Dinn) „pályaműve” (szóval senki ne számítson egyszerű darabra). Egy kis ajtónyitogatás (csakis a megfelelő személyeknek), rendcsinálás, és tervezgetés egy idegen világban. Szigorúan éjfél után!

Grand Tour Legends
3D-s bicikliverseny, ahol tekerni kell... persze hogy a kurblival (adja magát). Realisztikus grafika, hegyek, völgyek, állóképesség-menedzsment.

A Balanced Brew
Igazi hipszter játék a hipszter konzolon. Egy monociklis, kackiás bajszú pasit kell elsegíteni a reggeli kávéjáig, egyre nehezedő terepeken.

The Fall of Elena Temple
„Szimpla” 2D-s platformjáték, de bájos köntösben. Minden szinten az összes kincset össze kell gyűjteni, de csak lefelé tudunk közlekedni (kivéve, ha megtaláljuk a módját az ellenkezőjére).

Faraway Fairway
Stílusos, procedurálisan generált minigolf, ahol az irányzékot és az ütés erősségét is a kurbli állítja.

Root Bear
Csaposkodni kell, de pont annyit tölts, amennyit a vendég kér, mert pontra megy a játék.

The Botanist
Gyakorlatilag egy visual novel, nagyon kevés interaktív elemmel, de nagyon kellemes végigtekerni.

Chopter Copter
El kell fordítani a képernyőt 90 fokkal jobbra, a tekerőből propeller lesz, és egy toronyban kell így lavírozni, közben támadásra is használva a forgó alkatrészt.

Angel Pop
Látványos bullet-hell akció aranyos köntösben, változatos zenékre.

Reel Steal
Hősünket egy horgon leeresztve irányítjuk, de mi csak vertikálisan. Ügyességi gyűjtögetés, a halálos csapdák elkerülésével.

Összességében azt tudom mondani, hogy pont azt kaptam a Playdate-től, mint amit vártam. Nem lesz minden idők legnépszerűbb konzolja (azért idén év elejéig 70000 példányt már eladtak belőle), de az a szűk réteg, aki ráveti magát, nagyon boldog lehet vele. Elsősorban azoknak ajánlom, akik képesek olyan semmi játékokkal is elszórakozni, ahol egy kocka kerget egy kört, csak mert szórakoztató (akik a látványra adnak inkább, azt fogják mondani, hogy erre nem adnak ki pénzt). A Playdate nem hibátlan, sokat hagy a fantáziára, de közben pont azt hozza vissza, ami manapság kiveszőben van a videojátékokból: a lelket és a játékosságot.