Astro, a mókás robotka pontosan a PlayStation 4 megjelenése óta van velünk. Egy rövid kis programban (The PlayRoom) demonstrálta a gép új vezérlőjének és a PS4 Camerának a funkciót, majd ugyanezt megtette az első PSVR headset debütálásakor is, egy minijátékokra épülő programmal (The PlayRoom VR). A Sony sokadik, nem hivatalos kabalájaként még saját kalandot is kapott az Astro Bot Rescue Mission VR-címben. Ez volt az első fizetős Astro móka, az előtte lévő stuffok ingyenesek voltak.

Aztán meglepiként a PlayStation 5 érkezésével eljutott megint minden háztartásba, hiszen előre telepített, ingyenes szoftverként (Astro’s Playroom) egy nagyon szerethető cuccot kaptunk, ami az új irányító bemutatása mellett egy szerelembomba is volt, óda a PS generációkhoz. A 2020-as játék 4-5 hónapja újabb frissítéseket kapott, ami picit teaselte is a most, frissen-ropógosan megjelenő, szimplán csak Astro Botra keresztelt AAA videojátékot. Nagyon kellett már még egy Sony platformer, hiszen a Ratchet óta szinte csak akciójátékokat kaptunk tőlük.
A történet szerint Astro és barátai a PS5-űrhajójukkal járják a kozmoszt, amikor is egy idegen csészealjba botlanak. Az űrlakó űrmanó kitépi a konzol processzorát (Proci Boyt), majd kárörvendve elszelel vele. Szerencsétlen hajó földet ér egy közeli sivatagos bolygón, de darabjai szétszóródnak a galaxisban. Célunk, hogy összeszedjük az alkatrészeket, és megkeressük a szintén a galaktikus szélrózsa minden irányába repült 300 pajtinkat.

A földet érés helyszíne lesz a központi bolygó, ahol kisebb feladatokat oldunk meg, hogy a következő alkatrész nyomába szegődhessünk. Az öt nagy csillagkép jelképezi a felfedezésre váló világokat, amelyeket egy-egy jól megtermett állat ural. A csillagövön belüli szinteket szépen teljesítgetve megküzdhetünk az adott fenevaddal, feltéve, ha addig elegendő barátot mentettünk meg.
Gyönyörű a program, nagyon szépen fut, egy varázslatos kis kalandjáték az Astro Bot. Profin kihasználja a DualSense kontrollert, egy élmény az egész. Pofon egyszerűen kezelhetjük robotkánkat, akivel főként szökdécselni és verekedni fogunk. A dolog pikantériája, hogy sokszor egy adott felszerelést kell használnunk célunk elérése érdekében. Ezeknek általában a verekedés mellett van haladási funkciójuk is, például a kinyújtható bokszkesztyűkkel kapcsolókat aktiválhatunk, ajtókat zúzhatunk be, lengedezhetünk. A háti rakétaként működő csirke és kutya felszerelésekkel vertikális és horizontális utat tehetünk meg, így elérhetjük az alap esetben áthidalhatatlan távolságokat. Egy vasszerkezetet magunkra húzva golyóvá változhatunk, így védve leszünk a csapdáktól, az ellenséges támadásoktól. Egérként összemehetünk és teljesen más perspektívában láthatjuk a dolgokat, ami zseniális húzás, nagyon látványos. De ez csupán egy kis része az Astro Botban található finomságoknak, sokfajta ketyere és képesség kapott helyet. Vegyíteni már nem akarták őket, majd talán a következő részben. A zenék, a hangok is kellemesek, rendes beszéd nincs, de minden leolvasható Astro „arcáról”.

Minden helyszín egyedi, a 2020-as Astro’s Playroom egy demónak érződik mellettük. A tematikusan felépülő területek szép pályacsokrokat eredményeznek, ahol öröm a felfedezés. Nem igazán tudtam azt mondani egyikre sem, hogy fantáziátlan, vagy hogy szeretnék túl lenni már rajta. Jó volt benézni minden zugba, megtalálni a titkos puzzle-darabkákat, a kijáratokat a spéci pályákhoz. Illetve kiemelve a szoftver legtutibb részét: a barátok mentegetése is nagyszerű dolog.
A legyőzött bossok után jutalomjátékként egy igazán különleges szint válik elérhetővé, ahol felvehetjük az adott hős formáját, használhatjuk a fegyverét, és lényegében tiszteleg is a pálya az adott franchise előtt. Öt ilyen szint van, ezek annyira szuperek, hogy picit pityeregtem a kihagyott ziccerek után, és ekkor tudatosult bennem, hogy a LittleBigPlanethez hasonlóan ebben a szériában is végtelen a lehetőség, csak győzzék kiaknázni. Konkrétan más klasszikus videojátékokat lehetnek képesek vele elmesélni a jövőben.

Az Astro Bot a legerősebb PlayStation fan service-szel dolgozik, amit az elmúlt közel 30 év alatt láthattunk. Több tucat, vagy is miket beszélek, közel száz karakter található a játékban, akik valamilyen PS-exkluzív figurák (vagy voltak a maguk idejében). Kazuya Mishimától (Tekken 1994) modern korunk hőseiig szinte mindenki felvonul. A legcsodálatosabb karakterek, akikkel találkozhattunk a PS1-5 érából megtalálhatóak benne. Gondolj egy merészet, szinte biztosra veszem, hogy megtalálod a kedvencedet. Jómagam kiugrottam a bőrömből a Katamari hercege, a Resident Evil zombiölői és az Onimusha Samanosukéje felbukkanása után. A megmentett pajtások pedig a romokban álló PlayStation 5 köré csoportosulnak, ha sikerül kitekerni a masinából a hozzájuk tartozó díszletet, akkor új emote-ot is kapnak. Bámulatos, hogy mennyi energiát öltek ezekbe a pár másodperces kis szösszenetekbe, de valóban megdobogtatja a PS-családot és programjait szeretők szívét.
Úgy gondolom, elérték a készítők a céljukat, hiszen sikerült mosolyt csalni az arcomra, és mivel az Astro Bot egy remek 3D platformer, így biztos vagyok benne, hogy a konzollal még csak most, vagy pár éve ismerkedők is megszeretik majd. Egyedül azt hiányoltam, hogy a figurák nem kaptak egy rövid leírást (mondjuk, hogy mikor, milyen címben debütáltak), ez simán elfért volna. Ez a játék igazából 30 évnyi PlayStationözés megünneplése, amit vétek kihagyni. Ráadásul a stuff magyar nyelven így játszható, bár a gameplay teljesen nyelvfüggetlen. Nálam simán az év játéka egyik nagy esélyese az Astro Bot, remélem, sokan örömötöket lelitek majd benne.