The Elder Scrolls V: Skyrim (Ismertető)

Mások vagyunk, de nekem a Skyrim nagyon tetszik.

>>Asszem azért mégis a klasszikusabb rpg-ket tartom többre sztorival, taktikával! Nwn, Dragon Age stb!

Vagy hatszor elkezdtem a Nwn-t és nem igazán tetszett mindig abbahagytam.

Ezt a játékot le nem tudom tenni.

Valahogy idézi nekem a Linage2-őt csak single player.
(Az is olyan volt, hogy nem tudtam letenni.)

A WOW meg egyáltalán nem tetszik (Maga a világ nem tetszik).

Csak ajálani tudom mindenkinek próbálja ki.

Chris

Most belenéztem a skyrimbe! Értsd elcsesztem a hétvégém miatta!
El lehet vele játszogatni, de kicsit túl nagy a hype körülötte, kb úgy, mint anno diablo-nál...! Szerintem sok embernek ez az első rpg-je vagy ilyesmit tudok elképzelni...!
Asszem azért mégis a klasszikusabb rpg-ket tartom többre sztorival, taktikával! Nwn, Dragon Age stb!

A mászkálás is elég sok benne! Meg annyira sose voltam oda a kvázi végtelenített játékokért (simcity, sims, mmorpg-k stb...)!

Arra mondjuk kiváncsi lennék h egy jó mage karaktert lehet-e csinálni ami megállná a helyét magas szinten! Maximum melee karakterrel játszogatok egy kicsit!

Szerintem a Jedi Knightban remekül megoldották a kardozást, a fegyverek ugyanis valóban találkoznak, nem értem, mi nem tetszik rajta. Skyrimben viszont tényleg elég gyatrára sikeredett a közelharc, de némi gyakorlással egészen bele lehet jönni.
Ami pedig a "mászkálsz a világban, de a főszállal nem történik semmi" dolgot illeti, hát az tényleg nem túl életszagú, de ha csak a fő küldetést csinálod, nem fejlődik úgy a karaktered, meg szerintem egy csomó dologból kimaradsz, bár még nem játszottam végig, úgyhogy ez csak feltételezés részemről. Ennek kiküszöbölésére vonatkozóan viszont nem kell mindenféle programozói vagy játéktervezői bravúrokra gondolni. Morrowindben gyönyörűen megoldották azzal, hogy nem sürgettek azzal, hogy fúfúfú, most azonnal szaladjál és csináljad, különben jaj jaj jaj, közben meg nem történik semmi, hanem mindenhol azt mondták, hogy tessék, itt ez a fegyver vagy ital, varázstekercs, zsák pénz vagy akármi, menjél, fejlődjél a világban, aztán csináld a küldetést.

„Más kérdés, hogyha tápolni akarsz és csinálsz 200 Iron Daggert, akkor nem szerepjátékkal játszol. ”

***

Ezzel vitatkoznék. Nagyon is lehet szerepjátékos elem egy szakma vagy képesség gyakorlása, tökélyre fejlesztése. Lehet, hogy te sosem csináltál egy dologból sokat egymás után, hogy megtanulj valamit, hogy nem olvastál el egy adott leckét többször, hogy eszedbe vésd, de gondolj akkor egy zongoraművészre, aki akár napi nyolc-tíz órán keresztül játszik egy rövidke darabrészt csak azért, hogy tökéletes legyen a végén. Vagy az énekes, aki órákig „csak” skálázgat. Beszélhetünk más ágazatokról is, a művelői mind hasonlóképpen cselekszenek, ha választott szakmájuk művészévé, mesterévé akarnak válni. Miért nem szerepjátékos cselekedet az, ha valaki 100 kést csinál, vagy tűzlabdákkal dobálja a falat (Morrowind) akár? Nézd meg az NPC-ket: azok is csinálják (College).

Ezt mondom en is, hogy attol fugg milyen nehezen jatsza a jatekot. Mert nem mind1 am hogy konnyu fokozaton 30 as vagy experten

Ha addig Experten tolja, és ott felpasszolja Masterre, akkor vért fog köpni minden bokornál Szóval azért nem eszik azt olyan forrón. A célkeresztet is ki lehet kapcsolni, meg ilyenek... Megfelelő beállításokkal kurva nehéz is tud lenni ez a játék!

Respect is not given. It's taken.

Chh, attol fugg milyen nehezsegi fokozaton jatsozl 30 as szinten...

Én azért 9.5-öt semmiképp nem adnék rá.

A grafika 9
A hang 10
A játszhatóság meg úgy 6 vagy 7

Az eleje még tök izgalmas, aztán 30. szinttől nincs kihívás A sztori meg sablonos. Egyszer azért végig lehet játszani. Az év játékától messze van. Az nálam a Deus Ex.

Szeretem a M&B-et, de az is csak csapkodás.

Hehe, de en billentyuzetre gondoltam

Az eddigi mozgásvezérelt próbálkozások többnyire kimerültek az eszetlen püfölésben.

"....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/

Kar hogy eddig nem csinaltak vivos sport jatekot, kinectel(vagy nelkule) valami nagyon jo lenne Ha egy olyan jatekot kiadnanak, akkor talan a tobbi, jatek fejlesztok is kapnanak ikhletet belole. Es valoszinubb lenne, hogy csinalnanak egy hasonlo harcrendszerel ellatott rpg-t.

@Kristályszív: A Mount and Blade (és akkor már egyből inkább a Warband) a te embered. A harcrendszere a mai napig szívszerelmem.

Nem pont ilyenekre gondoltam, ez mind azzal a techikával operál, hogy ha épp átsuhintok az ellenfél kardján, akkor hang- és vizuális effektet generál, amitől úgy tűnik, hogy vívnak. Jedi Knighban ezt még megdobják akora villanással, hogy ne is lásd, hogy igazából mi van, mert az poén, amikor átvágnak a lézerkarddal és nem halsz meg. De attól még az ellenfél harcával nincs összehangolna a hős harca, igazából nincsenek interakcióban egymással.

Hirtelen ezt találtam, ami ugyan előre meghatározott animáció, de érthető, mire gondolok:
http://www.youtube.com/watch?v=K3cpHQEQ9w4

Valóban, FPS-ben nehéz. Igazság szerint a Dark Messiahnál kidolgozottabban nehéz elképzelni, mert nem egyszerű irányítani. De az Obliban nagyon poén volt az előrenyújtott karral, szinte csuklóból vagy vállból kaszálás.

Ha a kardvívás a lényeg, akkor a Kollégák által ajánlott címeken kívül a PoP sorozat az egyik legjobb ebben. Az AC harci jelenetei is jól sikerültek, legalábbis nekem megfelelnek !

Amúgy emlékeim szerint az Oblivionban lehetett mindenféle spec. csapásokat bevinni (hosszan lenyomott egérgomb + valamelyik irány). Volt belőle 3-4 féle, ami kicsit feldobta a harcot. Persze előtte rendesen fel kellett fejleszteni a harci képességeket is.

Alapvetően belső nézetű kardozós játékot nem egyszerű csinálni, kevésbé lehet a számtalan stílust és mozdulatot kielégítő formában belevinni, mint a ravasz húzogatásából és célzásból álló lövöldözést.

"....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/

Jedi Knight sorozatban is lehetett "vívni". Abban is volt már "kardtalálkozás" stb...

"Whore" is just another way to say "I love you"!

Próbáld akkor ki a Die by the Swordöt, abban pont az volt a lényeg, hogy a készítők igyekeztek vívószimulátort összehozni.

Nem játékokhoz viszonyítok, hanem regényekhez és a jobb filmekhez. A DAO karakterei alapjáraton nem lettek volna rosszak, ha kicsit jobban élnek is, a karakterfejlődés pedig nem annyiból áll, hogy feltornásszuk a tetszés-indexünket náluk és jobban viszonyulnak hozzánk. (Mondjuk Oghren nagy forma volt, szó se róla.) Nem azon van a hangsúly, hogy adott esetben kivégzünk-e valakit vagy befogadjuk a csapatba, és hogy ez mennyire dönti el a végkifejletet, egy karakter nem ettől lesz háromdimenziós. Ezt röviden nem lehet elmagyarázni, célszerű elolvasni mondjuk Syd Field Forgatókönyv c. szakkönyvét, ami nemrég jelent meg magyarul, vagy a régi, de hasznos A drámaírás művészetét, Ergi Lajostól. Ám lehet, hogy a technológia még nem tart ott, vagy nincs pénz jó forgatókönyvíróra. (Beláthatjuk, manapság Hollywoodban is kevés jó van.)

Namost a Skyrimben a főszereplő karakter mi vagyunk, tehát ő kénytelen a sablon hős lenni a lawful goodtól a chaotic evilig terjedő skálán, ez igaz. De valahogy - számomra - mégsem tűnik túl stílusosnak. Azonban van egy elméletem, miszerint a kiadók mindig pont csak annyit akarnak kihozni egy játékból, amennyi feltétlen szükséges. Kell potenciál a folytatásnak is, nem művészkedhetnek a készítők korlátok nélkül. Úgyhogy nem vesztettem el minden reményem, hogy a TES egyre csak jobb lesz, de mindenképp lassan, mert túl nagy a hype. Egyszer talán beletesznek egy rendes swordfightot is.

(Amúgy ez is egy érdekes pont, ami olyan, mint az élő, haladó háttérvilág, tehát hogy ez nincs. A kardozás. Minden egyes játékban annyi a kardozás, hogy csapkodom az ellent, eltalálom és vérzik, lemegy a HP-ja és tovább ugrál. TPS-ben ez fokozottan bénán néz ki, a két karakter csapkodja egymást és rendre átvág a másikon. Mikor lesz vívás, tehát hogy a kard/pajzs/páncél találkozik is? Biztosan megvan erre a technológia, mert iskolában kísérletképpen sablon-formákkal már csináltak ilyet a haverok szakdogaként. Annyi a lényege, hogy a kardnak és testtartásnak meghatároznak pár tucat - minél több, annál jobb - pozíciót, és a lehetséges átmeneteket animálják, végül összepárosítják őket aszerint, hogy melyikek képesek találkozni is. Manapság legföljebb a kivégzéseknél találkozni hasonlókkal.)

Mielőtt szóvá tenné valaki: nem játszottam ugyan végig a ME-t, de azt tudom, hogy nagyon jó a története, ezért hivatkoztam rá is.

"....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/

Egy spoiler feliratot, vagy a taget nem ártana használnod, ha egy játék lényegi eseményeiről írsz, még ha csak felsorolásként zárójelben is. Nem biztos, hogy mindenki végigjátszotta már a ME-t, pl. én sem. Légyszíves legközelebb szólj, ha spoilerezel!

Hogy ne csak OFF legyen: minden dolog (étel, ital, film, zene, könyv, játék, akármi) vagy tetszik valakinek, vagy nem. Nekem speciel a Bethesda játékai jelentik az igazi crpg-t. A Bioware nálam csak a második, igaz csak egy paraszthajszállal lemaradva. A Skyrim esetében gyakorlatilag egy online játékkal vetekedő tartalmat kapunk kézhez. Van benne fő történet, de itt most nem az a legfontosabb, az, mint a cikkben is írtam, csak amolyan bevezetés a játék világába. Ez eddig a legkurtább, legkevésbé kidolgozott TES történet, de sokunkat ez mégsem zavar. Annyi mindent ajánl még a játék, hogy a fősztori gyakorlatilag eltörpül mellettük. Itt élhetsz, lehetsz jó, lehetsz rossz, lehetsz akárki. Ez benne a legjobb. Amikor egy baromi erős, lebilincselő történettel megkomponált játék (pl. Baldur's Gate, Jade Empire, ME,...) véget ér, akkor nekem mindig nagyon erős hiányérzetem támad, és bennem is marad jó ideig. A DAII esetében is ez volt. Az a jó, hogy itt ilyen sosem történhet meg.

Az viszont tény, hogy kicsit furcsa, hogy nem megy "időre" semmi. Az Oblivionban ez még kirívóbb volt, ha lehetséges. Sorra nyíltak a kapuk, de te simán kóricálhattál amerre akartál hetekig, azok szépen megvártak. Ennek orvoslása mindenképpen érdekes, új irány lehetne a számítógépes szerepjátszás történelmében.

"....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/

Az ME2-höz:

A BioWare kiadott egy patchet vagy mit (amit egyébként a PS3-as tulajoknak csináltak, hogy tisztában legyenek az első résszel), amikor is ha úgy kezded el a játékot, hogy nincsenek mentéseid az első részből, akkor egy képregény formájában Shepard elmeséli az első rész eseményeit, és a fontosabb döntéseket (Ashley vagy Kaidan haljon meg, lelövöd e Wrexet, párkapcsolat, a tanács sorsa) te magad választhatod meg. Szóval amiatt, hogy elvesztek a mentéseid ne hagyd ki, mert sokat veszítesz.

Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!

Igen, azért a DAO-ban a karakterek elég egyediek voltak. És meg merem kockáztatni, hogy azok emelték fel a fő sztorit is. Nem voltak unalmasak.
A 2-ről én sem tudok nyilatkozni, mert nem kezdtem bele.
A ME-ben is a fő történet szál volt a fő erősség. Szerintem ott voltak gyengék a karakterek, mármint nem volt akkor a hatásuk a fő történetre.
A ME2-t nem tudom. Sajnos úgy játram, hogy letöröltem a ME mentéseket. Majd egy hétre rá kiderült, hogy be lehet vinni az ME2-be. Akkor nagyon ideges voltam, de hát ki tudta? Ezért nem vittem végig még a 2-t, mert az 1-et is újra végig kellene vinni.És nincs időm.
Visszatérve a Skyrim-re, szerintem nem lehet összehasonlítani se a DAO-val sem a ME-vel. Más. Aki szereti, annak tetszik és a hibái ellenére játszik vele és kiáll mellette.

Lidl

" a DAO sem volt hatalmas durranás...karakterek is unalmasak voltak. "
Ember te miről beszélsz?

Amennyire láttam és hallottam, az Oblivionéhoz nagyon hasonlatos, csak sárkányokkal. Ebben jelen cikk is megerősít.

Lidl: Egyetértek, a DAO sem volt hatalmas durranás, mára ami a sztrorit illeti, és a karakterek is unalmasak voltak. (A 2. részről nem nyilatkozom, annyira nem tetszett a mangajátékokra hajazó játékstílus, a puritán interface, az animáció, meg minden úgy általában, hogy nem voltam hajlandó csak a történetért belevágni.) Ideje volna több regény-adaptáció játékot készíteni, mert vannak azért érdekes történetek.

Egy idegen példával élve, a Dr. House mekkorát robbant a szarkasztikus, flegma, bunkó főszereplőjével. Egy érdekes karakter, nem sablon. Egy film, egy forgatókönyv két részből áll: karakter és cselekmény - ha az egyik egyedire sikerül, nyert ügyünk van. A TES esetében a cselekményre kell tenni a hangsúlyt.

És jó, hogy kiemelted a háttér-eseményeket, a fő szál háttérben történő haladását, a mai RPG-kben ezért nem él igazán a játék. Mass Effectben sem. (Bár rebesgetik, hogy a 3. részben nem lehet majd túl sokat lébecolni, mert közben romlanak az esélyeink a Reaperek ellen.)

Elég nehéz a fő történeti szálról úgy nyilatkozni, hogy nem játszotta végig valaki. Egészen az utolsó pillanatig történhet olyan fordulat benne, a emelhet a szintjén.
Amúgy valljuk be, elég nehéz ebben a múfajban is eredetit alkotni. Szinte minden ötlet előjött már itt ott az RPG műfajban, tehát minden tekinthető sablonosnak. A korábban emlegetett DAO sem volt valami nagy újítás. A főhős megmenti a világot a veszedelemtől. Volt azért benne sok apró fűszerezés, ami a jelenlegi szintre emelte.
Jelenleg nem nagyon tudok a főszálról nyilatkozni, mivel kb. 2 hete nem haladtam rajta. Csak a mellék küldiket csinálom, vagy kalandozom.
Az viszont egy jó ötlet amit Krisztályszív burkoltam említett, hogy amíg nem foglalkozunk a fő történettel, azért az még haladhatna. itt ilyen nincs, de igazán még sehol máshol sem láttam semmilyen játékban. A DAO-ban is, csinálhattad bármeddig a mellék küldiket, az istennek sem érkezett meg a veszedelem
A főszál nem-követése miatt nem céltalan lesz a játék. Csak akkor, ha azt szereted, ha irányítanak. Ha nem a fő küldetést követed, akkor az csinálod, amit akarsz. Más kérdés, hogyha tápolni akarsz és csinálsz 200 Iron Daggert, akkor nem szerepjátékkal játszol. Ezzel az erővel használhatsz cheat kódokat is. (Vagy belenézhetsz a DM fuzetében amíg pisil ) És igen, ez hasonlít egy kicsit a SIMS-hez. Tulajdonképpen egy másik élet ez.
Ha én úgy döntök, hogy felfedezem a dél-keleti területet, akkor lehet, hogy 1 hetembe telik, és nem foglalkozom a fő szállal, de élvezem és szerintem ezt kell nyújtania egy játéknak, hogy jó legyen. Ezért csinálták, hogy a játékos élvezze.

Lidl

Miért, milyen is az a semmilyen főszál?

Félreértesz, ott ültem mellette, nem gameplayt láttam. (Az a God of War, amit végignéztem elejétől végéig a YouTube-on, mert úgysincs rá remény, hogy PS-em legyen. ) A saját gépemen az Obli is csak low grafon fut.

Átélés-nem átélés, egy regényről is csak hosszú pihentetés után lehet kritikát írni. Amikor már nem ragad úgy magával, hanem látjuk a nyelvi, fogalmazási hibákat, a töréseket a drámai ívben, miegymás.

"Ez abszolút nonszensz." - Értem, persze van némi fő szál, de az milyen...

Eredeti atmoszféra: Egy csávó odafut hozzám, hogy adjak neki 10k aranyat mert egy daedric princeszel rávettük, hogy csapjon szét pár zsoldos között egy sapkáért, részegen epic moment majd hozzáteszi, többé ne keressük, mert túl sok vagyunk neki

nekem mind1 ki mit gondol a játékról, nekem iszonyat nagy élményt nyújtott. Elsö elder scrollos játék amivel játszottam természetesen, a morrowind volt . Skyrimbe meg az tetszik, hogy olyan sok visszautalás van a morrowindre, hogy az hihetetlen. Tudom, hogy a folytatása, de akkor is meglepett. Nem olyan mint az Oblivion. Az egy kicsit monotonabb volt. Mondjuk hiányoltam az acrobat meg atletic skillt, amivel 200 métereket lehetett ugrani

Tudod, abból kiindulva, hogy te egy gameplay videót láttál meg az állítólagos haverod véleményéből érvelsz, sem téged, sem az érveidet nem lehet komolyan venni. "Összekeveritek a fő szál nélküliséget a szabadsággal." Ez abszolút nonszensz. Kicsit olvasgass bele a játék topikjába (ne ebbe, hanem a másikba) a megjelenés után, és rájössz, hogy miért. Nekem ennél többet nincs kedvem hozzáírni a hsz-edhez.
Ha valamiről kritikát akarsz írni akkor azt a valamit előtte éld át előtte és tapasztald meg, ha pedig nem akkor meg ne írj róla úgy, mintha már mindent tudnál róla..

(Mi a baj azzal, ha nem játszottam valamivel? Ne mondd, ha megnézel egy gameplayt - plusz jelen esetben a gameplay gamerétől még kérdezhetsz is -, akkor nem tudsz véleményt mondani valamiről. Ami ezen felül áll, az mindössze az irányítás. A külső személés viszont segít objektívnek maradni, nem fogjuk csupán a játékélmény miatt elfogultan elnézni a hibákat.)

Összekeveritek a fő szál nélküliséget a szabadsággal. Sajnos a játékkészítők is. Attól még, hogy én oda sem bagózom a hősömmel és 100 km-re egy fogadóban vetkőztetem a szajhákat, még történhetnének a körülöttem lévő világgal drámai események. Hogy szemléletes legyek, ledobnak valahol Középföldére, és végtére is végigkalandozhatnám a dolgot Frodóékhoz csapódva, vagy egy egyszerű zsoldosként, vagy elmehetnék hazaárulónak és kémnek, vagy bármi. Tökéletes szabadság. De közben a háttérben van egy normális, érdekes alapot adó főszál, aminek ha akarok, a része lehetek. Namost az Oblivionnal huzamosabban játszottam is, arról tudom, hogy a fő szálat nagyjából minden fontos eseményével együtt három mondatban le lehet írni, plusz elég monotonná vált. A Skyrimot némileg mentik a mellékküldetések, de a háttér itt sem tűnt összetettebbnek vagy jelentősebbnek. Érted, micsoda szabadság, mert ha akarok sem lehetek része semmi ilyesminek, mert szimplán nincs. Papír-RPG-ben akkor fordul elő ilyen, ha a mesélő nem túl kreatív.

Számomra kissé céltalannak tűnik a dolog, de ami azt illeti, sokan szeretik ezt a céltalanságot. Különben nem lenne olyan népszerű, ha nem a legnépszerűbb játék a Sims. Voltaképp ez is egyfajta Sims. Engem csak az szomorít el, hogy ennél több is lehetett volna anélkül, hogy bármit el kellett volna venni belőle, vagy hogy a jelenleg elérhető játékvonalat elhagynák. Lehet, hogy még ilyen terv is volt, de a pénz közbeszólt.

Viccelsz? Itt van előttem a polcon, mármint az Arcanum(is). Csak végig kéne egyszer már tolni Amúgy meg a játék fórumtopicjában már kifejtettem a véleményem ezzel kapcsolatban. Megint csak azt tudom ismételni, amit már más is emlegetett, hogy t.i. a Skyrim minden hiányossága abból fakad, hogy ez a világ első, kizárólag single player MMO-ja. Hiába a végtelen szabadság meg az aprólékosan kidolgozott interaktív világ, amihez foghatót eddig csak a Gothicban meg a Risenben láttam (Oblivion, Morrowind valahogy kimaradt), ha nem tudsz benne mihez kezdeni és jobb híján maga a tápolás válik céllá.

Úgy látom van itt pár old school RPGs: a Skyrim számomra kb olyan, mintha egy asztali RPG-ben nem lenne KM, csak mindenki megcsinálná a kis karakterét és időnként bemondanák, hogy "megvolt ez vagy az a küldetés, közben léptem 5 szintet", vagy "veszek 100 vasöntvényt meg 100 bőrszíjat, gyártok belőle 100 db tőrt, eladom, smithing +20 ,speech +10" stb. A KM illetve ez esetben a tervezők felelőssége, hogy biztosítsák a játékosoknak a lehető legszélesebb cselekvési szabadságot, de úgy, hogy közben ne essen szét a dolog, haladjon azért a kaland is és a játékosok ne érezzék, hogy nagyon terelgetve lennének. Ez, pontosabban ennek a hiánya az, hogy viszonylag hamar céltalanná válik a Skyrim. Mondom ezt annak ellenére, hogy egyelőre eléggé rá vagyok kattanva, mert a mellékküldetések között meg van pár tényleg eredeti és azért van egy atmoszférája az egésznek

KATPOL.BLOG.HU - "Only the dead have seen the end of war"

+1
Bár a BG széria áll közelebb a szívemhez, de a Fallout1-2 mellett az Arcanum az, ami leginkább hozta a hagyományos pen&paper RPG-k "érzésvilágát" mind a küldetések megoldási módozatai, mind a harcrendszer, mind úgy cakum-pakk az egész minden tekintetében Kár, hogy nem sokan emlékeznek már rá, pedig egy gyöngyszem volt a maga kategóriájában.

Illetve a Greyhawk: ToEE-t meg kell még említeni. A harcrendszere a mai napig annak a játéknak a "legerpégésebb". (Gyakorlatilag ami a D&D 3.5 kiadásában benne volt, azt tudta és kezelte a program, természetesen körökre osztott harcrendszer formájában) Kár, hogy számos más ponton igencsak csak középszerű lett.

Endure. In enduring, grow strong.

Való igaz, a 2. már jobbra sikeredett "de a terület sebző varázslatok nem sebzik a csapattársat, és az az is fejlődik aki nincsa csapatban", dolgok miatt meg túl könnyű lett...

"Whore" is just another way to say "I love you"!

Nekem az NWN nem igazán jött be, elvette tőle a kedvem, hogy nem lehetett komolyabb kapcsolatot kialakítani a társakkal és kalandozni is csak egyszerre egyet vihettem magammal. Tehát szerintem elég sok RPG kenterbe verné az NWN1-t.

Azért van egy kis különbség a kettő között, míg az egyik egy tényleg TELJESEN szabadon bejárható világot ad ahol lényegében nem is a fő történeti szál a lényeg hanem hogy az adott játékterületet szabadon BÁRKI bőrébe belebújva, a saját szájízed szerint "alakíthatod"(céh háborúk stb.), míg a másik, viszonylag szabadabban de mégis megszabja hogy milyen úton vidd végig minimális útvonal eltéréssel. Az egyikben te magad meséled el a történetet magadnak, a másik elmeséltetteti veled a történetet, és mindkettőnek megvan a saját remek hangulata. Nem tetszhet mindenkinek. De határozottan van különbség a kettő között.

Amúgy érdekes, Arcanum című remekművet senki nem emlegeti fel, pedig van olyan jó mint a BG, némely szempontból jobb is, de hogy a NWN-t simán kenterbe veri az biztos.

"Whore" is just another way to say "I love you"!

BioWare játékai sztori orientált és taktikai rpg. Ezzel szemben az Elder Scrolls széria nem a fő történeti szálra helyezi a hangsúlyt. Sőt...aki már játszott az előző részekkel az nem is várt el csavaros, fordulatokban gazdag történetet. Itt a szabadságon van a hangsúly, itt tényleg oda mész ahová és azt csinálsz amit akarsz. Szinte semmiben sem korlátoz a játék, a világ él és lélegzik, az emberek nappal dolgukat végzik, este bemennek a kocsmákba, vagy lefekszenek aludni, beszélgetnek egymással...stb. Az, hogy ez neked nem jön be az ízlés dolga, de ez nem a játék hibája és attól, hogy neked nem tetszik még nem rossz.

Nagyon sok a különbség az általad említett "etalonok", és a Skyrim (illetve a Bethesda szerepjátékai) között. Igen, mindannyian szerepjátékok, de ennyi a hasonlóság. A Toyota Corolla is jármű, és a MANN kamion is az. Itt nem a történet a legerősebb elem (bár az sem rossz), hanem a végtelen szabadság, lehetőség és tartalom, amit a program kínál. Itt nem történik meg az, hogy XY-t mindig ugyanott, ugyanabban a testhelyzetben találod, de csak ha dolgod is van vele, és az sem, hogy egy keresztbe tett fűszál képezi az akadályt a gondosan eltervezett pályavonal határaként. Ez a felhasználók túlnyomó többségének nagyon tetszik, de természetesen akad olyan játékos is, aki jobban szereti a kötöttebb, szigorúbb szabályrendszerű játékokat. Ezért vagyunk mindannyian különbözőek. Te az utóbbi táborba tartozol, akinek nem tetszik a Skyrim stílusa. EZ esetben ez a kisebbséget jelenti, de evvel semmi baj nincs, ez viszi a világot előbbre.

"....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/

Mitől is két különböző műfaj? Persze nem teljesen egyforma, de akkor pl. DAO név alatt dobták volna ki, nemdebár? Két játék létezik: jó és rossz, de ha mindenáron sarkítani kell, árnyalás nélkül ez az utóbbi inkább.

Srácok hihetetlen, hogy mennyire nem tudjátok helyén kezelni ezt a játékot. A BioWare Mass Effect-jei, a Dragon Age-ei, BG-jei és NWN-je teljesen más kategória, teljesen más stílus, mint a Bethesda játékai. Hiába RPG mindkettő, mégis két különböző műfaj.

Azt meg végkép nem értem, hogy hogyan ítélhet meg valaki egy játékot úgy, hogy nem is játszott vele, csak látta...

Jó játék, de ez az öröm-éljen-ömlengszirup érzés nagyon túlzó. A legjobb szó a game-ra a kellemesen semmilyen, bitangbiztosan stagnáló középszerűség. A Bioware Mass Effect 1-2 vagy a DAO magasra pakolt szintjét mint történetvezetés, mint megvalósítás meg sem közelíti. A korábbi remekek (NWN, Baldur's Gate pedig csak grafikában marad el, minden másban elveri)pedig.... 2011-ben ezzel a játékkal kirúgni az ajtót, vagyis elnézést, inkább csikorogva kisomfordálni a hátsó ajtón nem ildomos, de nem biztos, hogy nem kifizetődő.
Na én inkább felszállok sokadszorra is a Normandy-val...míg el nem jön a harmadik felvonása az öreg vasnak...

Én magam nem játszottam vele, csak láttam ismerőst, aki aktív benne. Igaz, hogy Obliban sokkal kezelhetetlenebb volt a harc, de a Skyrimban lévő a sok évvel ezelőtti Dark Messiah-hoz képest elmaradott, mind funkcionalitásban, mint kinézetben. És bizonyára mázlid lehetett, mert nálunk a haverok előszeretettel másznak bele a kard útjába, nem kell, hogy te legyél béna. Csak az ember azt gondolná, hogy 2011 végén, ennyi év fejlesztés után ilyenek már nem fordulnak elő. Na mindegy.

Lidl: szerintem az már rég rossz, ha a fő szálat überelik a mellékszálak. Pontosan erről beszéltem. Nem, ne legyenek unalmasak a mellékszálak - de a fő szálnak kell lennie a legzseniálisabbnak. A Skyrimé viszont a szokásos sablon. Tehát oké, a mellékszálak valóban változatosak és érdekesek, de a fő vonalon nem voltak túl kreatívak a szerzők.

Azért tud ekkorát szakítani most ez a játék, mert - a történetet leszámítva, amiben azért van egy-két jó - ilyen téren mások sem remekelnek, mindenhol van valami idegesítő és alapvető hiányosság. A szerepjátékok terén pedig főleg, ahol a Dragon Age is inkább visszafejlődik, és a Fable-ből is az ezer éves, lufifejes változat a legélvezhetőbb.

Vannak hibái, tagadhatatlan. Sőt, elég sok.
Kezdve a néhol előforduló textúra és geometriai hibáktól (belecsúszik egy tárgy egy másikba) egészen a bugyuta NPC viselkedésig.
A fejlődés, és a karakter is teljesen más, mint egy papír alapú RPG-nél. nem lehet egy lapon emlegetni vele.
És mégis, így egyben szerethető és élvezetes.

Amúgy simán le lehet csapni a társunkat egy jólirányzott csapással, mert idegesítő tulajdonsága, hogy éppen akkor ugrik eléd, amikor a power attack elindul. És a lövésbe is simán belesétál.

Nem is a fő szál története a fontos, hanem az apró mellék szálak. vannak benne elég érdekesek és van olyan érdekes, mint a Mass Effect sztorija.

Lidl

Ja, a sima RPG nálam a dobókockás változatot jelenti...
Mi a mai napig játszunk. Szerintem pótolhatatlan... Jó dumálások, röhögések, hülyek szituk, stb.

"A holtakat el kell temetni. Nem túl mélyre persze, hisz bármikor szükség lehet rájuk." Alyr Arkhon

Tesztelés közben kinyitottam az erkélyajtót, hogy bejöjjön a hideg ! Totál jól ment mindenhez!

A hagyományos rpg amúgy papíros-ceruzás-dobókockás,a táblás már jóval későbbi változat. Nekem is van odahaza jó pár mindkettőből .

"....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/

Valahol olvastam, hogy a lootot lehet a ló táskájába pakolni. Igaz ez? Ha igen hogyan, mert eddig még nem jöttem rá?

"The foolish man puts his trust in luck, the wise man puts his trust in the Emperor."

Srácok! Itt mindenki írja, hogy milyen klassz úgy játszani ezt a játékot, hogy beleéled magad a karakterbe... Szinte fázol, ahogy baktatsz a szélfútta hegyoldalban, vagy felzúdúl benned a vér, ha a Stormcloakok Skyrim szabadságát hirdetik...
EZ RPG!!! Ez a dolga. Ezért találták ki. Fel nem foghatom, hogyan lehet másképp játszani?!
Akik nem így játszák, soha sem játszottak táblás vagy sima RPG-t?

"A holtakat el kell temetni. Nem túl mélyre persze, hisz bármikor szükség lehet rájuk." Alyr Arkhon

Minek a block? Azert van ott a WASD

Megjegyzem: Én a büdös életben nem találtam el barátságos embert közelharci fegyverrel. Ami viszont sztem télleg megérne egy misét, az a verekedés! Kezdjük ott, hogy nem tudunk blokkolni az öklünkkel, ami valljuk be, a bunyózás egyik alapeleme. Aztán ott van a számomra még idegesítőbb dolog: A nézők. Persze, értem én, összegyűlnek nézni a bunyót, de könyörgöm MI A FRANCÉRT kell a képembe jönniük? Nincs idegesítőbb, mikor véletlenül eltalálok egy ilyen vadbarmot, aztán az EGÉSZ város nekem esik, mert én egy terrorista vagyok. Egy nyomorult ütéstől, ami még csak nem is volt szándékos!

Türelem szép erény, kivéve ha az alagút végén közeledik a fény!

Ha felfejleszted a pajzs és kardhasználatot akkor lehet bűvészkedni .. bizonyára nem mélyültél el a közelharc fejlesztésében mert nagy hülyeségeket mondtál .. de én is így gondoltam az elején amikor még low skilled volt a karim. Oblivionban viszont tényleg ennyi volt a közelharc abban igazad van.