No,a
Generation Kill minisorozatot mindenkinek ajánlom (állítólag az hbo jövő hónapban adja le 7 részben)
Nagyon jó film - eddig két részen vagyok túl -, azt kell mondjam, messze nem erre számítottam. Arra számítottam, hogy megint egy "érzelgősömlengős jenki zászló az égben" filmet kapok, de nem. Ehelyett egy vegytiszta, hétköznapi, valós film tárult elém azokról a tengerészgyalogosokról (azok egyik zászlóaljáról), akik elsőnek vonultak fel mélyen északra, Iraki területen. Nincs hősködés, nincs felesleges vérrontás, ehelyett megmutatkozik, hogy lehetünk bármennyire feltüzelt marine katonák, ugyanúgy pánikba esünk, ugyanúgy balfaszok vagyunk. Persze jellemek terén itt is vannak karizmatikusabb és kevésbé olyan személyek: mint ahogy az egész us army egy nagy gyűjtőhelye a különböző nációknak - legyen az brazil, mexicói, bronx-i fekete vagy oklahomai fehér paraszt gyerek -, ugyanúgy rétegződnek a jellemábrázolások is.
Tetszik. Tetszik, ahogy a hosszú évtizedes katonai, parancsnoki láncolat fentről próbálja működtetni a háborús hétköznapokat a végrehajtó szintekig és tetszik, hogy a mai us armyban egy zászlóaljparancsnok után a sstg. (zalj. tiszthelyettes) az "atyaisten": nem a hadnagy, nem a hadműveleti tiszt, hanem a zászlóalj apja, a staffsergeant!
Tetszik. Tetszik, mert a film majd az elején kimondatja: "Mi a legjobb a us marins-ben? Az, amikor leszerelsz, mert visszakapod az agyad!" Egy értelmetlen, logikátlan világot csinálnak amúgy értelmes, jobb sorsa érdemes emberek, akik felvállalták a legveszélyesebbet: harc közben halni meg olyanért, amelyet abban a pillanatban fel sem fognak, amint egy 5,56-os áthalad a koponyájukon.
Tetszik. Tetszik, mert a film monumentálisan ábrázol egy sajátos gépezetet, logisztikát, amely mögött 7 ezer ember áll, technikával, ellátmánnyal, mindennel. Kiváló operatőri munka kíséri mindezt.
Tetszik.Tetszik, mert itt is bizonyságot nyer, hogy az emberek, a hadvezetések soha, de soha nem tanulnak a hibájukból. Igaz, Mogadishu példája már messze van időben, de az ötlött fel bennem: ezek elfelejtették azt a taktikai tévedést - amely sok fiatal katona életébe került - amikor Humvee-kel végiggrasszáltak a szűk utcákban? Úgy látszik igen: a "dicsőség" elérése elvakít minden tragikus tanulságot, ám ezúttal, akkor és ott szerencséjük volt a jenkik három századának abban az iraki kisvárosban.
A filmben - sem az elején, sem közben, sem a végén - nincs semmi zene. Ezt a filmet így kellett megcsinálni: koszosra, porosra, köpködősre, disznóságokat megeresztve, mert a Generation Kill-hez nem illetek volna a BoB-hoz hasonló, szívhez szóló dallamok, magasztos emberi megnyilatkozások. Ott kellett, itt nem. Ebben a filmben a bajtársiasság is már amolyan 21. századi: köszönő viszonyban sincs egy 506. Easy company-hez, de azért együtt vannak, mert kötelezi őket a "Semper Fidelis" jelszava!
Hua! Ajánlom mindenkinek, nem fog csalódni, aki szereti a katonaságról, háborúról szóló filmeket.