Csajozás!!!:) - csajok és pasik

"A válasza erre az volt, hogy nem tudja, mert mint pasi tetszek neki, meg mint ember nagyon szeret, de inkább barátságot szeretne csak, semmint párkapcsolatot, mert ismeri magát, hogy ha mi egyszer szakítanánk egy örök életre megbánná, hogy nem beszélhetne velem úgy mint eddig."

Mondanám, hogy az eseted teljesen egyedi, még soha nem találkoztam ilyennel, de az az igazság, hogy már ebben a topikban is rengetegen írtak le hasonló történeteket. Ha jól emlékszem, egyikből sem lett később komoly kapcsolat, de lehet, hogy tévedek. Soha nem értettem, hogy egy ilyen szituációban - általában a nők - miért kezdenek el rögtön a szakításról beszélni, hacsak nem azért, hogy lerázzák a másikat. Szerintem, ha valaki szerelmes a másikba, akkor meg sem fordul a fejében, hogy mi lesz, ha egyszer majd szakítani fog az illetővel, mert ezt vagy el sem tudja képzelni az adott pillanatban, vagy legalábbis nem érdekli őt. Ilyenkor az érzelmek vezérlik az embert, nem a racionális gondolkodás, ha pedig mégis, akkor nincs szerelem. Azt nem mondom, hogy később sem lehet, de jelen pillanatban ez elég reménytelen helyzetnek tűnik. Azzal biztosan nem veszítesz semmit, ha egy darabig nem keresed, legfeljebb megkérdezi, hogy mi ennek az oka. Ha pedig mégsem, az is jelent valamit.

Üdv újra mindenkinek! Úgy néz hatalmas szarba sétáltam bele, amit bánni egyáltalán nem bánok, de most meg nem tudom, hogy mi tévő legyek...

A sztori ott kezdődött, hogy van egy nagyon kedves, aranyos szépséges lányka, akit úgy kb 4-5 éve ismerek. Nagyon kedvelem, és történt, hogy 3 hete szakított a barátjával. Én amolyan közeli jó barátja vagyok, és megkért, hogy ugyan találkozzunk már, mert olyan rég találkoztunk már(kb tavaly tavasszal). Megígértem neki, hogy elmegyek hozzá ha semmi nem jön közbe nekem, és el is mentem hozzá Komáromba(legalább hódolhattam kedves hobbimnak a vezetésnek) és egy nagyszerű délutánt töltöttünk együtt, és bár most szakított a barátjával, de szerintem én belezúgtam. Amíg vele voltam, addig nem kérdeztem meg, hogy lehet-e valami kettőnk közt, mert egyrészt nemrég szakított a barátjával másfél éves kapcsolat után, és a helyzet az, hogy tulajdonképpen míg nála voltam, kb 3 órán át csak egymás mellett feküdtünk és beszélgettünk, átöleltem, és rengeteg csókot váltottunk.

Mikor megismertem, az első pillanattól kezdve belém volt esve vagy 1 éven át. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy valaha vonzódni fogok ehhez a tüneményhez, mert régen mikor megismertem, még csak 14 éves gyerek volt, és közel sem volt ilyen szép nőies arca, és teste és meg kell hagynom, rendkívül kellemes társaság akivel bármiről eltudok beszélgetni. A probléma ott van csak, hogy a találka után beszélgettünk online meg mobilon és kitárgyaltuk, hogy mind a ketten milyen jól éreztük magunkat, meg örült neki, hogy elmentem hozzá, mert legalább jobb kedve lett, és én ekkor rákérdeztem, hogy elképzelhető lenne-e, hogy kettőnk közt idővel lehet-e több mint barátság. A válasza erre az volt, hogy nem tudja, mert mint pasi tetszek neki, meg mint ember nagyon szeret, de inkább barátságot szeretne csak, semmint párkapcsolatot, mert ismeri magát, hogy ha mi egyszer szakítanánk egy örök életre megbánná, hogy nem beszélhetne velem úgy mint eddig. Hiába mondtam neki, hogy rajtam nem múlna, hogy beszélgessünk egy olyan szituációban is, de amilyen tündér, el nem tudom képzelni, hogy valaha is megváljak tőle, ha valaha összejönnénk . Nem tudom mi tévő legyek, szombati találkozásunk óta folyamatosan ő jár az eszemben, nem tudok nem rá gondolni, nem tudom elhinni, hogy ilyen mély és hathatós benyomást keltett bennem, de ennek én csak örülök. Úgy érzem nem akármilyen lehetőséget szalasztanék el, ha nem jövök össze vele.

Mit tudtok tanácsolni, mit tegyek? Kész gyötrelem csak ülni és várni. Jó barátom tanácsát megfogadva, arra gondoltam, hogy most egy darabig nem keresem, hogy kiderüljön milyen reakciót vált ki ez belőle, mert mostanság igencsak körül rajongtam őt a lelkességemmel... Tipp?

Sziasztok!

Ennél a topiknál név, esetleg egyéb változás is várható. Kérjük a törzstagokat, hogy olvassák el a részleteket és segítsenek minket az ötleteikkel!

Fail. Epic fail. It's the same old story again.
"Legyünk barátok. Nem a te hibád. Ne haragudj, stb."
Ha minden alkalommal, mikor ezt mondták, hogy legyünk barátok, kaptam volna egy tízest, gazdag lennék. Ha ezekből lett is volna valami, most én törleszteném az államadósságot.
És de, az én hibám. Talán ha egyszer történne ez, igaz is lehetne. Na de folyamatosan?
Én haragudni? Ugyan már. Max magamra, de magamra kurvára.
Tudnám, mi a baj velem.
No, lényegtelen. Csak már kezd kurvára elegem lenni mindenből. Beleuntam. Mintha egy öregember lennék, aki belefáradt az életbe. Sebaj, ebből a mókuskerékből úgy sincs kiszállás.
Heads up, heads down, pals! Keep going.

Nem baj nyilván nem fogok itt kész választ kapni, de legalább összeszedem a gondolataimat

"Hiába, nehéz ha az embernek egy barátnője volt eddig..."
Nehéz hát. Nálam is ez a helyzet... olyan randim, amikor tényleg az volt a helyzet, hogy sem ő, sem én, vagy legalább egyikünk nem volt benne biztos, hogy mit is szeretne a másiktól, nem volt. Gyakorlatilag egy randim volt. 2007 nyarán, 14 évesen, úgy, hogy a lánnyal másfél hónapja olyan intenzitással smseztünk, hogy kb azóta összesen költöttem annyi pénzt mobilos dolgokra, mint akkor, már le volt zsírozva, hogy nyár végén lejön hozzánk Balatonra pár napra... magyarán tök egyértelmű volt, hogy teljesen rá vagyunk kattanva egymásra. És a szép az egészben, hogy így sem történt a randin semmi azon kívül, hogy 2től hatig sétáltunk és beszélgettünk.

Bocs amúgy, hogy megint szimplán hozzáfűzök saját élményeket, de baromira nosztalgikus hangulatom kerekedett most amúgy is.

Nem tudom mit tegyek.
ma már nyilván nem írok, holnap is ki kéne bírni, majd hétfőn. bár addig még bármi lehet.
ki tudja, lehet alszik rá egyet s ír. vagy nem.
foggalmam sincs.
azt se tudom, hogy most baj-e hogy nem történt semmi a tea/séta közbeni beszélgetésen kívül...
azt megtudtam hogy szilveszter után számított rá hogy elhívom.
hiába, nehéz ha az embernek egy barátnője volt eddig, s vele is teljesen más sorrendben zajlott a dolog (megismerkedés+csók 8 óra lefolyása alatt, s első randi két napra rá, de nyilván ott már sínen voltam)

Együtt érzek veled - nekem az egész őszöm bizonytalanságban telt (más kérdés, hogy annak a bizonytalanságnak a forrása részben én voltam; a konspiratív, változóan optimista és pesszimista gondolkodásom).

Egyébként nálam gyakorlatilag semmi nincs november vége óta, amikor is egy party utáni szexet követően mégsem lett több a dologból. Vele még másfél-két hétig csomót beszéltünk különféle módokon, azóta viszont már csak "bologkarácsonyt-majd beszéljünk", meg "szar volt a szilveszterem-nekem is-nembaj, azért buék-neked is" szintű kommunikáció volt vele. Valahogy őt kevésbé kommunikatívnak érzem.
Amúgy ez a téma nem is feltétlen a "csajozás" kategóriájába tartozik... mert hát most nem az a bajom, ha gondolok a témára egyáltalán, hogy így nehezen lesz ebből újabb sexytime vagy akármi (megjegyzem, legutóbb is egy hónap ilyesmi után volt). Hanem az, hogy általában a személye kezd hiányozni, akár barátként.
De mindegy, majd lesz valahogy. Most is csak a bizonytalanságról ugrott be az Oxigéntartalmú szerves vegyületektől zengő kis agyamba a dolog.

Úristen mennyire hányingere lehet az embernek attól a szótól/szavaktól, hogy "majd meglátjuk" meg "majd írok" meg "talán" s stb, ha eddigi tapasztalatai alapján ez mindig a ki nem mondott nemet jelenti.
arra a kérdésemre, hogy számíthatok-e további találkára, az volt a válasz, hogy "majd meglátjuk".
Ez a kurva bizonytalanság, esküszöm mindennél rosszabb.

Ja nem is tudom már miért írtam, hogy elvileg. lehet arra értettem inkább, hogy ha jól emlékszem, vagy valami. nem kételkedtem benne.
Köszi! Már baromira nem tudom magam mivel lekötni. Fejben már azóta három filmem is elkészült, ma lusta voltam s nem mentem suliba, helyette Gyűrűk Ura bővített verziót néztem. És még holnap fél négyig túl kell élnem gyomorfekély nélkül XD

"elvileg mondattant"

Az nem elvileg, az 100%!Abból nem lehet tanulás (főleg gyakorlás) nélkül átmenni, kedden vizsgáztam (másodszori felvétellel), és csak a sok feladatmegoldással mentem át, úgyhogy ezúttal tuti nem hazudik, a mondattan holtbiztos volt. Tudom, nem ez a lényeg, mindegy is, de azért hajrá holnap.

Levágtunk egy disznót, de úgy tűnik, senki sem kér szalonnát. | 2004.03.27. - 2012.08.31.

Nagyon röviden: 5 év

No, kéremszépen, én meg fogok halni szombatig.
De, hogy az elején kezdjem:
Szilveszterkor jól alakultak a dolgok, és összeismerkedtem egy hölggyel Nem, nem történt semmi, de talán nem is baj.
Aztán az elsejét hazafele, amíg együtt utaztunk végigbeszélgettük, majd a délelőtt folyamán üzenetek formájában (tudom, fúj, fúj! ) kitárgyaltuk a szilvesztert, illetve egy-két témáról beszéltünk még, ami mindkettőnket említette, majd kis szünet másodika estéig, akkor se volt nagyon szóváltás (én már félholt voltam addigra, hiszen azt már eldöntöttem, hogy én elhívom, történjen akármi, viszont nem tudtam mikor kérdezzek rá, hogyan stb...)
Végül tegnapelőtt, azaz harmadika reggel rákérdeztem. Nem sokra rá jött a pozitív válasz, majd a délután folyamán úgy-ahogy megint volt egy kis beszélgetés (elvileg mondattant tanult, és csak néha nézett üzeneteket, hogy válaszoljon nekem).
Végül megegyeztünk, hogy péntekig, a vizsga utánig nem keresem, hagyom tanulni. Ez tegnap sikerült, de ma már nem tudom lesz-e elég erőm, hogy ne írjak neki valamiért, ne érdeklődjek stb.
És még milyen messze van a szombat!
Szerintem holnap, azaz a vizsga napján reggel azért írok neki egy sok szerencsét üzenetet, vagy nem tudom.
Rettegek, hogy szombaton elcseszem a dolgot, vagy már előtte valami rosszat mondok.

én ráhajtanék, nálunk anno még barátok közt, vagy legalább is jóhaverok közt is megesett a rivalizálás ilyen téren. ilyen esetekben no mercy felfogás a legjobb.

"Teszem amit tudok". Szabad a verseny. Anno (szilvezsterhez két éve) volt asszonyommal úgy jöttem össze, hogy egyik barátom szintén hajtott rá. S tudod mi volt? Utána egy hónapig egy alig tapintható ellenszenv, s utána újra barátok voltunk. Az meg más helyzet, hogy másik (volt) barátom akkor hajtott rá ugyanerre a csajra, mikor már nem volt szabad.

Te mit tennél?
Beszélgetni végülis nem para, ráadásul, ha köztük alakul valami, akkor meg úgysem figyel fel rám. Nekem momentán nincs veszteni valóm

Az utóbbi időben csak nagyon ritkán fejezem be, amit elk

That's...you know.
Első számú lecke: soha semmi sem egyszerű

Hoztam a formám a mai nap folyamán. Tudniillik, van egy évfolyamtársam, akire így szemet vetettem, de nem igazán van lehetőségem egyáltalán egy társaságban lenni vele. Angolra együtt járunk, így talán ott van az egyetlen lehetőség, hogy beszéljek vele. Mellé ülnék, de mindig ül ott valami barátnője, így ez általában elmarad. Na mondom, máshonnan közelítjük meg a dolgokat. Van egy srác, az ő osztályában, akit ismerek valamennyire, majd vele beszélek már. Mondjon dolgokat róla, van-e esélyem ilyesmi. Nos, mint kiderült a srác is ő rá hajt. Mondom akkor nem kavarok be, türelmes leszek. Ha neki nem sikerül vagy bármi, akkor szabad a terep. No, de persze, hogy ezután a beszélgetés után volt a dupla angol, ahol, természetesen most nem ült a csaj mellett senki, de így meg nem akartam odaülni. Ráadásul értelme sem lett volna, mert a tanár hazaküldte azokat, akik már érettségiztek, szóval kb 5 percet voltam órán. De akkor is. Most minden faszán alakult, de megígértem, hogy nem szólok bele. Főleg, hogy exemmel is ez volt. Ezt le is írtam már korábban. És most magamban vívódok, hogy legyek valamilyen szinten szemét, s kavarjak be, vagy tartsam magam ahhoz, amit ígértem, s talán elszalasztok egy jó lehetőséget. Ilyen az én formám: Hogy soha nem tud semmi egyszerűen történni..

Az utóbbi időben csak nagyon ritkán fejezem be, amit elk

Para hát. Ez az egyik olyan dolog, amit tényleg bánok és szégyellek az eddigi életemből. Hogy tényleg nagyon szerelmes voltam belé, ő is belém, és mégis, ilyeneket csináltam. Nem is egyszer, egy idő után rendszeresen.
Egyik ilyennél azt a szituációt sikerült megteremtenem, hogy én győzködtem őt, hogy szakítson velem. Pedig tudtam, hogy ha szakít, akkor olyan értelmetlennek és szarnak fogok látni mindent... mint amilyennek láttam is, amikor végül 4 hónappal később szakított is. Aztán kibékültünk, akkor mérsékeltem magam, amennyire tudtam. De nem volt elég nagy pofon az az éjszaka, amit álmatlanul töltöttem abban a tudatban, hogy most akkor végül nem szakítottunk de mi van, ha holnap mégis szakít, meg az az egy hetes magashegyi túra, amin mindketten ott voltunk és elég szar hangulat volt kettőnk közt végig. Úgyhogy csak visszajött szépen lassan minden hülyeségem, és nyilván szakítás lett belőle.
Ami viszont elég nagy pofon volt mindenhez. Főleg, hogy utána egy héttel összejött vmi másik sráccal. Na, én onnantól kezdve kb 5 hónapig halál depressziós voltam. Aztán meghalt nagyanyám, akivel nagyon nagyon jóban voltam. Akkor egy hónapig még szarabbul voltam. És aztán amikor a gyász elmúlt, a szerelmi bánatot sem találtam.
De ami a lényeg, és aminek tényleg örülök: tényleg megváltoztam, és tényleg elhagytam azokat a rossz dolgokat, amik ahhoz a kudarchoz vezettek.

Azt meg csak megjegyzem, hogy pont mostanában, már nem is emlékszem, milyen okból, elkezdtünk egész sokat beszélgetni vele. Fb chaten, smsben is, de össze is futottunk egyszer. Érdekes. És nagyon jó, hogy tényleg meg tudjuk beszélni a dolgokat teljesen őszintén. Meg hát nyilván másról is beszélünk. És tényleg örülök, hogy - igaz, 3 évvel a szakítás után, de jobb később, mint soha - elmúlt mindenféle szerelem, féltékenység sértődöttség, miegymás kettőnk közt, és most el tudunk lenni egymással pusztán barátilag. Mert tényleg nagyon jó arc.

Ui.: hű, kicsit eltértem a témáról!

Az para. Én ezt azzal magyaráztam, hogy ha nem szeretném, akkor nem sértődnék meg, s ő sem. Mert fontos a másik, s rosszul esik tőlem/tőle az ilyen. Csak az a baj, hogy olykor tényleg nem látott a dolgok mögé, csak könnyebb volt megsértődni, mint végiggondolni, hogy mit mondtam. Jó, tényleg a humorizálás néha sok volt, de ez az egyetlen amiben jó vagyok, amihez értek, mosolyt csalni mások arcára, mosolyogni akkor is, ha szar. Ilyen a természetem, a humor lételemem. Ez így fórumon nem jön át, nem ismerjük egymást, de ez így van. Szerinte komolytalan, meg gyerekes. De akkor milyen jó volt mikor sírt valami miatt, én meg felvidítottam. Így is rengeteget változtam már a mondjuk három évvel ezelőtti énemhez képest. Az egyik legjobb barátom, aki lány, s osztálytársam három éve még nem igazán kedvelt. Mondjuk paraszt is voltam, sokszor megbántottam, de tanultam belőle, s változtam, meg ő is, már egyáltalán nem sértődékeny. Én meg amikor szerelmes lettem, jobb emberré váltam, s most már azt mondta nekem, hogy én vagyok a legjobb barátja, s hogy én vagyok az egyetlen barátja, akiről nem tudna rosszat mondani. Már vagy két éve nem sértettem meg senkit a humorommal, meg sehogy, kivéve a drága exemet. Ő volt az egyetlen, aki magára vett mindent. Négy jó barátom van az osztályban, s három olyan rajtuk kívül, akiket több, mint tíz éve ismerek. És egyiküknek sincs semmi baja velem. Akkor kivel van a baj? Persze más egy barátság, főleg fiúk között, de akkor is. Neki nem igazán van igaz barátja.
Meg, azt utáltam még, hogy egy rossz szó és megy a sértődés, de amikor szépet mondtam azért semmit nem kaptam. Pedig mondtam én, hóó, de sokszor. Minden nap elmondtam, hogy gyönyörű, hogy tetszik a ruhája meg minden. Verseket írtam neki, szépeket, de ezekért nem kaptam semmit. De egy rossz szóért rögtön ment a durci. Nem egymáshoz valók vagyunk. Nekem olyan lány kell, aki hasonlóan bolond, mint én. Ő sajnos nem ez a kategória.

(btw: Mikor már szakítottunk, olyat is megengedtem magamnak, amit addig nem. Tök komoly beszélgetés közbe, mikor azért ment a veszekedés, beírt egy ilyet, hogy - És tudod mi a rossz? Mondom én ezt lecsapom. - Pld, ha nincs lábad... De nem szólt rá semmit)

Az utóbbi időben csak nagyon ritkán fejezem be, amit elk

Ismerős. Amikor már érezhető volt, hogy nincs rendjén minden, és egyre kisebb dolgokból lett sértődés és vita, akkor már én is mindenkivel szemben ingerültebb voltam, akkor is ha nem adtak rá okot. Sőt ezt a rossz tulajdonságát a hölgynek azóta se tudtam teljesen elhagyni, csak részben.
Sőt az is megvolt néha nálunk is, hogy ha az a bizonyos személy szidta, akkor nem szállt vele vitába, csak nagyon rosszul esett neki. Bezzeg ha próbáltam én ellent mondani...

Óó, a sértődés... a volt barátnőmmel való kapcsolatban inkább én voltam, aki generált sértődéseket. Nem értem, mi volt velem... pedig rohadtul szerelmes voltam belé, de mégis, minden tök jelentéktelen ügyből képes voltam kreálni valami veszekedést. Mondjuk akkor volt a nagymagyar meg Black Metalos korszakom, ráadásul alapvetően nagyon makacs tudok lenni, ez meg így együtt valahogy sok volt.
De tényleg, olyanokat műveltem, hogy mondott valami halál ártatlan mondatot, belekötöttem egy szóba, vitatkoztunk egy órán keresztül, hogy most akkor nem úgy értette stb... aztán a végén már azt mondta, hogy "jó, bocsi, tényleg hülyeséget mondtam". Erre mit csináltam? Hirtelen átálltam arra az oldalra, hogy nem, nem hülyeség.

Nem tudom, hogy voltunk együtt másfél évig. Tényleg nem értem. De hogy én mekkora faszkalap voltam!

Én képtelen voltam a sértődéseket elkerülni. Egyszerűen rengeteg dolog sértővé vált a számára, de csak tőlem. Mások még durvábbakat mondtak olykor, de azokon nem sértődött meg. A végére már én is olyanná váltam. Megsértődtem mindenen. (Aláírom, hogy tényleg volt amit nem mondunk nőnek, de senki sem tökéletes.) Utólag már okos vagyok, sok dolgot nem mondanék, vagy másképpen fogalmaznék. De akkor is, annyira nem értette a poénokat. See outside the box. Mindig mondtam, de hiába. Ennyit a sértődésekről. Sorolhatnék annyi dolgot, hogy talán 3 oldalnyi word dokumentum sem lenne elég, de nem teszem. Most nyugodt vagyok, maradjon is így

Az utóbbi időben csak nagyon ritkán fejezem be, amit elk

Jaaa, akkor meg tesztelés. Így utólag azt mondom, soha nem kerültem volna el az ilyen sértődéseket, de azt is tudom, hogy ha megint abban a helyzetben lennék, ezt a bölcs gondolatot másodperc törtrésze alatt elfelejteném, vagy csak nem érdekelne.

De ez még akkor volt, mikor jártunk De akkor is. Nálam ő is oszttárs, meg a srác is akiről szóltam a korábbiakban. Duplán jó.

Az utóbbi időben csak nagyon ritkán fejezem be, amit elk

Már megbocsássatok a kifejezésért, de ha az exed, mifasz köze van hozzá?
Nálam meg a srác az osztárs aki miatt elhagyott

Nos, igen. Osztálytárs dolog. Nem kellemes. No de ezeket a sértődéseket nem értettem sosem:

1, Hozott nekem egy képet a Balatonról, melyen egy igazán dús keblekkel rendelkező hölgyemény éppen előre hajolt. Nagyon nagy mellei voltak. Kérdezi tőlem: - Tetszik? Erre én: - Persze, csak szerintem túl nagy a csajnak a melle. Megsértődés. És miért? Mert hogy neki is nagy a melle, akkor biztosan az sem tetszik. Innen gyere vissza. A túl nagy és a nagy, nem ugyanaz. De mind1.

2, Úgy volt, elmegyek BME nyílt napra. Végül meggondoltam magam, mert egyrészről azon a héten voltam máshol, tök egyedül, a hidegben, másrészről az a hely meg is győzőtt, így tudtam úgysem megyek BME-re, feleslegesen költöttem volna vagy 3000 Ft-ot az utazásra. És megsértődött. Hogy hát mérnem megyek el, meg a te jövőd így úgy amúgy...Megsértődik, azon, hogy ÉN nem megyek arra a nyílt napra, ami ENGEM érdekelt volna. ?????? Nem értem.

Az utóbbi időben csak nagyon ritkán fejezem be, amit elk

Rengetegszer....

Idegesített már fel az exetek?? Engem mostanában igen. Még csak beszélnünk sem kell, elég ránéznem. Borzasztó..

Am ha valakit érdekel, akkor leírok két fantasztikus megsértődős sztorit. Én ezeken már csak nevettem.

Az utóbbi időben csak nagyon ritkán fejezem be, amit elk

Megnyithatod. Oda én is inkább írhatnék már, mint ide, szóval lenne rá igény.

Na, jól emlékeztem. Akkor minden nap egy új rekord.

2,5 évre előre terveztek, akkor asszem' a kedvedért majd nyitok egy "házasság!!!" topikot. Mindenesetre irigylésre méltó, hogy ennyi idősen tudtok ennyire előre gondolkozni (legalábbis a környezetemben egyre inkább azt látom, hogy csak egyik napról a másikra élnek a párkapcsolatok is, mindenféle cél nélkül, "csakúgy", néhány kivételtől eltekintve).

A kibaszás társas játék, sose feledd.

De-de, én voltam, ráadásul eccsajjal xD

Hát amúgy beszéltóünk már a témáról de egyikünknek sincs olyan ambíciója, hogy évek alatt sok-sok pénzt beleöljünk valaki más lakásába, és egyikünk sem akar úgy odaköltözni a másik család terhére, szal egyelőre nincs ilyen terv, kb 2,5 év múlva tervezzük valamelyikünk házának átalakításával megoldani a dolgot.

Jaja, s mikor jön a gyerek?

Grat! Főleg, hogy előtte 1 hónap volt a rekord. Vagy az nem Te voltál? Na és mikor költöztök?

A kibaszás társas játék, sose feledd.

nem kicsit tévedtél el, s akkor ON:
hajrá, lesz az több is

omg asszem eltévesztettem helyzettel.



de akkor már témához is:
asszonnyal decemberben töltjük a 2,5 évet, kcisit durva belegondolni is.
környezetünkben meg melóhelyen meg már mindenki azt kérdezi, hogy hogy-hogy nem költöztünk össze, kemény...

Jajj... Végre egy kis semmittevés...
Nagyon ki vagyok, durva 3 napom volt. péntek-szombatvnap délelőttös voltam és mindennap 5-től du. 4ig bent voltam legalább. Most laza 12 óra alvás után még mindig ki vagyok marhára és du. meg vállalkozás gazdaságtan zh...

Hát az igazság az, hogy írtam neki egy 3,5 oldalas word dokumentumot arról, hogy mit gondolok. Az volt a szándékom, hogy megkönnyítsem a döntését. Vagy rájön, hogy én kellek neki, vagy rájön, hogy valóban nem úgy szeret, ahogy én őt. Utóbbi lett, s végülis ő mondta ki, hogy legyen vége. Nem az a rossz, hogy vége, hanem hogy nem rajtam múlott. Én mindent megtettem, s a tehetetlenség fáj nagyon. De, talán így a jobb, belátom. Nem hibáztatom én őt, független attól, hogy nem szeretném tartani vele a kapcsolatot, mert azzal a saját szívemet fájdítom, csak rossz érzés. De elmúlik, idővel. Csak győzzem kivárni

Az utóbbi időben csak nagyon ritkán fejezem be, amit elk

Az elmondottak alapján szerintem a lehető legérettebb döntést hoztátok meg, ami talán fájdalmas, viszont sokszor szükséges, úgyhogy fel a fejjel! Remélem tényleg összejön majd idővel az a lány, akivel hosszú távon is stabil érzéseket tudtok ápolni egymás iránt. Egyébként melyikőtök mondta ki végül?

Hidd el, máig nem tudom én rontottam-e el valamit, vagy ez tőlem független volt-e. kicsit félek is még attól hogy ha én rontottam el valamit, akkor egy új kapcsolatban nem lenne-e ugyanaz, mert nem kaptam "kritikát".
Amúgy úgy néz ki, a hölggyel ha más nem is, a barátság kialakulóban, tegnap szerepelt az egyik filmemben, s még találkozunk, mert oda-vissza adunk egymásnak kölcsön dolgokat. csak ne lenne neki ez a rohadt egyetemi hajrá.

Nyilván fel a fejjel, csak rossz amikor nem tudod hol rontottad el, mert úgy érzed te mindent megtettél. Amikor te szereted, de ő már nem érzi így, s nem tehetsz ellene semmit. Mert nyilván veled nem maradhat, mert az csak szenvedés. No nem baj, több időm jut másra, amit eddig rá szántam

Az utóbbi időben csak nagyon ritkán fejezem be, amit elk

Velem is hasonló volt legalábbis ebben a tekintetben. fel a fejjel. én azóta csupa olyan dologba kezdek bele, amit amúgy nem tettem volna

Na szakítottunk. Azt mondja, nem tud úgy szeretni ahogyan én őt. Kezdetben nagyon nagyon szeretett, de már nem. Ühümm.. kicsit szar amikor tiszta szívedből szeretsz valakit, s ennek megfelelően bánsz is vele, de ő egyszer csak kiszeret belőled. Illetve, már nem boldog a kapcsolatban. Na mind1. Elkerülöm őt jó messzire, s keresek olyat, aki képes engem értékelni teljes egészében.

Az utóbbi időben csak nagyon ritkán fejezem be, amit elk

Kösz a tanácsokat.

Meglátom, mi lesz. Egyelőre rohadtul nincs kedvem többet foglalkozni a témával. Majd lesz valahogy.

Hidd el, nagyon végig fogom gondolni én ezt. Sokat nagyon nincs mit gondolkodni mondjuk. 80%, hogy I'm done. 20% mert szeretem, csak ezért.

Az utóbbi időben csak nagyon ritkán fejezem be, amit elk

Na jó, de hiába szar neked, ha ő meg láthatóan nem elég érett egy komolyabb kapcsolathoz. Legalábbis az ilyen ide-oda lépkedések mindig erre utalnak. Az önbecsülésedre is gondolj, ne csak mindig az érzéseidre. Tudom, ez egy kemény folyamat a felnőtté válás során. Most írtam egy keményebbet is, de rájöttem, még igen fiatalok vagytok, úgyhogy nem akarok osztani. De szerintem gondold meg, hogy mi a jó hosszú távon. Egy ilyen "kapcsolat" nem az.

Szerintem van fiú és lány között barátság, akkor, ha egyik fél sem tetszik a másiknak. Nekem pld vannak lány barátaim, s egyiknek sem tetszem ez tuti, s ők sem tetszenek nekem. Viszont az ő esetükben nincs, ezt aláírom. Hangsúlyoztam is neki, de nem hitte soha el. (ez a másik, ami szarul esett)

Az utóbbi időben csak nagyon ritkán fejezem be, amit elk

Igen, igazad lehet. Legalábbis az ő részéről, mert én már kezdem érezni, hogy szar. Mert szeretem, s hiányzik és kezd elfogni az a leírhatatlan érzés ,ami veszekedésekkor is szokott. Hülyén hangzik, de abból tudtam, hogy szeretem. Az eddig nem volt és most sem olyan, mint eddig bármikor. De abban igazad van, hogy talán a legjobb, ha így marad minden

Az utóbbi időben csak nagyon ritkán fejezem be, amit elk

Tetszik, hogy Te is pont a bullshit szót használtad a szünettartásra...

"A holtakat el kell temetni. Nem túl mélyre persze, hisz bármikor szükség lehet rájuk." Alyr Arkhon