Mit játszottál végig legutóbb? Értékeld!

Disco Elysium? Emlékezetét vesztett, alkoholista rendőr és társa nyomoznak egy gyilkossági ügyben, miközben a huszonnégy képességed (pontosabban a testi funkcióid és lelki, elmebeli készségeid) egyszerre a képességeid, ugyanakkor NPC-k is, akik beszélgetnek veled, egymással. Közepesnél egy kicsit jobb angol tudás kell hozzá, félre is tettem egy kicsit még "fejlődni", de egyébként rohad jó a világa is, egy csomó díjat bezsebelt.

Segítséget kérnék RPG ügyben!
Valami jó kis szerepjátékot tolnék, de a parti menedzselés és a szabály tanulmányozás most nagyon nem akaródzik, így olyat keresek amiben mondjuk 2 karakternél többel nem kell bajlódni és nem a százalék pontok osztogatása miatt RPG, hanem a különböző kimenetelű döntések miatt.

Avagy alternatívaként pl Pillars of CriticalRoleEternity, vagy Tyranny mennyire játszható nem full partival? Illetve mennyire vesztek történeti tartalmat, ha nem viszek annyi csatlóst.

Divinity OS2 azért maradt félbe, mert bár viselhető volt a 2 lone wolf, de érezhető volt, hogy nem lehet minden elemet használni így. Első részben egy 4 fős melee, ranger, air+water és fire+earth mage mindent lefedett.


...vagy agyzsibbasztónak legyen inkább Mechanicus?

Man literally too angry to die

Szerintem biztosan, csak nem hagyott mély nyomot. Talán a második rész lehetett, ami nagyon tetszett. Volt havas pálya meg csónakázás...

Játszottál a klasszik MW trilógiával? Nem annyira szoktam szeretni a rebootokat, de szerintem itt kifejezetten nosztalgikus és jól felhasznált volt a régi karakterek megjelenítése / újragondolása / megemlítése. Végén engem kirázott a hideg Sarah Schachner földöntúli hangzású trackjétől, ahogy megjelent a cím & credit roll a nosztalgiabomba epilógusvideó után.

Remélem, lesz tényleges, teljes értékű kampány folytatás, nemcsak a coopban és Warzone-ban "továbbvitt" sztorival tudják ezt le. Kíváncsi vagyok, Alex is egy régi karakter-e új formában... Na meg jó öreg Soapot sem láttuk még.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Call of Duty: Modern Warfare (2019):

Ez valami fergetegesen csúcs élmény volt!!! Nem vagyok egy nagy FPS rajongó. Régebben toltam agyba-főbe mindent is. Single-multi, bármi jöhetett! Az utóbbi években már nagyon megválogatom, hogy melyik érdemes arra, hogy leüljek elé. Nagyon sok jót olvastam róla, így nem is volt kérdés, hogy egyszer beszerzem-e magamnak az egyjátékos kampány miatt. Valami fenomenális adrenalinlöket az egész játék olyan szinten elképesztő grafikával, hogy én végig csak ámultam! És mindezt PS-en 60 FPS-el! A történet remek, a karakterek telitalálatok, a látvány és a hangulat pedig leírhatatlan! Főleg a nagykövetség ostrom és a londoni ház megrohamozása, amiket imádtam, de az összes többi küldetés is nagyon ott volt! Ha a műfaj rajongója vagy, akkor abszolút kötelező! Ha pedig szintén szeretsz csemegézni, akkor erősen tudom javasolni! Szerintem ezt nem bánja meg senki.

Resident Evil 3 (2020):

Nem vagyok nagy horror rajongó, mert nem bírják a gyenge idegeim. Viszont a Resident Evil 2 remake-et piszkosul élveztem tavaly!!! Kellő mennyiségű feladvány és agyalás, csúcs hangulat és gyönyörű grafika! A harmadik rész újragondolása sem okozott csalódást, ezt is hihetetlenül élveztem! Mondjuk frusztráló volt az a rohadék Nemesis, de ha nem lett volna az, akkor értelmét veszti az egész játék. Így különösen nagy katarzist okozott a befejezés! De azért így is befigyelt majdnem a szívroham pár alkalommal, volt cidrizős momentum nem is kevés! Nem lett hosszú ez sem. A második rész szűk 9 óra volt nekem a béna tempómban, ezúttal 7 és fél órára volt szükségem.
Én bízom benne, hogy kapunk még hasonló remake-eket!!! Remélhetőleg mondjuk a Zer0-ból, mert az a kedvenc részem! Bár a konzolosok is jöhetnek, amikhez ugye nem lehetett szerencsém sajnos.

Erica:

Hétvégi italozgatás mellé indítottuk el. Nem indult rosszul, de nagyon hamar átfordult valami szörnyűségbe. Végigvittük, mert rövid volt, de szörnyülködtünk rendesen a végén. Kerüljétek el szerintem!

Mert így mégiscsak szebb.
Még 11 óra volt NG+-on a főszál és az egyik DLC. Végére már kifejezetten bosszantott, de le akartam tudni

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Dead Rising 4

Ez jó volt Még hétvégén kezdtem bele a Surge közben, ma sikerült is a végére érni. Nem ismerem a sorozatot, a második részhez volt szerencsém, de ott az időlimit nem illett az én stílusomhoz.
Na az itt már szerencsére nincs. Van cserébe rengeteg zombi (a statisztika szerint a végére 43107-et "öltem" meg), idióta fegyverek (homárvető!), ruhák (öltönytől a pulykajelmezig minden) és nyomokban még sztorit is tartalmaz. Utóbbi főleg akkor igaz, ha az ember elolvas minden apróságot amit talál menet közben (újságok, telefonok), mert az ad némi hátteret az egésznek, de egyébként csak alibi az eszement mészárláshoz. Némi visszautalás van az előző részekre, de a játék mindent megmagyaráz, nem éreztem azt, hogy valamiről tudnom kellene.
A játék lassan négy éves, érzésre ez a grafika már a megjelenéskor sem volt túl erős, cserébe 2-300 zombi minimum mozog egyszerre a képernyőn. Kb. mint a Plague Tale patkányai, csak ezek nagyobbak és nem félnek a fénytől. Viszont gondolom pont a kora miatt bugokba sem futottam bele.
A vége 27 óra lett az alapjátéknak, de ez messze nem 100%. Még az én porszívózós stílusomban sem. Egyrészt két gyűjthető vacakért újra kell játszani egy-egy fejezetet... Másrészt a játékban vannak még kihívások (amiket majd idővel... 200k zombi, atyaég), amit csak meg kellene csinálni. Végül még van sztori (!) DLC is, ami pontosan ott folytatja a játékot ahol annak vége lett. A másik oldalról
Szóval én csak ajánlani tudom Akcióban már 7-8 EUR környékén hozzá lehet jutni, annyit bőven megér. Egyébként is jön a harácsony, a témája pont hozzáillő.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

The Surge

Csak sikerült a végére érni ennek is. A második részt még a megjelenés környékén játszottam először, aztán később 100%-ra kijátszottam a DLC-vel együtt. Ezzel a résszel még warezos korszakomban háromszor tettem próbát, de még most, végigjátszás után sem tetszik.
A grafika még ma is rendben van, a végtagvagdosós fejlődés már itt is megvolt, még azt is megkockáztatom, hogy a története jobb, mint a folytatásé. Már ha valakit érdekel, mert soulslike játékhoz méltón itt is nekünk kell összevadászni, hogy mi miért történik.
Az egyik gond a pályatervezés. Amikkel eddig játszottam a stíluson belül azok közül magasan itt a legrosszabb. Főleg amiatt, hogy a játék közel egésze zárt térben játszódik.
A másik bajom a harcrendszerrel van. Ha a karakterünk elkezd egy kombót azt megszakítani nem lehet. Maximum az ellenfél szakíthat bele. És ha kapunk egy stunlockot (könnyű páncélban velem megesett, hogy egyszerűen nem tudtam felkelni), akkor lehet visszaszaladni a souljainkért (jelen játékban scrap). Mellé még lassúnak is érződik az egész.
Az pedig már csak szimplán fejlesztői lustaság lehet, hogy a játékban van összesen 5 boss, és az endboss kivételével különösebb kihívást sem jelentenek. A DLC ehhez még hozzátesz kettőt (van egy másik ami sokat, de azok nem is rendes bossok), ott az egyik még szórakoztató is.
Ha őszinte akarok lenni tiszta szívvel senkinek nem ajánlom. Soulslike játék van ennél jobb (sőt), egyébként pedig a második rész mindenben több. Esetleg akinek az tetszett az tehet egy próbát ezzel a résszel. De számítson rá, hogy ez lényegesen gyengébb

Egyébként első nekifutásra 35 óra lett, de ez főleg az egyik DLC miatt. Ott rengeteget kellett farmolni az achik miatt. Még egyszer végig kell szaladnom az alapjátékon, mert abból három achi hiányzik (van kettő, ami üti egymást, kétféle befejezés és a 100%), de az már hamar meglesz. Főleg, mert nagyjából már a pályákat is ismerem.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Ez teljesen normális, a kis szart legszívesebben én már az elején belerúgtam volna a folyóba. Viselkedésén (fiúgyerek, hisztik) túl én a hangja miatt nem tudtam sose megkedvelni, borzalmas volt ez a suttogós frangol szinkron. Amiciat viszont az első perctől szerettem, 8-10-eneleje fejezetek, az egyedül és a másik csajjal kóborgós részek mentették meg a játékot.

Ja, igen a vége bosst meg sem említettem... ha 20x nem haltam meg, mire rájöttem, mit kell csinálni, illetve Hugo mondataiból összerakni. Azt hittem már, beverem a monitort

i5-8600 - RTX 2060 - 16Gb - Windows 10 x64

Kicsi a világ, én is ezen a hétvégén játszottam végig.

A Plague Tale: Innocence

Nem volt ez rossz. Az első pár fejezetben a kissrác mondjuk mindent elkövetett, hogy megutáljam (egyébként sem szeretem a gyerekeket), de a végére sikerült egy semleges hozzáállást összehozni. A történetnek is voltak jó pillanatai, még ha többnyire kiszámítható is volt (a srác szökését például simán kitaláltam jóval előbb). Azért ilyenkor örülök neki, hogy jó érzékkel szoktam elkerülni a spoilereket. Ebből is megjelenéskor néztem egy első fejezetet, akkor eldöntöttem, hogy ez engem jobban érdekel. Szóval annyit tudtam az elején, hogy pestisjárvány és sok patkány... Hát, annál egy kicsit többet kaptam és egy darabig látni sem akarok rágcsálókat
Azért maradtak fehér foltok a sztoriban, meg a lezárás is elég semmilyen volt. És most akár a vége bossharcra gondolok (na az minden volt csak szórakoztató nem), akár az epilógusra (ami folytatásért kiált).
A másik nagy bajom nekem is a játék hossza. Én szeretek minden sarokba benézni, sokszor még kétszer is, plusz az achik miatt pár fejezetet újrázni kellett (elég alapos voltam, szóval csak hármat), így lett a vége 12,8 óra a steam szerint. Ha csak végigfutok mindenen szerintem olyan 8-9 óra lehet. Viszont a 15€-t teljesen megérte, ha megjelenéskor veszem teljes áron azért elégedetlenebb lennék.
Ha valaki látja akcióban csak ajánlani tudom Kellemes egy hétvégés játék.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

A Plague Tale: Innocence

Egy darabig jó volt, utána meg már frusztráló. A nyílt harcokat választhatóvá kellett volna tenni szerintem, de mindegy. A történetben is volt némi logikai bukfenc. SPOILER

Mindent összevetve azért üde színfolt volt, megérte az akciós árat, 15€-t. Többet nem igazán, már csak a rövidsége, és a csőjáték mivolta miatt.

i5-8600 - RTX 2060 - 16Gb - Windows 10 x64

Marvel's Avengers

Tegnap este értem a végére a kampánynak, hát érdekes egy játék ez. Végezhettem volna jóval hamarabb, de már menet közben is belekóstoltam a kampány utáni tartalomba és az utolsó küldetésbe már maximális szintű karakterrel vágtam bele (hogy aztán mindenkivel mennem kelljen, meh).
Szigorúan nézve semmi újat nem mutat, a játékmenet egyszerű, mint a faék, bugos is (még?), néhol csúnya is, de meló után mégis jólesik elindítani és letolni pár küldetést. Aztán még egy "utolsót". Már a béta-teszt alá is írtam, ha jól láttam a végleges tesztben is benne van: ez igazi bűnös élvezet. Mert nem tudnám megmondani, hogy miért is tetszik maga a játék.
A sztori az más téma, a kampányban vannak olyan részek, amik hihetetlen jól sikerültek. Persze, hatásvadász és komoly dolgokra nem kell számítani, de alapvetően egy képregényjátékról beszélünk. És én direkt örülök neki, hogy nem az MCU-s kinézetet kapták a karakterek, de ez egyéni vélemény. És a sztori a kampány után is folytatódik, elvileg később is jönnek még küldetések.
Pár dolog azért szúrja a szemem... Egyrészt ha már van kismillió loot akkor igazán megoldhatták volna, hogy lehessen látni is azt a karakteren. Másrészt cirka egy hónap zárt és nyílt béta után, ilyen állapotban kiengedni a játékot... Komoly fagyással kétszer találkoztam, de voltak indokolatlan akadások, elmenő hang, grafikai bakik és a pályáról is nem egyszer estem ki. És ezt még lehetne sorolni. Harmadrészt a mikrotranzakció... Igen, csak kozmetikai dolgok, igen, azok nagy részét (nem mindent) fel is lehet oldani, ha eleget játszik az ember és némelyik fizetős skin egyébként is olyan, hogy a kiadónak kellene fizetnie, hogy azt használjam, de azért nah... Ez egy (*majdnem) teljes árú játék, amiben ilyen vackokra többet lehet költeni, mint a játék ára. És kapásból három helyen ott van a Marketplace a játékon belül. És remélem későbbi küldetésekben jelennek meg új ellenfelek, mert boss kevés van a játékban. Már úgy értve, hogy nagyon kevés és a fele annak is csak robot
Összességében én azért élveztem, ha a bugokat kijavítják még akár azt is mondom, hogy egy komolyabb akcióban ajánlani is tudom. Csak a helyén kell kezelni: nem váltja meg a játékipart és nem mutat újat, de pár órára tökéletes szórakozás.

*GMG 20%-os kuponnal rendeltem elő, szóval majdnem

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Jaja, az alapjátékkal pár hónapja végeztem már

I wish I could have known about the view from halfway down

A kiegészítőket is bedaráltad? Mert ugye azok is megérnek egy misét!

Kivittem a Witchert, durva, hogy vége, már nem is tudom mikor kezdtem
Értékelni nem fogom, mindenki tudja.

I wish I could have known about the view from halfway down

És végre 100%, most már tényleg kijátszottam.
Ma kiesett a Yata Mirror, ennek örömére megcsináltam az Abysst is... Hát, ez a mód nem lesz a barátom, elvileg 999 szint van, én már most untam 20 után De a játék jó, megyek vissza másik karira

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Mondjuk ebben a formában jogos!

A "Játssz Xbox játékokkal XBOX NÉLKÜL" szlogen miatt azért reménykedek....

Sanszos a bilis megoldás.

Mit kell tudni erről a platformról? Játszhatok majd végre GoW 2-3-al pc-n, vagy megint bilibe lóg a kezem?

Kicsit megkésve Gears of War 4 xCloud + Xbox one bluetooth controller párossal!

Mivel 100 giga feletti játék és anno Win store platformra ugyan megvettem apróért, de mérete miatt sosem töltöttem le.

Jó kis shooter, xCloud meg béta mivolta ellenére is rohadt jó! Bár még viszonylag kevés játék elérhető, de szeptember 15-től ha minden igaz 100 cím lesz elérhető havi 4200 Huf ellenében! Első hónap egy sör ára, így bepróbáltam a Game Pass Ultimate-et, ami tartalmazza az xCloud béta hozzáférést, eddig nem bántam meg!

Persze legkönnyebb fokozaton toltam, mert kontrollerel rohadt béna vagyok!

Gears 5-öt PCn toltam ki még korábban, de szerintem ezen a platformon újrázom.

Forza Horizon 4 amit még próbáltam, nem rossz, nem rossz bár a legelején vagyok még.

MSI B350M PRO-VDH ¤ AMD Ryzen 5 1600x + Cooler Master Hyper 412R CPU cooler ¤ ASUS GTX 1060/6 GB/GDDR5 ¤ Samsung 960 EVO 250GB M.2 PCIe MZ-V6E250BW ¤ 2*8 Gb Crucial 2133 Mhz DDR4

Destroy All Humans!

Még a megjelenéskor kezdtem neki, aztán a felénél kicsit pihentettem. Ma nekiültem délután és befejeztem a maradékot. Összességében tetszett, de kicsit felemás az élmény.
Ugye én az a típus vagyok, aki mindent összeszed és megkeres. Így lett a vége 17 óra (100%-os végigjátszás, probe-ok és achik pipa), de ebből egy laza tízest le lehet vonni, ami azzal ment el, hogy a probe-okat keresgéltem. Ha van a játékban térkép, ami jelöli ezeket, akkor sokkal gyorsabban végeztem volna. Pedig hamar rájöttem, hogy az épületek kiiktatása megkönnyíti a dolgom.
És vicces bugokat generál.
Bár annyi haszna volt az egésznek, hogy így mindent ki tudtam fejleszteni. Megint más kérdés, hogy ezek nagy részét nem is használtam, csak az opcionális feladatokhoz és challenge küldetésekhez.
Röviden: a játék rövid. Persze, tudom, az eredeti egy küldetéssel még rövidebb is volt, de attól még tény. Kevésbé alapos emberek egy esős délután alatt végezhetnek vele.
Attól függetlenül ajánlom, már csak a humora miatt is. Kellemes kikapcsolódás

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Doom Eternal

És ez is kész. Így szinte közvetlenül az előző rész után egész jól össze tudom hasonlítani a két játékot. És nem a videó miatt tűnt úgy, hogy bizonyos démonoknál visszalépés történt a kinézetben. Látványos, ahogy szó szerint darabok szakadnak le a nagyobb ellenfelekből és kilátszanak a csontok, de a legtöbb ellenfélnek műanyag hatása van. Legjobban a Mancubus és a Cacodemon aminél feltűnt, de pár kivétellel szerintem minden ellenfél jobban nézett ki a 2016-os változatban.
És érzésre az előző jobban is "pörgött". Az elején még szórakoztató, hogy annyira kevés lőszer van, hogy rendszeresen szét kell vágni az ellenfeleket, de a végére már idegesítő, mikor folyton azt kell figyelni hol van valami vacak, amit ketté lehet fűrészelni. És erre a vontatottságra az időlassítós rúna is rátesz egy lapáttal. Amit ugyan nem kötelező használni, de (érzésem szerint) erősen ajánlott.
A platformos ugrálás kicsit furcsa volt, de annyira nem zavaró, mint elsőre gondoltam. Amin az is segít, hogy itt nem halálos, ha a mélybe zuhan az ember (többnyire). Egy kevés életveszteség után lehet újra próbálkozni. Egy-két résznél hasznos ez a megoldás. Főleg, amikor harcok alatt is le lehet esni.
Más kérdés, hogy harcok közben többnyire semmi változást nem lehet észrevenni. Ugyanúgy arénák vannak, mint az előző részben. Csak ott egy fokkal értelmesebben volt megmagyarázva miért nem lehet továbbmenni, amíg meg nem ölök mindenkit. A nehézség Ultra Violence fokozaton az utolsó 2-3 pálya kivételével rendben volt. Ott már kicsit túlzásba estek azért.
Viszont tetszett, hogy egész korrekt történet került a játékba. Én legalábbis érdeklődve olvasgattam a kódexeket és figyeltem, hogy mi történik. Maradtak még homályos részek, például, hogy mi történt hősünkkel az előző rész óta (a világ történéseiről kapunk leírást), honnan szerezte az erődöt és pár nyitott kérdés maradt. Nem bánnám, ha ezt akár DLC formájában, de megválaszolnák.
27 óra lett a vége, ebben ezúttal egyetlen újrajátszott pálya volt, ezúttal egyértelműbb helyekre voltak téve a gyűjtögethető dolgok. Illetve mentem pár kört a multiban. Éppen csak annyit, hogy megállapítsam ez sem az én világom: egyrészt sokára dob be, másrészt egyáltalán nem figyel a szintekre. Legfeljebb akkor volt némi "sikerélményem", ha démont játszottam és a csapattárs ellensúlyozta az én "teljesítményem".
Egy akcióban azért be lehet szerezni a játékot, de szerintem a 2016os rész szinte minden téren jobb volt

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Doom (2016)
Egyszer már volt hozzá szerencsém (mint oly sok egyébhez , ehhez is) "demo" verzióban, de az alapvető játékmenet és az én játékstílusom nem passzolt össze Ami egyébként most is erősen benne van. Mire is gondolok? Van egy pörgős játékmenet, intenzív arénaharcok és mellé egy rakás secret és collectibles. Meg pályakihívások és fegyvermasteryk. Volt, hogy fél óráig kószáltam az üres pályán, mert ugyan tudtam hol nyílik a titkos pályarész, de nem találtam a kart.
Viszont a vége előtt újrajátszottam pár pályát, mert egy-két log kimaradt. Azért teljesen más amikor már nem kell keresgélni semmit, hanem lehet haladni. Persze, nem kötelező ezeket összeszedni, de legalább a játékidőt elnyújtja, nekem 19 óra lett a vége így. De minden kampány achi megvan (Hogy a multisokat hogy fogom összeszedni... ). Szerintem ha nem keresgélem a dolgokat meg csak azokat a fegyvereket fejlesztem amiket használok is talán 7-8 lehet.
Attól függetlenül jó kör volt, élveztem. Tetszik, hogy kapott némi sztorit is a játék, még ha egy része az Eternal miatt nem is volt meglepetés (abból még csak videót néztem). Kíváncsi leszek a folytatásra is, mert némelyik démon kinézetén én visszalépést érzek.
Bár szerintem akit kicsit is érdekel a stílus az már évekkel ezelőtt a végére ért, de ha mégsem akkor mindenképpen javaslom bepótolni. Én nem bántam meg

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Az ritka jól hangzik akkor!!! Lehet egyszer összeszedem a bátorságom és megpróbálom. Csak iszonyat béna vagyok, ezért nem szoktam merni kísérletezni a legnehezebb fokozatokkal.

Én is a végére értem végre, nem volt rövid, viszont annál inkább lebilincselő kaland. Minden szavaddal egyetértek, ez a játék egy csoda.
btw valóban a nehézségi szint miatt viselkedhettek úgy az NPC-k, ahogy nálad tették. Engem többször Humwee-k és ágyak alól húztak ki a lábamnál fogva. Survivoron toltam és kurvára megizzasztott egy-egy rész, mert elég volt egy apróbb hiba, kiszúrtak és onnantól kezdve riadó készültségben volt az összes ellenfél, aminek hatására már nem egy kötött pályán mozogtak bambán, hanem mindent tüzetesen átnéztek...így aztán nem sok olyan helyzet volt, ahol pusztán lopakodással és a gyilkolás elkerülésével tovább tudtam volna jutni.

SW Jedi: Fallen Order
Közben tartottam egy-egy rövid szünetet a TLOU-ban, azért hogy haladjak ezzel is, mert nem akarok sokat bukni a CD-n, de nem fogom bejezni, az időm többet ér ennél. Nagyot csalódtam a Respawn-ban, meg a közvéleményben...mire fel volt akkora a hype? Mi ez a középszerű szar??? Az utóbbi évek sikeres franchise-jaiból összelopkodott fércmunka nulla kreativitással. A soulslike játékmechanikai megoldások kurvára nem passzoltak össze a világgal, a sztori az Order 66 és egy-két egyéb pillanaton kívül egy vicc (ezeknél az univerzumidegen Szefós sírok felkutatásánál érdektelenebb körítést ki sem tudtak volna találni), a Tomb Raider-es platformer részek pedig megbuknak az elkúrt irányítás miatt. Azt meg, hogy a Titanfall 2 hasítása után hogy tudták így elkúrni az optimalizálást a fejlesztők konzolokon végképp nem értem.

South Park: The Fractured But Whole

Na ezt is befejeztem (jóóó, egy achi kimaradt, majd legközelebb). Anno még egy korai "demot" próbáltam, el is jutottam kb. a játék kétharmadáig, aztán el is felejtődött. Most kétszeri nekifutásra sikerült a végére érni, DLC-vel és az extra kihívásokkal együtt. Bár ebben most a második DLC volt a hibás, amennyire élveztem és nevettem a Casa Bonitan, annyira volt unalmas és nem szórakoztató a Bring the Crunch.
Összességében a játék azért jó volt, a harcrendszer az előzőhöz képest az előnyére változott és a humor még mindig beteg, ahogy az egy South Park történethez illik. Kapunk egy kis hátteret is a New Kidhez, ami pont annyira idióta, mint az egész. Amiben szerintem gyengébb ez a rész, az a humor. A poénok többsége jó volt, ezúttal a szuperhősös sorozatok kapják meg a magukét egyebek mellett, de mégis a DLC-től eltekintve kevés részen tudtam igazán jót nevetni.
Aki elég elvetemült az megküzdhet Morgan Freemannel is... sok sikert.

Aki nem szereti a sorozat humorát az viszont messziről kerülje el Itt ugyanazt kapja az ember, csak még töményebben.
Aki igen az viszont pótolja, ha eddig még nem játszott vele. Ha más nem akkor akciósan mindenképpen megéri lecsapni rá Nekem 29 óra volt, minden összeporszívózva, megcsinálva, közepes nehézségen.

És akkor most már ideje feltenni azt a RDR2-t. Félek

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

És akkor tényleg befejeztem a Dark Souls 3at is. Jó mulatság, férfimunka volt. Kicsit sajnálom, hogy vége. Még két DLC-t megcsinálok ezzel a karakterrel, aztán vár rá a jól megérdemelt pihenés. Jó hosszúra nyúlt kaland volt.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Nem a videó miatt értékelem többre, csak kiemeltem egy momentumot. A W3 egy szerepjáték, a TLoU egy lopakodós zombihorror - nem vethetőek teljes mértékben össze, mivel két külön műfaj, gameplay és quest design terén még ennyire sem. Sőt, ugyebár a beleölhető órák szemszögéből is két külön kategória.

Számomra, mindkettő eléri simán, hogy féllépjen az első fokra, a saját kategóriájával képviselve. Sőt, megkockáztatom, hogy a világot elnyelő zöld növényzet poszt-apokaliptikus világábrázolása, hangulata objektíve 10/10. A történet és a karakterek már más tészta, részben szubjektív, hogy ki mit ítél 10/10-nek, van, akinek az alap W3 főszála, ha nem is gyenge, de nem üti meg a felejthetetlen szintet (nekünk igen). Igaz, a narratíva megítélésében is vannak objektív szempontok, de szerintem a TLoU első része nagyon jól használta a kliséket az emberi drámával vegyítve, ezt eddig a mostani részben is kiemelkedőnek tartom. Nekem az összes eddigi zombi-világvégében volt valami, ami miatt egyáltalán nem tudtam azonosulni sem a világgal, sem a szereplőkkel, eddig a TLoU világa az, amihez emberi motivációk terén ezt megvalósulni láttam (hozzáteszem, hogy a TWD-et nem láttam végig, csak pár részt, amikor apum nézte, lehet ez azt megnézve árnyalódva, ha végignézném).

Ám egyetértek, mindenki úgy értékeli a játékokat, ahogy akarja. Jóváhagyok +10 helyett, +15 paragont.

Jó, de akárhogy is nézzük, ez csak egy videó. Bármennyire is szép egy játékon belüli videó, nem igazán növeli az "értékét" játékként. Szépen összerakták meg minden, de egy witcher 3-tól (nekem) ez még elég messze van. Persze a W3 is épít valamennyit az előzményekre (és nagyon sokat a könyvekre ), de ha lehámozzuk azokat a szubjektív rétegeket, akkor még mindig ott van a Báró küldisor, egértorony, hots és még megannyi más, ami egy olyan profi történet-gameplay-karakter-hangulat-questdesign-stb egyveleget alkot, ami tényleg egy objektív 10/10. Tlous2 ezt szerintem nem tudja elérni, mert részleteiben és egészében is vannak hiányosságok. Így értem, hogy önmagában nem működik.

Nálam továbbra is 8, ami miatt azért nem kell szégyenkezniük. De természetesen mindenki úgy szereti a játékokat ahogy neki jó. (+10 paragon)

Ha szeretted az első részt, akkor ettől biztosan lehidalsz! Egy egészen új szint és elképesztő élmény az első pillanattól az utolsóig! Ma meg az OST-t hallgattam.

Részben egyetértek (az első rész érdeme), de ugyanakkor a másik oldalról nézve, mivel ez egy folytatás, valahol nem sok értelmét látom az "önmagában nem működne" kijelentéseknek. Nyilván nem lenne az első rész nélkül az érzelmi ereje ekkora, mégis önmagában nézve is példás megvalósítás, rendezés, minőség - tényleg nem láttam még a dobozban taglalt konkrét érzelmi ábrázolást ilyen szinten bármilyen egyéb digitális médiumban.

Eddig én megvagyok elégedve a második résszel, még ha csak nézem is.

Meghoztad a kedvem hozzá Mondjuk előbb befejezem a Pestisest, abból sincs sok hátra és nagy élmény az is

Azért ez inkább az első rész érdeme. Mármint persze, 7 év után nézzen ki jobban egy cutscene, de önmagában nem működik.

Úgy bizony!!! Valami elképesztően hihetetlen, amit összehoztak! Olyan szinten a hatása alá kerültem, teljesen letaglózott és imádtam minden egyes másodpercét! Én nagyon remélem, hogy jók lesznek az eladási számok és kapunk még hasonló játékokat a ND-tól! Nagyon gáz, ami a játék körül zajlott az elmúlt hónapokban.

Én ez egyszerűen oldom meg. TLoU, TW3:WH-HotS-B&W, RDR2 és a félidei fordulópontnál tartva a TLoU PII "kéz a kézben" állnak együtt a csúcson. Ezek mind olyan minőséget tolnak, hogy jár a dobogó felső foka.

TLoU2 spoiler (még a fele előtti részből)

SPOILER

The Last of Us Part II:

Az első rész elképesztő hatással volt rám és teljesen beleszerelmesedtem! Tegnap este az end credits csordogálása alatt visszagondoltam az első résszel egyetemben megtett útra, miközben éppen a könnyeimmel küszködtem. A történet faék egyszerűségű volt, mégis működött! A karakterek kibontakozása, a kapcsolatuk fejlődése, az út viszontagságai, a drámai pillanatok és a hihetetlen audiovizuális történetmesélés tették kiemelkedő és felejthetetlen élménnyé! Márpedig az ilyen szintű mesélésnek a Naughty Dog bizony mestere!!!
Már kapásból az első percek olyan érzelmi tartalommal bírtak, hogy a totális libabőr közepette nem is akartam, hogy elkezdődjön a játék! Abban a jelenetben szerettem volna elidőzni mindörökre! 5 év telt el az első rész óta. Békében éldegélünk Jacksonban és láthatólag jól beilleszkedtünk. Ám nagyon hamar óriási és drámai fordulatot vesz az életünk, melynek hatására elindulunk a véres és kegyetlen bosszúhadjáratunkra. Ugye rengeteg információ és videó kikerült a netre a megjelenés előtt. Hála az égnek sikeresen elkerültem minden spoilert, így semmit sem tudtam a történet alakulásáról és egyéb részletekről sem. Ami már alapból teljesen letaglóz és rabul ejt, az a grafika! Valami olyan szinten hihetetlenül gyönyörű ás a legapróbb részletekig kidolgozott, hogy az államat keresgettem! Rengeteget ad a játékélményhez! Elképesztő, hogy mit hozott ki a ND ebből a kis dobozból!!! A karakterek arcai elképesztőek, melyeken a legkisebb hangulatváltozás is egyből érzékelhető! A játékmenet nem váltja meg a világot, de nem is ez volt a céljuk. Szokásos alapanyag gyűjtögetős lopakodós gyilkolás. Került bele természetesen némi újítás, a fegyverfejlesztés is ritka hangulatos lett! Azt ugyanannyira élveztem a 30. alkalommal is, mint elsőre. Ami némiképpen egy csöpp csalódást okozott, az a harc és az ellenfelek intelligenciája. Láthattunk elképesztő játékmenet videókat, amiben felkutatnak, utánunk erednek, kocsi alól kirángatnak, de ez nálam elmaradt. Most vagy azért, mert csak normál nehézségen játszottam (ami így is néha megizzasztott) és a legnehezebben kellett volna. Vagy mert igyekeztem mindenkit szép csendben eltenni láb alól és csak néha ütött be a krach. 1-2 alkalommal borult el az agyam és rontottam ajtóstul a házba, na mondjuk azok piszok izgalmasak voltak és hatalmas sikerélmény volt mindenkivel végezni! Tökéletes játék nincs, ez tény. Viszont minden más kárpótolt! Az alapvetés ezúttal is a szokásos, az erőszak erőszakot szül. Mindennek következménye van, amit teszünk, a karma pedig könyörtelenül utolér. És bizony hajlamosak vagyunk nem elengedni a dolgokat, hanem addig feszítjük a húrt, amíg baj nem lesz belőle. A folyamatos belső vívódás és a múlt kísértetei emésztik fel a lelkünket, miközben haladunk előre és mindez mesterien van prezentálva! Ráadásul a játék több pontján olyan szinten sikerült meglepniük, hogy csak pislogtam!!!
Én nem is szaporítom feltétlenül a szavakat. Olyan szinten söpört végig rajtam az élmény elementáris erővel és olyan hatással volt rám ez a bő 29 óra, hogy azóta sem tudom eldönteni, hogy első vagy második helyre került nálam ez a játék a dobogón. Nyilván ha kicsit csillapodik, akkor rájövök, hogy Witcher 3-at nem taszíthatja le, de jelenleg még nagyon a hatása alatt állok.

Dark Souls 3

Mert mint mondottam júliusig semmi souls-like De csak nem bírtam megállni. A játék 95%-át vakon csináltam, a DLC-kben a régebbi videók azért segítettek, illetve az endboss előtt már megnéztem mit hagytam ki és azért a pár dologért visszamentem. Meglepően kevés ilyen volt, azért egész alaposan felderítettem mindent. Így lett 72 óra a vége, de ebből cirka 15 már csak farm volt covenant itemekért (mert ezt is ki fogom maxolni achikból).
Az első részhez képest gyorsabb a harc, de a Sekirohoz képest azért még ez is lassabb. De tanulható és nem (annyira) meredek a tanulási görbe sem. Egyedül a DLC-knél éreztem, hogy kicsit elgurult a gyógyszer, azt kevésbé éreztem szórakoztatónak, pár bossnál inkább "meh" hangulatom volt. Cserébe a második endbossa... Na az tetszett.
Egyébként pont az a boss (is) bizonyítja, hogy a DS, mint játék nem nehéz, csak be kell tanulni. Jó, rosszul fejlesztett karakterrel jelentősen nagyobb szenvedés (tapasztaltam ), de a videók tanulsága alapján lvl1-en is meg lehet csinálni, én attól még messze vagyok
Az alapok nem változtak, a pályatervezés még mindig zseniális (amikor 4-5 óra játék után rájössz, hogy egy leszakadt híd túloldalára jutottál el egy hatalmas körrel ), a történet még mindig a részletekben van elrejtve vagy még ott sem... És a játék végére sem vagy félisten, ha elbízod magad és nem figyelsz bizony egy sima mob is megmutatja a sorozat legismertebb feliratát: YOU DIED!
Az külön plusz volt, mikor az első részben is szereplő területre is eljutottam és ismerős, de mégis más helyeken kalandozhattam... Ettől függetlenül újoncoknak inkább ezt a részt ajánlanám*, mint az elsőt, sok kényelmi funkció van benne, ami ott nincs és a kisebb utalások nem adnak annyi pluszt az élményhez. Bár a bossok egy része ott azért könnyebb volt (A DLC-ket hagyjuk mindkét esetben)-
Én abszolút nem bántam meg, hogy belekezdtem és már el is kezdtem az NG+-t Alig várom, hogy pár ellenfelet újra láthassak.

* Teljesen újoncoknak valójában egyik részt sem ajánlom, vannak ennél engedékenyebb souls-like játékok is

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Nem sokat, csak az első (tutorial) bossig láttam belőle videót, illetve a két DLC-t néztem meg... Na a második már videón is borzalom, rühellem amikor egy bossfight több enemyt jelent.
Nekem ha sikerül ráhangolódni egyedül is fun, én néha egész hosszú beszélgetéseket lefolytatok a játékkal Bár néha bánom, hogy nem csinálok belőle videót, az egyben volt most egy fight, ami montázsért kiáltott-> én le akartam vágni a boss farkát... Amihez mögé kell menni... Én folyamatosan futottam (volna) a háta mögé, ő folyamatosan fordult utánam. Ez cirka másfél percig... Na ehhez kellene a Benny Hill zenéje... (Hozzáteszem mikor végre odaértem belefarkalt a földbe )

Sekiro-t én is VR-nál láttam először Vannak benne durva harcok, amiből ott már videó sincs, de a játék bizonyos szinten könnyebb, mint a DS. Azért nem mindegy, hogy egy bossrun másfél perc és rengeteg ellenfél vagy 10 sec és nulla. Plusz az esetek 90%-ban egy HP csíkot le lehet szedni lopakodva is. Minden másra ott a posture

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Nézd, én - nem tudom mond-e valamit - a Deacons of the Deepet toltam le eddig, de bosson még nem haltam. Inkább a "miniboss" jellegű anyaszomorító ellenségek szörnyűek. De imádom. Bár mondom, egyedül nem tolom, csak társaságban. Úgy kajak fun.

Sekiro-t láttam TheVR-nál, na kösz azt nem. Ez a több hpcsík ez borzalom.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Köszi Nekem már volt szerencsém pár ilyenhez, de a DS-sorozat eddig kimaradt. Majd ezután a 3 jön, de arra rá kell pihennem. Kicsit sok volt már a stílusból, először a Sekiro, most ez... Júliusig semmi soulslike.
Ebben is vannak frusztráló részek, de némelyik boss meglepően könnyen lement, akiket elvileg nehéznek mondanak. Mással meg szívtam hosszú órákat.
Főleg, amikor az achi miatt még a farkát is le kellett vágni... NG+-ban...

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Minden tiszteletem. Nekem a DS3 az első ilyen játékom, apránként haladok benne. Iszonyat jó, de csak társaságban. Egyedül rommá frusztrál.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Na, és akkor most már tényleg végigjátszottam a Dark Souls-t.
Egyelőre pihen, de még tuti elő fogom szedni párszor

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

"...sajnos nem lesz első pillanatos vétel." Heresy!!!!!!!

The Last of Us + Left Behind

Nagyon örülök, hogy újra elővettem a játékot és a végéig nem is tettem most félre. Roppant szerethetőek a karakterek, remek a sztori és az események egymás utánja. Bőven van dráma - a szó legpozitívabb értelmében - és akció.
A Left Behind meg... SPOILER nem sok mindent találtban benne plusznak.

Akármennyire is várom az új részt, sajnos nem lesz első pillanatos vétel.

"You don't wanna be my enemy, I promise you"

A Sekirohoz képest felüdülés volt És azt három és félszer játszottam végig De tényleg nem nehéz játék, ha wikivel játszottam volna akkor még ennyire sem.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Nekem ehhez egy tégely szanax kelkett volna

Dark Souls Remastered

Ha már ennyire rákattantam a stílusra akkor legfőbb ideje volt már ezt a sorozatot is bepótolni. Érdekes élmény volt.
Elöljáróban: egy másik oldalon adott tanács alapján a játék 90-95%-át vakon csináltam. Volt pár dolog aminek utánanéztem, adtak pár tippet is a játék folyamán, de többnyire a saját fejem után mentem.
Ezt azért volt fontos kiemelni, mert a világ nagy, összetett és szinte nulla segítséget kap a játékos. Voltak olyan részek, amikre segítség nélkül biztos nem jöttem volna rá. Másra pedig egész véletlenül sikerült. A ma divatos "térkép, GPS, világító sárga nyíl és kiskutyafüle is mutatja a helyes utat" féle felfogáshoz képest elég erős váltás. És pont ezért hatalmas élmény, amikor sikerül valamit megoldani saját kútfőből (aztán az ember utánanéz és kiderül, hogy kihagyott öt itemet a területen és elbukott egy questet... Na erre való a NG+)
A játék nem egy mai darab, szóval nem szép. Meg merem kockáztatni már megjelenéskor sem volt az. Mellé a fizika is érdekes, cipeltem a karakteremhez ragadt hullát fél percen keresztül. De amikor az ember játszik vele akkor ez valahogy fel sem tűnik. És ez az átvezető például a játékban egy hatalmas hangulatbomba volt.
És egy saját, lehet kissé meglepő vélemény: a játék alapvetően NEM nehéz. Igen, a souls-like stílus (majdnem) ősatyjáról állítom ezt. Vannak benne nehéz részek, egy boss harc konkrétan valódi sz**atás, de más, későbbi játékokkal összehasonlítva alapvetően nem az. Minimális támpontot ad rengeteg dologban, ezt a wikivel ki lehet védeni, sok rész alapos felkészülés nélkül idegbaj (amiről ha tud az ember előre rögtön negyedakkora kihívást ad), de a legnehezebb bossharc sem kerülne be egy Sekiro-Nioh-Surge2 ellenfeleket tartalmazó Top10-be. És akkor még ott van az opció, hogy a bossokhoz segítséget is lehet behívni. Bár ez egy olyan dolog, amit én személy szerint nem próbáltam ki, több okból sem. De videók alapján ez a legtöbb harcnál erősen könnyíti a dolgot.
Alapvetően nem bántam meg, hogy bepótoltam a lemaradást, de örülök neki, hogy nem ez az első souls-like játékom. Sok helyen azért érezni, hogy elég fapados megoldások vannak benne. Jó példa erre, hogy néhány bossnál az odaút hosszabb, mint maga a harc (már ha sikerül).
Aki szereti a stílust az mindenképpen pótolja, ha még nem játszott vele. Aki nem az ne ezzel kezdje az ismerkedést, mert hamar elmegy a kedve.
És most megyek vissza, még ki kell achiznom

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...