Milyen albumot hallgattál legutóbb?

Mudvayne - The New Game

Az előző - egyre lágyuló és unalmasodó tendenciát mutató - albumaikhoz képest minden téren alulmúlták önmagukat. A kezdeti izgalmas, változatos, extrém zenei világ teljesen eltűnt. Helyette fantáziátlan, egysíkú, lagymatag háttérzenét jáccottak fel az albumra. Sajnos ők is egy "zeneileg beérett/letisztult banda" lettek. ....ettől még a Scorpions is izgibb!

"...mert egyszerre művészet ez, meg egyszerre terápia!"

Borealis-World of Silence


A Borealis egy 2005-ben alakult kanadai power négyes.Az első albumukat nemrég adták ki és megkell,hogy mondjam,nagy meglepetést okozott nekem.
Power metállal eléggé hadilábon állok,leginkább a nagy klasszikusokat hallgatom(Helloween,Gamma Ray,Edguy),de ez a banda más.
A zenéjük nem is egy zúzda,lassú dallamokkal,szólókkal szépen gazdagított ám mégis gyors.

10tételes album,4percnél hosszabb számokkal.

Tracklist:

1.Lost Voices 6:09
2.Midnight City 6:16
3.From the Fading Screams 5:26
4.Forget the Past 6:01
5.Eyes of a Dream 6:57
6.World of Silence 4:42
7.The Afterlife 6:20
8.Divine Answer 5:24
9.The Dawning Light 5:10
10.Black Rose 5:54

Értékelés 10/10

Astarott - Az Igazság Letisztul

Igazi régi trash anyag.Az Astarott egy '93-as banda,mindössze egyetlen demóval.

1. Bevezető 00:40
2. Új Nemzedék 05:43
3. Lenéznek 03:55
4. Astarott 04:03
5. Nem Adom Fel 03:53
6. No A.I.D.S. ! 00:49
7. Az Igazság Letisztul 03:11
8. Őrület 02:36
9. Akarom 04:31
10. Fekete Város 04:06
11. Áldozat 03:21
12. Végszó 00:06

guitar hero 3 soundtrackjét, nagyon állat

Primordial-To the nameless Dead

Gondolom nem igazán kell mesélnem a bandáról,eléggé ismertek.Az albumról csakis jót tudok elmondani,a hangzás eszméletlenül jó,a dalok is jók lettek.Jó látni,hogy a 2005ös The Gathering Wilderness album után tovább tudtak lépni,ez lényegében egy teljesen új anyag,nem hasonlít egy régire sem.Na és persze megszületett a Primordial működésé óta a legfülbemászóbb szám:Empire Falls
Az albumot mindenkinek ajánlom,aki szereti a Pagan Metált,különböző Black és Trash elemekkel kombinálva

..hammár így fellendült a topik:

Divinity - Allegory

97-ben alakult kanadai banda. Egy kislemez, két demó és egy nagylemez (Allegory 2007) az eddigi termésük. Zenéjük alapját jóféle technikás death metál képezi, melyet az erős thrash- és progresszív hatások tesznek különlegessé. Minden benne van a zenéjükben, aminek egy moder extrém metálban benne kell lenni: változatos vokál (amiből a szólógityós is kiveszi a részét), vastag hangzás, fantáziadús, izmos riffek, sokféle ritmus (néhol kissé széttördelt a sok váltás miatt). Aki szereti pl. a Necrophagist, vagy a Martyr zenéjét, de azokat túl egysíkúnak/komornak találja tegyen ezzel egy próbát. Nekem nagy kedvencem lett!
.....egy klip.

"...mert egyszerre művészet ez, meg egyszerre terápia!"

Scars On Broadway
A System of a Down-ból kivált 2 tag, Daron Malakian és John Dolmayan által kreált együttes első albuma. Nekem hiányzott belőle Serj, valahogy nem 100%osan teljes az album, mert bár jó hangja van Daronnak, de mégsem volt az az igazi. A dalszövegek nem túl változatosak, de elalvás veszélye nem fenyeget szerintem a számok közben
Egy hallgatást mindenképp megér, de én a They Say után kicsit többet vártam tőlük

"..Soha nem gondoltam volna hogy elvesztem őt... A rabszolgájaként végeztem, tennem kell valamit."

Teräsbetoni: Vaadimme Metallia

Nem sokan ismerik az együttest. Pontosabban Mo.-on jóformán senki.
Ők képviselték 2008-ban Finnországot az Eurovíziós Dalversenyen Missä miehet ratsastaa című dalukkal. Az a szám nem ezen a lemezen volt, de ez se rossz.

Műfajuk power metal, állítólag kicsit a Manowarra hajazó stílus, főként a középkori lovas harcosok életmódját "dicsőítő" szövegeik vannak.

A lemez 2005-ben jelent meg, nem olyan jó, mint a többi (Metallitotuus, Myrskyntuoja), de vannak rajta jó zenék, mint az Aika on vagy az Älä mene metsaan.

Aki szereti a power metalt, annak tudom ajánlani, bár inkább a két másik albumot (főként a Metallitotuust)

2006. 08. 07. - 2008. 09. 08. - to be continued as... sHarris

The Fall Of Troy - Manipulator (2007)

A Fóloftroj amolyan screamo-s, post HC-s alapokon nyugvó indie- és némi emo ízzel spékelt kedves kis zenét jáccik. Ez a három tagú seattle-i banda - két demó és két nagylemez után kiadott - harmadik albuma. Az előző albumukhoz (The Fall Of Troy - Doppelganger-2005) képest sok változást nemigen lehet tapasztalni. Az eszméletlen fantáziadús, technikás gitártémákat emelném ki, ami annak fényében, hogy a gityós énekel(nyávog/ordít/sikítozik) méginkább becsülendő. Az egész muzsika nagyon "áll a lábán"......minden hang a helyén van, nincsenek odanemillő, erőltetett témák, nincsenek az unalomig jáccva a riffek, nincs nagy zsonglőrködés(ez a gitárosra esetenként nem vonatkozik), és ez az összes nótára igaz. Az album végig élvezetes, mert valahogy mindegyik nóta más, persze végig szigorúan a koncepció keretein belül. Másik erőssége, hogy - mivel a túlzásoktól, szélsőséges megoldásoktól mentes a zene és iszonyat dallamos - sokak számára befogadható lehet. Szerintem a RHCP rajongóktól kezdve akár a Pantera fanokig mindenki találhat benne valami izgit......a gitáros-palántákról nem is beszélve
Egy 8/10-et részemről........

"...mert egyszerre művészet ez, meg egyszerre terápia!"

The Doors: The Very Best Of


(Rhino / Warner)

A Doors 1966 őszén készült el első nagylemezével, ami 1967 januárjában jelent meg, így a negyvenedik évfordulós újrakiadás-áradat is két szezonra oszlott: 2006 végén kijött a klasszikus albumok újrakevert és bónuszdalokkal bővített verzióit (és 5.1-es keverést is tartalmazó DVD-párjukat) összegyűjtő Perception díszdoboz, majd a hivatalos jubileumi évnek kikiáltott 2007-ben megjelentek egyenként is ezek a remaszterelt lemezek, továbbá melléjük – szimpla és dupla formátumban egyaránt – egy The Very Best Of című újabb slágerválogatás (ami valamivel jobb, mint az ezredfordulós The Best Of volt, a borítójával például biztosan, bár ezen sem a zenekar látható, csak az elhunyt énekes).

A hat nagylemeznyi törzsanyagra épülő életműből egy dupla CD-n már elég tisztességes keresztmetszetet lehet mutatni, úgy még a When The Music’s Over és The End című korai 11 perces pszichodrámák, illetve a Light My Fire, Riders On The Storm és L.A. Woman című pazar hétpercesek is jól elférnek a normál hosszúságú bluesok és pop-rock slágerek mellett. E mostani válogatás esetében a pluszt az új keverés nyújta az ilyesmire fogékonyaknak (a zenekar eredeti hangmérnök-producere, Bruce Botnick késztette nagy gonddal), de mivel a 20 számos szimpla verzióra csak a félére rövidített The End fért fel, a When The Music’s Over meg egyáltalán nem, így célszerű a 34 számos dupla kiadást választani. Főleg hogy azon olyan ritkaságok is szerepelnek, mint Morrison a capella előadott Bird Of Prey című egypercese (amiből Fatboy Slim a Sunsetet csinálta), a Ghost Song hosszabb verziója (amit szintén az 1978-ban megjelent posztumusz An American Prayer album 1995-es újrakiadásán publikáltak), a szépséges-szerelmes Orange County Suite (amit Manzarekék az 1997-es Box Set összeállításakor fejeztek be Morrison zongorás verziója köré) vagy a Whiskey, Mystics And Men tengerészdala (szintén egy 1970-es felvétel, amit a ’97-es díszdobozban adtak ki, de ezt változtatás nélkül).

Természetesen minden Doors-rajongó tud mondani olyan kedvencet, ami épp hiányzik erről a 140 perces válogatásról (Summer’s Almost Gone, My Eyes Have Seen You, Wild Child, Not To Touch The Earth…), és azt is megjegyezhetjük, hogy a 2003-ban kijött szintén 34 számos Legacy: The Absolute Best Of izgalmasabb válogatás volt (egy igazi kuriózummal, a 17 perces Celebration Of The Lizard addig kiadatlan stúdióverziójával!), de ez a mostani dupla album is teljesíti a célját: aki nem kívánja beszerezni az összes Doors-sorlemezt, annak ez bőven elég.

Értékelés az Est.hu szerint: 10/10
Értékelés szerény személyem szerint 8.5/10


Forrás: Est.hu

Subscribe - Stuck Progress to Moon 2007
Szerintem a Subi az ország egyik legjobb bandája. Különösen igaz ez a koncerteken nyújtott teljesítményükre. Az egyébként is energikus zenéjükhöz ugyanis igen lendületes színpadi munka társul. A két "hangember" nagyon jól osztozik a témákon, ötletesen váltogatják a dallamos és ordítozós témákat, néhol nagyon kellemes 'kétszólamokat' tolnak. Maga a zene elég változatos...fém alapokon nyugszik, de sokféle stílusjegy (pl. hc, reggi, fánki,alter, folk) felbukkan a nótáikban.
Igazából semmi újat nem hoztak létre, mert ezt a fajta zenét már több, mint 10 éve is hallgattam pl. az INCUBUS prezentálásában. Az új albumot hallgatva is olyan zenekarok jutottak eszembe, mint pl. a Sikth v. a Protest the Hero.
Ennek ellenére nagyon kellemes kis albumot hoztak össze, sztem simán felveszi a versenyt az előző - igen jóra sikerült - albumukkal.
Ha nem látnám a skacokat fosrészegen, totál szétszívva a kettőnégyben még fel is néznék rájuk! ......nade a fenenagy züllés legalább nem megy a zenélés rovására....egyelőre

"...mert egyszerre művészet ez, meg egyszerre terápia!"

Heavy/power-ben én is csak az igényesebb fajtákat szeretem, a "sárkánymetálokat", az ilyen Manowar-szerű pózerséget, meg a mifelénk burjánzó amolyan "szocreál lakótelepi hevimetált" (lásd Stress, Krízis ) teljes szívemből rühellem.
Az IE szerencsére kifejezetten az igényesebb fajta, őket már nem is heavy-nek, hanem a kb. őróluk megalkotott US-power kategóriával illetném, vagyis sokoldalú, komplexebb, olykor már-már filmzenés, de emellett mégis zúzós zene.
IE-nek volt még egy énekese, a legelső lemezen hallható Gene Adam, bár ő nagyon gyagyi volt. Utána volt végig Barlow, aki ugye most is visszajött, és csak a két legutolsó, általam említett lemezen énekel Ripper. Neki sokkal képzettebb, sokoldalúbb hangja, és hihetetlen hangterjedelme van. De megértem azt is, akinek Barlow tetszik jobban, hiszen alapvetően tényleg ő az "IE hangja", és a jellegzetes orgánuma, dallamvilága is illik a dalokhoz.

Én is alapvetően a "virogncabb" dalokat kultiválom, elsősorban a thrasht, death-el kapcsolatban nekem is inkább a "tengerpartos" hasonlatod él De mondjuk a Kataklysm pl. a legnagyobb kedvencem. Az ilyen thrashcore, metalcore, hardcore dolgokat is bírom, de ebből is az igényesebbeket. A black metalt viszont alapvetően nagyon nem kultiválom.
Barátnőm szereti az ilyen Dream T. féle nagy máguskodást, meg Steve Vai, Malmsteen, Satriani, stb. dolgait.

Hát én a hevy tengerben csak a partig merészkedem....
Azt tudom, hogy a másik IE énekes (ő a Ripper?) hangja nekem jobban ütött a kettő közül, de mélyrehatóbb ismereteim nincsenek velük kapcsolatban(és úgy ált. a hevi metállal sem). Csak ami rámragad innen-onnan. A prog. is inkább mint death metal "fertőzés" kedves számomra. .....abban viszont nagyon!
Kivétel talán a DreamT. , őket néha meg bírom hallgatni.....főleg a virgoncabb nótáikat!

"...mert egyszerre művészet ez, meg egyszerre terápia!"

Az a vicces, hogy miután Barlow lelépett, Jon Schaffer (IE főnök) rögtön beszervezte Judas Priest-ből akkoriban kipenderített "Ripper" Owenst, és olyanokat mondott, hogy csakis az ő hangjával tudja elképzelni az új IE alkotásokat, szóba sem jöhet más énekesnek, csak ő. És hát az IE ezzel sem vált "lecsúszott" zenekarrá, mert a Ripperrel készült Glorious Burden sztem a banda talán legnagyobb lemeze lett. A legutóbbi Something Wicked Part 2. is nagyon ütős alkotás. És pont a Part 3. megjelenése előtt hozták jött vissza Barlow, tehát így elég röhejesen fog kinézni a sorozat...
Rippert nem féltem, mert ő sztem a legkiválóbb heavy metal énekesek között van, de elképesztő h állandóan kibasznak vele. Először a Judas Priest Halford visszatérése miatt, most meg az IE Barlow visszatérése miatt. Kéne mellé egy igazán jó dalszerző, és kiadhatna egy olyan mindent lealázó lemezt a saját Beyond Fear projektjével, amellyel középső ujjat mutat az egész metal színtérnek

Hiperaktív, mint a Neokrómos exKarbon Kédzses-s Mányák!
Esetleg ki akarta próbálni a progmetálkodást, de hiányzott neki a hevis életérzés! ...vagy csak megsajnálta a lecsúszott régi spanokat!

"...mert egyszerre művészet ez, meg egyszerre terápia!"

Mostanság talán Matt Barlow műveli a legérdekesebben a dolgait... Ugyebár újra becsatlakozott az Iced Earth-be (szegény "Ripper" Owenst megint kibaszták ), de tartja a Pyramaze zenekarban is a posztját, emellett polgári állásban rendőrködik, ráadásul pedig épp most született meg a gyerekük. Ezt így hogy...?

"Kicsit húzós lehet."

Gondolom megfelelő mennyiségű pénzzel el lehet érni a szükséges motivációt....ha meg alapból fanatikus az ember, akkor pláne!

"...mert egyszerre művészet ez, meg egyszerre terápia!"

Vital Tech Tones - Scott Henderson, Steve Smith, Victor Wooten
A mai fúziós jazz nagyjai (legnagyobbjai ) alkotják a triót. Ami a kezük alól kikerül az nem lehet rossz....ez az album pedig valami iszonyatosan jó. Elég tág határok között mozognak zeneileg. Fánkis, rokos, blúzos ízek keverednek ebben a kellemes masszában. Az első nótában pl. akkora grúvos főtémára épül a nóta, amit még akár a Tom Morello is megirigyelne .
Természetesen elmaradhatatlanok, a "megmutatommárhogyénvagyokahangszeremenalegnagyobb" jellegű témák, de ezt az ember feltétlenül el is hiszi nekik. Én, mint nagy Wooten-fan néhol majd' lefostam a bokámat a basszus-játék hallatán, pedig már hallottam tőle néhány virgázást. A gityósról sok fogalmam nincs de a Steve Smith (dobosbácsi) kellőképen elmebeteg témákat hoz Wooten játéka alá/mellé. (Van egy amolyan oktató videója, amin vendégszerepel Wooten is.....hát azt látni/hallani kell minden vájtfülűnek! Olyat jammelnek
Nem 'óckodik' még a duplalábdob metálban megszokott alkalmazási módjaitól sem emberünk.
Zsííííír anyag, és asszem már van egy másik albumuk is....feltétlenül rámegyek!

"...mert egyszerre művészet ez, meg egyszerre terápia!"

"4 album a 10 évre vetítve épen ideális......szerintem"

Jah, nagyjából. Bár ebből az utolsó éppen egy feldolgozáslemez, de igazából ezt is be lehet tudni teljesértékű albumnak. Meg van jópár kiadatlan felvételük is.
De hát hol vannak ők a mi hőn szeretett Paksi Endrénktől, akinél év nem múlhat el úgy, hogy ki ne jöjjön (legalább) egy lemez

"Ezek mellett egy tonna projekt/szóndtrek/vendégszereplés/etc írható a számlájukra!"

Igaz, bár ez főleg az utóbbi időkben van így. Egyébként nem is értem, h hogy bírja sok zenész úgy tolni, h van egy főbandája, egy halomnyi projetje, meg néhány vendégszereplés, stb. Ehhez mind számokat írni, a lemezeket megtudnéztatni... Kicsit húzós lehet.

4 album a 10 évre vetítve épen ideális......szerintem. Ennyi idő kell a nóták megírásához/kiforrásához, a turnézáshoz, a rajongók kiéhezéséhez
Ráadásul esetükben nem tükrözi a termékenységüket, mert ezek mellett egy tonna projekt/szóndtrek/vendégszereplés/etc írható a számlájukra!

"...mert egyszerre művészet ez, meg egyszerre terápia!"

Ez teljesen így van ahogy írod.

"a három RATM-os tag nem tudta "zeneileg meghazuttolni" önmagát, és az alapokban ua azt ízt adták az összes Audio. anyagon amit a jó öreg elődön."

Nem hogy alapokban, hanem a 'Slave néhány számában konkrétan saját RATM-beli munkásságuk egyes témáit nyúlták le! Nem is tudom ki mondta, h az a legnagyobb zenész, aki saját magától lop!

"Kíváncsi vagyok nyitnak -e más irányba, vagy a kitaposott utat járják tovább..."

Én igazán arra vagyok kíváncsi, h mennyire lesz tartós ez a nagy összeborulás. Nem túl jó hangulatban váltak szét, meg elvileg csak néhány koncert erejéig álltak össze. De persze mások is mondtak már ilyeneket, aztán meg...
Az tény, h a RATM sosem fog szívrohamban kimúlni, a majdnem 10 éves pályafutásuk alatt összesen 4 albumot tudtak összerakni, szóval sosem siették el... De majd most meglátjuk mi lesz.

A RATM már anno olyan zenét csináltak, amit ma is különösebb változtatások/újítások nélkül el lehet adni/megállja a helyét a raklapnyi modern metal között is. Ha megnézi az ember az első és utolsó albumukat lényeges változást nem hall(persze van, de azokkal együtt is mind ízig vérig RATM). "Kitalálták" a stílusukat, a hangzásukat és azóta azt nyomják.....nem is akármilyen színvonalon. Az Audioslave azért volt fura, mert a három RATM-os tag nem tudta "zeneileg meghazuttolni" önmagát, és az alapokban ua azt ízt adták az összes Audio. anyagon amit a jó öreg elődön. Erre az alapra pedig csak a jól bevált és megszokott "Roccsás-módon" lehet építkezni!
Kíváncsi vagyok nyitnak -e más irányba, vagy a kitaposott utat járják tovább...

"...mert egyszerre művészet ez, meg egyszerre terápia!"

Nekem is ugyanez van!
A RATM az egyik olyan banda a kevésből, ami a kezdeti időszakom után mind a mai napig nagyon tetszik. A rap-et sosem szerettem, így dallamos énekkel jobban tudtam volna értékelni.
Aztán jött ez az Audioslave, ami pontosan erről szólt (kb. RATM groove-ok dallamos énekkel), de rájöttem h mégsem jó ez így. Az első lemez még tetszett, a többi már nem fogott meg. Kiderült számomra h a RATM mégis a rap-eléssel volt az igaz, úgy nyerte el azt az igazi falbontó, arcbamászóan agresszív jellegét. Szóval örülök h most újra összeálltak, nyáron Rock Am Ring, ugyebár...!

Outworld - Outworld 2006

Texasi progresszív metálban utazó banda. Sok újat nem nyújt az album. Tipikus progmetal ének (ami engem igazából sokkol, pláne mikor sztreccsgatyós visításba kezd ), masszív riffek, rengeteg szóló. Alapvetően harmóniákra fektetik a hangsúlyt nem a zenei "agyalásokra"....amolyan neoklasszikus megközelítésben tolják......vagyis nagyon nem fogott meg. Kivéve a címadó nótában a basszeres kiállós rész(....az nagyon állat!), meg a Prelude to Madness című zongorás-szólógityós tétel.
Symphony X, Dream Theater rajongóknak biztosan ütni fog, mert a hatásuk jelen van szinte minden nótában.

"...mert egyszerre művészet ez, meg egyszerre terápia!"

The Football Factory OST!
Üt.

Respect is not given. It's taken.

Ha épültél tőle, akkor szívesen!

"...mert egyszerre művészet ez, meg egyszerre terápia!"

Köszönöm a sok építő jellegű kritikát!

RIP pcdome

Born of Osiris - The New Reign (2007)
Három éves, első albumos Csikágói banda. Progresszív deathcore műfajban nyomulnak.....leginkább talán a Between the Buried and Me-hez lehetne hasonlítani a zenéjüket, bár attól kissé "matekosabb" énekben viszont sokkal gyengébb. Az ének a banda gyenge pontja (legalábbis számomra), mert kb két szám után már hihetetlen uncsivá válik ez az egysíkú, dinamikátlan ordítozás. A zene viszont kárpótol mindenért. Változatos tempók, brutális riffek és kellemes harmóniák tömkelege van a nótákban felsorakoztatva, de mégsem válnak "riffhalmazzá"......mindegyik szám kerek egész marad.

"...mert egyszerre művészet ez, meg egyszerre terápia!"

See You Next Thursday - Parasite
Michigani elmebeteg banda. Iszonyat súlyos death/grind/hardcore zenét tolnak. Komplex dalszerkezetek, súlyos riffek és gitárvinnyogtatások tömkelege. Az énekes hangja kifejezetten tetszik.....annyira erőteljes, hogy feláll a szőr az ember hátán (meg mindenhol). A nóták rövidek/tömörek, de pont elég is belőlük ennyi! Mindenkinek aki szereti a pl. a The Dillinger Escape Plan/Thumbscrew/From A Second Story Window - féle őrületet, melegen ajánlom!

"...mert egyszerre művészet ez, meg egyszerre terápia!"

Audioslave - Relevations (2006)

Valahogy nem tudom megszokni az énekes hangját....berobban egy-egy iszonyat RATM-os groove(Sound of the Gun), amihez akaratlanul is a Zack de la Rocha agresszív szövegelését társítja az emberfia......erre bejön a Chris Cornell és egy az egyben lepusztítja a hangulatot. Csípem a hangját, de a Szóndgárdenben ütősebben hat ez a "világfájdalom-hangképzés"! Viszont azokban a számokban, ahol nem olyan egyértelmű a RATM fíling ez nem ütközik ki. Összeségében jó kis album vóna......ha az a RATM nem lett vóna!

"...mert egyszerre művészet ez, meg egyszerre terápia!"

....szintén egy német banda!
The Ocean - Precambrian(2007) .....a kritikában a noisecore sztem eléggé félrevezető, de a többi teljesen helytálló. Mondjuk nálam 10/10

"...mert egyszerre művészet ez, meg egyszerre terápia!"

War from a Harlot's Mouth - Transmetropolitan (2007)
Német matekmetalcore féleség. Nótánként 100 téma és ritmusképlet, a belassult zúzástól a jazzes futamokon át a grindes kaszabolásig mindent felvonultatnak. A károgós ének néha kicsit nyomasztó, de néhány hörgéssel(és valami disznó visitás-félességgel) próbálják feldobni.....több kevesebb sikerrel. Talán az amcsi Psyopus-hoz, Ion Dissonance-hoz lehet hasonlítani őket
Mivel első hallgatásra az ég világon semmi sem marad meg belőle, akkár hónapokig hallgatható anélkül, hogy megunná az ember........

"...mert egyszerre művészet ez, meg egyszerre terápia!"

Egyetértek
Az új az a Minutes to Midnight ha jól tom. Sztem, kicsit (vagy nem kicsit) nyálas lett, a többi albumhoz képest. Bár van amelyik jó pl. Nekem a Bleed it Out bejön.

Linkin Park - Hybrid Theory (2000)

Még mindeig ezt tartom a legtökéletesebb albumnak, amit valaha kiadtak. A megjelenésekor is rongyosra hallgattam, és most sem bírom letenni. Ráadásul azoknak is tetszik, akik amúgy nem rajonganak a műfajért.
Sajnálom, hogy az új albummal tucatzenekar lett belőlük, remélem csak ideiglenesen.

"Yes, I know my enemies: they're the teachers who taught me to fight me. Compromise, conformity, assimilation, submission, ignorance, hypocrisy, brutality, the elite."

Köszönjük a mélyenszántó elemzést!

i tell it like it is, cause im a bold figure

50Cent - Curtis

Az 100, hogy sem az Intro5pect jogi képviselete, sem pedig a a Geykido Records nem fogja beperelni a Pc Dome-ot.

De ha már akkora katasztrófa lenne a link kicserélése a működőre, legalább legyen kitörölve az a pár hsz és a törött link......

i tell it like it is, cause im a bold figure

Megkérek mindenkit, hogy csak olyan zenék letöltési linkjét tegyétek közzé, amelyek legálisan ingyenesen letölthetők!

"Dilisek ezek a rómaiak...!"

Annak, aki hajlandó lesz túlórában még a linket is kicserélni majd a javítottra a kis ismertetőmben.

i tell it like it is, cause im a bold figure

Hirdess versenyvizsgát,hogy kinek van joga letörölni

No mindegy, feltöltöm hamarosan rendesen, ezt meg majd lekapirgálják innen a modik.

i tell it like it is, cause im a bold figure

Baszom, jóhogy feltöltöttem már, most veszem észre, hogy rosszak a címek az albumon. El vannak csúszva eggyel, tehát pl a No More Time valójában a Sustainable Yield stb....:\

i tell it like it is, cause im a bold figure

Intro5pect - Intro5pect (2003)

Néhány napja hallottam először az együttesről egy a Leftöver Crackről folytatott beszélgetés során, lévén Stza, a LöC oszlopos tagja közreműködött az egyik számukon(The War at Home) énekesként. Persze amint fülembe jutott ez az infó, rögtön leszedtem az első albumukat(korábban csak különböző válogatásokon jelentek meg számaik) és adtam neki egy esélyt, aztán megint egyet és újra - most itt tartok és adom neki az esélyeket szakadatlanul.
A banda eredetileg punk zenéket dob össze, de a már megszokott háromakkordos muzsikába elektronikus elemeket kevernek, meglepően jó eredménnyel, ami messze felülmúlta a várakozásaimat, mégha némelyik számuk a Nintendo-s időket juttatja is az ember eszébe. Az albumon kapásból legalább 3 olyan számot találtam, ami elég komoly rotációt fog kapni a playlistemen, ha máshol már nem kapnak nyilvánosságot, de alig van olyan, amit ne szeretnék, szóval tényleg nem egy one-hit wonderről van szó.
No meg ott van a már említett The War at Home, ami külön ínyecség azoknak, akik szeretik Stza "énekhangját", de már unják a CV és LöC katalógusát.

Igazából többet nem tudok most mondani róla, talán csak ennyit:
8/10

i tell it like it is, cause im a bold figure

Zorall-Nem csak a huszeveseke a vilag

Na, le is jött, majd este meghallgatom asszem.

i tell it like it is, cause im a bold figure

no.1.:Girl, you'll be women (szintén)
no.2.:Son of a preacher man
no.3.:Let's stay together
no.4.:uccsó szám, nem ugrik be a címe.

Mondjuk nekem az extra verzió van meg, +3-4 számmal, azok között van egy, amit a Jackie Brown-ban is nyomnak, a Ponyvaregényben meg akkor hallani, amikor Jules és Vincent mennek bérgyilkolni az elején az épületben, pofáznak a masszázsról és az egyik szobában szól a zene, kb. 3-4 mp-ig hallani. Na azt is imádom még

Respect is not given. It's taken.

pulp fictionrol melyikeket szereted legjobban? nekem a girl, you 'll be a woman soon az abszolut kedvenc, de nagyon jó még a let's stay together meg a jungle boogie is .

QTeath Proof
majdnem olyan jó, mint a Pulp Fiction.

Respect is not given. It's taken.

Luckyiam - Most Likely To Succeed

ez luckyiam psc (a living legends underground rap csapat tagja) legújabb albuma (08-07-07-es). szerintem nagyon jól össze van rakva. az alapok elég lightosak és könnyen szokhatóak, a szövegek is hangulatosak és helyenként megdöbbentően jók. azért erről írok, mert nem egy ismert előadó és album. szerintem tegyetek egy próbát, megéri.

albumlink -TÖRÖLVE