Első emlékképetek?

Huh, első emlékkép, jó nehéz kérdés.Anyámra és nővéremre egyáltalán nem emlékszek, még képről se ugranak be.Legtisztább kép oviból van, az egyik gyerek magyarázza, hogy ne barátkozzal egy másikkal, mert büdösEz előttröl is vannak képek, de egyikről se tudom meghatározni, hogy mikor és hol történt, ha egyáltalán megtörténtek.

Toki:lol

"Az élet nemi érintkezés során terjedő fertőzés, melynél a halálozási arány 100%"

És felsírtál hogy milyen kicsi?

Ja...

(Egyébként nem megbeszéltük már, hogy az újszülöttek nem, vagy legalábbis nagyon homályosan látnak? )

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

11 évesen születtél? Aztmeghogy?

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Mikor megszülettem, megláttam a fiatal doktornéni didkóit, és égnek állt a fütyim.

Jó, én ezt értem , de erről még csak egy fénykép sincs, ami ezt a hamis képet kreálhatta volna. És mindig úgy ugrik be, hogy baromi régen volt és abszolút nem voltam képben, hogy mi történik. Ezért kérdeztem, lehet-e, hogy csak később vágták el a köldökzsinórt? Vagy esetleg lehet az is, hogy egy másik orvosi vizsgálatra emlékszem. Nem tudom, ehhez hipnózis kellene.

Kicsit valószínűbb, hogy hamis emlékkép él benned, mint hogy egymagad rácáfoltál mindenre, amit az orvostudomány eddig hitt a memóriáról, a látásról és a születésről.

i tell it like it is, cause im a bold figure

Bölcsőde ablakánál állva nézem, ahogy elmegy a fater a motorral.

Jó, hát ti biztosan jobban tudjátok az emlékeimet, mint én...

Baby vision
Lehet ezt még csűrni csavarni, de ki van zárva, hogy az ne egy képzelt emlék legyen.

“If you want something you've never had You must be willing to do something you've never done.”

De nem lehet, hogy éppen ezért csak egy 1 másodperces kép, amennyi időre pont ki tudtam nyitni a szemem? Meg nem tudom, ez hogyan van, de a köldökzsinórt nem muszáj azonnal elvágni tudtommal.

De amúgy tényleg nem kamuból meg nagyzásból írtam le ezt, mert tényleg bevillan nekem egy ilyen kép és azt is tudom, hogy borzalmas és félelmetes volt és fogalmam nem volt, mi történik.

nem első emlék, de poén, ovi udvar, ovinéni mellett, első orrfújási kísérletem, epic fail, még a néniről is a taknyom folyt

az első... hát nem tudom sorrendbe rakni őket, de ovi előtti kevés van, tán az első mikor belerókáztam a fürdőkádba... ezek úgy megmaradtak

I wish I could have known about the view from halfway down

Óvodai udvar,vmilyen Gyöngyi és én azon "vitatkoztunk",h ki mutassa meg először a másiknak h milye van a bugyiban-ő kezdte És ez komoly!

Soha ne vitatkozz idiótákkal ! Lesüllyedsz az ő szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal. (Woody Allen)

huh tudom h ez most off de szolnoki vagy KisCsirke?? a busz színról erre következtetek... nem bírtam ki h ne kérdezzem meg...

am akk on is legyen már: neke maz az első képem h állok a rácsos ágyban az ajtó mögött és éppen jön be mutter

Tudom hogy Al Capone az eredeti csak ez a nevemből kreált!

Érdekes, hogy van egy ilyen "kép" (nevezzük csak így) a fejedben, de az, hogy nem lát az újszülött, nem hülyeség. Mármint akkor, ha nem értelmezzük szó szerint vakságként Ugyanis tényleg az lehet, amit itt mondtak alant, hogy gyakorlatilag abban a pillanatban nyitod ki először a szemedet, és akkora vakító fény ér, hogy egyszerűen nem hagyod túl sokáig nyitva. Gondolj bele, amikor egy sötét térből egy világosba lépsz, még így idősebb korban is hunyorogsz és szinte nem látsz semmit. Ugyanez újszülöttként hatványozott lehet.

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

A legelső emlékem hogy egy piros babakocsiban fekszek és a fejem felé van kötve egy narancs sárga "valami" amit nézek hogy himbálódzik,majd "valaki" ki vesz a baba kocsiból és a nővérem ölébe ülte
(ekkor látom a baba kocsit) és egy vörös hajú nő idétlen grimaszokat vág...
Ez kb egy 5 másodperces emlék.
A második emlékem ami be ugrik,pedig az hogy egy járókában ülök és a szines golyókat húzgálom balra....

hat en 2,5555555 voltam bioszbol, de en erre emlexek, hogy nem lat....

on: nekem az az elso emlekem, mikor anyci visz elso nap bicajjal az oviba, es ahogy vegighaladunk az iskola meg a polgarmesteri hivatal elott. a leveleken keresztul sut ram a nap, es orditok, hogy "DE HOZD BE A VILLANYVASUTAT AZ OVIBAAAAAA"
es nem hozta be

Hát pedig nekem nagyon kiskoromtól fogva ez egy visszatérő 1 másodperces kép. Én is hihetetlennek tartom, de ez van. Azt én sem tartom kizártnak, hogy egy álomra emlékszem, de az álom sem csak úgy magától jön, szal valós tudatalatti emléken kellett alapulnia.

Amúgy én úgy tudom, hogy egy kisbaba születése pillanatában már lát, csupán egy rövid ideig fejtetőn látja a világot, amíg az agy a képet reflexszerűen meg nem tükrözi.

Nem tudom mikor kezd rendesen látni először az ember, de azt kijelenthetjük szerintem, hogy tökéletesen kizár, hogy bárki emlékezzen az első perceire, napjaira vagy talán még hónapjaira is.

i tell it like it is, cause im a bold figure

Elég nyilvánvaló, hogy Barthezz első "emléke" csak egy álom hatása lehet, hiszen amikor egy csecsemő köldökzsinórját elvágják, nem elég, hogy nem lát, de nem is képes felfogni a bejövő képeket/hangokat, ergo erre emlékezni képtelenség.

Az én első emlékem amúgy az, amikor nagyapám felemel a régi Dacia csomagtartójára, de mivel erről van fénykép is, könnyen meglehet, hogy csak beképzelem. Amire ténylegesen emlékszem, az egy visszatérő rémálom, de azt nem szívesen írom le.

tényleg, épp ez jutott nekemis eszembe... amikor emgszületünk akkor szerintem nem nyitjuk ki nagyon a szemünket, de még ha igen, akkoris 9 hónapig egy sötét lyukba volt aztán meg hirtelen elvakítja a kinti fény...

Türelem szép erény, kivéve ha az alagút végén közeledik a fény!

Micsoda? Nem kevered te véletlenül a mormotával?...

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

javitsatok ki, de mikor megszuletik a kisgyerek, akkor nem ugy van, hogy nem lat???

LOL.

Matt: Hát igen. Egy nagyjából 2 másodperces jelenet amúgy, de ez teljesen tisztán él bennem, hogy megtörtént, viszont baromi homályosan, hiszen fingom nem volt még a körülöttem levő világról és hogy mi történik. Kapálóztam, sírtam, egy nagy undorító vmi állt ki a hasamból és egyszer csak levágták rólam azt az izét.

De mondom, ezután bölcsis koromig semmi, bár egy kiságyas jelenet csecsemőként rémlik, nagynénéméknél, mikor anyám és nagynéném kivettek a babaágyból és sírtam. De csak 1-2 másodperces a jelenet és fogalmam nincs, azt honnan tudom, hogy ez keresztanyáméknál volt, ráadásul még a szobát is pontosan tudom.

"van bennem egy pillanatkép, amikor fekszem egy kórházi ágyon, fehér köpenyes emberek vesznek körül és elvágják a köldökzsinóromat"

Oké, bazmeg, te nyertél. Zárható a topik.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

A kakóscsigás sztori nagyon poén Am én meg írni meg olvasni tudtam már oviba, úgyhogy elég könnyen vettem az alsó osztályokat

Azért úgylátszik akkor nem csak én emlékszek vissza ilyen koránra, legalábbis ez a köldökzsinóros dolog szerintem nagyon durva, ennél korábbra már csak arra tudnál emlékezni hogy ülsz egy szép meleg helyen, ahol mindent megkapsz amire szükséged van

Jah meg szintén bölcsis koromban, mikor anyám hazahozott a bölcsiből, mindig leültetett a nappali foteljébe és készített nekem kakaót. Én pedig nagyon türelmetlen voltam, és üvöltöztem, hogy "kakó kéj! kakó kéj!" meg hogy "mikoj lesz máj kész" és anyám mindig mondta, hogy még 5 perc. Akkor pedig ugyebár nem voltam még tisztában a perc fogalmával, s a következőt játszottam le állandóan: "egy kettyő hájom nyégy öty: KAKÓ KÉJ!!!"

(Amúgy igen, számolni azt iszonyat korán megtanultam 10-ig.)

Én ilyen szinten elég sok mindenre visszaemlékszem.

Ne tessék röhögni, igazából én magam is alig hinném el másnak, ha ezt mondaná, de van bennem egy pillanatkép, amikor fekszem egy kórházi ágyon, fehér köpenyes emberek vesznek körül és elvágják a köldökzsinóromat (!). Nem hinném, hogy ez egy álom lett volna, persze az előfordulhat, hogy kiskoromban ez álom képében tért vissza, s ennek köszönhetően emlékszem a születésem utáni pillanatokra.

Aztán utána 1-2 év teljesen kiesett, pl. nem emlékszem az akkori lakhelyünkre még a fényképek alapján sem, de bölcsis koromból már rengeteg minden beugrik. Mikor pl. anyám öltöztetett a bölcsis öltözettőpulton, amikor nem akartam megenni az ebédet, mert nem ízlett, vagy amikor úgy 3-4 évesen alattomosan és váratlanul hátulról betámadva minden ok nélkül belelöktem az egyik bölcsistársamat az udvaron lévő medencébe (nem volt benne víz!) Illetve egyik lánynak csomóban kitéptem a haját, azt is mindenféle ok nélkül és utána amikor a gondozónéni elmondta anyámnak, büntetésből nem vett nekem kakaóscsigát hazafelé a közeli boltban, s ez akkor olyan mélyen érintett, hogy egy életre megtanultam, nem szabad másokat bántani.

Óvodáskoromból pedig már teljesen tisztán beugrik rengeteg minden, ezeket nem kezdem el már sorolni.

Sziasztok!

Két nagyon régi emlékem van, de sajnos az egyikről nem tudom, hogy tényleg emlék, vagy álom. Amiben biztos vagyok, hogy édesanyámmal mentünk ételhordóval kajáért (pár éve mesélte, hogy azt csak két éves koromig csináltuk, tehát kizárásos alapon ez a legrégebbi emlékem). A másik nagypapámmal kapcsolatos, aki szintén két éves koromban halt meg. Elvileg nála volt a család, mi együtt játszottunk és ránéztem egy sötétbarna gerendára. Ez utóbbiban nem vagyok biztos, hogy tényleg megtörtént ^^

6 éves koromig elég kevés van, utána kezdenek visszatérni (főleg visszanézve a családi videofelvételeket vagy fotókat és beugranak a dolgok).

Szerk: Bár most, hogy így megpróbáltam visszaemlékezni, mindkét óvoda is beugrott, ahova először apám, aztán munkahely váltás után anyám vitt. Szóval egész szép csokorra való emlékem van Csak nagyon fura visszagondolni rájuk.

"I guess I have a soft spot for pretty faces"

Nekem elég jó a memóriám ilyen téren, nagyapám 3 éves koromig élt, és én egy csomó mindenre emlékszek róla. De a legkorábbi szerintem egy nagyon durva, mert tisztán emlékszek rá ahogy felsírok a bölcsőbe, anyám kivesz onnan, és berak maguk közé És ezt kurvára nem hiszi el nekem senki, pedig itt van a szemeim előtt, és sose fogom elfelejteni. Ha lesz alkalmam vmi hazugságvizsgáló félét kipróbálni az életbe akkor ezt letesztelem

Engem érdekelne, bár semmiféle extra munkát nem szeretnék adni neked

Csak egy nagyon érdekes adalék, ami kissé off, de eszembe jutott: osztálytársam tartott most az utolsó évben egy kiselőadást az emlékekről, agyi működésekről és az álmokról az egyik biológiaórán, és ott mondta, hogy az 1930-1950-es években az embereknek általában fekete-fehér álmai voltak a fekete-fehér tévék miatt Ez baromi érdekes

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Gazdasagpszichobol volt 1-2 fejezet, ami foglalkozott nagyon-nagyon feluletesen az emlekekkel, es visszaemlekezessel. Sajnos az en tudasom is nagyon-nagyon feluletesen maradt meg errol, szoval inkabb nem mondok hulyeseget, de kikereshetem a tetelek kozul, ha valakit erdekel.

"This movie isn't about cars, it's about a guy who owns a car"

nekem a legelső emlékem az 4 éves koromban lehetett, mikor kimentem a konyhába és megkérdeztem anyyámtól, hogy mikor van a szülinapom... nem valami nagyxemlék, de mégis... gondolkodás nélkül eszembe jut.
Egy számomra emlékezetes álom pedig... huh, le se tudom írni.. elég morbid volt, semmi értelmes nemvolt... vol ott batman meg mindenféle hős valami csőszerű dologban, de mindez olyan nyomasztó hangulatban, hogy felébredve sírtam... hát.. ez egy rejtély marad...

Türelem szép erény, kivéve ha az alagút végén közeledik a fény!

az en elso emlkkepem, csak egy pillanat...tenyleg, mintha egy fotot lenne.kint a bejarati ajto elott nezem, ahogy az akkora macskank (mirko) engem nez az ablak alatti radiatoron fekudve....kb ennyi. a soros verzio hasonlo volt, csak apam hagyta hogy az aljat en igyam ki vizesites helyett
egyebkent nekem mar a tegnap is problemat okoz, nem hogy az 15 evvel ezelotti dolgok...

Üdvözlettel:A hang az Ön fejében,amely akkor szól Önhöz,ha olvas valamit

Legutóbb pedig most hétvégén.

i tell it like it is, cause im a bold figure

LOL

horrorgeeks.blogspot.com

Ú, a másik, ami beugrott, hogy anyám kinn napozott és a nővérem lefényképezte és mikor mutatták, hogy "na ki az a képen?", akkor csak annyit mondtam, hogy "vizijó"(viziló). Ezt a mai napig meg szoktuk emlegetni konkrét alkalmakkor.

Másik, hogy sokszor sört akartam inni, gondolom azért, mert ugye kisgyerekként úgy gondoltam mekkora király leszek, ha sört iszom és faterom sokszor odaadta a kiürült sörösüveget anyámnak, aki vizet tett bele, én meg nagy büszkén abból ittam, hogy én már tudok sörözni.

Az első eset szintén 2-3 éves koromban lehetett a második olyan 5-6 körül.

Azt mondod ideje átállni a porított Ketaminra?

i tell it like it is, cause im a bold figure

Az a jó ezekben a dolgokban (álmok, memória, deja vu, stb.), hogy az ember f&szt se tud róluk Annyira bonyolultak és rejtélyesek... pont ezért izgalmasak, gondolom.

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Túl sok a fű

horrorgeeks.blogspot.com

Nem tudom, én rövid- és hosszútávon sem vagyok bajnok. Talán azért, mert nem gondolok sokat a múltra, de bár emlékszem a dolgok megtörténtére, a konkrét képek nem jönnek vissza egyszerűen.

i tell it like it is, cause im a bold figure

Érdekes, így belegondolva nekem is a 12-13 éve meghalt nagypapámmal van a legtöbb megmaradt emlék.

Ezért van a dezsávű érzés. Álmodsz vagy elképzelsz valami olyat, ami akár meg is történhetne és ha tényleg megtörténik, akkor csodálkozol, hogy vaddafakk.

Akkor engem tényleg elraboltak?

horrorgeeks.blogspot.com

Nem akarlak elkeseríteni, de ha ez is arra a 2-3-4 éves korra vonatkozott, mint amilyen időszakból mi hozakodunk itt elő emlékekkel, akkor aligha szexuális töltettel nyúlkáltál a mellbimbók után, hanem inkább a bébi korszak utáni nosztalgiából...

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

Engem folyton felpofoztak, mert bámultam őket, és folyton azt mondták nem illik

horrorgeeks.blogspot.com

De mondjuk van, hogy az ember viszonylag reális dolgokat álmodik, és ha az is megmarad a memóriádban, akkor sok év után már simán elbizonytalanodhatsz, hogy az vajon álom volt, vagy igazi emlék?

Nyílván nem fogom a vécéből kiugró zöld manót igazi emlékképnek hinni, de mondjuk olyan jelentéktelen álmot, hogy épp egy buszon utazom, azt lehet, hogy emlékenk hiszem

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Érdekes téma.
Azt tudom, hogy mikor mamáméknál voltam, akkor volt egy szatyorban egy csomó játék meg egy síp és mindig kiborítottam és mikor megtaláltam a sok vacak között a sípot, akkor mindig kértem papámat, hogy sípoljon nekem vele. 2-3 éves lehettem, mert 3 éves koromban halt meg a papám.

A hatodik születésnapomon magamra rántottam egy rakás deszkát és senki sem volt ott, elég jól belémégett a dolog, csak üvöltöttem.

Az álmok egész máshová tartoznak szerintem, mert azok nem konkrét emlékképek. Viszont én emlékszem egy óvodás kori rémálmomra, amiben elrabolt egy kopasz ember, berakott a kocsijába a hátsó ülésre és rám öntött egy zsák hangyát.
Azóta is irtózok a hangyáktól...

horrorgeeks.blogspot.com