Ki döntheti el, hogy mi játék és mi nem? [hozzászólások]

Naná, hogy Te írod! Én csak nem tudtam megállni, hogy ne mondjam el a véleményem az első kb 2-3 óráról.

Azt hittem, én írom az ismertetőt ...

"....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/

Nem érted félre, pontosan ezt mondta Cage. Szerintem nem olyan bonyolult ezt megérteni.

Lehet, hogy félreértem, de nálam pont az jött le, hogy ő játéknak tekinti és jó lenne, ha a kritikusok is nyitottak lennének a nem megszokott történetvezetés felé, és ki kellene lépniük a sablonok világából.

Azt mondtam lentebb, hogy írok majd én is pár sort, miután kipróbáltam a játékot, de a te írásod lényegében fölöslegessé tette ezt. Egyetértek minden szavaddal, megismételni pedig nem akarom azokat. Nyolc fejezeten vagyok túl, most jutottam el az általad említett részhez (télen, otthon a kis Jodie), és egyszerűen le vagyok nyűgözve. A grafika valami káprázatos, Jodie arcának kidolgozottsága pazar, bármilyen életkorban is van éppen (az arab sejk fogadásán pedig gyönyörű, hasonlót sem nagyon láttam még játékban).

A játékmenet olyan, amilyen, ezzel kapcsolatban senkit nem érhetett meglepetés, tudtuk előre, hogy lényegében QTE az egész. Az meg egyszerűen hülyeség, hogy a döntéseink nem befolyásolják a cselekményt, ez nem tudom, honnan vették. Talán egyes tesztelőknek ki kellett volna próbálni többféle lehetőséget is, nem pedig arra hajtani, hogy minél előbb kikerüljön a cikkük az internetre. Azt meg azért ne várja senki el, hogy majd teljesen szabadon alakíthatja a történetet, hiszen azért csak van egy előre megírt forgatókönyve ennek a játéknak is, amiben el kell jutni A pontból B-be, ez pedig csak bizonyos megkötésekkel lehetséges. Ehhez vegyük hozzá a nonlineáris felépítést, vagyis azt, hogy a fejezetek nem időrendben, hanem pl. egyes Tarantino filmekre jellemző módon az időben ide-oda ugrálva követik egymást, így csak szépen lassan áll össze a történet kerek egésszé. Ilyet sem nagyon láttunk még máshol.

És igen, a hangulat az, ami a legnagyobb erőssége ennek a játéknak, ami már az első percekben magával ragad és valószínűleg nem is enged el a stáblista legördüléséig. Amihez pedig a Quantic Dream talán a legjobban ért az összes fejlesztő közül, hogy élettel töltsön meg egy pixelhalmazt, illetve valódi empátiát ébresszen iránta a játékosban. Találhatunk más példát is a közelmúltból, amikor ezt egészen jól sikerült megoldani (Elizabeth - Bioshock: Infinite, Ellie, Joel - The Last of Us ), de szerintem Jodie esetében még ezeknél is jobban.

Amitől tartok, hogy túl gyorsan véget fog érni ez a kaland, az első nyolc fejezetet nagyjából 2 óra alatt játszottam végig, némelyik kifejezetten rövid volt. Remélem, a maradék hosszabb lesz.

Ahhoz képest, hogy azzal kezdtem, hogy fölösleges bármit is írnom, egészen hosszú iromány lett ez, de ez most kijött belőlem. Közben pedig azt is eldöntöttem, hogy ezek után nem fogok vitába szállni azokkal, akik nem próbálták ki ezt a gyöngyszemet, hanem személyes tapasztalat hiányában csak másol olvasott gondolatokat hangoztatva kritizálják a játékot. Ennek így semmi értelme, bár lehet, hogy nehéz lesz megállni.

cygary:

Érdekes pont a The Walking Dead-et felhozni példaként, amely megteremti ugyan a szabad választás illúzióját, majd a legvégén kiderül, hogy totális átverés az egész, hiszen mindenképpen ugyanahhoz a végkifejlethez lehet eljutni. Ettől még ez is egy nagyon jó játék, csak szerintem pont nem érdemes pozitív példaként állítani a Beyond ellenében.

Na, akkor úgy tűnik, hogy a cinikusabb kritikus bagázsnak nem tetszik a játék. A rész, amit megemlítettél pedig tényleg aranyosnak tűnik. Ki is próbálnám ezt meg a Heavy Rain-t, csak hát én elég konzol-ellenes vagyok (és valszeg leszek is egy darabig még).

Viszont ez az egész "egy játék lehet kiváló anélkül is, hogy az ujjunk össze lenne nőve a ravasszal" dolog nem magától értetődő? The Walking Dead sikere is ezt mutatja, ez egy teljesen helyénvaló állítás...csak mint érv, hogy megvédje a játékot a kritikától, az már kevésbé. Lehet, hogy ez csak egy konzolos dolog, mivel gondolom ott a lövöldék a kelendőek...

-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-

Én nem nevezem interaktív filmnek, már csak azért sem.
Eddig nagyjából az első 10 fejezetet játszottam végig és engem megvett. Tipikus, hamisítatlan QD minőség és hangulat.

Egy rövid leírás:
A látványvilág egészen pazar, mind a karakterek, mind az animációk és a környezet gyönyörű és hiteles. Itt talán a legnagyobb hangsúlyt a karakterek kapták és bizony Jodie csodálatosan fest, ahogyan a többi szereplő is, legyen az fő-, mellék-, akár epizódszereplő.

A játékmenet rengeteget merít a sokat emlegetett Heavy Rainből: az irányítás egy az egyben ugyanaz, az események 75%-ban QTE feladatokat kell végrehajtanunk. De ez egy picit sem rosszabb mint a HR-ben. Valóban, sokszor tűnhet úgy, hogy semmi hatásunk nincs a történésekre, mivel egy-egy elhibázott QTE esetében is tovább pörögnek az események, maximum Jodie kap egy állast. Addig nem feszegettem a dolgot, hogy vajon meghal-e...

Ami viszont számomra már most 10/9-é (10/10 nem létezik) tette az egészet, az a hangulat. Már a HR (igen, megint ezzel jövök) esetében is voltak olyan pillanatok, olyan jelenetek, amik különös hatással voltak rám: ott pl. a magándetektívvel kellett egy síró csecsemőt megnyugtatni, az nagyon tetszett, egészen más érzés volt, mint amit akármilyen más játék nyújtott korábban. Itt van egy fejezet, mikor Jodie még nagyon pici, talán 8 éves lehet (mivel elvileg 8 éves korától kísérjük őt figyelemmel). Tél van, otthon van és nagyon unatkozik. Ahogy bolyongunk vele a házban és próbáljuk elütni valamivel az időt, valami egészen megható. Jodie arcáról süt a magány és a szomorúság, hogy a szívem szakadt meg tőle. Hülyén hangzik, de rendesen játszani akartam azzal a szerencsétlen gyerekkel, mert bántott, hogy rossz kedve van. Ilyet egyetlen CoD, Civilization, GTA, FIFA, WoW vagy akármi más játék nem hoz elő az emberből. Vagyis szerintem Cage-nek igaza van abban, hogy egy játék lehet kiváló anélkül is, hogy az ujjunk össze lenne nőve a ravasszal.

Szóval lehet szidni a Beyondot, lehet mutogatni Cage-re, hogy hülyeségeket beszél és hisztizik, lehet azt is mondani, hogy a Quantic Dream inkább csináljon pasziánszt iOS-re. De szerintem aki teheti, igenis üljön le a játék elé és nem fog csalódni. Ez egy nagyon is szerethető alkotás lett.

Konzol híján nem játszottam a Quantic Dream "játékaival", most nem tudom, minek nevezzem, de az úriember kijelentése elég érdekes. Nekem úgy tűnik, hogy mivel nem fogadták egyöntetűen pozitívan a Beyond-ot, ezért ezt arra fogja rá, hogy mert ez nem is igazán játék. De. Az. Ahhoz ugyanis, hogy interaktív filmről beszéljünk, át kéne hágni a videojátékok jelentette korlátokat, és nem játékként reklámozni. Remek példa erre az új Amnesia is. A chinese room is azzal jött a megjelenés után, hogy ez biza nem játék, ez inkább műalkotás, interaktív film. Ez is téves, ugyanis kaptunk egy teljesen lecsupaszított, szinte minden jellemzőjétől megfosztott játékot, csak az alapmechanika maradt meg. Menni kellett A pontból a B-be, felszedni valamit, jó helyre rakni, bekapcsolni, kikapcsolni stb., de mindezt mérhetetlen repetitíven, vagyis újra tuti nem fogom elővenni, mert rohadt unalmas lesz, amin a történet és a hangulat sem fog segíteni, míg egy filmet akár több tízszer is szívesen előveszek, noha ott semmi beleszólásom nincs a történetbe. Szóval előbb el kéne dönteni, mit szeretnének a fejlesztők, mert enélkül csak két szék közé fognak esni.

A Walking Dead szerintem a legjobb példa az interaktív film fogalmára.

Die Hard 13 - Az élet most aztán már k*rva drága!

A Quantic Dream játékai nem rétegjátékok, hanem interaktív filmek. Lehet interaktív filmből is jó játékok csinálni, amiben igenis van játékmenet, amiben a döntések számítanak. Ilyen volt a Walking Dead is, amit nem véletlenül istenített mindenki.

Az hogy Cage bácsi lassan 10 éve valósítja meg saját elképzeléseit szép dolog, csak épp nem biztos hogy mindig jól sülnek el. A Heavy Raint például imádtam, de tény ami tény hogy tele volt történetbeli logikátlanságokkal, és egyéb bakikkal. Az eddig hallottak, látottak alapján pedig ebbe a játékba túl sok mindent akart belezsúfolni, a döntéseid abszolút nem befolyásolják a cselekményt és az amúgy is csekély játékmenet tovább csökkent.

Azt azért halkan jegyzem meg, hogy eddig egyik Quantic Dream játéknál sem voltak ilyen széles skálán mozgó értékelések ami azért csak jelent valamit.

Pár sorban megpróbálom összefoglalni majd az első benyomásokat, csak jussak már el végre odáig, hogy egyáltalán elkezdjem.

Abban egyébként egyetértek veled, hogy Cage néha furcsákat nyilatkozik. Ezt most éppen nem tartom annak, de elfogadom, ha más nem így gondolja.

Persze, rétegjáték. A Fahrenheitről még mindig jó emlékeim vannak, annak ellenére, hogy nem is olyan rég láttam egy végigjátszást, ami rávilágított, hogy mennyire rosszul öregedett (mind játéktechnikailag, mind történetileg). Ettől függetlenül valszeg ugyanúgy élvezném a cuccot, mint amikor először játszottam vele. Ezért is érdekel, hogy most akkor mi a helyzet a Beyond: Two Souls-zal, mert egy érdekes koncepciónak tartom.

De amikor jön egy fejlesztő, mint pl. David Cage, aki már előtte is tett elég megkérdőjelezhető kijelentéseket, és jön egy ilyen szöveggel, ami lényegében úgy értelmezhető, hogy "ti nem értetek hozzá", az nem túlságosan jól veszi ki magát az én szememben. Ha viszont ez tényleg kritikusi túlkapás volt, akkor majd a játékosok úgyis reagálnak majd erre (mint pl. a David Cage által emlegetett Gone Home-ra).

A véleményedre meg kíváncsi leszek majd.

-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-

Nem akarom védeni a mundér becsületét úgy, hogy még bele sem kezdtem a játékba (bár már csak percek kérdése a dolog), az nem lenne túl hiteles. A Beyond egyértelműen rétegjáték, ahogyan a Heavy Rain is az volt, ilyen esetben mindig lehet szélsőséges véleményekkel találkozni. David Cage meg nyilván kiáll mellette, hogy jó lett a játék, soha nem találkoztam még ennek az ellenkezőjével a megjelenés napján. Hibátlan játék nincs, a Beyond sem lett az. Az, hogy a hibaként felrótt dolgok valakit mennyire zavarnak, egyéni megítélés kérdése.

A DLC pedig a videó és az eddigi infók alapján nem sokat tesz hozzá a történethez, a kihagyása nem rontja a játékélményt. Nekem semmi bajom nincs azzal, ha azok a játékosok, akik hajlandóak többet fizetni egy adott játékért, ilyen extra tartalmakban részesüljenek. Akinek meg ez hiányzik, az meg tudja venni később is, hátrányt ezáltal nem szenved senki.

Az egy dolog, hogy elmondta a véleményét, megteheti, de sztem pont olyan érvet hozott fel, amit kb. senki, vagy csak egy kis réteg kérdőjelezett meg. Nem olvastam el az összes kritikát a játékról, de pl. a Gametrailers olyan dolgokat kritizált, mint pl. hogy a játékos döntéseinek nincs lényeges következménye. Az meg, hogy jön ezzel a "mi a játék és mi nem" sokkal inkább sértődöttségre utal. A többség tudja, hogy mi az interaktív film, és tudják is, hogy milyen (pl. Heavy Rain vagy The Walking Dead). Sztem a hibát inkább a játékában kellene keresnie (pl. még amit emlegettek azok a bénább dialógusok és a sztori).

A DLC-s dolgot meg arra értettem, hogy nagy általánosságban véve nincsenek túlságosan jó véleménnyel az azonnali DLC-kre, mert ez arra utal, hogy direkt lettek kiszedve a játékból, hogy egy kicsit még jobban megszedjék magukat. És tekintve, hogy ez egy kalandjáték, ami esetleg olyan sztorirészleteket is tartalmazhat, amik segíthetik az elmélyülést a játékban, hát az engem idegesít.

-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-

+1

"....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/

Miért lenne ez fejlesztői hiszti? Nyilván megkérdezték róla, hogy mit szól a Beyond vegyes fogadtatásához, ő meg elmondta a véleményét. Amivel én pl. egyet is értek. A Quantic Dream mindig külön utakon járt, nem állt be a sorba tucatjátékot készíteni. Ez nem mindenkinek tetszik, szemben mondjuk a CoD 927. részével, amelyik ugyanúgy megkapja a maga 90%-s értékelését, pedig csak ugyanazt a sémát ismételgeti. A QD meg csinált 14 év alatt összesen négy különleges játékot, de egyesek szerint már unalmasak. Furcsa dolog ez. De szerencsére mostanra már kialakult egy stabil kör, akik értékelik, amit csinálnak.

Azt meg te sem gondolhatod komolyan, hogy tegnap néhány kritikus lehúzta a játékot, erre este összedobtak egy DLC-t, hogy mentsék a menthetőt. Olyannyira nem így van, hogy pl. a játék Special Edition kiadásához is alapból jár ez a DLC.

Szokásos fejlesztői hiszti, amikor vki nem úgy reagál a játékára, ahogy azt akarták. És most ez az azonnali DLC sem fog segíteni a játék megítélésében...

-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-