A gamescomon volt szerencsém futni egy kört, pontosabban átélni egy csatát a Total War: Three Kingdomsban is. A Creative Assembly emblematikus sorozatának következő epizódja ugyebár az ókori Kínába repít minket, ahol a zsarnoki uralkodóház ellen vesszük fel a kesztyűt három hadúr odalán. Ahogy a szériában már megszokhattuk, a játékmenet két síkon fut: időnk nagy részét a grand strategy térképen fogjuk tölteni, ahol seregeinket terelgethetjük erre-arra, illetve a birodalmunk ügyes-bajos dolgait intézhetjük. Ám amikor a mi seregünk egy sarkon belefut az ellenségébe, megkezdődik az igazi móka.
A gamescom során kipróbált demóban egy rajtaütést kellett átvészelnem. Katonáim napnyugtakor épp egy völgyben masíroztak előre, hogy később átkeljenek egy folyón, amikor az erdő felől egyszer csak tüzes nyílzápor világította be az eget. Igazából ez nem ért minket váratlanul, hiszen a támadást jellegzetes kínai lampionok magasba emelkedése jelezte előre. Így, mikor megindult a tényleges roham az erdő fái közül, lándzsás katonáimat már vezényeltem is, hogy a megfelelő irányba forduljanak és álljanak készen. Természetesen minden egységnek megvannak a maga erősségei és gyengéi, így taktikánkat is ezek mentén érdemes alakítani. Míg a lándzsásokkal inkább igyekeztem falat képezve védeni a saját íjászaimat, addig a kardos katonákat bevezényeltem az erdő fái közé, ahol sokkal nagyobb védelmet kaptak az ellenséges nyilaktól, illetve oldalba, hátba is támadhatták az ellenséget. És persze ne feledkezzünk meg a lovasságról sem, amely a leghatékonyabb az ellenséges sorok szétzilálásában. Egy vad rohammal ugyanis könnyedén törnek utat maguknak a pajzsok és kardok tengerében. Cserébe a lándzsákkal már komolyan meggyűlik a bajuk.
A demo során még úgy is sikerült viszonylag hamar ráéreznem a csata menetére, hogy alapvetően nem vagyok egy nagy Total War guru. Az egységeim pontosan úgy viselkedtek, ahogy azt józan paraszti ésszel gondoltam, vagyis az én kis szobastratéga vénám is elegendő volt, hogy viszonylag kevés emberáldozattal ki tudjam vezetni csapataimat a völgyből, át a folyón egészen egy magaslatig, ahol aztán szembe fordultunk a minket üldöző ellenséggel és felvettük a kesztyűt. Mindezt kimondottan szép környezetben és grafikai megvalósítással. Az éjszakai csata során a lebegő lampionok és a levegőben suhanó tüzes nyilak kimondottan sokat dobtak a hangulaton.
GeryG
A kipróbálási lehetőségen kívül alkalmunk nyílt beszélgetni is két fejlesztővel, Dominique Starr senior game designerrel és Peter Stewart íróval. A lehetőséget kihasználva mindenekelőtt Dióhéjban sorozatunkhoz rögzítettünk egy videót.
Beszélgetésünk során aztán még elmondták, hogy a játék alapjául szolgáló A három királyság regényes története az egyik legfontosabb alkotása a kínai irodalomnak, így sok kínai szívében kiemelt helyen van, ugyanakkor egy nagyon fontos konfliktus is áll a középpontjában. Ezzel a háttérrel pedig egy teljesen új helyszínt és korszakot hoztak a játékba.
Reményeik szerint a kétféle játékmenet, a klasszikus mellett a romantikus mód a karakterekkel, történettel bevonhat új játékosokat is, a széria korábbi rajongói pedig az eddigieknél nagyobb csatákat kaphatnak. De igyekeznek úgy kialakítani a játék elejét is, hogy a Total War játékokkal ismerkedők is könnyen megszokhassák az egészet.
A két játékmód között a legnyilvánvalóbb különbséget a hősök szerepe jelenti. Romantikus módban ezek önálló karakterek, különleges képességekkel. Sun Ren heartseeker képessége például egy nagyot sebző nyilat küld keresztül a harctéren, pikk-pakk leterítve célpontját. Úgy jelennek meg ezek a karakterek a játékban, ahogy a nép szeret rájuk tekinteni: hősökre, akik egyetlen csapással leterítik ellenfelüket. A többféle karakterosztályból a vanguard a csatában jobb, a commander a körülötte lévők morálját javítja, a strategist pedig inkább támogató: buffolja/debuffolja a sajátjait illetve ellenfeleit.
Mindezzel szemben a klasszikus módban a hősöket egy csapat harcos veszi körül, és nem lesznek extra képességeik. Itt nem szuperhősök lesznek, csak jó vezetők.
Amikor zárásul a Three Kingdomstól függetlenül arról kérdeztük a fejlesztőket, hogy ha ők dönthetnének, milyen témával folytatnák a Total War szériát, Dominique gondolkodás nélkül rávágta, hogy az amerikai polgárháborúval. Peter kicsit töprengett, majd elmondta, hogy szerinte valami indiai téma biztos érdekes lehet, bár nem ismeri a történelmüket, de biztos akad feldolgozható rész, és még nem járt ott a sorozat. De – kicsit talán már inkább poénra véve a választ – akár azt is el tudnák képzelni, hogy a dinoszauruszok korában játszódjon egy kéősbbi Total War játék.
De a következő TW-bejelentésre még biztosan várni kell, most a március 7-én megjelenő Total War: Three Kingdomsra koncentrálnak a Creative Assembly munkatársai. ■
