Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy a Shogun 2 jelenleg a legjobb Total War játék. A legkiforrottabb a kezelőfelületet és a játékmenetet tekintve és a hangulata is ennek a leginkább magával ragadóbb. Véleményem szerint a Total War játékok sokkal jobban működnek olyan történelmi környezetben, ahol a puskapor még nem terjedt el. Ezért is helyezem a Shogun 2-t a Napoleon fölé, mivel hiába találhatóak meg az utóbbiban is a technikai újítások zöme, amelyek az előbbinek is előnyére váltak (tech-tree, térkép), hangulatában a Shogun 2 sokkal jobb.
Most, egy évvel az eredeti játék megjelenése után pedig itt van a menetrend szerinti kiegészítő. A tíz évvel ezelőtti első rész kiegészítője, a Mongol Invasion az eredeti kampányhoz képest egy alternatív múltban játszódott, míg a most megjelenő Fall of the Samurai egy nagyon is valóságos jövőben.
Az előzetesben már foglalkoztam a kiegészítő történelmi hátterével, vagyis az 1868-as Meidzsi-restaurációt megelőző Boshin háborúval, amikor is a császár és a sógun lejátszották egymás között, kié is legyen a vezető szerep az elkövetkező időszakban. Szintén kifejeztem aggodalmamat, hogy vajon megjelenik-e a tradíció vs modernizáció ellentét, mint a konfliktus fő motívuma. A válasz szerencsére nem, nem jelenik meg. Ez nemcsak történeti szempontból megnyugtató, hanem a játékmenet tekintetében is, hiszen senki nem lesz kizárva bizonyos egységek használatából. Jelentős különbség az alapjátékhoz képest, hogy a kampányban nem egyes klánok vetélkednek a hatalomért, hanem két szövetségi rendszer (császár és sógun), és mi ezeken belül választhatunk három-három klán közül (ez egyébként kevesebb, mint az alapjátékban). Minden klánnak vannak különleges képességei, amelyek segítségével például olcsóbban juthatunk hozzá modern vagy hagyományos egységekhez, hatékonyabban használhatunk ügynököket vagy éppen több pénzt kereshetünk kereskedelemből. Elkötelezettségünk a szövetségi rendszerek iránt nincs kőbe vésve, a játék során megváltoztathatjuk. Egy bizonyos területi nagyságot elérve felkínálnak nekünk három választási lehetőséget, hogy kinek a vezetésével szeretnénk egyesíteni Japánt. A harmadik lehetőséggel saját magunkat javasolhatjuk a vezetői pozícióba, amely lépés természetesen nem nyeri el sem a sógun sem a császár tetszését.
A Fall of the Samurai teljesen új tech-tree-t is kapott, ugyanúgy két (gazdasági, katonai) részre osztva, mint korábban. A fő téma természetesen klánunk modernizációja, fejlettebb fegyverekkel vagy éppen igazgatási- és földreformokkal. A fejlődés haszna egyértelmű, a lakosságnak azonban nem fog maradéktalanul tetszeni, hogy gyökerestül felforgatjuk életüket. A technikai fejlődéssel együtt nő a lakosság ellenállása is, amit bizonyos fejlesztésekkel lehet ellensúlyozni, de összességében azért mégis egyre nehezebb lesz fenntartani a rendet.
Négy új ügynököt is kapunk, papíron legalábbis – mivel ebből hármat gyakorlatilag az alapjátékból emeltek át. A ninját például átkeresztelték shinobira, de a gésánál még ezt a fáradságot sem vették. Az egyetlen igazi újdonság ezen a téren a „külföldi veterán”, akit akkor alkalmazhatunk, ha valamelyik nagyhatalom (Franciaország, USA, Nagy-Britannia) elegendő befolyással bír klánunkra. Ez amolyan keverék ügynök, mert ugyanúgy képes szabotázsra vagy az ellenséges tábornokok megölésére, mint a nindzsa, viszont hadseregben használva például növeli a modern (lőfegyveres) egységeink hatékonyságát. Amit viszont kimondottan hiányolok, hogy nincsenek az ügynökökhöz a korábban megszokott videóbejátszások a küldetésük sikeréről/sikertelenségéről.
A tech-tree-hez hasonlóan a katonai egységeket is teljesen átalakították, hogy megfeleljenek az új korszak követelményeinek. Gyakorlatilag ötvözték a Napoleonban és a Shogun 2-ben használható egységeket, de vannak teljesen újak is, mint például gőzhajók vagy gatling géppuskák. A legfejlettebb fegyverzetet a már említett nagyhatalmaktól szerezhetjük be, ha megnyitjuk előttük kikötőinket és lehetőleg külön negyedet biztosítunk nekik fővárosunkban. Hátránya, hogy nem jönnek ki túl jól a helyiekkel, ami további feszültség forrása lehet.
Bár gőzhajók szerepeltetése kétségtelenül egyedülálló a Total War játékok történetében, hiszen erre eddig nem volt példa, mégis furcsának tartom, hogy a fejlesztők ezt tekintették az új funkciók közül a kiegészítő zászlóshajójának ( :-P ). Elhiszem, hogy a grafikusoknak sok munkájuk van benne, de a játék mégiscsak Japánban játszódik. Az egész térképen kb. három sziget van, amit nem lehet szárazföldön is megközelíteni és ebből is csak egy az amely több tartományra van osztva. Azt akarom ezzel mondani, hogy a hajókat nemigen fogjuk másra használni, minthogy elhessegessük az ellenséget, ha blokád alá akarja vonni kikötőinket (de egy idő után már ez se életbevágó). Sokkal szívesebben látnám, hogyha legalább ekkora munka és lelkesedés menne az MI fejlesztésébe, ami a sorozat összes részében már-már botrányosan gyenge. A legkönnyebb fokozat kivételével szinte lehetetlen kereskedésre bírni még a puszipajtásainkat is (kereskedés = több pénz = a játékosnak kicsit könnyebb). Az pedig már több részben visszatérő momentum volt, hogy a gép, amely az egyik körben térden csúszott a békéért, a következőben ott folytatta a támadást, ahol abbahagyta. Általában mindig ilyenkor szoktam kilépni és letörölni az adott Total War játékot.
A Fall of the Samurai egy olyan – amúgy önállóan futó – kiegészítő, amelyet kétségtelenül érdemes beszerezni. Van annyira más játékélmény és van benne annyi új tartalom, hogy akár önálló játékként is megállná a helyét, ha egy kicsit kiegészítenék (több játszható klán, videóbejátszások) és ha nem jelentették volna meg előtte a Shogun 2-t.
