Kiböjtöltük! Közel négy évvel később kiszabadult a fogságból a GYLT. Mint az ismert, a Stadia a közelmúltban megbukott, az előfizetőket, vásárlókat kárpótolták, azon kevés exkluzív pedig, amely ezen a platformnak szavazott bizalmat, az szabadon „igazolhatóvá” vált. A Tequila Works pedig nem teketóriázott, és kihozta minden jelentősebb masinára a játékot. A spanyol stúdió munkáját (Deadlight, RiME, The Invisible Hours) nagyra értékelem, így nagy érdeklődéssel is vetettem bele magam, ugyanis a hírhedt streamingmegoldás engem messzire elkerült.
Megszokhattuk, hogy a Tequila játékai nagyon erős látványvilágra épülnek, és most sincs ez másképp. A mostani kaland is művészi jellegű, mint az előzőek, de inkább képregényes, rajzfilmes irányból. Az átvezetők kvázi fekete-fehér 2D-s szösszenetek (csak néhol kerül be más szín a hangsúlyozás végett), a játék viszont olyannyira full 3D, hogy Unreal engine fut alatta. Egy akció-platform hibridet köszönthetünk személyében, amelyben leginkább a lopakodás kapja a főszerepet.
Sally, a 11 éves kislány eltűnt unokahúgát, Emilyt próbálja megtalálni. A kislány már kiplakátolta a várost, de semmi sem vezetett eredményre. A történet indulásakor épp egy újabb plakátos körre indul az iskola után, amikor pár zaklató iskolatárs egy méretes biciklis bukfencbe hajszolja. Sally egy párhuzamos, horrorisztikus világba kerül, ahol azonban nyomára akad végre az elveszettnek tűnt kedves rokonnak. Azonban a fogadtatás nem túl szívélyes sem a megmentendő részéről, sem pedig azon fura szerzetekéről, akik ezt a sötét helyet lakják.
Ha pedig sötét, akkor nem tippel rosszul az, aki egy gyereket főszerepeltető játékban nem a lőfegyvereket tippeli meg legfőbb segítségnek, hanem a fényt. Egy zseblámpa lesz a legjobb barátunk és az Alan Wake-hez hasonlóan ezzel tudjuk majd az ellenfeleket likvidálni, de akár útban lévő terepakadályokat is megsemmisíteni (természetesen limitált, de azért nem szűkmarkúan mért elemutánpótlással). A másik nagyon hasznos kütyü egy porral oltó, amellyel egy rakás dolgot lefagyazthatunk (de ideiglenesen akár támadásra is alkalmas). A legtöbb feladat ezen két tárgy használatát várja el tőlünk, de azért akad rengeteg platforming és néhány egyszerűbb (kirakós) minijáték is.
Lehet mondani, hogy a GYLT nem igazán váltja meg a világot, a legtöbben a hosszával nem lesznek kibékülve. Ezt leszámítva azonban nincs különösebb baj vele, hiszen művészetileg nagyon rendben van amit látunk, a sztori ha nem is igazán különleges, azért szépen kidolgozott, ahogy a szinkronhangok is nagyon rendben vannak. A játékmechanika nem igazán bonyolult, mégis azt mondom, hogy kellemes kikapcsolódás volt a játék, így a stílus szerelmesei mindenképp szavazzanak neki bizalmat, és ne hagyják magunkat eltéríteni a világsajtó picikét lesajnáló értékeléseitől.
