Néha kell egy kicsit másfajta kikapcsolódás, mármint az olyan programok, amelyek rendesen kirángatják a konfortzónájából a játékost. Ilyen elvetemült alkotások közé sorolnám a Katamari szériát, a Bee Simulatort és Goat Simulatort vagy az Octodadet. Fura alkotások mindig is voltak, bennem még élénken él a PS2 korszakból a Mister Mosquito, amelyben egy szúnyogot irányítva terrorizálhattuk a Yamada családot. Szeretem az ilyen stuffokat, így csillogó szemmel néztem végig a Squirrel with a Gunról szóló előzeteseket. Augusztus végén jött ki az első változata PC-re, majd most konzolokra is megérkezett ez az őrültség.
A történetet nem kell túlagyalni szerencsére, hiszen a játékmeneten lesz a hangsúly. Egy titkos laborba csöppenő mókus egy kísérleti arany makkot próbál megszerezni, majd a saját léptékével számítva egy gigantikus kalamajkába csöppen. Történik ugyanis egy váratlan dolog: a kiérkező ügynökök egyik kézifegyvere a kicsiny emlős közelébe pottyan le, amit elkezd használni önvédelmi célzattal. Innentől nem lesz bírás a rágcsálóval, hiszen szinte mindent lőfegyverekkel fog megoldani a továbbiakban.
A laborban megtanuljuk a kezelést, ami az ugrálást és a fegyókkal való célzást, közlekedést jelenti. Utóbbi nem elírás, ugyanis a levegőben elsütve az aktuális mordályt hősünk a visszarúgás miatt pár lövésig képes ilyen módon utat megtenni. Egy gépfegyverrel vagy rakétavetővel függőleges irányba is röppenhet pár métert. Rengeteg helyen található muníció-utánpótlás, így nem kell félni attól, hogy kifogyunk.
Mókuskánk kiér a kertvárosba, ahol a továbbjutás érdekében aranymakkokat kell gyűjtenie. Ezeket feladatok teljesítésével nyerheti el. Egy zászlórúdra felmászva látható, hogy az adott térségben milyen begyűjtésre váró cuccok találhatók. A makkok mellett például egy csomó fotófiltert és magunkra aggatható hacukát is szerezhetünk. Némelyik elengedhetetlen, mint a bombabiztos overáll vagy a búvárruha, de a nagy részük csak idétlenség vagy menő jelmez az állatkára.
A feladatok sokrétűek és bolondosak, segítséget nem igazán kapunk a megoldásukhoz, de ez adja a program varázsát. Mindenre rá lehet jönni a környezetből, nem kell a fejünket a falba verni a teljesítésükhöz. A kivitelezés az néha már nehézkesebb, de gondoljunk abba bele, hogy alapjáraton nem egy mókusra váró kihívások ezek. Egy kerti partin szomorkodó embereket látunk, a hambijukat nekünk kell megsütni és szervírozni, de nem igazán akarnak sülni azok a fránya pogácsák. Természetesen oda lehet rángatni a közelből egy palackot, majd rádurrantva a kelleténél nagyobb gázt adhatunk a séfnek. A szétrepülő, mostanra kifejezetten átsült husikat pedig a kert végéből ráérünk összevadászni. Egy másik tornácon a násznép nagy gondban van, hiszen a vőlegényt sehol se találni. Miután bejutunk a házba (és lenyomunk egy opcionális rúdtáncot a legénybúcsú túlórázó tagjainak), és kijutunk az emeleti ablakon a tetőre, nekünk kell az enyhén másnapos férfit az oltár elé „kísérnünk”. Nagyon jó humorral dolgozik a játék, ezt meg kell hagyni.
Elegendő makk bezsákolása után újabb területekre látogathatunk el, később például egy víziparkba és egy kísértetjárta házba is. Lényegében egy vörös sövény jelképezi a játszótér határait, és ez tűnik el az adott zóna körül. A nagyobb területekről pedig járművekkel fogunk távozni. Vezethetünk távirányítós autót, motorcsónakot és drónt. Még főellenségharcokba is bocsátkozhatunk az ügynökség vezetőivel, de a korábban említett ügynökök végig ott lesznek, hogy megkeserítsék az életünket. Kiiktatni őket többféle módon lehet, például csendben felmászhatunk rájuk és eltörhetjük a nyakukat. Ez leírva ugyanolyan ostobán és röhejesen hangzik, ahogy akció közben láthatjuk a képsorokat. Ez igaz a kivégzésekre is, amelyek túltolt jelenetek, persze vér nélkül. Simán szitává is lőhetjük a delikvenseket, akikből apró makkok pottyannak ki, ez lesz a valuta. Az utcákon elhelyezett fegyókat pár tucatból örökre megvásárolhatjuk, és attól a ponttól mindig megidézhető a cucc.
A zenék egész jók, a nagyobb összecsapások alatt még zúzós nóták is szólnak. A képi világ az el van maradva, és nem mindig stabil a képfrissítés sem, de ahogy már korábban írtam, itt minden a játékélményről szól. Az pedig különleges, legyen néhány ponton bármennyire idegesítő. Így nehéz értékelni is a játékot, mert annyira egyedi baromság, hogy szívesen mondanám, hogy ezt mindenkinek látnia kell, de akkor hazudnék. A Squirrel with a Gun egy jópofa indie alkotás, amit ha be tud fogadni az ember, akkor pár órára garantáltan jól fog szórakozni.
