Szóval még tavaly október-november környékén sikerült egy új laptop vásárlást végrehajtani, aminek köszönhetően az újonnan kijövő játékokat többnyire teljes pompájukban tudom élvezni. Ennek köszönhetően pótoltam pár hiányosságot, csak ezt megemlíteni nem sikerült...úgyhogy...
Assassin's Creed: Unity
A megannyi patch után stabilnak mondható a játék, habár kevés benne az anyag, amitől élvezetesnek lehet nevezni. A sztori nem túl érdekes, ahogy a szereplők sem azok. A játékmenet a megszokott, újdonságoktól mentes, co-op pedig felesleges. Írhatnám, hogy nem hagy nyomot a játék, de sajnos a technikai problémáival és a gyér játékmenetével a széria legrosszabbikának tekinthető. Az egyetlen tényleges pozitív újdonsága a detektíves mellékküldetések. Összességében érezhető az összecsapottság, több idő kellett volna neki ahhoz, hogy ez normálisan fogyasztható legyen.
Far Cry 4
Nem igazán győzött meg a játék eleje, hogy ez jobb lesz az előző résznél, és sajnos most is így érzek, de játékmenetben letisztultabb, és bizonyos esetekben még szórakoztatóbb is. A probléma számomra a történetben és a szereplőkben leledzenek. Az előző rész nagyrészt arra ment rá, hogy az egyszerű amerikai turista srácból, azaz a játékos által irányított karakterből egy gyilkológépet csináljon, hogy megmentse a barátait. Ez egy viszonylag egyszerű sztori, de hatásos volt, és jól is lett prezentálva. A srác nem volt azonnal egy dzsungelharcos, (sztori szerint) lőni is alig tudott, de a játék előrehaladtával láttuk, ahogy megváltozik. Ajay Ghale-nél ez pl. egyáltalán nem látható, a karakter szimplán a játékos avatárja, aki nem változik, egy passzív szereplője az egésznek. Viszont ez a rész inkább arra megy rá, hogy átverje a játékost a történettel, és emiatt egy érdekes játékélményt biztosít, és úgy érzem, hogy egy kicsivel árnyaltabb főgonosszal. Sajnos azonban Pagan Min-en kívül nem igazán lehet pozitívan vélekedni a többi mellékszereplőről, akik vagy nem kaptak elég időt kibontakozni, vagy csak egyszerűen egy "Vaas-szerű" őrült perszónát kaptak, ami erőltetettnek tűnt számomra. A játékmenet viszont továbbra is jó, a megszokott "keresd a rádiótornyot, utána meg a mellékküldetéseket" Ubisoftos formula ellenére is. Szórakoztató volt, de a 3-nál kicsivel rosszabb.
The Walking Dead: Michonne
A Telltale mostani felhozatalától már nem várok sokat, úgy éreztem kiégtem tőlük. Nem mondhatom rossznak őket, csak cselekmény és sztori szempontjából nem tudnak újat mutatni a témában. Játékmenetileg tipikus Telltale, történetileg meg kiszámíthatók a főbb szálak, érdekességet nem igazán tartalmaz. Egy teljesen középszerű felhozatal, amit simán ki lehet hagyni.
Borderlands 2
Már régen pótolni akartam ezt, de sosem volt rá időm egészen mostanáig. És örülök is, hogy nekivágtam. Mondjuk nehéz kezdés volt, az elején nem igazán tudtam, hogy Zer0-val hogyan fejlődjek, és sajnos kicsit frusztráló volt, de miután eldöntöttem, hogy mi legyen belőle, illetve miután összeszedtem 1-2 jó fegyvert, a játék rendkívül élvezetes lett. Nem mintha előtte nem lett volna az a szereplőivel és a dumáival, de a legfontosabb szórakoztató eleme a játéknak egyértelműen a főgonosz, Handsome Jack. Míg az előző résznek igazán nincs is története (vagy annyira felejthető volt, hogy már nem is emlékszem rá), addig ebben Jack a mozgatórugója mindennek, aki vagy rádión keresztül ingerel, inzultál, vagy pedig olyan elvetemült dolgokat művel, ami miatt igazán utálhatjuk. Egy jó gonosztevőre simán lehet jó játékot csinálni, annak ellenére, hogy még a játék világában lévő kérdésekre kb. semmilyen választ nem kaptunk. Egy másik óriási pozitívuma a játéknak a Tiny Tina-s DLC, ami az elvont hülyesége ellenére egy nagyszerű lezárása lett a Borderlands 2 sztorijának (nameg a Mass Effect 3 Citadel DLC-je után a második legjobb hozzáadott tartalom, amivel valaha játszottam).
Tales from the Borderlands
A Borderlands 2-t részben ezért is játszottam végig, hogy tisztában legyek a sztorival mielőtt ennek nekikezdek. És nem kicsit lepődtem meg. A már-már megszokott Telltale-es kiszámíthatóság sehol sem volt, a humor szinte már az alapjátékoknál is jobb volt, és a karakterek is érdekesek, szerethetők voltak (Gortys nagyon édi
). Az első epizód nálam rendkívül erősen kezdett, ami után jött egy kis visszaesés, de mindig voltak olyan jelenetek, amik hagytak vmiféle nyomot, vagy egyszerűen meg tudtak lepni. A finálé meg egyszerűen...nem találok szavakat. Lényeg a lényeg, ez az egyik legjobb széria, amit a Telltale megalkotott. Csak ajánlani tudom.
Shovel Knight: Specter of Torment
Csak csodálkozni tudok, hogy a Yacht Club Games hogyan volt képes harmadjára is egy majd tökéletes retro platformjátékot készíteni. Míg az előző, Plague Knight-os kiegészítő a bonyolult mechanikákon hasalt el vmelyest, addig ennek a sztorija nem a legerősebb, de mindazt kárpótolja a játékmenet, az átépített pályák és a remixelt zenék. Aki szereti ezt a műfajt, annak mindenképp ki kell ezt próbálnia.
Assassin's Creed Syndicate
Szal van egy Unity-n alapuló, de letisztult játékmenet, amihez hozzáadtak több hasznos dolgot a gyorsabb közlekedés érdekében, emellett átdolgozták a harcrendszert, illetve két Assassint is használhatunk, akiknek különbözik a jellemük. És még a sztori is érdekesebb vmivel. Ezek alapján a Syndicate-nek a széria jobb játékaihoz kellene tartoznia. Bizonyos tekintetben ez igaz, de összességében inkább untam a benne lévő játékmenetet, mint élveztem. Tény, a sztori követhetőbb, a mellékszereplők jobbak, még a mellékküldetések is (nagy fejlődés ment végbe a detektíveskedésben is), de vmi mintha hiányzott volna. Jacob és Evie nem rossz főszereplő Assassinok, de sok esetben túlságosan is erőltetettnek éreztem őket. És vhogy az egész játékélmény nem marad meg. Úgy értem végigjátszottam, és nem volt rossz, de semmi maradandó dolgot nem hagyott maga után. És talán még rosszabb is, mint mondjuk a Unity esetében, aminél megmarad az elkeserítő élmény.
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-
Kíváncsi leszek melyiket viszik majd tovább, mert ha az Acélemberét, akkor nagyon durva dolgoknak nézünk elébe az Injustice 3-ra. 
), hogy fennakadjon a nyílvessző a pajzson....szóval voltak idegesítő dolgok, de összességében kimondottan kellemes taktikai RPG. 
Plusz számomra ez az egész giccses, túlcsicsázott, annyira laza vagyok majd szétesek stílus és felfogás nagyon nagy zsákutca volt. Egyedül az elején említett hackelési játékmechanika volt az, ami folyamatosan rátudott venni arra, hogy játsszak és kipörgessem. Mert el kell ismerni, ez a része tényleg nagyon oda lett rakva, és szintet lépett az első részhez képest. Kár, hogy a körítést nézték be, de nagyon.
