Milyen könyvet olvastok mostanában?

Tom Sweterlitsch - Letűnt világok

Hú, de mellément ez! A nagyon jó alapötlettel a regény fele után már nem igazán kezd semmit az író, és nem sikerül úgy megérintenie, ahogy egy ilyen globális eseménynek meg kéne. Nyilván nem segít, hogy újraolvastam a hetekben a Háromtest-trilógiát, ami a legfelső polc, de így is folyamatosan ment el a kedvem az olvasástól, és amikor láttam, hogy már csak 20-10 oldal van hátra, és még mindig nincs feloldás, tudtam, hogy ez ennyi, és a lehető legegyszerűbb módon lesz elvágva a történet. Teljesen értelmetlen a váltott E/1-E/3 mesélés, az előbbit amúgy is kimondottan utálom, nem adott hozzá az élményhez, csak összezavart. Nehéz környezetet kell leírnia az írónak, de ez sem sikerül, ráadásul kimondottan fontos történetelemek kompletten hiányoznak. A tetőpont már szinte gore, többször éreztem azt, hogy megint ezzel kell helyettesíteni a karakterek mélységével történő olvasóra hatást. Ráadásul elég hosszú a könyv ahhoz képest, hogy mennyit mesél el.

Kösd. Zseniális trilógia, részben azért, amit írtál is: emberszerűen viselkednek a karakterek, nincs nagyon jó és nagyon gonosz, mindenki szürke, de a világépítés és a mitológia is egyedi tud lenni úgy, hogy pár dolgot azért átemelt innen-onnan.

' forever blue !

Joe Abercrombie - Miután ​felkötötték őket (Az Első Törvény 2.):

Még jobban sikerült, mint az első kötet, pedig már az is piszkosul tetszett! Váratlan fordulatok, további ármánykodások, brutális összecsapások és a karakterek további kicsomagolása. Imádom, hogy van karakterfejlődés és emberszerűen viselkednek a szereplők. Nem tudom mi vár rám a zárókötetben, de félek, hogy fel kell kötnöm a gatyót rendesen. Most is több ponton rendesen megérintett érzelmileg, de tartok tőle, hogy a végére jutni fog még bőven a szomorkodásból. Csak ajánlani tudom a fantasy rajongóknak, iszonyatosan erős sorozat!

Chris Wraight - A ​Csend Urai:

Furcsa és egyben nagyon különleges élmény volt végre egy olyan regényt olvasni, ahol nem a lojalisták szemszögéből látjuk a galaxis történéseit. A Halálgárda immáron több mint 10.000 éve elkárhozott és a Nurgle apó "ajándékaival" kell együtt élniük és folytatni a küzdelmet a tetemcsászár hithű csatlósaival szemben. Testük eltorzult és átalakult az évezredek során, ahogyan űrhajóik is inkább hatalmas élőlényekké formálódtak át, melyek néha bekebeleznek pár utast, ha éppen kedvük úgy tartja. Chris Wraight mesteri munkát végzett, mert olyan szinten részletesen szemlélteti azt a világot, amiben a Halálgárda harcosai élik mindennapjaikat, hogy sokszor a hideg futkosott a hátamon és kedvem lett volna lezuhanyozni. Amellett hogy az összecsapások piszkosul izgalmasak, ismét nagyon erősek az eszmecserék és a gondolatok, melyek a torzult őrület agyszüleményei, de mégis abszolút letisztultak és logikusak. Ezeket a részeket imádom a legjobban a könyvekben meg az egész univerzumban, amikor boncolgatják ennek az egész véget nem érő kaotikus háborúnak az értelmét és aspektusait. Muszáj lesz még olvasnom pár hasonló könyvet, lehet végül engem is hatalmába kerít a Káosz hatalma.

Michael Mann, Meg Gardiner - Heat 2:

A "Szemtől szemben" számomra egy örök klasszikus marad. Egyik legnagyobb kedvencem, mely szinte minden évben terítékre kerül. Egyszerűen annyira zseniális a rendezés, a színészválasztások, a karakterek és az egész forgatókönyv, hogy nem tudom nem imádni! Amikor először olvastam, hogy folytatást szeretne Mann a filmnek, akkor hitetlenkedve pislogtam. Ennyi év után hogy?! Más színészekkel? Akkor meg mégis minek? Továbbra sem tudom hova tenni a dolgot. De mikor jött az infó, hogy érkezik a könyv, akkor egyből tudtam, hogy nekem ezt bizony el kell olvasnom!
Egyszerűen csúcs élmény volt a nagy kedvenceimet ismét akcióban látni! Szó szerint filmként pörgött le előttem az egész könyv. A nevekhez megvolt a társított arc, az írópáros pedig olyan remek munkát végzett, hogy abszolút beleéltem magam és megelevenedett az egész történet. Több idősíkon zajlanak az események. Van egy 1988-as visszatekintés, melynek szinte minden mozzanata hatással van a jövőre és gyönyörűen össze is érnek a szálak a végére. Főszereplőnk természetesen Chris és hogy miképp alakul az élete pontosan a film záróeseményeitől kezdve egészen 7 éven át. Hanna, McCauley, Cheritto, Trejo, Shiherlis, Nate, Drucker....egyszerűen mindenki visszatér és szerepet kap, a film rajongójaként tényleg színtiszta élvezet volt olvasni ezt a könyvet! Továbbra sem tudom miképp szeretné megfilmesíteni Mann, de előbb-utóbb kiderül. A "Heat" rajongóinak mindenképpen nagyon jó szívvel ajánlom! Még a nyáron felvettem a kapcsolatot a Vinton Kiadóval. Azt írták vissza, hogy jövő nyáron tervezik kiadni magyarul.

Chris Wraight - Rothadó trón:

Nagyon kellett már egy ilyen remek hangulatú és izgalmas regény!!! A Szent Inkvizíció szokásos titkolózása és ármánykodása, egy elképzelhetetlenül félelmetes fenyegetés a Szent Terra szívében és természetesen Custodes-ek!!! Imádom ezeket a formákat!
-Jó eséllyel brutálisan erős ellenállásba fogunk ütközni és elsöprő túlerőben lesznek. És csak 4 társadat hozod magaddal??!!!
-Elegendően leszünk.
Ezúttal is bebizonyosodik, hogy nem minden szimplán fekete vagy fehér és ez a szemellenzős és fanatikus inkvizítorokat is elgondolkodtatja.....egy pillanatra. Remélem a jövőben érkező könyvekben még visszatérünk erre, amit a kötet végén csak pár mondatban említenek. Nagyon felcsigázott!!!

Dan Abnett - Sabbat-Háború:

Immáron 17 esztendeje az életem részei Gaunt és a Szellemei. Velük együtt sírtam és nevettem, ünnepeltem és gyászoltam a 16 kötet olvasása közben. Ezért is volt olyan lélekmelengető ez a két rövid novella ebben a könyvben, melyben végre egy pillanatnyi kis békére lelnek és megpihenhetnek. Van egy olyan érzésem, hogy sajnos még ádáz ütközetek várnak rájuk. A többi író is rendesen kitett magáért, mindegyik történet igazán remekül lett megírva! Nagyon jó szívvel ajánlom a sorozat rajongói számára!

Don Winslow - Lángoló ​város:

A Drogháború trilógiával és Az egységgel abszolút belopta magát a szívembe Don Winslow, úgyhogy azonnal felkaptam a fejemet, mikor rábukkantam az új könyvére. Minden megvan benne, ami kellhet, de sajnos mégsem képes felérni a fentebb említett műveihez. Nem azt mondom, hogy rossz, egy nagyon tisztességesen megírt krimi és teljesen rendben van. De hiányzik belőle valami kis plusz, ami az előző könyveiben jelen volt. Itt az utolsó 50 oldal éri el ezt a minőséget, de az sajnos már szinte csak a végjáték. Ettől függetlenül jó szívvel tudom ajánlani ezt is, de inkább a régebbi köteteivel kezdjetek!

Joe Abercrombie - A ​penge maga (Az Első Törvény 1.):

Már kicsit ki voltam éhezve a fanatasy-re, így gyorsan belekezdtem ebbe a sorozatba, amit jó szívvel ajánlottak nekem. Kimondottan tetszett, hogy ilyen szépen megfontoltan építkezik és minden részlet meg karakter kidolgozására hagy magának bőven elégséges időt és teret. Glokta inkvizítor természetesen nagy kedvenc, nem is lehetne másképp! De Logent és a varázslót is nagyon csípem! Remek felvezető kötet volt, mindenképpen folytatni fogom a sorozatot. Viszont szokásomhoz híven ismét más irányba csapongok, mert most éppen ahhoz volt kedvem.

Justin D. Hill - Cadia ​becsülete:

Itt viszont már nem voltam hajlandó bevállalni még 500 oldalnyi önsanyargatást, valahol a 100. oldal környékén letettem. Köszönöm szépen, de én ilyen WH könyveket többet nem kérek, kedves Justin D. Hill.

Justin D. Hill - Cadia ​kitart:

Olvastam véleményeket, hogy kimondottan gyengére sikeredtek ezek a Cadia könyvek, sajnos igaznak bizonyultak. A téma remek lenne, de egyszerűen olyan szörnyen és érdektelenül van megírva, hogy több alkalommal majdnem bealudtam. Pedig olyan szinten epikus történések folynak éppen, mégis sikerült olyan formában tálalni, hogy több alkalommal a félbehagyáson gondolkoztam. Végigszenvedtem, de senkinek nem tudom jó szívvel ajánlani. WH40K rajongóknak sem.

Calibre? Mármint nem a rendelősdire, de én azzal tolok fel dolgokat kindlire, eddig még tudta konvertálni azt amit kellett.

Man literally too angry to die

Ohhh

Sorry, nem az iPadre keresek alternatívát, hanem az Amazonra. Tehát olyan könyvrendelős oldalt, amivel rá tudom tenni simán a könyvet az iPadre. Nem akarok külön eBook olvasót.

A Kindle app elég csökevényes iPaden, illetve próbáltam a Kobo-t, de ott is ez a probléma, hogy saját appjuk van ami béna. Tehát annyit szeretnék, hogy le tudjam tölteni az ebookot valami értelmes formátumban, és importálni a 3rd party appba.

I wish I could have known about the view from halfway down

PocketBook Touch Lux 5. Most már szerintem több mint 1 éves, imádom. Szinte minden formátumot jól kezel, sok beállítási lehetőséggel, wi-fi. Nekem az volt a kritérium, hogy jó világítás legyen benne, ha sötétben utaznék vagy alagút jön, bármi ilyesmi. Ráadásul automatikusan állítja a fényerőt a külső tényezők függvényében. Az én igényeimet tökéletesen kielégíti.

Kindle-el mi a baj amúgy? Miért nem akarsz azt? Vagy csak ebookot akarsz olvasni de nem könyv olvasón?

Man literally too angry to die

Van itt olyan aki ebookos de nem kindle-ös?
Anno rendeltem könyvet amazonról, és iszonyat szopás volt rátenni az ipademre. Alternatívákat keresek.

I wish I could have known about the view from halfway down

Guy Haley - Fárosz (The Horus Heresy 34.):

Ez is nagyon bejött!!! Ismét remekül szemléltette, hogy nem minden csak szimplán fekete vagy fehér a galaxisban. Valahol tökéletesen érthető az árulók érvelése is. Csak éppen nem is sejtették, hogy mibe keverednek a Káosszal szövetkezve. Sajnálatos és mélységesen tragikus az egész konfliktus és a végkifejlet is. Talán ezért is lett a legnagyobb kedvencem ez az univerzum, mert elképesztően epikus és drámai, semmi nem képes a nyomába érni olyan szinten grandiózus és a több mint 10.000 éve tartó folyamatos és elkeseredett harc a xénókkal és a Káosz förtelmeivel bődületesen komor és depresszív. A könyv csúcspontja egyértelműen Curze és Sanguinius beszélgetése, az mindent vitt!
Kíváncsian várom, hogy mit tartogat még a maradék 20 kötet számomra! És ha végeztem vele, akkor végre nekiállhatok majd a Terra ostroma sorozatnak, melyből 4 könyv már a polcon várakozik. Ráadásul nemrég kiderült, hogy Dan Abnett írja a sorozat lezáró kötetét "The End and the Death" néven. Nem is lehetett volna másképp, hiszen Ő indította útjára 17 esztendővel ezelőtt a valaha írt legepikusabb sci-fi sorozatot, mely összesen 62 kötetből fog állni.

John Scalzi - A ​Kaidzsú Állatvédő Társaság:

Ez egy jó regény. Igazából ennyi, sajnos nem több, de legalább nem is kevesebb. Nekem hiányzik a régi Scalzi, aki képes volt ámulatba ejteni és könyveken keresztül áhítattal olvastam és az arcom letettem tőle. A Vének ​háborúja sorozat óta igazából bármit olvastam tőle, mind rendben voltak, tisztességes iparosmunkák, de azóta sem volt képes visszatérni olyan magaslatokba. Itt is van egy egész normál fazon főszereplőnek, korrekt kis történet és persze a kájdzsúk. Viszont semmi olyan, amit eddig ne láttunk volna, vagy amiről már ne olvastunk volna számtalan alkalommal. Továbbra is olvasni dogom a műveit, mert jól ír, de lehet hiába várom vissza a régi tündöklését. Hátha sikerül egyszer meglepnie!

Jake Adelstein - Tokyo ​Vice

Az HBO-s sorozat hatására azonnal rámentem. Nagyon tetszett, hogy a könyvnek köszönhetően még többet megtudtam a japán társadalmi szokásokról, a Jakuzáról, a Jakuza és a kormány összefonódásáról, a rendfenntartás helyzetéről és tehetetlenségéről. Sok aspektus picit jobban ki lett bontva, amire a sorozatban nem volt idő. Jók voltak a történetek is, bár kicsit az írói stílusa miatt néha-néha eluntam magam. Nem volt vészes, de nem is az igazi. Ettől függetlenül nagyon komoly, hogy mi mindent megélt ez az ember és hogy volt mersze mindezt meglépni. Mondjuk ennek köszönhető az a tragédia is, ami érte és ez élete végéig kísérteni is fogja, ebben biztos vagyok. De ha tetszett a sorozat vagy még csak most hallasz róla először, akkor sürgősen nézd végig és mellé jó szívvel ajánlom a könyvet is, mert tényleg rengeteg érdekességet olvashatsz Japánról és az ottani alvilágról.

Végtelen háború - A Horus Heresy-sorozat 33. része:

El nem tudom mondani, hogy mennyire hiányzott már a 31. évezred és Hórusz lázadásának komor és depresszív időszaka! Fantasztikusan jó volt mind a 21 novella. Volt 3-4 kiemelkedően zseniális, de én mindet imádtam. Úgyhogy nincs más hátra, jöhetnek a folytatások.
Bevallom őszintén, hogy 2015-ben kicsit elbambultam és a "Deathfire" volt az utolsó kötet, amit angolul megvettem. Mire feleszméltem, addigra sajnos már jó pár könyv nem volt beszerezhető eredeti nyelven a sorozatból. Nagy elánnal becsatlakoztam most magyarul, csak azzal nem számoltam, hogy a magyar kiadás az angol 1,5-szerese méretben. Kicsit hülyén fog kinézni így, de amúgy is nagyon vegyes felvágott a WH szekció nálam.

Tegnap egy nagyon kedves barátném meglepett egy névre dedikált Szujó Zoltán: Öveket bekapcsolni! Történetek a boxutcából kötettel.

Még nem álltam neki idő hijján, mert tegnap késő este kaptam kézhez. Ma viszont este tutira ez lesz a programom. ^_^

"You don't wanna be my enemy, I promise you"

Chris Wraight - Vérvonalak:

Úristen, ez már nagyon kellett!!! Egyrészt már remegtem, hogy visszatérjek hőn szeretett WH40K világomhoz. Másrészt pedig azóta várom, mióta bejelentették, hogy megérkezik az első kimondott krimi kötet ebbe az univerzumba. Chris ezúttal sem okozott csalódást, ritka jól sikerült! Nincsenek Káosz gárdisták, démonok, xénok, kultisták, szuperemberek, birodalmi gárda, titánok, csatahajók és hipertér. Csak Agusto a probátor (nyomozó) és vele szemben kartellek, iparmágnások, utcai bandák, korrupt rendőri vezetés és Varangantua minden alvilági mocska. Mondhatni nem jó esélyekkel indul szerencsétlen. Annyira emberire sikerült megírni a karakterét, felruházva nemes és gyarló tulajdonságokkal egyaránt, hogy képtelenség nem megkedvelni és együtt érezni vele. A zseniális írói stílusnak köszönhetően szinte tapintható a város minden szeglete. A szemléletes leírásokkal, levegőt átjáró illatokkal és szagokkal ott érezheti magát az olvasó a 41. évezredben ezen a bolygón, ami csak egy újabb emberi és materiális erőforrás a hatalmas Impérium és a galaxisban dúló vég nélküli háború számára. És a Birodalom bizony könyörtelenül be is hajtja, ami neki jár.
Teljesen üdítően hatott, hogy nem a megszokott formulát követi és nem egy újabb epikus ütközetről olvastam, csak egy mezei halandó nyomozásáról, aki szeretné jól végezni a munkáját és életben tartani szeretett családját. Mindenképpen csak ajánlani tudom azon WH40K rajongók számára, akik szintén olvasnának valami frisset kedvenc univerzumukból kis változatosság gyanánt. Vagy bárki krimi rajongó számára, aki lehet, hogy ennek a könyvnek köszönhetően kezd majd el érdeklődni a Warhammer 40.000 iránt.

Adrian Tchaikovsky - Pókfény:

Én ezt piszkosul élveztem!!! Megvan a szokásos klisés kis kalandozócsapatunk, valamint a fény és sötétség harca, de mégis minden kapott némi kis csavart és kellemes fűszerezést, ami teljesen egyedivé és letehetetlenné teszi ezt a könyvet. Nth és Lief volt a két kedvencem, a befejezést pedig abszolút imádtam! Egyáltalán nem számítottam rá, teljesen váratlanul ért. Fantasy és szerepjáték rajongók számára abszolút jó szívvel tudom ajánlani! "Az idő gyermekei" duológiával és a "Hadállat" kötettel már belopta magát a szívembe az író, úgyhogy várom a következő megjelenését.

Én is úgy gondolom, hogy csak az első könyv lesz ebből valami hozzábiggyesztett hálívúdiasított befejezéssel, amit a stúdió fog erőltetni. Pedig nekem nagyon adta a könyv vége!

Nem kell félni attól, hogy Villeneuve cseszi el, Clarke megtette magától.

Amúgy a legtöbb művére jellemző, hogy abszolút kortalan, én is imádtam a Ráma 1-et, és amúgy nem is lenne baj a folytatásokkal, csak ahogy öregedett, már csak társszerzőkkel közösen írt, és ezek az írók sikeresen eltüntették ezt a kissé tárgyilagos, távolságtartó stílust, amit én kimondottan imádok a Clarke-klasszikusokban.

Sokadik nekifutás amúgy ez adaptációra, csak gondolom, ugyanaz volt eddig vele a gond, ami pl az Alapítvánnyal meg amúgy a Dűnével is. A vizualizáció miatt azonban már megéri nekifutni, az Interstellar végén láttunk egy kis sneak peaket, hogy működne egy ilyen űrhajó. Villeneuve hajlamos a tantrikus történetmesélésre, szóval tippre csak az első könyvet dolgozza fel, esetleg valami válaszszerűséget berak a végére.

Arthur C. Clarke - Randevú ​a Rámával:

Amikor értesültem róla, hogy az egyik kedvenc rendezőm (Denis Villeneuve) rendezi a filmadaptációt, azonnal felkerült a listámra. Arthur C. Clarke ezúttal sem okozott csalódást. Azonnal beszippantott és teljesen a hatása alá kerültem. Rengeteg olyan mozzanat és elképzelés volt ebben a regényben, amivel ez idáig még csak nem is találkoztam. Egyszerűen meg nem mondtam volna, hogy 1973-ban írta, simán lehetne jelenkorunk szerzeménye. Sci-fi rajongók számára abszolút jó szívvel tudom ajánlani. A moziváltozattól kicsit tartok, de azért bízok Villeneuve képességeiben. De van bennem némi félsz, hogy Hollywood nem fog megelégedni ezzel a befejezéssel és oda akarnak majd erőltetni valami nem odaillőt. Mondjuk az még kérdéses, hogy az első könyv feldolgozása lesz vagy a két folytatást is hozzáveszik-e. Nem vagyok hajlandó elolvasni őket, mert siralmas az értékelésük.

Neil Gaiman - Északi ​mitológia:

God of War topikban (hol máshol?) bukkant fel a címe és azonnal rá is repültem. Azért jó pár név és 1-2 legenda már ismerős volt a Marvel univerzumból, AC: Valhalla és GoW játékokból, de így is borzasztóan sekélyes az ismeretem ebben a témában. Viszont mindig is lenyűgözött és imádtam, így pont kapóra jött ebben a szórakoztató formában megírva ez a kötet. Mélyebb ismeretekre nem tesz szert az olvasó, de bevezetésnek valóban tökéletes.

John Scalzi - Bezárt ​elmék:

Kellett 90-100 oldal, hogy elkezdjen beindulni. Aztán mire megteszi, addigra véget is ért a könyv. Nem volt rossz az alapkoncepció, csak a sztori kicsit olyan langymelegre sikeredett. Felejthető.

Olvasni? Azt meg minek? Időpocsékolás...

Dark Archon

Dezső András - Fedősztori:

A "Magyar ​kóla" és "Maffiózók ​mackónadrágban" kötetei után megfogadtam, hogyha érkezik új könyve, akkor mindenképpen rárepülök. Ezúttal sem okozott csalódást, abszolút letehetetlen és lebilincselő olvasmány! Ismét olyan témával rukkolt elő, ami hihetetlenül érdekel és szerintem sokaknak izgatja a fantáziáját. Nem csak a hazai titkosszolgálatok feladataiba és működésébe nyerhetünk betekintést, de számos külföldi szervezet is megemlítésre kerül. A hidegháborútól egészen 2021-ig bezárólag. Izgalmas sztorik is feltárásra kerülnek, de egészen elképesztő részletek is politikai felső vezetéssel, 2015-ös migránsválsággal és Pegazus botránnyal kapcsolatban is! Ha szereted a kémtörténeteket, érdekel hogy milyen módszereket alkalmaznak, hogyan szerveznek be embereket ezek az intézmények és milyen machinációk folynak a háttérben, amikről a normál halandónak fogalma sincs, akkor mindenképpen érdemes elolvasnod András legújabb könyvét. Az előző két kötetéhez hasonlóan ez is remek stílusban lett megírva. Ha továbbra is ilyen témákat fog hozni, akkor maradok hű olvasója.

Dan Simmons - Hyperion bukása

Ahogy sejtettem, az első kötet egy hosszúra nyúlt epilógusnak bizonyult ezúttal is, akárcsak a Háromtest-trilógia esetében. Sokszor veszítettem el sajnos a fonalat, de ez sem szegte kedvem, nagyon aprólékosan kidolgozott világ ez, ahol olyan összeköttetések születnek a történet eleje és vége között, amilyenekre egyáltalán nem számítottam.

Az író gyorsan elmondja az alapvető fogalmakat, és szerintem itt van az egyetlen igazi bökkenő, hogy nem győződik meg arról, hogy az olvasó is otthonosan mozog az általa teremtett világ frakciói között.

Egész biztos, hogy sci-fi alapmű, ahol technológia, vallásosság, ezotéria is megjelenik, említi a távoli múltat és jövőt is, miközben teljesen elcseszett alakokat szerettet meg az olvasóval, és a végig borús atmoszféra ellenére tud vicces lenni, és valamiféle fanyar happy endet is kínálni.

Folytatom az Endymion-duológiával, ami ennek a folytatása.

Joe Hill - Furcsa ​időjárás:

Soha ne hagyj félbe könyvet!!! Ezzel most sajnos pórul jártam. Nagyjából a felénél tartottam, mikor megérkezett a három Star Wars könyvem és azonnal félrehajítottam miattuk. Az első két novella egészen korrekt volt, de a hónapok során elvesztettem a kapcsolatot a könyvvel és nem is igen tudtam ráhangolódni a második felére. Végigolvastam becsülettel, de sajnos nagyon vegyes lett a végeredmény. Vagy csak éppen egészen máson járt az eszem olvasás közben, az is könnyen előfordulhat nálam. Régóta az elolvasandó könyvek listáján volt ajánlásra. Valószínűleg magamnak rontottam el az élményt azzal, hogy félretettem nem is rövid időre.

Bödőcs Tibor - Mulat ​a Manézs:

Évek óta szemezek a könyveivel, de sosem jutottam el a vásárlásig. Karácsonyra viszont megkaptam édesanyámtól, így rá is vetettem magam. Sejtettem, hogy nem lesz egyszerű olvasmány, hiszen már szóban is igencsak választékosan fogalmaz Tibor. Feladta a leckét rendesen, pár mondatnak azért kétszer is neki kellett futnom. Nem elég a szofisztikált és nyakatekert fogalmazásmód, de rengeteg egyedi szót is alkalmaz. Nem egy könnyed olvasmány, de abszolút megéri! Ami lehangolt elég rendesen, az ahogyan mellbe vágott a valóság. Hiába a megváltoztatott nevek és a mulatságos írói túlzások, mégis végig érezteti veled, hogy ez bizony a kőkemény magyar valóság. Szóval ha sikerül is felnevetni, egyből visszaránt és elkeserít. Abszolút megéri elolvasni, de nem egy vidám történet, hiszen Luigi King és a sleppjének tevékenykedése közvetlen hatással van a mindennapjainkra.

Claudia Gray - Fenyegető sötétség:

Miután már megrendeltem, kiderült, hogy ez bizony az ifjúsági széria nyitókötete a Köztársaság Fénykora sorozatban. De mivel már megvettem, nem volt visszaút. Egyébként meglepően jól sikerült és egyáltalán nem is tér el a hangvétel a nem fiatalokat célzó másik két kötettől. Kicsit túl könnyedén vették az akadályokat hőseink, megizzaszthatta volna őket picit jobban is az írónő. De ezt leszámítva nagyon jól szórakoztam. Szuper volt ez a három könyv, nekem bejön ez a vérfrissítés. Jót tett a lelkemnek, hogy 200 évvel visszaugrottunk az időben. Ráadásul a következő könyv állítólag már 350 évvel a Baljós Árnyak előtt fog játszódni. Nagyon hiányzott már az SW univerzum, de most egy időre megint leteszem és belekezdek valami egészen másba. A változatosság gyönyörködtet!

Cavan Scott - Viharfellegek:

Közel egy év telt el a Jedik fénye történései óta. A Nihil okozta fenyegetés mértéke már kissé megkopott, a Köztársaság már nem igen tart komolyabb támadástól. Nagy szorgalommal készülnek a Köztársasági Vásárra és az ünnepélyes megnyitóra. Nem is sejtik, hogy az elvetemült Marchion Ro és kegyetlen társai pont ezt a jeles eseményt választották következő és minden eddiginél kíméletlenebb támadásuk célpontjává. Kiváló folytatás volt, nagyon élveztem! Tele akcióval és kalanddal, izgalmas összecsapásokkal. Külön tetszik, hogy ilyen gyarlónak és esendőnek láthatjuk a Jediket. Hiába képesek elképesztő tettek véghezvitelére, mégiscsak halandók és ők is elérhetik a teljesítőképességük határát és egy szempillantás alatt meg is halhatnak. Elzar Mann különösen nagy kedvenc lett itt a két könyv során! Nagyon várom a sorozat folytatását, de most a Fenyegető Sötétség van soron.

Szukits oldalán szépen írja, hogy 2. kötet.

De, Fenyegető sötétség elvileg young adult. De azt már azután írták nekem is, hogy megérkezett a pakk a Viharfellegekkel egybecsomagolva. Annyi baj legyen, elolvasom. Állítólag ritka jó mondjuk, néhol horrorisztikus. Úgyhogy engem kíváncsivá tettek.

Hmm, na lehet, hogy rosszul tudom, de az nem fiatalabbaknak szóló könyv?

Kellett kis google time, amire megtaláltam, hogy a Jedik fénye után mi következik a "fő csapásban"...

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Viharfellegekből még 60-70 oldal van vissza. Aztán jöhet a Fenyegető sötétség.

Kijött már itthon is a folytatás egyébként, nekem ki is hozták hét elején. Bár én még az első végére sem jutottam egyelőre, de hát be kellett biztosítani...

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Dan Simmons - Hyperion

Sci-fi kötelező olvasmányként hivatkoznak rá sok helyen, hát nekiültem. A végével kezdem: sajnos beigazolódott a gyanúm, hogy ez is egy kettészedett történet, és ahogy fogyatkoztak a lapok, egyértelművé vált, hogy ez tényleg csak egy bevezető.

Hat történetet ismerhetünk meg, gyakorlatilag novelláskötetként is értelmezhető a regény, zarándokok járulnak egy fura bestia elé, aki teljesíti egyetlen ember kívánságát egy zarándokcsapatból, a többit kinyírja. Az emberek pedig elmesélik egymásnak történeteiket, hogyan, miért kötöttek ki a Hyperionon.

Alapvetően tök jól indul minden, és tetszett, hogy külön alműfajok képviseltetik magukat (misztikus horror, militarista sci-fi, dráma, krimi), de egy ponton túl már azt éreztem, hogy ez a szerző techdemója, aki nagyon otthonosan mozog a saját maga által kitalált világban, százféleképpen le tud írni egy naplementét, csak éppen egy idő után már inkább erre koncentrál, nem pedig arra, hogy támpontot adjon, hol is tartunk épp. Az utolsó "novella", a Konzul története már egy teljes katyvasz számomra, de az előtte lévő nyomozós sztorinál is azt éreztem, hogy nem kapok elég fogódzkodót, és nem tudom lefesteni magam előtt a világot.

Kár, mert maga a mitológiája nagyon jól ki van találva, ezért biztos sort kerítek a Hyperion bukására is, de nem azonnal.

Felírtam a listára, köszi!

Ha vágynál egy Skywalkeréken kívüli jó sw sorozatra akkor ajánlom a Darth Bane trilógiát. Egyszerűen letehetetlen és zseniális. Talán itt ábrázolják a Sitheket a leghitelesebben. Betekinthetünk, hogyan keletkezik a Kettő szabálya és miként semmisül meg a Sith Birodalom. Bane gondolkodása és jellemfejlődése mesteri és tökéletesen megágyaz több ezer évnyi ármánykodásnak ami a Sith-ek bosszújában csúcsosodik majd ki.

Charles Soule - A ​Jedik fénye:

Sokáig morfondíroztam a vásárláson. Ki vagyok éhezve a SW univerzumra, de a 7-8-9. epizódokkal olyan szinten lehozott az életről a Disney és annyira nem akartam már semmit olvasni a Skywalker saga-val kapcsolatban, hogy ezért is volt nagyon szimpatikus első látásra ez a Köztársaság Fénykora korszak, ami most indult ezzel a könyvvel. 200 évvel járunk a Baljós árnyak történései előtt, pont kellően távol attól a korszaktól, amitől már kicsit megcsömörlöttem.
Én hihetetlenül élveztem, rendkívül üdítő volt a történet és az írói stílus is! A Jediket látni ilyen szinten összedolgozni és közben magam előtt látni, hogy mindegyikük mennyire másképp éli meg és érzékeli az Erő jelenlétét és az általa közvetített sugallatokat és megérzéseket. Már kapásból a legelején belecsapunk a közepébe és felocsúdni sincs időnk, máris megtörténik a tragédia. És innentől kezdve nincs megállás! Ki kell deríteni mi okozta a katasztrófát, mi áll a hátterében és ráadásul még ezen kívül is fut párhuzamosan két teljesen másik szál. Az ellenséget nem tartottam valami nagyra és kicsit csalódott is voltam a könyv elején, de nagyon szépen gatyába lettek rázva a végére és egészen félelmetes volt pár mozzanat részükről. Úgyhogy nagyon kíváncsian várom a történet folytatását, amire tüstént rá is vetem magam.

Ütős kis trilógia, az tuti!

A halál vége (Háromtest-trilógia 3.)

5 perccel ezelőtt értem a végére. Meggyőződésem, hogy ez az utolsó könyv, ami amúgy a legnehezebb, legelrugaszkodottabb mind közül, egy megismételhetetlen írói bravúr, és a hard sci-fi talán eddigi csúcsa.

Ezzel együtt nem tetszett.

A második részben lefektetett irány annyira elborultan haladt tovább, hogy egy ponton túl már nem tudtam komolyan venni, a harmadik rész főszereplőjének útja gyönyörű bár (az egyik utolsó fejezetben, A felelősség lépcsőjében le is írja, miért), egyfelől hidegen hagy a saját sorsa, másfelől kikerüli azokat az izgalmakat, amiket amúgy maga a regény belebegtet. Nem hinném, hogy spoiler, hogy a trilógia bár néha-néha felemlegeti isten szerepét, de mégis leginkább ateista attitűddel vizsgálja az univerzum sorsát, ennek ellenére az egy főre jutó deus ex machinák száma meghaladja a elfogadható határérték sokszorosát. Tényleg olyan, mintha valaki képtelen lenne veszíteni ruletten.

Nem tudok ezzel az érzéssel igazán mit kezdeni, hogy valószínűleg életem olvasói élményén vagyok túl, de mégis az az érzésem, hogy a lezárás el lett vágva, és ilyenkor óhatatlanul is arra gondolok, hogy az a mondjuk 10.000 leütés, ami még hiányozna a végéről, nyugodtan kiszedhető lett volna más helyekről.

Ez a trilógia kínál egy teljesen logikus megoldást a Fermi-paradoxonra, elmondja, hogy képtelenség, mégis leírja a több, majd a kevesebb dimenziós világot, és belekódol egy még nem létező technológiát egy összefüggő, amolyan trilógia-a-trilógiában, önmagában is irodalmilag értékelhető gyerekmese-sorozatba (!), nem is csoda, hogy erre az utóbbira a szerző annyira büszke, hogy rögtön utána behoz egy karaktert csak azért, hogy megveregesse a saját vállát. Ami amúgy jogos.

2010-ben jelent meg ez az utolsó kötet, és ezzel egy évben Cixin Liu másik könyve, de azóta (ha lehet hinni Wiki barátnőnknek) nem született regénye, csak novellák, kisregények, ami teljesen érthető. Négy évet szánt rá (vagy még többet, ki tudja), hogy minden, de minden ötletet kiírjon magából, és fellője magát a sci-fi all starba, gyanítom, hogy a közelgő adaptációk (a kínai sorozatnak most jött ki az előzetese, és a Netflix is készül) is meg fogják erősíteni ebben, hiszen még így is nagyon kevesen ismerik ezt a trilógiát. Aminek amúgy más a címe, de a nép ezt szavazta meg.

Persze nem tudom, hogy az utolsó könyv utolsó harmada, ahol tényleg minden képzelet elszabadul, és a hard sci-fi mindfuck szép lassan hard LSD fantasy mindfuckba alakul, nem rombolja-e le annyira a felépített világot, hogy összeroskadjon a saját súlya alatt, és ezzel elvágja az útját az A+++ sci-fik ligájától, de az elvitathatatlan, hogy ennyire összetett látomást ennyire részletgazdagon leírni tényleg szinte példa nélküli.

A sötét erdő (Háromtest-trilógia 2.)

Bár az első után is hallottam olyan kritikákat, mely szerint egy kerek egész történet volt már az is, én most éreztem ezt igazán, ezért aztán igazán érdekel, hova fogunk kifutni a harmadik részben, bár tippjeim azért vannak.

Továbbra is túlírás, némi erőltetett szépirodalmiskodás is van, de maga a történet egészen csodálatos, magával ragadó, és visszatükrözi azt a zsenialitást, ami ehhez a Falképző-projekthez kell. Ha ilyen helyzetbe kerülnénk, Cixin Liut gondolkodás nélkül tenném meg falképzőnek.

Ahogy a kollégámnak meséltem róla, rájöttem, hogy tényleg szinte minden apró részlet valahol fontossá válik, hiába tűnik kicsit soknak néha egy-egy szál, fontos szerepük van abban, hogy kilyukadjunk a végkifejletnél, és érthető legyen (amennyire lehetséges). Iszonyatosan nyomasztó volt, ahogy a fejezetek elején kiírta, hogy hány fényévre van a flotta a Földtől, és amikor megtörténik az időugrás, szabályosan felment a pulzusom. Örülök, hogy legalább a Nagy szakadékot nem kellett 100 oldalon keresztül olvasni, elegáns volt ez a vágás a könyv felén valamivel túl. Bár a könyv rászoktat arra, hogy senkinek higgy (hiszen ez az egész Falképzés-faltörés erről szól), voltak bizonyos momentumok, amik rendesen ledöbbentettek, és akár egy nagyon rövid szakaszban is képes volt teljesen ellentétes érzelmeket kiváltani belőlem egy-egy karaktert illetően. Jó, leginkább egy karaktert illetően. Az első rész vádolható a karakterek kidolgozatlanságával, ez egyáltalán nem!

Egy dolog volt, ami nagyon-nagyon nem jött be, kissé klisé volt.
SPOILER

Még valami, aki esetleg a politikai felhangoktól fél (aminek azért az első rész is megágyaz), az fellélegezhet. Nincs elvtársozás, és a jövő társadalma nem kíván napjainkra reflektálni, az erre vonatkozó kötelező köröket tényleg letudta az első kötet, itt már szabadabb keze volt a szerzőnek.

Jogra járok Győrbe. De első féléves kisgólya vagyok még csak. Nem voltam kisgólya idestova 12 éve.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

OFF: Mit tanulsz és hol?

Azt hiszem ez eldőlt.
Vizsgaidőszak után el is kezdem. Addig nem merem, mert voltam már nagyon necces szituban egyetemen úgy, hogy elvitt valami és nem tanultam.

Köszönöm mindenkinek a kimerítő választ, főleg neked persze.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

A legkisebb hezitálás nélkül kezdj bele, de hát én elfogult vagyok, a nevem két harmada is innen van. De csak az eredeti hat regényt javaslom, a Frank Herbert fia és barátja által írtakat nem. Ismerve a témákat, amiket szeretsz, vagy amikről elmélkedsz itt, a negyedik regény, A Dűne istencsászára neked is nagy kedvenced lesz.

Az első három könyv a szereplői okán, mivel egy-két évtizedes perióduson belül játszódik a történet ezen szakasza, tekinthető egy trilógiának; a negyedik regény három és fél ezer évvel később játszódik, ez egy átvezető regény és a legfilozofikusabb mind közül; az ötödik és hatodik, és a sajnos meg nem írt hetedik regény szintén egy trilógia. Az utódokat azért nem javaslom, mert ha nem olvastad a tonnaszámra megírt regényeiket (főleg "A Butleri Dzsihád" trilógiát), akkor meglepődve fogod tapasztalni, hogy kik kerültek bele az elvileg eredetileg az eredeti szerző által tervezett lezárásba (szerk: nem fogod érteni, sőt, kb. semmit nem értettek meg a hat regény eszmeiségéből, sem a karakterekről)...

Nos, ez a történet elsőre tekintve egy klasszikus felnövéstörténetnek tűnik, egy kalandos utazásnak egy idegen kultúrába, ahol az ifjú herceg igyekszik megbosszulni a családját. Azonban...

...nem véletlen a sci-fi egyik titánja, főleg az első regény. Már itt megfordítja és kifordítja a nagybetűs Hős toposzát, kliséjét, már az első kötet legvégére, és ennek mintegy "levezetéseként" legalább a második regényig el kell olvasni, hogy megértsük, miért. Herbert egyik bevallott célja az volt, hogy bemutassa milyen veszélyes egy karizmatikus vezető, egy messiás. Kedvelt gondolata volt, amit több interjúban elmondott, hogy az ilyen karizmatikus, tömegeket megmozgató vezetőknek a homlokukon kellene egy figyelmeztető feliratnak lennie: "veszélyes lehet az egészégedre". Úgy vélte, hogy az ilyen vezetők által elkövetett hibák megsokszorozódnak a következmények tekintetében a követők számával, továbbá, és ezt a későbbi regényeiben fejti ki: szerinte nem igaz a régi a mondás, hogy a hatalom korrumpál, és az abszolút hatalom abszolút módon korrumpál. Úgy hiszi, sokkal árnyaltabb a dolog: a hatalom vonzza a korrumpálhatóakat.

A Dűne regényekben, amit látod, a politika hangsúlyosan van jelen, rengeteget foglalkozik történelmi, vallási mintázatokkal, ezen keresztül az emberi természettel, pszichológiával, a gondolatok formáló erejével, az önkontroll természetével és a jótékony hatásaival. Amihez hozzá kell szokni, és a filmben is jelen volt, hogy itt részben genetikailag kitenyészett szuperemberek vetélkednek egymással, vívnak filozófiai csatát, és már az első kötetben, majd kötetekkel később megkérdőjelezi ezt a világképet.

Emellett, főleg az első kötetben az ökológia jelentőségére is rávilágít, hogy mennyire összetett rendszerekben kell gondolkodtunk, ha egy bolygóra tekintünk, és ez mennyire hatással van a lélekre, a kultúrára és arra, hogy az ember mit érhet el ezáltal.

Az 1965-ben megjelent még ma is aktuális, és ha a film tetszett, felkeltette az érdeklődésed, akkor mindenképp olvasd el. Ismétlem, szerintem neked tetszene.

Ám, mint mondtam, elfogult vagyok. Ő kedvenc íróm, örök első, a hat regény meg kvázi a "Bibliám". Húsz éves korom körül találtam rá, akkor épp egy sötétebb korszakomat éltem, és ezek a könyvek nélkül nem lennék az, aki ma vagyok (ez több helyen elmondtam már, de mindig kiemelem).