Ghostwire: Tokyo
És valóban nem volt sok hátra, kevesebb mint két óra. Bevallom őszintén, hogy én a legvégére azért már kicsit megfáradtam/megcsömörlöttem. Imádtam a mellékküldetéseket, a legtöbb sokkal érdekesebb és hangulatosabb volt, mint a fő történeti szál. Szorgalmasan végig is csináltam őket, ahogy febukkantak és a lelkeket is vadásztam, hogy kimenekíthessem őket. Viszont mikor már csak két Tori kapu volt vissza és minimális köd, akkor azokra már nem volt energiám, így valószínű pár zöld küldetés is kimaradt. Csak a végére szerettem volna érni és jól éreztem az erőm végét, mert ki is írta, hogy akkor innen nincs visszaút, ha rábökök. Szóval mentem is és kivégeztem a kampányt. Nem volt különösebben emlékezetes egyik boss harc sem, de a befejezés nagyon szép. Én legalábbis elérzékenyültem, meghatóra sikerült.
Összességében engem a látvánnyal és az atmoszférával varázsolt el, ezek miatt lettem teljesen a rabja! A harc számomra nem vált unalmassá a végére sem, de tény, hogy nem annyira változatos. A kelleténél több mindent sűrítettek bele szerintem ebbe a kis városrészbe, de maximalista OW rajongók legalább élvezkedhetnek kedvükre. A játék maga egy szerelmeslevél a japán kultúra, hiedelmek és mítoszok irányába. Én a magam részéről imádtam az összes kis háttér információt és olvasnivalót. A beteg ellenfeleket, yokaikat, nekomatákat és minden mást! Viszont aki nem hatalmas rajongója Japánnak és az ottani folklórnak, annak tényleg nem feltétlenül ajánlom, mert az egésznek ez adja a szívét-lelkét. Bő 18 óra alatt végeztem és a lelkek kevesebb, mint felét sikerült kimentem. Úgyhogy aki 100%-ra szeretné csinálni, valóban eltölthet ebben a varázslatos kis városrészben 35-40 órát is.
Fórum » Beszélgetés a játékokról
Mit játszottál végig legutóbb? Értékeld!
Alig várom, hogy délután folytathassam!!! Azért mindent összeszedni nem semmi! Nekem sosem lenne türelmem hozzá.
Ghostwire: Tokyo
Ha két szóban kellene összefoglalnom akkor nagyon japán
Ez is egy olyan játék, ami a bejelentéskor semmit nem mozgatott meg bennem, aztán ahogy jöttek az újabb trailerek egyre jobban rápörögtem. Természetfölötti, akció, japán, nyílt világ, jó lesz ez. Az utolsó kettő bejött.
Az alapsztori szerint egy Tokiót ellepi egy mágikus köd ami minden embert eltüntet és ezzel egy időben megjelennek mindenféle természetfölötti lények is. Az egyetlen kivétel az a főszereplő, de ő is csak azért menekült meg, mert az incidens előtt pár perccel balesetet szenvedett és beleköltözött egy paranormális nyomozó szelleme. Kezdetben persze hősünk nem örül a hívatlan vendégnek, de miután kiderül, hogy a húga is érintett és egyedül nem sok mindent tud kezdeni a látogatók (az ellenfelek összefoglaló neve) ellen kényszerű szövetséget kötnek. És ennyi legyen is elég a sztoriból.
A város (pontosabban annak Shibuya kerülete) apránként nyílik meg előttünk, torii kapukat kell hozzá megtisztítani, onnantól látjuk a térképet is, mint teszem azt az AC tornyainál. Annyi a különbség, hogy amíg nincs megtisztítva a területet őrző kapu addig nem is mehetünk be a ködbe.
A feloldott részeken kapunk mellékküldetéseket, amik jellemzően a japán hiedelmekre és történetekre épülnek, de az árusoknak (amik mi mások lennének, mint nekomaták) is keresgélhetünk különböző, többnyire Japánhoz kapcsolódó relikviákat (hangszer, yokai szobor, elátkozott videókazetta ) némi extra pénzmagért cserébe. És mellette papírfigurákba össze lehet eltárolni a ködben eltűntek lelkeit is, amit aztán a telefonfülkéken keresztül "menekíthetünk ki", amiért XP és további érme üti a markunk.
És lélek sok van, egész pontosan 240300-an ragadtak a ködben, még szerencse, hogy egy-egy lélekkupacban akár 700 lélek is lehet. Aki alapos akar lenni az jó sokáig gyűjtögethet.
A harcrendszer elsőre érdekesnek tűnik, a látogatóknak először fel kell fednünk azok "magját", majd azt ki kell tépni belőlük. Vagy lőhetjük tovább, de utóbbi nem feltétlenül gazdaságos megoldás. Ehhez van háromféle mágiánk, a gépfegyverként funkcionáló szél, a csak közelre hatásos víz és a messzire is jó vagy feltöltve gránátként viselkedő tűz. Plusz egy íj és pár talizmán. Az elején szórakoztató a harc, de főleg magasabb szinten inkább unalmas, mert a legtöbb látogató elég sok sebzést be tud nyelni. Egy idő után egyszerűbb lopakodva megoldani a dolgokat/elkerülni az összecsapásokat. Éppen elég belőlük az, ami kötelező.
Cserébe kapunk rengeteg olvasnivalót a játékban, a felvett tárgyakkal kapcsolatban, a különböző hiedelmekről, a játékban megjelenő helyszínekről, de még a HP töltésére szolgáló rizsgolyókról és más ennivalókról is. Nem vicc, ötféle rizsgolyó van a játékban, mindnek van saját bejegyzése az adatbázisban
Viszont akit ez a része nem érdekel annak nem igazán tudnám ajánlani a játékot. Nekem minden lélek és opcionális dolog összeszedése kicsivel több, mint 35 órába telt, de ebből a tényleges történet talán a felét teszi ki. Ami a főszálat tekintve tökéletesen kiszámítható, ráadásul bizonyos pontokon feleslegesen túlnyújtottnak is érződik. A végén konkrétan van egy rész, ahol az egész átvált sétaszimulátorba és perceken keresztül csak sétálni enged a játék. Attól függetlenül én szinte végig élveztem, de nálam már a helyszín és a mitológia miatt hatalmas előnnyel indul.
TL;DR: aki szereti a Japán kultúrát ÉS az openworld gyűjtögetést annak csak ajánlani tudom. Mindenki más inkább várjon meg egy komolyabb leértékelést.
Ha két szóban kellene összefoglalnom akkor nagyon japán
Ez is egy olyan játék, ami a bejelentéskor semmit nem mozgatott meg bennem, aztán ahogy jöttek az újabb trailerek egyre jobban rápörögtem. Természetfölötti, akció, japán, nyílt világ, jó lesz ez. Az utolsó kettő bejött.
Az alapsztori szerint egy Tokiót ellepi egy mágikus köd ami minden embert eltüntet és ezzel egy időben megjelennek mindenféle természetfölötti lények is. Az egyetlen kivétel az a főszereplő, de ő is csak azért menekült meg, mert az incidens előtt pár perccel balesetet szenvedett és beleköltözött egy paranormális nyomozó szelleme. Kezdetben persze hősünk nem örül a hívatlan vendégnek, de miután kiderül, hogy a húga is érintett és egyedül nem sok mindent tud kezdeni a látogatók (az ellenfelek összefoglaló neve) ellen kényszerű szövetséget kötnek. És ennyi legyen is elég a sztoriból.
A város (pontosabban annak Shibuya kerülete) apránként nyílik meg előttünk, torii kapukat kell hozzá megtisztítani, onnantól látjuk a térképet is, mint teszem azt az AC tornyainál. Annyi a különbség, hogy amíg nincs megtisztítva a területet őrző kapu addig nem is mehetünk be a ködbe.
A feloldott részeken kapunk mellékküldetéseket, amik jellemzően a japán hiedelmekre és történetekre épülnek, de az árusoknak (amik mi mások lennének, mint nekomaták) is keresgélhetünk különböző, többnyire Japánhoz kapcsolódó relikviákat (hangszer, yokai szobor, elátkozott videókazetta
) némi extra pénzmagért cserébe. És mellette papírfigurákba össze lehet eltárolni a ködben eltűntek lelkeit is, amit aztán a telefonfülkéken keresztül "menekíthetünk ki", amiért XP és további érme üti a markunk.
És lélek sok van, egész pontosan 240300-an ragadtak a ködben, még szerencse, hogy egy-egy lélekkupacban akár 700 lélek is lehet. Aki alapos akar lenni az jó sokáig gyűjtögethet.
A harcrendszer elsőre érdekesnek tűnik, a látogatóknak először fel kell fednünk azok "magját", majd azt ki kell tépni belőlük. Vagy lőhetjük tovább, de utóbbi nem feltétlenül gazdaságos megoldás. Ehhez van háromféle mágiánk, a gépfegyverként funkcionáló szél, a csak közelre hatásos víz és a messzire is jó vagy feltöltve gránátként viselkedő tűz. Plusz egy íj és pár talizmán. Az elején szórakoztató a harc, de főleg magasabb szinten inkább unalmas, mert a legtöbb látogató elég sok sebzést be tud nyelni. Egy idő után egyszerűbb lopakodva megoldani a dolgokat/elkerülni az összecsapásokat. Éppen elég belőlük az, ami kötelező.
Cserébe kapunk rengeteg olvasnivalót a játékban, a felvett tárgyakkal kapcsolatban, a különböző hiedelmekről, a játékban megjelenő helyszínekről, de még a HP töltésére szolgáló rizsgolyókról és más ennivalókról is. Nem vicc, ötféle rizsgolyó van a játékban, mindnek van saját bejegyzése az adatbázisban
Viszont akit ez a része nem érdekel annak nem igazán tudnám ajánlani a játékot. Nekem minden lélek és opcionális dolog összeszedése kicsivel több, mint 35 órába telt, de ebből a tényleges történet talán a felét teszi ki. Ami a főszálat tekintve tökéletesen kiszámítható, ráadásul bizonyos pontokon feleslegesen túlnyújtottnak is érződik. A végén konkrétan van egy rész, ahol az egész átvált sétaszimulátorba és perceken keresztül csak sétálni enged a játék. Attól függetlenül én szinte végig élveztem, de nálam már a helyszín és a mitológia miatt hatalmas előnnyel indul.
TL;DR: aki szereti a Japán kultúrát ÉS az openworld gyűjtögetést annak csak ajánlani tudom. Mindenki más inkább várjon meg egy komolyabb leértékelést.
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
Elden Ring
Számomra ez volt az idei év legjobban várt játéka, végül egy igazi hullámvasút, nem mindig a jó értelemben. Összességében azt tudom mondani, hogy nem csalódtam, de nem is (egészen) azt kaptam amit vártam.
Röviden: az előzetesek, bejelentések, hírek mind azt sugallták, hogy ez a játék a Dark Souls örököse lesz, egyfajta negyedik rész, ezúttal nyílt világgal, lóval és egy teljesen más körítéssel.
Ebből egyedül a nyílt világtól féltem és sajnos azt kell mondjam joggal. A DS-sorozatnak (de a Sekironak is) a zseniális pályatervezés volt az egyik fő ismertetőjegye. Amikor az ember 4 térképpel és rengeteg halállal később rájön arra, hogy a játék cirka második órájában látott, leomlott híd másik oldalára jutott el. Mert hiába kisebb részekre van osztva a térkép, de mégis mindennel összefügg.Bonfire-t Grace-t is többet kapunk. 1-2 ritka esettől eltekintve nem nagyon kell shortcutot nyitni a játékban, mert ha kezdjük azt érezni, hogy lassan ideje lenne találni egyet akkor lesz is valahol a közelben.
A másik gond, amit az openworld hozott magával az a rengeteg, de tényleg rengeteg ismétlődés. A Sekiroban is elsütötték a minibossokkal, hogy többször megjelentek, de ilyen szinten még ott sem. Van olyan boss, akit 10+ alkalommal is meg kell ölni. Annyi különbséggel, hogy egy idő után már csak sima ellenfélnek számít. Persze baromi sok HP-val. Ugyanez az ismétlődés igaz a dungeon-ökra is. Alapvetően van 3 típus (bánya, kripta vagy barlang) és ez meg is szabja nagy vonalakban, hogy mire lehet számítani. Ha például kripta akkor jó eséllyel csontvázakkal vagy kőimpekkel lesz tele és valahol van egy kar, ami kinyitja a bosshoz vezető ajtót. Néha van benne valami plusz, de ritka. És a vége felé egyébként is kiüresedik a világ. A kezdő területek még tele vannak rejtett barlangokkal, ehhez képest a vége felé már csak mutatóban egy-egy. Mintha a készítők is belefáradtak volna.
És harmadszor: a régebbi részekben többnyire kötött útvonalon haladt a játékos. Voltak persze trükkök, amivel lehetett gyorsítani a haladást, de a progress route adott volt. És ha az ember nem állt neki direkt farmolni akkor a kihívás is nagyjából végig egységes maradt. Itt a nyílt világ miatt simán túl lehet szintezni sztoribossokat, vagy éppen túl hamar belefutni némelyikbe. Előbbi esetben triviális, utóbbi esetben unfair szívatás lesz a harc. Egyik dolog sem áll jól a játéknak. Meg az érezhetően a játékos szívatására épülő részek sem. Mikor egy nyílt területre tervezett bosst beteszünk egy aprócska barlangba (van belőle két másik, mindkettő szabadtéren) vagy egy (egyébként triviális) ellenfélből bosst csinálunk, de hogy legyen benne kihívás hárman vannak és még mérgeznek is minden sebzésükkel.
Arról is sokat lehetett hallani a játék kapcsán, hogy G.R.R. Martin is részt vett a világ és a történet megalkotásában... Nos, ezt nem tudom sem cáfolni, sem megerősíteni, de egy dolog biztos: az Elden Ring attól még egy Fromsoftware játék a világát tekintve. Rengeteg a tárgyleírásba rejtett történet, az aprócska kis utalás, amik fölött könnyű elsiklani. Amik mind sokat adnak a történethez, de ugyanakkor könnyű is elsiklani fölötte. Én igyekeztem mindent alaposan átnézni, elolvasni, de így is azt érzem, hogy rengeteg a homályos részlet. A questek egy részéhez is csak sok sikert tudok kívánni, vannak egyértelműek, de olyanok is, amit guide nélkül, véletlenül szinte esélytelen megcsinálni. Pedig ez sokszor extra bossokkal vagy plusz információkkal is jár.
Pluszban megmaradt pár idegesítő apróság is a régi részekből. Például az az első rész óta meglévő bug (feature?), hogy bizonyos ellenfelek minden lelkiismeret-furdalás nélkül ütnek keresztül falon, sziklán, bármin. Sokadik alkalommal kifejezetten idegesítő belehalni abba, hogy még a mi csapásunk elakad a falban, az ellenfél egy széles suhintással, ugyanazon a falon keresztülvágva csap agyon minket. Ez két Nioh után különösen idegesítő, ott lehetett tudni, hogy ha mi elakadunk a falban az ellenfél is el fog. Néha a hitboxok is érdekesek, volt, hogy egyértelműen a boss mögött állva is elkapott egy ütés és el is dobott... előre, a boss felé.
Mindentől függetlenül, a hibái ellenére ott van a játékban a souls-érzés, vannak emlékezetes bossok és mindenki megtalálhatja magának a kihívást benne. A kezdőknek rengeteg extra segítség áll rendelkezésére, az eddig is meglévő coop módon kívül már NPC segítőket is lehet idézni, minden eddigi résznél könnyebben lehet újraosztani a karakter statjait. SPOILER
Aki pedig a kihívást keresi: a summon, mint minden egyéb opcionális a játékban és (elvileg) most is megoldható minden harc sérülés nélkül, akár első szintű karakterrel is.
És bár a pályatervezésnek sok helyen kárára vált a nyílt világú játékmenet, de maga a világ amit megalkottak mégis emlékezetes. Onnantól kezdve, hogy először kijutunk a föld alól és meglátjuk az Erdtree-t egészen a záró képsorokig, amikor... Hát a befejezéstől függ mi is történik pontosan
És közben ott vannak a kikacsintások a rajongók felé, itt is előkerül Patches és pont ugyanolyan, mint az előző részekben, egy quest szerintem egyértelműen utalni akar a DS3-ra, de megtalálhatjuk a Darkmoon Ringet is a játékban.
Voltak pillanatok, amikor nagyon utáltam a játékot és félre is tettem fél napokra, jellemzően a megúszós vagy érezhetően unfair megoldások miatt, máskor meg hajnalig toltam, mert "bosst félbe nem hagyunk" és elégedetten feküdtem le, mikor sikerült legyőzni sokadik nekifutásra.
Egy ponton volt egy újrakezdésem is a játékban, több dolog miatt is, a végén a számláló 173 órát mutatott, a főkarakteremen ebből 107 óra volt. Ebben benne van az, hogy igyekeztem mindent felderíteni (utólag minden területet ellenőriztem, hogy kimaradt-e valami) és minden questet megcsinálni. Illetve némi trükközéssel és a mentések visszamásolásával megnéztem mindhárom befejezést is, hogy meglegyen az összes achievement mellé. Aztán azóta kezdtem egy új karaktert, teljesen más build és szabályok, már abban is van 14 órán Szóval bármilyen negatívnak is tűnik az írásom és bármennyire is inkább a hibákat gyűjtöttem össze, de mégis sikerült a FromSoftware-nek egy újabb ikonikus címet letennie az asztalra.
TL;DR: Az Elden ring az év játéka? Szerintem jó eséllyel el fogja vinni a díjat. A legjobb souls-játék? Szerintem messze nem, DE pont a könnyítések miatt a leginkább ezt ajánlanám a kezdőknek. Jobb lett volna, ha nem openworld, hanem kisebb és jobban összerakott világ, de ha lesz folytatás (remélem) akkor bízom benne, hogy tanulnak a hibákból.
Számomra ez volt az idei év legjobban várt játéka, végül egy igazi hullámvasút, nem mindig a jó értelemben. Összességében azt tudom mondani, hogy nem csalódtam, de nem is (egészen) azt kaptam amit vártam.
Röviden: az előzetesek, bejelentések, hírek mind azt sugallták, hogy ez a játék a Dark Souls örököse lesz, egyfajta negyedik rész, ezúttal nyílt világgal, lóval és egy teljesen más körítéssel.
Ebből egyedül a nyílt világtól féltem és sajnos azt kell mondjam joggal. A DS-sorozatnak (de a Sekironak is) a zseniális pályatervezés volt az egyik fő ismertetőjegye. Amikor az ember 4 térképpel és rengeteg halállal később rájön arra, hogy a játék cirka második órájában látott, leomlott híd másik oldalára jutott el. Mert hiába kisebb részekre van osztva a térkép, de mégis mindennel összefügg.
A másik gond, amit az openworld hozott magával az a rengeteg, de tényleg rengeteg ismétlődés. A Sekiroban is elsütötték a minibossokkal, hogy többször megjelentek, de ilyen szinten még ott sem. Van olyan boss, akit 10+ alkalommal is meg kell ölni. Annyi különbséggel, hogy egy idő után már csak sima ellenfélnek számít. Persze baromi sok HP-val. Ugyanez az ismétlődés igaz a dungeon-ökra is. Alapvetően van 3 típus (bánya, kripta vagy barlang) és ez meg is szabja nagy vonalakban, hogy mire lehet számítani. Ha például kripta akkor jó eséllyel csontvázakkal vagy kőimpekkel lesz tele és valahol van egy kar, ami kinyitja a bosshoz vezető ajtót. Néha van benne valami plusz, de ritka. És a vége felé egyébként is kiüresedik a világ. A kezdő területek még tele vannak rejtett barlangokkal, ehhez képest a vége felé már csak mutatóban egy-egy. Mintha a készítők is belefáradtak volna.
És harmadszor: a régebbi részekben többnyire kötött útvonalon haladt a játékos. Voltak persze trükkök, amivel lehetett gyorsítani a haladást, de a progress route adott volt. És ha az ember nem állt neki direkt farmolni akkor a kihívás is nagyjából végig egységes maradt. Itt a nyílt világ miatt simán túl lehet szintezni sztoribossokat, vagy éppen túl hamar belefutni némelyikbe. Előbbi esetben triviális, utóbbi esetben unfair szívatás lesz a harc. Egyik dolog sem áll jól a játéknak. Meg az érezhetően a játékos szívatására épülő részek sem. Mikor egy nyílt területre tervezett bosst beteszünk egy aprócska barlangba (van belőle két másik, mindkettő szabadtéren) vagy egy (egyébként triviális) ellenfélből bosst csinálunk, de hogy legyen benne kihívás hárman vannak és még mérgeznek is minden sebzésükkel.
Arról is sokat lehetett hallani a játék kapcsán, hogy G.R.R. Martin is részt vett a világ és a történet megalkotásában... Nos, ezt nem tudom sem cáfolni, sem megerősíteni, de egy dolog biztos: az Elden Ring attól még egy Fromsoftware játék a világát tekintve. Rengeteg a tárgyleírásba rejtett történet, az aprócska kis utalás, amik fölött könnyű elsiklani. Amik mind sokat adnak a történethez, de ugyanakkor könnyű is elsiklani fölötte. Én igyekeztem mindent alaposan átnézni, elolvasni, de így is azt érzem, hogy rengeteg a homályos részlet. A questek egy részéhez is csak sok sikert tudok kívánni, vannak egyértelműek, de olyanok is, amit guide nélkül, véletlenül szinte esélytelen megcsinálni. Pedig ez sokszor extra bossokkal vagy plusz információkkal is jár.
Pluszban megmaradt pár idegesítő apróság is a régi részekből. Például az az első rész óta meglévő bug (feature?), hogy bizonyos ellenfelek minden lelkiismeret-furdalás nélkül ütnek keresztül falon, sziklán, bármin. Sokadik alkalommal kifejezetten idegesítő belehalni abba, hogy még a mi csapásunk elakad a falban, az ellenfél egy széles suhintással, ugyanazon a falon keresztülvágva csap agyon minket. Ez két Nioh után különösen idegesítő, ott lehetett tudni, hogy ha mi elakadunk a falban az ellenfél is el fog. Néha a hitboxok is érdekesek, volt, hogy egyértelműen a boss mögött állva is elkapott egy ütés és el is dobott... előre, a boss felé.
Mindentől függetlenül, a hibái ellenére ott van a játékban a souls-érzés, vannak emlékezetes bossok és mindenki megtalálhatja magának a kihívást benne. A kezdőknek rengeteg extra segítség áll rendelkezésére, az eddig is meglévő coop módon kívül már NPC segítőket is lehet idézni, minden eddigi résznél könnyebben lehet újraosztani a karakter statjait. SPOILER
A lehetőség az elvileg második sztori boss legyőzése után nyílik meg, a szükséges nyersanyag a harmadik legyőzése után megnyíló új területen egyszerűen farmolható
, de akár túl is lehet szintezni a bossokat.
Aki pedig a kihívást keresi: a summon, mint minden egyéb opcionális a játékban és (elvileg) most is megoldható minden harc sérülés nélkül, akár első szintű karakterrel is.
És bár a pályatervezésnek sok helyen kárára vált a nyílt világú játékmenet, de maga a világ amit megalkottak mégis emlékezetes. Onnantól kezdve, hogy először kijutunk a föld alól és meglátjuk az Erdtree-t egészen a záró képsorokig, amikor... Hát a befejezéstől függ mi is történik pontosan
És közben ott vannak a kikacsintások a rajongók felé, itt is előkerül Patches és pont ugyanolyan, mint az előző részekben, egy quest szerintem egyértelműen utalni akar a DS3-ra, de megtalálhatjuk a Darkmoon Ringet is a játékban.
Voltak pillanatok, amikor nagyon utáltam a játékot és félre is tettem fél napokra, jellemzően a megúszós vagy érezhetően unfair megoldások miatt, máskor meg hajnalig toltam, mert "bosst félbe nem hagyunk" és elégedetten feküdtem le, mikor sikerült legyőzni sokadik nekifutásra.
Egy ponton volt egy újrakezdésem is a játékban, több dolog miatt is, a végén a számláló 173 órát mutatott, a főkarakteremen ebből 107 óra volt. Ebben benne van az, hogy igyekeztem mindent felderíteni (utólag minden területet ellenőriztem, hogy kimaradt-e valami) és minden questet megcsinálni. Illetve némi trükközéssel és a mentések visszamásolásával megnéztem mindhárom befejezést is, hogy meglegyen az összes achievement mellé. Aztán azóta kezdtem egy új karaktert, teljesen más build és szabályok, már abban is van 14 órán
Szóval bármilyen negatívnak is tűnik az írásom és bármennyire is inkább a hibákat gyűjtöttem össze, de mégis sikerült a FromSoftware-nek egy újabb ikonikus címet letennie az asztalra.
TL;DR: Az Elden ring az év játéka? Szerintem jó eséllyel el fogja vinni a díjat. A legjobb souls-játék? Szerintem messze nem, DE pont a könnyítések miatt a leginkább ezt ajánlanám a kezdőknek. Jobb lett volna, ha nem openworld, hanem kisebb és jobban összerakott világ, de ha lesz folytatás (remélem) akkor bízom benne, hogy tanulnak a hibákból.
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
Mad Max
Hát, ez nagy meglepetés volt. Nagyon jól el voltam vele abban a 40 órában, amíg tartott. Főleg CP2077 után kellemes felüdülés volt egy filmhez gyártott játéktól a jól vezethető autók és a verekedés rendszer. Látványvilágra nincs panasz, meg persze kiválóan is futott. Sztori olyan, amilyen, kicsit zokon vettem az összecsapott végét, de a lényeg a játék volt.
Jó lenne találni valami hasonlót!
Hát, ez nagy meglepetés volt. Nagyon jól el voltam vele abban a 40 órában, amíg tartott. Főleg CP2077 után kellemes felüdülés volt egy filmhez gyártott játéktól a jól vezethető autók és a verekedés rendszer. Látványvilágra nincs panasz, meg persze kiválóan is futott. Sztori olyan, amilyen, kicsit zokon vettem az összecsapott végét, de a lényeg a játék volt.
Jó lenne találni valami hasonlót!
Dark Archon
Én is achimániás vagyok, nekem is 100% Még ha a végére untam is kicsikét a farmolást.
Még ha a végére untam is kicsikét a farmolást....az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
Akkor nemtom... Telltale's Walking Dead Season 1. Mondjuk. Nehéz kimondottan erős, story-based, bátor (szomorú) endinges nem PS-only gamet mondani így kapásból.
Nem baj, #masterrace, hadd szóljon a CS:GO 1200 FPS-sel
Edit: RDR 2. Az utóbb kijött PC-re.
Nem baj, #masterrace, hadd szóljon a CS:GO 1200 FPS-sel
Edit: RDR 2. Az utóbb kijött PC-re.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
Szir-szar PS ex. játékokkal ne példálózzál DA-nak mert nagyon kikapsz...
„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”
Kettőt tudsz kimaxolni simán még akkor is, ha nem figyelsz oda. De valójában hármat is lehet, ha a többit nem tolod meg nagyon.
SPOILER
Mad Max? Na az mekkora egy kula volt pedig. Látsz belőle 10 percet, láttad az egész játékot.
SPOILER
Igen, a végével kapcsolatosan ez van, nincs nagy happy end, mint a Blood and Wine végén. Én sem tudtam összehozni olyan endinget, ami maradéktalanul kielégítő lett volna, de azt hiszem az egész játék ezt vezette fel. Last of Us 2 vége sem boldog, aztán mégis mekkora game.
Mad Max? Na az mekkora egy kula volt pedig.
Látsz belőle 10 percet, láttad az egész játékot.Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
Én tegnap fejeztem be a Cyberpunk 2077-et, de már vártam, hogy vége legyen. Aztán kipróbáltam több befejezést is, de az eredmény gyakorlatilag mindig ugyanaz: SPOILER
Igazából csak egyetlen ágon tudod kipróbálni a fullra fejlődést, sz@r, hogy nem lehet a tulajdonságpontokat újra elosztani. Kiáltana a játék NG+-ért, de most sem sikerült belerakni.
Most a Mad Max-szel játszom, anno kimaradt. Gondolom az akkor új filmhez csinálták. Még csak 2 órám van benne, de már most jobban bejön, mint a CP2077, pedig ahhoz képest faék egyszerűnek tűnik.
vagy fél év élet, és esetleg a remény, vagy digitalizálódsz. Gyakorlatilag azt választod ki, hogy ki murdeljen meg. Komolyan, a legjobb, ha ott a teraszon fejbelövi magát az ember.
Igazából csak egyetlen ágon tudod kipróbálni a fullra fejlődést, sz@r, hogy nem lehet a tulajdonságpontokat újra elosztani. Kiáltana a játék NG+-ért, de most sem sikerült belerakni.
Most a Mad Max-szel játszom, anno kimaradt. Gondolom az akkor új filmhez csinálták. Még csak 2 órám van benne, de már most jobban bejön, mint a CP2077, pedig ahhoz képest faék egyszerűnek tűnik.
Dark Archon
Igen. Amikor missionben vagy, akkor ragyog. A mellékes feladatok során derül ki, hogy mennyi mindent megcsináltak, belső tereket, etc. De maga a világ full üres ezektől eltekintve, és ezek a házak is legtöbbször csak a gig idejére vannak nyitva. Sajnos a Witcher 3 után jött egy akkora hypehullám, amire nem tudtak nem felülni, de képtelenek voltak megfelelni neki. Igen, ez nem az a játék, amit ígértek. De nem is az, aminek tűnt akkor, amikor kijött. Az általad felsoroltak mellett meg a karakterek a legnagyobb húzóereje. Panam, Takemura, Jackie, Eurodyne, meg hát Judy 
, nyilván. Élő, lélegző karakterek egytől egyig.
, nyilván. Élő, lélegző karakterek egytől egyig.Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
A lore, hangulat és sztori nagyon rendben vannak! Minden más meg sajna olyan, amilyen.
Cyberpunk 2077
Imádtam. Ezt meg tudom, hogy mindenki leszarja, de én büszke vagyok rá. Az elején kellett idő neki, mert voltak vele gondok. Rengeteg mindennel meg kellett, hogy barátkozzak, úgy a nézettel, mint a bugokkal. De összességében nagyszerű volt, egészen kivételes. Alig várom, hogy bekerüljön a NG+.
Imádtam. Ezt meg tudom, hogy mindenki leszarja, de én büszke vagyok rá. Az elején kellett idő neki, mert voltak vele gondok. Rengeteg mindennel meg kellett, hogy barátkozzak, úgy a nézettel, mint a bugokkal. De összességében nagyszerű volt, egészen kivételes. Alig várom, hogy bekerüljön a NG+.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
Shadow Warrior 3
Már a bejelentése után azonnal megfogott az előzetese, mindezt úgy, hogy az előző részekkel egyáltalán nem játszottam. Pörgős, véres, kaszabolós, változatos játékot vártam.
Egyfajta csilivili, bohókás Doom klónnak mondanám, némi extrával, mint a falonfutás, meg a távolkeleti hangulat, illetve a párszor harc közben használható "szecskázógépek".
Az tetszett, hogy amennyiben az ellenfeleket kivégezzük -amihez extrán gyűjthető "finisher points" szükséges-, akkor adnak valami extrát, bár én szinte csak a HP-visszatöltést és a ninjakardot használtam. Az is okés, hogy a játékban vannak különböző filmes utalások, kiszólások, ezek színesítik az amúgy repetitív játékmenetet. A játékban levő kevés boss legalább jópofa, érdekes mechanikával bírnak.
Viszont:
- Igazi csőjáték a rosszabbik fajtából, mindenhol csak egyféle irány, egy jó megoldás létezik, a választás illúziójával sem kecsegtet a játék. Ha oda ugranál, ahova a készítők nem akarták, szimplán láthatatlan fal vár.
- Gyenge fegyverek, a melákabb ellenfelekbe 3-4 rakéta vagy "energiafegyver" lövése kell legalább
- Ahhoz képest, hogy semmi realitás nincs a játékban, a fegyverenként maximálisan cipelhető lőszer borzasztó kevés, a shotgun-t én pl. többször használtam volna, de az a 16 lőszer pikkpakk elfogy. Igaz az ammopack-ok újraspammolnak és egyféle "univerzális" van mindenhez.
- Van egy fajta képességünk is, amivel jedi erőhöz hasonlóan el lehet lökni az ellenfeleket, de ennyi, kifújt. A használata nélkül is teljesíthető a játék és semmi más képességünk nincs. Az ehhez kapcsolódó achievement-ek megszerzése után nem is használtam többet.
- A fúrófejű ellenfél bazira irritáló, gyakorlatilag amit kilő, az folyamatosan sebez és egy darabig eltart őket kinyírni, mivel hamar visszabújnak a föld alá. Megoldhatták volna, hogy a Chi-t használva "stunned" legyen és könnyebb legyen végezni velük
- A Wolfenstein 2-ből a taposás hiányzott, szerintem illene a játék atmoszférájához.
- Bár ahogy fentebb írtam, a bossfight-ok tetszettek, ebből 2, azaz KETTŐ darab van a játékban...
- Borzasztó rövid, 6-7 óra alatt ki lehet pörgetni úgy, hogy az achievement-ek 70%-át játszi könnyedséggel meg is lehet szerezni ennyi idő alatt.
Pont elég is volt belőle ennyi, mert kb. pont ráuntam, egy Guns, Gore & Cannoli-ban, -amit harmad ennyi idő alatt végig lehet játszani- sokkal több egyediség, ötlet és biztosra veszem, hogy több munka van. Egyszer megéri rászánni egy délután, de összességében ez nagyon kevés 2022-ben. Kár érte.
Már a bejelentése után azonnal megfogott az előzetese, mindezt úgy, hogy az előző részekkel egyáltalán nem játszottam. Pörgős, véres, kaszabolós, változatos játékot vártam.
Egyfajta csilivili, bohókás Doom klónnak mondanám, némi extrával, mint a falonfutás, meg a távolkeleti hangulat, illetve a párszor harc közben használható "szecskázógépek".
Az tetszett, hogy amennyiben az ellenfeleket kivégezzük -amihez extrán gyűjthető "finisher points" szükséges-, akkor adnak valami extrát, bár én szinte csak a HP-visszatöltést és a ninjakardot használtam. Az is okés, hogy a játékban vannak különböző filmes utalások, kiszólások, ezek színesítik az amúgy repetitív játékmenetet. A játékban levő kevés boss legalább jópofa, érdekes mechanikával bírnak.
Viszont:
- Igazi csőjáték a rosszabbik fajtából, mindenhol csak egyféle irány, egy jó megoldás létezik, a választás illúziójával sem kecsegtet a játék. Ha oda ugranál, ahova a készítők nem akarták, szimplán láthatatlan fal vár.
- Gyenge fegyverek, a melákabb ellenfelekbe 3-4 rakéta vagy "energiafegyver" lövése kell legalább
- Ahhoz képest, hogy semmi realitás nincs a játékban, a fegyverenként maximálisan cipelhető lőszer borzasztó kevés, a shotgun-t én pl. többször használtam volna, de az a 16 lőszer pikkpakk elfogy. Igaz az ammopack-ok újraspammolnak és egyféle "univerzális" van mindenhez.
- Van egy fajta képességünk is, amivel jedi erőhöz hasonlóan el lehet lökni az ellenfeleket, de ennyi, kifújt. A használata nélkül is teljesíthető a játék és semmi más képességünk nincs. Az ehhez kapcsolódó achievement-ek megszerzése után nem is használtam többet.
- A fúrófejű ellenfél bazira irritáló, gyakorlatilag amit kilő, az folyamatosan sebez és egy darabig eltart őket kinyírni, mivel hamar visszabújnak a föld alá. Megoldhatták volna, hogy a Chi-t használva "stunned" legyen és könnyebb legyen végezni velük
- A Wolfenstein 2-ből a taposás hiányzott, szerintem illene a játék atmoszférájához.
- Bár ahogy fentebb írtam, a bossfight-ok tetszettek, ebből 2, azaz KETTŐ darab van a játékban...
- Borzasztó rövid, 6-7 óra alatt ki lehet pörgetni úgy, hogy az achievement-ek 70%-át játszi könnyedséggel meg is lehet szerezni ennyi idő alatt.
Pont elég is volt belőle ennyi, mert kb. pont ráuntam, egy Guns, Gore & Cannoli-ban, -amit harmad ennyi idő alatt végig lehet játszani- sokkal több egyediség, ötlet és biztosra veszem, hogy több munka van. Egyszer megéri rászánni egy délután, de összességében ez nagyon kevés 2022-ben. Kár érte.
Life is Strange: True Colors
A Deck Nine fejlesztőcsapata végre felnőtt a feladathoz, és olyan Life is Strange-játékot tett le az asztalra, ami egy lapon említhető a Dontnod-féle klasszikussal. Habár a sztori a megszokott panelekből épül, és végig érezni, hogy az írók a biztonsági játékra mentek: adott egy csendes amcsi kisváros, amire egy gonosz mammutcég rátelepszik, és persze szép lassan kiderülnek dolgok, senki sem az, akinek elsőre látszik, barátból ellenség stb., stb.
Nem is ebben domborít kiemelkedően a játék, hanem az érzelmi hullámvasútban, amit nyújtani tud. Már önmagában zseniális húzás, hogy az aktuális főhősnőnknek az eddigiekhez képest némileg földközelibb különleges képessége van: a szuperempátia, és ezt a képességét igen sűrűn fogjuk használni a játék során. És ahogy egy LiS-játéktól elvárható, sokszor kényszerülünk nehéz döntések elé, amikről az adott pillanatban nem is gondolnánk, hogy kihatással lesznek a végkifejletre…
A megvalósítás majdnem* csillagos ötös. A True Colors szép. Gyönyörű. Nem feltétlenül vagyok oda a tiri-tarka játékokért, de ezt a szupergazdag színpalettát végig olyan művészi gondossággal alkalmazták a játékban, hogy végeredményként nem öncélú giccsparádét kapunk, hanem itt tényleg megvan minden színnek a maga helye. Másik lehetetlennek tűnő feladat lehetett az, hogy emberi arcvonásokkal lássák el a karaktereket anélkül, hogy az emberi érzelmek megjelenítése a megszokott képregényszerű karaktereken uncanny valley hatást idézzen elő (erre negatív példa a LiS Remastered). Ezt a már említett főhősnőnk, Alex esetében kimaxolták a készítők, szinte minden rezdüléséből ki lehet valami érzelmet olvasni.
*Ugyanakkor sajnos hiába a nagyon szép helyszínek, ha erősen behatárolt a mozgásterünk és ilyen meg ilyen akadályok, és láthatatlan falak állják az utunkat, mint 1999-ben. És bár a fontosabb karakterekkel szinte együtt érzünk, az utcákon A és B pontok közt esetlenül bolyongó NPC-k borzasztóan illúziórombolók. Anno az első rész iskolaudvarán azért lehetett a többi diákkal értelmes szót váltani, az egyik gördeszkázott, a másiknak modellt állhattunk a rajzához stb. Itt a “statiszták” teljesen funkció nélkül csak úgy vannak, és végig olyan érzésünk van, hogy Haven Springsben nagyjából 30 ember lakik.
De nem szidom tovább a játékot, mert egy nagyon kellemes (de rövid, hehe) kalandban volt részem. Amúgy – ha éppen nem az a cél, hogy felzaklasson minket – meglepően megnyugtató, meditatív hatást nyújt a játék. Abban, hogy így beleéltem magam, biztos közrejátszott az is, hogy egy elég stresszes időszakban merültem el a játékban, de már terápia helyett is bőven szép élményt nyújtott.
+:
A legjobb Life is Strange-játék a klasszikus első rész óta.
-:
Behatárolt játéktér.
Hamar a végére érünk.
A Deck Nine fejlesztőcsapata végre felnőtt a feladathoz, és olyan Life is Strange-játékot tett le az asztalra, ami egy lapon említhető a Dontnod-féle klasszikussal. Habár a sztori a megszokott panelekből épül, és végig érezni, hogy az írók a biztonsági játékra mentek: adott egy csendes amcsi kisváros, amire egy gonosz mammutcég rátelepszik, és persze szép lassan kiderülnek dolgok, senki sem az, akinek elsőre látszik, barátból ellenség stb., stb.
Nem is ebben domborít kiemelkedően a játék, hanem az érzelmi hullámvasútban, amit nyújtani tud. Már önmagában zseniális húzás, hogy az aktuális főhősnőnknek az eddigiekhez képest némileg földközelibb különleges képessége van: a szuperempátia, és ezt a képességét igen sűrűn fogjuk használni a játék során. És ahogy egy LiS-játéktól elvárható, sokszor kényszerülünk nehéz döntések elé, amikről az adott pillanatban nem is gondolnánk, hogy kihatással lesznek a végkifejletre…
A megvalósítás majdnem* csillagos ötös. A True Colors szép. Gyönyörű. Nem feltétlenül vagyok oda a tiri-tarka játékokért, de ezt a szupergazdag színpalettát végig olyan művészi gondossággal alkalmazták a játékban, hogy végeredményként nem öncélú giccsparádét kapunk, hanem itt tényleg megvan minden színnek a maga helye. Másik lehetetlennek tűnő feladat lehetett az, hogy emberi arcvonásokkal lássák el a karaktereket anélkül, hogy az emberi érzelmek megjelenítése a megszokott képregényszerű karaktereken uncanny valley hatást idézzen elő (erre negatív példa a LiS Remastered). Ezt a már említett főhősnőnk, Alex esetében kimaxolták a készítők, szinte minden rezdüléséből ki lehet valami érzelmet olvasni.
*Ugyanakkor sajnos hiába a nagyon szép helyszínek, ha erősen behatárolt a mozgásterünk és ilyen meg ilyen akadályok, és láthatatlan falak állják az utunkat, mint 1999-ben. És bár a fontosabb karakterekkel szinte együtt érzünk, az utcákon A és B pontok közt esetlenül bolyongó NPC-k borzasztóan illúziórombolók. Anno az első rész iskolaudvarán azért lehetett a többi diákkal értelmes szót váltani, az egyik gördeszkázott, a másiknak modellt állhattunk a rajzához stb. Itt a “statiszták” teljesen funkció nélkül csak úgy vannak, és végig olyan érzésünk van, hogy Haven Springsben nagyjából 30 ember lakik.
De nem szidom tovább a játékot, mert egy nagyon kellemes (de rövid, hehe) kalandban volt részem. Amúgy – ha éppen nem az a cél, hogy felzaklasson minket – meglepően megnyugtató, meditatív hatást nyújt a játék.
Abban, hogy így beleéltem magam, biztos közrejátszott az is, hogy egy elég stresszes időszakban merültem el a játékban, de már terápia helyett is bőven szép élményt nyújtott.
+:
A legjobb Life is Strange-játék a klasszikus első rész óta.
-:
Behatárolt játéktér.
Hamar a végére érünk.
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
Hű, de magas labdák vannak itt Mindegy, mennyire használhatatlanok egyes játékmechanikai elemek, mennyire nem fejlesztettek rajtuk semmit, van az a csoport, akiknek bármit el lehet adni A bugyuta sztori csak hab a tortán.
Ilyen mm-re kiszámított ugrásokkal utoljára a Tomb Raiderben találkoztam. Igen, '96-ban.
Mindegy, mennyire használhatatlanok egyes játékmechanikai elemek, mennyire nem fejlesztettek rajtuk semmit, van az a csoport, akiknek bármit el lehet adni A bugyuta sztori csak hab a tortán.
Ilyen mm-re kiszámított ugrásokkal utoljára a Tomb Raiderben találkoztam. Igen, '96-ban.
Dark Archon
Kombók meg rezonátor csapás berobbantása ide vagy oda, én nem éreztem azt, hogy hű de sokkal jobb lenne a közelharc. De ez legyen a legnagyobb bajom a harmadik részben is!!!
Fura, hogy szerinted a harcrendszer nem lett jobb, mert szerintem meg pont, hogy jobb lett. Persze nem forradalmian, de sokkal dinamikusabb, valamint az R1/R2 megfelelő sorrendben való lenyomásával, amihez ha hozzáadod a nyiladat is, elég szép kis kombókat lehet összehozni. Érdemes teljesen elvégezni benne az elején található közelharc tutorialt, nekem az sokat segített, hogy élvezetes legyen a harc. Engem más mechanikák cseszik fel az agyam, nem is egyszer. Pl. a megkapaszkodás ugrás után. Ha egy negyed milliméterrel arrébb ugrok annál, amit megtud fogni platform rész, már leesik. Véletlenül se írtak volna egy olyan mechanikát a karakternek, hogy kicsit odanyújtsa a kezét, ááááááá. Rengetegszer estem le emiatt.
A másik, a grappling hook. Amennyire jó, legalább ugyan annyira totál felesleges újítás. A mászásoknál még okés, bár ott is jó pár olyan szakasz van ugye, amit meg lehet oldani nélküle. A harcokban viszont semmilyen téren nem lehet használni, és ezt egy óriási kihagyott ziccernek érzem. Hiába vannak ilyen oszlopszerűségek, amiknek a tetejére feltudod magad húzni vele, de az kb. kész öngyilkosság. Nagyon nagy kár érte, mert sztem nem használták ki a benne rejlő lehetőséget. A mechanikája pedig...de most komolyan...álló helyzetből nem lehet beaktiválni, csak ugrásból? WTF?!?! Hiába jelzi nekem a kis kör ikon, hogy igen, oda tudod majd húzni magad vele, de csak akkor, ha előtte ugrasz egyet. Hatalmas nagy baromság, nem tudom ezt ki találta ki, de innen is puszi a hasára. Textúrába beakadásom hála az égnek még nem volt, a szintezés engem meg nem zavart. Én is első körben mellékezek meg kérdőjelezek, de mivel egyre több víz alatti barlang rendszer van, amit nem tudok rendesen felfedezni, valszeg haladok majd picit a sztorival, hogy meglegyen a víz alatti légzésemet megsegítő felszerelésem.
Persze nem forradalmian, de sokkal dinamikusabb, valamint az R1/R2 megfelelő sorrendben való lenyomásával, amihez ha hozzáadod a nyiladat is, elég szép kis kombókat lehet összehozni. Érdemes teljesen elvégezni benne az elején található közelharc tutorialt, nekem az sokat segített, hogy élvezetes legyen a harc. Engem más mechanikák cseszik fel az agyam, nem is egyszer. Pl. a megkapaszkodás ugrás után. Ha egy negyed milliméterrel arrébb ugrok annál, amit megtud fogni platform rész, már leesik. Véletlenül se írtak volna egy olyan mechanikát a karakternek, hogy kicsit odanyújtsa a kezét, ááááááá. Rengetegszer estem le emiatt.
A másik, a grappling hook. Amennyire jó, legalább ugyan annyira totál felesleges újítás. A mászásoknál még okés, bár ott is jó pár olyan szakasz van ugye, amit meg lehet oldani nélküle. A harcokban viszont semmilyen téren nem lehet használni, és ezt egy óriási kihagyott ziccernek érzem. Hiába vannak ilyen oszlopszerűségek, amiknek a tetejére feltudod magad húzni vele, de az kb. kész öngyilkosság.
Nagyon nagy kár érte, mert sztem nem használták ki a benne rejlő lehetőséget. A mechanikája pedig...de most komolyan...álló helyzetből nem lehet beaktiválni, csak ugrásból? WTF?!?! Hiába jelzi nekem a kis kör ikon, hogy igen, oda tudod majd húzni magad vele, de csak akkor, ha előtte ugrasz egyet. Hatalmas nagy baromság, nem tudom ezt ki találta ki, de innen is puszi a hasára. Textúrába beakadásom hála az égnek még nem volt, a szintezés engem meg nem zavart. Én is első körben mellékezek meg kérdőjelezek, de mivel egyre több víz alatti barlang rendszer van, amit nem tudok rendesen felfedezni, valszeg haladok majd picit a sztorival, hogy meglegyen a víz alatti légzésemet megsegítő felszerelésem. Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!
Horizon Forbidden West:
4 éve indult a szerelem! Megvettem életem első konzolját (PS4 Pro) és egyből beleszerettem a HZD világába, ráadásul Aloy is ritka szimpatikus volt, így nagy kedvenc lett ő is. Teljesen elvarázsolt a történet és az, ahogyan szépen apránként rakosgattam össze miképp is ítéltük pusztulásra az emberiséget és mi történt az elmúlt 1000 esztendő során. Nem is volt kérdéses, hogy a HFW bejelentésnél totálisan megőrültem és egyből a legjobban várt játékok listájának élére ugrott nálam.
Annak ellenére, hogy elmondhatatlanul vártam a megjelenést, tartottam is tőle. Az első rész akkorát durrantott sztoriban és annyira magával ragadott, hogy féltem a csalódástól. Benne volt a pakliban, hogy nem tudnak olyasmivel előrukkolni, ami akár csak megközelíti a Zero Dawn történéseit. 10-15 óra játék után kezdtem megnyugodni, mert elkezdte dobálni a fordulatokat és ismételten csak pislogtam, hogy mi is folyik itt körülöttem. És a meglepetések sora itt nem ért véget, még akad belőle a későbbiekre is. A másik félelmem a melléktevékenységek voltak. Számtalan interjúban hangoztatták, hogy csiszoltak rajta és már sokkal jobban bele fognak illeszkedni a sodorba. Valóban igazat állítottak! Már nem bambán álló NPC-k osztogatnak gagyi feladatokat, hanem élethelyzetekbe csöppenünk bele, ahol a segítségünket kérik. Nyomozás, gyilkolás, felek meggyőzése, felderítés és még sok minden más. Kismillió mellékküldetés és tevékenység érhető el a világban és valóban előrelépés az első részhez képest! Ráadásul a kis falvak élnek és lélegeznek. Mindenki tesz-vesz és ha megszólítjuk őket, megfelelően reagálnak ránk. Akadnak bőven beszólások, odaszúrások és megjegyzések, amik szintén feldobják a hangulatot! Rengeteget számít, hogy a Decima engine-t nagy mennyiségű szteroiddal etették meg a fejlesztés során. A mozgások, animációk, arcmimika, textúrák minősége és a már-már fotórealisztikus arcmegjelenítésnek köszönhetően sokkal valósághűbb minden egyes NPC és karakter a játékban! Ez még egy hatalmas ugrás az első részhez képest, ami iszonyatosan megdobja az élvezeti faktort. Imádtam, hogy Aloy végre közelebb enged magához embereket és elfogadja a segítséget. Ráadásul képes megnyílni és az érzéseiről és belső vívódásairól őszintén beszélni! Ez hatalmas plusz pont nálam, mert így az egyik legnagyobb kedvencemet még közelebb érezhettem magamhoz. Sokkal emberibbé vált ő is és minden régi és új barát, aki felbukkan a játék során. A játékmenet nem sokat változott a HZD-hez képest, de természetesen kerültek bele új elemek szép számmal. A vontató kötél például nagyon fel tudja dobni a harcot és a játékmenetet egyaránt. Vagy mondjuk a nyílvető, aminek teljes tárát belepumpálhatjuk az ellenbe, ha kifejlesztjük hozzá a kellő aktív képességet. A képességfa is nagy változáson ment át, mindenki válogathat bőven kedvére! És ugye ezúttal mindent uralunk. Földön, víz alatt és levegőben egyaránt jelen vagyunk. Ráadásul lélegzetelállító grafika és stabil 60 FPS mellett!!! Mindezt ugyan 1800p-s felbontás mellett, de 65-ös tv-n is káprázatos a látvány mindvégig. És a 2-3 másodperces betöltési idő (játék betöltés és gyorsutazás egyaránt) is kellemes érzéssel tölti el a játékost. Imádom ezt a gépet!
A játék fantasztikus és jó eséllyel mindenki imádni fogja, aki hozzám hasonlóan beleszeretett a HZD-be.
DE természetesen nem tökéletes és nem hibáktól mentes! A közelharc sajnos semmilyen szinten nem lett jobb az első résznél, ami számomra azért kicsit lehangoló volt. Ismételten csak jobbra-balra csapkodunk esetlenül. Kaptunk egy rezonátor csapás képességet, de összességében nem sokat javít a helyzeten. Akadtak azért bebugolások és glitch-ek. Nem akart úgy és akkor ugrani, amikor szerettem volna. Pár alkalommal kihozott a sodromból, de végül mindig sikerült megoldani. A szintezés ismét nincs megoldva. Vígan csinálgattam a mellékküldetéseket és feladatokat, amikor arra eszméltem, hogy 38-as vagyok és a fő történet 24-es. Ez persze nem akkora tragédia, de könnyű elveszni a játékban. Nekem legalábbis egy idő után már túl tömény volt a térkép és végül nem is kutattam fel minden kérdőjelet, hanem rámentem a történetre. A maximalisták számára mondjuk ez akár jó hír is lehet, mert én 44 óra alatt értem a fősztori végére és 45-ös szintű voltam. De aki mindent ki szeretne pucolni és még az aréna mestere is akar lenni, azok számára szerintem még tartogat 20-30 óra tiszta játékidőt. Természetesen a main story után lehet folytatni a kalandozást, mint minden OW játék esetében.
Összességében egy iszonyatosan korrekt folytatást rakott le az asztalra a Guerrilla Games, mely jó eséllyel szinte minden HZD rajongó szívét meg fogja dobogtatni rendesen. Nem hibáktól mentes és nem sikerült mindenen javítani, de így is hihetetlen fejlődésen ment keresztül! Már önmagában a melléktevékenységek és a valósághűbb karakterábrázolás egy óriási előrelépés, ami az egész játékra rányomja a bélyegét. Számomra ez volt az év fénypontja játékok tekintetében, minden ami ezután érkezik, az már csak kellemes ráadás lesz. Kíváncsian várom, hogy vajon kapunk-e egy harmadik részt ebben a generációban!
4 éve indult a szerelem! Megvettem életem első konzolját (PS4 Pro) és egyből beleszerettem a HZD világába, ráadásul Aloy is ritka szimpatikus volt, így nagy kedvenc lett ő is. Teljesen elvarázsolt a történet és az, ahogyan szépen apránként rakosgattam össze miképp is ítéltük pusztulásra az emberiséget és mi történt az elmúlt 1000 esztendő során. Nem is volt kérdéses, hogy a HFW bejelentésnél totálisan megőrültem és egyből a legjobban várt játékok listájának élére ugrott nálam.
Annak ellenére, hogy elmondhatatlanul vártam a megjelenést, tartottam is tőle. Az első rész akkorát durrantott sztoriban és annyira magával ragadott, hogy féltem a csalódástól. Benne volt a pakliban, hogy nem tudnak olyasmivel előrukkolni, ami akár csak megközelíti a Zero Dawn történéseit. 10-15 óra játék után kezdtem megnyugodni, mert elkezdte dobálni a fordulatokat és ismételten csak pislogtam, hogy mi is folyik itt körülöttem. És a meglepetések sora itt nem ért véget, még akad belőle a későbbiekre is. A másik félelmem a melléktevékenységek voltak. Számtalan interjúban hangoztatták, hogy csiszoltak rajta és már sokkal jobban bele fognak illeszkedni a sodorba. Valóban igazat állítottak! Már nem bambán álló NPC-k osztogatnak gagyi feladatokat, hanem élethelyzetekbe csöppenünk bele, ahol a segítségünket kérik. Nyomozás, gyilkolás, felek meggyőzése, felderítés és még sok minden más. Kismillió mellékküldetés és tevékenység érhető el a világban és valóban előrelépés az első részhez képest! Ráadásul a kis falvak élnek és lélegeznek. Mindenki tesz-vesz és ha megszólítjuk őket, megfelelően reagálnak ránk. Akadnak bőven beszólások, odaszúrások és megjegyzések, amik szintén feldobják a hangulatot! Rengeteget számít, hogy a Decima engine-t nagy mennyiségű szteroiddal etették meg a fejlesztés során. A mozgások, animációk, arcmimika, textúrák minősége és a már-már fotórealisztikus arcmegjelenítésnek köszönhetően sokkal valósághűbb minden egyes NPC és karakter a játékban! Ez még egy hatalmas ugrás az első részhez képest, ami iszonyatosan megdobja az élvezeti faktort. Imádtam, hogy Aloy végre közelebb enged magához embereket és elfogadja a segítséget. Ráadásul képes megnyílni és az érzéseiről és belső vívódásairól őszintén beszélni!
Ez hatalmas plusz pont nálam, mert így az egyik legnagyobb kedvencemet még közelebb érezhettem magamhoz. Sokkal emberibbé vált ő is és minden régi és új barát, aki felbukkan a játék során. A játékmenet nem sokat változott a HZD-hez képest, de természetesen kerültek bele új elemek szép számmal. A vontató kötél például nagyon fel tudja dobni a harcot és a játékmenetet egyaránt. Vagy mondjuk a nyílvető, aminek teljes tárát belepumpálhatjuk az ellenbe, ha kifejlesztjük hozzá a kellő aktív képességet. A képességfa is nagy változáson ment át, mindenki válogathat bőven kedvére! És ugye ezúttal mindent uralunk. Földön, víz alatt és levegőben egyaránt jelen vagyunk. Ráadásul lélegzetelállító grafika és stabil 60 FPS mellett!!! Mindezt ugyan 1800p-s felbontás mellett, de 65-ös tv-n is káprázatos a látvány mindvégig. És a 2-3 másodperces betöltési idő (játék betöltés és gyorsutazás egyaránt) is kellemes érzéssel tölti el a játékost. Imádom ezt a gépet!
A játék fantasztikus és jó eséllyel mindenki imádni fogja, aki hozzám hasonlóan beleszeretett a HZD-be.
DE természetesen nem tökéletes és nem hibáktól mentes! A közelharc sajnos semmilyen szinten nem lett jobb az első résznél, ami számomra azért kicsit lehangoló volt. Ismételten csak jobbra-balra csapkodunk esetlenül. Kaptunk egy rezonátor csapás képességet, de összességében nem sokat javít a helyzeten. Akadtak azért bebugolások és glitch-ek. Nem akart úgy és akkor ugrani, amikor szerettem volna. Pár alkalommal kihozott a sodromból, de végül mindig sikerült megoldani. A szintezés ismét nincs megoldva. Vígan csinálgattam a mellékküldetéseket és feladatokat, amikor arra eszméltem, hogy 38-as vagyok és a fő történet 24-es. Ez persze nem akkora tragédia, de könnyű elveszni a játékban. Nekem legalábbis egy idő után már túl tömény volt a térkép és végül nem is kutattam fel minden kérdőjelet, hanem rámentem a történetre. A maximalisták számára mondjuk ez akár jó hír is lehet, mert én 44 óra alatt értem a fősztori végére és 45-ös szintű voltam. De aki mindent ki szeretne pucolni és még az aréna mestere is akar lenni, azok számára szerintem még tartogat 20-30 óra tiszta játékidőt. Természetesen a main story után lehet folytatni a kalandozást, mint minden OW játék esetében.
Összességében egy iszonyatosan korrekt folytatást rakott le az asztalra a Guerrilla Games, mely jó eséllyel szinte minden HZD rajongó szívét meg fogja dobogtatni rendesen. Nem hibáktól mentes és nem sikerült mindenen javítani, de így is hihetetlen fejlődésen ment keresztül! Már önmagában a melléktevékenységek és a valósághűbb karakterábrázolás egy óriási előrelépés, ami az egész játékra rányomja a bélyegét. Számomra ez volt az év fénypontja játékok tekintetében, minden ami ezután érkezik, az már csak kellemes ráadás lesz. Kíváncsian várom, hogy vajon kapunk-e egy harmadik részt ebben a generációban!
Én úgy döntöttem, hogy nem vagyok hajlandó megvenni, amíg nincs új videokártya. Egyszerűen ég és föld full RT-vel és anélkül. Úgyhogy RTX 4***-es szériáig pihentetve.
Még pont sikerült befejeznem az Elden Ring előtt, de a hétvégén nem volt időm véleményezni
Dying Light 2
Ugyan az első részt nem fejeztem be, pont a kettő megjelenése miatt, de abban is van 50+ órám, szóval van összehasonlítási alapom. Van, amiben a második rész jobb lett, van amiben (szerintem) inkább visszafelé fejlődött.
A parkour rész élvezetesebb, főleg annak köszönhetően, hogy hősünk nem egészen ember. Ez elég hamar ki is derül, még a tutorial alatt, hogy kísérleteztek rajtunk gyerekkorunkban. Ennek hála lehetetlen távolságokat tud átugrani és sokkal magasabbat is ugrik, mint egy átlagember. Bár onnantól kezdve, hogy megvan a siklóernyő ez annyira nem számít, sokkal egyszerűbb és gyorsabb azzal közlekedni.
Cserébe a harc sokkal súlytalanabb. Az egyben sokkal jobban érződött, hogy milyen fegyver van nálunk, volt "súly" a fegyvereknek. Itt mintha csak egy bottal hadonásznánk. Teljesen mindegy, hogy egy kalapács vagy egy kard van nálunk. Annyi, hogy előbbitől hamarabb esik el az ellenfél.... ha elesik, de az sem biztos. Az meg egy külön vicc, hogy ha nem vagyunk 2-3 szinttel magasabbak az ellenféltől akkor a földre rántott (a grappling hook tud ilyet) rosszfiú fejére háromszor kell ráugrani páros lábbal, hogy végre szíveskedjen meghalni.
A történet első nekifutásra érdekesebb volt, mint az első részé, volt pár meglepő csavar is, de azért vannak benne komoly logikátlanságok. Meg úgy az egész világban. Például remek és logikus ötlet, hogy a tetőkre költöztek az emberek és ott vannak a kertek is, de szerintem ekkora fák nem nőnek 15 év alatt. Főleg nem nagy jóindulattal 5 centi vastag földben. Vagy például a játék szépen elmagyarázza miért nincsenek lőfegyverek, de azért tudunk craftolni magunknak egy idő után. Oké, csak pár lövés, de akkor más miért nem használja?
Viszont a melléküldetések között voltak jópofák, párnál elég volt csak végighallgatni az NPC-t, aki az "életén" keresztül bővítette a lore-t. Máskor viszont ugyanazt a feladatot kellett minimális csavarral megcsinálni tízszer. Mint valami rossz MMO-ban. Hozz 10 disznófarkat innen, most hozz 5 disznófület, de onnan...
Az újítások is ilyen felemások. A játék elején például ad egy pluszt, hogy éjszaka vagy sötét helyeken figyelni kell az immunitás mérőre is, de ha egy szintig eljutunk már úgysem fog számítani. De ha esetleg gond van akkor is rengeteg visszatöltőt lehet találni. Szóval nem marad más, csak az idegesítő csipogás, ha bemegyünk valahová és jelez a karperecünk. Vagy ott van a stamina kérdése. Persze, jó ötlet, meg logikus, hogy ne tudjunk egy lendülettel megmászni bármit az elején, de a végén már úgysem fog számítani, lesz elég abból is. Többnyire...
Sajnos bugok is vannak szép számmal, én többször is estem át textúrán, van achievement, amit nem volt hajlandó megadni, pedig megcsináltam, küldetések ragadtak bent a journalban vagy jelentek meg újra random a waypontok a térképen, közben más küldetést nem volt hajlandó beadni. Az egyik collectible pont egy ilyen questhez volt kötve, egy óráig próbáltam olyan coop játékot találni, ahol meg tudtam szerezni végül. A nyílvesszők néha elfelejtenek sebezni (és már össze sem lehet szedni őket, mint régen), máskor a megölt ellenfelek ragadnak be a falba vagy tűnnek el egyszerűen. Szóval még bőven ráfért volna pár hónap fejlesztés a játékra.
És az először beharangozott 500 óra most már biztos, hogy nagyon csúnya túlzás volt. Nekem a végén kicsivel lett kevesebb, mint 108 óra, de ebben benne van az is, hogy mindent összeszedtem a térképen, megcsináltam minden mellékküldetést (amit meg lehetett) és a fejlesztésekhez órákig farmoltam a zombikat. Egy végigjátszás még van benne, meg akarok nézni a másik utat is, érdekel ott mennyit változnak a dolgok és az egyik achihoz kell is a két végigjátszás (vagy trükközhettem volna a save-ekkel), de még ha nagyon alapos leszek és csinálom a mellékküldetéseket is nem lehet több 40-45 óránál. Esetleg még ezt a mentést fel tudom tolni 120 órára, ha minden receptfejlesztéshez összefarmolom az alapanyagot.
Pár hónap múlva, ha kijavították a kezdeti hibákat akkor jó szívvel tudom ajánlani, akár teljes áron is, mert minden logikátlanság ellenére szórakoztató a játék, de jelen állapotában csak a stílus rajongóinak. Bár azok meg úgyis megvették mostanra
Dying Light 2
Ugyan az első részt nem fejeztem be, pont a kettő megjelenése miatt, de abban is van 50+ órám, szóval van összehasonlítási alapom. Van, amiben a második rész jobb lett, van amiben (szerintem) inkább visszafelé fejlődött.
A parkour rész élvezetesebb, főleg annak köszönhetően, hogy hősünk nem egészen ember. Ez elég hamar ki is derül, még a tutorial alatt, hogy kísérleteztek rajtunk gyerekkorunkban. Ennek hála lehetetlen távolságokat tud átugrani és sokkal magasabbat is ugrik, mint egy átlagember. Bár onnantól kezdve, hogy megvan a siklóernyő ez annyira nem számít, sokkal egyszerűbb és gyorsabb azzal közlekedni.
Cserébe a harc sokkal súlytalanabb. Az egyben sokkal jobban érződött, hogy milyen fegyver van nálunk, volt "súly" a fegyvereknek. Itt mintha csak egy bottal hadonásznánk. Teljesen mindegy, hogy egy kalapács vagy egy kard van nálunk. Annyi, hogy előbbitől hamarabb esik el az ellenfél.... ha elesik, de az sem biztos. Az meg egy külön vicc, hogy ha nem vagyunk 2-3 szinttel magasabbak az ellenféltől akkor a földre rántott (a grappling hook tud ilyet) rosszfiú fejére háromszor kell ráugrani páros lábbal, hogy végre szíveskedjen meghalni.
A történet első nekifutásra érdekesebb volt, mint az első részé, volt pár meglepő csavar is, de azért vannak benne komoly logikátlanságok. Meg úgy az egész világban. Például remek és logikus ötlet, hogy a tetőkre költöztek az emberek és ott vannak a kertek is, de szerintem ekkora fák nem nőnek 15 év alatt. Főleg nem nagy jóindulattal 5 centi vastag földben. Vagy például a játék szépen elmagyarázza miért nincsenek lőfegyverek, de azért tudunk craftolni magunknak egy idő után. Oké, csak pár lövés, de akkor más miért nem használja?
Viszont a melléküldetések között voltak jópofák, párnál elég volt csak végighallgatni az NPC-t, aki az "életén" keresztül bővítette a lore-t. Máskor viszont ugyanazt a feladatot kellett minimális csavarral megcsinálni tízszer. Mint valami rossz MMO-ban. Hozz 10 disznófarkat innen, most hozz 5 disznófület, de onnan...
Az újítások is ilyen felemások. A játék elején például ad egy pluszt, hogy éjszaka vagy sötét helyeken figyelni kell az immunitás mérőre is, de ha egy szintig eljutunk már úgysem fog számítani. De ha esetleg gond van akkor is rengeteg visszatöltőt lehet találni. Szóval nem marad más, csak az idegesítő csipogás, ha bemegyünk valahová és jelez a karperecünk. Vagy ott van a stamina kérdése. Persze, jó ötlet, meg logikus, hogy ne tudjunk egy lendülettel megmászni bármit az elején, de a végén már úgysem fog számítani, lesz elég abból is. Többnyire...
Sajnos bugok is vannak szép számmal, én többször is estem át textúrán, van achievement, amit nem volt hajlandó megadni, pedig megcsináltam, küldetések ragadtak bent a journalban vagy jelentek meg újra random a waypontok a térképen, közben más küldetést nem volt hajlandó beadni. Az egyik collectible pont egy ilyen questhez volt kötve, egy óráig próbáltam olyan coop játékot találni, ahol meg tudtam szerezni végül. A nyílvesszők néha elfelejtenek sebezni (és már össze sem lehet szedni őket, mint régen), máskor a megölt ellenfelek ragadnak be a falba vagy tűnnek el egyszerűen. Szóval még bőven ráfért volna pár hónap fejlesztés a játékra.
És az először beharangozott 500 óra most már biztos, hogy nagyon csúnya túlzás volt. Nekem a végén kicsivel lett kevesebb, mint 108 óra, de ebben benne van az is, hogy mindent összeszedtem a térképen, megcsináltam minden mellékküldetést (amit meg lehetett) és a fejlesztésekhez órákig farmoltam a zombikat. Egy végigjátszás még van benne, meg akarok nézni a másik utat is, érdekel ott mennyit változnak a dolgok és az egyik achihoz kell is a két végigjátszás (vagy trükközhettem volna a save-ekkel), de még ha nagyon alapos leszek és csinálom a mellékküldetéseket is nem lehet több 40-45 óránál. Esetleg még ezt a mentést fel tudom tolni 120 órára, ha minden receptfejlesztéshez összefarmolom az alapanyagot.
Pár hónap múlva, ha kijavították a kezdeti hibákat akkor jó szívvel tudom ajánlani, akár teljes áron is, mert minden logikátlanság ellenére szórakoztató a játék, de jelen állapotában csak a stílus rajongóinak. Bár azok meg úgyis megvették mostanra
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
áhh, kimaradt, hogy miért ilyen zombis KONZOLOs szarral játszol
Dark Archon
S akkor minek játszol ezzel a zombis szarral? Megérdemled Én meg se veszem, nem idegesítem magam ilyenekkel. Azért játszo, hogy kikapcsolódjak, nem hogy felbasszam magam.
Én meg se veszem, nem idegesítem magam ilyenekkel. Azért játszo, hogy kikapcsolódjak, nem hogy felbasszam magam.Dark Archon
Neighbours back From Hell
Az eredeti Pokoli szomszédok első részével még egy PC Guru mellékletként játszottam, de lehet a másodikkal is. Ha nagyon keresném még talán meg is találnám a lemezeket. Szóval mikor először hallottam a felújításról még érdekelt is. Aztán lehetett hallani, hogy bizonyos pályák kimaradtak és ott el is engedtem a dolgot. Aztán azóta mégis visszakerültek ezek a pályák és egy akcióban jó áron is sikerült behúzni.
Ami jó benne: a szomszédot élvezet szívatni (még mindig) és a felújított változat is megkapta a magyar nyelvet. Aki játszott az eredetivel ezt is élvezni fogja, aki nem az pedig duplán fogja élvezni.
És ami annyira nem: régen százalékon értékelés volt a végén és a maximális pontszámhoz nem volt elég minden aljas húzást megtalálni, de össze is kellett fűzni. Most egy pontszám van a végén, éppen lehet törekedni a jobb eredményre, de nincs ami ösztönözzön. Hősünk (?) pedig kapott három életet, így már újra sem kell kezdeni, ha elrontjuk. Legfeljebb ha maximalista az ember.
Én előnnyel indultam, sok pályára emlékeztem nagy vonalakban, főleg az első részből, így telt 6 órába a 25 pálya teljesítése. De ebbe belejátszott az is, hogy igyekeztem a régi szabály szerint egybefűzni a trükköket és a plusz életeket sem használtam fel. Aki ezekre nem figyel akár hamarabb is végezhet. Bár néhány dologra azért nehezebb rájönni, főleg a második rész nyaralós pályáin.
Azért aki emlékszik a régi részekre és nosztalgiázna egyet vagy csak szeretne kikapcsolódni egy akcióban adhat neki egy esélyt, a bő három eurót nekem megérte
Az eredeti Pokoli szomszédok első részével még egy PC Guru mellékletként játszottam, de lehet a másodikkal is. Ha nagyon keresném még talán meg is találnám a lemezeket. Szóval mikor először hallottam a felújításról még érdekelt is. Aztán lehetett hallani, hogy bizonyos pályák kimaradtak és ott el is engedtem a dolgot. Aztán azóta mégis visszakerültek ezek a pályák és egy akcióban jó áron is sikerült behúzni.
Ami jó benne: a szomszédot élvezet szívatni (még mindig) és a felújított változat is megkapta a magyar nyelvet. Aki játszott az eredetivel ezt is élvezni fogja, aki nem az pedig duplán fogja élvezni.
És ami annyira nem: régen százalékon értékelés volt a végén és a maximális pontszámhoz nem volt elég minden aljas húzást megtalálni, de össze is kellett fűzni. Most egy pontszám van a végén, éppen lehet törekedni a jobb eredményre, de nincs ami ösztönözzön. Hősünk (?) pedig kapott három életet, így már újra sem kell kezdeni, ha elrontjuk. Legfeljebb ha maximalista az ember.
Én előnnyel indultam, sok pályára emlékeztem nagy vonalakban, főleg az első részből, így telt 6 órába a 25 pálya teljesítése. De ebbe belejátszott az is, hogy igyekeztem a régi szabály szerint egybefűzni a trükköket és a plusz életeket sem használtam fel. Aki ezekre nem figyel akár hamarabb is végezhet. Bár néhány dologra azért nehezebb rájönni, főleg a második rész nyaralós pályáin.
Azért aki emlékszik a régi részekre és nosztalgiázna egyet vagy csak szeretne kikapcsolódni egy akcióban adhat neki egy esélyt, a bő három eurót nekem megérte
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
Fuhh nem köszi! 
Most semmi DL-ot nem akarok látni.
Most semmi DL-ot nem akarok látni.
A Following DLC-t még azért megérte volna játszani.
I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status
Dying Light:
Én nem tudom mikor ba**ott fel utoljára ennyire játék!
Amikor az utolsó küldetésnél 10. alkalommal is meghaltam a csatornában futásnál és ugrálásnál, akkor idegből kiléptem és lecsaptam a gépről. YT-on végignéztem az utolsó pár percet, nem is tudom mikor csináltam ilyet utoljára. Nem elég, hogy rohanni kell, de ráadásul folyamatosan utolérnek és rád is vernek a mocskos dögök. Folyamatosan sebződsz és rendszeresen ugrás előtt csaptak rám ezzel lelökve a mélybe. Én nem tudom miért volt szükség erre, teljesen agyonvágta az élményt.
Amúgy érdekes, hogy én ezt 7 évvel ezelőtt majdnem a legelején abba is hagytam. Kiléptem és soha többet nem indítottam el. A második rész megérkezésével úgy voltam vele, hogy én inkább arra megyek rá és sosem fogom végigjátszani az elsőt, de semmi komolyba nem akartam belekezdeni a HFW előtt, így mégiscsak terítékre került. Rengeteget segített a tipp, hogy gyártsam le az íjat, mert így nevetségesen egyszerűvé vált a harc és szépen kényelmesen végig tudtam menni a sztorin. A grafika még mai szemmel nézve is elég pofás és voltak igazán hangulatos pályarészek is. Viszont akad azért olyan játékelem vagy játékmenet mechanika, ami már 2015-ben is eléggé kopottasnak és zavarónak számított. Összességében nem lett volna rossz, mert a hangulata az kimondottan korrekt volt, de ezzel az utolsó küldetéssel lehozott rendesen az életről. Majd túlteszem magam rajta, mert biztos én voltam rohadt béna. De legalább egy dologra jó volt ez a végigjátszás. Egy hete kattogok, hogy meg kéne venni a második részt, de most jó darabig nem akarok DL-ot látni. Majd Horizon, Elden Ring és Shadow Warrior 3 után lehet ismét a figyelmem középpontjába kerül. Addig javítgassák csak és kússzon be valami kis akció is!
Én nem tudom mikor ba**ott fel utoljára ennyire játék!
Amikor az utolsó küldetésnél 10. alkalommal is meghaltam a csatornában futásnál és ugrálásnál, akkor idegből kiléptem és lecsaptam a gépről. YT-on végignéztem az utolsó pár percet, nem is tudom mikor csináltam ilyet utoljára. Nem elég, hogy rohanni kell, de ráadásul folyamatosan utolérnek és rád is vernek a mocskos dögök. Folyamatosan sebződsz és rendszeresen ugrás előtt csaptak rám ezzel lelökve a mélybe. Én nem tudom miért volt szükség erre, teljesen agyonvágta az élményt.
Amúgy érdekes, hogy én ezt 7 évvel ezelőtt majdnem a legelején abba is hagytam. Kiléptem és soha többet nem indítottam el. A második rész megérkezésével úgy voltam vele, hogy én inkább arra megyek rá és sosem fogom végigjátszani az elsőt, de semmi komolyba nem akartam belekezdeni a HFW előtt, így mégiscsak terítékre került. Rengeteget segített a tipp, hogy gyártsam le az íjat, mert így nevetségesen egyszerűvé vált a harc és szépen kényelmesen végig tudtam menni a sztorin. A grafika még mai szemmel nézve is elég pofás és voltak igazán hangulatos pályarészek is. Viszont akad azért olyan játékelem vagy játékmenet mechanika, ami már 2015-ben is eléggé kopottasnak és zavarónak számított. Összességében nem lett volna rossz, mert a hangulata az kimondottan korrekt volt, de ezzel az utolsó küldetéssel lehozott rendesen az életről. Majd túlteszem magam rajta, mert biztos én voltam rohadt béna. De legalább egy dologra jó volt ez a végigjátszás. Egy hete kattogok, hogy meg kéne venni a második részt, de most jó darabig nem akarok DL-ot látni.
Majd Horizon, Elden Ring és Shadow Warrior 3 után lehet ismét a figyelmem középpontjába kerül. Addig javítgassák csak és kússzon be valami kis akció is!
Final Fantasy VII Remake:
Laza negyed évszázaddal (mennyivel menőbb a 25 évnél!) ezelőtt volt ugyan szerencsém hozzá, de csak nagyon rövid időre. Homályos emlékeim vannak, de nem is nagyon vágtam mit kéne csinálni és akkoriban egyáltalán nem vonzott ez a műfaj. Úgyhogy nagyon hamar el is váltak az útjaink.
2 esztendővel ezelőtt lehetőségem nyílt kipróbálni PS4 Pro-n a demo-t és akkor iszonyatosan megtetszett ez a Remake! De úgy voltam vele, hogy megvárom a teljes kiadást, hiszen miért is akarnám részletekben végigjátszani. De végül csak nem bírtam magammal és belekezdtem egy üresjáratban. Hiába a bárgyú és gyermeteg fogalmazási stílus és a butácska párbeszédek, mégis hajtott a kíváncsiság. Egészen a 8. vagy 9. fejezetig, ahol már teljesen kiakadtam. A sehova nem vezető időhúzós melléktevékenységek és a színpadon táncikálás meg úgy egyáltalán az egész kezdett átfordulni nekem már a túlságosan is japán kategóriába.
Ott le is kellett tennem egy időre, mert tényleg besokalltam. Erőt vettem magamon és úgy voltam vele, hogy csak azért is illene végigvinni. Érdekelt hova fut ki a történet. Kínszenvedős felvonások következtek, de az utolsó 2-3 fejezet ismét egészen élvezhető lett. Összesen bő 29 órámba telt végigvinni, de a második felében már semmiféle melléktevékenységgel nem foglalkoztam, mert csak túl akartam lenni az egészen. A szereplők folyamatos nyökögése meg hümmögése és a teljesen debil viselkedésük az folyamatosan frusztrált. Talán egyedül Tifának voltak normális és intelligens megnyilvánulásai a csapatban. Szóval szomorúan kellett konstatálnom, hogy számomra sajnos ez a JRPG stílus nagyon nem fekszik. Hiába is tetszett demo alapján és hiába voltak tényleg élvezetes pillanatai, összességében nem egy hűdeszuper élmény.
Ugyan elindítottam az INTERGRADE DLC-t a játék végeztével, de szinte azon nyomban ki is léptem, hogy nekem ehhez most nincs sem erőm, sem pedig kedvem nincsen. Nem tudom, hogy a Part2 megjelenésére megjön-e majd a kedvem a történet folytatásához. Mert érdekelne a folytatás, de ez a stílus egy csöppet elrettent. Gondolom, hogy rengeteg ember számára hatalmas kedvenc és nekik biztos hatalmas élmény újra átélni ezt a kalandot. Nálam nem volt meg ez a kötelék.
Laza negyed évszázaddal (mennyivel menőbb a 25 évnél!) ezelőtt volt ugyan szerencsém hozzá, de csak nagyon rövid időre. Homályos emlékeim vannak, de nem is nagyon vágtam mit kéne csinálni és akkoriban egyáltalán nem vonzott ez a műfaj. Úgyhogy nagyon hamar el is váltak az útjaink.
2 esztendővel ezelőtt lehetőségem nyílt kipróbálni PS4 Pro-n a demo-t és akkor iszonyatosan megtetszett ez a Remake! De úgy voltam vele, hogy megvárom a teljes kiadást, hiszen miért is akarnám részletekben végigjátszani. De végül csak nem bírtam magammal és belekezdtem egy üresjáratban. Hiába a bárgyú és gyermeteg fogalmazási stílus és a butácska párbeszédek, mégis hajtott a kíváncsiság. Egészen a 8. vagy 9. fejezetig, ahol már teljesen kiakadtam. A sehova nem vezető időhúzós melléktevékenységek és a színpadon táncikálás meg úgy egyáltalán az egész kezdett átfordulni nekem már a túlságosan is japán kategóriába.
Ott le is kellett tennem egy időre, mert tényleg besokalltam. Erőt vettem magamon és úgy voltam vele, hogy csak azért is illene végigvinni. Érdekelt hova fut ki a történet. Kínszenvedős felvonások következtek, de az utolsó 2-3 fejezet ismét egészen élvezhető lett. Összesen bő 29 órámba telt végigvinni, de a második felében már semmiféle melléktevékenységgel nem foglalkoztam, mert csak túl akartam lenni az egészen. A szereplők folyamatos nyökögése meg hümmögése és a teljesen debil viselkedésük az folyamatosan frusztrált. Talán egyedül Tifának voltak normális és intelligens megnyilvánulásai a csapatban. Szóval szomorúan kellett konstatálnom, hogy számomra sajnos ez a JRPG stílus nagyon nem fekszik. Hiába is tetszett demo alapján és hiába voltak tényleg élvezetes pillanatai, összességében nem egy hűdeszuper élmény.
Ugyan elindítottam az INTERGRADE DLC-t a játék végeztével, de szinte azon nyomban ki is léptem, hogy nekem ehhez most nincs sem erőm, sem pedig kedvem nincsen. Nem tudom, hogy a Part2 megjelenésére megjön-e majd a kedvem a történet folytatásához. Mert érdekelne a folytatás, de ez a stílus egy csöppet elrettent. Gondolom, hogy rengeteg ember számára hatalmas kedvenc és nekik biztos hatalmas élmény újra átélni ezt a kalandot. Nálam nem volt meg ez a kötelék.
Serious Sam 4
Ez a játék egy tömény múltidéző nosztalgia Anno talán a második részével játszottam a sorozatnak, de tökéletesen visszaidézte az emlékeket (és minden más klasszikus régimódi FPS-t is megidézett). Igazi, agyament lövölde és kb. ennyiből is áll. Nem akarja megújítani a műfajt, nem kell akrobatikus mutatványokat végrehajtani, mint a Doom Eternalban, nincs szintlépés (van pár perk, de az adja magát), taktika, fedezékrendszer, collectibles, lopakodás, csak rengeteg ellenfél és DARA! Van pár mellékküldetés, de az is abból áll, hogy elmegyünk valahová és jönnek az ellenfelek. Hullámokban és sokan.
Mellé a játék egyáltalán nem komoly. Folyamatosan ontja a hülye egysorosokat, amin saját maga is poénkodik. Volt, hogy azért haltam meg bossharc alatt, mert azt figyeltem és azon röhögtem Sam milyen agyament szóviccet süt el megint. Meg egyébként is, melyik játékban van ezen kívül láncfűrészvető? Vagy az új papa mobile?
Mellé a harcok alatt is jobbnál jobb zenék mennek, ami némi segítséget is ad, mennyi ideig özönlik még az ellen. Ha végre csend van akkor elfogytak. A vége felé percekig nem fog elhalkulni Az elején még kicsit üresnek érződik a játéktér, csak 10-20 ellenfél támad egyszerre, de ahogy növekszik az arzenál elkezdenek özönleni.
Ami kevésbé pozitív része a múltidézésnek, hogy a grafika is hazudhatná magát öregebbnek 5, de akár 10 évvel is. Néha vannak kifejezetten csúnya részek benne és amikor hirtelen fordulunk meg a részletes textúra is utólag poppol fel a felületekre. És harc közben elég sokat forgunk, szóval kell egy kis idő amíg az ember szeme hozzászokik. Egy GoW után kifejezetten sokkoló volt a látvány elsőre.
Illetve (ez lehet csak engem bosszantott, de) a játék kétszer is elveszi a fegyvereinket, ráadásul másodjára az extra gadgeteket is. Amit jó lett volna előre tudni, mert akkor nem spórolok például a láncfűrész vetővel -.-" Vagy a hordozható fekete lyukkal
A checkpoint rendszer is produkál érdekes dolgokat, volt, hogy 2-3 nekifutás kellett mire találtam olyan mentést ahol nem pont a halálomon voltam (kellett nekem előrerohanni), máskor 4-5 perc ment a levesbe. Mert van ugyan quicksave, de az pontlevonással jár a végén (mely pontoknak semmi értelme, de levonás! )
De legalább buggal vagy fagyással nem találkoztam. Ez manapság még akkor is pozitívum, ha lassan másfél éves a játék.
Ezektől függetlenül aki régi motoros és szeretne valami újat kipróbálni, miközben mégis nosztalgiázik és nem zavarja az agykikapcsolós humor annak csak ajánlani tudom. Meg annak is, aki szeretne egy jó kis retro élményt. A játék teljes áron sem drága, akcióban 20 EUR alatt szokott lenni, annyit bőven megér. Nemrég j9tt ki hozzá standalone kiegészítő is, majd arra is sort kerítek
Nekem van benne bő 24 órám eddig, de volt pár pálya amit újrajátszottam (mert jók), meg az elején próbáltam a rejtett dolgokat is megkeresni a pályán. Utóbbival felhagytam, mert a játékmenetet megakasztja a keresgélés és nagy extra sem jár érte (ellenben pontLEVONÁS igen, ha sokat vacakolunk).
Ez a játék egy tömény múltidéző nosztalgia
Anno talán a második részével játszottam a sorozatnak, de tökéletesen visszaidézte az emlékeket (és minden más klasszikus régimódi FPS-t is megidézett). Igazi, agyament lövölde és kb. ennyiből is áll. Nem akarja megújítani a műfajt, nem kell akrobatikus mutatványokat végrehajtani, mint a Doom Eternalban, nincs szintlépés (van pár perk, de az adja magát), taktika, fedezékrendszer, collectibles, lopakodás, csak rengeteg ellenfél és DARA! Van pár mellékküldetés, de az is abból áll, hogy elmegyünk valahová és jönnek az ellenfelek. Hullámokban és sokan.
Mellé a játék egyáltalán nem komoly. Folyamatosan ontja a hülye egysorosokat, amin saját maga is poénkodik. Volt, hogy azért haltam meg bossharc alatt, mert azt figyeltem és azon röhögtem Sam milyen agyament szóviccet süt el megint. Meg egyébként is, melyik játékban van ezen kívül láncfűrészvető? Vagy az új papa mobile?
Mellé a harcok alatt is jobbnál jobb zenék mennek, ami némi segítséget is ad, mennyi ideig özönlik még az ellen. Ha végre csend van akkor elfogytak. A vége felé percekig nem fog elhalkulni
Az elején még kicsit üresnek érződik a játéktér, csak 10-20 ellenfél támad egyszerre, de ahogy növekszik az arzenál elkezdenek özönleni.
Ami kevésbé pozitív része a múltidézésnek, hogy a grafika is hazudhatná magát öregebbnek 5, de akár 10 évvel is. Néha vannak kifejezetten csúnya részek benne és amikor hirtelen fordulunk meg a részletes textúra is utólag poppol fel a felületekre. És harc közben elég sokat forgunk, szóval kell egy kis idő amíg az ember szeme hozzászokik. Egy GoW után kifejezetten sokkoló volt a látvány elsőre.
Illetve (ez lehet csak engem bosszantott, de) a játék kétszer is elveszi a fegyvereinket, ráadásul másodjára az extra gadgeteket is. Amit jó lett volna előre tudni, mert akkor nem spórolok például a láncfűrész vetővel -.-" Vagy a hordozható fekete lyukkal
A checkpoint rendszer is produkál érdekes dolgokat, volt, hogy 2-3 nekifutás kellett mire találtam olyan mentést ahol nem pont a halálomon voltam (kellett nekem előrerohanni), máskor 4-5 perc ment a levesbe. Mert van ugyan quicksave, de az pontlevonással jár a végén (mely pontoknak semmi értelme, de levonás!
)
De legalább buggal vagy fagyással nem találkoztam. Ez manapság még akkor is pozitívum, ha lassan másfél éves a játék.
Ezektől függetlenül aki régi motoros és szeretne valami újat kipróbálni, miközben mégis nosztalgiázik és nem zavarja az agykikapcsolós humor annak csak ajánlani tudom. Meg annak is, aki szeretne egy jó kis retro élményt. A játék teljes áron sem drága, akcióban 20 EUR alatt szokott lenni, annyit bőven megér. Nemrég j9tt ki hozzá standalone kiegészítő is, majd arra is sort kerítek
Nekem van benne bő 24 órám eddig, de volt pár pálya amit újrajátszottam (mert jók), meg az elején próbáltam a rejtett dolgokat is megkeresni a pályán. Utóbbival felhagytam, mert a játékmenetet megakasztja a keresgélés és nagy extra sem jár érte (ellenben pontLEVONÁS igen, ha sokat vacakolunk).
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
Hát nálam a Harvey Dent choice volt az, ami totál ledöbbentett, a rossz értelemben. Konkrétan ha megmented (én nem tettem, mert tudtam erről), és nem változik Two-Face-cé, akkor is ugyanúgy megőrül és teljesen ugyanolyan lesz, csak nem lesz megégve az arca... Gyalázat. Akkor ne legyen choice.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
Engem már a Walking Dead második évada is nagyon felhúzott ilyen téren. Értem én, hogy kegyetlen világ, de szimplán csak bosszantó és igazságtalan volt az, hogy mindent a legjobban csinálsz, meg mindenre odafigyelnél, de direkt kibasz veled a játék. Konkrétan azt érzed, hogy veled, a játékossal basz ki a játék, és nem a szereplőkkel a körülmények, ez meg szimplán szar írás / megvalósítás...
Meg a harmadik évadban is "imádtam", főhősünk bátyjának a nője folyamatosan rámászna a főhősre, minden lehetséges alkalommal kitértem, elutasítottam, nem viszonoztam (még flashbackben is! ), de csak-csak a fináléhoz érve összebunyóznak emiatt a fivérek... Ilyen téren igazából full nem értettem már a Telltale-t, hogy minek csinálnak plusz munkát maguknak és a szinkronszínészeknek, ha tök ugyanarra fut ki minden, még ha ez tökön is lövi az addigi történések logikáját.
Meg a harmadik évadban is "imádtam", főhősünk bátyjának a nője folyamatosan rámászna a főhősre, minden lehetséges alkalommal kitértem, elutasítottam, nem viszonoztam (még flashbackben is!
), de csak-csak a fináléhoz érve összebunyóznak emiatt a fivérek... Ilyen téren igazából full nem értettem már a Telltale-t, hogy minek csinálnak plusz munkát maguknak és a szinkronszínészeknek, ha tök ugyanarra fut ki minden, még ha ez tökön is lövi az addigi történések logikáját.I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status
Batman (Telltale)
Hát.. nem tudom. Az a helyzet, hogy minden újabb Telltale játékkal egyre jobban csúszunk bele az interaktív mozi műfajába. Persze ez a sorozatt sajátossága valahol, de úgy érzem, hogy ez azért már pofátlanság. Különösen az zavar, hogy a döntések jelentős részének abszolút semmi értelme nincs, és mintha egyre kevésbé lenne. Persze ez régi game, de azért hasonlítsuk már össze egy Detroit: Become Human-nal. A Wayne-történet "újragondolása" szerintem nem lett az igazi, a Bruce Wayne-ként történő verekedéseknél meg minden Batman fan felszisszen. Bruce Wayne nem ver meg 10 thugot egy kocsmában, ahol előtte felismerték...
Na mindegy, tetszett, hogy villantottak egy eredeti sztorit, meg villaint, még ha az identity nem is lore-friendly. Egyszer le lehet nyomni, ha valakinek van egy üres napja, de nem szabad sokat várni. Harvey meg... szóval...
Meh.
Hát.. nem tudom. Az a helyzet, hogy minden újabb Telltale játékkal egyre jobban csúszunk bele az interaktív mozi műfajába. Persze ez a sorozatt sajátossága valahol, de úgy érzem, hogy ez azért már pofátlanság. Különösen az zavar, hogy a döntések jelentős részének abszolút semmi értelme nincs, és mintha egyre kevésbé lenne. Persze ez régi game, de azért hasonlítsuk már össze egy Detroit: Become Human-nal. A Wayne-történet "újragondolása" szerintem nem lett az igazi, a Bruce Wayne-ként történő verekedéseknél meg minden Batman fan felszisszen. Bruce Wayne nem ver meg 10 thugot egy kocsmában, ahol előtte felismerték...
Na mindegy, tetszett, hogy villantottak egy eredeti sztorit, meg villaint, még ha az identity nem is lore-friendly. Egyszer le lehet nyomni, ha valakinek van egy üres napja, de nem szabad sokat várni. Harvey meg... szóval...
Meh.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
God of War
Na elöljáróban két dolog: 1. soha nem volt konzolom és teljesen kimaradt nekem a széria, minden tekintetben. Még az előzményekről is csak a telepítés közben hallgattam meg egy videót. 2. Ugyan elkezdtem a PS változatból nézni egy végigjátszást, de az elején be is aludtam, utána el is engedtem. Viszont volt egy olyan prekoncepcióm, hogy a GoW játékmechanikailag a Devil May Cry-Darksiders-Bayonetta irányába hajaz.
Plusz egy, hogy bár nem vártam tőle sokat, de jawsika annyira hype-olta, hogy közben mégis. Na ezek után és egy (számomra legalábbis) hihetetlenül irritáló szinkronhanggal lehet nagyot csalódni. De a végén hellyel-közzel és egy újrakezdéssel sikerült megbékélnem a játékkal és mindent összevetve egy pozitív élmény volt.
Az elején nehezen indult be a történet, a főhős fia nekem egyáltalán nem szimpatikus (övé az a bizonyos szinkronhang és különben sem szeretem gyerekeket) és a játék eleje inkább kettőjük viszonyára koncentrál. Aztán egy ponton szerencsére átbillen, kicsit nyíltabbá válik a világ, a csapatunk háromfősre bővül és beindul a történet, ami kifejezetten érdekes. Még úgyis, hogy nem ismerem az északi mitológiát. A végére már kifejezetten vártam, hogy megtudjam a történet végét, ami... Hát több kérdést tett fel, mint amit megválaszolt Szóval remélem a folytatásra nem kell ennyit várni.
Vannak benne zavaró részek, a harcrendszernek például (egyéni vélemény) nem feltétlenül áll jól a magasabb nehézség (most a legnehezebbre gondolok, ami elvileg New Game+-ra van kitalálva, csak éppen a játék nem szól róla). Egyfelől nekem ellentmondásos, hogy az átvezetőben sziklákon pofoznak keresztül aztán a játékban egy random farkasnak is két harapás vagyok, másrészt a játék sem mindig fair amikor rám dobálja az ellenfeleket.
Alacsonyabb szinten viszont többnyire megmarad a kihívás, de azért bizonyos ellenfelektől mégsem lehet idegbajt kapni. Arra a célra ott vannak aszárnyas ku... Valkűrök A többség egy-egy soulslike bossnak is megfelelne, pont olyan aljasok.
Viszont a semi-openworld nagyon jó, a végén vannak érdekes fordulatok a történetben (még ha némi rávezetés miatt én rá is hibáztam) és kis apróság, de nagyot dob az élményen, hogy nincsenek vágások a játékban. Az külön öröm, hogy ez az eddigi legjobban sikerült PC-s port a Sonytól, az irányítás kézre esik és egyetlen bugba sem sikerült belefutnom. Számomra nem év játéka a már leírt okok miatt, de mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy kipróbálja.
Ha az újrakezdést nem számolom akkor 44 óra volt a teljes, 100%-os teljesítése a játéknak, ebben benne van az is, hogy sokszor belementem a nálam erősebb harcokba és mindent is felderítettem. Minden challenge, opcionális tartalom és gyűjthető apróság meglett. És egyetlen kivétellel guide-ra sem volt szükség hozzá Aki csak a főszálon szalad végig az rengeteg mindenből kimaradtippre 23-24 óra körül végezhet vele.
Viszont az is biztos, hogy ha nem is most rögtön, de ebbe még belemegy pár végigjátszás. Csak meg kellene nézni azt a legmagasabb nehézséget is
Darksiders Warmastered Edition
Még a GoW előtt kezdtem el, mert ahogy ott is említettem játékmechanikailag hasonlónak gondoltam őket. Engedjük ezt el Meg valamikor 2020 végén terveztem az egész sorozat végigjátszását, az előzmény Genesist be is fejeztem.
Valamikor nagyon régen, még az eredeti (csak nem úgy) változattal játszottam és itt jön be az, amikor az emlékek megszépítik a dolgokat. A fejemben az a változat szebb volt, mint a felújított valójában
Szerencsére a grafika nem minden és a négy lovas közül még mindig Háború a legjobb Szóval az alapsztori röviden: idő előtt eljön a végítélet, a pokol és a menny összecsap a Földön, az emberiség kipusztul és ezért a mindenek felett álló Tanács minket okol. De mivel mi állítjuk, hogy tévedés történt kapunk egy lehetőséget, hogy tisztázzuk a nevünket. Meg a Watchert a nyakunkba, akit nem kisebb név szinkronizál, mint Mark Hamill. Keveset beszél, de azok a részek annál élvezetesebbek.
A harcok többnyire pörgősek, az elpusztult és kihalt Föld hangulatos, és van benne pár jól sikerült fejtörő is. Az egyetlen bajom a bossharcokkal van, azok sajnos elég egysíkúak és mindenhol csak egy-egy mechanikát kell ismételgetni.
A grafikát már említettem, a felújított verzió is lassan hat éves az eredeti meg a duplája, szóval túl sokat nem szabad várni tőle. A hangok viszont rendben vannak és még a történet is érdekes. A 100% 27 óra volt, de ebben már benne van az is, hogy néhány achievementhez bizony farmolni kell és nem is keveset. Aki nem achimániás az 10-12 óra alatt a végére érhet.
Én azt mondom, akinek nem számít a grafika az adjon neki egy esélyt, 4-5 EUR-ért már meg lehet szerezni akcióban, de az epic már ingyen is adta.
Na elöljáróban két dolog: 1. soha nem volt konzolom és teljesen kimaradt nekem a széria, minden tekintetben. Még az előzményekről is csak a telepítés közben hallgattam meg egy videót. 2. Ugyan elkezdtem a PS változatból nézni egy végigjátszást, de az elején be is aludtam, utána el is engedtem. Viszont volt egy olyan prekoncepcióm, hogy a GoW játékmechanikailag a Devil May Cry-Darksiders-Bayonetta irányába hajaz.
Plusz egy, hogy bár nem vártam tőle sokat, de jawsika annyira hype-olta, hogy közben mégis. Na ezek után és egy (számomra legalábbis) hihetetlenül irritáló szinkronhanggal lehet nagyot csalódni. De a végén hellyel-közzel és egy újrakezdéssel sikerült megbékélnem a játékkal és mindent összevetve egy pozitív élmény volt.
Az elején nehezen indult be a történet, a főhős fia nekem egyáltalán nem szimpatikus (övé az a bizonyos szinkronhang és különben sem szeretem gyerekeket) és a játék eleje inkább kettőjük viszonyára koncentrál. Aztán egy ponton szerencsére átbillen, kicsit nyíltabbá válik a világ, a csapatunk háromfősre bővül és beindul a történet, ami kifejezetten érdekes. Még úgyis, hogy nem ismerem az északi mitológiát. A végére már kifejezetten vártam, hogy megtudjam a történet végét, ami... Hát több kérdést tett fel, mint amit megválaszolt
Szóval remélem a folytatásra nem kell ennyit várni.
Vannak benne zavaró részek, a harcrendszernek például (egyéni vélemény) nem feltétlenül áll jól a magasabb nehézség (most a legnehezebbre gondolok, ami elvileg New Game+-ra van kitalálva, csak éppen a játék nem szól róla). Egyfelől nekem ellentmondásos, hogy az átvezetőben sziklákon pofoznak keresztül aztán a játékban egy random farkasnak is két harapás vagyok, másrészt a játék sem mindig fair amikor rám dobálja az ellenfeleket.
Alacsonyabb szinten viszont többnyire megmarad a kihívás, de azért bizonyos ellenfelektől mégsem lehet idegbajt kapni. Arra a célra ott vannak a
A többség egy-egy soulslike bossnak is megfelelne, pont olyan aljasok.
Viszont a semi-openworld nagyon jó, a végén vannak érdekes fordulatok a történetben (még ha némi rávezetés miatt én rá is hibáztam) és kis apróság, de nagyot dob az élményen, hogy nincsenek vágások a játékban. Az külön öröm, hogy ez az eddigi legjobban sikerült PC-s port a Sonytól, az irányítás kézre esik és egyetlen bugba sem sikerült belefutnom. Számomra nem év játéka a már leírt okok miatt, de mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy kipróbálja.
Ha az újrakezdést nem számolom akkor 44 óra volt a teljes, 100%-os teljesítése a játéknak, ebben benne van az is, hogy sokszor belementem a nálam erősebb harcokba és mindent is felderítettem. Minden challenge, opcionális tartalom és gyűjthető apróság meglett. És egyetlen kivétellel guide-ra sem volt szükség hozzá
Aki csak a főszálon szalad végig Viszont az is biztos, hogy ha nem is most rögtön, de ebbe még belemegy pár végigjátszás. Csak meg kellene nézni azt a legmagasabb nehézséget is
Darksiders Warmastered Edition
Még a GoW előtt kezdtem el, mert ahogy ott is említettem játékmechanikailag hasonlónak gondoltam őket. Engedjük ezt el
Meg valamikor 2020 végén terveztem az egész sorozat végigjátszását, az előzmény Genesist be is fejeztem.
Valamikor nagyon régen, még az eredeti (csak nem úgy) változattal játszottam és itt jön be az, amikor az emlékek megszépítik a dolgokat. A fejemben az a változat szebb volt, mint a felújított valójában
Szerencsére a grafika nem minden és a négy lovas közül még mindig Háború a legjobb
Szóval az alapsztori röviden: idő előtt eljön a végítélet, a pokol és a menny összecsap a Földön, az emberiség kipusztul és ezért a mindenek felett álló Tanács minket okol. De mivel mi állítjuk, hogy tévedés történt kapunk egy lehetőséget, hogy tisztázzuk a nevünket. Meg a Watchert a nyakunkba, akit nem kisebb név szinkronizál, mint Mark Hamill. Keveset beszél, de azok a részek annál élvezetesebbek.
A harcok többnyire pörgősek, az elpusztult és kihalt Föld hangulatos, és van benne pár jól sikerült fejtörő is. Az egyetlen bajom a bossharcokkal van, azok sajnos elég egysíkúak és mindenhol csak egy-egy mechanikát kell ismételgetni.
A grafikát már említettem, a felújított verzió is lassan hat éves az eredeti meg a duplája, szóval túl sokat nem szabad várni tőle. A hangok viszont rendben vannak és még a történet is érdekes. A 100% 27 óra volt, de ebben már benne van az is, hogy néhány achievementhez bizony farmolni kell és nem is keveset. Aki nem achimániás az 10-12 óra alatt a végére érhet.
Én azt mondom, akinek nem számít a grafika az adjon neki egy esélyt, 4-5 EUR-ért már meg lehet szerezni akcióban, de az epic már ingyen is adta.
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
Returnal:
Életem egyik legfurcsább játékélménye! Már a bejelentésnél iszonyatosan megtetszett ez az idegen környezet és a játékmenet, teljesen rápörögtem. Aztán kiderült, hogy roguelike műfaj, így azonnal ejtettem is a témát. A francnak sem hiányzik, hogy halál után a játék elejéről kezdjem az egészet. Ráadásul menteni sem volt benne, csak a PS-t pihenőmódba rakva lehetett szüneteltetni. Viszont ahogy teltek-múltak a hónapok csak visszakacsintgattam. Hogyha kap mentési lehetőséget egy patch-el, akkor csak érdemes lenne belekukkantani. Megkapta, így muszáj volt megvennem. Még soha nem tartottam ennyire játéktól, de ugyanakkor pedig borzasztóan furdalt a kíváncsiság. Nagyon félve tettem meg a kezdeti lépéseket, de meglepően jól indultak a dolgok. A 60 FPS és a félelmetesen zseniális játékmenet egyszerűen letehetetlenné teszi. Ráadásul a grafika is ámulatba ejtett, teljesen hipnotikus ez az idegen világ. Minden halálosnak tűnő és ijesztő is egyszerre, de annyira addiktív, hogy félelmeidet legyőzve folyamatosan mész előre. Saját hulláid megtalálása és saját audionaplóid visszahallgatása egyszerre depresszív és borzongatóan izgalmas élmény! A 3. biomnál már majdnem agyvérzést kaptam, de csak pihentetnem kellett pár órára és egyből továbbjutottam. Az 5. pálya is rendesen kihozott a sodromból, ott már szükséges volt, hogy 2 napig a játék felé se nézzek. De ez az aranyszabály minden esetben bevált. Ha már 6-7-8 alkalommal elhaláloztam és nem vagyok képes koncentrálni, akkor ki kell lépni, nem szabad erőltetni, mert folyamatosan hibázni fogsz. Ki tudja készíteni az idegeket, viszont elképesztően jó érzés továbbjutni, ez a sikerélmény nálam még a Nioh és Dark Souls feelingen is túltett! Nem egy egyszerű játék és nem is feltétlenül könnyed kikapcsolódás, de annyira egyedi élmény és olyan szinten képes rákattanni az ember, hogy a sci-fi és totális mindfuck story-kat kedvelőknek szerintem abszolút kötelező! Engem is ezzel rántott be és nem is bántam meg a vásárlást és a rászánt 26 órácskát. PS5 tulajok ne habozzatok belevetni Magatokat a borzalmakba! Vagy teljesen kikészültök és feladjátok, vagy sikerül a végére érni.
Életem egyik legfurcsább játékélménye! Már a bejelentésnél iszonyatosan megtetszett ez az idegen környezet és a játékmenet, teljesen rápörögtem. Aztán kiderült, hogy roguelike műfaj, így azonnal ejtettem is a témát. A francnak sem hiányzik, hogy halál után a játék elejéről kezdjem az egészet. Ráadásul menteni sem volt benne, csak a PS-t pihenőmódba rakva lehetett szüneteltetni. Viszont ahogy teltek-múltak a hónapok csak visszakacsintgattam. Hogyha kap mentési lehetőséget egy patch-el, akkor csak érdemes lenne belekukkantani. Megkapta, így muszáj volt megvennem. Még soha nem tartottam ennyire játéktól, de ugyanakkor pedig borzasztóan furdalt a kíváncsiság. Nagyon félve tettem meg a kezdeti lépéseket, de meglepően jól indultak a dolgok. A 60 FPS és a félelmetesen zseniális játékmenet egyszerűen letehetetlenné teszi. Ráadásul a grafika is ámulatba ejtett, teljesen hipnotikus ez az idegen világ. Minden halálosnak tűnő és ijesztő is egyszerre, de annyira addiktív, hogy félelmeidet legyőzve folyamatosan mész előre. Saját hulláid megtalálása és saját audionaplóid visszahallgatása egyszerre depresszív és borzongatóan izgalmas élmény! A 3. biomnál már majdnem agyvérzést kaptam, de csak pihentetnem kellett pár órára és egyből továbbjutottam. Az 5. pálya is rendesen kihozott a sodromból, ott már szükséges volt, hogy 2 napig a játék felé se nézzek. De ez az aranyszabály minden esetben bevált. Ha már 6-7-8 alkalommal elhaláloztam és nem vagyok képes koncentrálni, akkor ki kell lépni, nem szabad erőltetni, mert folyamatosan hibázni fogsz. Ki tudja készíteni az idegeket, viszont elképesztően jó érzés továbbjutni, ez a sikerélmény nálam még a Nioh és Dark Souls feelingen is túltett! Nem egy egyszerű játék és nem is feltétlenül könnyed kikapcsolódás, de annyira egyedi élmény és olyan szinten képes rákattanni az ember, hogy a sci-fi és totális mindfuck story-kat kedvelőknek szerintem abszolút kötelező! Engem is ezzel rántott be és nem is bántam meg a vásárlást és a rászánt 26 órácskát. PS5 tulajok ne habozzatok belevetni Magatokat a borzalmakba! Vagy teljesen kikészültök és feladjátok, vagy sikerül a végére érni.
Jöhetne már a folytatás!
Megjött a PS csütörtökön, a Plague Tale: Innocence-el avattam fel.
Nagyon tetszett. A hangulat, a mechanikák, a karakterek, a zene, maga az egész atmoszféra. Egy helyen, a kocsitolásnál akadtam el vagy fél órára, azoníkvül ment szépen. Ajánlom mindenkinek, megható volt, imádtam.
Nagyon tetszett. A hangulat, a mechanikák, a karakterek, a zene, maga az egész atmoszféra. Egy helyen, a kocsitolásnál akadtam el vagy fél órára, azoníkvül ment szépen. Ajánlom mindenkinek, megható volt, imádtam.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
Játszottam, azt is végigtoltam 2x. Nem volt vele különösebb bajom, sőt, tetszett, hogy kivételesen nem egy kopár semmi van, hanem bejött az a színes-szagos világ. Igen, a rosszlányok szintén el lettek cseszve. De ez igaz Vaas, Pagan, meg Joseph esetében is. Nem is izgatnak a DLC-k. Joseph viszont kicsit kivétel, mert... de ehhez játszd végig
Dark Archon
Azzal játszottál amúgy?
Nekem FC5 végére sem sikerült érni még, sajnos nagyon megtörte számomra az élményt a néma főhős. Na majd egyszer...
De New Dawn még ezen felül is picit visszataszítónak tűnt, bár lehet, hogy csak előítélet. De az antagonistapáros ránézésre inkább a cringe vonalat erősíti, mint a jól megírt őrültekét...
Nekem FC5 végére sem sikerült érni még, sajnos nagyon megtörte számomra az élményt a néma főhős. Na majd egyszer...
De New Dawn még ezen felül is picit visszataszítónak tűnt, bár lehet, hogy csak előítélet. De az antagonistapáros ránézésre inkább a cringe vonalat erősíti, mint a jól megírt őrültekét...
I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status
Igaz Már el is felejtettem.
Már el is felejtettem.Dark Archon
"Folytatták volna inkább azt." -> Far Cry New Dawn.
I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status
Far Cry 6
Tisztességes iparosmunka. Ennyit vártam, de kicsit sikerült alulmúlnia. A gerillák nagy része, akiknek dolgozni kell, betegebb elme, mint a diktátor. Totál idegesítő a nagy részük (a Maximás párost / triót például szívlapáttal vertem volna agyon), ez a fosnégerrepes stílus nem tudom, minek egy Kubát imitáló játékba.
Az amígóknál is kicsit elgurult a gyógyszer, meg a játékmenetben is voltak olyan dolgok, amiktől felfordult a gyomrom - mikor kutyákat kellett halomra lőni pl. Sokszor hiányzott a választás lehetősége is, SPOILER
Sztoriban szerintem a leggyengébb volt eddig, a vége is pfehh... meg se közelítette a FC5 "WTF?!" érzését. Folytatták volna inkább azt. S míg az előző részeket 2-3x is végigjátszottam, ez most nem vonz mégegyszer. SPOILER
Vagy csak öregszem, egyre kevesebb játék köt le.
Tisztességes iparosmunka. Ennyit vártam, de kicsit sikerült alulmúlnia. A gerillák nagy része, akiknek dolgozni kell, betegebb elme, mint a diktátor. Totál idegesítő a nagy részük (a Maximás párost / triót például szívlapáttal vertem volna agyon), ez a fosnégerrepes stílus nem tudom, minek egy Kubát imitáló játékba.
Az amígóknál is kicsit elgurult a gyógyszer, meg a játékmenetben is voltak olyan dolgok, amiktől felfordult a gyomrom - mikor kutyákat kellett halomra lőni pl. Sokszor hiányzott a választás lehetősége is, SPOILER
Juan-t
rég keresztüllőttem volna.
Sztoriban szerintem a leggyengébb volt eddig, a vége is pfehh... meg se közelítette a FC5 "WTF?!" érzését. Folytatták volna inkább azt. S míg az előző részeket 2-3x is végigjátszottam, ez most nem vonz mégegyszer. SPOILER
Egyedül Jonrónt sajnáltam, azt nem láttam előre.
Vagy csak öregszem, egyre kevesebb játék köt le.
Dark Archon
Az "ünnepek" alatt végre bepótoltam a Tomb Raider reboot szériát (Tomb Raider (2013), Rise of the Tomb Raider Shadow of the Tomb Raider), elejétől a végéig, egyben.
A 2013-as "első" rész nagy kedvencem, nem ez volt az első végigjátszás, de minden logikátlansága ellenére ezt érzem a legjobbnak a sorozatban. Nincsenek különösebb, felesleges üresjáratok benne, ha az ember odafigyel minden gyűjthető dolgot össze lehet szedni menet közben is és még a történet is egész szórakoztató volt.
A másodikban már elkezd kinyílni a világ, kapunk openworld-öt, mert az kell mindenbe. És ezzel együtt megkapjuk az üresjáratokat is. Anno pont ezért is maradt félbe ez a rész, mert egy ponton túl már bosszantó volt, hogy harmadjára is vissza kell menni valahová, mert egy collectible-t még mindig nem lehet megszerezni, mert még mindig nincs meg a megfelelő fegyverünk. Bár egyébként is volt olyan vacak (igaz, a DLC-ben), amit videó alapján is bő tíz percbe telt megszerezni és utána mentem Sekirózni, hogy megnyugodjak... Szóval sok szempontból igaz, a kevesebb néha több lenne. Mellé a történet sem érződött annyira erősnek, a vége nagy csavart már a játék elején sejtettem, de egyébként sem tudott érdekelni ez a nagy gonosz Trinity szekta, akik minden mögött is állnak. Van még két külön indítható DLC is, abból az egyik egész szórakoztató, rengeteg sztorit kapunk Lara szüleiről, ahogy bejárjuk a mára elég romos Croft Manort. A másik DLC... Na azt hagyjuk, azt értelmezni sem akarom mi is volt pontosan... Tényleg egy igazi rémálom.
És akkor erre jött a harmadik rész, ahol továbbra is a Trinity a főgonosz, de mostanra Lara Jonah-val kettesben már lassan felszámolja a szektát... Mellé sikeresen elindít egy világvégét, amit meg is kellene akadályozni, irány Peru... Egyébként a játék maga nagyon jól indult, azt hittem egy komorabb, sötétebb TR-játék lesz belőle... De nem, az első egy órában ellövi az összes puskaport, utána csak idióta fordulatok, még idiótább szereplők és felesleges időhúzás* van. Már az előző részekben is idegesített ahogy minden hasadékon gyökkettővel megy át a főhős, de itt ráadásul sok is van ezekből. Ez különösen akkor vicces, mikor a mentés pont előtte van és újra (és újra és újra) végig kell nézni ahogy Lara végigvonszolja magát egy-egy hasadékon.
* Mondjuk kell is az időhúzás. Az achievement miatt csináltam egy NG+ végigjátszást, ahol a legnehezebb fokozaton (csak táboroknál ment) csak a sztorin szaladtam végig és nem volt meg az öt óra. Rendben, pár videót átléptem (rengeteget meg nem, mert NEM LEHET) és tudtam mit kell csinálni, de attól függetlenül ez gyászosan kevés.
Persze mindent összegyűjtve, az opcionális és DLC sírokon is végighaladva ennél jelentősen hosszabb a játék, konkrétan a leghosszabb volt a háromból (csak a single részt nézve 20,5-32,5-34,7 órásak voltak a részek), de ha nem akartam volna kimaxolni sokkal hamarabb a végére érek.
Viszont a háromból csak az utolsóban lett meg minden achievement, az egyben a multisok hiányoznak, de arra nem sok esélyt látok. Gondoltam megnézem, legtöbbször játékost sem talált, mikor az Epic ingyen osztogatta volt játékos, de vagy kifagyott, vagy percekig töltött és nem történt semmi. Egyetlen egyszer sikerült meccset indítani, de akkor meg az egér nem működött... A kettővel nem is törtem magam, ott is vannak csak coopban elérhető feladatok, a 100% esélytelen. Itt "csak" a DLC sírokat kell végigtolni időre és pontra is, ami sok vicces pillanatot tud szerezni (és itt is megvannak a Lara gyökkettővel rácsodálkozik a templomra részek).
Grafikailag az első rész is megállja a helyét, a harmadik pedig elmehetne friss megjelenésnek is. Gyanítom sok embernek meg is van, harácsony környékén az epic is osztogatta, akit egy kicsit is érdekel az adjon neki esélyt, de arra számítana kell, hogy folyamatos a lejtmenet a sorozatban
De legalább már ezeket is bepótoltam
A 2013-as "első" rész nagy kedvencem, nem ez volt az első végigjátszás, de minden logikátlansága ellenére ezt érzem a legjobbnak a sorozatban. Nincsenek különösebb, felesleges üresjáratok benne, ha az ember odafigyel minden gyűjthető dolgot össze lehet szedni menet közben is és még a történet is egész szórakoztató volt.
A másodikban már elkezd kinyílni a világ, kapunk openworld-öt, mert az kell mindenbe. És ezzel együtt megkapjuk az üresjáratokat is. Anno pont ezért is maradt félbe ez a rész, mert egy ponton túl már bosszantó volt, hogy harmadjára is vissza kell menni valahová, mert egy collectible-t még mindig nem lehet megszerezni, mert még mindig nincs meg a megfelelő fegyverünk. Bár egyébként is volt olyan vacak (igaz, a DLC-ben), amit videó alapján is bő tíz percbe telt megszerezni és utána mentem Sekirózni, hogy megnyugodjak... Szóval sok szempontból igaz, a kevesebb néha több lenne. Mellé a történet sem érződött annyira erősnek, a vége nagy csavart már a játék elején sejtettem, de egyébként sem tudott érdekelni ez a nagy gonosz Trinity szekta, akik minden mögött is állnak. Van még két külön indítható DLC is, abból az egyik egész szórakoztató, rengeteg sztorit kapunk Lara szüleiről, ahogy bejárjuk a mára elég romos Croft Manort. A másik DLC... Na azt hagyjuk, azt értelmezni sem akarom mi is volt pontosan... Tényleg egy igazi rémálom.
És akkor erre jött a harmadik rész, ahol továbbra is a Trinity a főgonosz, de mostanra Lara Jonah-val kettesben már lassan felszámolja a szektát... Mellé sikeresen elindít egy világvégét, amit meg is kellene akadályozni, irány Peru... Egyébként a játék maga nagyon jól indult, azt hittem egy komorabb, sötétebb TR-játék lesz belőle... De nem, az első egy órában ellövi az összes puskaport, utána csak idióta fordulatok, még idiótább szereplők és felesleges időhúzás* van. Már az előző részekben is idegesített ahogy minden hasadékon gyökkettővel megy át a főhős, de itt ráadásul sok is van ezekből. Ez különösen akkor vicces, mikor a mentés pont előtte van és újra (és újra és újra) végig kell nézni ahogy Lara végigvonszolja magát egy-egy hasadékon.
* Mondjuk kell is az időhúzás. Az achievement miatt csináltam egy NG+ végigjátszást, ahol a legnehezebb fokozaton (csak táboroknál ment) csak a sztorin szaladtam végig és nem volt meg az öt óra. Rendben, pár videót átléptem (rengeteget meg nem, mert NEM LEHET) és tudtam mit kell csinálni, de attól függetlenül ez gyászosan kevés.
Persze mindent összegyűjtve, az opcionális és DLC sírokon is végighaladva ennél jelentősen hosszabb a játék, konkrétan a leghosszabb volt a háromból (csak a single részt nézve 20,5-32,5-34,7 órásak voltak a részek), de ha nem akartam volna kimaxolni sokkal hamarabb a végére érek.
Viszont a háromból csak az utolsóban lett meg minden achievement, az egyben a multisok hiányoznak, de arra nem sok esélyt látok. Gondoltam megnézem, legtöbbször játékost sem talált, mikor az Epic ingyen osztogatta volt játékos, de vagy kifagyott, vagy percekig töltött és nem történt semmi. Egyetlen egyszer sikerült meccset indítani, de akkor meg az egér nem működött... A kettővel nem is törtem magam, ott is vannak csak coopban elérhető feladatok, a 100% esélytelen. Itt "csak" a DLC sírokat kell végigtolni időre és pontra is, ami sok vicces pillanatot tud szerezni (és itt is megvannak a Lara gyökkettővel rácsodálkozik a templomra részek).
Grafikailag az első rész is megállja a helyét, a harmadik pedig elmehetne friss megjelenésnek is. Gyanítom sok embernek meg is van, harácsony környékén az epic is osztogatta, akit egy kicsit is érdekel az adjon neki esélyt, de arra számítana kell, hogy folyamatos a lejtmenet a sorozatban
De legalább már ezeket is bepótoltam
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
A gondolattal, hogy de jót fogok játszani másodikán reggel.
Én meg az Exodus-t!!! 30 FPS-el toltam végig PS4 Pro-n, de egyszer tuti előveszem PC-n vagy PS5-ön is a feltuningolt változatot, ha megjön hozzá a kedvem.
Igen, ez mindannyiunk közös terhe.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
Thx. Pont az előbb görgettem végig a topicot és láttam, hogy írtál róla. Pipálgatni szeretném a backlogomat, erre csak tovább bővül a lista.
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
A Metro Last Light Reduxot is ajánlom!
Nagyon jó az is.
Nagyon jó az is.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
A “téli szünetben” volt időm pótolgatni, bár még így is tekintélyes lemaradásban vagyok:
Tell Me Why
Nagyrészt a jól bevált Life is Strange-receptet követi, csak interaktív mozi helyett kicsit több kalandjáték-elemmel fűszerezték meg (még ha ezek többnyire jó öreg biztosítéktábla-kapcsolgatásokból is állnak). Ezúttal egy testvérpár történetét mesélik el nekünk, akik a feledésbe merült (sötét) múltjuk után nyomoznak egy kis alaszkai halászfaluban, miközben van némi természetfeletti szál is a sztoriban. Bár az első Life is Strange-hez képest rövidebb és az összkép nem is ér fel hozzá, így is volt pár erős pillanat és nehéz döntés a történetben, a grafikai stílus művésziessége is tetszett.
+ Dontnod-tól megszokott minőség, dráma és művésziesség;
- megint bele kellett erőltetni a sztoriba pár felkapott témát, mint a klímavédelmet.
Metro 2033 Redux
Ez megint valahogy jól elkerült az évek során, holott lassan már a redux is retrónak (2014!!) számít. Mentségemre szóljon, nem vagyok fps-fan, ebben is rengeteget bénáztam, de nagyon örültem, hogy most végre (szó szerint) elmélyedhettem a 2033 nyirkos, sötét, radioaktív alagútjaiban. Aztán egyszer csak vége lett, és megmaradt bennem a hiányérzet, hogy de szívesen játszottam volna még tovább. Az orosz szinkron szerintem még jobban is sikerült, mint az angol, így ha valaki mostanság akarná leporolni, bátran ajánlom annak autentikussága miatt.
+ hangulat, atmoszféra;
+ jól megírt sztori és gameplay, ami egy pillanatra sem ül le és nem ereszt;
- itt-ott fogott már rajta a kor: fedezékrendszer pl. nincs, a szörnyek elleni harcok sokszor scripteltek.
Tell Me Why
Nagyrészt a jól bevált Life is Strange-receptet követi, csak interaktív mozi helyett kicsit több kalandjáték-elemmel fűszerezték meg (még ha ezek többnyire jó öreg biztosítéktábla-kapcsolgatásokból is állnak). Ezúttal egy testvérpár történetét mesélik el nekünk, akik a feledésbe merült (sötét) múltjuk után nyomoznak egy kis alaszkai halászfaluban, miközben van némi természetfeletti szál is a sztoriban. Bár az első Life is Strange-hez képest rövidebb és az összkép nem is ér fel hozzá, így is volt pár erős pillanat és nehéz döntés a történetben, a grafikai stílus művésziessége is tetszett.
+ Dontnod-tól megszokott minőség, dráma és művésziesség;
- megint bele kellett erőltetni a sztoriba pár felkapott témát, mint a klímavédelmet.
Metro 2033 Redux
Ez megint valahogy jól elkerült az évek során, holott lassan már a redux is retrónak (2014!!) számít. Mentségemre szóljon, nem vagyok fps-fan, ebben is rengeteget bénáztam, de nagyon örültem, hogy most végre (szó szerint) elmélyedhettem a 2033 nyirkos, sötét, radioaktív alagútjaiban.
Aztán egyszer csak vége lett, és megmaradt bennem a hiányérzet, hogy de szívesen játszottam volna még tovább. Az orosz szinkron szerintem még jobban is sikerült, mint az angol, így ha valaki mostanság akarná leporolni, bátran ajánlom annak autentikussága miatt.
+ hangulat, atmoszféra;
+ jól megírt sztori és gameplay, ami egy pillanatra sem ül le és nem ereszt;
- itt-ott fogott már rajta a kor: fedezékrendszer pl. nincs, a szörnyek elleni harcok sokszor scripteltek.
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
The Last of Us Part II
Tegnap késő este értem a játék végére. Nagyon erősre sikerült az egész, szóval pacsi az íróknak és a Naughty Dog-nak egyaránt.
Kellően jól volt balanszolva a játék, ami nem kis teljesítmény! Az ominózus színház előteres jelenet után csak pislogtam, amikor a képernyőre kiírásra került, hogy Seattle, 1. nap. Onnantól az első 5 perc azzal telt, hogy Abby "véletlenül" beleesett az összes szembejövő szakadékba és az összes fertőzött bele tudott harapni. De aztán előre haladva egyre inkább megértettem a miérteket és persze ezzel egyidejűleg a karakterekkel kapcsolatban kialakult viszonyok is rendre átértékelődtek. A legvége totál meg gyomros!
Nagyon hálás vagyok magamnak, hogy ilyen sokáig el tudtam kerülni a játékkal kapcsolatos spoilereket, és úgy tudtam nekiállni az egésznek, hogy csak a TLoU végigjátszást ismertem korábbról.
Szerk: 13k ték!
Tegnap késő este értem a játék végére. Nagyon erősre sikerült az egész, szóval pacsi az íróknak és a Naughty Dog-nak egyaránt.
Kellően jól volt balanszolva a játék, ami nem kis teljesítmény! Az ominózus színház előteres jelenet után csak pislogtam, amikor a képernyőre kiírásra került, hogy Seattle, 1. nap. Onnantól az első 5 perc azzal telt, hogy Abby "véletlenül" beleesett az összes szembejövő szakadékba és az összes fertőzött bele tudott harapni. De aztán előre haladva egyre inkább megértettem a miérteket és persze ezzel egyidejűleg a karakterekkel kapcsolatban kialakult viszonyok is rendre átértékelődtek. A legvége totál meg gyomros!
Nagyon hálás vagyok magamnak, hogy ilyen sokáig el tudtam kerülni a játékkal kapcsolatos spoilereket, és úgy tudtam nekiállni az egésznek, hogy csak a TLoU végigjátszást ismertem korábbról.
Szerk: 13k ték!
"You don't wanna be my enemy, I promise you"
A fórumon szereplő hozzászólások olvasóink véleményét tükrözik, azokért semmilyen felelősséget nem vállalunk.
Legnépszerűbb cikkek
- 1. Egy hónap múlva ingyenes frissítésként érkezik a The Witcher 3: Wild Hunt - Remastered
- 2. FRISSÍTVE: Már YouTube-on is kint van! - Befutott a Netflixre a Grand Theft Auto VI beígért nagy játékmenet-bemutatója – nem egy nagy küldetést, hanem sok pici jelenetet kaptunk
- 3. Hoppá, az Opening Night Live-on derült ki, hogy készül a Heroes of Might & Magic III Remake!
- 4. A Dying Light 2: Renaissance elhozza azt, aminek a játékot a Techland eredetileg szánta?
- 5. A HoYoverse-től a Nodus Fall bemutatójával nyitott az idei gamescom ONL
Legfrissebb fórumtémák
- 21:54
- Egy hónap múlva ingyenes frissítésként érkezik a The Witcher 3: Wild Hunt - Remastered [hozzászólások] [6]
- 18:40
- Elhunyt... [2782]
- 08:32
- Ki mivel játszik mostanában? [8279]
- 08:03
- A Dying Light 2: Renaissance elhozza azt, aminek a játékot a Techland eredetileg szánta? [hozzászólások] [1]
- 20:43
- Közzétették a Call of Duty: Modern Warfare 4 bétájának hivatalos gépigényét, a bétához nem kell majd CoD HQ [hozzászólások] [1]
- 11:26
- Döbbenetes mértékű pénzt veszített a Take-Two a Grand Theft Auto VI szivárgásai miatt [hozzászólások] [2]
- 15:36
- Helyzetjelentés Extra [3409]
- 23:20
- Először mozgásban a magyar fejlesztésű új 4X űrstratégia, a Legacy of Sol rövid előzetesben mutatta meg magát [hozzászólások] [8]
- 09:49
- Kiszivárgott néhány Grand Theft Auto VI játékmenet-video, a szivárogtató folytatással fenyegeti a Rockstart [hozzászólások] [1]
- 18:55
- Szét*** az ideg [5565]
