Pár Arthur C. Clarke után most belekezdtem egy Dan Brown-regénybe: A megtévesztés foka. Nagyon olvastatja magát, de azért nem vagyok elájulva tőle. Mondjuk ilyen jellegű regényhez még nem is volt szerencsém, a huszadik század közepi cuccok jöttek be elsősorban.
Ja és közben olvasgatom a saját művemet is. Idén írtam egy 50 ezer szavas abszurd sci-fi kisregényt, örömömben mindjárt ki is adtam pár haveromnak tesztolvasásra, hogy majd utána megpróbálom kiadatni, de egyre inkább úgy vagyok vele, hogy inkább csak letölthető lesz, és majd a következővel próbálkozom be.
No akkor folytatom is, párhuzamosan mellette olvastam egy másik könyvet:
Karel Čapek - Három szinmű
A neves cseh drámairó-disztopistától eddig csak a Harc a szalamandrákkal-t olvastam, ami viszont nagy kedvencem. Ebben a gyűjteményben három drámája van.
R.U.R.
A mű érdekessége, hogy az iró használta először a robot szót az emberszerű gépekre. Egy olyan jövőképet mutat be, ahol az emberrel külsőre teljesen megegyezó gépeket gyártanak milliószámra. Az utópista gyártulajdonosok egy új Paradicsomot álmodnak meg bolygónkon, ám amint elkezdik a hatalmak egymás ellen használni a gépeket, azok gazdáik ellen fordulnak. A robotokból teljesen hiányzik a lélek, és az utolsó élő ember ezt próbálja megtalálni. Kutatja az élet, a Teremtés igazi titkát. Groteszk humorával súlyos üzenete, elmélkedése mellett is egy kellemes olvasmány.
A fehér kór
Egy diktatúra (fasizmus)-ellenes dráma, amely a diktátor és egy orvos közti párharcot mutatja be. Az orvos az egyetlen tudója az ellenszernek, mely a pandémiát megállithatná, ám titkáért a világbékét követeli. Ebből már hiányzik a groteszk humor, mégis kénytelen nevetni az ember néhol, mert máshogy nem lehet lereagálni azt a szörnyű gondolkodásmódot, amelyet a diktátor képvisel. Remény, reménytelenség folyamatosan váltakozik, s az iró a végén egy igazán kegyetlen húzással búcsúzik olvasóitól.
Az Anya
Mindközül talán a legérdekesebb. Az Anya, mint szimbólum, a teremtés, az élet megtestesitője, aki az ellen küzd, hogy gyermekei harcba menjenek, és életüket áldozzák valami "magasztosabb" dologért, úgy mint haza, tudomány, fejlődés vagy szabadság. Az Anya, akinek minden és mindenki ellen kell küzdenie, és soha nem fogja megérteni, hogy miért dobják el az életüket, ha egyszer élhetnének boldogan is, nem foglalkozva a világgal. Testvér harcol testvérrel, szerető a szeretővel.
Nincs azzal baj, az rosszabb, ha mindent elolvasol, csak azért mert alapműveltség, de egy percig sem gondolkozol el rajta. Inkább olvass el egy szépirodalmat évente, és gondold át alaposan, mindegy, hogy egyetértesz-e végül az iróval vagy sem, többet ér, mintha csak úgy félredobnád és jönne a következő, hogy aztán dicsekedhess vele, és amikor beszélsz róla, semmi eredeti gondolatot ne tegyél mellé.
Bár én most sokat olvasok, próbálok erre törekedni, hogy át is gondoljam az olvasottakat.
Egy érdekes, 10 oldalas értekezés a félműveltségről, épp most fejeztem be, mielőtt felnéztem ide:
http://adattar.vmmi.org/cikkek/8859/hid_1966_10_12_vaclav.pdf
S ebben az esetben pont több ponton is vitatkoznék az iróval, de kétségtelen, hogy a tendencia megvan (és sajnos egy-két dolgot magamon is észrevettem már régebben is, most meg különösen fájó volt azonositani, de ezeken már dolgozom egy ideje)
De meglepő ilyet olvasni!!! Nem gyakran találkozok mostanában ilyen hozzáállással. Én mondjuk sosem voltam ilyen beállítottságú, és ezért nyugodt szívvel nézhetnek tuskó parasztnak, mivel ami nem érdekel vagy nem tartom érdemesnek arra, hogy akár egy percig is foglalkozzak vele, az kimarad. Ilyen vagyok. Rengeteg témába belekapok, de nagyon sok minden kimaradt és ki is fog maradni, ami sokak szerint elengedhetetlen lenne egy kellő alapvető műveltséghez. Csakhogy ez engem egyáltalán nem zavar. Se az, hogy kimaradnak, sem pedig az efféle rólam alkotott vélemények.
Nekem pont az a bajom, hogy hihetetlen, hogy csak ennyit olvasok. A Félkegyelműt kèt hét alatt lett volna optimális befejezni. Út közben olvasok főleg, meg két óra/találkozó közt. Otthon nem szoktam.
Persze nekem most célom, hogy kiműveljem magam, épp ezért szépirodalmat, filozófiát, vallást veszek a kezembe, néha persze megspékelem egy-egy ilyen érdekes ismeretterjesztő mŭvel.
Én is csak munkába menet és hazafelé olvasok a trolin sajnos. Bezzeg annó másik beosztásban jutott rengeteg idő ilyesmire.
Jelenleg a Thrawn-trilógia harmadik kötetének(Az utolsó parancs) a felénél járok. Rettentően élvezem!!! Hosszú éveken át hallgattam az áradozást erről a sorozatról, bátyám annak idején olvasta is őket, de kölcsönkapta őket természetesen. Nekem sikerült 2700-ért összevásárolgatnom a 3 könyvet. Most a Thrawn-keze 2 kötetére fáj a fogam, de horror árakon ment vaterán és jófogáson is. Pénteken nagy nehezen rávettem magam, és megrendeltem 1900-ért az első kötetet.
Egy rövid könyv az iboga nevezetű pszichedelikus növényről, amelyet leginkább heroin-, kokain-, metamfetamin és alkoholfüggőség kezelésére használnak. A könyv leginkább erre a részére támaszkodik, és nem, mint "drogot" mutatja be. Mesél az eredetéről, a kezelésekről, a hatásról úgy általában, a jogi helyzetről, és persze arról, hogy milyen sikereket értek el vele az elmúlt pár tiz évben, mióta a "civilizált" ember felfedezte. Nálunk persze nem kapni, ismerős rendelte amazonról, én meg kölcsönkértem.
Amennyire féltem az elején, hogy ezt a félkegyelműt mindenki a végletekig kihaszhnálja majd, s farkasok közé kerül a bárány, akkora meglepetés lett a tényleges cselekmény.
Alapjaira lebontva Dosztojevszkij sem írt újat, görögdrámákban már láthattunk hasonlót, viszont a karakterek kidolgozottsága, a motivációik, és ahogy a végefelé fokozta a hangulatot, az majdnem elérte a Bűn és bűnhődést szintjét.
Pár napja sikerült befejeznem, de az utolsó fejezetet újra olvastam azóta. Nagyon erős befejezés, lélegzetvisszafojtva olvastam végig.
A különböző monológokat pedig érdemes többször is elolvasni, különböző állapotokban (én pl teljesen máshogy olvasok reggel s este - persze nem hatékonyságát tekintve -, s volt olyan, amit este elolvastam, s reggel újra átrágtam magam azon a pár oldalon)
A francia realizmus szokásosan terjengős példája. Egy költőről és egy feltalálóról szól, utóbbi szörnyű nyomort és megaláztatást él át előbbiért.
Ahogy cime is sejteti, szép lassan mindenki elveszik illúzióiban, majd ezeket az illúziókat el is vesztik.
Lucien, a költő párizsi élete, tékozlása, felemelkedése, majd bukása sokkal érdekesebb volt, mint David szenvedése, amelyet az iró az érthetőség kedvéért teletűzdelt a vidéki adósság, kereskedelem, illetve az igazságszolgáltatás apró részleteivel, igy a végét leszámitva a könyv utolsó negyedét untam is kissé.
Viszont az utolsó pár oldalba Balzac belesűritette a nagyratörés, a siker kulcsát, mindenféle szépités nélkül. Talán ez volt a könyv legelgondolkodtatóbb része, többször is újraolvastam ezt azóta.
Nagyon fiatal koromban az indiános cuccok mellett a Crusoe volt még a nagy kedvenc. Szerintem próbáld ki. Bár kérdéses, hogy Defoe mennyire volt önismétlő...én csak azt olvastam tőle.
Nem olvastam Defoe-regényt még, a Crusoe pl kifejezetten nem érdekelt sohasem, ez mégis a kezembe akadt valahogy.
Egyes szám első személyben íródott, a Jack nevű árva utcafiú a saját történetét meséli el, ahogyan az angol vidéki tolvajból viulágot járt ember lett.
Teszi mindezt szószátyár módon, rengeteg apróság és kerülősztori elmesélésével, miközben Defoe olyan, korát megelőző és érett gondolatokat fejezett ki a házassággal és rabszolgatartással kapcsolatban, mindezt 1720 környékén, hogy csak ámultam.
Emellett szórakoztató, érdekes és helyenként a tények részletes ismertetése is meglepő.
Christopher Moore - Biff evangéliuma (aki Jézus gyerekkori haverja volt)
Ez a könyv valami fantasztikus. Aki egyházhű (nem véletlenül írom ezt, és nem hithűt) keresztény, az ne olvassa el, mert csak idegbeteg lesz rajta, de egyébként könnyű szívvel odaadnám bárkinek! Iszonyat sokat röhögtem rajta.
Jézus gyerek- és fiatalkorában játszódik, rengeteg poén, kifigurázás van benne, semmi túlkapó vagy durva, szóval tényleg csak az elvakult egyházasokról tudom elképzelni hogy nem tetszik nekik. Olvassátok el, abszolút nem nehéz olvasmány, ahogy az eddigiekből is leszűrhető, megéri rááldozni azt az egy-két napot.
A soron következő Midkemia-regény, azaz a negyedik. Érezhetően messze van színvonalban a nyitó trilógiától, viszont nehéz feladatot vállalt az író magára azzal, hogy 20 évet ugrott a történetben, és egy generációváltást vezetett fel benne, ahol a régi szereplők nagy része háttérbe szorult, és vagy említés szintjén léteznek, vagy mellékszereplőként, ugyanakkor tucatnyi új arcot kellett megrajzolnia.
Persze nem volt rossz, csak egy kicsit csalódtam benne, de lassan rendelem a második részét is.
Scott Lynch: The Lies of Locke Lamora
Egy kisebb tolvaj csapat Ocean's Eleven/Robin Hoodos csalásáról szóló fantasy. Elsősorban azért kezdtem el mert a nyáron asztali rpg keretein belül egy hasonló confidence mant igyekszem majd megformálni. Egyelőre izgalmas és pörgős!
Fúúú...hát ez...fúúú. Kosztolányi így is magasan a legjobbak közt volt magyar írókból, de ez a regény...
Minden benne van: művészet, hitvallás, az emberi természet mélyére lemegy, úgy, hogy közben egy letehetetlen történelmi regényt olvashatunk.
Ritkán van ilyen, de gyakorlatilag ilyenkor "megérint" az, amit művészetnek érzünk, és szinte minden más olcsó gyenge munkának érződik utána egy-két hétig.
Millenium-trilógia (Tetovált lány könyvek, ha így ismerősebb).
Először nehezen barátkoztam meg a sok -sonssal meg -gatannal (svédek ugye), de hamar túl lehet rajta lépni, de igazából nem is kell, mert ezzel együtt is baromi jó! Engem nagyon lekötött, bár elismerem, hogy ez nem mindenkire hat így, de aki szereti az összeesküvős-thrilleres hangulatot (hazai felhozatalból talán Frei könyvei hasonlóak), annak nagyon telitalálat, tudom ajánlani.
Még tudnák ajánlani olyanokat amiről tudom, hogy jó, de nem olvastam még. Azon a listán rajt lenne Erikson is. Már rég átálltam ebookokra, főként mert nincs az a pénz amit ne tudnák elkölteni könyvre.
Köszi, fel is vetem őket a listára, meg amit SG írt azt is. Bár pont most akarom megrendelni a Midkemia sorozat folytatását, amit másfél éve hagytam abba, csak egy jó hónap-másfél hónap mire megjön Angliából.
A kezdő trilógia nem lenne rossz, ha
1. A főhősről nem mindig a 10 éves Pistike túltápolt AD&D karaktere jutna az eszembe
2. Ha mindenkinek lenne emberi indítéka
3. Ha nem csak a harcok lennének jól megírva
Nem mondom, hogy olvashatatlan vagy hasonlók, de hogy ezek már akkor is zavartak, mikor először megjelent magyarul azért sokat elmond róla.
Előre szólok, fogalmam sincs mi jelent meg magyarul és mi nem.
Guy Gavriel Kay: Tigana (Elvileg a többi könyve is jó, de nem olvastam őket)
Robert Jordan Idő kereke sorozata Jó hosszú epikus fantasy, elvileg végig kijött most már magyarul, bár nem ő fejezte be.
Brandon Sanderson Ha már szóba került (mint az Idő kerekének befejezője), a Mistborn trilógia zseniális tőle, mégha nem is megszokott fantasy.
Joe Ambercrombie First Law trilógiája is remek, ez is kijött magyarul.
Glen Cook Dark Company sorozata a dark fantasy egyik remek példája, bár csak az első kötetet olvastam belőle egyelőre. Elvileg nagyon jó a Garrett ciklus is tőle (haver olvassa nem én) egy normál magánnyomozó egy fantasy világban.
Simon R Green féle Hawk & Fisher ugyan nincs jobban megírva, mint a Salvadore regények, de a történetvezetésük jobban bejött. Fantasy krimik.
Ursula K. LeGuin féle Earthsea sorozat erősen megosztotta az ismerőseimet, nekem tetszett, de volt olyan is aki "unalmas szarnak" nevezte. Michael Moorcock összes. Jack Vance összes.
Tad Williamsben annyira nem vagyok biztos, csak az első kötet olvastam a Shadowmarch sorozatból (annyi volt akkor kiadva), jól indul, de igazán nem ért véget a könyv, utálom mikor ebben a stílusban csinálnak cliffhangert.
Roger Zelazny Amber sorozata elvileg jó, egy korai urban fantasy szerűség, magyarul azt hiszem csak az első kötet jelent meg, azt olvastam is.
Jim Butcher féle Dresden sorozat urban fantasy, nem tudom mennyire illik bele a képbe.
Olvass Eriksont: A Malazai Bukottak... Egy időre leálltak a magyar megjelenéssel, viszont nemrég mégis kiadták a nyolcadik könyvet is, remélhetőleg a maradék kettőre is sor kerül hamarosan. Angolul csak akkor javaslom, ha tényleg nagyon jó az angolod Nem egy könnyű olvasmány (szó szerint, a Hold udvara kivételével ezek önvédelmi könyvek).
Plusz, ha nem ragaszkodsz a szigorúan vett fantasyhoz én elolvasnám a helyedben az Őrségeket is: Kezdve ezzel Salvatorét meg nem kell komolyan venni, az első hat könyv után nálam szépen leküzdötte magát önmaga paródiájává. De attól még könnyű esti olvasmánynak jó.
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
Ott lett kuka az a sorozat amikor egy bizonyos szereplő visszatér holtából...addig szerintem zseniális minden könyv, de attól számítva egy végtelen rétestészta lett.
Egyébként nagy kedvencem! Emlékszem milyen hadjárat folyt mire az akkor igen ritka "Kristályszilánk" részt sikerült beszereznem...
A sötételf trilógia szerintem kiemelkedően jó (persze mondom ezt úgy, hogy kevés fantasyt olvastam előtte). Annyira megfogott a világa, és a történet, hogy egyfajta ragaszkodást váltott ki belőlem. Ehhez mondjuk annak is köze van, hogy általában amibe belekezdek (jelen esetben ez az univerzum), azt be szoktam fejezni. 1-2 könyv volt, amit letettem időközben, mert értékelhetetlen volt számomra.
Egyébként én is látom már, hogy a második trilógia (Jeges szelek völgye) után a színvonal nem az igazi, sőt, ahogy ti is látjátok a kommentekből, csökken. Viszont ez is az univerzumához tartozik.
Gyanítok, hogy az Ebooké, nekem volt olyan ahol minden fl és fi # volt. Angolban ráadásul nem is ritka ez a párosítás.
Nem is egészen értem miért olvastok Salvatoret mikor ott van annyi sokkal jobb szerző nála, lehet csak én találkoztam épp a nagyon rossz könyveivel és ez alapján ítélem meg.
Na várjál, akkor Le'lorinel csaj, és ráadásul pont az az elf lány? Ez eddig nem nagyon esett le a könyvből, ráadásul egy helyen, ahol kalózokkal(?), vagy útonállókkal találkozott úgy szólították meg, hogy "fiúka", bár most már kezdek kételkedni az emlékezetemben Viszont ennek tükrében nem tűnik túl izgalmasnak a könyv. A következő trilógiában (ami ha jól látom az utolsó, ami időben és történetben kapcsolódik ezekhez) is benne lesz?
Na ja, igaz, rémlik valami abból a megjegyzésből. De ez durva, nagyon nehéz megszokni, ráadásul telefon, vagy lehet az e-book defektje, de tele van helyesírási hibákkal, sok karaktert pl kihagy. Azokat hamar megszoktam, már nem tűnik fel, így a 11. telefonon olvasott könyv után, de ezzel a tájszólással vegyítve új kihívások elé állított Ez a stílus mennyire jellemző a következő könyvekben?
Igen, ez a csaj pontosan az akit megmentett még az első könyvben. Bekattant még kölyökkorában és a fejébe vette, hogy márpedig Drizzt egy gonosz drow és csak ő ismeri milyen valójában és márpedig akkor is meg fogja ölni, ha beledöglik. Aztán ebből még lesz sok-sok lelkizés és hüpp meg jajj a későbbi könyvekben
Salvatore szívott:
SPOILER
Párszor említve van, hogy "úgy beszélsz, mint a törpék". Szóval muszáj a törpéket tájszólásban beszéltetni. Az, hogy ez az első pár könyvben nem volt benne... Na bumm
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
FUUUUU!! R. A. Salvatore - Kardok tengere. Azt hittem, hogy A világ háta után már nincs lejjebb. Az majdnem elvette a kedvem. De ez... Egyszerűen nem tudok haladni vele, akármennyire is győzködöm magam, hogy majd milyen jó lesz később (pl. a zsoldosok sorozatot várom már nagyon, vagy a neverwintert), meg azért jó lenne elolvasni az összes könyvet. A negyedét olvastam el eddig, és semmi nem történt. De még a történet hagyján, A világ háta után már edzetten kezdtem bele, gondoltam gyorsan átrágom magam, és jöhetnek a jobb sorozatok. Viszont egyszerűen képtelen vagyok huzamosabb ideig olvasni a fordítás miatt. Én nem tudom, hogy csak a fordító szívott valamit, vagy Salvatore is, de a szóhasználat kurvára idegesítő. Állandóan érzékeltetni akarja, hogy valaki műveletlen, ezért ilyen szavakat használ, hogy "vót, tenmagad, tréfá'kozik, tán" stb. SPOILER
Még Bruenor és Cattie-brie is így beszél!!! Azért az előző könyvek alapján ez így nagyon zavaró
Egyszer már mondtam, hogy ez a sorozat kb egy fantasy világban játszódó Barátok Közt. Mindig jön egy jöttment szarkavaró, akit eddig nem is ismertünk, és mivel tudod hogy van következő rész, ezért úgyis el fog bukni... Na ebben a könyvben ez különösen idegesítő, mert a mostani fickónak még az indíttatása is gagyi (még pontosan nem tudom mi). Ő a nagy igazságosztó...
SPOILER
Ez a Le'lorinel ki a tököm? Csak nem annak a klánnak a tagja, akiket Drizzték még régen lemészároltak? Elég gagyi lenne... Ha jól emlékszem az előző könyben, vagy még előtte Drizzt találkozott futólag azzal az elf lánnyal, akinek akkor megmentette az életét. Szóval ha onnan való, akkor igazán tudhatja hogy mi a pálya... Vagy féltékeny? Nyugodtan lehet spoilerezni, mert ez a könyv nem ér annyit, hogy izguljak rajta...
Lovecraftnál sokszor jellemző, hogy terjengős, hosszú körülírásokkal operál, amelyben tulajdonképpen alig közöl érdemi dolgokat, inkább egyfajta hangulatot, érzésvilágot próbál megteremteni. Ha éppen nincsen olyan hangulatban az ember, hogy vevő legyen rá, akkor ezek kifejezetten unalmasak tudnak lenni. Viszont, ha igen, akkor tényleg meg tudja borzolni a tudatalattit...
Én valamikor 2006-ban untam rá - illetve nem untam rá, hanem akkor indult nagyon lefele a színvonal azelőtt viszont gyakorlatilag a könyveinek a 90%-t szerettem
Ja, elég sokat (már ha a leslie l lawrencre gondolunk). Kb 6 éve találkoztam vele először, vannak nagyon szuper könyvei, de volt ami elég laposra sikerült. Az utóbbi időben kicsit kiábrándultam belőle, de lehet csak azért, mert éppen egy rosszabb írásával kerültem szembe. Mindenesetre kialakult egyfajta hűség az író iránt, mivel gyakorlatilag a rendszeres olvasás vele kezdődött el. Amelyik könyve a kezembe kerül, legyen az Lőrinc László, vagy Leslie Lawrence név alatt, elolvasom. Emellett még Nemere István is nagy kedvenc volt, tőle már nagyon régen olvastam. Volt egy énregény sorozata, már nem is tudom milyen néven futott a főszereplő, de azok nagyon adták.
Nemrég végeztem az őrület hegyeivel és nagy csalódás volt. Túl hosszú volt, inkább untam mint féltem, csak néha kapott el a félelem, nem úgy mint a Hívásnál.
A vége is olyan semmilyen se volt. Oké, ott van a nagy borzadvány, de túl nagy volt a körítés.
Szóval majd inkább rövidebb novellákat keresek a mestertől, hátha azok nekem illőbb üteműek.
Persze, hogy megint vizsgaidőszak utolsó vizsgája előtt jött rám az olvashatnék. Tanulás helyett/mellett inkább elolvastam John Scalzi - Szellemhadtest alkotását. A közvéleménnyel ellentétben én végig extázisban voltam, másfél nap alatt át is rágtam rajta magam. Nem értem a fanyalgókat, hogyan lenne ez gyengébb minőségű, mint a Vének háborúja? Nyilván más a történet főszereplője, más az atmoszféra, kicsit több tudomány, filozófia, politika van benne, de ettől még ugyanolyan fantasztikus volt olvasni, mint az előző részt.
Utána egyből belekezdtem Az utolsó gyarmat című részbe. Ennek a különlegessége az, hogy ez és a Zoe története (4. rész) ugyanazt a storyt dolgozza fel, csak más szemszögből. Az utóbbi volt az első Scalzi könyvem, így kicsit érdekes olvasni, és felfedezni a párhuzamokat. Főleg azért, mert eredetileg a Zoe története született abból a célból, hogy Az utolsó gyarmat hézagait, és logikai űrjeit betöltse.
________
Már egy ideje érlelgetem azt a tervemet, hogy összegyűjtök elektronikusan egy nagy rakás könyvet, amit idővel el szeretnék olvasni, illetve a polcomon is szívesen látnám. Egyelőre R.A. Salvatore sötételffel kapcsolatos darabjait szedtem össze, 2 könyv kivételével. Az egyik a 2013-as Neverwinter rész, a másik pedig az Örökség címet viseli (a Neverwinteres még érthető, elég friss, de ha valakinek megvan az Örökség elektronikus formában, szívesen fogadnám. Csak hogy teljes legyen a gyűjtemény).
Tervben vannak még Lőrincz L. László (Leslie L. Lawrence) sorozatai (szép kis munka lesz vele), Asimow könyvei, Robert Jordan - Idő kereke sorozat, meg a fene tudja még mi. Idővel bővülni fog ez szépen. Ja meg Scalzi, persze, ki nem hagynám.
Jeffery Deaver: Troubled in Mind. Napjaink talán legjobb thriller szerzőjének a napokban jelent meg ez, a harmadik novellás kötete. A jogász alapvégzettségű, de country énekesként is szép sikereket magáénak tudható amerikai szerző, akit csupán a "feszültség mestere" megtisztelő címmel aposztrofálnak világszerte olyan halhatatlan művek szerzője, mint a Csontember (The Bone Collector), amelyből remek mozifilm is készült Denzel Washington, Angelina Jolie és Ed O'Neil főszereplésével. Jellemző műveire, hogy az utolsó utáni pillanatban is jön egy mindent elsöprő, végső csavar. Csak ajánlani tudom mindenkinek! Számos könyve elérhető magyar fordításban is, az Alexandra Kiadó gondozásában.
"....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/
Múlt héten olvastam ki Norman Mailer: A fiú evangéliuma c. "regényét". Nem véletlen az idézőjel, Mailer talán ezzel a könyvvel vágta a legnagyobb fába a fejszéjét: félig laikusként is elég nagy írói kihívásnak tűnik (és minden bizonnyal az is) Jézus életét E/1-ben, történelemhűen, hitelesen megírni, elbeszélőnek a címszereplőt téve. Nekem tetszett, ahogy a "főszereplőt" emberien ábrázolta, tele félelmekkel és kétségekkel.
Tettem egy kis antikvár-kitérőt is, ezeket zsebeltem befele:
Frank Herbert: A Dűne I-II. (ez a 2 könyves, Kozmoszos, 1987-es kiadás)
Brian Daley: Tron (ez már Valhalla, 1995)
Leonhard Frank: Jézus tanítványai (KUK, 2000)
Most a Jézusos témát egy darabig hanyagolnám , a Dűnéket meg már tizenvalahány éve terveztem elolvasni, de mindig volt rá kifogás... talán a filmek kedvtelenítettek el, nem is tudom, egyik se tetszett anno, de arra jók voltak, hogy a figyelmemet felkeltsék. Szóval ennyi idő után most betartom a kis ígéretemet, és a speed run-ban letudott első 120 oldal alapján ezt jól is teszem.
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
Jó időre félretettem a könyvet, mert lábadozásom alatt ismét a Diablo 3 bűvöletébe kerültem, de most, hogy ismét munkába álltam, és újból boldog használója lettem a tömegközlekedésnek, előkerült a Ravenor trilógia, melynek zárókötetével hamarosan végzek. Szerencsére sikerült most összevásárolnom összesen 2200 Ft-ból a Thrawn-trilógiát, így végre nekem is alkalmam adódik a sokak által a 6. epizód nemhivatalos folytatásának titulált műben elmerülni.
Nem tudom hányan emlékeznek még itt rám, pár évre eltűntem, mondjuk annyira aktív tag nem voltam és csak egy hétre bannoltak anno durva nyelvezet miatt, mikor asas-t moderátorrá nevezték ki. Mindegy is.
Mindenesetre akit érdekel, ajánlom figyelmetekbe eddig megjelent elbeszéléseimet.
Tegnap fejeztem be Richard Dawkins brit biológus professzor The Greatest Show on Earth című könyvét. Ő írta az Önző gént is, amit szintén olvastam tőle régebben, ugye ő főleg az evolúcióval kapcsolatos kutatásairól ismert. Ez a könyv maga arra reagál, hogy a 2009-es (és korábbi sok-sok) év felmérése szerint az amerikaiak 40%-a hisz abban, hogy a világot és az embert Isten teremtette kb. 6000 évvel ezelőtt, és hogy az evolúció nem létezik. A könyv gyakorlatilag egy részletes ismertetése annak, hogy az evolúció miért bizonyított, megdönthetetlen tudományos tény, szóval akinek bármikor kétségei voltak, vagy szimplán csak érdeklődik, felllltétlenül olvassa el. Elképesztően jó könyv.
My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.
Robert Low: A bálnák útján [i] A Felesküdöttek saga [i] első része.
Most értem a végére és valami hihetetlenül jó. Egy történelmi könyv (illetve egy négy részes sorozat) csipetnyi fantasyval megfűszerezve, ami Kr.U. 960-as években játszódik, és a vikingek egy csoportjáról, a Felesküdöttekről szól, akik egy életen át tartó esküt tesznek egymásnak Odinra, az Istenek Atyjára, és megpróbálják megkeresni Atilla, a hun sírját és kincsét.
Izgalmas, fordulatos, és kiszámíthatatlan. A cselekmény folyamatosan viszi a történetet, és teljesen történelem hű, kivéve egy-két dolgot, amit az író a könyv végén be is vall.
A történteket egy 15 éves gyerek szemszögéből láthatjuk (E/1), akit frissen soroznak be a Felesküdöttek közé és akit Fehér Medveölő Ormnak hívnak, és ki is derül, hogy miért.
A könyv már az elejétől fogva magával rántja az olvasót, és fogva tartja; nem nehéz olvasmány, mint például a Jég és Tűz dala, vagy az Első törvény, hanem inkább olyan, mint a Witcher, vagy a Széthullot Birodalom. (Direkt hasonlítom ezekhez a címekhez, hogy felkeltsem az érdeklődést)
Amint befejeztem az első könyvet rögtön be is rendeltem az egész sorozatot az Alexandrától, szóval ajánlom mindenkinek, mert nagyon jó könyv.
Igazából egyetlen bajom van csak vele (egyéb, apró elhanyagolható problémák mellett természetesen), hogy jóformán semmit nem tudunk meg a könyvből az északiak kultúrájából és a skandináv mitológiából. Sajna.
Tegnap olvastam el a Zabhegyezőt, már vagy 15 éve bennem volt, hogy ideje lenne, most jött el a nagy nap. Mást vártam, de nem csalódtam, tetszett. Ahhoz képest, hogy 60 éve írták, meglepően időtálló a nyelvezete, pedig a fordítást is a 60-as évek elején készítették ha jól rémlik. Kár, hogy rövid volt. Ja igen, a Jobs könyvet is befejeztem pár napja, nagyon érdekes volt. Soha nem volt és valószínűleg nem is lesz Apple termékem, de Steve Jobs és az egész ami körülötte van/volt, az nagyon izgalmas. Ma pedig elkezdtem az Everett-féle Nirvana könyvet, sokat tudok róluk, de biztos szolgál majd pár új infóval.
R.A Salvatore - A csend pengéi a 11. könyv a sorozatból. Amit már régebben is megvitattunk, hogy érezhetően csökken a színvonal, már nem tud annyi újdonságot és kellően meglepő fordulatot mutatni. Viszont ebben a részben egész érdekesen alakulnak a dolgok. Főleg a vége tetszett nagyon. Jarlaxle egy rohadt jól eltalált figura. Igazából meg sem kellett volna lepődnöm a végkifejleten, mert a következő könyvek címeiből ki lehet találni, hogy mi nem történhet ebben a részben. (csak elfelejtettem a címeket, így mégis volt egy wtf érzésem a végén. )
Hátha a következőkben lesz egy kis kalandozás, végre elszakadva ettől az örökös bosszú/drow témától. Bár van egy olyan sejtésem, hogy SPOILER
a Világ háta rész Wulfgar felépüléséről fog szólni, tele egy csomó lelkizéssel, amit nagyon könnyen el lehet rontani. Néha maga Drizzt monológjai is unalmasak.
Idén írtam egy 50 ezer szavas abszurd sci-fi kisregényt, örömömben mindjárt ki is adtam pár haveromnak tesztolvasásra, hogy majd utána megpróbálom kiadatni, de egyre inkább úgy vagyok vele, hogy inkább csak letölthető lesz, és majd a következővel próbálkozom be.
Gondolom jobb időbeosztással nekem is menne mondjuk... 
azelőtt viszont gyakorlatilag a könyveinek a 90%-t szerettem
