Mit játszottál végig legutóbb? Értékeld!

Hiába, az igénytelenség kéz a kézben jár egy konzol birtoklásával Ha már megveszek egy játékot, én is igyekszem a 100%-ra.

Egyébként most jutott eszembe, hogy egy konzolon szerintem nem lehet olyat sem csinálni, mint csináltam a Witcher 3 gwent versenyeinél. Nevezetesen, hogy a partik között "biztonsági" másolatba tettem a checkpoint mentést, aztán ha veszítettem, csak visszamásoltam.

i5-8600 - RTX 2060 - 16Gb - Windows 10 x64

Mikor közöltem, hogy 3,5 hónapos PS4 tulajként 13 játékot játszottam ki rajta...kérdezték, hogy platinázva lettek? Mondom nem, csak a kampányt játszottam végig. "AKKOR AZ NINCS KIJÁTSZVA!!!!!!!" Válaszom az volt, hogy szerintem meg de. Van akinél a 100% a minimum, engem soha nem izgatott. A Story vagy a játékélmény összességében üssön és legyen befejezve.

Azt nem mondom, hogy élveztem, de attól még 100% volt nekem is. Mint még sok más játék, maximalista vagyok és szeretek összeszedni minden vackot. Vagy ha nagyon beleunok akkor hagyom a francba az egészet

Mondjuk a Knightnak nagyon össze kell kapnia magát, mert amit eddig láttam belőle magasan a legrosszabb rész... Ha a továbbiakban is így fogják erőltetni a tankot akkor megy a kukába...

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Kinek mi, nekem legmeghatározóbb "nextgen" játék. Tizenöt éves kölyök végre új gépet kap, és kipróbálja az első játékát, ugye.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Jézusom, 100%-os AC1? Legszörnyűbb játékos élményeim egyike az a játék, konkrétan alt f4-es rage quiteket nyomtam, annyira felbaszott.

Die Hard 13 - Az élet most aztán már k*rva drága!

Egen, Batmobilos volt... 10 autót kellett kiütni, de az immobilizert nem lehet eltenni a Ctrl-ról és azzal baromi kényelmetlen. A legjobb az volt, mikor azt hittem meglesz, mert még volt 40 sec a timerből két autóra és egyet se találtam... Előtte négyesével idegesítettek.
Nem baj, ha a fene fenét eszik is végigjátszom.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Not kidding, én letöröltem Arkham Knightot, mert LEHETETLEN volt egy batmobilos AR challenge. Már ivós játékot építettünk rá négy ismerőssel, és senkinek nem sikerült, józanul sem.

Azóta sem játszottam végig...

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Nekem is 100% volt az AC első része (meg a többi is)
Egyébként nekem az Originsben sem volt zavaró Riddler, csak amikor már kipucolt belső részre kellett visszamenni a dolgokért. Itt viszont különösen untam a mászkálást is, meg azt is mikor pontosan tudtam mit kell csinálni, de mindig másodperceken/millimétereken múlt.

Viszont a Knight "jól" indul, már felbosszantott... Remélem véletlenül a legnehezebb AR challenge-et találtam meg elsőre, mert több, mint egy fél órám ráment mire sikerült (és mi az a hülyeség, hogy nem lehet testre szabni az irányítást?! )

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Riddler dolgai minden részben így működnek, szóval még Asylumban volt talán a legkevésbé zavaró. Többi részt sosem játszottam 100%-ra, egyszerűen nem tudtam rászánni magam, pedig amúgy jól viseli a szervezetem a grindolást. (100%-os AC1 mentésem is volt - ahol még csak SEMMI jutalom nincs is érte. )

Majd talán egy leárazás keretében megveszem XOne-ra, és ott már úgy játszom Cityt is...

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Folytatódik a Batman sorozat végigjátszása

Batman - Arkham Asylum

Harmadik végigjátszás, második alkalom, hogy 100%-os lett (a City előtt is végigtoltam anno, de az csak egy gyors főszál volt) és ez a játék még mindig üt. A "kicsit" unalmas boss-harcokat mondjuk nem sírom vissza és az Origins után a harc is kissé fapados benyomást keltett, de a sztori itt is maximálisan kárpótolt minden kényelmetlenségért.
Illetve maximalistaként bosszantó volt, hogy a végén még egy csomót kellett mászkálni a Rébusz-trófeákért (a főszál vége után még egy cirka órám ment rá), mert amikor ott jártam nem volt meg a megfelelő kütyüm, később meg az adott rész le volt zárva...
Elvileg itt a legkisebb a bejárható terület és eléggé csőjáték is, de ha az ember halad a sztorival ez egyáltalán nem zavaró. És a grafika még közel 10 év után is jobb, mint pár mai AAA címnél.
Bár az vicces, hogy még harmadik alkalommal is volt olyan rész, ahol el tudtam tévedni...

Batman - Arkham City (+ a "Harley Quinn's Revenge" DLC )

Szintén újrajátszás, de ezúttal 100%-os főszállal. Nekem (eddig) ez a sorozat leggyengébb része, a sztori most sem igazán tudott lekötni és a záró képsorokat leszámítva nem igazán éreztem olyan erősnek a történetet, mint akár az Asylum, akár az Origins esetében. Az összegyűjtött hangszalagok és városi történetek ugyan dobtak rajta valamennyit (ez első alkalommal nagyrészt kimaradt), de nekem sok helyen elég zavaros/logikátlan maradt.
Amin mondjuk a Rébuszos vackok gyűjtögetése sem segített, némelyiknél hiába tudtam mit kellene csinálni, de annyira ki volt centizve, hogy kellett hozzá 10+ próbálkozás (egyhez konkrétan netes segítség is). Bár az tény, hogy a játékidőt szépen elnyújtotta... Ami a sztori miatt szintén vicces, a játék elején Strange azt mondja 10 (?) óra a "Protocol 10" kezdetéig... Én 20 óra fölött jártam mire kezdődött...
Macskanő szerepeltetése érdekes színfolt volt, még ha nem is kapott túl sok játékidőt és annak is a nagyobb része gyűjtögetéssel telt/a játék vége után zajlott. Kicsit nagyobb szerepet is adhattak volna neki, esetleg pár plusz kütyüt, mert ebben a formában akár videóbetét is maradhatott volna.
Attól függetlenül ennek a résznek is megvannak a jó oldalai, a harc mindenképpen gördülékenyebb, látványosabb, mint az Asylumban és meg merem kockáztatni, hogy az Originsnál is.

A DLC viszont szót sem érdemel. Nem tudom az egész tartott-e másfél óráig (igaz, a 30 opcionális lufit nem szedtem össze), de nem is baj. Harleyt az Asylum óta utáltam, a sztori teljesen érdektelen és logikátlan, ráadásul egy helyen még bugba is futottam. Pedig kicsit bíztam benne, hogy ad valami a történethez vagy a karakterhez. Mindenesetre a "Cold, Cold Heart"-nak a nyomába se ér.

És most jöhet a záró fejezet

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Batman - Arkham Origins (+ a "Cold, Cold Heart" DLC)

Anno az Asylum és a City részekkel játszottam, a Knight és ez viszont kimaradt. Előbbi a botrányos megjelenés, a jelen rész meg azt hiszem a WoW miatt. Viszont most úgy döntöttem bepótolom/újrajátszom az egész sorozatot időrendi sorrendben (nem a megjelenés, a történet időrendje).
Hát izé... Az Asylum anno tetszett (abban van két végigjátszásom is), a City már kevésbé. Abból csak homályosan maradt meg pár részlet a sztorival kapcsolatban, inkább csak az hajtott az első pár óra után, hogy letudjam a "kötelezőt". Viszont az Origins nálam magasan viszi a pálmát (aztán majd a Knight lehet letúrja a második helyre), a harcrendszer szinte tökéletes, a sztori érdekes és Joker magában elvinné a hátán az egészet És érdekes volt látni, honnan is indult az egész... Batman még csak egy legenda sokaknak, a GCPD a korrupció melegágya és Gordon is ránk vadászik (bár ő nem a vérdíj miatt). És Quinzel kisasszony sem az az idegesítő p**sa, mint később

És mint olyan, aki mániákusan szeret összeszedni mindent mondhatom, hogy a gyűjtögetés sem volt olyan bosszantó , mint a másik két általam játszott részben. Bár pár Anarchia jelhez kellett netes segítség, de a többséget meg lehetett találni repkedés közben. Egyedül az nem tetszett, hogy pár Enigma datapackhoz vissza kellett menni már kitakarított, üres pályákra, mert amikor ott jártam még nem volt meg hozzá a megfelelő eszköz.
Steamen emlegetnek mindenféle bugokat, nekem ezekhez nem volt "szerencsém", összesen egyszer fagyott ki a játék (jah kérem, majd hat év alatt illik kijavítani) és a grafika még ma is megállja a helyét.

És a DLC még egy kicsit rá is tett. Ugyan sok újdonságot nem kapunk és az egész összesen négy óra volt (de csak mert mindent összeszedtem, segítség nélkül ), de engem a sztori kárpótolt. Mr. Freeze sosem volt egy szimpatikus karakter, de itt sikerült úgy átadni a karaktert, hogy szabályosan sajnáltam a végére

Ha valakinek hozzám hasonlóan kimaradt mindenképpen pótolja

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Nier: Automata

Essünk túl gyorsan a kötelezőn. Igen, a főszereplő 2B feneke csodás, erről számtalanszor megbizonyosodhatunk, ahogy a szoknya alól ránk kacsint. Nem tudok konkrét számokat, mennyi lehetett a beleölt pénz és idő, de a végeredmény őket igazolja. Ebben a játékban van a valaha létező legjobb séta animáció is. Lore szempontból nem tudtam rájönni, hogy miért kell az androidoknak ilyen szexinek lenni, hiszen a Földről elűzött emberiség a holdon húzta meg magát, odalent csak gép v gép háború folyik. Ilyen összecsapásban formás farpofáknak aligha van jelentősége. De mindegy is, ezt egy laza rántással... vállrántással... vállrándítással és egy "hehe, japánok" felkiáltással könnyedén el lehet intézni. Mindenesetre üdítő, hogy létezik még az alkotói szabadság. A nyugati "kultúrában" sajnos a többség ma már ilyet, akár ennek csak a töredékét (helló Blizzard!), nem mer megtenni.

A kellemes popsi mellett a fő erősség a történet, pontosabban a narratíva. A játék befejezése után szereplőt váltunk (9S) és újrajátsszuk a játékot. ~Más szemszög, új infók. Befejezve indul a 3. végigjátszás, immár az előzőek folytatása, aminek a végén megint kapunk egy elágazást. Ez lehet nem mindenkinek tetszene, rá is lehet fogni, hogy a játékidő indokolatlan elhúzása. Nekem azonban ez a fajta időhúzás sokkal jobban tetszett, mint tök üres térképek pipálgatása és a ~gyűjtögetést (itt mellékküldetések, fegyverek maxra húzása) is kényelmesebb letudni egy amúgy is újrajátszás alatt, mint egy ponr (amit mondjuk nem jelölnek, buktam is egy mellékküldit az A úton) előtt vagy post-game fel-alá rohangálni. Van még ezen kívül 20 kisebb, szöveges rossz/poén befejezés is. Pl. egy nagy harcot otthagyva olyasmit kapunk, hogy "a folyamatos háborút megunva hősünk elment inkább horgászni".

Karaktereken az író csapat kicsit csiszolhatott volna még. A személyiségük átjött, az alakítások is jók, de azért voltak furcsaságok. Pl 9S az egyik jelenetben még "szívesen segítünk neked kedves gép", a következőben már "a gépek megbízhatatlanok, öljük meg mind!!". Neki amúgy a designjával sem voltam kibékülve. Sortos kisfiú (japánok...) aki férfihangon beszél de, szellemi képességei és világnézete viszont ide-oda ugrál a külsőnek megfelelő kisfiú és a terminátor között. A játék mély filozófiáját is dicsérik sok helyen, összességében jogosan, viszont ezek befogadása és értelmezése (/átérzése) főleg a játékosra van bízva.

Harcrendszer leginkább elmegy. Ügyesen csapkodós dodge-olós. Easyn adnak auto chipeket, ami csinált szépen mindent, nekem csak hátra kellett dőlni. Fegyverek, sima kard, kétkezes, lándzsa, boxerek. Utóbbit nem használtam, sima kard elég volt mindenhova. Másik slotba lándzsa+2h ment, leginkább az animáció miatt (rúdfitnesz, pörgés közben lábakkal elhajított pallos) Van egy aranyos kis robotunk (feat. Legion az extra élményért!), aki a távolsági támadásokat intézi. Néha átmegy a játék space invadersbe (így is nyitott, nem is voltam biztos hogy jó játékot vettem) és bizonyos pályarészeken 2D indie platformerré alakul

Zene is érdemel egy említés. Éneklős részek között vannak cukiállatos animébe illő kislány?kórusos és gyönyörű, már-már földöntúli hangzásúak is. Kedvencem az orgonás harci zene lett.

tl:dr
Alice: Madness Returns "fűben heverészve beszélgessünk az életről" filozófiával, rövidebb szoknyával és formásabb fenékkel.

Unity és Black Flag, ami kimaradt nekem a sorozatból. De annyi szó esik róluk,hogy most már csakazértis pótolnom kell mindkettőt.

Zenéhez annyit hozzáfűznék, hogy vannak azért nagyon jó ötletek. Ha jól emlékszem, a cselló Evie-t, a hegedű Jacoböt jelképezi, elvileg ez freeplay alatti váltogatásnál is automatikusan átáll, a kötött küldetéseknél meg ugye egyértelműen.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Hát ha egy játékban kell választanom a jó sztori, és a jó játékmenet között, akkor egyértelmű, hogy az utóbbi mellett döntök. Itt tényleg nincs nagy sztori, Londont egy templomos uralja, le kell verni, és kész. De valahogy ez nem zavar most, pedig van olyan játék, ahol a játszás rovására ment az idegesítő sztori (Rise of the Tomb Raider, meg a Wolfenstein legújabb része, te jó ég...) Sőt most már ott tartok, hogy leginkább azzal foglalkozom, hogy London kerületeit szabdítom fel ahelyett, hogy csak a sztorira koncentrálnék. Ha lenne benne hajózás, akkor a Black Flaget is überelné. A zene is tetszik, bár nem az a nagyon különleges, inkább csak aláfestésnek szolgál, de jó kis h angulatot ad a hegedűkkel, meg ezzel a csibészes hangzásvilággal, engem a Guy Ritche-féle Sherlockra emlékeztet, ami szintén jó.

Die Hard 13 - Az élet most aztán már k*rva drága!

Alapvetően a Syndicate tanult a Unity hibáiból, jobban össze van rakva, több játékelem van benne, kevésbé bugos, stb. Ám mégis, amikor fel kellene sorolni a sorozat főbb részeit, akkor ezt majdnem mindig kihagyom. A Unity azért marad meg az emberben, mert rossz, a Syndicate viszont azért nem marad meg, mert csak egy jobban kivitelezett Unity. Míg a Unity történetbeli érdekességeit lehúzza az optimalizálatlan látvány és játékmenet, addig a Syndicate játékmenetét az rontja el, hogy lényegében a sztori egy nagy semmi, főszerepben semmilyen karakterekkel.

Nekem konkrétan ez nagy vonalakban a problémám a két résszel, valszeg ha rangsorolnom kellene a sorozatot, akkor ez a két rész lenne a legalján.

-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-

Hát a Heart of Darknesst gyerekként játszottam és akkor még nem volt nagy rutinom az ilyen játékokban (mondjuk nem is volt ilyen jellegű logikai akció-platformer), így eléggé sokat szívtam vele, de azért sikerült kijátszanom (a végső boss ultra nehéz volt, ott majdnem feladtam én is).

Az Orphan nem volt ennyire nehéz, de azért benne van ebben az elmúlt 15 évben szerzett rutinom is, lehet ma már a Heart of Darkness sem okozna akkora nehézséget. De azt kijelenthetem, hogy a bossfightok addig nehezek, amíg rá nem jön az ember a megfelelő taktikára (melyik fegyverrel hol kell lőni, mikor hova kell helyezkedni), utána már ügyestégileg nem igényel a játék villámreflexeket, kivéve az utolsó boss egyik szemét csápos támadását. Szóval ha az ügyességi és akció részt nézzük, akkor könnyebb a Heart of Darknessnél, a nemrég megjelent Cuphead-del pedig össze se lehet hasonlítani a nehézséget, ez a játék sosem válik szívatóssá és frusztrálóvá, hanem korrekt kihívást nyújt. Egyedül az utolsó helyszínen nyomtam el pár bazdmeget, ahol elég hosszú szakaszon nem enged a játék menteni és a kissé nehézkes irányítás miatt még nehezebbé válnak az egymást követő ügyességi és lövöldözős részek, de ezt is meg lehet csinálni megfelelő időzítéssel és a megfelelő fegyvereket használva.

Leginkább azon múlik minden, mennyit időt fordítasz a felfedezésre, ugyanis nagyon hasznos tárgyakat lehet találni, amelyek helyét nem rágja az ember szájába a játék. A plusz armor, mászásgyorsító képesség és plusz életerő pedig jelentősen megkönnyíti a továbbiakat, az elején kapott és közben szerezhető még egy energiaitalt pedig mindenképp érdemes a legvégére tartogatni, mert az összes képességet megnöveli 1-el 15 percen keresztül. Amit még tippként javaslok, hogy mindig érdemes visszamenni a legújabb fegyverekért egy bizonyos helyszínre, mert minden boss az éppen előtte megszerezhető fegyverre lett szabva (a youtube-on fellehető egyetlen teljes végigjátszásban pl. az alapfegyverrel szenvedi végig a játékot az illető, nah úgy tényleg elég nehéz).

Szóval sztem tegyél vele egy próbát, ha ésszel csinálja az ember és igyekszik felderíteni minden zugot és feltápolni a főszereplő kisfiút, akkor azért nem olyan észveszejtően nehéz. A grafika és a megteremtett világ pedig végig nagyon hangulatos, kedvencem a barlang labirintusa volt ilyen terén, ahol a tök sötétben világítva kellett felfedeznünk, hogy mit merre kell csinálni, közben pedig vadásztak ránk a robotok, ami megadta a kellő parafaktort.

"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"

Kösz a tippet, én is gondolkoztam rajta, de féltem, hogy agyf***t kapok tőle. De akkor ezek szerint annyira nem szívatós?

Mert a Heart of Darkness ilyen szempontból nem jó példa, egyszerűen feladtam, annyira direkt a játékos szopatására mentek rá. Mondjuk akkoriban ez sajnos elég nagy divat volt.

i5-8600 - RTX 2060 - 16Gb - Windows 10 x64

Assassin's Creed: Syndicate

Nagy nehezen végigszenvedtem magam a Unityn, és kicsit féltem, hogy a Syndicate ugyanaz lesz, csak Londonban. Szerencsére nem így lett, és az a helyzet, hogy eddig nagy királyság ez a rész A grafika nagyon szép, a steampunk London nagyon jó húzás (valamiért AC 3 fílingem van London sikátorai között mászkálva, ami jó dolog), remekül van optimalizálva, a parkour meglepően jó lett, pedig úgy tűnik, ugyanazt a rendszert hazsnálja, mint az Unity, a harcrendszer pedig számomra sokkal élvezetesebb. És ami megdöbbentő, hogy itt már van értelme lopakodni, használható is, bár még mindig nem egy Splinter Cell. Még csak a 4. szekvenciánál tartok, Darwinnal pacsiztam le, de már ez alatt a pár óra alatt sokkal jobb élményt nyújtott, mint a Unity, nem értem, miért fikázzák sokan a Syndicate-et. Olyannira élvezem, hogy még a szinkronizáló pontokra is hajlandó vagyok felmászni A Unityben talán ha 3 vagy 4 helyre másztam fel, egész végig teljesen felderítetlen volt a térképem Nem hiszem, hogy a főküldetéseken kívül fogok itt még csinálni bármit is, de már nagyon várom az Origins-t, terveim szerint egy hetet adok a Syndicate-nek.

Die Hard 13 - Az élet most aztán már k*rva drága!

Orphan

A téli szünetben Egerszegen vagyok, az itteni gépem pedig már annyira öregecske, hogy alkalmatlan volt a kiszemelt Mega Man 11 futtatására is, így esett a választásom a nemrég megjelent Orphan-re. Milyen jó, hogy így alakult, amúgy sokáig halogattam volna, pedig egy remek játék és bárkinek tudom ajánlani, akinek bejön a logikai akció-platformer vonal.

Első ránézésre a Limbo ugrik be róla, a grafikai stílus alapján is azt gondoltam, hogy ez a Limbo - Inside vonal lesz. A játék első harmada kb. meg is felel ennek, sok a lopakodós rész, stb., aztán onnantól kezdve, hogy fegyverünk lesz, átmegy ügyességi akcióba és leginkább a klasszikus Heart of Darkness játékmenetéhez tudnám hasonlítani. A történet pedig egyfajta Világok harca - Mátrix egyveleg, menet közben bontakozik ki a sztori, így sokat nem lőnék le belőle, bár a végső csavar sajnos előre kitalálható. (Ezért viszont kárpótol a stáblista utáni kissé WTF jelenet.) A középpontban egy kisfiú van, aki az űrlények váratlan, emberiségét kiirtó támadása után talán az utolsó túlélő a Földön. (Aztán ezt a dolgot meg fogják később csavarni a kibontakozó sztoriban.)

A játékot egy egyszemélyes fejlesztő"csapat" készítette 4 éven át, remek munkáét végzett,d e éppen ezért sajnos van némi hiányosság a játékmenetben és akadnak bugok is, olyan is, amikor csak a korábbi állás visszatöltése segített. A mentési rendszer is kissé régimódi a sátorállítós megoldással.

A logikai részek nem nehezek, az akció a bossoknál és az utolsó helyszínen durvul be, de nem megy át frusztálóba, a játék statja szerint 90 halállal és persze ezenkívül jópár visszatöltéssel abszolváltam a kb. 5 óra nettó játékidejű kampányt. Érdekesség még, hogy egyfajta open worldön vagyunk, így bármikor visszamehetünk korábbi helyszínekre gyűjtögetni, van egyfajta túlélő jelleg is benne (pl. horgásznunk kell élelemért) és egyfajta RPG jelleg is az inventory és a nagyon egyszerű fejlődési rendszer révén. De pont ebben akad néhány bug is, pl. egyszer olyan helyszínre is eljutottam, ahol nem volt semmi és nem értettem, hogyan tovább, majd a játék későbbi szakaszában aktiválták a bosst ezen a helyszínen. Ez azért nem volt egyértelmű és jobb lett volna, ha addig lezárják az utat.

Akinek anno nagy kedvence volt a Heart of Darkness, annak kötelező darab! Most csak 10 euró a Steam-en.

"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"

Persze, hogy nincs értelme. De mivel szétbarmolták már teljesen, így rohadtul nem is tud érdekelni. Viszont amit lentebb írtam, abban továbbra is reménykedem, hogy egyszer elkészülhet.

RDR2, Végigtoltam, csodás. Fantaszrikus. Shadow of Tomb Raider-rel folytattam, az is mesés

Egy szót se szóltam happy endről (még említettem is, hogy hiányolom a hangulatát az egésznek). Csak azt mondtam, hogy arra épített a sorozat, hogy majd Desmond legyen a "fő-főszereplő", szóval kijárt volna neki egy teljes játék, ami egyben az utolsó AC.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Nekem semmi bajom nem volt a befejezéssel. Én már a Brotherhood végén sejtettem, hogy nem lesz egy vidám happy end a Desmond-szál. Csak azóta nem tudnak mit kezdeni a játékkal. A Black Flag jelenkori szála valamennyire rémlik (két végigjátszás után), de azóta teljes homály. A Layla szálból is annyi maradt meg bennem az Origins után, hogy volt egy hülye harcolós rész a jelenben.
És hogy ne csak off legyen:

Mad Max: Egyszer már nekikezdtem a virágbolti verziónak, de egy áramszünet elvitte a cirka 90%-os mentésemet én meg kisebb agybajt kaptam és inkább hagytam a francba... De azért beszereztem eredetiben is, mert nem volt rossz játék és most az év végi rendes szabim alatt (három hét ) neki is estem megint. 36 óra, minden 100% és összességében nem volt rossz. A harc néha kicsit idegesítő (ha elkezd egy kombót akkor nincs hárítás) és ha az ember a 100%-ra hajt akkor a keresgéléshez néha nem árt a segítség, de komolyabb baj nincs vele. Lehet pont időben lett vége, de egy pillanatig sem éreztem azt még a vackok keresgélése közben sem, hogy unom. Az egyetlen bajom, hogy Max valami hihetetlen idegesítő tapló a játékban. A végén kedvem lett volna tarkón lőni. Attól függetlenül jár egy 8,5/10

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Jelen nélkül semmi értelme, az lenne az AC igazi története, csak hát sikerült az egészet elcseszni a harmadik rész után. Más befejezés, és egy Desmond lezáró rész kellett volna, és ennyi (és a sorozat is elég látványosan épített ebbe az irányba).

Csak hát nyilván nem lehet akkor lezárni egy sorozatot, amikor még túl sok pénzt hoz.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

"És akkor most el kéne fogadni, hogy Layla hirtelen az új Desmond..."

Én semmit nem akarok elfogadni ebből! Feudális japános AC-t akarok levágható testrészekkel és jelenkori szál nélkül!!!

Őszintén szólva már magában a sztoriban is zavaró lett ez a tipikus "RPG séma", hogy soha semmi nem mehet simán.

Persze, valamiből kell küldetést építeni, de nem lehetne csak egyszer, hogy a jelentéktelen npc, akit a küldetés során megkeresünk, utána feltétel nélkül segít...? Nem, mentsük meg, aztán menjünk el a szaros gatyájáért egy másik erődbe.

Túl sok lett ez az Odyssey. Amíg az embert leköti és viszi előre maga a gameplay, addig remek kikapcsolódás, én tényleg napokig fel se akartam állni előle. De jóval a sztori vége előtt kifújt ez a lendület, és tegyük hozzá, hogy aztán nem is kárpótol a történet semmivel. Sablon családi szál, semmilyen jelen szál.

Arról meg aztán ne is beszéljünk, hogy ez a Layla meg a kis csapata mekkora cringefest, a sötét-depresszív Desmond sztorivonal után (elég csak meghallgatni, hogy milyen érzést áraszt a Desmond Miles névre keresztelt ACB track, ugye) még elképesztőbb a visszaesés. És akkor most el kéne fogadni, hogy Layla hirtelen az új Desmond, és valamiért (?) nagyon fontos ember...

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Egynek jó volt, de nálam lényegében csak RDR2-ig kihúzásra volt jó. Az utolsó artifact meg sem lett, mert nem voltam elég magas szintű hozzá. Az még várat magára....

Egyrészt egysíkúak, másrészt meg ott is érezhető egyfajta időhúzás. Pl. a végtelenített random küldetéseket viszonylag hamar elhagytam, mert nagyon kevés XP-t adtak, és totál feleslegesek a többi tartalomhoz képest. A normál mellékküldetésekkel meg az volt a bajom a végén, hogy a legtöbbjük több egybefüggő küldetésből áll, ami jó, ha még fejlődésben vagy, de kimaxolva kicsit idegesítő. Főleg úgy, hogy nem túlságosan érdekesek sztori szempontjából.

-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-

Olyan szinten meglehet unni az egysíkú mellékküldetéseket, hogy az valami elképesztő!!!! 40-50 óra után meg is untam és végigvittem a fő szálat. Kinn az első DLC is, de nagyon nincs hangulatom elindítani. Majd talán egyszer.

Nem hiszem már, hogy bármit is ki fogok játszani idén, úgyhogy akkor letudom ezt...

Assassin's Creed: Odyssey
Visszaolvasva az Origins-ről írt véleményem, azt tapasztalom, hogy ezzel is hasonlók az érzéseim. Fókusz a harcon és open-world mászkáláson van, meg még beledobták a hajózást is, ami végülis teljesen érthető a helyszínt figyelembe véve. Az egész egy ókori görög reskin, ami probléma lenne, ha nem pakolták volna tele tartalommal a játékot, illetve ha nem sikerült volna egy újszerű sztorit elmesélnie. A történet a játék egyik erősebb eleme, habár nem egy kifejezetten jó sztori, a témája és a döntéseink viszont belevisznek annyi újdonságot, amitől érdemes volt végigvinni. És, ha minimális szinten, a jelenkori szál is haladt előre vmelyest (még ha korábbi lore-t is gyaláz az egész). Még jó, hogy a sztori érdekesre sikerült, mert a játékmenet a végére kezdett legyűrni. Tele van pakolva a játék "tartalommal", ami alatt a szokásos Ubisoft játékmenetet kell érteni, csak még az Origins-nél is durvább mennyiségben van. XP-t viszonylag rendben adagolja, valszeg a normál questekből is közel kerülhetünk az 50-es szinthatárhoz. Viszont ez azt jelenti, hogy rengeteg időt bele kell ölni a játékba. Az Origins se volt egy rövid játék, de nem úgy emlékszem, hogy 80 órát beleöltem volna, mint mondjuk ebbe. És mindezt úgy, hogy úgy 30-35 órától mondhatni célirányosan játszottam, hogy csak XP optimális küldetéseket csináltam, vagy erődöket irtottam ki, közben zsoldosokat gyilkolásztam (mert hát hozzájuk is van kötve játékelem), és persze folytattam a fő cselekményszálat. Egy idő után pedig már nem igazán hozott izgalmakat a dolog. Az utolsó 10-15 óra 50-es szinten lényegében arról szólt, hogy kb. végigrohantam a még meg nem látogatott területeken, és a maradék küldetéseket megcsináltam. Szal unalmassá válik. Viszont az ókori görög téma bejön, a sztori is érdekes volt, a karakterek is tetszettek, úgyhogy ezek többé-kevésbé javítják a játékélményt. Rendben volt, na.

-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-

Előző hónapban ezek voltak:

Call of Cthulhu
Bár pozitívnak lehet felfogni, hogy kétszer is végigjátszottam, ám ez egyrészt azért volt, hogy megtudjam mennyire változik a játékélmény, ha a más képességekre fektetünk be a játék során, másrészt mert csak befejezést sikerült elérnem az első végigjátszásommal. Sajnos a második végigjátszás alatt a félelmeim beigazolódtak a játékról. Alapvetően az egész téma, sztori és a játékmechanika nem rossz, csak átveri a játékost. Egyrészt ez is egyfajta pozitívum, mert egyfajta csavart visz bele a "XY emlékezni fog erre"/"Ez kihatással van a végzetedre" játékmenetbe, de ugyanakkor kb. teljesen felesleges a játék szerepjátékos része. Van atmoszféra, a főszereplő hangja jól illeszkedik (a Vampyr hősének is Ő adta a hangját), és a cselekmény is érdekes. Sajnos azonban a technikai problémák, a játékmenet csapongásai és a karakterek sablonossága miatt nem lehet igazán jó játéknak tekinteni. Élveztem amíg tudtam, de a Cyanide képtelen volt kitörni a középszerűségből.

Guacamelee! 2
Lehet-e pozitívan értékelni egy olyan játékot, ami többé-kevésbé ugyanazt a játékélményt biztosítja ugyanazzal a látványvilággal? Az előző rész egész jó volt, ami a mexikói kultúrát ötvözte a lucha pankrációval és humorral, és ez a folytatásra is igaz. Talán még túlzásokba is esik. Ebben ugyanis a főhősünkkel a Mexiverzumot kell megmentenünk a Legsötétebb Idővonalon, ami eleve egy nevetséges alaphelyzet, de a játék folyamán akár ellátogathatunk a Mém Idővonalra is. Szal semennyire sem veszi magát komolyan. Nem rossz dolog ez, csak akkor én se fogok benne jobban elmerülni. Maga a játékmenet még mindig szuper, mondjuk mindenképp vmi gamepaddal érdemes játszani, hogy kicsit megkönnyítse az irányítást, de így is lesznek nehezebb részei. Az első rész sztem élvezetesebb volt, de összességben a folytatás is egy élvezetes Metroidvania lett.

Unavowed
A Wadjet Eye Games már egy jó ideje kalandjátékokkal keresi a kenyerét, és bár volt több teljesen okés próbálkozásuk, maradandót nem igazán sikerült alkotniuk. Aztán felfigyeltem, hogy legújabb játékuknak milyen pozitív visszhangja lett a sajtóban, úgyhogy mindenképp ki kellett próbálnom. Nos, a Wadjet Eye vmi elképesztőt hozott össze. Nem elég, hogy egy érdekes alapkoncepciójú kalandjátékot hoztak össze érdekes karakterekkel, az egész úgy lett felépítve, hogy a játékos nehéz döntéseket hozhasson, ami hatással lesz a karaktereinkre a végéhez vezető úton. Sokat nem akarok írni a játékról, mert őszintén nem spoilereznék el semmit erről. Ugyanis ez az utóbbi évek egyik legjobb kalandjátéka. Jól elszórakoztam vele, és reménykedek, hogy lesz majd folytatása is.

-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-

Red Dead Redemption 2:

Kérem szépen, ez bizony abszolút GOTY!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Méghozzá minden tekintetben!!!!!!!!! Egy kisebb csodát sikerült összehoznia a Rockstar Games-nek. Hatalmas pacsi nekik!
Azt előre le kell szögeznem, hogy abszolút a vadnyugat és a western szerelmese vagyok. Teljesen elvarázsol a magával ragad a brutalitása, a letisztult egyszerűsége és a természet érintetlensége! Aki nem érez hasonlóképpen, annak nem feltétlenül fog olyan élményt nyújtani, mint amit remél az olvasottak alapján.
Sikerült egy olyan virtuális világot megalkotni, mely él és lélegzik! Első alkalommal éreztem azt, hogy végre nem ácsorgó, bámuló NPC-k vannak beszórva a játéktérbe, akik céltalanul mászkálnak vagy rendre elakadnak a tereptárgyakban. Mindenki végzi a napi kis rutinját, beszélgetésbe elegyedik velünk és egymással. Vásárolnak, állatot nyúznak, rágyújtanak egy cigarettára, kirabolják a másikat, kocsmai verekedést generálnak.....egyszerűen elképesztő az egész! A nagyvárostól kezdve a legapróbb elhagyott kis kunyhóig minden olyan szinten részletesen kidolgozott, hogy az ember esze megáll!!! Volt hogy majd 20 percig néztem át egy kis viskót, mert minden kis zug átkutatható. Az animációk brutálisak! A legfinomabb kis kézmozdulatokig mindenre ügyeltek minden egyes szituációban. Tényleg rengetegszer csak ámultam a látványon, nagyon derekasan kitettek magukért!
És akkor az érdemi része, a történet és a játékmenet!!! Minden egyes pillanata arany, hatalmas élmény!!! Amilyen szinten meg lett írva a forgatókönyv és a karakterek! És mindez körülbelül 80-90 óra játékidőre tervezve. Folyamatos fordulatok, elképesztő jellemfejlődések és pálfordulások! Ráadásul a legelhanyagolhatóbb kis mellékküldetések és véletlenszerű történések is olyan szinten vannak összerakva és annyira élvezetesek, hogy a legtöbb AAA játékban simán elmennének főküldetésnek is! A karakterek megnyilvánulásai szintén hihetetlenül jól lettek megalkotva! Annyira emberi és érzelmekkel teli. Amilyen gúnnyal és megvetéssel mondja Dutch Saint Denis-be érkezve, hogy "jól nézzétek meg, ez itt a jövő....". Vagy mikor a könyvét népszerűsítő karakter felhívja a figyelmet arra, hogy a vesztébe rohan az emberiség, ha továbbra is ilyen ütemben zsákmányolja ki a bolygót...
Igazából ömlenghetnék még róla hosszú órákon át, de tovább inkább nem is fecsérelném a szavakat. Ezt bizony saját szemmel kell látni és átélni!
Ha megkérdezi valaki, hogy mi értelme 90 órát eltölteni egy videójátékkal, az úgysem fogja soha megérteni a miértjét. De annyit elárulhatok, hogy könnyekkel a szememben és fülég érő mosollyal az arcomon néztem végig az "end credits" alatt bevágott képsorokat és még a hátam is libabőrös lett közben. Na pontosan ezért!!!

Bár az utóbbi pár hét gépproblémákkal telt, azért sikerült pár dologgal játszani az utóbbi pár hónapban...

Strider (2014)
Anno nagyon régen figyeltem fel erre a játékra pár videónak köszönhetően. Jól sikerült felhypeolni a játékot, mert amúgy "csak" egy "mezei" árkád hack-and-slash metroidvánia, ami sokadjára meséli újból az egyszerű sztoriját: te vagy Strider Hiryu, és le kell győznöd Grandmaster Meio-t. A sztori kevés nyomot hagy, de igazán a játékmenet viszi a játékot, aminek érdekessége a kaszabolásban rejlik. Természetesen az ilyen játékoknál a mozgásnak is nagy szerepe van, ennek köszönhetően pedig nagy és trükkösen bejárható pályákat kapunk, amikhez megannyi képességet kell felhasználni. Nem túl hosszú az egész, de van hozzá kihívás és verseny mód is, hogy egy kicsit meghosszabbítsa az élményt. Egy teljesen OK kikapcsolódás volt.

Mortal Kombat XL
Mondjuk ezt nem igazán lehet "végigjátszani" főleg az online és a folyamatosan változó kihívásai miatt, de eleget láttam belőle, hogy értékeljem. Bizonyos szempontból javult az előző részhez képest, de ugyanakkor nem mondhatom, hogy jobban élveztem volna, mint azt. A pályák interaktív elemei érdekesek és hasznosak, de igazán nagy élvezetet a Brutality-k visszatérése jelentette, ugyanis néhányuk még a kivégzéseknél is jobbra sikerültek. A lényeg az, hogy végig szórakoztatónak találtam a játékot, bárkivel is játszottam bármelyik játékmódban, de több kisebb-nagyobb szálkát találtam benne, ami kicsit lejjebb húzza az élményt. Nagyobb szálka a mind a fősztori, mind a karakter sztorik minősége, amik sajnos elmaradnak az előző résztől. Bár történnek fordulatok, illetve jól felépítenek bizonyos karaktereket (pl. D'Vorah), de korántsem okoz olyan élményt, mint az előző. Kisebb szálka a kivégzések minősége, amiknek a többsége ahelyett, hogy egy egyszerű, de hatásos jelenetet mutatna be, inkább egybegyúr 2-3 különböző dolgot, amik számomra nem hozták el várt hatást. Persze nem minden kivégzés lehet jó, de itt a szereplőgárda többségével ez a gond. Ha már szereplőgárda, újabb kisebb szálka a (gondolom) Warner által beletuszkolt filmes gonoszok szerepeltetése, akik túlságosan is kilógnak (talán Jason-t kivéve). És bár a grafika szép, sajnos az animáció még mindig nem az igazi, vagy legalábbis számomra nem imponál ez a stílus, de ez egy általános probléma a Netherrealm játékaival. De még egyszer, jól elvoltam ezzel, remélem a következő nemsokára érkezik.

Marvel's Guardians of the Galaxy: The Telltale Series
Szóval...idén szép lassan ledolgoztam azokat a Telltale-es elmaradásokat, amik engem érdekeltek, és ez volt terítéken, amikor egyrészt a gépemben találtam problémát, másrészt pedig Telltale befuccsolt. Szinte alig kell bármit is mondanom erről, mert hasonló problémák gyötrik, mint az utolsó alkotásaik nagy részét: nem képes megfogni a játékost a szereplőivel és a történetével, és túl kiszámítható. Bár nem olyan gáz, mint a 3. Walking Dead évadjuk, de semmi olyasmi nincs benne, amitől ajánlani lehetne. A fontosabb dolog az, hogy Telltale elképesztő mód elrontott vmit. Pedig a Sam & Max óta támogattam őket. Egy kis stúdió, ami képes volt sikeresen implementálni az epizodikus modellt, és még fejlődni is tudott. Aztán a Walking Dead sikere miatt a kis cég a kelleténél nagyobbra duzzadt, de képtelen volt változni. Nagy kár értük, de nem feledem a játékaik okozta élményeket.

-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-

Sword Legacy Omen:

Az elképesztő iramú PS roham után kicsit visszaültem a gép elé kikapcsolódni. Kimondottan szórakoztató élmény volt, nekem nagyon adta! Jól eltalálták a tempót. Fejlődés szempontjából és felszerelés tekintetében is. Fokozatosan válnak elérhetővé az egyre erősebb páncélok, fegyverek és ártifektek. Nem érzi úgy az ember, hogy a játék felére már brutálisan tápos és nincs számára ellenfél. Mikor már kegyetlen erősnek éreztem magam az utolsó előtti küldetésen, akkor is beszopatott egy orrgyilkos. Átment stealth módba, majd felbukkant az íjászom mögött és egyből halálra szúrta. Lehetett elölről kezdeni. Oda kell figyelni, mert bizony 1-2 kisebb ballépést még lehet korrigálni, de ha valami komolyabbat benéz az ember vagy nem figyel oda kellőképp, akkor megy a karakter a levesbe. Még durvább lett volna a játék, ha nincs visszatöltési lehetőség. Akkor lehet kifutottam volna a világból.

És tegyük hozzá: mocskos rövid. Anno én barom, teljes áron vettem meg. De ugye tanultam ebből is.

Order 1886:

A történet, az egész setting és hangulat az szuper! A látvány az csúcs! Minden más sajnos elég gyenge. Rettenetesen zavart a sok scriptelt momentum! Szinte mindenhol várni kellett, míg adott karakter eljut addig a pontig, ahol beindul az előre megírt esemény. Nagyon kilógott a lóláb, ez nekem annyira nem jött be. Megérdemelne egy rendes játékot, mert ez nagyjából egy interaktív film volt minimális tennivalóval.

Az elsőt röhögve megöltem. Aztán még 2-vel próbálkoztam. Mindkettő 1mm HP-val élte túl az élesztőköves műsorom után. Mondtam is, hogy "na elmentek ti a pi**ába!!!" A védekezés nem ér semmit, átütik a pajzsot. Elbukfencezgetni meg nem megy, mert valamelyik AOE támadásuk tuti betalál....

Valkűröket hagytam a picsába, párszor nekimentem az egyiknek és kezdett érlelődni bennem a Bloodborne feeling. Szépen életben hagytam Őket, mert megérdemlik Bátran elfutottam...

God of War:

Egy elképesztően csodálatos történet valami brutálisan komoly köntösben tálalva!!! Én sokszor az államat keresgéltem, nem találkoztam még csak hasonlóval sem soha az életben! Amit sajnálok, hogy megcsömörlöttem mire elértem a 7-es szintet, hihetetlenül felba**ott már a második valkűr is és akkor határoztam el, hogy én befejezem a story-t, nem szórakozok a további farmolással, mert idegileg kicsit ki voltam. Az már nem okozott színtiszta örömöt, csak frusztrációt. Meg a rengeteg különleges mati, ami kellett volna a cuccok további fejlesztéséhez. És ha így érzem, akkor már nincs értelme tovább erőltetni. Kicsit sajnálom így a végét, mert ez nekem kicsit levon az egészből, de talán egyszer NG+ keretében folytatom a kalandot.

Keményen tolod

És akkor a mostani HZD végigjátszással összesen 9 játék 4 hét alatt. Én se vagyok normális! Nem tudom mikor játszottam utoljára ennyit, de totálisan megérte ez a masina! Már csak az exkluzívok miatt is! Bár most a legjobban várt RDR2 nem az lesz, de akkor is nagyon bízom benne, hogy valami elképesztő kalandban lesz részem!

"....ha tényleg beruházom én is PS4-be." Nem kell oda a "ha". Be fogsz. Hamarabb, mint hinnéd! Legjobb döntés volt. Nem tudom mikor szórakoztam ilyen jól utoljára game-elésel. Arról meg ne is beszéljünk, hogy ilyen "aztaaaaa!!!" meg "Wow!!!" felkiáltások nem igen hangzottak el a számból PC előtt úgy 15-20 éve. Itt meg szinte minden eddigi játéknál. Kivéve Battlefront II. Azt csak végig akartam vinni.

Hát még ha szabin lennék két napig, akkor sem hiszem, hogy rá tudnám szánni a két teljes napot. Másfelől mindkét említett GTA-val én heteket játszottam, mindenféle szir-szar mellékküldetéssel, vagy csak mászkálással, úgyhogy ez így nem játszik.
Viszont alapvetően maga az egész cucc tetszik (mármint a PS Now). Meg így legalább szokom a kontrollert, mert mostanában én is egyre inkább agyalok PS beszerzésén. PC-n meg egyedül a FIFA játékok azok, amiket nem bill+egér kombóval játszom. Kell a gyakorlás, ha tényleg beruházom én is PS4-be. Arról nem beszélve, hogy azért monitoron a teljes képernyőn nagyon messze van az igazán kellemestől a felbontás, úgyhogy TV-n fogom tolni ezeket wireless kontrollerrel.

Jól kell időzíteni. Én is a szabadságra tettem, de felesleges volt aggódni, mert 2 nap volt összesen. Ami kimaradt, az maximum az ilyen kérdőjeles tökéletesen érdektelen feladatok. Nem is mellékküldetés, mert ilyen pitiáner dolgok voltak, amiket megcsináltam, hogy lődd le a 3 banditát, vidd vissza az elrabolt széfet a városba. Meg egy öreg néni 40 éve várja a vőlegényét, aki lelépett az esküvő napján és találd meg az embert. Szóval én ezek nélkül is teljes értékűnek ítélem a végigjátszást. A hangulat nagyon rendben volt és arra bőven elegendő, hogy azonnal adjam le a rendelést a második részre!

Na bekamuzott címmel simán ment nekem is. Vicces PC-n Xbox 360 kontrollerrel a RDR PS verzióját tolni.
Viszont a 7 napos trialba nagyon hülyén kezdtem, mert most vasárnapig esélyem nem lesz gép elé ülni. Egyébként sem férne bele 7 napba a RDR, ha hasonló mennyiségű tartalom van benne, mint egy GTA IV vagy V-ben. Max ha szabadságon lennék, és végigjátszanám a 7 napot. Arra jó, hogy van-e annyi cucc meg az egész megy-e úgy, hogy belevágjak pár hónapba. Nem olyan vészes az a ~10 font/hó, ha ki is használom.

Nem feltétlenül engedhettem volna meg magamnak ezt a gépet. Kicsit önző húzás volt, hogy megleptem magam vele. De az az igazság, hogy én rohadtul élvezem!!!!! Második gyermekkoromat élem konkrétan az elmúlt pár hétben. Nagyon régen nem élveztem ennyire a játékot!

Beyond: Two Souls:

Szinte egy ültő helyembe végigjátszottam. Detroit demo-ban nem zavart ez az irányítás, de itt azért néha megzavarodtam. Lóbáltam a controllert, mikor nyomni kellett volna és fordítva. A történet ha nem is olyan eget rengető és sok mozzanat kiszámítható, de az elmesélésmód az szuper! Végig a tv elé szegez. Mondjuk pár szituban nem igen tudtam azonosulni a főhősünkkel érthető okokból, de frappánsan megoldottam. Mindenki hoppon maradt.

Végig kell játszani!!!!!

Köszi, megpróbálom így akkor. A RDR-t ki kell próbálni!