ÚJRATÖLTVE
teljesen vegyes érzelmekkel jöttem ki a moziból. A negatívumok domináltak a kifelejövet, hazafele, és otthon. Most, már fél nap távlatából, kicsit üres fejjel visszagondolva már könnyebben tudom értékelni a filmet.
Ezzel a trilógiával Hollywood legjobb alkotása született meg, kétségtelen. Kérdés, hogy 4 hosszú év várakozás, kemény elemzések és elvakult mátrixfanatizmus - ezt tettem én - nomeg 4 év ízlésvilág-átalakulás után ez a 138 perces epizód - egy középső darab, se eleje se vége, mondja mindenki - vajon megfelel e az elvárásoknak. Ha elkülöníthetők az objektív, és szubjektív(saját) elvárások, akkor a második rész objektív elvárások szerint - amilyennek egy folytatásnak lennie kell - olyan jó lett. Tökéletes folytatás, külön-külön mindenben elemében felülmúlta az első részt. Kérdés hogy ezek az elemek összeállnak-e egy egységes filmmé. Hát nem, s ezzel már a szubjektivitásba megyek át.
Technika: Mozgó fényképezés, kamionkerék-kamera, szuper-belassítások, mindenki tud már mindent, erre nem fordítok időt.
Kis előzmény: A Mátrix című film úgy a legjobb alkotás a szakmában, hogy különleges módon mindenki igényét kielégítette - anélkül, hogy ez a szándék a történet rovására ment volna. Ez megismételhetelen, most már bebizonyosodott. Neo, azaz a néző (könnyen beleképzeltük a helyébe magunkat) története olyan izgalmakkal, fordulatokkal szolgált, mint film azelőtt még nem. Jött látott győzött. Ez a második rész izgalmasnak aligha nevezhető. Most már az emberiség a főszereplő amivel egyáltalán nem azonosulhatunk. Neo esett-kelt az előző rész során, mindig izgultunk, hogy most mi lesz vele. Ámultunk a párbeszédek filozófiai magasságán, s tudtuk: lesz miről hónapokig beszélgetnünk ismeretlen emberekkel fórumokon. Ez a varázs nincs meg ebben a részben. Elvesztette azt a realitást, azt a szemfényvesztést, ami elhitette velünk, hogy télleg a XXII. század egy rohadt műanyagcellájában zabáltuk a biteket eddig, s most egy roncshajón tejbepapit és kiképzőprogramokat küldünk magunkba. Keserű szabadságérzés járta át minden porcikánkat, amikor ebben az anti-utopisztikus ValóVilágban felébredtünk, de együtt szerettük meg, amint magunkévá tettük új lehetőségeit (kung-fu program stb.) A mozitörténelem csúcsjelene volt s összes zsigerünket ősrobbanás előtti állapotba rántotta össze Neo halála. Újraéledésünk - amiről akkor még nem tudtuk, hogy a film kulcsjelenete - nagy megkönnyebbüléssel és misztikával töltötte meg elménket. A befejező szöveg pedig igazán méltó volt a filmtörtét legnagyobb eposzának lezárásához. Lezárt, egységes és utánozhatatlan a Mátrix. Ebből a varázsából a 2. részre semmi sem jutott. Hőseink úgy tűnik halhatatlanok. Hiába látjuk Trinity-t és Morpheust az ügynökök kezétől szívni, ha Neo is a Mátrixban röpköd, nem kell izgulnunk. És nem igzultunk.
Angolul, magyar felirattal láttam, megérteni teljesen még nem tudtam, összetett film, s ez egy közéső epizód sok nyitott kérdéssel, ezt elfogadom. Ezért a történet sok, számomra oriási csalódást okozó részével majd a 3. rész után foglalkozom, hátha megmagyarázzák a megmagyarázhatatlant (van egy-két fura dolog). ű
A negatív dolgok már az elején megmutatkoztak. A fivérek természetesen átestek a ló túloldalára: a szereplők emberekből titánokká lettek, és szupermen módján tarolnak le mindent. Trinity halála szuperbelassítva superhosszan pedig bemutatja, hogy mit jelent a túlzott effektezés.ezt példázza. Én amúgy nem értem, hogy egy-két látványos fogáson és robbanáson kívül minek kell mindent lassítani-gyorsítani össze-vissza, ennek így a célját nem látom.
A történetben, mint mondtam az emberiség, és kevésbé Neo lett a főszereplő. Zion tipikus sci-fi város, a tanács a Star Warsból lett lopva. Szerintem jellegtelen, nem emberhez méltó.
A film elején a 6 hajó találkozóján felröhögtem magamban, olyan komikusan festett a sok napszemcsibe öltöztetett 'idióta', komolyan, mintha a Men in Blackből léptek volna elő, olyan hülyén néztek ki a sötétben a 'kemény szerkóval'. Már megint: a szemüvegeknek meg van a szerepük: védenek a nap elől. Minek kell a szereplőkre szemcsit adni, ha anélkül is keményen néznek ki, ha csúnya arcot vágnak?
Az első kellemes érzés Smith hangjának meghallása volt. A boritékolt fülhallgató kellemes üzenet volt Neo számára. Ez már előreveítette az újfajta Smith-karaktert. Nagyon tetszett a fellépése, szövegei, szegényt már sajnálom, amikor szív
.
Az új ügynökökkel különben Neo könnyen elbánik, de nem értem, hogya szuperhős, meg tudja görbíteni a teret (előző rész vége), golyót megállít, Smithet szétprogramoz, miért kell verekedjen? Ezt magyarázzák meg nekem! Ez a gond. Ha az első rész végén nem repül fel, 'nem megy mennybe' Neo, akkor nem kell most ilyen superhősként ábrázolni (ami egyértelműen teher volt a készítők számára). Annyira nem állt nekem össze Mr. Anderson karaktere: mintha más ember repült és harcolt volna, megint más ember szerelmeskedett volna Trinnel, megint más hallgatta volna lenyűgözően az Orákulumot és az Építészt. Ha már itt vagyunk: hogy a fenébe kerekedett ekkora ökörséggé a story? Orákulum, mint a körforgásban a rossz útra térítő gonosz női robot, az építész meg-megújuló cselszövésének legfőbb kivitelezője? Mondjuk tetszik ez a lázadozó robotcsoportok dolog, de az nem, hogy ezek hirtelen, s csak most kerültek elő, s mindegyik jobb képességekkel bír a rendszert védő ügynököknél. Sokat találgattam korábban, hogy az Orákulum ügynök vagy ember-e. Erre senki sem számított, pedig egészen egyszerű: program. Cukrosnéni
(ez megint a készítők kreativitását bizonyítja)
Ahogy a történet ment előre, egyre inkább olyan érzés támad bennem, hogy egy sci-fi kalandfilmben ülünk. Lineáris, csak látszólag fut több szálon a történet. Ahogy a kiválóan megformált karakterek - Orákulum, új Smith, Merovingi, Persephoné, Kulcskészítő, Ikrek, Építsz - egymás után következnek, a Tomb Raider jut az eszembe, ahol ajtóról ajtóra kell haladni. Mese, torta habbal, mászkálós ügyességi játék. A nagy, végső ember-gép harc előtti órákban a 3 főszereplő egyik karaktertől a másik karakterhez megy, mint valami kincskereső-nyomozó játékban. Egészen biztosan a 'borzalmas' jelzőt használnám a változatos, de egymást egysíkúan követő helyszínekre, ha a különböző karakterek nem lennének olyan jók. A 2 vámpír, Merovingi, Perszephoné - és a nagyon meglepő kérése - mind nagyon tutik, a pálmát itt viszont az Ikrek viszik. A baj, az előbb említett kaland-jellegben van, a háború előtt a meselények feladványait fejtegeti Neo, az tuladjonképpeni isten, illetve Hen, a messianizálódott hacker. Érdekes, hogy az ajtók máshova nyílnak egy kulcsfordítással, de hogy Neo a többezeres hegyekből (eléggé Tibet fíling) hogy ér 3 perc alatt vissz amerikába, az érthetetlen. Ez olyan tipikus hollywoodi dolog, nem kell semmi megnagyarázni, csak nézd. (illetve elég sok a rendezők magyarázása: '500 km-re vagy a várostól' - ezzel le van tudva a hegy-probléma. Az már régen rossz, ha magyarázkodni kell)
Smith új élete király, első feltűnésekor megkönnyebbülést éreztem, és nem is tűnt gonosz alaknak a 138 perc során, inkább egy lázadozó programnak. Persze nem ő volt az igazi főgonosz. Kár, hogy az új ügynökök, Smith, Merovingi és harcosai nem voltak elég ijesztőek. Elég volt az első részben meglátni a helikpterbe transzformáló ügynököt, már görcsölt a hasunk. Smith halála oriási elégtétel volt. Itt sem az ügynökök, sem az egyéb gépek - pl. kulcskészítő halála - nem volt megrázó, Trinityé pedig végképp nem, éreztem, hogy elkövetik az egyik legnagyobb hibát: Trinityt felélesztik. Az a véleményem, hogy Neo azért kelhetett fel halála után az 1-ben, mert mindtegy meistenült, megvalósította önmagát - ezt a misztériumvallások szerint a halállal lehet elértni. Trinity nem tette ezt, egyetlen mentség Neo életadására messiás mivolta, de ennek ellenére nem érzem elég erős karakternek Trinity-t, hogy feléledjen. Amúgy Morpheus az álomisten, s Neo, az új messiás mellett tökéletes harmadik, igazi Szentháromság volt Trin. Mostanra ő is, mint mindenki, jellegtelen harcos és filozófussá vált. A történet kívánja megmagyarázni ezt: sürgősen cselekedni kell a háború kitörése előtt, nincs idő a karakterek részletes megjelenítésére. OK., de ezzek az igazi varázsát el is vesztette a film.
Nagyon rosszul festett Morpheus. Nem a felvett kilókra vagy a buzis bőrruhára gondolok, hanem okoskodássá alacsonyodott filozofálgatására s Zioni kiabálására. A csúcs-szopás Morpheus sors-szövege volt, amikor az áramot deaktiválni kellett (milyen hülye kaland-elem ez megint? Időzitett bomba, fényfolyosó városi árammal EGY COMPUTERGENERÁLT VILÁGBAN???) Itt azt Morpheus érezte, hogy ez a legnagyobb, legvégső küldetés, Mert 3 hajó is együtt dolgozik. Ezt szerinte a sors rendelte így. Érdekes okfejtés, tényleg őrült a srác
. Szóval a sors rendelte így, ez a szöveg nyilvánvalóan magyarázkodás abból a célból, hogy senki meg ne kérdezze, ha sok száz hajó van, miért nem találkoztunk egyetlen másikkal sem az első részben? Mert a sors rendelte így
. Mondjuk a 3. hajó 'érdekes' katasztrófája megint kárpótolt, a párhuzamos idővágásban (M a székből beszél, miközben mindenki már a küldetést csinálja) nagyon ütött a véletlen halál. A leszakadó folyosóról és a hajó katasztrófájáról hogy a fenébe ne a borzalmas Végső állomás 2 és az azt megelőző Final flight... jutott volna eszembe? Télleg kellemes és váratlan fordulat volt. Viszont az a balfék operátor! Ugye Chongot kib*szták a produkcióból, tehát ismét magyarázkodni kell: Tank ezek szerint meghalt a két rész közt eltelt hónapok során. Nos ez egy idióta amerikában tipikus néger poéngyáros a hollywoodi tinifilmekből, s semmiképpen nem a Rómeó+Júlia Mercutiója (ha értitek mire gondolok).
Zion nem tetszett, ennek szubjektív oka van. Az a jó egy filmben, ha nem magyaráz meg sok mindent, használnuk kell a fantáziánkat, illúziónkat. Az én Zionom színesebb, emberibb volt, tele olyan apróságokkal, amiket a gépektől rejtőző ember is el tud készíteni. Ehelyett a tipikus fém-világot és a barlangrendszert kaptam illúzióromboló megapartival.
Egyébként itt jegyezném meg, hogy a motoros jelenetről ""valahogy""
a GTA: Vice City jutott az eszembe
Körülbelül az Építészen állott/áll-bukott/bukik az egész trilógia. Karakteréről nehéz beszélni, mert biztos lesz még szerepe. Egyébként nekem a Forrás és az Építész tetszett a legjobban. Ez volt a csúcs, viszont a szövege volt számomra a film legrosszabb, rémálomba illő jelenete. Ugyanis féltem, hogy az lesz, ami lett, és az lett, amitől féltem
. Szóval az építész Neonak természetesen emberi külsővel jelenik meg - jobban meglepődtem rajta, mint az Orákulumon. Személye és szobája a 2 ajtóval és a sok monitorral korunk picit szürrealista Isten- és mennyországképe. Nagyon szimpatikus az Isten ööö akarom mondani az Építész, és a sok monitor igazán eredeti trónszobája korunk égi urának. Kb. a XIX. századig a kor embere mindig a saját idejének művészetével, saját korának képmására alkotta meg a természetfeletti helyeket, s így az Isten tróntermét. Jézus a középkorban egyszerűen díszített fatrónon ül Bibliát szorongatva, az Isten a barokkban a legtúltelítettebb márványcsarnok közepén 'trónol' kezében a jogarral, míg a XXI. század elejei Mátrixban egy monitorszobában ücsörög, és egy programozó gépnek van álcázva, öltönyös emberi külsővel. Hát ez ne illene bele az emberi művészet fejlődésébe? Dehogynem! Talán a trilógia legeredetibb, legjobb helyszíne és karaktere ez. Amit mond, az viszont nem. Szövegével és a sok, régen elbukott Neók finom, háttérben való ábrázolásával (bizonyíték, hogy mindenki az Építész hatalma alatt van, és valóban csak láncszem a láncban) teljesen jelentéktelenné válik a Mátrix 1, Zion, az 'aktuális' emberiség, mindenki. Még nem tudom, hogy ezzel a körforgás-dologgal a rendezők a hindu világszületésre-pusztulásra (Vishnu-Síva-Brahma) gondoltak, vagy a történelmet tekintik körforgásszerűnek, ahol jelen esetben minden új kor egy új, tökéletesebb mátrix. (ez Herakleitoszi gondolat) Mindenesetre jól fejbevágott Engem az építész, ahogy az Éj monológjához hasonlóan egy kozmikus világ kis pontjává, porszemévé tett minket, Neot, Zion, és a most aktuális emberiséget. Nagy gondban lennének a fivérek, ha megkérdeznénk: a történelemben hol húznák meg a mátrixok közötti határokat. Mert ha Európai korszakolás szerint, akkor a keleti népek fejlődését mindig jól keresztülvágnák. És a probléma - ami még elő is kerülhet a filmben - a Mátrix a Mátrixban: ha a gépek lemodellezték az emberiség fejlődését az első Mátrix készítésekor - és ez, sorrendben a 6. Mátrix, amiben élünk, egy lépcsőfokkal van a gépek lázadása előtt, - akkor pár évtized múlva a Mátrixban az emberek által annyira tökéletesre fejlesztett, már gondolkodó gépek fellázadnak gazdáik ellen! Az emberiség el kell hogy jusson - a fivérek szerint - addig a pontig, amíg a gépek még elviselik az emberek fölényét, majd fellázadnak ellene. Ez a pont az emberi világot utánzó Mátrixban is el kell következzen, s aztán már a gépek lázadnak a gépek ellen? Nos ez - picit másképp - már megtörtént a filmben. A 2 vámpír pl. a régi Mátrixokból maradt ránk, Smith, az Orákulum védelmezője, az Ikrek, de maga Merovingi, Persephoné és harcosaik is már fellázadt programok a Programban, a Mátrixon belül. De mégis: ha a (7.) Mátrixban az ember által létrehozott gépek is eljunak a lázadásig, akkor ott ki ki ellen fog harcolni?
A zene és a kép abszolút összefügg, tökéletes. A Hangulat nem rossz, de nem volt az elsőhöz fogható. A történetnek se eleje, se vége - mivel ez egy középső rész. Az sajnos megállapítható, hogy a fivéret kettős megfeleltetésre kényszerítették: egyszerre akartak Hollywoodi, amerikai, világkasszasikert, s ezért Hollywoodizálták világukat és forgatókönyvüket, s egyszerre akartak a művészfilmes világnak is maradandót alkotni. Ez utóbbi nem sikerült. Én emiatt ültem be, emiatt vártam 4 évet izgulva, ettől tartottam a legjobban, és ez lett belőle. Világvallások, new age, korunk gondolatai: e köré épült egy film 1999-ben, ennek volt a körítése a sci-fi story, a látványos jelenetek, a robbanások, az izgalmak, minden. Ez volt a Mátrix. Most pont fordítva van, és ez szívás. Egy igazán ütős folytatást akartak a készítők csinálni, s mivel ma egy film akkor üt (széles körben) ha látványos, izgalmas, úgyhogy kockáztattak a fivérek: az akció, és a kalandfilmszerű cselekménybe akarták beleépíteni a filozófikus jellegű gondolatokat, és ezt most objektíven jelentem ki: nem sikerült, ezért számomra csalódás a Reloaded. Mert én egy nagy, elvakult Mátrix-fan vagyok, mert megfogott a Mátrix1 gondolkodásmódja, ezért nagy elvárásaim voltak - azt hiszem nem alaptalanul. Ezekek nem felelt meg a film. A kritikák alapján benne vagyok abban a 10%-ban, akinek összességében sem tetszett a film.
Most egy rövidebb kritika az akciófilm, sci-fi, kicsit gondolkodós-film kedvelőinek: ha nektek bejött a Mátrix 1, akkor a 2 az év filmje, méltó folytatás.
"A bölcselet csupán költészete azoknak, mikről még nincsen fogalmunk" M.I.