Fórum » Beszélgetés a játékokról
Mit játszottál végig legutóbb? Értékeld!
Sosem voltam ezeknek az NG+ módoknak a nagy híve. Az is csoda, hogy az utóbbi években rákaptam az újrajátszásokra(Witcher 3, HZD, Divinity: Original Sin 2, RDR2), pedig előtte sosem tettem ilyet. Öregkoromra teljesen megzavarodtam.
Látod, és még ezt sem tudta megugrani
Ha nem Dragon Age néven jön ki akkor lehet tetszett volna, de nekem az első résszel összehasonlítva minden téren visszalépés volt.
Szerk.: Egyébként mi nem tetszik azok közül, amibe órákat öltem mostanság?
Ha nem Dragon Age néven jön ki akkor lehet tetszett volna, de nekem az első résszel összehasonlítva minden téren visszalépés volt.
Szerk.: Egyébként mi nem tetszik azok közül, amibe órákat öltem mostanság?
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
Meg a #759
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
#757-es bejegyzés a játék saját témájában mindent elárul. 
Jól meghoztátok a kedvet, köszi.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
Pedig te nem szoktad magasra tenni a lécet, hogy mibe ölsz N+1 órát!
Man literally too angry to die
Teljesen jogos, amiket írtok. Én nem éltem meg ilyen tragikusan, nem volt szenvedős végigjátszani. De tény, hogy elmarad a megszokott ME szinttől. Újra mondjuk nem venném elő, a trilógiát pedig ugye azonnal előrendeltem, mikor bejelentették a Legendary Editiont.
Nyilván szóvá kell tenni a technikai oldalát, ezt sem tagadom.
Viszont én jóval lelombozóbbnak éltem meg, hogy elvileg új kezdet, új galaxis, erre ugyanazok a régi fajok alkotják a népesség túlnyomó hányadát, ráadásul mi egyből úgy csöppenünk bele, hogy szinte domináns szerepük van több bolygón.
Az open world DAI szindrómája: szép, de túl nagy és üres. Messze Havarl volt a kedvenc bolygóm, nagyban a "tömöttebb", lekorlátozottabb mivolta miatt. (De lore, megjelenés, és elrejtett gameplay cuccok szempontból is szerettem amúgy.) A Nomad is elég haszontalan, ekkora távokra túlzottan lekorlátozott és lassú - a boost sokkal tovább kéne kitartson, plusz az a "kapaszokodó mód" egy szar, a legkisebb lejtőn is szükségesnek érzi a játék, és irgalmatlanul lelassít.
A sztori (és "Fúdegonosz Guy #3532" antagonista) nagyon sablon, és nem tudott egy nagy revealt sem húzni, ami miatt izgalmasabbá válhatott volna.
Viszont én jóval lelombozóbbnak éltem meg, hogy elvileg új kezdet, új galaxis, erre ugyanazok a régi fajok alkotják a népesség túlnyomó hányadát, ráadásul mi egyből úgy csöppenünk bele, hogy szinte domináns szerepük van több bolygón.
Az open world DAI szindrómája: szép, de túl nagy és üres. Messze Havarl volt a kedvenc bolygóm, nagyban a "tömöttebb", lekorlátozottabb mivolta miatt. (De lore, megjelenés, és elrejtett gameplay cuccok szempontból is szerettem amúgy.) A Nomad is elég haszontalan, ekkora távokra túlzottan lekorlátozott és lassú - a boost sokkal tovább kéne kitartson, plusz az a "kapaszokodó mód" egy szar, a legkisebb lejtőn is szükségesnek érzi a játék, és irgalmatlanul lelassít.
A sztori (és "Fúdegonosz Guy #3532" antagonista) nagyon sablon, és nem tudott egy nagy revealt sem húzni, ami miatt izgalmasabbá válhatott volna.
I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status
Meg, hogy egységes sztori mint olyan nem volt, az új ellenfél totál semmilyenre sikerült, a bejárható bolygók lószart nem értek, mert kb. egyiken se lehetett semmi érdemlegeset csinálni, valamint nem volt se emlékezetes küldetés se szerethető karakter benne. De ezeket leszámítva ja, teljesen jó volt az Andromeda. Egyedül a gameplay és harcrendszer ért valamit, semmi más. Egyszer végig lehet vinni de...egy Mass Effect-nek ennél azért sztem többnek kellene lennie. Attól pedig, hogy semmi más hasonló sci-fi játék nem jött ki még nem jelenti azt, hogy az Andromeda jó játék. Persze embere válogatja, de számomra nem csak picit volt gyengébb eresztés a trilógiánál, hanem nagyon.
Egyedül a gameplay és harcrendszer ért valamit, semmi más. Egyszer végig lehet vinni de...egy Mass Effect-nek ennél azért sztem többnek kellene lennie. Attól pedig, hogy semmi más hasonló sci-fi játék nem jött ki még nem jelenti azt, hogy az Andromeda jó játék. Persze embere válogatja, de számomra nem csak picit volt gyengébb eresztés a trilógiánál, hanem nagyon.Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!
Mi miatt kellett volna?
Hát ez a baj, igen, hogy nem amiatt volt hangos az elégedetlenség, ami miatt kellett volna.
I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status
Teljesen jó az Andromeda. Nem ME1-3 szint, de mivel rohadtul semmi más hasonló sci-fi játék nem érkezett, így remek kikapcsolódás volt még úgy is, hogy picit gyengébb eresztés. 78%-on áll Steam-en, az még most sem tűnik rossz végeredménynek. Inkább a sírás volt sok pár grafikai glitch miatt meg azért, mert nem ME4 lett.
Nekem az pont hatalmas csalódás volt, vagy háromszor nekikezdtem, egyszer sikerült az ostrom végéig eljutnom, de addigra annyira elegem volt az egész harcrendszerből, hogy ott félre is tettem. Pedig az Origins nekem nagy kedvenc volt, szinte minden class-faj kombót kipróbáltam benne.
A DAI meg ki is maradt, részben pont emiatt. De majd ha lesz kőbe vésett megjelenés a négyhez akkor nekiveselkedek a teljes sorozatnak
A DAI meg ki is maradt, részben pont emiatt. De majd ha lesz kőbe vésett megjelenés a négyhez akkor nekiveselkedek a teljes sorozatnak
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
Az a 82 az 90. Nem változtat érdemben semmit, de jó megjegyezni, hogy lassan updatel a ps ilyen szempontból, a tegnapi 8 órát mára adta hozzá. Nvm.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
Az Origins nagyon tetszett. Az alapötlete, a világ, Morrigan 
(látod az ő hangja, Claudia Black számomra a GOAT női videogame szinkron tekintetében), Orzammar, minden. Annak is nekikezdtem párszor, de a Loghainhez való eljutás után abbahagytam mindig. Aztán kezdtem egy városi elf rugót, és lenyomtam szerintem pár nap alatt. Nagyon elkapott az egész akkor.
Nem tudom, most az Andromedat feltettem, azzal szemezek épp, de emlékszem anno szidták, kicsit félek.
(látod az ő hangja, Claudia Black számomra a GOAT női videogame szinkron tekintetében), Orzammar, minden. Annak is nekikezdtem párszor, de a Loghainhez való eljutás után abbahagytam mindig. Aztán kezdtem egy városi elf rugót, és lenyomtam szerintem pár nap alatt. Nagyon elkapott az egész akkor.
Nem tudom, most az Andromedat feltettem, azzal szemezek épp, de emlékszem anno szidták, kicsit félek.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
DA2-t told ki szerintem!
Pont az tetszett benne, hogy visszavettek a nagyságrendből és egy zsivány banda története, meg egy nagyváros sorsa a tét. Karakterek nagyon jók, lehet szeretni és utálni őket. Sarcastic Hawke, Isabella és Varric trió mindent visz.
Combat és a pályák... igen, azok nem az erősségei a játéknak, de mage-el jó móka azért és nem olyan vészes azért mint amennyire hápogás ment rajta. Pláne, hogy nem az a fókusz.
Oh és FemHawke hangja az a Jo Wyatt aki W3-ban Ciri volt!
Pont az tetszett benne, hogy visszavettek a nagyságrendből és egy zsivány banda története, meg egy nagyváros sorsa a tét. Karakterek nagyon jók, lehet szeretni és utálni őket. Sarcastic Hawke, Isabella és Varric trió mindent visz.
Combat és a pályák... igen, azok nem az erősségei a játéknak, de mage-el jó móka azért és nem olyan vészes azért mint amennyire hápogás ment rajta. Pláne, hogy nem az a fókusz.
Oh és FemHawke hangja az a Jo Wyatt aki W3-ban Ciri volt!
Man literally too angry to die
A DA-hoz nem tudok hozzászólni, csak a DA: Originst ismerem, ezért is írtam így. Az Inquisitiont 3x elkezdtem, de képtelen voltam kivinni, túl monoton. Majd még lesz egy próba persze.
Nekem Sovereign, pláne az a jelenet nagyon bejött. A legemlékezetesebb rész kábé az 1-ből, alig vártam, hogy jöjjön, pedig 8 éve nem láttam. Nekem nagyon adta, hogy az 1 nem is akart teljes game lenni, Igen, nekem ez egy libabőrös beszélgetés, de értem amiket mondasz. Számomra ez olyasmi, mint mikor kiderül, hogy Vader csak cheerleader, és ott van mögötte valami sokkal nagyobb, sokkal fenyegetőbb árnyék. Mikor megértjük, hogy Saren csak egy báb. Mindegy, érted úgyis.
Ending: SPOILER
Nekem Sovereign, pláne az a jelenet nagyon bejött. A legemlékezetesebb rész kábé az 1-ből, alig vártam, hogy jöjjön, pedig 8 éve nem láttam. Nekem nagyon adta, hogy az 1 nem is akart teljes game lenni, Igen, nekem ez egy libabőrös beszélgetés, de értem amiket mondasz. Számomra ez olyasmi, mint mikor kiderül, hogy Vader csak cheerleader, és ott van mögötte valami sokkal nagyobb, sokkal fenyegetőbb árnyék. Mikor megértjük, hogy Saren csak egy báb. Mindegy, érted úgyis.
Ending: SPOILER
Nekem a 3 befejezésével olyan igen-igen nagy bajom nem volt (leszámítva a MP igényt, az anno tünkretette nekem). Az tényleg érdekes (fura, inkább fura ), hogy van kvázi 3 gomb, és akkor ott nyomj egyet, bármi is volt korábban. Úgy, hogy fel sem merült előtte a 82 (PS szerint) órában, hogy ne a Destroy-t nyomnám meg. De mikor kiderült, hogy EDI meg a gethek is mennének a levesbe, akkor eltántorodtam. Persze ez lehet egy sima csel is, de nem gondolom, mert az ending (játékoskénti) ismeretében nem hazugság. A control ellen küzdünk az egész játékban, nem nyomnám meg, bár nem tudom, lehet-e control párti renegade Shephardot tolni. Nekem ez a synthesis ending (ami full a semmiből jött ugye) tetszett, azzal együtt, hogy hivatalosan nem ez a "best" ending, hisz Shephard meghal. De ez nekem nem probléma. Még akarok ma valami indoctrinate-theory videót megnézni.
), hogy van kvázi 3 gomb, és akkor ott nyomj egyet, bármi is volt korábban. Úgy, hogy fel sem merült előtte a 82 (PS szerint) órában, hogy ne a Destroy-t nyomnám meg. De mikor kiderült, hogy EDI meg a gethek is mennének a levesbe, akkor eltántorodtam. Persze ez lehet egy sima csel is, de nem gondolom, mert az ending (játékoskénti) ismeretében nem hazugság. A control ellen küzdünk az egész játékban, nem nyomnám meg, bár nem tudom, lehet-e control párti renegade Shephardot tolni. Nekem ez a synthesis ending (ami full a semmiből jött ugye) tetszett, azzal együtt, hogy hivatalosan nem ez a "best" ending, hisz Shephard meghal. De ez nekem nem probléma. Még akarok ma valami indoctrinate-theory videót megnézni.Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
Kicsi a világ! Bár nem újrajátszottam, de tegnap valamiért pont a dark matter endingről olvasgattam.
Érdekes amúgy, hogy ez a beszélgetés mennyire hatásos, de vagy az van, hogy csak egy olcsó terror taktika és teátrális menőzés az egész mert a játékos embernek meg kell értenie a célokat ahhoz, hogy legyen a történetnek konklúziója.
Vagy az van, hogy tényleg annyival az emberi értelem fölött állnak, hogy a játékos is úgy érzi, hogy ennek semmi értelme.
SPOILER
A koronaékszeres dologgal mondjuk nem tudok egyetérteni, mert szerintem csináltak egy GoT-endinget before it was cool. Míg a DA széria inkább a közönyösségbe fulladt, nem a felháborodásba. Bár érdekes, hogy a DAI-ban pepitában ugyanazt a hibát megcsinálták mint a ME1-ben, hogy soook üres és nagy térkép.
Érdekes amúgy, hogy ez a beszélgetés mennyire hatásos, de vagy az van, hogy csak egy olcsó terror taktika és teátrális menőzés az egész mert a játékos embernek meg kell értenie a célokat ahhoz, hogy legyen a történetnek konklúziója.
Vagy az van, hogy tényleg annyival az emberi értelem fölött állnak, hogy a játékos is úgy érzi, hogy ennek semmi értelme.
SPOILER
Várjunk csak! Ez bejött a harmadik rész befejezésénél.
A koronaékszeres dologgal mondjuk nem tudok egyetérteni, mert szerintem csináltak egy GoT-endinget before it was cool. Míg a DA széria inkább a közönyösségbe fulladt, nem a felháborodásba. Bár érdekes, hogy a DAI-ban pepitában ugyanazt a hibát megcsinálták mint a ME1-ben, hogy soook üres és nagy térkép.
Man literally too angry to die
Mass Effect Trilogy: Legendary Edition
Egy alkalommal, 2014-ben játszottam eddig le a trilógiát, és egy keserű pirula volt a végén, hogy multiplayer hiányában nem tudtam elérni azt az endinget, amit szerettem volna.
Most az elmúlt hetekben újrajátszottam PS-en. A középkori fantasyt jobban szeretem, de a Dragon Age: Origins, és a Neverwinter Nights címek ismeretében is azt kell mondjam, hogy ez a Bioware koronaékszere. Máig teljesen elképesztő és egyedülálló, hogy mennyi apró változó van és hogy ezekre a game mennyire figyel és utal minden pillanatban. Nehéz elmagyarázni, mert teljesen természetesnek tűnik, de egy példán keresztül hadd érzékeltessem. Volt egy (full opcionális) beszélgetés egy squadmate-el harmadik játék közepe fele. Ebben mondott pár mondatot a jelenlegi szituról és tök mellékesen beszúrt a mondat közepébe egy félmondatot. Na most az, hogy ez az egy félmondat így elhangozzon, ahhoz az kellett, hogy:
-akit megemlített, haljon meg a korábbi részek valamelyikében
-soldier class legyen Shephard
-Paragon legyen Shephard
-csináld meg a 2-ben a loyalty questet
-csinálj meg egy opcionális sidequestet
Az egész ilyen. Nekem ez máig elképesztő, mert a legnagyobb címek is úgy járnak el, hogy van egy törés ilyenkor, és közbeszúrnak valamit akkor, vagy a két válaszopció után az NPC full ugyanazt mondja, semmilyen reakció nincs.
Szerintem túl is vállalták magukat, olyan értelemben, hogy teljesen kiéghettek, és nem is csodálom. Minden egyes apró szir-szarnak jelentősége lehet, de opcionális dolgoknak is, olyan kariknak, akiket fél percig látunk, bárminek és mindennek. És teszi mindezt olyan természetességgel, ami szerintem egyedülálló.
A történet szuper, imádom. Erről nem is akarok írni, mert meg kell tapasztalni.
A karakterek: Vannak a felejthetőek, az idegesítőek, de 3-ból 2 iszonyat erős. Tali, Liara, Garrus, Jack, Joker, Samara és hát a csodálatos Mordin doki kiemelkednek az egyébként is erős mezőnyből.
Ami a legjobban megfogott, az maga a lore. A reaperek, a cycle, a protiánok, a galaxiy jelentősebb fajai (salarian, asari, turian, krogan, quarian), a VI-AI dolgok, a rachni, meg ezer dolog. A fantasztikus, kibontakozó történelem, a fordulatok.
Nyilván mondanom sem kell, hogy rengeteg döntési helyzet van, és a rengeteget úgy kell érteni, hogy ren-ge-teg.
Tényleg, innentől már csak a szuperlatívuszok halmozása jönne megint, azt inkább hagyom, kitérek a negatívumokra.
A gameplay az első részben azért még csikorog. A 2 és a 3 (érdekes módon a 2 jobb, lévén nincsenek ezek a nyomorék bukfencek, meg messzebbről mutat minden interaktálható dolgot) már jó, de az 1-ben még vannak gondok. Ilyen a fatigue-rendszer, a néha nehézkes fedezék mögül tüzelés, meg a túl nagy területek miatti unalmas rohangálás.
Azok a nyomorult "felfedezendő" bolygók az 1-ben. Az kínzás. Ha azt túléled, átrepülsz utána a két játékon simán. A Mako is szar, de a terep meg a távolságok teszik élvezhetetlenné az amúgy is rohadt egysíkú, 0 változatossággal rendelkező, teljesen felesleges játékelemet.
A drónos bolygófarmolás a 2-ben. A végére eluntam és elengedtem, de mivel ad war assettet a 3-ba, azért csináltam becsülettel a 3/4-ét. De nagyon nem kellett volna.
Ja meg talán a bugokat javíthatták volna. 7951 war assettem volt, mert 50-et elbugolt a game egy kijavítatlan sidequestben. Azért ez gáz.
Kábé ennyi a negatívum. Egyébként egy szuper, fantasztikus kaland volt, és még egy insanity végigjátszás vár. Bár... Azért azt nem hiszem, hogy megcsinálom. Szerintem a 2 még menne, a 3 talán menne nagyon szenvedve, de az 1 megríkatna.
Mindegy, Legendary Edition a játékvilág legendájához, mindenkinek ajánlom. Maximálisan.
Egy alkalommal, 2014-ben játszottam eddig le a trilógiát, és egy keserű pirula volt a végén, hogy multiplayer hiányában nem tudtam elérni azt az endinget, amit szerettem volna.
Most az elmúlt hetekben újrajátszottam PS-en. A középkori fantasyt jobban szeretem, de a Dragon Age: Origins, és a Neverwinter Nights címek ismeretében is azt kell mondjam, hogy ez a Bioware koronaékszere. Máig teljesen elképesztő és egyedülálló, hogy mennyi apró változó van és hogy ezekre a game mennyire figyel és utal minden pillanatban. Nehéz elmagyarázni, mert teljesen természetesnek tűnik, de egy példán keresztül hadd érzékeltessem. Volt egy (full opcionális) beszélgetés egy squadmate-el harmadik játék közepe fele. Ebben mondott pár mondatot a jelenlegi szituról és tök mellékesen beszúrt a mondat közepébe egy félmondatot. Na most az, hogy ez az egy félmondat így elhangozzon, ahhoz az kellett, hogy:
-akit megemlített, haljon meg a korábbi részek valamelyikében
-soldier class legyen Shephard
-Paragon legyen Shephard
-csináld meg a 2-ben a loyalty questet
-csinálj meg egy opcionális sidequestet
Az egész ilyen. Nekem ez máig elképesztő, mert a legnagyobb címek is úgy járnak el, hogy van egy törés ilyenkor, és közbeszúrnak valamit akkor, vagy a két válaszopció után az NPC full ugyanazt mondja, semmilyen reakció nincs.
Szerintem túl is vállalták magukat, olyan értelemben, hogy teljesen kiéghettek, és nem is csodálom. Minden egyes apró szir-szarnak jelentősége lehet, de opcionális dolgoknak is, olyan kariknak, akiket fél percig látunk, bárminek és mindennek. És teszi mindezt olyan természetességgel, ami szerintem egyedülálló.
A történet szuper, imádom. Erről nem is akarok írni, mert meg kell tapasztalni.
A karakterek: Vannak a felejthetőek, az idegesítőek, de 3-ból 2 iszonyat erős. Tali, Liara, Garrus, Jack, Joker, Samara és hát a csodálatos Mordin doki kiemelkednek az egyébként is erős mezőnyből.
Ami a legjobban megfogott, az maga a lore. A reaperek, a cycle, a protiánok, a galaxiy jelentősebb fajai (salarian, asari, turian, krogan, quarian), a VI-AI dolgok, a rachni, meg ezer dolog. A fantasztikus, kibontakozó történelem, a fordulatok.
Nyilván mondanom sem kell, hogy rengeteg döntési helyzet van, és a rengeteget úgy kell érteni, hogy ren-ge-teg.
Tényleg, innentől már csak a szuperlatívuszok halmozása jönne megint, azt inkább hagyom, kitérek a negatívumokra.
A gameplay az első részben azért még csikorog. A 2 és a 3 (érdekes módon a 2 jobb, lévén nincsenek ezek a nyomorék bukfencek, meg messzebbről mutat minden interaktálható dolgot) már jó, de az 1-ben még vannak gondok. Ilyen a fatigue-rendszer, a néha nehézkes fedezék mögül tüzelés, meg a túl nagy területek miatti unalmas rohangálás.
Azok a nyomorult "felfedezendő" bolygók az 1-ben. Az kínzás. Ha azt túléled, átrepülsz utána a két játékon simán. A Mako is szar, de a terep meg a távolságok teszik élvezhetetlenné az amúgy is rohadt egysíkú, 0 változatossággal rendelkező, teljesen felesleges játékelemet.
A drónos bolygófarmolás a 2-ben. A végére eluntam és elengedtem, de mivel ad war assettet a 3-ba, azért csináltam becsülettel a 3/4-ét. De nagyon nem kellett volna.
Ja meg talán a bugokat javíthatták volna. 7951 war assettem volt, mert 50-et elbugolt a game egy kijavítatlan sidequestben. Azért ez gáz.
Kábé ennyi a negatívum. Egyébként egy szuper, fantasztikus kaland volt, és még egy insanity végigjátszás vár. Bár... Azért azt nem hiszem, hogy megcsinálom. Szerintem a 2 még menne, a 3 talán menne nagyon szenvedve, de az 1 megríkatna.
Mindegy, Legendary Edition a játékvilág legendájához, mindenkinek ajánlom. Maximálisan.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
Két kérdés...van a "kapirgálj minden fejezetben" trófea. Ehhez elég minden fejezetben egyszer kapirgálni, vagy minden fejezetben meg kell találni az összes kapirgálási pontot, és mindegyiknél kell kapirgálni? Illetve a "vidd végig 2 órán belül" trófea kapcsán van még egy kérdésem...asszem a 3. fejezetben van az a főküldi, hogy egy ilyen hacker robival meg kell javíttatni egy készüléket...na, én ennek a kis robinak korábban, tök random összegyűjtögettem egy poncho-ra valót. Ezt mindenképpen meg kell neki szerezni, vagy akkor is segít nekünk, ha nem szerezzük meg a poncho-t? Az időveszteség okán kérdem, mert ha nem kötelező a poncho, akkor bizony nem fogok vele pöcsölni.
Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!
Na örülök, hogy nem annyira vészes/necces akkor. Amúgy én se szeretem az ilyeneket, de ezúttal lehet én is kivételt teszek. Mondjuk nekem a PS5-on nincs Alt+F4, de megfogom tudni oldani.
Amúgy én se szeretem az ilyeneket, de ezúttal lehet én is kivételt teszek. Mondjuk nekem a PS5-on nincs Alt+F4, de megfogom tudni oldani. Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!
Annyira nem is volt vészes.
A hatodik fejezetig majd egy perc előnyben voltam a guide-ban megadott időkhöz képest, ott feleslegesen futottam két kört, sikerült azon a kis területen eltévedni Cserébe a 10esben sikerült majd két percet javítanom, megérte tegnap újrajátszani az achi miatt.
Azt Alt+F4-es trükköt háromszor használtam, végső soron anélkül is simán belefértem volna a keretbe, de nem akartam kockáztatni.
Attól függetlenül ilyet nem sűrűn fogok csinálni, egyrészt nem is szeretem a speedrunokat, másrészt (nekem) nem kicsit stresszes, mikor sietnék tovább és meg kell várni valamelyik robotot, hogy gyök kettővel odavánszorogjon. Vagy csak a cicnyaú viselkedik igazi macskaként és azért sem ugrik fel
A hatodik fejezetig majd egy perc előnyben voltam a guide-ban megadott időkhöz képest, ott feleslegesen futottam két kört, sikerült azon a kis területen eltévedni
Cserébe a 10esben sikerült majd két percet javítanom, megérte tegnap újrajátszani az achi miatt.
Azt Alt+F4-es trükköt háromszor használtam, végső soron anélkül is simán belefértem volna a keretbe, de nem akartam kockáztatni.
Attól függetlenül ilyet nem sűrűn fogok csinálni, egyrészt nem is szeretem a speedrunokat, másrészt (nekem) nem kicsit stresszes, mikor sietnék tovább és meg kell várni valamelyik robotot, hogy gyök kettővel odavánszorogjon. Vagy csak a cicnyaú viselkedik igazi macskaként és azért sem ugrik fel
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
Én most fogok nekikezdeni a speedrunnak, néztem melóból videót, meg olvastam guide-ot, elméletileg engedékeny bizonyos fokig a játék, 1:31 volt a videó, a guide 1:35, utóbbiban megadtak fejezetidőket is, hogy milyen részidők számítanak jónak. Elvileg a 11 fejezetnél van olyan rész, amiben lehet buktató, de elvileg egy gyors Alt+F4 meg tudja oldani
Tízkor már okosabb leszek
Tízkor már okosabb leszek
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
Jelenleg 7 óra 10 percem van a Stray-ben, ami az "aludj 1 órát egyhuzamban" trófea miatt valójában csak 6 óra 10 perc. Plusz két fejezetet is újra kezdtem az elejéről, mert otthagytam egy-egy emléket, és idegesített, hogy nincsenek meg. Összességében pedig 100%-ban egyetértek azzal, amit írtál. A kedvencem a "nyávogj 100 alkalommal" trófea volt, amit asszem mindössze 20 perc játék után szereztem meg. A "halj meg 9-szer" trófea is pipa, arra rámentem direkt az egyik akció résznél, de ez a "vidd végig kevesebb mint 2 óra alatt" picit azért aggaszt. Pedig amúgy agyalok a platinán, de ez...nem szeretek rohanni még akkor se, ha tudom mikor, mi, merre. Plusz az akció részek miatt fosok, hogy a sietés és a kapkodás miatt pont nem lesz meg, akkor meg tuti agyvérzést kapnék, ah teszem azt ilyen 5 percen múlna.
Plusz két fejezetet is újra kezdtem az elejéről, mert otthagytam egy-egy emléket, és idegesített, hogy nincsenek meg. Összességében pedig 100%-ban egyetértek azzal, amit írtál. A kedvencem a "nyávogj 100 alkalommal" trófea volt, amit asszem mindössze 20 perc játék után szereztem meg. A "halj meg 9-szer" trófea is pipa, arra rámentem direkt az egyik akció résznél, de ez a "vidd végig kevesebb mint 2 óra alatt" picit azért aggaszt. Pedig amúgy agyalok a platinán, de ez...nem szeretek rohanni még akkor se, ha tudom mikor, mi, merre. Plusz az akció részek miatt fosok, hogy a sietés és a kapkodás miatt pont nem lesz meg, akkor meg tuti agyvérzést kapnék, ah teszem azt ilyen 5 percen múlna. Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!
Stray
Bajban vagyok ezzel a játékkal így a végigjátszás után. Tetszett és szinte végig élveztem, de nem tudnám megindokolni, hogy miért. Talán, mert rémesen macskás vagyok
A játék kezdetén az általunk irányított cica még három testvérével (?) együtt éli a macskák életét egy elhagyott ipari telepnek kinéző helyen. Nyávogunk (külön nyávogás gomb van), csöveken mászkálunk, játszunk a többiekkel, karmot élezünk és ennyi. Egészen addig, amíg egy rozsdás cső miatt le nem esünk a mélybe, ahol a trailerekben is látott, robotokkal teli, de egyébként szinte teljesen kihalt város van. Szinte, mert később kiderül, hogy vannak itt fura, a Half Life headcrabjeihez hasonló lények is (ők a zurk-ok), akik először még elmenekülnek macskánk elől, de nagyobb tömegben már támadnak is. A célunk pedig egyszerű, visszajutni a többiekhez. Ehhez kapunk egy társat is, egy kis, repülő robot képében, aki segít megérteni a város robot lakóit, világít és ha elakadunk elmondja azt is merre menjünk tovább.
Menet közben segíthetünk a város lakóinak, keresgélhetünk emlékeket "amnéziás" társunknak és valamennyire megismerhetjük a város történelmét. Utóbbit csak nagy vonalakban sajnos, mert a végére is elég sok homályos részlet maradt a játékban. És persze mindezek mellett igazi macskaként viselkedhetünk, lelökdöshetünk tárgyakat, kaparófának használhatunk bármit vagy a békésen sétáló robot lába közé kanyarogva felbuktathatjuk. Utóbbit nem is olyan könnyű, többnyire csak megtántorodik az áldozat, de nekem kétszer is sikerült. Vagy csak leheveredhetünk valahová és békésen összegömbölyödve alhatunk egyet (és még achi is van rá, hogy egy órát aludjunk).
Ezekre viszont szükség is van, mert a játék még mindezek mellett is rémesen rövid. Kicsivel több, mint nyolc óra volt az első végigjátszás, úgy, hogy mindent összeszedtem (guide nélkül) és az alvás is benne volt. Aki kevésbé vaksi vagy nem akar mindent összeszedni magától az 5-6 óra körül a végére érhet. Én még két achival kitoltam 9 órára és van egy speedrunos trófea is hátra, amihez majd két óra alatt kell végigszakadni a játékon. Szóval senki se számítson több tíz órás végigjátszásra... Sajnos...
Pedig én még szívesen eltöltöttem volna pár órát a játékban, szerettem volna többet megtudni a város és esetleg a világ történelméről, a robotlakók életéről és szívesen láttam volna több helyszínt is a városon belül.
A játék egyébként nagyon hangulatos, a főszereplő cica kifejezetten jól sikerült, legtöbbször tökéletesen adja vissza egy macska viselkedését. Egyedül azt érzem túlzónak, mikor néha megijedünk valamitől, macskát élőben még nem láttam egy felugrani (bár videókban már igen). A helyszínek is érdekesek, akár a robotok lakta városrészek, akár a zurk-okkal fertőzött területek. A hangok is rendben vannak, a zene amikor van tökéletesen illik ehhez az érdekes, robotokkal teli, cyberpunk világhoz.
Buggal is csak eggyel találkoztam, az egyik achievementnél muszáj voltam kontrollerre váltani, mert egérrel nem reagált rendesen, de indításkor szól is a játék, hogy kontroller az ajánlott. Viszont ettől a hibától eltekintve egér+billentyűzettel is tökéletesen irányítható
TL;DR: Gyakorlatilag egy walking simulator, csak macskával és néhány menekülős résszel. Viszont mégis van benne valami, ami miatt csak ajánlani tudom. Még azoknak is, akik nem cicapártiak, mert a sztori a maga módján érdekes és magával ragadó.
Grow: Song of the Evertree
Ezt még a múltkoriban játszottam végig, már amennyiben ennél a játéknál lehet ilyesmiről beszélni Véletlenül futottam bele egy bemutató videóba és van benne valami, ami megfogott.
A játék (egyébként minimális) története szerint adott az Evertree, amin világok nőttek, gyakorlatilag az univerzum közepe volt. Sokan követték a fa dalát és telepedtek le körülötte, közülük emelkedtek ki az Alkimisták. Akik először még harmóniában éltek a fával, de aztán egyre mohóbbá váltak és végül megjelent a világban a withering tüskés indák képében. Ami szépen lassan elnyelte a környező területeket és magát a fát is. Az alkimisták pedig elmenekültek, mi voltunk az egyetlenek akik hátramaradtunk. A feladatunk pedig az, hogy visszaállítsuk harmóniát, megkeressük a "dal" szilánkjait és közben újra felépítsük a fa körül a településeket. Mert ahogy elkezdünk újra világokat nevelni a fán úgy szivárognak vissza a lakók is. Akiknek házakat kell építeni, munkahelyet találni nekik, öltöztethetjük, képezhetjük őket, közben pedig az épületeket is díszíthetjük. Tapétával, postaládával, hasonlókkal.
Közben pedig a fa ágain kell világokat nevelnünk, az általunk létrehozott magokból. A magokhoz esszencia kell, amit különböző dolgok lebontásából szerezhetünk. Mondhatni egyfajta körforgás az egész. A nevelés pedig abból áll, hogy minden nap meglátogatjuk a világot, kigyomláljuk a witheringgel sújtott növényeket, ültetünk, locsolunk, állatokat szelídítünk és egy idő után az adott kis sziget készen áll arra, hogy elengedjük és akkor ültethetünk mást a helyére. Vagy megtarthatjuk és ha van szabad gondozó akit hozzárendelünk akkor pár naponta fixen kapunk nyersanyagot belőle.
Így leírva semmi extra, de mégis annyira nyugodt és relaxálós az egész játék, hogy az első indításkor csak bele akartam nézni délután és máris rám sötétedett Minden általunk növesztett mag különbözik egy picit annak függvényében, hogy milyen esszenciákból készült, a világban lehet keresni alkimista asztalokat, amik ún. Perfect Seed-ek receptjét adják meg, amik között vannak egész különlegesek is (ezt meg lehet nézni a neten is, de engem szórakoztatott a keresgélés). Érdekes, hogy mikor kíváncsiságból kicsit módosítottam az arányokon teljesen mást kaptam belőle.
Persze azért nagy különbségekre nem kell számítani, az állatokból például csak 4-5 alapváltozat van, a többi csak színben tér el, ahogy sokszor a növények is, a játékmenet pedig az első bő óra után nem sok újat mutat, de valahogy nem is kell. több.
A játékban 37 órám van, a konkrét történetet 31 óra körül fejeztem be, de még utána találtam meg az utolsó seed receptet, a városokat is lehet még fejlesztgetni és egyébként is érdekel, hogy milyen világokat tudok még alkotni. Szóval én maximálisan csak ajánlani tudom ha valaki egy kellemes, relaxálós játékra vágyik
Bajban vagyok ezzel a játékkal így a végigjátszás után. Tetszett és szinte végig élveztem, de nem tudnám megindokolni, hogy miért. Talán, mert rémesen macskás vagyok
A játék kezdetén az általunk irányított cica még három testvérével (?) együtt éli a macskák életét egy elhagyott ipari telepnek kinéző helyen. Nyávogunk (külön nyávogás gomb van
), csöveken mászkálunk, játszunk a többiekkel, karmot élezünk és ennyi. Egészen addig, amíg egy rozsdás cső miatt le nem esünk a mélybe, ahol a trailerekben is látott, robotokkal teli, de egyébként szinte teljesen kihalt város van. Szinte, mert később kiderül, hogy vannak itt fura, a Half Life headcrabjeihez hasonló lények is (ők a zurk-ok), akik először még elmenekülnek macskánk elől, de nagyobb tömegben már támadnak is. A célunk pedig egyszerű, visszajutni a többiekhez. Ehhez kapunk egy társat is, egy kis, repülő robot képében, aki segít megérteni a város robot lakóit, világít és ha elakadunk elmondja azt is merre menjünk tovább.
Menet közben segíthetünk a város lakóinak, keresgélhetünk emlékeket "amnéziás" társunknak és valamennyire megismerhetjük a város történelmét. Utóbbit csak nagy vonalakban sajnos, mert a végére is elég sok homályos részlet maradt a játékban. És persze mindezek mellett igazi macskaként viselkedhetünk, lelökdöshetünk tárgyakat, kaparófának használhatunk bármit vagy a békésen sétáló robot lába közé kanyarogva felbuktathatjuk. Utóbbit nem is olyan könnyű, többnyire csak megtántorodik az áldozat, de nekem kétszer is sikerült.
Vagy csak leheveredhetünk valahová és békésen összegömbölyödve alhatunk egyet (és még achi is van rá, hogy egy órát aludjunk).
Ezekre viszont szükség is van, mert a játék még mindezek mellett is rémesen rövid. Kicsivel több, mint nyolc óra volt az első végigjátszás, úgy, hogy mindent összeszedtem (guide nélkül) és az alvás is benne volt. Aki kevésbé vaksi vagy nem akar mindent összeszedni magától az 5-6 óra körül a végére érhet. Én még két achival kitoltam 9 órára és van egy speedrunos trófea is hátra, amihez majd két óra alatt kell végigszakadni a játékon. Szóval senki se számítson több tíz órás végigjátszásra... Sajnos...
Pedig én még szívesen eltöltöttem volna pár órát a játékban, szerettem volna többet megtudni a város és esetleg a világ történelméről, a robotlakók életéről és szívesen láttam volna több helyszínt is a városon belül.
A játék egyébként nagyon hangulatos, a főszereplő cica kifejezetten jól sikerült, legtöbbször tökéletesen adja vissza egy macska viselkedését. Egyedül azt érzem túlzónak, mikor néha megijedünk valamitől, macskát élőben még nem láttam egy felugrani (bár videókban már igen). A helyszínek is érdekesek, akár a robotok lakta városrészek, akár a zurk-okkal fertőzött területek. A hangok is rendben vannak, a zene amikor van tökéletesen illik ehhez az érdekes, robotokkal teli, cyberpunk világhoz.
Buggal is csak eggyel találkoztam, az egyik achievementnél muszáj voltam kontrollerre váltani, mert egérrel nem reagált rendesen, de indításkor szól is a játék, hogy kontroller az ajánlott. Viszont ettől a hibától eltekintve egér+billentyűzettel is tökéletesen irányítható
TL;DR: Gyakorlatilag egy walking simulator, csak macskával és néhány menekülős résszel. Viszont mégis van benne valami, ami miatt csak ajánlani tudom. Még azoknak is, akik nem cicapártiak, mert a sztori a maga módján érdekes és magával ragadó.
Grow: Song of the Evertree
Ezt még a múltkoriban játszottam végig, már amennyiben ennél a játéknál lehet ilyesmiről beszélni
Véletlenül futottam bele egy bemutató videóba és van benne valami, ami megfogott.
A játék (egyébként minimális) története szerint adott az Evertree, amin világok nőttek, gyakorlatilag az univerzum közepe volt. Sokan követték a fa dalát és telepedtek le körülötte, közülük emelkedtek ki az Alkimisták. Akik először még harmóniában éltek a fával, de aztán egyre mohóbbá váltak és végül megjelent a világban a withering tüskés indák képében. Ami szépen lassan elnyelte a környező területeket és magát a fát is. Az alkimisták pedig elmenekültek, mi voltunk az egyetlenek akik hátramaradtunk. A feladatunk pedig az, hogy visszaállítsuk harmóniát, megkeressük a "dal" szilánkjait és közben újra felépítsük a fa körül a településeket. Mert ahogy elkezdünk újra világokat nevelni a fán úgy szivárognak vissza a lakók is. Akiknek házakat kell építeni, munkahelyet találni nekik, öltöztethetjük, képezhetjük őket, közben pedig az épületeket is díszíthetjük. Tapétával, postaládával, hasonlókkal.
Közben pedig a fa ágain kell világokat nevelnünk, az általunk létrehozott magokból. A magokhoz esszencia kell, amit különböző dolgok lebontásából szerezhetünk. Mondhatni egyfajta körforgás az egész. A nevelés pedig abból áll, hogy minden nap meglátogatjuk a világot, kigyomláljuk a witheringgel sújtott növényeket, ültetünk, locsolunk, állatokat szelídítünk és egy idő után az adott kis sziget készen áll arra, hogy elengedjük és akkor ültethetünk mást a helyére. Vagy megtarthatjuk és ha van szabad gondozó akit hozzárendelünk akkor pár naponta fixen kapunk nyersanyagot belőle.
Így leírva semmi extra, de mégis annyira nyugodt és relaxálós az egész játék, hogy az első indításkor csak bele akartam nézni délután és máris rám sötétedett
Minden általunk növesztett mag különbözik egy picit annak függvényében, hogy milyen esszenciákból készült, a világban lehet keresni alkimista asztalokat, amik ún. Perfect Seed-ek receptjét adják meg, amik között vannak egész különlegesek is (ezt meg lehet nézni a neten is, de engem szórakoztatott a keresgélés). Érdekes, hogy mikor kíváncsiságból kicsit módosítottam az arányokon teljesen mást kaptam belőle.
Persze azért nagy különbségekre nem kell számítani, az állatokból például csak 4-5 alapváltozat van, a többi csak színben tér el, ahogy sokszor a növények is, a játékmenet pedig az első bő óra után nem sok újat mutat, de valahogy nem is kell. több.
A játékban 37 órám van, a konkrét történetet 31 óra körül fejeztem be, de még utána találtam meg az utolsó seed receptet, a városokat is lehet még fejlesztgetni és egyébként is érdekel, hogy milyen világokat tudok még alkotni. Szóval én maximálisan csak ajánlani tudom ha valaki egy kellemes, relaxálós játékra vágyik
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
Dying Light 2 (PS5):
Sokáig halogattam és igazándiból PC-re szerettem volna megvenni, mert elképesztően jól nézett ki max grafikán a videókon. De mivel nem mostanában lesz hozzá megfelelő videókártyám, így inkább maradt a jól bevált használt lemezes biznisz.
Picit tartottam tőle, mert azt írták róla, hogy ritka rusnya performace módban. Szerencsére nem bizonyult igaznak, mert szerintem kimondottan pofás volt a látvány. Sokat javult az arcmimika és az NPC-k mozgása, ami kimondottan jó tett neki. Több összetűzés volt emberekkel, mint az első részben, ez is dicséretes. A fejlődési rendszer a képességekkel és a történet is nagyon rendben volt. Bár itt is előjött, ami nálam szinte minden nyílt világú játéknál. Az elején nagyon rápörgök a képességek feloldására és a matik felhalmozására, aztán mikor már elég tápos vagyok, ráunok. Elkerülhetetlenül itt is eljutottam erre a pontra és onnantól ráfeküdtem a sztorira, ami meglepően gyorsan véget is ért. Legalábbis én még nagyon nem számítottam rá, de már ki is írta, hogy innen nincs visszaút, indul az epilógus. Ami nagyon kis gagyi volt, az az egyik főbb karakter mini-boss harca. Megöltem, majd visszatért teljes életerővel. Megöltem másodszorra és kilootoltam a hulláját, majd ismét feléledt full HP-val és a harmadik halála után megint tudtam loot-olni a hullát. Fura.
Mindig a gyengéim voltak a világvége történetek, legyen az vírus, zombik, globális termonukleáris háború vagy akármi más. Ezért sem voltam képes sokáig ellenállni ennek a játéknak sem és nem bántam meg, hogy rászántam ezt a pár napot a kampányra. Nekem jobban tetszett az első résznél, de azt is idén játszottam végig, szóval lehet annyira nem mérvadó a véleményem. Nagyon leárazva vagy használtan megcsípni szerintem mindenképpen érdemes, ha bejött az első rész.
Sokáig halogattam és igazándiból PC-re szerettem volna megvenni, mert elképesztően jól nézett ki max grafikán a videókon. De mivel nem mostanában lesz hozzá megfelelő videókártyám, így inkább maradt a jól bevált használt lemezes biznisz.
Picit tartottam tőle, mert azt írták róla, hogy ritka rusnya performace módban. Szerencsére nem bizonyult igaznak, mert szerintem kimondottan pofás volt a látvány. Sokat javult az arcmimika és az NPC-k mozgása, ami kimondottan jó tett neki. Több összetűzés volt emberekkel, mint az első részben, ez is dicséretes. A fejlődési rendszer a képességekkel és a történet is nagyon rendben volt. Bár itt is előjött, ami nálam szinte minden nyílt világú játéknál. Az elején nagyon rápörgök a képességek feloldására és a matik felhalmozására, aztán mikor már elég tápos vagyok, ráunok. Elkerülhetetlenül itt is eljutottam erre a pontra és onnantól ráfeküdtem a sztorira, ami meglepően gyorsan véget is ért. Legalábbis én még nagyon nem számítottam rá, de már ki is írta, hogy innen nincs visszaút, indul az epilógus. Ami nagyon kis gagyi volt, az az egyik főbb karakter mini-boss harca. Megöltem, majd visszatért teljes életerővel. Megöltem másodszorra és kilootoltam a hulláját, majd ismét feléledt full HP-val és a harmadik halála után megint tudtam loot-olni a hullát. Fura.
Mindig a gyengéim voltak a világvége történetek, legyen az vírus, zombik, globális termonukleáris háború vagy akármi más. Ezért sem voltam képes sokáig ellenállni ennek a játéknak sem és nem bántam meg, hogy rászántam ezt a pár napot a kampányra. Nekem jobban tetszett az első résznél, de azt is idén játszottam végig, szóval lehet annyira nem mérvadó a véleményem. Nagyon leárazva vagy használtan megcsípni szerintem mindenképpen érdemes, ha bejött az első rész.
Aláírom, jól megírt, máskülönben lehet nem utáltam volna ennyire (számomra bosszantóbb volt, mint 'ugó a Plague Taleben)
És ezért is gondolkozok erősen, hogy adjak-e esélyt a Last of Usnak, ha majd kijön a PC változat... A sztori csak nyomokban érdekel, a kölyökkísérgetés meg... meh
) Viszont ha jól emlékszek Elizabeth annyira nem volt bosszantó... Vagy csak én voltam kevésbé antiszociális. Lehet újra kellene játszanom, tesztelni az elméletet.
És ezért is gondolkozok erősen, hogy adjak-e esélyt a Last of Usnak, ha majd kijön a PC változat... A sztori csak nyomokban érdekel, a kölyökkísérgetés meg... meh
) Viszont ha jól emlékszek Elizabeth annyira nem volt bosszantó... Vagy csak én voltam kevésbé antiszociális. Lehet újra kellene játszanom, tesztelni az elméletet....az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
Atreusa legjobban megírt gyerekkarakter talán ever. TloU 1 Ellieje meg Bioshock Infinite Elizabethje mérhető hozzá max. Az, hogy te gyűlölöd a gyerekeket, nem a fejlesztők hibája.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
Köszi, ez mondjuk pont meg is oldotta a kérdést, ha két végigjátszás kell hozzá Akkor így máris nem aggaszt annyira. Akkor később is lehet maxolni, anno a HZD-t is több hónap eltéréssel játszottam újra NG+-on.
És szabadjon megjegyeznem, a GoW-nál nem az achizás volt a baj, hanem az, hogy NG+-ra tervezett nehézségi fokozaton kezdtem bele, mert nem szólt róla a játék, hogy az nem első végigjátszásra van, illetve a "boy"... Most is eszembe jutott az állandó nyígása és PTSD-m lett
Az achis gyűjtögetést és keresgélést élveztem. Még a Valkűr harcokat is (VALHALLLLAAAAAAA!) meg a farmolást a köd síkján... Csak a kölyök...
Akkor így máris nem aggaszt annyira. Akkor később is lehet maxolni, anno a HZD-t is több hónap eltéréssel játszottam újra NG+-on.
És szabadjon megjegyeznem, a GoW-nál nem az achizás volt a baj, hanem az, hogy NG+-ra tervezett nehézségi fokozaton kezdtem bele, mert nem szólt róla a játék, hogy az nem első végigjátszásra van, illetve a "boy"... Most is eszembe jutott az állandó nyígása és PTSD-m lett
Az achis gyűjtögetést és keresgélést élveztem. Még a Valkűr harcokat is (VALHALLLLAAAAAAA!) meg a farmolást a köd síkján... Csak a kölyök...
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
Igen, tudom, hogy ez a mániája, de szerintem pont ezért kéne most kivételesen el/engednie vagy akkor inkább teljesen skippelni a játékot.
"de szerintem ne ez legyen a szempont"
Te vágod, kinek mondod ezt?
Te vágod, kinek mondod ezt?
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
Kényelmesen lehet szedegetni, de szerintem ne ez legyen a szempont. Két végigjátszás mindenképp kell mert az első után érhető el a hard mode. Van egy amihez 3 fejezetet még harmadjára is le kell nyomni (első után megnyílik a chapter select). Dlc rövidebb (nem néztem mennyi, 6 óra talán), de annál szintén így megy a hard, tehát 2x kell játszani. Az utolsó acsihoz minden más is kell és ha hardon még végig is szenveded (easyn toltam, 2 bosst itt is utáltam) akkor ott van egy csalószar minigame ami kbm-mel kb. teljesíthetetlen.
Szóval ne, ne acsizni menj oda, mert úgy jársz mint a Dad of Warral.
Szóval ne, ne acsizni menj oda, mert úgy jársz mint a Dad of Warral.
davkar9: Steames megjelenéskor én is lecsaptam rá, tervben is van, csak egy gyors kérdés. Achikra mennyire feküdtél rá a 35 órában? Ha azok is beleférnek ebbe az időkeretbe akkor még a pókember előtt előveszem ezt is
Borderlands 3.5Tiny Tina's Wonderlands
Kicsit módosítanám az idézetet, mely szerint "sose szabad fullba nyomni a kretént", mert van kivétel... Ha te vagy Tiny Tina és éppen Bunkers&Badasses-t (mint a D&D, érted? ) mesélsz. Vagyis hát ez a játék háttere, mert a játék története szerint a Borderlands 2 (és kicsit a három) legelborultabb karaktere a kettő DLC-je után ismét asztali szerepjátékot mesél. Pontosan úgy, ahogy ezt tőle el lehet várni. Elő lesz szedve rengeteg mesélői sztereotípia (elfelejtettem befejezni a küldetést, még egy fázis), amiket én duplán élveztem, mert megboldogult ifjú koromban tényleg volt szerencsém ilyen kalandmesterhez.
És közben előkerül rengeteg utalás, találkozunk Don Quijote-val, Geralttal a töpörödött törp ördögökkel, metálzenekarokkal, vagyis ezek helyi megfelelőjével és még egy hidat is elcsábíthatunk (
). Van az egésznek egy központi szála, egy ha úgy tetszik központi kampány, amire fel van fűzve az egész és arra is kapunk magyarázatot, hogy az asztal körül ülő másik két karakter miért nem játszik velünk, de ez egyrészt nem lényeges, másrészt mindenki fedezze fel magának
A játékmenet szinte teljesen olyan, mint a Borderlands 3-ban volt, de most nem karaktert, hanem class-t választunk magunknak és egy ponton megkapjuk a dual class lehetőségét is. Cserébe egy classnak csak egy talentfája van, az első rész óta meglévő hárommal szemben. De a variációs lehetőség mégis nagyobb és a classok is kellemesen különböznek. Bár én elsőre szerintem megtaláltam a legjobb párosítást, kicsit könnyű is lett a vége Egyelőre hat karakterosztály van, de a nemsokára érkező DLC-ben lesz egy hetedik is.
Változás még, hogy a gránátok helyett most spellek vannak, amiknél így a változatosság is nagyobb (magic missile, hidraidézés, meteor, van itt minden) és hangsúlyosabb lett a közelharc. Kardok, fejszék, buzogányok... Én elsőre távolsági karaktert indítottam, de vannak kifejezetten hasznos ütlegek a játékban, szóval már megvan, hogy mi lesz a második karakterem
De persze ez mégiscsak egy Borderlands játék, a fő hangsúly a lőfegyvereken van. Ezek egy része próbál úgy tenni, mintha fantasy játékban lennénk (a pisztoly kézi nyílpuska, a sörétest mágikus kristállyal töltjük újra), más része nem, de ez IS jól áll a játéknak. Valahogy illik az egész Tinás elborult félfantasy világhoz.
Ahogy a pályákat összekötő terepasztal is, ahol két küldetés között mászkálunk az általunk alkotott karakter nagyfejű változatával. Ahol a híd egy radír, a folyó dobozos üdítőből folyik, a shortcutok megnyitásához pedig kupakokat kell feldönteni. Itt is kapunk pár mellékküldetést, helyrehozhatunk különböző oltárokat amik permanens buffot adnak, szóval van teendő. És időnként random ellenfelek is ránk támadnak a magas fűből, de ha nem akarunk velük megküzdeni egy gyors ütéssel megelőzhetjük a harcot, mert egy idő után azért kicsit unalmas ugyanazokon a helyszíneken küzdeni.
És akkor vegyük a hibákat, mert bármennyire is tetszett a játék azért van ezekből is egy pár. A legfontosabb: aki nem szerette Tina karakterét a fő sorozatban, illetve a sorozat humorát az messziről kerülje a játékot. Nekem szerencsére bejön a karakter és az asztali szerepjátékos múltam miatt a poénokat is átérzem. Ráadásul ez még a hibákat is elfedi, mert az ember egy-egy bakit ösztönösen bemagyaráz magának azzal, hogy Tina a mesélő. Illetve szigorúan egyéni vélemény, de a két küldetés erejéig előkerülő, guruló szemeteskuka (lásd még Claptrap) nekem sokakkal ellentétben a sorozat legirritálóbb karaktere és az a két feladat szerintem egyértelmű mélypont a játékban. De ez egyéni vélemény, mások elvileg szeretik.
Másik dolog, hogy az ellenfelek kevésbé érződnek változatosnak, mint a fő sorozatban. Pedig ott sincs feltétlenül több, vagy csak át vannak festve, de az a része jobban el van adva.
Az pedig bár egy remek újítás a sorozaton belül, hogy az ellenfelek szintben hozzánk igazodnak (bár egy minimumszint azt hiszem van azért a térképeken belül), mert végre nem az van, hogy a hozzám hasonlóan alapos játékosok a sztori 90%-ban alacsonyabb szintű ellenfelekkel küzdenek, de ennek van egy olyan hátulütője is, hogy nem érződik a fejlődés sem, mert mindenhol ugyanolyan erős csontvázak vannak. Ez főleg a relatíve alacsony, negyvenes szintlimit miatt volt különösen szembetűnő, mert én a játék felénél elértem azt külön farmolás nélkül és utána még a fegyverek sem erősödtek. Néha esett pár extra, de pisztolyból még mindig ugyanazt használom-
Plusz itt is megvan ugyanaz a hiba, ami a harmadik részben is jelentkezett nálam. Néha beragad egy-egy felirat a képernyőre és onnantól minden párbeszéd alatt ugyanazt írja ki. Ezen pedig csak a játék újraindítása segít. Viszont más buggal nem találkoztam, nem voltak fagyások vagy egyéb bugok, szóval a játék stabil.
A vége 49 óra volt, de én igyekeztem minden térképet 100%-ra teljesíteni (ami nem mindig sikerült, de azokhoz van guide), illetve a DLC által adott küldetéseket is megcsináltam még menet közben. Érzésre, csak a főszálra koncentrálva 15-20 óra körül lehet a játékidő, de akkor az ember komplett térképeket is kihagy. Azt pedig nem ajánlom Viszont még rengeteg tennivaló van a játékban, van pár achi, kell pár legendás fegyver és ott van a tervezett melee karakter is, a Brr-Zerkerr (igen, szóvicc, igen, jégsebzéses barbár). Szóval van tennivaló.
TL;DR: A Wonderlands humora sokkal jobban működik, mint a harmadik részé, a játékmenet csak tovább finomodott és a játékban rengeteg tennivaló van. Kellemes kikapcsolódás, pörgős játékmenet, szerintem a sorozat eddigi legjobbja és várom a következő részt. Én csak ajánlani tudom, akár teljes áron is, mert akinek bejön a stílus könnyen beletehet 100+ órát is.
SPOILER
Kicsit módosítanám az idézetet, mely szerint "sose szabad fullba nyomni a kretént", mert van kivétel... Ha te vagy Tiny Tina és éppen Bunkers&Badasses-t (mint a D&D, érted?
) mesélsz. Vagyis hát ez a játék háttere, mert a játék története szerint a Borderlands 2 (és kicsit a három) legelborultabb karaktere a kettő DLC-je után ismét asztali szerepjátékot mesél. Pontosan úgy, ahogy ezt tőle el lehet várni. Elő lesz szedve rengeteg mesélői sztereotípia (elfelejtettem befejezni a küldetést, még egy fázis), amiket én duplán élveztem, mert megboldogult ifjú koromban tényleg volt szerencsém ilyen kalandmesterhez.
És közben előkerül rengeteg utalás, találkozunk Don Quijote-val, Geralttal a töpörödött törp ördögökkel, metálzenekarokkal, vagyis ezek helyi megfelelőjével és még egy hidat is elcsábíthatunk (
). Van az egésznek egy központi szála, egy ha úgy tetszik központi kampány, amire fel van fűzve az egész és arra is kapunk magyarázatot, hogy az asztal körül ülő másik két karakter miért nem játszik velünk, de ez egyrészt nem lényeges, másrészt mindenki fedezze fel magának
A játékmenet szinte teljesen olyan, mint a Borderlands 3-ban volt, de most nem karaktert, hanem class-t választunk magunknak és egy ponton megkapjuk a dual class lehetőségét is. Cserébe egy classnak csak egy talentfája van, az első rész óta meglévő hárommal szemben. De a variációs lehetőség mégis nagyobb és a classok is kellemesen különböznek. Bár én elsőre szerintem megtaláltam a legjobb párosítást, kicsit könnyű is lett a vége
Egyelőre hat karakterosztály van, de a nemsokára érkező DLC-ben lesz egy hetedik is.
Változás még, hogy a gránátok helyett most spellek vannak, amiknél így a változatosság is nagyobb (magic missile, hidraidézés, meteor, van itt minden) és hangsúlyosabb lett a közelharc. Kardok, fejszék, buzogányok... Én elsőre távolsági karaktert indítottam, de vannak kifejezetten hasznos ütlegek a játékban, szóval már megvan, hogy mi lesz a második karakterem
De persze ez mégiscsak egy Borderlands játék, a fő hangsúly a lőfegyvereken van. Ezek egy része próbál úgy tenni, mintha fantasy játékban lennénk (a pisztoly kézi nyílpuska, a sörétest mágikus kristállyal töltjük újra), más része nem, de ez IS jól áll a játéknak. Valahogy illik az egész Tinás elborult félfantasy világhoz.
Ahogy a pályákat összekötő terepasztal is, ahol két küldetés között mászkálunk az általunk alkotott karakter nagyfejű változatával. Ahol a híd egy radír, a folyó dobozos üdítőből folyik, a shortcutok megnyitásához pedig kupakokat kell feldönteni. Itt is kapunk pár mellékküldetést, helyrehozhatunk különböző oltárokat amik permanens buffot adnak, szóval van teendő. És időnként random ellenfelek is ránk támadnak a magas fűből, de ha nem akarunk velük megküzdeni egy gyors ütéssel megelőzhetjük a harcot, mert egy idő után azért kicsit unalmas ugyanazokon a helyszíneken küzdeni.
És akkor vegyük a hibákat, mert bármennyire is tetszett a játék azért van ezekből is egy pár. A legfontosabb: aki nem szerette Tina karakterét a fő sorozatban, illetve a sorozat humorát az messziről kerülje a játékot. Nekem szerencsére bejön a karakter és az asztali szerepjátékos múltam miatt a poénokat is átérzem. Ráadásul ez még a hibákat is elfedi, mert az ember egy-egy bakit ösztönösen bemagyaráz magának azzal, hogy Tina a mesélő. Illetve szigorúan egyéni vélemény, de a két küldetés erejéig előkerülő, guruló szemeteskuka (lásd még Claptrap) nekem sokakkal ellentétben a sorozat legirritálóbb karaktere és az a két feladat szerintem egyértelmű mélypont a játékban. De ez egyéni vélemény, mások elvileg szeretik.
Másik dolog, hogy az ellenfelek kevésbé érződnek változatosnak, mint a fő sorozatban. Pedig ott sincs feltétlenül több, vagy csak át vannak festve, de az a része jobban el van adva.
Az pedig bár egy remek újítás a sorozaton belül, hogy az ellenfelek szintben hozzánk igazodnak (bár egy minimumszint azt hiszem van azért a térképeken belül), mert végre nem az van, hogy a hozzám hasonlóan alapos játékosok a sztori 90%-ban alacsonyabb szintű ellenfelekkel küzdenek, de ennek van egy olyan hátulütője is, hogy nem érződik a fejlődés sem, mert mindenhol ugyanolyan erős csontvázak vannak. Ez főleg a relatíve alacsony, negyvenes szintlimit miatt volt különösen szembetűnő, mert én a játék felénél elértem azt külön farmolás nélkül és utána még a fegyverek sem erősödtek. Néha esett pár extra, de pisztolyból még mindig ugyanazt használom-
Plusz itt is megvan ugyanaz a hiba, ami a harmadik részben is jelentkezett nálam. Néha beragad egy-egy felirat a képernyőre és onnantól minden párbeszéd alatt ugyanazt írja ki. Ezen pedig csak a játék újraindítása segít. Viszont más buggal nem találkoztam, nem voltak fagyások vagy egyéb bugok, szóval a játék stabil.
A vége 49 óra volt, de én igyekeztem minden térképet 100%-ra teljesíteni (ami nem mindig sikerült, de azokhoz van guide), illetve a DLC által adott küldetéseket is megcsináltam még menet közben. Érzésre, csak a főszálra koncentrálva 15-20 óra körül lehet a játékidő, de akkor az ember komplett térképeket is kihagy. Azt pedig nem ajánlom
Viszont még rengeteg tennivaló van a játékban, van pár achi, kell pár legendás fegyver és ott van a tervezett melee karakter is, a Brr-Zerkerr (igen, szóvicc, igen, jégsebzéses barbár). Szóval van tennivaló.
TL;DR: A Wonderlands humora sokkal jobban működik, mint a harmadik részé, a játékmenet csak tovább finomodott és a játékban rengeteg tennivaló van. Kellemes kikapcsolódás, pörgős játékmenet, szerintem a sorozat eddigi legjobbja és várom a következő részt. Én csak ajánlani tudom, akár teljes áron is, mert akinek bejön a stílus könnyen beletehet 100+ órát is.
SPOILER
ÉS már steamen is elérhető, pár napig még akciósan és extrát is kapunk. Bár én a gmg-t javaslom, ott olcsóbb és az is hivatalos.
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
Tails of Iron
A vége nekem sok volt. Az endbossom 3 órát tryoltam kb. Ettől függetlenül adta nagyon. Aranyos volt, jó sztorija volt, tetszett a harcrendszere, a végén kívül kellemes volt a difficulty, volt benne felfedeznivaló, meg rengeteg gear. Gyönyörű volt az egész képi világ, bár ami az itteni cikkben is szerepelt, elég komoly mennyiségű újrafelhasználás volt bizonyos területeken, tényleg nem lett volna nagy munka még 10 mapelemet beletenni, azonnal más lett volna a hatás. Nagyon ajánlom mindenkinek. A zene nagyon jó volt, Doug Cockle remek szinkron volt, sok kis elrejtett utalás, meg poén volt, meg kellőképpen változatos is volt az egész.
Batman: The Enemy Within
Hát... Nem tudom. Annak örülök, hogy a Telltale elszakadt a "mindegy mit nyomsz, minden ugyanaz" sémától, de erőltetettnek éreztem a John Doe szálat. Értem, hogy mit akartak elmesélni, de hiteltelen volt, és hát a vége, ha kacifántos kerülőutakon is, de csak ugyanaz kábé. Harley újragondolása viszont nagyon bejött. Tényleg, nem is tudok egyáltalán olyan feldolgozást, ahogy Harley nem egy félkegyelmű, szó szerint segghülye comic relief kellék Joker oldalán, hanem önjáró, a maga jogán főgonosz, mindenkivel játszadozó karakter, aki, teljesen indokoltan és mindenhol máshol totál ignorált módon rendkívül intelligens, a pszichiáteri képzettsége folytán kitűnő emberismerő és manipulátor. Ez az aspektus a játékban szuper volt, a kari ellopott minden jelenetet. Jó volna, ha minden szál egyforma minőségű lenne ezekben a játékokban, mert az én végigjátszásom során sokszor érződött, hogy ez most azért történik, mert ez a végső kifutás kell a sztorinak és értelmetlen és egyszerűen kikerülhető események hatására futottunk bele egy szituációba.
A vége nekem sok volt. Az endbossom 3 órát tryoltam kb. Ettől függetlenül adta nagyon. Aranyos volt, jó sztorija volt, tetszett a harcrendszere, a végén kívül kellemes volt a difficulty, volt benne felfedeznivaló, meg rengeteg gear. Gyönyörű volt az egész képi világ, bár ami az itteni cikkben is szerepelt, elég komoly mennyiségű újrafelhasználás volt bizonyos területeken, tényleg nem lett volna nagy munka még 10 mapelemet beletenni, azonnal más lett volna a hatás. Nagyon ajánlom mindenkinek. A zene nagyon jó volt, Doug Cockle remek szinkron volt, sok kis elrejtett utalás, meg poén volt, meg kellőképpen változatos is volt az egész.
Batman: The Enemy Within
Hát... Nem tudom. Annak örülök, hogy a Telltale elszakadt a "mindegy mit nyomsz, minden ugyanaz" sémától, de erőltetettnek éreztem a John Doe szálat. Értem, hogy mit akartak elmesélni, de hiteltelen volt, és hát a vége, ha kacifántos kerülőutakon is, de csak ugyanaz kábé. Harley újragondolása viszont nagyon bejött. Tényleg, nem is tudok egyáltalán olyan feldolgozást, ahogy Harley nem egy félkegyelmű, szó szerint segghülye comic relief kellék Joker oldalán, hanem önjáró, a maga jogán főgonosz, mindenkivel játszadozó karakter, aki, teljesen indokoltan és mindenhol máshol totál ignorált módon rendkívül intelligens, a pszichiáteri képzettsége folytán kitűnő emberismerő és manipulátor. Ez az aspektus a játékban szuper volt, a kari ellopott minden jelenetet. Jó volna, ha minden szál egyforma minőségű lenne ezekben a játékokban, mert az én végigjátszásom során sokszor érződött, hogy ez most azért történik, mert ez a végső kifutás kell a sztorinak és értelmetlen és egyszerűen kikerülhető események hatására futottunk bele egy szituációba.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
FF7 remake
Ez most elég jól esett! Eleinte egy kissé el voltam veszve a mosléksetting miatt, combat se állt kézre és az anime bulsit (+ az alapvetően ebből eredő tone problémák) is oda vissza ingázott - olykor elég nagy kilengésekkel - a és a között, de végül a jányoknak köszönhetően szerettem bele a játékba. Pl egy Wicher esetében elég egyszerű a dolog ha választásra kerül a sor, itt viszont két Yen van.
A darabolásnak személy szerint örülök. Eredetivel nem játszottam, a fő spoileren kívül nem is igazán ismertem, szóval a nosztalgia nem mérgezte meg ezt az élményt. ~35 órában ez így pont jó volt, ha még kétszer ennyi jönne egymás után úgy azért sűrű lenne (újra, anime bullshit és ). A linearitás is tetszett. A sok jc játék után üdítően hatott, hogy egy sztori központú játék a történetre és a karakterekre koncentrál és nem kell időhúzó baromságokkal elhúzni 200+ órára a játékidőt. A felosztásból adódó "rejtélyeket" nagyjából értettem, voltak tippjeim, kérdéseim is. Wikin átfutottam az eredetit, úgy 85%-ban el is találtam úgyhogy izgatottan várom a folytatást. Remélhetőleg nem kell sokat és megint kétszer várni.
Ez most elég jól esett! Eleinte egy kissé el voltam veszve a mosléksetting miatt, combat se állt kézre és az anime bulsit (+ az alapvetően ebből eredő tone problémák) is oda vissza ingázott - olykor elég nagy kilengésekkel - a
és a között, de végül a jányoknak köszönhetően szerettem bele a játékba. Pl egy Wicher esetében elég egyszerű a dolog ha választásra kerül a sor, itt viszont két Yen van.
A darabolásnak személy szerint örülök. Eredetivel nem játszottam, a fő spoileren kívül nem is igazán ismertem, szóval a nosztalgia nem mérgezte meg ezt az élményt. ~35 órában ez így pont jó volt, ha még kétszer ennyi jönne egymás után úgy azért sűrű lenne (újra, anime bullshit
és ). A linearitás is tetszett. A sok jc játék után üdítően hatott, hogy egy sztori központú játék a történetre és a karakterekre koncentrál és nem kell időhúzó baromságokkal elhúzni 200+ órára a játékidőt. A felosztásból adódó "rejtélyeket" nagyjából értettem, voltak tippjeim, kérdéseim is. Wikin átfutottam az eredetit, úgy 85%-ban el is találtam úgyhogy izgatottan várom a folytatást. Remélhetőleg nem kell sokat és megint kétszer várni.
Fallout 4
PS szerint 88 óra volt a platináig. Ez az első végig- és kijátszott Falloutom. Nehéz róla mit mondani, az első 50 óráját élveztem nagyon, tetszett az építkezés, a felfedezés, a magazinok, a fegyverfejlesztés. Sajnos a főszál meglepően rövid, és igazából közel súlytalannak is mondanám. A frakciók kellőképpen érdekesek és különbözőek voltak, tagadhatatlan, hogy volt az egésznek egy hangulata. Ezzel együtt a végére már eléggé szenvedős volt, az utolsó kb. 15-20 óra a maradék acsik kifarmolására ment el. Szörnyen rossznak tartom, hogy a főszál a 2/3-3/4-nél elágazik, és onnantól 4x le kell nyomnod szinte mindent újra meg újra, ha ki szeretnéd szedni a trophykat. Meg nekem alapvetően az a szisztéma nem tetszik, hogy ellentétben pl. egy Skyrimmel, nem az utolsó szobában van egy nagy loot, hanem gyakorlatilag bármi lehet bárhol, ezért garantáltan elhagysz guide nélkül lootokat, vagy mehetsz vissza később, ha acsira hajtasz. A harcrendszer szuper, imádtam. A belterek kidolgozása, változatossága szintén nagyon jó volt. Mai szemmel nézve viszont bűnronda, különösen kültéren. 2015-ös játék, az azonos korú Witcher 3-mal párba állítva úgy érződik, mintha 4-5 évvel öregebb lenne a koránál. Nem vagyok grafikab*zi, de a távoli tájak kritikán aluliak sajnos, különösen scope-on át. Rengeteg dolgot visszavettek a Morrowindból, egy-két dallamot, a ruháknál azt a szisztémát, hogy külön minden egyes végtagra van gear, és van ruha az armor alatt, vagy azt, hogy a frakciók egymás ellenségei, és nem tudsz mindenkit egy savefile-ban kimaxolni. Ezeket örülök viszont, hogy visszahozták (csak kár, hogy a főszálon). Hajtás utáni lazításnak nagyon jó volt. Most a Tails of Iron-t nyüstölöm. Adja, nagyon.
PS szerint 88 óra volt a platináig. Ez az első végig- és kijátszott Falloutom. Nehéz róla mit mondani, az első 50 óráját élveztem nagyon, tetszett az építkezés, a felfedezés, a magazinok, a fegyverfejlesztés. Sajnos a főszál meglepően rövid, és igazából közel súlytalannak is mondanám. A frakciók kellőképpen érdekesek és különbözőek voltak, tagadhatatlan, hogy volt az egésznek egy hangulata. Ezzel együtt a végére már eléggé szenvedős volt, az utolsó kb. 15-20 óra a maradék acsik kifarmolására ment el. Szörnyen rossznak tartom, hogy a főszál a 2/3-3/4-nél elágazik, és onnantól 4x le kell nyomnod szinte mindent újra meg újra, ha ki szeretnéd szedni a trophykat. Meg nekem alapvetően az a szisztéma nem tetszik, hogy ellentétben pl. egy Skyrimmel, nem az utolsó szobában van egy nagy loot, hanem gyakorlatilag bármi lehet bárhol, ezért garantáltan elhagysz guide nélkül lootokat, vagy mehetsz vissza később, ha acsira hajtasz. A harcrendszer szuper, imádtam. A belterek kidolgozása, változatossága szintén nagyon jó volt. Mai szemmel nézve viszont bűnronda, különösen kültéren. 2015-ös játék, az azonos korú Witcher 3-mal párba állítva úgy érződik, mintha 4-5 évvel öregebb lenne a koránál. Nem vagyok grafikab*zi, de a távoli tájak kritikán aluliak sajnos, különösen scope-on át. Rengeteg dolgot visszavettek a Morrowindból, egy-két dallamot, a ruháknál azt a szisztémát, hogy külön minden egyes végtagra van gear, és van ruha az armor alatt, vagy azt, hogy a frakciók egymás ellenségei, és nem tudsz mindenkit egy savefile-ban kimaxolni. Ezeket örülök viszont, hogy visszahozták (csak kár, hogy a főszálon). Hajtás utáni lazításnak nagyon jó volt. Most a Tails of Iron-t nyüstölöm. Adja, nagyon.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
The Quarry
Még megjelenéskor kezdtem neki, már van benne két teljes és pár részleges végigjátszásom. Most kicsit pihentetem, de folyamatban van egy harmadik is. Kis túlzással egy interaktív mozi az egész, egy nem túl csavaros történettel, de még az idegesítő szereplők ellenére is van a játékban valami, ami miatt játszatja magát. Ha másért nem akkor azért, hogy kiderüljön a döntéseinknek mik a következményei. Nem mindig egyértelmű, hogy mikor mi a jó döntés vagy mi az aminek később következményei vannak, de a fontos döntéseknél ad tippet a játék, hogy az számítani fog (kivéve mikor nem).
Ami többszöri nekifutásra zavaró, hogy nem lehet átugrani az átvezetőket, még akkor sem, ha már háromszor láttunk egy-egy beszélgetést és néhány szereplő (nekem) kifejezetten idegesítő. Sőt, ha egészen őszinte akarok lenni összesen egy szimpatikus volt közöttük. De ez mindenkinek egyéni preferencia kérdése.
Illetve a mentési rendszer elég szerencsétlenül van megoldva és nem mindig egyértelmű, hogy mi az a pont amikor elkezd továbbhaladni a történet és mikor van időnk felderíteni a dolgokat.
Pár érdekes bugot is produkált a játék, főleg az első patch után, de ezek kivétel nélkül teljesen megoldódtak mikor kiiktattam a 2k launchert a játék alól.
Elsőre cirka 10,5 óra volt a végigjátszás, teljesen vakon haladva. Próbáltam felderíteni és összeszedni mindent, átgondolni mi lehet a jó döntés. Második nekifutásra már célirányosan haladtam, ott ezt sikerült leszorítani nyolc óra köré.
Aki csak egyszer akarja végigjátszani a sztori miatt az mindenképp várjon meg egy komolyabb akciót, de akinek van türelme a karakterekhez és kíváncsi a különböző lehetőségekre az tehet vele egy próbát.
Return of the Obra Dinn
Hétvégén játszottam végig, még itt az oldalon ajánlotta valaki, utána be is szereztem, de a grafikai stílus távol tartott a játéktól. Végül csak rászántam magam és nem bántam meg.
Adott az Obra Dinn nevű hajó, ami eltűnt a tengeren, majd öt év múlva előkerült, épp csak a legénységnek veszett nyoma, mindössze néhány csontváz van a hajón. A mi dolgunk pedig annyi, hogy kiderítsük mi történt.
Ebben segítségünkre van egy speciális óra, amivel visszatekerhetjük az időt és láthatjuk a halott utolsó pillanatát, azokkal együtt, akik akkor jelen voltak. Onnantól kezdve pedig annyi a dolgunk, hogy megállapítsuk ki is az illető a különböző fényképeken, mi a neve és mitől/kitől/hogyan halt meg.
Ez elsőre nem tűnik nehéznek és az első pár esetnél nem is az. Épp csak 60 fős legénységről van szó, utasokkal együtt és sokszor nem egészen egyértelmű, hogy miből is kellene rájönni a dologra. Én töredelmesen bevallom pár helyen csaltam kicsit és néztem guide-ot is, de néhány esetben még egy sem értem honnan kellett volna tudnom azt, ami a megfejtést adta. Többnyire azért egyértelmű a dolog, de az biztos, hogy a játék nem könnyű Persze lehet próbálgatni is a megfejtéseket, épp csak sok értelme nincs, mert rengeteg a lehetőség és három hibátlan sort kell ahhoz, hogy a játék rögzítse válaszokat. Angol nyelv ismerete pedig követelmény hozzá.
Az elején kellett egy fél óra megszokni az egyedi grafikai stílust, de utólag azt kell mondjam illik a játékhoz. Egyébként ha sikerül elkapni a játék logikáját, akkor bő öt óra alatt a végére is lehet érni, de ebben azért benne volt, hogy a 60 emberből talán négynél segítség után néztem.
Én mindenesetre csak ajánlani tudom.
Chernobylite
Ezt nem túl régen szereztem be, még egy stream miatt került a látókörömbe, aztán múlt hétvégén nekikezdtem, tegnap sikerült is a végére érni. Már előbb sikerült volna, de pont a héten jött ki egy ingyenes patch, ami adott hozzá pár küldetést és egyéb extrát.
A történet főhőse a feleségét keresni jött vissza Pripyat-ba, ahol a robbanás idején éltek. Az majd csak idővel derül ki, hogy ehhez miért is kellett betörni az erőműbe vagy miért is látunk különös dolgokat, de nem akarok spoilerezni Mindenesetre vannak érdekes csavarok a játékban, a vége pedig mindent összevetve kifejezetten meglepő volt. De ezt mindenki fedezze fel magának.
Az erőműbe való sikeres bejutáshoz viszont csapatot kell toboroznunk, nyomokat gyűjtenünk és döntéseket hozni. Ezek a döntések van, hogy csak egy-egy csapattag hozzánk való viszonyára hatnak ki (erre tudunk következtetni is a beszélgetések során), de van, amik a végjátékra is befolyással vannak. Kis extra, hogy a történet egy pontja után megkapjuk a lehetőséget, hogy ezeket a döntéseket némi speciális nyersanyag fejében bármikor megváltoztassuk. A tökéletes (?) befejezés érdekében lehet ezzel kísérletezni, de elsőre én javaslom, hogy saját kútfőből haladjunk. Amíg mi a főszálhoz tartozó küldetéseket végezzük el társainkat is elküldhetjük nyersanyagokra és élelemre vadászni, vagy csak hagyhatjuk őket pihenni a bázison. Nem kötelező és alapvetően nem is hoznak túl sok felszerelést, de kicsit színesíti a dolgokat.
A játékban helyett kapott még egy minimális bázismenedzsment és építkezés is, gyakorlatilag arra kell figyelnünk, hogy az embereinknek legyen hol aludni, a bázis levegője legyen tiszta és a lehetőségekhez képest sugárzásmentes. Ha valaki nem akar ezzel foglalkozni nem feltétlenül muszáj, de szerintem szórakoztató kis extra ez a rész is.
Amit érdemes megemlíteni a játékkal kapcsolatban az a grafika és a hangulat. Sok AAA-s cím nem néz ki, a környezet elképesztően jól néz ki (még ha a karaktermodellek nem is tökéletesek) és sokszor kifejezetten nyomasztó a zónában, az elhagyatott épületekben kalandozni.
Nekem 32 óra volt, de én elég sokat kalandoztam a zónában (kvázi) feleslegesen is, illetve az utolsó küldetést újra is játszottam, hogy optimális befejezést kapjak. Meg úgyis, hogy nem.
Én csak ajánlani tudom a játékot, akár teljes áron is (megjegyzem, még úgyis csak 30 EUR).
Még megjelenéskor kezdtem neki, már van benne két teljes és pár részleges végigjátszásom. Most kicsit pihentetem, de folyamatban van egy harmadik is. Kis túlzással egy interaktív mozi az egész, egy nem túl csavaros történettel, de még az idegesítő szereplők ellenére is van a játékban valami, ami miatt játszatja magát. Ha másért nem akkor azért, hogy kiderüljön a döntéseinknek mik a következményei. Nem mindig egyértelmű, hogy mikor mi a jó döntés vagy mi az aminek később következményei vannak, de a fontos döntéseknél ad tippet a játék, hogy az számítani fog (kivéve mikor nem).
Ami többszöri nekifutásra zavaró, hogy nem lehet átugrani az átvezetőket, még akkor sem, ha már háromszor láttunk egy-egy beszélgetést és néhány szereplő (nekem) kifejezetten idegesítő. Sőt, ha egészen őszinte akarok lenni összesen egy szimpatikus volt közöttük. De ez mindenkinek egyéni preferencia kérdése.
Illetve a mentési rendszer elég szerencsétlenül van megoldva és nem mindig egyértelmű, hogy mi az a pont amikor elkezd továbbhaladni a történet és mikor van időnk felderíteni a dolgokat.
Pár érdekes bugot is produkált a játék, főleg az első patch után, de ezek kivétel nélkül teljesen megoldódtak mikor kiiktattam a 2k launchert a játék alól.
Elsőre cirka 10,5 óra volt a végigjátszás, teljesen vakon haladva. Próbáltam felderíteni és összeszedni mindent, átgondolni mi lehet a jó döntés. Második nekifutásra már célirányosan haladtam, ott ezt sikerült leszorítani nyolc óra köré.
Aki csak egyszer akarja végigjátszani a sztori miatt az mindenképp várjon meg egy komolyabb akciót, de akinek van türelme a karakterekhez és kíváncsi a különböző lehetőségekre az tehet vele egy próbát.
Return of the Obra Dinn
Hétvégén játszottam végig, még itt az oldalon ajánlotta valaki, utána be is szereztem, de a grafikai stílus távol tartott a játéktól. Végül csak rászántam magam és nem bántam meg.
Adott az Obra Dinn nevű hajó, ami eltűnt a tengeren, majd öt év múlva előkerült, épp csak a legénységnek veszett nyoma, mindössze néhány csontváz van a hajón. A mi dolgunk pedig annyi, hogy kiderítsük mi történt.
Ebben segítségünkre van egy speciális óra, amivel visszatekerhetjük az időt és láthatjuk a halott utolsó pillanatát, azokkal együtt, akik akkor jelen voltak. Onnantól kezdve pedig annyi a dolgunk, hogy megállapítsuk ki is az illető a különböző fényképeken, mi a neve és mitől/kitől/hogyan halt meg.
Ez elsőre nem tűnik nehéznek és az első pár esetnél nem is az. Épp csak 60 fős legénységről van szó, utasokkal együtt és sokszor nem egészen egyértelmű, hogy miből is kellene rájönni a dologra. Én töredelmesen bevallom pár helyen csaltam kicsit és néztem guide-ot is, de néhány esetben még egy sem értem honnan kellett volna tudnom azt, ami a megfejtést adta. Többnyire azért egyértelmű a dolog, de az biztos, hogy a játék nem könnyű
Persze lehet próbálgatni is a megfejtéseket, épp csak sok értelme nincs, mert rengeteg a lehetőség és három hibátlan sort kell ahhoz, hogy a játék rögzítse válaszokat. Angol nyelv ismerete pedig követelmény hozzá.
Az elején kellett egy fél óra megszokni az egyedi grafikai stílust, de utólag azt kell mondjam illik a játékhoz. Egyébként ha sikerül elkapni a játék logikáját, akkor bő öt óra alatt a végére is lehet érni, de ebben azért benne volt, hogy a 60 emberből talán négynél segítség után néztem.
Én mindenesetre csak ajánlani tudom.
Chernobylite
Ezt nem túl régen szereztem be, még egy stream miatt került a látókörömbe, aztán múlt hétvégén nekikezdtem, tegnap sikerült is a végére érni. Már előbb sikerült volna, de pont a héten jött ki egy ingyenes patch, ami adott hozzá pár küldetést és egyéb extrát.
A történet főhőse a feleségét keresni jött vissza Pripyat-ba, ahol a robbanás idején éltek. Az majd csak idővel derül ki, hogy ehhez miért is kellett betörni az erőműbe vagy miért is látunk különös dolgokat, de nem akarok spoilerezni
Mindenesetre vannak érdekes csavarok a játékban, a vége pedig mindent összevetve kifejezetten meglepő volt. De ezt mindenki fedezze fel magának.
Az erőműbe való sikeres bejutáshoz viszont csapatot kell toboroznunk, nyomokat gyűjtenünk és döntéseket hozni. Ezek a döntések van, hogy csak egy-egy csapattag hozzánk való viszonyára hatnak ki (erre tudunk következtetni is a beszélgetések során), de van, amik a végjátékra is befolyással vannak. Kis extra, hogy a történet egy pontja után megkapjuk a lehetőséget, hogy ezeket a döntéseket némi speciális nyersanyag fejében bármikor megváltoztassuk. A tökéletes (?) befejezés érdekében lehet ezzel kísérletezni, de elsőre én javaslom, hogy saját kútfőből haladjunk. Amíg mi a főszálhoz tartozó küldetéseket végezzük el társainkat is elküldhetjük nyersanyagokra és élelemre vadászni, vagy csak hagyhatjuk őket pihenni a bázison. Nem kötelező és alapvetően nem is hoznak túl sok felszerelést, de kicsit színesíti a dolgokat.
A játékban helyett kapott még egy minimális bázismenedzsment és építkezés is, gyakorlatilag arra kell figyelnünk, hogy az embereinknek legyen hol aludni, a bázis levegője legyen tiszta és a lehetőségekhez képest sugárzásmentes. Ha valaki nem akar ezzel foglalkozni nem feltétlenül muszáj, de szerintem szórakoztató kis extra ez a rész is.
Amit érdemes megemlíteni a játékkal kapcsolatban az a grafika és a hangulat. Sok AAA-s cím nem néz ki, a környezet elképesztően jól néz ki (még ha a karaktermodellek nem is tökéletesek) és sokszor kifejezetten nyomasztó a zónában, az elhagyatott épületekben kalandozni.
Nekem 32 óra volt, de én elég sokat kalandoztam a zónában (kvázi) feleslegesen is, illetve az utolsó küldetést újra is játszottam, hogy optimális befejezést kapjak. Meg úgyis, hogy nem.
Én csak ajánlani tudom a játékot, akár teljes áron is (megjegyzem, még úgyis csak 30 EUR).
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
Sniper Elite 5
Még megjelenéskor kezdtem el, de a konkrét történetet csak hétvégén fejeztem be. Még pár achievement hátravan, de a lényeggel végeztem.
A történet nagyjából ott folytatódik, ahol a négyben abbamaradt. Ezúttal Franciaországban kell egyszemélyes halálosztóként* ritkítani a nácikat és ismét megakadályozni egy haditervet, ami talán elhozná a győzelmet a németeknek. A történetre különösebb szót nem is kell vesztegetni, szerintem eddig sem ez volt a sorozat legnagyobb erőssége és ezen az ötödik rész sem akart változtatni.
Egyfajta rákészülésként (és mert csak a "demot" játszottam anno) a megjelenés előtt játszottam újra a negyedik részt, ahhoz képest érezhető a fejlődés grafikai téren. A legszembetűnőbb, hogy mennyivel részletesebb lett az X-ray killcam a játékban, még a sokadik fejlövésnél is élvezetes figyelni ahogy viszi magával a fogakat a lövedék A környezet is sokkal részletesebb és változatosabb lett. Talán a karakterek animációja, ami nem annyira jól sikerült, néhány karaktermodell kifejezetten érdekesen néz ki és az ellenséges bakáknak is csak pár modellje van. Bár a maga módján vicces, mikor négy ugyanolyan tiszt tanácskozik az asztal körül
A pályák kellően nagyok és nyíltak, a legtöbbször egy-egy helyszínt több irányból is meg lehet közelíteni és külön élvezet mikor a hidat őrző őröket megkerülve aztán hátulról elimináljuk az egész társaságot. Erre rátesz még egy lapáttal, hogy megnyithatunk további kezdőpontokat is (újabb Hitman részekből ez ismerős lehet), így egy újrajátszásnál akár rögtön a kellemetlen ellenséges mesterlövészek háta mögül is indíthatjuk a küldetést. De egyébként is megéri felderíteni a térképet, mert így lehet belefutni a mellékküldetésekbe (akár a távcsővel pásztázva, akár inteleket felszedve) és a fegyverfejlesztéshez szükséges munkaasztalokba is. Utóbbiak révén elég jól testre lehet szabni az arzenálunkat, a legtöbb fegyverre kerülhet hangtompító (nagyon hasznos), nagyobb tár, többféle távcső... A végére az alap pisztolyból is egész hasznos, távcsöves mesterlövész alkalmatosságot lehet csinálni, ami sokkal halkabb, mint bármelyik puska. Ami kifejezetten hasznos, ha nem akarjuk magunkra csődíteni a környéket, mert a német hadseregben csak szuper hallással rendelkező katonák vannak, akik 40 méterrel is pontosan megmondják, hogy hol sütött el valaki egy hangtompítós mesterlövész puskát.
A játékban van még egy minimális (de az előző résznél részletesebb) XP -rendszer is, ahol olyan minimális extrákat vehetünk fel, mint a több élet, több lőszer, gyorsabban megnyugvó pulzus. Ennek igazi haszna inkább a survivor módban van, a kampány alatt a quicksave/quickload sokkal hasznosabb Persze játékstílustól is függ, nálam alap volt, hogy nem vehetnek észre, de mindenkinek meg kell halnia. De aki hippi pacifista az el is kábíthatja az áldozatait, ehhez már külön lőszer is rendelkezésre áll és már van nem halálos leterítés is.
Egy-egy pálya ezzel a módszerrel bő két óra volt (ebben nincsenek benne a visszatöltések), de én minden esetben összeszedtem minden collectible-t is. Ezek (többnyire) nincsenek lehetetlen módon elrejtve, két pálya volt, ahol magamtól nem sikerült megtalálni az összeset (és egy harmadik, ahol bug miatt nem lett meg). Bár egy részüket azért alaposan keresgélni kell. Újrajátszásnál, amikor már csak a küldetésre figyel az ember ez leszorítható egy óra alá is, főleg az extra kezdőhelyek miatt.
Extraként ott van még az Invasion mód, ahol mások játékába csatlakozhatunk be (ha engedélyezve van náluk az opció), mint német mesterlövész. Itt a feladatunk mindössze annyi, hogy a másik játékos(oka)t elimináljuk. Már ha sikerül megtalálni, mert hiába tesz le az ellenséges mesterlövész közelébe néha kifejezetten nehéz megtalálni. Ebben segítenek a pályán lévő NPC-k is (ha még vannak), de egy idő után inváziós telefonok is elérhetőek lesznek. Cserébe utóbbiak a mi pozíciónkat is felfedik (a megtámadott játékos az invázió elejétől használhatja, hasonló megkötéssel).
Ezen kívül még ott van a korábban említett survivor mód is, ami lényegében arról szól, hogy három különböző pályán, 4 helyszínen kitartsunk 12 támadó hullámmal szemben. És itt már az említett képességek között többnek is hasznát látjuk. Például a több életerőnek vagy annak, hogy ha le is lőnek minket, de amíg van medkitünk életre kötözhetjük magunkat egy rövid ideig. De ezen mutatványunk közben még lőhetünk is akár. Érdekes élmény, magasabb szinteken a kihívás faktor is kellően nagy, még ha némelyik megvédendő bázison nincs is lehetőségünk rendesen mesterlövészkedni. Ezen mondjuk segít, ha coopban játszunk, mert akkor több ellenfél jön, de cserébe fel is lehet osztani a területet.
Pár bugba is bele lehet futni, volt, hogy nem oldódott ki fegyver hiába teljesítettem a követelményt (erre találtam megoldást azóta), máskor visszatöltés után eltűnt a holttest amiben fontos loot lett volna, de párszor az animációk is érdekesen néztek ki közelharci kivégzés közben. Illetve a revolver újratöltése közben senki ne váltson fegyvert, mert onnantól használhatatlan lesz. Remélhetőleg ezeket majd javítják, viszont crash nem volt. Amit még picit nehezményeztem az az aránylag kevés fegyver (3x6, plusz egy előrendelői pisztoly), de egyrészt biztosan jönnek még DLC-k hozzá, másrészt ezek eléggé sokféle módon testre szabhatóak.
A játékban eddig 76 órám van, ebből a tényleges kampány visszatöltésekkel együtt 30 óra lehetett, másik 30 a survivor mód, a többi a kampány megkezdett újrázása (authentic nehézségen) és a multi (pedig nem is szeretek multizni). Tippre mire megunom bőven 100 óra felett leszek.
TL;DR: Pont annyit változott, hogy ne lehessen azt mondani, hogy csak egy DLC a négyhez, miközben megőrizte az egyediségét. Én csak ajánlani tudom, szerintem megéri az árát.
Még megjelenéskor kezdtem el, de a konkrét történetet csak hétvégén fejeztem be. Még pár achievement hátravan, de a lényeggel végeztem.
A történet nagyjából ott folytatódik, ahol a négyben abbamaradt. Ezúttal Franciaországban kell egyszemélyes halálosztóként* ritkítani a nácikat és ismét megakadályozni egy haditervet, ami talán elhozná a győzelmet a németeknek. A történetre különösebb szót nem is kell vesztegetni, szerintem eddig sem ez volt a sorozat legnagyobb erőssége és ezen az ötödik rész sem akart változtatni.
Egyfajta rákészülésként (és mert csak a "demot" játszottam anno) a megjelenés előtt játszottam újra a negyedik részt, ahhoz képest érezhető a fejlődés grafikai téren. A legszembetűnőbb, hogy mennyivel részletesebb lett az X-ray killcam a játékban, még a sokadik fejlövésnél is élvezetes figyelni ahogy viszi magával a fogakat a lövedék
A környezet is sokkal részletesebb és változatosabb lett. Talán a karakterek animációja, ami nem annyira jól sikerült, néhány karaktermodell kifejezetten érdekesen néz ki és az ellenséges bakáknak is csak pár modellje van. Bár a maga módján vicces, mikor négy ugyanolyan tiszt tanácskozik az asztal körül
A pályák kellően nagyok és nyíltak, a legtöbbször egy-egy helyszínt több irányból is meg lehet közelíteni és külön élvezet mikor a hidat őrző őröket megkerülve aztán hátulról elimináljuk az egész társaságot. Erre rátesz még egy lapáttal, hogy megnyithatunk további kezdőpontokat is (újabb Hitman részekből ez ismerős lehet), így egy újrajátszásnál akár rögtön a kellemetlen ellenséges mesterlövészek háta mögül is indíthatjuk a küldetést. De egyébként is megéri felderíteni a térképet, mert így lehet belefutni a mellékküldetésekbe (akár a távcsővel pásztázva, akár inteleket felszedve) és a fegyverfejlesztéshez szükséges munkaasztalokba is. Utóbbiak révén elég jól testre lehet szabni az arzenálunkat, a legtöbb fegyverre kerülhet hangtompító (nagyon hasznos), nagyobb tár, többféle távcső... A végére az alap pisztolyból is egész hasznos, távcsöves mesterlövész alkalmatosságot lehet csinálni, ami sokkal halkabb, mint bármelyik puska. Ami kifejezetten hasznos, ha nem akarjuk magunkra csődíteni a környéket, mert a német hadseregben csak szuper hallással rendelkező katonák vannak, akik 40 méterrel is pontosan megmondják, hogy hol sütött el valaki egy hangtompítós mesterlövész puskát.
A játékban van még egy minimális (de az előző résznél részletesebb) XP -rendszer is, ahol olyan minimális extrákat vehetünk fel, mint a több élet, több lőszer, gyorsabban megnyugvó pulzus. Ennek igazi haszna inkább a survivor módban van, a kampány alatt a quicksave/quickload sokkal hasznosabb
Persze játékstílustól is függ, nálam alap volt, hogy nem vehetnek észre, de mindenkinek meg kell halnia. De aki Egy-egy pálya ezzel a módszerrel bő két óra volt (ebben nincsenek benne a visszatöltések), de én minden esetben összeszedtem minden collectible-t is. Ezek (többnyire) nincsenek lehetetlen módon elrejtve, két pálya volt, ahol magamtól nem sikerült megtalálni az összeset (és egy harmadik, ahol bug miatt nem lett meg). Bár egy részüket azért alaposan keresgélni kell. Újrajátszásnál, amikor már csak a küldetésre figyel az ember ez leszorítható egy óra alá is, főleg az extra kezdőhelyek miatt.
Extraként ott van még az Invasion mód, ahol mások játékába csatlakozhatunk be (ha engedélyezve van náluk az opció), mint német mesterlövész. Itt a feladatunk mindössze annyi, hogy a másik játékos(oka)t elimináljuk. Már ha sikerül megtalálni, mert hiába tesz le az ellenséges mesterlövész közelébe néha kifejezetten nehéz megtalálni. Ebben segítenek a pályán lévő NPC-k is (ha még vannak), de egy idő után inváziós telefonok is elérhetőek lesznek. Cserébe utóbbiak a mi pozíciónkat is felfedik (a megtámadott játékos az invázió elejétől használhatja, hasonló megkötéssel).
Ezen kívül még ott van a korábban említett survivor mód is, ami lényegében arról szól, hogy három különböző pályán, 4 helyszínen kitartsunk 12 támadó hullámmal szemben. És itt már az említett képességek között többnek is hasznát látjuk. Például a több életerőnek vagy annak, hogy ha le is lőnek minket, de amíg van medkitünk életre kötözhetjük magunkat egy rövid ideig. De ezen mutatványunk közben még lőhetünk is akár. Érdekes élmény, magasabb szinteken a kihívás faktor is kellően nagy, még ha némelyik megvédendő bázison nincs is lehetőségünk rendesen mesterlövészkedni. Ezen mondjuk segít, ha coopban játszunk, mert akkor több ellenfél jön, de cserébe fel is lehet osztani a területet.
Pár bugba is bele lehet futni, volt, hogy nem oldódott ki fegyver hiába teljesítettem a követelményt (erre találtam megoldást azóta), máskor visszatöltés után eltűnt a holttest amiben fontos loot lett volna, de párszor az animációk is érdekesen néztek ki közelharci kivégzés közben. Illetve a revolver újratöltése közben senki ne váltson fegyvert, mert onnantól használhatatlan lesz. Remélhetőleg ezeket majd javítják, viszont crash nem volt. Amit még picit nehezményeztem az az aránylag kevés fegyver (3x6, plusz egy előrendelői pisztoly), de egyrészt biztosan jönnek még DLC-k hozzá, másrészt ezek eléggé sokféle módon testre szabhatóak.
A játékban eddig 76 órám van, ebből a tényleges kampány visszatöltésekkel együtt 30 óra lehetett, másik 30 a survivor mód, a többi a kampány megkezdett újrázása (authentic nehézségen) és a multi (pedig nem is szeretek multizni). Tippre mire megunom bőven 100 óra felett leszek.
TL;DR: Pont annyit változott, hogy ne lehessen azt mondani, hogy csak egy DLC a négyhez, miközben megőrizte az egyediségét. Én csak ajánlani tudom, szerintem megéri az árát.
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
De jó lenne!!! Egyre több helyen bukkan fel a pletyka. Remélem a júniusi Microsoft show-n le is leplezik!
Én imádtam az első részt!!! A 4. és 5. részeket pedig kanapén toltuk le osztott képernyővel, imádtuk! Remélem igazak a tegnapi pletykák és tényleg komplett GoW csomag kiadására készül a Microsoft! Állat lenne a 2. és 3. részeket is végigvinni kanapéról a kis partneremmel!
Sosem értettem a hype-ot a széria körül. Az összes rész - a grafikán kívül - teljesen közepes minden szempontból.
A Halo-ról is koppra ugyanez a véleményem. Éppen kölcsön Boxon tolom a saga-t, még csak a 3ik résznél vagyok, de már most megcsömörlöttem, nem hiszem hogy be fogom fejezni a többit.
A Combat Evolved anno iránymutató volt a fizikát tekintve, de az eltelt 20 év alatt szinte csak az Infinite tudott játékmechanikai újításokat felmutatni. Sztori szempontjából sem egy nagy durranás, Cortanàn kívül pedig egy izgalmas karakter sincs az egész univerzumban.
A Halo-ról is koppra ugyanez a véleményem. Éppen kölcsön Boxon tolom a saga-t, még csak a 3ik résznél vagyok, de már most megcsömörlöttem, nem hiszem hogy be fogom fejezni a többit.
A Combat Evolved anno iránymutató volt a fizikát tekintve, de az eltelt 20 év alatt szinte csak az Infinite tudott játékmechanikai újításokat felmutatni. Sztori szempontjából sem egy nagy durranás, Cortanàn kívül pedig egy izgalmas karakter sincs az egész univerzumban.
Gears of War 4
Végére értem.
Amik tetszettek:
- grafika
- fedezék technika
- egy-két beszélgetés a szereplő karakterek között
Ami nem tetszett:
- ennyire cső játékkal nem játszottam még! Illetve lehet, hogy igen, de a többi valahogy jobban el tudta előlem rejteni...
- történet, mint olyan, nem volt.
Végére értem.
Amik tetszettek:
- grafika
- fedezék technika
- egy-két beszélgetés a szereplő karakterek között
Ami nem tetszett:
- ennyire cső játékkal nem játszottam még! Illetve lehet, hogy igen, de a többi valahogy jobban el tudta előlem rejteni...
- történet, mint olyan, nem volt.
"You don't wanna be my enemy, I promise you"
Warhammer 40,000: Chaos Gate - Daemonhunters
Az 1998-as Chaos Gate az egyik legnagyobb kedvenc WH40K játékom. Hangulat, zene, játékmenet tekintetében fenomenális, a mai napig nem volt párja. Nem is csoda, hogy majd felrobbant a fejem, amikor bejelentették a Daemonhunters fejlesztését!
Ráadásul a Szürke Lovagokkal, akik az abszolút mindenkori legnagyobb kedvenc rendházam! Nem is volt kérdéses az előrendelés és az őrületes izgalmakkal teli várakozás.
Már az intro megalapozta a hangulatot és az első tutorial missziónál ment a megőrülés. A látvány és az atmoszféra valami fergeteges, a játékmenet és a kontrolleres kezelés tükörsima és álomszerű. Normál nehézségi fokozaton indítottam, de nagyon hamar jött a fekete leves. Az első 4-5-6 küldetés kínkeservesen ment. Se perc alatt bedaráltak és több alkalommal 2-3 emberem is éppen a földre rogyva küzdött az életéért, mire nagy nehezen sikerült teljesíteni a küldetést. El is mentem kicsit sírni Steam fórumra és pityergés közepette olvastam pár hasznos tippet. Kukába kellett hajítani az XCOM-os hozzáállást és stratégiákat, teljesen más hozzáállást igényel a játék. Szemléletváltás és a lovagok fejlesztése után fokozatosan lett egyre könnyebb és színtiszta élvezet. Néha már-már túl könnyű, de azért néha befigyeltek olyan kampányküldetések, ahol megtudtak szorongatni. Az utolsó ütközet több, mint 2,5 órán át tartott és szétizgultam magam. Nem volt egyszerű és meglehetősen ramaty állapotban voltam a végére, de sikerült földre rogyás nélkül megúsznia mindenkinek, aminek nagyon örültem! Itt spoilereznék is egy kicsit, mert a játék semmilyen formában nem figyelmeztet erre. A szokásos 4 helyett 8 lovagra lesz szükség a végső misszió során! Szóval ha valaki csak a megszokott 4 egységgel harcolja végig a játékot, az hatalmasat fog koppanni a végére, mert oda kelleni fog egy B csapat szintén 9-es szintű lovagokkal.
Nem hittem, hogy a 2018-as Mechanicus-t képes lesz bármi is letaszítani a trónról nálam, mert a WH40K játékok színvonala finoman szólva is erősen ingadozó, de ezúttal mégis sikerült. Mondjuk totálisan elfogult vagyok a GK-k miatt, de a grafika, játékmenet, az átvezető videók, a sztori, a legénységgel lefolytatható beszélgetési lehetőségek mind olyan szinten remekül sikerültek, hogy nálam totálisan betalált ez a cím!
És akkor essen szó a negatívumokról is, mert akad.
-Az elején több alkalommal minden előjel nélkül kivágott az asztalra. Nem kicsit ment fel a pumpa, de szerencsére ezt két nap után abbahagyta és atomstabil lett.
-Nekem hatalmas mázlim volt, mert a 2080S-el gyönyörűen futott 1440p-ben 50-90 FPS-el. Viszont rengeteg panasz érkezett, hogy súlyos teljesítménybeli problémák vannak nem csak gyengébb kártyákkal, de 3080 és 3090 tulajok is beszámoltak 20-30 FPS-ről. A fejlesztők tudnak róla és dolgoznak rajta. Remélhetőleg tesznek is ellene valamit!
-Csak 3 féle küldetés van a játékban az egyedi kampányküldetéseken kívül. Ez egyeseknél kiverheti a biztosítékot, számomra nem volt zavaró a 42,5 órás végigjátszás során. De azt is megértem, ha valaki számára ez lehangoló.
-Nincs kiforrott egyensúly. Vagy lehet nevetségesen egyszerű egy küldetés, vagy egyetlen kör alatt teljesen elsza*ódhat minden. A véletlenszerűen előforduló események csúnya dolgokat művelhetnek és a nyakunkra teleportáló ellenséges csapatok egy szempillantás alatt túlerőbe kerülhetnek. Ilyenkor aztán nagyon képben kell lenni, hogy megússzuk épp bőrrel.
-Pár alkalommal nem tudtam jelölni és támadni a pálya szélén lévő ellenfelet kontrollerrel és fel kellett kelnem a kanapéról, hogy elsétáljak a nyavalyás egérig. Ez persze nem feltétlenül érint sokakat, de számomra idegesítő mozzanat.
Szóval a Chaos Gate - Daemonhunters messze nem tökéletes, de a WH40K és a körökre osztott stratégia játékok szerelmesei számára szerintem páratlan élmény lehet. Nem feltétlenül most, de akár pár hónap és jó pár patch elteltével. Én személy szerint nagyon bízom benne, hogy érkezhet hozzá idővel DLC vagy egy folytatás!!! Bár ilyenről nem is merek álmodni, de hátha.
Az 1998-as Chaos Gate az egyik legnagyobb kedvenc WH40K játékom. Hangulat, zene, játékmenet tekintetében fenomenális, a mai napig nem volt párja. Nem is csoda, hogy majd felrobbant a fejem, amikor bejelentették a Daemonhunters fejlesztését!
Ráadásul a Szürke Lovagokkal, akik az abszolút mindenkori legnagyobb kedvenc rendházam! Nem is volt kérdéses az előrendelés és az őrületes izgalmakkal teli várakozás.
Már az intro megalapozta a hangulatot és az első tutorial missziónál ment a megőrülés. A látvány és az atmoszféra valami fergeteges, a játékmenet és a kontrolleres kezelés tükörsima és álomszerű. Normál nehézségi fokozaton indítottam, de nagyon hamar jött a fekete leves. Az első 4-5-6 küldetés kínkeservesen ment. Se perc alatt bedaráltak és több alkalommal 2-3 emberem is éppen a földre rogyva küzdött az életéért, mire nagy nehezen sikerült teljesíteni a küldetést. El is mentem kicsit sírni Steam fórumra és pityergés közepette olvastam pár hasznos tippet. Kukába kellett hajítani az XCOM-os hozzáállást és stratégiákat, teljesen más hozzáállást igényel a játék. Szemléletváltás és a lovagok fejlesztése után fokozatosan lett egyre könnyebb és színtiszta élvezet. Néha már-már túl könnyű, de azért néha befigyeltek olyan kampányküldetések, ahol megtudtak szorongatni. Az utolsó ütközet több, mint 2,5 órán át tartott és szétizgultam magam. Nem volt egyszerű és meglehetősen ramaty állapotban voltam a végére, de sikerült földre rogyás nélkül megúsznia mindenkinek, aminek nagyon örültem! Itt spoilereznék is egy kicsit, mert a játék semmilyen formában nem figyelmeztet erre. A szokásos 4 helyett 8 lovagra lesz szükség a végső misszió során! Szóval ha valaki csak a megszokott 4 egységgel harcolja végig a játékot, az hatalmasat fog koppanni a végére, mert oda kelleni fog egy B csapat szintén 9-es szintű lovagokkal.
Nem hittem, hogy a 2018-as Mechanicus-t képes lesz bármi is letaszítani a trónról nálam, mert a WH40K játékok színvonala finoman szólva is erősen ingadozó, de ezúttal mégis sikerült. Mondjuk totálisan elfogult vagyok a GK-k miatt, de a grafika, játékmenet, az átvezető videók, a sztori, a legénységgel lefolytatható beszélgetési lehetőségek mind olyan szinten remekül sikerültek, hogy nálam totálisan betalált ez a cím!
És akkor essen szó a negatívumokról is, mert akad.
-Az elején több alkalommal minden előjel nélkül kivágott az asztalra. Nem kicsit ment fel a pumpa, de szerencsére ezt két nap után abbahagyta és atomstabil lett.
-Nekem hatalmas mázlim volt, mert a 2080S-el gyönyörűen futott 1440p-ben 50-90 FPS-el. Viszont rengeteg panasz érkezett, hogy súlyos teljesítménybeli problémák vannak nem csak gyengébb kártyákkal, de 3080 és 3090 tulajok is beszámoltak 20-30 FPS-ről. A fejlesztők tudnak róla és dolgoznak rajta. Remélhetőleg tesznek is ellene valamit!
-Csak 3 féle küldetés van a játékban az egyedi kampányküldetéseken kívül. Ez egyeseknél kiverheti a biztosítékot, számomra nem volt zavaró a 42,5 órás végigjátszás során. De azt is megértem, ha valaki számára ez lehangoló.
-Nincs kiforrott egyensúly. Vagy lehet nevetségesen egyszerű egy küldetés, vagy egyetlen kör alatt teljesen elsza*ódhat minden. A véletlenszerűen előforduló események csúnya dolgokat művelhetnek és a nyakunkra teleportáló ellenséges csapatok egy szempillantás alatt túlerőbe kerülhetnek. Ilyenkor aztán nagyon képben kell lenni, hogy megússzuk épp bőrrel.
-Pár alkalommal nem tudtam jelölni és támadni a pálya szélén lévő ellenfelet kontrollerrel és fel kellett kelnem a kanapéról, hogy elsétáljak a nyavalyás egérig. Ez persze nem feltétlenül érint sokakat, de számomra idegesítő mozzanat.
Szóval a Chaos Gate - Daemonhunters messze nem tökéletes, de a WH40K és a körökre osztott stratégia játékok szerelmesei számára szerintem páratlan élmény lehet. Nem feltétlenül most, de akár pár hónap és jó pár patch elteltével. Én személy szerint nagyon bízom benne, hogy érkezhet hozzá idővel DLC vagy egy folytatás!!! Bár ilyenről nem is merek álmodni, de hátha.
Chorus
Ezt még a megjelenéskor kezdtem el, de az achimániám miatt egy időre parkolópályára került. Aztán mikor jött javítás a két bugos példányhoz már javában pörgött az év eleji játékdömping. Most viszont végre ezt is befejeztem.
A történet nem túl bonyolult, adva van egy űrbéli szekta, aminek mi voltunk a legelitebb elit harcosa, természetfeletti képességegekkel és egy élő űrhajóval. Aztán mikor felrobbantottunk egy bolygót a hősnő hirtelen magába szállt és elvonult szabadúszó zsoldosnak, magára hagyva az űrhajót is (kinek neve Forsaken)
Ennyi elég is a történetből, a lényeg az akción van. És az nagyon jól meg van csinálva. A hajó irányítását nagyon gyorsan meg lehet tanulni, a majd fél éves kihagyás után is alig pár perc volt visszaszokni a játékba. A harcok végig pörgősek, nem igazán lehet megállni közben nézelődni. Főleg magasabb nehézségi szinten, ahol 1-2 alap vadász is pillanatok alatt szétkapja a hajónkat. Vannak még kisebb finomságok, például a pajzs ellen lézert, a páncél ellen rakétát illik használni, de az csak ajánlás, kellő türelemmel a gatling is szétszed mindent.
És akkor ott vannak még a rítusok is, ezeket a történet folyamán lehet kioldani, ezek lennének a természetfeletti képességeink. Egyfajta villámcsapás, ellenfél mögé teleportálás és más hasonlók. Folyamatosan jön valami újdonság.
A grafika teljesen megállja a helyét, látványos és amennyire az űr képes rá változatos is. Vannak gyengébb részei, például mikor nagyobb hajókat robbantunk fel, de az összképet tekintve nekem kifejezetten tetszik.
A zenéről pedig legyen elég ennyi
Persze vannak hibái is, néha vannak üresjáratok mikor két küldetés között utazgatunk és van egy bossfight ami nélkül sokkal jobb lett volna a játék, de fagyással például nem találkoztam. Manapság nagy stúdiók, tripla A-s játékai sokkal több bugot produkálnak
A 100% elérése kereken 29 órába telt, ebben mondjuk benne van az is, hogy a képességek felfejlesztése elég időigényes.
Én csak ajánlani tudom, ha máskor nem akkor egy akcióban
Lego Star Wars: The Skywalker Saga
Ezt még a hét elején fejeztem be, azóta hagytam kicsit ülepedni az élményt. Szóval elöljáróban egy fontos dolog: én nem vagyok nagy Star Wars fanatikus és a filmeknek is csak a felét láttam. Ez később fontos lesz
A játékban ugyan benne van a kilenc "film" története, de először csak a trilógiák nyitó részeivel kezdhetünk és sorban lehet feloldani a részeket. Mindenkire rá van bízva milyen sorrendben szeretne haladni, én a küldetésekben lévő extrák alapján azt gondolom a játék azt szeretné, ha a megjelenés szerint haladna az ember.
Amit én nagyon erősen éreztem, hogy a készítők feltételezték, hogy aki leül a játék elé az pontosan tisztában van a filmek cselekményével. Bizonyos részeknél még a filmek ismeretében is csak kapkodtam a fejem, hogy most akkor itt mi is van pontosan? Más szóval a történetmesélés finoman szólva sem erőssége a játéknak.
Cserébe viszont az egész sztori át van itatva a jellegzetes LEGO humorral. Azt most mindenki döntse el maga, hogy ez mennyire tetszik neki, én kifejezetten élveztem. Mellé ott van a rengeteg gyűjthető apróság. Karakterek, fejlesztőkockák és kártyák, űrhajók... Van, amit egyszerűen meg lehet szerezni, másokhoz fejtörő vagy küldetés tartozik, esetleg csak később, a történetben előrehaladva lehet hozzáférni.
A mellékküldetéseknél azért már érződik, hogy ezek inkább csak időhúzásnak vannak benne. Például mikor csempészni kell két bolygó között. Minden alkalommal háromszor kirántanak minket a hiperűrből, le kell lőni X darab ellenfelet és mehetünk tovább. Mindezt úgy, hogy maga az űrcsata az első 1-2 alkalommal még szórakoztató, csak aztán rájön az egyszeri játékos, hogy SPOILER
Egyébként is igaz a játék egészére, hogy kihívás, mint olyan nincs benne. Néhány fejtörő van, ami nem magától értetődő és volt talán három verseny, ami elsőre nem lett meg aranyéremre, de nem ez a játék az, amihez guide-okat kell olvasni. Viszont többnyire még így is leköti az embert, nekem volt, hogy egy egész este azzal ment el, hogy a fejlesztéshez szükséges kék kockákat szedegettem össze mindenfelé.
Bugok terén is aránylag jó a helyzet, pár alkalommal, többórás játék után volt, hogy kidobott az asztalra és az Endoron a kamera kegyetlen módon be tudott akadni, de a játékmenetet komolyan megakasztó dologgal nem találkoztam.
Játékidőt tekintve két részre kell bontani: ha az ember csak a filmek történetén akar végigszaladni, akkor nagyjából 14-15 óra alatt végezhet is. Viszont a 100%-os teljesítés nekem 97,5 órába telt. Ebben benne van az összes kihívás, minikit, achievement, szóval tényleg minden. És ezt úgy, hogy az utolsó, az Exegolon eltöltött 2-3 órát leszámítva szinte végig jól szórakoztam. Az mindenesetre érezhető, hogy a játéknak jobban áll, ha nem nagy etapokban haladunk vele, kevésbé jöttek ki a hibái, amíg kisebb nekifutásokban haladtam előre.
Én csak ajánlani tudom, a maga módján kifejezetten szórakoztató játék. Akinek van rá ideje annak akár teljes áron is, aki csak a főszálon akar végigrohanni az azért várjon meg egy nagyobb akciót
Ezt még a megjelenéskor kezdtem el, de az achimániám miatt egy időre parkolópályára került. Aztán mikor jött javítás a két bugos példányhoz már javában pörgött az év eleji játékdömping. Most viszont végre ezt is befejeztem.
A történet nem túl bonyolult, adva van egy űrbéli szekta, aminek mi voltunk a legelitebb elit harcosa, természetfeletti képességegekkel és egy élő űrhajóval. Aztán mikor felrobbantottunk egy bolygót a hősnő hirtelen magába szállt és elvonult szabadúszó zsoldosnak, magára hagyva az űrhajót is (kinek neve Forsaken
)
Ennyi elég is a történetből, a lényeg az akción van. És az nagyon jól meg van csinálva. A hajó irányítását nagyon gyorsan meg lehet tanulni, a majd fél éves kihagyás után is alig pár perc volt visszaszokni a játékba. A harcok végig pörgősek, nem igazán lehet megállni közben nézelődni. Főleg magasabb nehézségi szinten, ahol 1-2 alap vadász is pillanatok alatt szétkapja a hajónkat. Vannak még kisebb finomságok, például a pajzs ellen lézert, a páncél ellen rakétát illik használni, de az csak ajánlás, kellő türelemmel a gatling is szétszed mindent.
És akkor ott vannak még a rítusok is, ezeket a történet folyamán lehet kioldani, ezek lennének a természetfeletti képességeink. Egyfajta villámcsapás, ellenfél mögé teleportálás és más hasonlók. Folyamatosan jön valami újdonság.
A grafika teljesen megállja a helyét, látványos és amennyire az űr képes rá változatos is. Vannak gyengébb részei, például mikor nagyobb hajókat robbantunk fel, de az összképet tekintve nekem kifejezetten tetszik.
A zenéről pedig legyen elég ennyi
Persze vannak hibái is, néha vannak üresjáratok mikor két küldetés között utazgatunk és van egy bossfight ami nélkül sokkal jobb lett volna a játék, de fagyással például nem találkoztam. Manapság nagy stúdiók, tripla A-s játékai sokkal több bugot produkálnak
A 100% elérése kereken 29 órába telt, ebben mondjuk benne van az is, hogy a képességek felfejlesztése elég időigényes.
Én csak ajánlani tudom, ha máskor nem akkor egy akcióban
Lego Star Wars: The Skywalker Saga
Ezt még a hét elején fejeztem be, azóta hagytam kicsit ülepedni az élményt. Szóval elöljáróban egy fontos dolog: én nem vagyok nagy Star Wars fanatikus és a filmeknek is csak a felét láttam. Ez később fontos lesz
A játékban ugyan benne van a kilenc "film" története, de először csak a trilógiák nyitó részeivel kezdhetünk és sorban lehet feloldani a részeket. Mindenkire rá van bízva milyen sorrendben szeretne haladni, én a küldetésekben lévő extrák alapján azt gondolom a játék azt szeretné, ha a megjelenés szerint haladna az ember.
Amit én nagyon erősen éreztem, hogy a készítők feltételezték, hogy aki leül a játék elé az pontosan tisztában van a filmek cselekményével. Bizonyos részeknél még a filmek ismeretében is csak kapkodtam a fejem, hogy most akkor itt mi is van pontosan? Más szóval a történetmesélés finoman szólva sem erőssége a játéknak.
Cserébe viszont az egész sztori át van itatva a jellegzetes LEGO humorral. Azt most mindenki döntse el maga, hogy ez mennyire tetszik neki, én kifejezetten élveztem. Mellé ott van a rengeteg gyűjthető apróság. Karakterek, fejlesztőkockák és kártyák, űrhajók... Van, amit egyszerűen meg lehet szerezni, másokhoz fejtörő vagy küldetés tartozik, esetleg csak később, a történetben előrehaladva lehet hozzáférni.
A mellékküldetéseknél azért már érződik, hogy ezek inkább csak időhúzásnak vannak benne. Például mikor csempészni kell két bolygó között. Minden alkalommal háromszor kirántanak minket a hiperűrből, le kell lőni X darab ellenfelet és mehetünk tovább. Mindezt úgy, hogy maga az űrcsata az első 1-2 alkalommal még szórakoztató, csak aztán rájön az egyszeri játékos, hogy SPOILER
bőven elég mozdulatlanul állni, és szépen komótosan lelövöldözni mindenkit.
Egyébként is igaz a játék egészére, hogy kihívás, mint olyan nincs benne. Néhány fejtörő van, ami nem magától értetődő és volt talán három verseny, ami elsőre nem lett meg aranyéremre, de nem ez a játék az, amihez guide-okat kell olvasni. Viszont többnyire még így is leköti az embert, nekem volt, hogy egy egész este azzal ment el, hogy a fejlesztéshez szükséges kék kockákat szedegettem össze mindenfelé.
Bugok terén is aránylag jó a helyzet, pár alkalommal, többórás játék után volt, hogy kidobott az asztalra és az Endoron a kamera kegyetlen módon be tudott akadni, de a játékmenetet komolyan megakasztó dologgal nem találkoztam.
Játékidőt tekintve két részre kell bontani: ha az ember csak a filmek történetén akar végigszaladni, akkor nagyjából 14-15 óra alatt végezhet is. Viszont a 100%-os teljesítés nekem 97,5 órába telt. Ebben benne van az összes kihívás, minikit, achievement, szóval tényleg minden. És ezt úgy, hogy az utolsó, az Exegolon eltöltött 2-3 órát leszámítva szinte végig jól szórakoztam. Az mindenesetre érezhető, hogy a játéknak jobban áll, ha nem nagy etapokban haladunk vele, kevésbé jöttek ki a hibái, amíg kisebb nekifutásokban haladtam előre.
Én csak ajánlani tudom, a maga módján kifejezetten szórakoztató játék. Akinek van rá ideje annak akár teljes áron is, aki csak a főszálon akar végigrohanni az azért várjon meg egy nagyobb akciót
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
A tökéletes komment.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
TLoU2 már 3x
Ahh faszom, nincs már időm játszani se az a baj, a sandboxokat sem kedvelem már annyira éppen emiatt.
A The Last Of Us 2 sem rövid, viszont elejétől a végéig egy megkomponált, percre kimért cucc. Imádom.
Most ps5-ön. bigup
Ahh faszom, nincs már időm játszani se az a baj, a sandboxokat sem kedvelem már annyira éppen emiatt.
A The Last Of Us 2 sem rövid, viszont elejétől a végéig egy megkomponált, percre kimért cucc. Imádom.
Most ps5-ön. bigup
Akkor.....sem.....veszem......meg, amíg nincs ba**ó kártyám a full grafikához. 
Erős leszek. 
Erős leszek. 
Dying Light 2
Az evolúciós ugrás bőven tapintható az elsőhöz képest, a lengyelek továbbra is toppon vannak.
Nem ragozom az értékelést, kibebaszottul tetszett. A testápolókból bőven van felhozatal, és egy idő után lehet pakolni rájuk ínyenceket. A siklóernő és a grappling hook rendben van. Úgy kb a felétől kicsit pluszban nem igazán volt már ellenfél pláne azután, h a számszeríjat ( azért bőven kellenek hozzá a tollak ) magamévá tettem. Loot/porszívó/upgrades ahogy kell. A távcsöves kijelölés a térképre a Metróból lenyúlva, dee kellett is A bazi magas antennák megmászása azért ott volt, párszor zuttyoltam, viszont kiba hasznosak, mert a sugárzásuk hatósugarában felfedték az inhibitorokat amik ugye kellenek az egészség és az állóképesség fejlesztéséhez. Bug még mindig előfordul, pl az egyik metróállomás gyors utazásnál az érkezéskor
beleragadtam rendszeresen a falba ( game restart ), ill e miatt nem tudtam kimaxolni a szélmalmokat, az egyiknél képtelenség volt elkapni egy kapaszkodó rudat. Van benne huncutság is, ill lehetett volna, ha az este után nem az ébredés érkezett volna - ha a könyvtáras melléket ( talán 10 küldi ) végigcsinálod.
Na jó vót szép vót, még azért toltam volna így 160 óra után is.
Így fejeztem abba
kép1
kép2
kép3
Az evolúciós ugrás bőven tapintható az elsőhöz képest, a lengyelek továbbra is toppon vannak.
Nem ragozom az értékelést, kibebaszottul tetszett. A testápolókból bőven van felhozatal, és egy idő után lehet pakolni rájuk ínyenceket. A siklóernő és a grappling hook rendben van. Úgy kb a felétől kicsit pluszban nem igazán volt már ellenfél pláne azután, h a számszeríjat ( azért bőven kellenek hozzá a tollak ) magamévá tettem. Loot/porszívó/upgrades ahogy kell. A távcsöves kijelölés a térképre a Metróból lenyúlva, dee kellett is
A bazi magas antennák megmászása azért ott volt, párszor zuttyoltam, viszont kiba hasznosak, mert a sugárzásuk hatósugarában felfedték az inhibitorokat amik ugye kellenek az egészség és az állóképesség fejlesztéséhez. Bug még mindig előfordul, pl az egyik metróállomás gyors utazásnál az érkezéskor
beleragadtam rendszeresen a falba ( game restart
), ill e miatt nem tudtam kimaxolni a szélmalmokat, az egyiknél képtelenség volt elkapni egy kapaszkodó rudat. Van benne huncutság is, ill lehetett volna, ha az este után nem az ébredés érkezett volna - ha a könyvtáras melléket ( talán 10 küldi ) végigcsinálod.
Na jó vót szép vót, még azért toltam volna így 160 óra után is.
Így fejeztem abba
kép1
kép2
kép3
Soha ne vitatkozz idiótákkal ! Lesüllyedsz az ő szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal. (Woody Allen)
A fórumon szereplő hozzászólások olvasóink véleményét tükrözik, azokért semmilyen felelősséget nem vállalunk.
Legnépszerűbb cikkek
- 1. Egy hónap múlva ingyenes frissítésként érkezik a The Witcher 3: Wild Hunt - Remastered
- 2. Hoppá, az Opening Night Live-on derült ki, hogy készül a Heroes of Might & Magic III Remake!
- 3. A Dying Light 2: Renaissance elhozza azt, aminek a játékot a Techland eredetileg szánta?
- 4. Befutott a Netflixre a Grand Theft Auto VI beígért nagy játékmenet-bemutatója – nem egy nagy küldetést, hanem sok pici jelenetet kaptunk
- 5. A HoYoverse-től a Nodus Fall bemutatójával nyitott az idei gamescom ONL
Legfrissebb fórumtémák
- 21:54
- Egy hónap múlva ingyenes frissítésként érkezik a The Witcher 3: Wild Hunt - Remastered [hozzászólások] [6]
- 18:40
- Elhunyt... [2782]
- 08:32
- Ki mivel játszik mostanában? [8279]
- 08:03
- A Dying Light 2: Renaissance elhozza azt, aminek a játékot a Techland eredetileg szánta? [hozzászólások] [1]
- 20:43
- Közzétették a Call of Duty: Modern Warfare 4 bétájának hivatalos gépigényét, a bétához nem kell majd CoD HQ [hozzászólások] [1]
- 11:26
- Döbbenetes mértékű pénzt veszített a Take-Two a Grand Theft Auto VI szivárgásai miatt [hozzászólások] [2]
- 15:36
- Helyzetjelentés Extra [3409]
- 23:20
- Először mozgásban a magyar fejlesztésű új 4X űrstratégia, a Legacy of Sol rövid előzetesben mutatta meg magát [hozzászólások] [8]
- 09:49
- Kiszivárgott néhány Grand Theft Auto VI játékmenet-video, a szivárogtató folytatással fenyegeti a Rockstart [hozzászólások] [1]
- 18:55
- Szét*** az ideg [5565]
