Fasznak nem szokásom tartani valakit 1-1 fórumos hsz alapján, de őszintén szólva, hogy mi a búbánatért kell neked a vallás, nem értem, és - elnézve itt a többieket - senki más se nagyon.
Nem ismerem a korod, nem is kell róla nyilatkozni, de ha saját bevallásod szerint éretlennek érzed magad ehhez a vallás vs. erkölcs dologhoz, érdemes lenne kicsit önvizsgálódni. Ha rosszat követsz el (legyen most vmi nagyon alap; betörsz egy ablakot), és nem szólal meg benned semmi vészcsengő, az annak a tükre, hogy nem veszed komolyan a hitet (nekem is vannak ilyen korszakaim, nehogy azt hidd). Templomba járással és gyónással nem lehet azt az ablakot helyrehozni, ettől nem a lelked nyugszik meg, csak az önbizalmad áll helyre, hogy igen, mégse jutok Pokolra.
Helyes cselekedet esetén felkeresed a betört ablak tulajdonosát, elmondod, hogy bocs, én voltam, itt a $, ismerek valakit, aki helyrehozza. Egy igazhitűnek nem kell ezen majréznia, nála rögtön megszólal az a lelkiismeret.
Nem akarok itt izé lenni, és kissé hülyén is érzem magam ettől a hittanórától, de tettekkel sokkal többet érhetsz el spirituális úton, mint kötelező gyakorlatokkal. A magam részéről rühellem a templomokat, az ostyával meg a felesleges aprópénz-dobálással együtt; semmi Isten iránti tisztelgést nem látok ezekben a külsőségekben, Egyház iránti tiszteletet annál inkább.
Áh, nem bírom ki, azért is bemásolok egy részletet abból a Csokonai műből:
(...) Boldog volt e világ! s e hiú név: szentség,
nem volt a legszörnyűbb gonoszokra mentség.
Állott a természet örök építménye,
élt az emberiség legszentebb törvénye.
De miolta ennek sok romlást szenvedett
oldalába raktad, bal madár, fészkedet,
azolta számodra rakja a lenyomott
értelem azt a sok felséges templomot;
azolta adja ki a kenyért házából
kikapván éhhel holt kicsinye szájából
a szent névre vágyó balgatag anya is,
hogy tudjon mit rágni dervised foga is.
Sok bolond kiadja utolsó fillérét,
leteszi a mennynek árendáját s bérét,
hogy mikor az oltárt építik számodra,
kecskeszőrt vihessen ő is oltárodra.
Nappali álmodban látsz ezer álmokat,
s éjjel a népek közt huholod azokat.
Jöjj ki a nappali fényre, hadd láthassunk,
s mennyei képedet látván, imádhassunk.
Te a vak homályban rakod a templomot,
és onnan ígéred a paradicsomot.
S csak bétolongjanak hozzád a moséba,
az észt és a virtust hagyod csak kardéba.
Hát már hogy valaki böjtölget pénteken,
Hogy étlen s mezítláb jár a szent helyeken,
olyan nagy érdem-é egy-két liturgia,
hogy az ember azzal lehet isten fia?
S hogy paradicsomba és mennybe részt vegyen,
szükség, hogy skeleton és zarándok legyen?
Különben nem lehet idvezült törökké,
ámbár emberséges ember volt örökké.
Egy paradicsomot magának így tetet
minden nemzet, s abból kizár más nemzetet (...)
Egyik kedvenc tőle...
Szóval nem akarok ünneprontó lenni, de ha teszem azt, most én lennék egy isten, és azzal fordulnál hozzám (még csak nem is hozzám, hanem olyan alakok templomnak nevezett intézményeihez, akik rendesen félreértették az ezeréves sugallataimat), hogy bocs, betörtem Beny12 ablakát, nincs baj, ugye? - hát tuti elküldenélek.

Nem csesztetni akarlak (bár ettől még csesztetlek, de attól még nem szívesen), de ez a "majd megbánjuk és ennyi" már túlzás. Mintha poénból magadra csatolnál egy időzített bombát, ami ki tudja, hány nap múlva fog robbanni, nyilván nem fogod elintézni egy majd úgyis megbánom és késszel.
Itt jön képbe a Karma, mert végső soron amit másokkal teszel, az előbb-utóbb rajtad fog csattanni, semmi nincs következmény nélkül. A Karmát nem csak a keleti vallások, de a kereszténység is több helyen megemlíti ("ne tégy mással olyat, amit nem szeretnél, hogy veled tegyenek").
Hú de elkanyarodtam meg belemerültem meg nem tudom, bocs, ez már nem Neked szól, össze-vissza írogatok, ami jön.
A lenti vitához kapcsolódva valahogy mindenképp muszájnak érzem megemlíteni, hogy Isten - csak úgy, mint a lelkiismereted - nem azt nézi, milyen vallással vagy felcímkézve. Vannak bizonyos erkölcsi normák, szabályok, az embereknek pedig feladataik. Ha az ember úgy dönt, önszántából elindul a jó ösvényen, annak függvényében nő a felelőssége, melyik khm, "végigjátszást" (Korán, Biblia stb.) nyomtatja ki magának az út végig viteléhez. Ezek a tanítások segíthetnek a cél elérésében, amennyiben emberünk nem értelmezi félre őket, de nem feltétel mindent betűről pontosan ismerni.
Azt sem szabad elfeledni, hogy mindenkinek más mértékű felelőssége van a maga útján - valakinek minden szükséges eszköze megvan a célhoz, egy másvalakinek, aki olyan körülmények közt született, hogy körülötte egymást falják fel az emberek az éhínségben, már nehezebb dolga van erkölcsösnek lenni. Éppen ezért minden ember más feladatot kapott, és ahogy teljesíti, úgy és akkora léptekkel halad előre. A felhasznált eszközök másodlagosak, az eredmény tetsszen Istennek. Sok világnézet, mint a spiritizmus is kimondja, hogy a világon senki nem érdemli meg az örök boldogságot, sem az örök szenvedést.
Az örökkévalóság egy olyan időintervallum, amit ember nem képes felfogni; nincs vége, és a legtöbbünk agya nem fogadja be a 3. utáni dimenziókat.
De megfogadtam, hogy nem fogok hittéríteni, bocs... hülye fáradt.

Ha nagyon zavaros, majd úgyis szóltok.
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”