Warhammer 40,000: Rogue Trader

A HOMM minigame-nél válassz tiszta mágiahasználó vezért!

Kimásoltam az ide vonatkozó véleményemet (másik fórumról), a lényeget kivastagítva: Ja igen, a hadjárat mód nem lenne rossz, de összességében kimerítő, fárasztó, bizonyos részei kifejezetten időhúzó jellegűek. Az oda köthető párbeszédeket egy idő után el sem olvastam, csak a döntési lehetőségeket tanulmányoztam mindig (az szerencsére kiderül, hogy mi milyen közvetlen eredménnyel jár). Annyit utánaolvastam előzetesen, hogy a mágiahasználó hadvezérek nagyon táposak, és ezt meg tudom erősíteni. Setsuna és Ageboya (ők voltak a két tábornokom) rengeteg csatát döntöttek el már az első körben egyetlen varázslat elsütésével. Talán az egész játékban nem is volt olyan veszteségem, ami meghaladta volna az "infirmary" kapacitását. (Bár ehhez hozzátartozik, hogy a Crusade módot könnyűre állítottam, mert nem akartam vele szenvedni.)

Magyarán, válaszd mondjuk Setsunát kezdetben (majd mellé Ageboyát), koncentrálj kezdetben (a szintlépéseiknél) a sebző varázslatokra (majd a buff/debuff és gyógyító lehetőségekre is), és igazából laza lesz az egész, csak egy-egy csata lesz, aminek ha alacsonyabb szinten mész neki, akkor kemény lehet.

Endure. In enduring, grow strong.

Na tényleg utolsó off de ez még kapcsolódik.

HOMM minigame nem igazán jön be. Feltételezem a játék előrehaladtával megszaporodnak majd az op egységek, de alapokkal elég vegyes az élmény. Nem teljesen egyértelmű még számok és zöld és zöld között sem, hogy itt most automatikusan én nyerek már köszönéskor vagy a sereg 3/4ét elvesztem egy félórás csatába. Hangulathoz ad, de gameplay szempontól kicsit időhúzásnak érzem.

És akkor végre on, RT űrcsatája a 3 közül talán a legjobb mini. A bolygó managment viszont elég fapados, kicsit visszalépésnek érzem. A hajó itt most a "főváros" de valamiért nem alakult ki olyan szintű kötődés, mint a pathfinderekben. Nem tudom, talán valami "ház vs kocsi" hasonlatról lehet szó.

Bizonyos mitikus utak csak később (a játék utolsó mondjuk 10-20%-ában) érhetők el, kvázi leágazásként. A Gold Dragon is ilyen. Az Azata út a bro faktorról szól (szemérmetlenül tápolhatod a csapattársakat.)

Camellia... hát igen, a banterei beszédesek lesznek, de még így is néz ki az ember a fejéből egy kicsit majd, amikor kiderül a hölgyemény hobbija. (Viszont nagyon szemét dolgot is meg lehet húzni ott. Én a Tricksteremmel meg is tettem... De nem akarok spoilerezni.)

Én amúgy BG1 végigjátszásban vagyok jelenleg (utána jön persze a 2.). Oké, nálam megjelenés óta a kedvencek között van, és a nosztalgia faktor nagyon erős (máskülönben sok szempontból fapad), de tény, hogy a Kardparton kalandozásba a mai napig bele lehet merülni/veszni. Megvan még mindig a maga bája.

Endure. In enduring, grow strong.

Én is gondoltam rá, de a KM 8 éve alatt szerintem csak te játszottál és írtál róla. Na meg ezek azért elég rétegjátékok, ha valaki kipróbálja az egyiket valószínűleg előbb utóbb eljut valamelyik másikig is. RT-Wotr oda-vissza átmenet talán a leggördülékenyebb, ha az egyik bejön valószínűleg a másik is tetszeni fog. De amúgy én is szégyellem magunkat, ha mélyebbre jutok a Wotrba valószínűleg majd nyitok már egyet.

Amúgy on, másik kommentből le is maradt, érdekes volt látni egyes karakterek "evolúcióját". Gondolok itt személyiségre, történetben betöltött szerepre. Pl RT x karaktere KM y-ja újrahasznosítva. A visszatérő elemek is viccesek, RT és KM prológusa szinte 1:1 ugyanaz.

Pár éve, pont BG3 hype után játszottam először a BG1-2-t. Nyilván öregedtek, viszont így ~20onév távlatból is látszik miért voltak/még mindig top játékok. Még a BG3 kritikákat is megértettem ezek után, tényleg csak nevében 3. rész. KM sokkal inkább tekinthető "folytatásnak" hangulat és ~szellemisége szempontjából.

Wotr egyelőre vegyes. Premade fighternnél maradtam, tower shield, ami hát nem épp a legérdekesebb de easyn (KMhez képest is könnyebbnek tűnik) elmegy. Nekem amúgy is a narratív roleplay a fontosabb és ugyan itt sem vagyok teljesen elégedett a karakterrel, erre a felfedezős végigjátszásra nagyjából jó lesz. Nincs konkrét terv de a vázlat kék (LG start, valószínűleg megyek megint NG, CG irányba), segíteni akinek lehet, Aru románc, fő szál hangulat (démonok elleni crusade) alapján angel és kapcsolódó path(ok?). Spoilereket próbáltam kerülni de azért egy két dolog már becsúszott (Camellia...). Rule of cool alapján dragon lenne szimpatikus, "saját" alignmentem pedig azata felé húzna. De ezen a részén már nem stresszelek, lesz ami lesz. Érzésre itt valószínűbb lesz az újrajátszás szóval ha már megismerem a történetet később könnyebb lesz a teljes játékra tervezni karaktert.

Lassan lehet, hogy kellene valami másik topikot keresni (vagy csinálni), mert szegény W40k:RT-t teleszennyezzük Pathfinderrel...

Örölök, hogy bejött a Kingmaker! Nekem nagyon hozta a régi BG féle feelinget, azt a klasszikus kalandozós fajtát! Nincsenek benne csúcspontok, nincsen az érzelmekkel játszó (erősségű) történet és fordulatok, de valahogy mégis ad egy teljesség érzést, "révbe érést" a végére, mintha csak egy hosszú, rendes asztali kampányt tolt volna végig az ember.

Készülj, mert a WotR még nagyobb/hosszabb lesz! Profibb, gördülékenyebb, de nekem hiányzott belőle kissé az a fajta báj, ami a Kingmakerben megvolt. (Nem tudom ezt leírni pontosan, de talán majd meglátod/megérzed.)

Cseszett jó portré pakkok vannak a neten; én is onnan kaptam le jó párat, s vannak félretéve sok-sok fajta karakterötlethez. Úgyhogy ezen nem kell, hogy múljon a dolog.

Igazából nem tudok tanácsot adni arra, hogy milyen karakterrel menj, mert tényleg rengeteg fajta van, s érdemes kicsit úgy tervezni, hogy tudod, milyen mítikus ösvényre mennél, mert nem mindegyik szinergizál egyforma jól a választott úttal. Amire készülj fel: itt ugyan sokkal komolyabb erőkre tehetsz szert, mint a Kingmakerben, de az ellenfelek is kemények lesznek! találkozhatsz majd 80+ AC-jú vagy éppen az ugyanilyen AC-jű karakteredet megütni képes ellenfelekkel is! Igazából a játék vége így sem nehéz, mert röhejesen erős leszel, de közben adódhatnak majd szakaszok, amikor lehet szenvedni. (Persze ha leveszed a nehézséget, az sok mindent meg tud oldani.)
Ami nagyon erős tud lenni:
1. Petek, főleg, ha lovagolni is tudsz rajtuk. (Ha Regill a csapatodban lesz - én felvenném, mert rohadt jó karakter, nekem a kedvencem volt -, akkor majd az idézhető triceratopsz figura (Bizmut) megtalálásánál pl. gondolj rá! Egy miniatűr őslény hátán csatába vonuló miniatűr halállovag nem csupán röhejesen menő, de meglehetősen hatékony is tud lenni! Plusz Regill, bár bénán sebez a legelején, de hamar található mellé remek fegyver, s ügyesen fejlesztve kegyetlen hatákony társ lesz.)
2. Olyan karakter, amellyel touch AC-t tudsz támadni: ilyen pl. a valamelyik elemi támadásformát használó Kinteticist, vagy éppen egy Dimensional Strike-kal támadó Sword Saint (vagy egyéb Magus). Néhány ellenfélnek röhejesen magas AC-ja van, míg a touch AC-ját könnyű megdobni.
3. Kevés karakterrel tudsz igazán magas AC-t kreálni (a Drunken Master Monkomnak mondjuk a támadása és az AC-je is a csillagos egekben volt, szóval nem lehetetlen). Ezért azok a karakterek, amelyekkel tudsz frankó buffoló varázslatokat tolni (Mirror Image és társai), elég hasznosak tudnak lenni.

Egyébként válassz olyan karaktert, amelyik szimpatikus, megragadja a fantáziádat, bele tudod élni magad a szerepébe! (Csak nézz rá pár ajánlóra, hogy ne pont a tier list legalján lévő legyen, mert van sajnos néhány eléggé alja választás, amelyek határozottan bénábbak, mint mondjuk egy hozzájuk amúgy nagyon hasonló másik alosztály.

Én a teljes végigjátszásomat (előtte belekezdtem pár karakterrel, melyek közül kettővel letoltam Act3 elejéig) pl. Drunken Masterrel abszolváltam. Trickster utat akartam, s ehhez kerestem egy jól passzoló karaktert.

Bemásolom másik fórumról, mit írtam ehhez kapcsolódva (még végigjátszás közben; a végére amúgy még sokkal tápabb lett):
× Drunken Master: Sokáig átszaladt a szemem ezen a monk archetípuson, és csak azért néztem meg jobban, mert a Trickster úthoz valamilyen ahhoz passzoló kasztot kerestem. Így végül egy Oni tiefling (ezek élvhajhászok), Cayden Cailean (kvázi az "alkesz isten") hívő (erre többször volt egyébként eddig reakcióm a játékban, köztük Trickster dologhoz kötődő is), Drunken Master monk lett. Amivel pedig nem számoltam elsőre: az a khí, amit ez az alkaszt kap, passzívan olyan szinten tolja felfelé az AC-t és a támadást is (ha nem olvassa át alaposan az ember, akkor könnyű nem észrevenni), hogy szinte csalás vele a játék. Konkrétan megüthetetlen (csak nat 20-szal tudja megütni az ellenfelek 95%-a), míg ő a durvább AC tank ellenfeleket is (leszámítva egy-két szuperbosst) legfeljebb nat 1-gyel véti el (míg fel nem veszem majd a Knowledge Wold II trükköt, ami a csapatom nat1 dobásaiból nat20-at fog csinálni mindig. Csak példaképpen: bármilyen buff nélkül, csak felszerelésből, most 14. szinten a basic attackom 38 pont, az AC-m pedig 42 körül mozog. Utóbbira, ha elnyomom a barkskinst (khíből), akkor, ha jól rémlik, már 46, ha pedig rakatok magamra pajzs varázslatot, akkor 50 körüli az érték. Crane style meg hasonlók nem is kellenek. (Utóbbira, ha rámentem volna, akkor az 58-as AC-t jelentene), és akkor ezek "közel permanens" buffok, s a rövidebb idejű, "burst jellegű" buffok lehetőségei benne sincsenek! (És a legjobb vicc, hogy mivel monk. a touch AC-je alig van elmaradva a ténylegestől.) Egyedi beállításokkal játszom, összességében egy hangyányival Core nehézségi szint alatt, de eddig sétagalopp volt vele a játék. Egy helyen néztem ki a fejemből kicsit: amikor betévedtem Blackwaterbe. Annak úgy a közepe tája kicsit erős volt, de ott is azért, mert a monkomon kívül a többi csapattag szenvedett, hogy hasznos tudjon lenni (40+ AC-vel ugrált minden ellenfél, regenerálódva és olyan mentőkkel, hogy még coup de grace-szel is volt, hogy ötször kellett próbálkoznom, mire méltóztatott meghalni egy-egy szörnyeteg).

A Trickster utat egyébként felemásnak találtam. A prankok helyenként zseniálisak, de tényleg azok (rommá szívathatsz bizonyos ellenfeleket, de röhejes módon - szerintem még a Lariannál is sírva röhögnének egyik-másik trickster húzáson)! Mechanikailag is rohadt erős dolgai vannak. (Ld. fentebb pl., hogy minden 1-es dobásból 20-ast tudok csinálni, vagyis nincs többé kritikus kudarc csak siker.) Viszont maga a hozzá kötődő sztori része és úgy általában a "tricksterség" meglehetősen bugyuta. Én Lantern King jellegre számítottam, de inkább Muppet Show volt. (Főleg a szekrénybe belépve elérhető interdimenzionális tanács tagjaival - persze ez nem érthető most, és ha nem a Trickster utat választod, akor szerencsére nem is fogod megérteni, mert nem találkozol velük...)

Enyhén spoileres link, amit a végigjátszás után írtam egy másik fórumra: katt
(Itt egy képen pl. látszik a karakterem portréja is. Kaotikus Oni tiefling monknak pl. szerintem tökéletes.)

Endure. In enduring, grow strong.

Kingmaker pipa. Remek volt. Act4-5 jól megtréfált. Játék tempóját kiismerve Varnholdból hazafelé baktatva gondoltam majd kényelmesen hátradőlhetek erre bedobtak az újabb események sűrűjébe. A végén jól jött ki bár így a főküldikre ráfeküdve volt pár intenzív hét, ami után majd egy év folyamatos papírmunka következett...

Románc matek is megszívatott. Valt sikerült elvinni phase2ig, de utána már esélytelen volt haladni. Wikin kinyomoztam, hogy többtizen órával ezelőtt már visszafordíthatatlanul elbuktam. Egyfelől tetszik, hogy ez fordítható úgy is, hogy a karakter személyisége nagyban befolyásolja az npc érdeklődését. Másfelől viszont észrevétlenül lenullázni a haladást a látszólag köze sincs hozzá válasz/döntésekkel nem éppen jó móka.

Szerencsére a true ending fordított a helyzeten. Guideot nem követtem betűre pontosan, context nélkül emlékeztem pár általános tippekre meg amúgy is megcsináltam ~mindent. Tematikusan nagyon bejött, karakterhez is tudtam igazítani (bár azért elég metagaming ez az út, főleg pont az x friss endgame esemény után) szóval örültem, hogy nem maidenless végigjátszás lett a vége. Ugyanakkor "elrontotta" az újrázási vágyat, mert ezzel így eléggé kimaxoltam az élményt narratív szempontból. Lenne egy két dolog, ami érdekelne, de pár óra újdonságért újra 80%+ ugyanezt...? Fú, élvezem, de nagyon sűrű ez a játék...

Rövid levegővétel után Wotrba belekóstoltam a premade mágussal abban bízva, hogy majd a könyves rajzok itt is segítenek, de úgy látom a KMrel ellentétben ide már sajnos? nem választottak "canon" karaktert. Így most bajban vagyok, dagi lovag (+ hangulat, démonok elleni küzdelem történet, első mythic találkozás angel) és a tiefling rugó között ugrálok. Lehetne saját, és KM után már annyira nem ijesztő a cc, de még így is bőség zavara és nincs konkrét kari ötletem és a portrék sem szólítanak meg.

Kingmakerhez a Tiefling páros jó cucc, mert kapsz új csapattársat (igazából kettőt, de egyben - spéci karakter) a hozzá tartozó küldetésekkel. Máskülönben viszont egy eléggé egyedijátékmechanikájú, a dlc-vel elérhetővé váló karakterosztályba (Kineticist) tartozik, amit előbb meg kell érteni/tanulni használni (speciális dolgai vannak), amelyre én a Kingmaker idején (még) nem voltam hajlandó, úgyhogy nálam csak a küldetéseik idejére kerültek csapatba, de ezzel együtt is pozitív a mérlegem.

A Varnhold dlc érdekes perspektívájú, egyszer érdemes végigvinni, de annál többet szvsz nem tud adni. Teljesen függetlenül játszhatod a fő kampánytól, teljesen új karakterrel. A döntésed/történések pedig beépülhetnek az aktuális főkampányba (illetve bármelyik később indított főkampányba, ha megvan a dlc mentésed), persze feltéve, hogy még adott pont előtt kerül sor a DLC végigvitelére.

Van még egy dlc, ahol egy alászállós, többszintes dungeont kell kipucolni. Nem egyetlen lélegzetvétellel, hanem mindig vissza-visszatérve. Ez szódával elmegy, bizonyos helyeken eléggé komoly kihívást jelent, de ezért is írtam, hogy nem egyetlen lélegzetvétellel (a játék rendben szól egyébként, ha ott tartasz már, hogy érdemes visszatérni kazamatákat pucolni). (Ez tulajdonképpen a még játszható, valamelyest élvezhető verziója annak a WotR dlc-nek, amit viszont majd mint ördög a tömjénfüstöt, úgy lesz érdemes elkerülnöd, mert rém unalmas, időhúzós jellegű, még értékelhető történettel sem rendelkező csapdahatástalanítás és hentelés fesztivál lesz.)
Ennek itt a Kingmakerben még van legalább valami háttértörténete, oda kell figyelni, ha úgy akarod megcsinálni, hogy teljes értékű befejezést érj el benne, és valószínűleg must have, ha el akarod érni a 20. szintet a karaktereiddel. Durván jó Perception-re azért szükség lesz hozzá, mert rengeteg a titkos ajtó, és néha kulcsfontosságú dolgok (legalábbis a történet megértéséhez/a "titkos befejezése" eléréséhez) ilyenek mögött rejtőznek.

Endure. In enduring, grow strong.

Amikor anno csomagban vettem az csak a két alapot tartalmazta dlck nélkül. Kingmakerhez majd megveszem a tieflingeset (legalább +1 az újrához). Wotr, ha lesz is újabb leárazás mire odajutok, valószínűleg szintén előbb tiszta alappal kezdem. Ahogy láttam a leírásokból ott van bekapcsolódó és független dlc (+direkt postgame fanservice).

RT-ben szerintem szintén vállható a natúr elsőre mert ott már minden dlc csak hozzáad a meglévő tartalmakhoz. Pl Void shadows kötelező, de act2-ben (ahol az "igazi" játék kezdődik) eléggé rátelepszik/megakasztja a főszálat.

Nekem a WotR zárása volt csak olyan, ami kurta-furcsa volt az addig vezető grandiózus úthoz képest, de egyébként egyáltalán nem volt rossz az a kampány. (S én az egyszerűsített Hereos of M&M féle részét amúgy jobban kedveltem, mint a Kingmakerben az uradalom irányítását/építkezéseket.)
Ugyanakkor tény, hogy a Kingmaker kicsit szabadabban kóborlós és kisebb volumenű, egyben kevésbé sötét, meseszerűbb stílusa jobban tetszett, mint a WotR Worldwound felé terjeszkedő hadi kampánya, ahol a vége felé már-már isteni szintű hatalommal rendelkező lények adták egymásnak a kilincset.

A WotR-nél, ha belekezdenél azért egyszer, majd szólj, és írok pár dolgot a DLC-kről. (Van köztük igen jó, de van egy-két meglehetősen rossz, szvsz kerülendő is.)

Endure. In enduring, grow strong.

A WotR kampány bannert meglátva mindig másodpercekig kell emésztenem, hogy mi is történik pontosan a képen... A vibe, spoiler nélkül minimálisan ránézve a mythic pathokra, alapján tartok tőle, hogy nem is fog annyira tetszeni. A túl mágikus mágia annyira nem jön be. Eredeti terv időrendi megjelenés volt pont a fejlődés miatt. Kellett egy kis idő RT után megszokni a Kingmakert is. Remélem a WotR nem lesz annyival jobb/kényelmesebb gameplay szempontból, hogy utána "játszhatatlan" legyen a PK.

Társakkal jól elvagyok. Mivel a könyves küldik a promo art csapatot használják én is velük megyek meg amúgy is ők azok akik szimpatikusabbak. Egyedül az orkot cseréltem le Valra/akinek éppen küldije van. Többiekkel sincs bajom*, csak át ugye az a fránya csapat limit, meg van akivel többet kéne bajlódni harc közben. RT ilyen szempontból ~jobb. Ott is volt egy 2-3 fős core, de többet és többször cserélgettem a "sótlan" karakterek közül is.

Saját karaktert chaotic neutralról kezdtem aztán annyi vargabetűt írtam le, hogy jelenleg neutral goodnál tartok. Gondolom pont lawful szövegek miatt. Vérengzés annyira nem tűnt fel, LE-nél igen, de így most nem emlékszem olyan kiugróan kegyetlen LG szövegre. Roleplay szempontból nem olyan rossz, hogy a kormányzás miatt a laza kalandor valamennyire megkomolyodik.

*pl a gnómot elsőre egy arrogáns pöcsnek tartottam, de főleg az első küldije után, egész megkedveltem. Kommentárok miatt jó lenne cipelni őt is. Goblin, undead elf hasonló a helyzet. A törp egyedül aki gyenge. Prológus alapján őt kaptam a kezdő csapatba ezért becsületből act1-ben még cipeltem magammal, de azóta a küldijén kívül nem foglalkoztam vele. szerk fekete Aragornt el is felejtettem, azt hiszem ez el is mond róla mindent... Vele sincs bajom, de elég kétbites a karakter/története.

Egy másik fórumról valaki zsinórban játszotta végig a három játékot (RT, WotR és Kingmaker sorrendben). Ő legjobbnak az RT-t érezte, míg a WotR és Kingmaker viszonyában egyértelműen az utóbbit élvezte jobban, elsősorban a "földhözragadtabb", a WotR-nél kevésbé monumentális (nem világmegváltós) jellege miatt. Hozzátéve, hogy egyéb szempontokból (karakterfejlesztési lehetőségek, QoL dolgok, úgy egyáltalán cRPG készítési tapasztalat stb.) a WotR persze fejlettebb már a Kingmakerhez képest.

Biztosan rájöttél már, de a csapattársak jelleme egyébként nem egy véresen komoly valami. Nok-nok például hiába kaotikus gonosz, igazából egy szeleburdi goblin, aki a nagyobb (termetű) népek kalandozóihoz hasonlóan hőssé szeretne válni. Egyébként igaz, a Kingmakerben relatíve kevés a felvehető NPC (persze mercenary-t bármilyet gyárthatsz, de ők személyiség nélküliek lesznek). A WotR-ben többen lesznek (valamivel), de ott sokuk nekem teljesen jellegtelen/szürke/színtelen-szagtalan volt, míg itt mindegyiket lehetett kedvelni valamiért, s a maguk módján egyediek voltak (még ha mondjuk pl. a klasszikus Bioware fényévvel jobb karaktereket is tudott írni, főleg a KotOR/Mass Effect érában.) Viszont a két legjobb NPC-t szerintem a WotR-ben fogod megtalálni majd. Az egyikük egy, a bleachingnek már igen előrehaladott fázisában lévő, törvényes halál jellemű (és e szempontból baromi jól/hitelesre megírt) gnóm halállovag (Regill)! Nekem ő volt a kedvencem (s úgy is működött vele a kémia és közös kalandozás, hogy én kaotikus semleges jellemű, Trickster utat követő drunken monkkal játszottam, ami kb. az ő antitézise). Vicces volt, mert a záró diasor szerint mindaz a rengeteg sok káosz, amit a társaságomban végigélni volt kénytelen, úgy 100 évvel visszavetette nála a bleachinget... (De pl. a fent említett srácnál, aki Aeon utat követett, teljesen más volt a záródiája: ott Regill miért él még mindig? "the commander didn't give me an order to die" )
A másik (Daeran) pedig egy elsőre kiállhatatlannak tűnő, mindenkit lenéző, végtelenül cinikus, semleges gonosz! jellemű, de mégis a gyógyításban jeleskedő aasimar orákulum (az orákulum egy kvázi papféle, de olyan mint a sorcerer a wizard/sorcerer vonalról) volt, aki egyébként inkább kaotikus semleges volt a tényleges jellemét tekintve, és olyan banter megjegyzései voltak (a mindenen gúnyolódó, léha cinizmus jegyében), hogy nem egyszer hangosan felröhögtem játék közben. Őt egyébként nagyon utáltam az elején, csak azért került be a partiba, mert kellett a divine jellegű mágia (jól gyógyított, de mellette sebző dolgai is voltak), és a másik pap, aki viszonylag hamar elérhető volt, olyan sótlan volt, hogy a küldetésein kívül egy percig sem volt a csapatomban. Azután pöpec mód megkedveltem Daerant menet közben. S érdekes a háttértörténete is.

Kingmaker újrázáshoz... egy dolog, amit nem szeretek az Owlcat játékok jellem vonaláról: a törvényes jó jellemhez passzoló válaszok sok esetben kifejezetten kegyetlenek, szinte szadista büntető jellegűek. Nem emlékszem már, hogy a paladinhoz kötelező-e a törvényes jó (az első karakterem ott egy Hospitaler paladin volt, s talán lawful good volt), de én ennyi "kivégezni, halálra ítélem, büntetése halál stb. jellegű párbeszédopciót még egyetlen játékban sem láttam, mint ami a Kingmakerben és valamelyest a WotR-ben is a lawful good jellem mellé járt. (Esküszöm, még a lawful neutral is kevésbé szívtelen nem egy esetben.)

Endure. In enduring, grow strong.

Történet, hangulat nagyon tetszik, különösen az a része, hogy nem a világot kell megmenteni (pl PoE, Tyranny ezért ment félre pár óra játék után). Szépen nevelgetjük a királyságot a csapattal, egy kis ülésezés, egy kis kaland, közben meg szépen telik az idő. Így hogy már ráéreztem a tempóra, mit, mikor érdemes csinálni a time limit átalakult együtt töltött idővé ami elég erős hangulati plusz. Minden lvlup és jelentés közelebb hozza a csapatot.

Na persze jó lenne több sima társ küldi/event mert úgy látom ezek elég ritkásan vannak szétszórva a fejezetek között és azon kívül nem nagyon lehet érdemben "haladni" velük. Pl Valt hajtom románcra eredménytelenül, aztán hónapokkal később derült ki, hogy táborozás (térképen leülés nem aktiválja) adja a szöveget amivel lehet növeli a számlálót a folytatáshoz. Így már sikerült végre elérni a ~kapcsolatot. De a sima barátságok is szüneteltetve vannak, sokszor érthetetlenül.

Nem is igazán negatívum ez - on felé kanyarodva - RT is hasonlóképpen épül fel. Viszont ott a fejezetek, fő- és társ küldik tisztábban elhatárolódnak és paradox módon hiába a nagy szelet galaxis mégis "kisebbnek" és lineárisabbnak érződik a PK királyságához képest.

Jövőbeli újrázáshoz is érik a kedvem (persze előbb WoR és újabb RT kör, más játék), de egyedül az tart vissza, hogy 85+%-ban szerintem ugyanaz lenne a végigjátszás. Portrét meghagyva talán lehetne a default kari paladin de maradnék ugyanúgy good vonalon, mostanival nagyjából megegyező döntésekkel. Esetleg az időt, fejlesztést, tudnám optimalizálni már korábban, de most így elsőre "elrontva" sem érzem azt, hogy le lennék maradva.

A Kingmaker "lassan építkezős" játék, KotOR1 relevation és hasonló wtf momentumokra/fordulatokra ne számíts majd a történetben. Ellenben a végére mégis egy monumentális valamivé áll majd össze az egész, a társaid is révbe érnek, a döntéseidről durván részletes diasorok fognak beszámolni stb. Nekem nagyon teljes játékélményt adott, olyasmit, amit anno elsőre mondjuk a Baldur's Gate 1-2, csak persze ezúttal már modernebb köntösben. (Viszont Mass Effect jellegű cinematic játékélményt nem fogsz kapni tőle.)

A secret endingre elsőre nem mennék rá (amikor még nem is érti az ember a történetet, szvsz felesleges), de ha lesz kedved egyszer újrázni, akkor érdemes megcélozni, mert itt megéri az abszolút happy endinghez. (Érdekes, a WotR-ben még guide-dal is nehéz elérni a secret endinget, annyi aprósággal el lehet cseszni, miközben - ahogy olvastam - a titkos befejezés tulajdonképpen szarabb (helyzetet teremt), mint a sima, gyalog ending...)

Egyébként, igen, rohadt nagy/hosszú lesz a játék, de nem kell vele törődni, csak tolni, azután az események adják magukat. Arról tudj még, hogy a főküldetések egy része időlimites, és bár nem könnyű kifutni belőlük, de ha nem törődsz velük, csak kalandozol, akkor bizony ki lehet, s ott bukik a báróságod, ergo game over.

Ha a sztori/felfedezés élménye/csapattársak stb. miatt játszanád, szerintem nyugodtan vedd le a nehézséget akár sztori szintig. A játék már normál nehézségen is kemény tud lenni (fölötte meg pláne), főleg alacsony szinten, illetve később is lehet néhány difficulity spike, s míg ki nem ismerted a rendszert/nem csinálsz olyan karaktert, amely kifejezetten jól veszi a nehézségeket is, addig ez belevihet frusztráló szituációkba.

Ja, és egy jótanács a végére: a Persuasion skillt mindig toljad a fő karaktereddel, akkor is, ha nem lenne bent neki default! A WotR-ben már úgy csinálták meg, hogy a partidban lévő legjobb karakter használja, ha előjön ilyen szituáció, de a Kingmakerben még csak a main character élhet vele, még akkor is, ha az összes aktuális társad egyébként elbűvölő dumagép lenne... És lesznek majd helyzetek, amikor jelentős XP mennyiségről vagy éppen küldetés kifutásról bizony Persuasion check fog dönteni (vagy az is kelleni fog hozzá). Szóval, ha majd jut rá szabad feat-ed (ami harcosnál meglehet), akkor érdemes lesz egy-két olyat is felvenned, ami javítja a persuasion értékedet. (Amúgy sem haszontalan a harcosnál, mert ha jó vagy benne, akkor pár célirányosan felvett feattel (Shatter defense, dreadful carnage stb., ha jól rémlik) az ellenfelekből rettegő takonykupacot is csinálhatsz akár néhány jól irányzott ütéssel/vágással.)

Endure. In enduring, grow strong.

Fél-off folytatás. Külön topicot nem találtam, de van annyi átfedés a különféle gameplay rendszerek között, hogy maradhat.

Szóval Pathfinder, elkezdtem mágussal. Harc nagyon nem adta, turn based kissé esetlen, realtime pause számomra túl sok, a mmot megszégyenítő mennyiségű skillel még inkább. A könyves döntésekben amúgy is a default karakter szerepel szóval újrakezdtem vele. RP rész így már jobban bejön, gép is szépen intézi a harcokat (ahol kell azért használok skilleket) és a hangulat is elkapott végre.

RT sok szempontból azért könnyebb/kényelmesebb. Mindenesetre mostanra már nagyjából belejöttem, azóta számolom a perceket minden újabb indításig. Viszont bakker ez is de hosszú lesz... Gondoltam, hogy használok guideot, mert láttam van secret endig amire alaposa oda kell figyelni. Valószínűleg már úgyis elrontottam szóval marad ez a felfedezős kör első megérzés alapján. Ami részben kár, mert nem tudom lesz e erőm később újrázni csak amiatt.

Na igen, a WotR még ijesztőbbnek tűnhet, főleg, hogy a mythic path mechanikákhoz még külön featek és választható fejlődési fák vannak pluszban. (Azokat nem látod a CC-ben, csak akkor "köszönnek" be, ráadásul szerencsére szakaszosan, s nem egyben az egészet a nyakadba ömlesztve, amikor eljutsz a történet megfelelő pontjára.) A Kingmaker azért egyszerűbb.
(Én közben kibekkeltem, míg elszállt az ihlet, úgyhogy a jó öreg Baldur's Gate-et (1-2) raktam fel. Pont el is leszek szerintem vele (már ha bele nem unok menet közben) míg remélhetőleg kijön az uccsó Rogue Trader DLC.
(Volt egy meredek pillanat a Kingmaker elvetése és a BG1 felinstallálása között, amikor hirtelen a WotR-rel is kacérkodni kezdtem gondolatban, mert egy Aeon utat választó Kineticist piszkálta még a fantáziámat tavaly, de a valahol 300-350 óra között belerakott játékidő után olyan megcsömörlésem volt, hogy hamar kukáztam akkor az ötletet.)

Endure. In enduring, grow strong.

Úgy alakult, hogy bele tudtam nézi újra a CC-be. Bele is szédültem. Kingmaker talán nem lesz gond, John Pathfidert vagy a mágust fogom választani. Valószínűleg az utóbbi mert az lefedi a varázslatot és mivel sorc ezért a cha/kidumálás is rendben lesz(?).

WoR még "rosszabb" volt és ott még az előkészített karik sem segítettek. De az majd egy 100+ órával későbbi probléma lesz. Persze abból kiindulva hogy megtetszik ez is. Lehet pár nap múlva mégis RT újrázás lesz inkább.

Hát, nem is kezdtem még neki...

Pár csapattag fejlődését megterveztem már, pontosabban találtam hozzájuk szimpatikus buildeket, mert ezúttal nem akarok azzal vacakolni, hogy mindent én mérnökösködjek ki, de még nem vagyok kész, és mivel sok egyéb dolgom volt, kicsit megakadt (lejegelődött) a dolog. Lehet, hogy közben még az ihlet is el fog szállni... (Nem bánnám feltétlenül, mert ha nekikezdek, akkor az tényleg el fogja odázni a Rogue tradert, amire pedig már viszket a tenyerem.)

Egyébként a két Pathfinder játék tipikusan olyan, hogy rá kell szánni némi időt még a tényleges játék előtt, mert egymásra épülő featek, jó parti kompozíció (skillek le legyenek fedve; legyen tank, supporter, megoldóember, dps karakter stb.) vagy éppen bizonyos ellenfelek swarm mechanikája stb. miatt igényel némi tervezést/"előtanulmányokat", ha nem akar az ember pofára esni. (Mondjuk a játék nehézsége brutál széles keretek között variálható, tehát story módban valószínűleg bármivel bármilyen felállásban végig lehet menni rajta... de én szeretek "core rule" szerint játszani, az pedig elég kemény tud lenni helyenként. Illetve az opciókban be lehet állítani a respec lehetőségét, és akkor gyakorlatilag bármikor resetelheted bármelyik karaktert, hogy az alapokról építsd fel újra.)

Ja, ha használható karaktert szeretnél (készen összeállítva, szintről szintre végigvezetve, hogy mikor mit érdemes), olyat, ami nem powergamer (min-max) stílusú, de használható (a teljes játék alatt, s mondjuk béna kacsa, ami a játék utolsó 10%-ára "érik be" és lesz legyőzhetetlen szuperharcos), és van mögötte tematika is, akkor a gog fórumáról ajánlom Roahin játékos karaktereit
Én is itt találtam rá a Tiefling Asmodeus pap/sorcererre, ami rögtön bekattant, hogy igen, ezzel mehetne egy jó lawful evil végigjátszás!

Endure. In enduring, grow strong.

Nyugodtan, úgyis csak kb hárman játszunk ezekkel.

Próbálom előrébb venni a listán, de amiket leírtál pontosan az ijeszt el a játéktól. D&D nagy szabadsága nekem túl sok. Általában mágus kasztokat indítok felfedezős "én" karakternek de itt ez vagy 60 féle class lehet... On: ehhez képest egy RT psyker elég egyszerű (ceruzával össze is állt egy heretic pyromancer ötlete, de zsinórban 3 végigjátszástól már tuti meghalnék)

És akkor ott van még az aligment, ilyen olyan background meg a tökömtudjaméghányféle egyéb beállítás. Átfutom majd a cc-t, de szerintem maradok majd egy szimpatikus premade karinál. Játékot/történetet/társakat megismerve aztán lehet majd ott is összejön egy "személyesebb" újra.

Bocs az offért, de ha már úgyis szóba került itt...

Én meg annyit emlegettem itt, hogy kedvet kaptam a Kingmakerhez
Még nem kezdtem neki, egyelőre tervezés fázisában vagyok. Mindig is akartam még egy végigjátszást lawful evil karakterrel/lawful evil stílusban vezetett/épített barony-val. Az akasztott meg, hogy a kipróbálásra váró kasztok (sword saint és grenadier érdekelt elsősorban) valahogy nem feküdtek nálam azzal a jellemmel. Nem éreztem úgy a magaménak őket.
Azután megszületett az ötlet, ami most duplán érdekel: sorcerer/ecclesitheurge/mysthic theurge osztályú karakter lesz, papként Asmodeus híve, máskülönben pedig Hellspawn Tiefling. Ez egyrészt tematikusan is izgat (a lawful evil hozzáállás mondhatni természetes része a karakternek), másrészt mindig kerültem a castereket, és inkább harcosabb beállítottságú karaktereket vittem, így meglesz az újdonság varázsa is. (A karakter csak úgy dobálni fogja magából a tűz alapú spelleket, amivel megpurgál mindenkit, aki csak megérdemli a büntetést.)

Amin még spekulálok: parti (kik legyenek, miként fejlesztve), illetve a báróság igazgatási tisztségeinél majd mi legyen a leosztás (belevéve a menet közben csak gonosz karakterrel felvehető extra tisztviselőket is).

Egyetlen dologtól tartok: egy fullos végigjátszás itt is 150 óra közelében csücsül, ha jól rémlik, és mire végigérek, kint lesz az utolsó Rogue Trader DLC, vagyis ugrohatnék is fejest a játékba. Viszont biztosan kelleni fog pár hónap szünet, mert alapvetően ugyanabból a "heavy rpg" stílusból két ekkora falatot egymás után betolni... már kicsit sok lenne. (Anno a Rogue Tradert is a WotR után bő hónappal raktam fel, és valószínűleg a fenti faktor is benne volt abban, hogy csak kínlódtam, majd inkább félreraktam.)

Endure. In enduring, grow strong.

Hmm, full dogmatic azért annyira nem adja, a fasizmus elég unalmas. A rasszista vonal még úgy ahogy elmegy, de ott is inkább csak érdekes content esik ki folyamatosan, ha beszéd helyett fejlövéssel ülünk le tárgyalni a xenokkal. 70 icon-30 dogma arány szerintem az ami jól áll a játéknak. Heretic végigjátszáson is töröm a fejemet hogyan lehetne rp szempontól megindokolni. Egy-két acsin kívül nem látom mi értelme lenne annak az útnak.

A dlck egész kellemesek. Void shadows kötelező (+ Kibellah ), arbites gyengébb de nem rossz. Egyedül az adagolás a ~probléma mivel az act2 haladást eléggé megakasztja, főleg a dlc1, az ugrásonkénti új questekkel.

Akkor várok. Dark Heresy meg úgyis tuti csak 2027, addig lesz idő újrázni.

Elvileg igen, mert a Season Pass 2 utolsó (2.) DLC-je lesz. Több SP-t pedig nem hoznak ki a Rogue Traderhez, mert kanyarban a következő W40k játékuk, így arra koncentrálnak a továbbiakban.

Endure. In enduring, grow strong.

És most már biztosan az utolsó?! Akkor nem kezdek bele a 3 DLC-vel.....

A WotR mythic pathjai nagyon megdobják a játékot, plusz még a Kingmakerhez képest is rengeteg extra alkaszt van a játékban (meg több választható faj stb.), de ezzel együtt is, ha esetleg rávennéd magad, hogy nekigyürkőzz valamelyiknek, én a Kingmakert ajánlanám inkább.

Pathfinder 1.0 rendszert használ a játék, ami a D&D 3 (vagy 3.5)-ből nőtte ki magát. Azonban míg a D&D az egyszerűsödés irányába ment, a Pathfinder rendszere fordított utat jár be. Elsőre ijesztő lehet, de nem olyan vészes. (Azért nem árt nagyjából előre megtervezni majd, hogy kit merre fejlesztene az ember, ehhez milyen feateket lesz érdemes felvenni, milyen követelményei vannak mindezeknek stb. Persze nem muszáj a legbonyolultabb karaktert megcsinálni: egy Two-handed fighter pl. eléggé adja magát, hogy mit tud, mi kell hozzá, nem bonyolult, s el lehet boldogulni vele. Amúgy ha nem túl bonyolult, de erős karaktert csinálnál: a Grenadier alosztályú alkímista brutál erős szvsz, a swarm jellegű ellenfeleknél meg egyenesen aranyat ér. Mindegy, ha egyster ilyesmire adnád a fejed, úgyis beírsz majd a megfelelő topikba.)

Endure. In enduring, grow strong.

DLC IV - Processional of the Damned

Venture into the Processional — a massive, otherworldly graveyard of ships lost to the void. What begins as a search for riches turns into a descent into the unknown. Navigate shifting corridors, avoid ancient traps, and uncover strange truths that defy logic. A new companion joins your crew — someone shaped by this impossible place. This expansion introduces new story, a mysterious new region, unique enemies and some fresh gameplay mechanics.

Megjelenés tervezett ideje nyár vége - ősz eleje (július - szeptember)

Endure. In enduring, grow strong.

Lesz egy 4. DLC is??!!!

Eredetileg az volt a terv, hogy RT előtt majd kipróbálom a Pathfindereket...2 évvel ezelőtt. Nem tudom mennyit és hogyan (ha) fejlődtek a rendszereik (harc, kingdom managment, stb) játékról játékra, mindenesetre majd megpróbálom már előrébb hozni őket így a RT után mert tetszett a gameplay miután megszoktam.

Egyelőre azt tart vissza, hogy órákra ott ragadnék a karakter készítőben mivel nem tudom mi mit csinál (ha jól értettem d&d alapú rendszer és setting). 40k miatt itt kényelmesen tudtam mozogni a szerepben. Plusz a játékórák is ijesztőek, ilyen mennyiségnél azért jó lenne eltalálni a "tökéletes" felfedezős karaktert. RT-re is majdnem ráment a teljes június, új kari/hónap azért nekem is sok.

RT-ben a galaxy mapot érzem kicsit fillernek. Elsőre oké, szépen felfedeztem amit lehetett, de az az érzésem, hogy összességében nem sokat veszít egy újra ha kizárólag a fő és karakterek küldijeire koncentrálok amivel azért pártizen órát le lehetne faragni. Guide nyilván nem kötelező, csak ahogy átnéztem a diáim alapján a listát van egy-két furcsa szöveg, ami nem egyértelműen tereli adott karaktert egyik vagy másik irányba. Pl volt akinek azt hittem segítettem, de csak megnehezítettem az életét. Másnál pedig a teljes románc arc-ját is lenyomtam észrevétlenül és csak az utolsó pillanatban maradtam le róla (vissza is töltöttem azt a részt de végül a első rossz? választásnál maradtam.)

A premade komisszárt néztem ki újrára, (vele kapásból 3 társtól fogok megszabadulni újabb -x óra), viszont így már megint officer leszek. Ha tényleg csak egy nagy újrára van terv akkor szerintem mindenképp noble/crime lord legyen. Úgyis RT lesz a default ahogy a történet halad előre és szerintem ez a kettő az akinél ~hihető a karakterfejlődés a régi és új élet között illetve otthonosan és szabadon mozoghatnak a különféle (nemesség, katonaság, alvilági, xeno, stb) helyzetekben.

A WotR az, ahol néhány mitikus úthoz (lich, swarm, angyal, démon és trickster mondjuk) kapcsolódóan nagyon-nagyon más lehet egy-egy végigjátszás. Részben a questek, részben pedig az egész hangulata miatt is.
Viszont ott egy fullos végigjátszás (körökre osztott csatamódban) valahol 150-200 óra között van. Úgyhogy ez tipikusan az az eset, hogy csak annak, akinek két anyja van... (Én Tricksterrel vittem ki, és egy démont mindenképpen megnéztem volna még, mert annak a legegyedibb (és a szabványtól talán leginkább eltérő) a története. De franc fogja az egész életét (szabadidejét) egyetlen játéknak áldozni. Így is kb. 300 órát pakoltam bele összvissz a teljes végigjátszáson túli különböző - rövid életű - karakterötletekkel és a második fejezet végéig elvitt két "ez lesz az igazi, de végül mégsem" karakterrel. Szerintem 4-5 hónapot fent volt így a gépemen, s csak azzal játszottam, ha leültem a gép elé...)

Egyébként meg a Kingmakerben és a WotR-ben is van olyan egyedi végkifejlethez vezető "titkos út", ahol több mint egy tucatnyi sarokkő van a játékban, s ezek mindegyikének teljesülnie kell ahhoz, hogy végül az a befejezés álljon elő. (Van ahol egyszerű párbeszédopció a kulcs, máshol próbát kell adott ponton sikeresen teljesíteni, megint máshol X időn belül kell megcsinálni küldetést vagy éppen XYZ küldetést ZXY sorrendben kell megcsinálni stb.)
A Kingmakerben második végigjátszásra megcsináltam ezt így, és egyébként ott még azt mondom, hogy ezt akár guide nélkül is el lehet érni (talán egy dolog volt, amit nem úgy tettem volna magamtól, ha nincs a leírás). Ráadásul ott megérte ez, mert nagyon jó (teljes happy end) végkifejletet adott.
A WotR-ben viszont még guide-dal is el lehet cseszni, annyira szövevényes, ráadásul a befejezés szvsz kevésbé jó, mint amit sima befejezéssel elérhetsz.

Nem tudom, hogy itt a Rogue Tradernél miként van, de nem lennék meglepve, ha amolyan owlcat-esen ide is beépítettek volna valami ilyesmit.

Mindegy, én várom a szeptemberi utolsó nagy DLC-t, és ha nem szidják extrán megjelenő bugok stb. miatt, akkor bele is vetem majd magam a játékba. Túlélésre (mindegy, milyen áron) szakosodott, Operative Crime Lord leszek, valószínűleg Assassin speckó felé elmenve. (Állítólag az utolsó javítócsomaggal felturbózták, így már nem béna kacsa a játék második felében sem, hanem ugyanolyan tömegpusztító gépezetként működhet, mint a többi archetípus. Persze megfelelően fejlesztve.)

Endure. In enduring, grow strong.

Hát ööö... Nem mondanám rossznak, inkább egy semleges oké. Kb DoS2 szint. Epilógus diák vegyesek voltak. Utánanéztem a többi verziónak, sajnos? azért a setting eléggé behatárolja az eseményeket és a hangulatot. Legalább egy dogmaticot még mindenképpen akarok, de úgy értelmeztem, hogy nem igazán lehet "narratív min-maxolni" szóval ez így egy kicsit alább vett a lelkesedésből. Át kell majd gondolni, hogy "megéri-e" külön x karakterre kihegyezett végigjátszást indítani.

Valószínűleg guidot is érdemes lesz majd használni, mert az oké, hogy rejtett matek dönti el adott karakter életét, de a szövegek nem mindig elég egyértelműek. Pl ha kaláccsal kínálok valakit ebédnél virágboltot nyit, ha kiflit akkor náci lesz...

Act4 végénél indult a nyári akció, első season passt meg is vettem hozzá. Felkínálta az aktiválást a meglévő mentésben, amivel nem éltem. Dogmatic+2 dlc ~új élmény lesz így.

Nagyon remélem, hogy nem rossz a befejezés (elveszi a kedvem az újrázástól), mert pl. csak egy bizonyos chapter 3 beszélgetésből is már egy teljesen új karakter ötlete született.

Fő szál továbbra is scripteltnek tűnik viszont érzésre tényleg elég sokféleképpen lehet eljutni ugyanoda. Döntések, karakter (nem) jelenléte, amik mind-mind befolyásolják az adott végigjátszás hangulatát. Az is tetszik, hogy a játék ugyan nem erőlteti az érdekrend, döntések megváltoztatását viszont sorra olyan helyzeteket teremt ahol aztán megnyugtatóan kacsint ránk, hogy itt most teljesen renden van ha kicsit hevesebben reagálunk a megszokotthoz képest. Bocs, spoiler nélkül ez nyilán értelmezhetetlen.

Combat az egyedüli, amit gyengének érzek még mindig. Nem hiányzik a kihívás, jó nekem az easy, de 99%-ban abból áll, hogy két grand strategisttel felbuffoljuk Argentínát extra lépésekkel, aki szépen leradíroz mindenkit már az első kör legelején.

Én még azt sem tudom, hogy a Császárhoz húzó vagy éppen renegát (ne adj isten, eretnek) jellegű karakterem legyen majd... Bár szerintem elengedem ezt az részt, nem tervezem meg előre pontosan, hanem megcsinálom az elképzelt figurát (a Crimelord Operative-ot), és az események sodrásában fogok majd mindig dönteni. (Valószínűleg leginkább a karakterem saját boldogulását a szem előtt tartva... )

Mondjuk a Kingmaker és WotR alapján az Owlcat crpg-k nem az a típus, amit 30-50 óra alatt ki tudsz pörgetni, hogy utána megnézd egy másik karakterrel is. Amit kicsit én is sajnálok, mert például a WotR mitikus útjai között van több tényleg érdekesnek/egyedinek tűnő, de akkora falat egyetlen végigjátszás is, hogy ereje nincs az embernek utána egy újabba belekezdeni...

Endure. In enduring, grow strong.

gothmog: inkább már ide válaszolok. Jófiús hozzáállással én is "szenvedek". Content szempontjából felfedezős végigjátszásra ez így megfelel (mindent láthatok), de a roleplay így annyira nem adja. Grimdark Mass Effect*. Nem fogok már változtatni, de az az érzésem, hogy "specializált" karakterrel jobb élményt nyújthat. Full fasiszta Emperor fanboy (azon belül is rend vagy rasszizmus), önző, de amúgy hívő crimelord karakter, undorkodó nemes aki kizárólag Abelardon keresztül beszél az npckkel, stb. Lehet egyszeri x száz helyett többszöri 30-50 órás végigjátszásokkal érdemes inkább "haladni". Nem tudom persze, főleg magasabb nehézségeken, mennyire maradna le az ember, ha társakat/történetszálakat ugrunk át azzal, hogy már a találkozáskor fejbe lőjük őket.

*Owlcat ME-jét (Exodus vagy Expanse, mindig keverem) elkezdtem várni, érdekes lesz "ugyanez" a játék tps nézetben.

Játszani eddig nem volt időm (ma fogok nekiülni rendesen), de a karakterkészítőt mintegy 2,5 órát böngésztem eddig (a Steam szerint), illetve próbáltam "visszarázódni" is a világba gondolatban (az Ian Watson regényeket ismerem, meg néhány számítógépes játékot, tehát ha nem is teljesen fogalmatlan, de azért elég kezdő szintű a WH40k lore skillem ), és mostanra nagyjából megvan, hogy mi lesz a karakter. (Alaposan megváltozott az első gondolatomhoz képest.)

Mivel mocskos a világ, én is az leszek : Forge World (Analytics System speckós), Crime Lord hátterű Operative lesz a karakter. A többit majd menet közben meglátom. (A szabályokba még mindig nem mélyedtem bele, így nem tudom, mi a táp és mi nem. Mondjuk annyit már az alap olvasgatásból levettem, hogy a Forge World egyik spécije, hogy fellowship helyett intelligencia alapon tolhatom a partiarc skilleket (persuasion, coercion, commerce), és én szeretek a szimpla verőembereknél komplexebb karaktereket vinni az Owlcat játékokban. (Bladedancer, Warrior, Soldier ezért elsőre nem is játszik a gondalataimban - Officer és Operative között vacilláltam már az első pillanattól fogva.) Az Operative-nak meg alapból fontos az intelligencia, így ez egy win-win szituációnak tűnik (dumagép is lehetek alapból).

A Sanctified Psyker háttér is mozgatja ugyan a fantáziámat, de az elsőre valószínűleg túl komplex dolog lenne, így végül marad az alapjáraton nem rosszindulatú, de azért nehéz döntéseket meghozni sem szívbajos, a kegyetlen világhoz alkalmazkodott/abban elvileg jól boldoguló Crime Lord háttér.

Endure. In enduring, grow strong.

Na, az imént csak belepillantottam a karakterkészítőbe.
Azt hiszem, megérzésre fogok karaktert készíteni, mert összességében egészen elképesztő a háttér, erősség, gyengeség, tulajdonságok, skillek stb. együttes kavalkád, miközben a mögöttes (játéktechnikai rendszert) egyelőre nem ismerem.

Viszont jó, mert így az "előre tápolás" bűvölete nélkül, tényleg egy elképzelt karaktert megszemélyesítve tudok majd belekezdeni.
(Már körvonalazódik is bennem egy parti arca (jó meggyőző készségű) officer, aki nem gazember, de azért nem is egy lágyszívű valaki, hanem kőkemény és vasakaratú üzletember (ha már rogue trader vagyunk), nemesi háttérrel, de fattyú származása miatt kitagadva... harcban önmagában nem lenne egy nagy eresztés, de mindig jó érzékkel veszi körül magát a megfelelő emberekkel, akiket biztos kézzel és taktikai érzékkel vezet sikerről sikerre. Azután persze meglátom, mi lesz az aktuális ihlet, mire eljutok a tényleges karakteralkotásig.)

Endure. In enduring, grow strong.

Megjött a kedvem erősen, és nincs kedvem 7-9 hónapot várni

Mondjuk bő egy napot tuti elleszek majd csak a karaktertervezéssel.

Endure. In enduring, grow strong.

Nyilván úgy lenne 10/10-es élmény, ha ismered és rajongója vagy az univerzumnak. Így konkrétan "csak" egy grimdark sci-fi crpg lesz Számodra.

Egyáltalán nem vágom a WH loret, sosem toltam ilyennel. Mennyire érdemes így megnézni ezt a gamet?

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Ami kemény, hogy talán az első 3 fejezetet saját kútfőből toltam le. Aztán melóban unatkozva megnéztem egy videót, hogy miképp is lehetne játszani a csapattársakkal. Leesett az állam konkrétan. Nagyjából 5-ször hatékonyabban ment onnantól a gyilkolás. Ennyit számít, ha valakinek van pár 100 órája beta-ban tesztelgetni a mechanikákat....

Na mégsem várod meg a 2 DLC-t akkor? Warrior voltam, egy kegyetlen közelharci gyilkológép.

Steamen behúztam (60%-os akció volt a fullos Voidfarer kiadásra).
Kedd környékén kezdek bele.

Te anno milyen karaktert indítottál? Elsőre állítólag az Officer a nyerő (partiarc, legtöbb párbeszéd/szavak útján megoldás lehetőség), de kíváncsi vagyok, nálad mi vált be!

Endure. In enduring, grow strong.

Erről eszembe jutott, hogy küldök egy kis WH40k-hoz illő zenét. (Oké, sokféle illhet hozzá, a Mechanicusé pl. tökéletes volt ahhoz a frakcióhoz. Egy eldás vagy űrorkos banzájhoz megint más passzol.)
Ez inkább az ismeretlen, sötét, mélyűrben utazáshoz illik szerintem, olyan átokverte régiókhoz, ahol az Istencsászár fénye is éppen csak annyira pislákol, hogy azzal csak még félelmetesebbé tegye az árnyakat a veszélyekbe vezető úton.

(Egyébként az együttes nem kifejezetten WH40k témájú, szimplán csak a mélyűr (Darkspace a nevük is) vészjósló világát festik fel a zenei stílusuk adta eszközökkel. )

Endure. In enduring, grow strong.

Csúcs volt!!! Nálam behúzta a tavalyi év legjobbja díjat. Remélem sikeres lesz és elkészülhet egy folytatás! Addig is várom a beígért két story DLC-t.

ACT 4 vége meglepően gyerekjáték volt. Ezt az ACT3-as boss fightot a mai napig nem tudom hova tenni. Az 5. felvonás elég keményen indít!!! Iszonyat jó a sztori, folyamatosan adagolja a megdöbbentő és izgis fejleményeket a játék! 119 óránál járok. Esélyesen le fogja nyomni a 130 órás BG3 végigjátszásom.

Azért ACT 3 végén a boss fight nem volt semmi!!! Második kör elejére 4 emberem halott volt és mindössze 2-3 ellenfelet tudtam éppenhogy megsebezni. Levettem a nehézséget természetesen, a ku*va anyját szopassa!
Ulfar csúcs, pont ilyennek képzeltem el! A 4. felvonás elején mindenképpen beszélgessetek el vele!

Volt egy kellemetlen bug-om, aminél én is hibás voltam. Az egyik társam felfutott egy olyan helyre, ahova nem lett volna szabad és ottragadt. Így nem tudtam továbbmenni, mert nem volt mindenki az ajtónál. Természetesen rámentettem az előzőre ilyen állapotban, így az előtte lévő majd 30 perces harcot újra le kellett nyomnom. Persze megoldottam. Levettem story-ra a nehézséget és pár perc alatt lenyomtam.

Amit ~minden crpgnek át kéne venni a Lariantól az a narrátor. Szerintem ez lenne a legolcsóbb-drága megoldás és a legtöbb esetben jelentősen dobna az élményen. Főkarakternek akkor kell hang ha "Geralt" ("Shepard"-nél én már játéktól függően elengedném), társaknál pedig ha rpgnek van álcázva a dating sim, amúgy elég a kattintásra adott reakciók.

Bugok engem is elijesztettek a játéktól. BG3 cuccot én is kifogtam és ugyan csak egy rövid sokadik újra volt teljesen kinyírta azt a kört. Ismerkedésre (ez a játék, stúdió címei) ezt azért nem vállalom be többtizen/100 órával főleg ha ennyire jellemző rájuk az a fajta launch.

Megoldásra nem jöttem rá. Két dolog is volt, amire a büdös életbe nem jöttem volna rá.

Owlcat játéknál alapszabály, hogy az Enhanced verziót megvárjuk! (Kingmaker alapján, illetve a WotR-ről olvasott dolgokat nézve is.)
Egyébként az RT bétában az első két fejezet volt játszható talán, szóval valahol érthető (még ha szomorú és bosszantó is), hogy Act4 és 5 szívathatja már az addig önfeledt szórakozást megélve eljutó egyszeri játékost. (Ezért érdemes várni kicsit mindig. Míg a türelmetlenebbek/keményvonalas rajongók kitapossák vérrel és verítékkel a game breaking bugok mentességéig vezető utat... )

Endure. In enduring, grow strong.

Természetesen nem kívánom, fuss bele ilyenbe

"ACT3 elején nekem lefőtt a kávé. Teljesen megvoltam lőve, fogalmam sem volt hogy lehetne tovább jutni."

Ez csak azért volt, mert nem jöttél rá a továbbjutási megoldásra vagy valami megakadt a játékban és azt nézted, hogy kell megoldani, hogy a bugot kikerüld?

Remélem semmi ilyesmibe nem futok bele!!!

ACT3 elején nekem lefőtt a kávé. Teljesen megvoltam lőve, fogalmam sem volt hogy lehetne tovább jutni. Kénytelen voltam pár percre belenézni egy YT videóba.

Én is feljebb vettem a nehézséget ma reggel, de én nem vagyok ennyire bátor. Csak a normál felett egyel ment a csúszka.

Hurts like Hell talenttel nem tudod mi lett? Kivették vagy átnevezték?