Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Devil May Cry

Devil May Cry – Kipróbáltuk egy immár „nagykorú” játék Switch portját

A Capcom ikonikus alkotása tizennyolc év után érkezett meg Nintendóra.

2019.07.12. 11:10 | szerző: gregmerch | Ismertető/teszt

Hideki Kamiya, a Capcom egyik legtehetségesebb író-rendezőjeként az ezredfordulón a Resident Evil sorozatot egy teljesen új irányba igyekezett elvinni. Ez annyira jól sikerült neki, hogy az említett túlélőhorror-széria atyja, Shinji Mikami végül nem is tudott ezzel az iránnyal azonosulni, helyette nekiveselkedett a legendás negyedik rész elkészítésének. Hideki mester ettől függetlenül tovább folytatta a munkát, így születhetett meg 2001-ben a PlayStation 2 egyik legnagyobb játéka, a stílusteremtő Devil May Cry, amely olyan szintén kiváló alkotásoknak volt az elődje – persze a saját folytatásai mellett –, mint a God of War, a Bayonetta vagy a Darksiders játékok, hogy csak néhányat említsek. Az azóta eltelt tizennyolc esztendő során az említett program sorozattá bővült, és jó néhány felújítást, illetve átportolást megért, míg végül nemrégiben eljutott a Nintendo jelenlegi gépére, a Switchre is.

Devil May Cry – Kipróbáltuk egy immár „nagykorú” játék Switch portját

A fenti rövid áttekintés leglényegesebb, vastagon kiemelendő, háromszor aláhúzandó eleme a „tizennyolc esztendő”, ami bizony egy ember életében sem kevés, nem, hogy a videojátékok és az azoknak otthont adó hardverek tekintetében. Ez alatt az idő alatt egy akkor született gyermek felnőtt és leérettségizett, stílusok jöttek, műfajok mentek, sorozatok emelkedtek fel és tűntek el a süllyesztőben, illetve a hatodik konzolgenerációból nyolcadik (pontosabban nyolc-pont-egyedik) lett. Mindezt azért szeretném kiemelni, mert a legelső Devil May Cry Switch portja egy szempillantás alatt repíti vissza az embert a nyolcvannyolc mérföldes sebesség átlépése nélkül 2001-be, a hack-and-slash stílus hajnalára, annak minden erényével, és mai szemmel nézve poros, azóta továbbfejlesztett megoldásaival egyetemben.

Devil May Cry – Kipróbáltuk egy immár „nagykorú” játék Switch portját

Dante, az ezüsthajú démonvadász legelső kalandja, amelyben apja és anyja gyilkosát, a Földet is elpusztítani akaró Mundust teszi el láb alól, még bizony magában hordozza egy másik stílusból fakadó gyökereit, egy új zsáner ígéretét és annak kezdeti gyermekbetegségeit, valamint az adott kor hardcore alkotásainak számos sajátosságát. Kalandjaink túlnyomó része egy ódon kastélyban játszódik, ahol fix kameranézetben követhetjük nyomon hősünket, aki irányításunk alatt igyekszik számos dolgot begyűjteni a továbbjutás és a rejtvények megoldása érdekében, miközben ádáz, és nagyon is pörgős harcot vív számos ellenfelével. Ez a küzdelem részben közelharcból, részben pedig tűzharcból áll, amelyek között bármikor válthatunk. Ezek számos ütős és látványos kombóra adnak lehetőséget, amelyeket uralva egyre jobb minősítéssel teljesíthetjük az egyes pályaszakaszokat. Itt még nincs könnyű fokozat, a kamera gyakran „veszít el” bennünket, és a legedzettebb játékosoknak is jó párszor törik bele a bicskája a harcokba. Ezeken a későbbi epizódok, és a kibontakozó stílus – no meg a megállíthatatlan idővel együttjáró fejlődés – sokat finomítottak, amire remek példa a szintén idén megjelent, kiváló Devil May Cry 5 is.

Devil May Cry – Kipróbáltuk egy immár „nagykorú” játék Switch portját

A mindent és sok mindent elindító első epizód Switch portja gyakorlatilag az eredeti, PlayStation 2-es játék minimális változtatással átültetett változata, ami ennek fényében bizony nagyon is réginek hat már, mind technikai, mind pedig játékmenetbeli megoldásai tekintetében. A csak ímmel-ámmal feltupírozott grafika mai szemmel nézve már bizony egyenesen csúnyácskának mondható, a játékmenet pedig ugyancsak a régi időket idézi, minden azóta kijavított és/vagy továbbfejlesztett jellegzetességével együtt. Cserébe azonban a program villámgyorsan tölt, és a képfrissítés is remekül tartja a másodpercenkénti 60-at. Erre mondják, hogy „quid pro quo”, ám ettől függetlenül a tavalyi Devil May Cry HD Collectionhöz hasonlóan most is kicsit értetlenül állok azelőtt, hogy miért is kellett ezt a játékot egymagában, az alaptrilógia többi része vagy a további folytatások nélkül, ennyire minimális átdolgozással, a maga poros, immár „nagykorú” valójában kiadni? A Capcom üzleti döntései számomra nem mindig egyértelműek, hiszen a kiváló folytatásokat, új játékokat vagy újrakiadásokat (gondolok itt elsősorban a Resident Evil 2 Remake-re, a Monster Hunter Worldre vagy a már említett Devil May Cry 5-re, de sok egyébre is) időnként igencsak elnagyolt, már-már megmagyarázhatatlanul minimális energiabefektetéssel újrakiadott verziók, vagy egyéb portok szakítják meg.

Devil May Cry – Kipróbáltuk egy immár „nagykorú” játék Switch portját

A 2001-es Devil May Cry Nintendo Switch verziója remekül példázza egy zsáner születését, annak egyik első darabjának valamennyi sajátosságán keresztül a mai játékosoknak, akik jó eséllyel még nem is éltek, amikor ez az akkor bizony korszakalkotónak számító program a PlayStation 2 egyik legnagyobb címe, és egy régebbiben gyökeredző új stílus egyik előfutára lett. A gond csak az, hogy mindezt annyira autentikus módon, minimális változtatásokkal teszi, hogy ma már igen soványnak hat még egy hordozható, hibrid konzolon is. Nem tudom, mik a Capcom további tervei a szériával a Switchen, de ha folytatni szeretnék a sorozat átültetését, remélem, kicsit átgondoltabban teszik azt a következő részekkel. A Nintendo külső fejlesztők AAA-kategóriájú játékainak portolására irányuló törekvése jelenlegi konzoljukra pedig dicséretes, nagyon is az, de azért talán nem kellene ennyire messzire visszanyúlniuk a múltba. ■

Devil May Cry – Kipróbáltuk egy immár „nagykorú” játék Switch portját
Devil May Cry – Kipróbáltuk egy immár „nagykorú” játék Switch portjátDevil May Cry – Kipróbáltuk egy immár „nagykorú” játék Switch portjátDevil May Cry – Kipróbáltuk egy immár „nagykorú” játék Switch portjátDevil May Cry – Kipróbáltuk egy immár „nagykorú” játék Switch portjátDevil May Cry – Kipróbáltuk egy immár „nagykorú” játék Switch portját

A tesztpéldányt a játék hazai forgalmazója, a Cenega biztosította.

értékelés

Devil May Cry

Pozitívumok
  • Stabil 60 fps minimális töltési időkkel
  • Pont ugyanolyan jó, mint 2001-ben volt a PlayStation 2-esen…
Negatívumok
  • ...ami ma már nagyon kevés, még egy hordozható masinán is

hozzászólások (0)

ajánlott olvasnivaló