Milyen könyvet olvastok mostanában?

Ian Watson könyvek nagyon jó kis fejes lehet az univerzumba. Én legalábbis velük kezdtem, és azóta tart a szerelem! Vagyis inkább olyan '97 óta, de az első könyveim az Űrgárdista sorozat volt. De ugyanakkor nem árthat gyorstalpaló a netről. Van a Hammertime-nak is youtube-os csatornája, ahol a Lore-ról mesélnek: 100+ adáson keresztül tudhatsz meg rengeteget a világról. A játékok és a
LEXICANUM olvasása azért jó, mert vizuálisan is el tudod képzelni a világot és karaktereit és végül már filmként jelenik meg a szemed előtt az összes könyv. Vannak még szuper magyarul is megjelent sorozatok: Gaunt szellemei!!!, Eisenhorn és Ravenor trilógiák, A Bestia felemelkedése. Ha a kezdetekre vagy kíváncsi, akkor ott a Hórusz Eretnekség sorozat, melyet magyarul is is belehet szerezni. Mondjuk el vannak maradva kicsit, de legalább van. Valahol 110+ könyvnél járok jelenleg az univerzumba. Válaszolok szívesen, ha van kérdés.

Na jo, ez a warhammer 40k dolog kezdi furni az oldalam.

Soha nem jatszottam vele semmilyen formaban, azt vagom hogy itt egyszerre vannak orkok meg torpek meg urhajok meg istencsaszar, meg gepfegyver. Erdemes, es hol erdemes elkezdeni ezt a rengeteg konyvet olvasni?

A kibaszás társas játék, sose feledd.

Don Winslow - A ​határ:

Remegve vártam a megjelenést, a Vaják sorozatot tettem is félre (Hogy micsoda??!!!!! Fújjj!!!! Eretnek!!!!! ), hogy rávethessem magam a "Drogháború" trilógia zárókötetére!!! Igencsak tekintélyt parancsolóra sikeredett a maga 896 oldalával (Drogháború: 576 oldal, A kartell: 688 ), úgyhogy Winslow rendesen kitett magáért!
És ezúttal is a megszokott letehetetlen minőséget sikerült produkálnia, egyszerűen olvastatja magát és teljesen elmerülsz drogháború mocskában és kegyetlenségek tengerében. A lehengerlő és sok szálon futó történet pontosan ott folytatódik, ahol "A kartell"-el félbemaradt. Még grandiózusabb, még kegyetlenebb és elkeseredettebb a harc minden fronton! És a szálak egészen az ovális irodáig vezetnek! Gondoltam, hogy ömlengek jó hosszan, de felesleges. Aki olvasott már Winslow-t, tudja miről beszélek. Nem vagyok krimi rajongó. Ami miatt ennyire rákattantam és imádtam ezt a 3 könyvet, az a történet! Átírta a neveket természetesen és néhány ponton kicsit módosított az eseményeken, de 90%-ban a valós eseményeket dolgozza fel, melyeket már elég jól ismerek könyvekből, dokumentumfilmekből és sorozatokból. Ez adott hozzá egy hatalmas plusz löketet, amitől letehetetlenné vált számomra.
Két momentumot tudnék kiemelni különösképp. Mikor a szenátor kioktatja a DEA vezetőjét, hogy mennyire naiv is. Tényleg elhitte, hogy a drogháborút valaha is megakarják nyerni? Elképesztő üzlet!!! Börtönök, fegyverek, alkalmazottak, kenőpénzek. A hatalmasoknak sohasem állt érdekében megnyerni ezt és eltüntetni a szereket az utcákról. Főszereplőnk el is keseredik, hogy több mint 50 éve tart a harc és soha nem volt még ennyire rossz a helyzet.
A másik, amikor a guatemalai nyomortelepről menekült kisgyerek végül elér az USA-ba és a menekültügyi hivatalban megkapja a tiszta ruhákat és beviszik az étterembe, ahol nem akarja elhinni, hogy nem kell fizetni az ételért, minden ingyen van és annyit kaphat, amennyit akar. Majd elképedve hallgatja a mellette ülőktől, hogy ez nem főtt meg eléggé, ez túl száraz, nagyon rossz az íze. Szegény pedig nem tudja mire vélni. "De hát ingyen étel!!!! És annyi, amennyit csak akarok! Miért mondanak ilyeneket?". Elképesztően nagy a szakadék és fel sem tudjuk fogni milyen lehet egy hatalmas szeméttelepen kukázni 60.000 másik emberrel egyetemben és úgy örülni egy földön heverő félig megrágott sajtburgernek, mintha mi megnyernénk a lottó ötöst! Néha nem ártana tennünk három lépést hátrafelé, elégedetten bólintani és hálát adni azért, amink van és amilyen körülmények között élhetünk. Erre is fantasztikusan jó Winslow könyve. Olyan mélységeket mutat be, melyekről hajlamosak vagyunk elfeledkezni. Vagy netán csak sejtésünk van róla.
100 szónak is egy a vége, NAGYON ERŐSEN TUDOM AJÁNLANI a trilógiát mindenki számára!!! Krimirajongóknak és azok számára is, akik kicsit képbe szeretnének kerülni az elmúlt 4-5 évtized történéseivel "drogháború" fronton. Szinte teljes mértékben fedi a valóságot a Sinaloa kartellel és a többi történéssel kapcsolatban.

Még nem, de már a readeren.

Peace, itt írtad Az időutazás napját. Megvótmá? Én ma fejeztem be az első kötetet, pedig nagyon nehezen akartam nekiugrani, miután láttam egy interjút Hackettel, ahol kijelentette, hogy neki a Vissza a jövőbe a kedvenc időutazós sztorija.

Erősen agyalok rajta, hogy számomra eddig talán ez a legerősebb időutazós történet. Kicsit megúszós ez az E/1, ezt sosem szeretem a regényekben, illetve vannak nehezen hihető dolgok, de másba nem tudok belekötni. Nagyon aprólékosan kitalálta a fizikát, a világot, jó kis családi drámát kerekített, stb.

Egy ponton kirázott a hideg. Akit érdekel a sztori, annak leírom, mi az alapvetés, ez pontosan a regény feléig történik meg, mert ott áll elő az egyik főszereplő az elméletével.
SPOILER

Nemsokára neki is esek a második kötetnek, aztán jöhet a többi Hackett-cucc. Fura, hogy ennyire nem kell messzire menni jó sci-fi ötletekért, sokan írják, hogy ha ilyen ütemben fejlődik Markovics úr, akkor a világsiker is kinézhet neki. Olvastam már ennél ötlettelenebb, gyengébb Hugo-díjas regényt.

Elolvastam menet közben az első két Witcher kötetet is. Hangulatos és olvastatja magát, de nem megy nekem a nyolc egyben, pedig úgy terveztem. Hangulatember vagyok és mindig azt olvasom, amire éppen rákattanok. Így a harmadik kötetet már félbeszakítottam a "Narkonómia" miatt és most pénteken pedig megérkezett Don Winslow "A határ" című könyve, amibe azonnal bele is kezdtem. Úgyhogy ki tudja mikor térek vissza a Vaják kalandjaihoz. De egyszer mindenképp. Hacsak nem érkezik valami más menet közben... (Dan Abnett - Anarch 2019.09.20 !!! ).

Tom Wainwright - "Narkonómia":

Lassan már gondolom egyértelművé válik, hogy a téma megszállott tanulmányozója vagyok. Közre játszott nagy valószínűséggel az is, hogy a dokumentumfilmek, filmek, sorozatok mind ilyen népi hősökké magasztalják a kártelfőnököket. Akiktől azért rettegünk és elítéljük mindazt, amit csinálnak, de titkon mégis igencsak érdeklődünk irántuk és néha még szimpatizálunk is velük (főleg a Wagner Moura által megszemélyesített Escobarral!). Én ugyanígy vagyok magával a piaccal is. Próbálok minél több információt beszerezni, hogy átfogóbb képet alkothassak az egészről. Minél több író, annál több szemszög és vélemény. Még ha nem is 100%-ban igazak a leírtak és van bennük némi ferdítés, akkor is esélyes, hogy a legnagyobb hányada helytálló. Az "El Chapo" sorozat van jelenleg terítéken, nagy erőkkel nézzük jelenleg a 2. szezont. Ezért is ültem ismét a google elé, hogy találjak egy újabb remek könyvet a témában. A "ZéróZéróZéró", "Narcoamerica" és "A ​kábulat ára" könyvek után egy egészen másféle megközelítéssel sikerült találkoznom. A három diplomás Tom Wainwright közgazdasági szempontból elemzi a drogpiacot. Külön fejezetet szánt a "legális serkentőknek" és az internetes drogárusításnak is, amikkel ez idáig nem igen, vagy csak alig foglalkozott általam is olvasott könyv. A végeredmény végül mindig ugyanaz. A 20. század legelején meghirdetett drogháború eleve halálra ítélt öltet volt és a mai napig nincs ötletük (vagy nem fűződik hozzá érdekük...) az országoknak, hogy mit is kellene tenni. Próbálkoztak itt már koka irtással és karetelfőnökök kiiktatásával, semmi eredményre nem vezetett. Pontosabban de. A koka levél árának felsrófolása annyira eredményes, hogy ha háromszorosára sikerül feltornászni a levél árát, akkor a végleges utcára kerülő termék ára nem egész 1%-al drágul. Halott ötlet. Felipe Calderón ugyebár háborút hirdetett és közölte, hogy leszámol a kártelekkel. Leköszönésekor verte a mellét, hogy 25 nagykutyát sikerült kiikszelnie a palettáról. Ennek az volt az eredménye, hogy Mexikóban minden eddiginél magasabbra rúgott az erőszakos halálesetek száma, patakokban folyt a vér, minden 30 percben megöltek egy embert. Ezek természetesen csak azok, akikről hivatalos feljegyzés van. A drogexport mennyisége nem csökkent, a kártelek által toborzott fiatalok száma drasztikusan megnőtt. Gratulálunk, szép eredmény elnök úr! A szerző jól rámutat, hogy fogyasztói oldalon kellene első körben beavatkozni. Megfelelő okítás, rehabilitációs programok, ellenőrzés. Csökken az illegális kereslet, csökken az illegális piac, egyre kevesebbet lehet értékesíteni. Persze ez csak leírva ilyen egyszerű, de Már Johann Hari is megírta "A ​kábulat ára" című könyvében, hogy a Portugáliában kísérleti jelleggel legálisan üzemelő ellenőrzött körülmények közötti drogfogyasztás hatására 97%-al visszaesett a bűnözés a régióban és 93%-al csökkent a túladagolások száma. Nem rossz eredmény, igaz? Természetesen ahol mélyszegénység van és az alvilág a törvényes rend, mert az állam és a hatóságok tehetetlenek, ott nem kivitelezhető ilyesmi sajnos.
Nixon elnök több, mint egy emberöltővel ezelőtt habzó szájjal üvöltött az Ovális irodában, hogy tűzzel-vassal küzdeni kell a drogok ellen. Eltelt több, mint 50 év és soha nem volt jobb időszak a drogkártelek számára. Elgondolkodtató.
Jó szívvel tudom ajánlani bárki számára, mert érdemes betekinteni néha az élet sötét oldalára is. Én legalábbis így gondolom. Bár a tudatlanság áldásos.
Ha bárki tud nekem a fentebb felsorolt könyvek mellé ajánlani valami igazán jót a témával kapcsolatban, azt nagyon szépen megköszönöm!!!

Ritkán van időm olvasni, de most nagyon rákattantam. Ha olvasok, akkor általában krimit, thrillert vagy kultúrtörténeti thrillert szoktam, nagy ritkán Star Wars-t, vagy történelmi témájú könyveket.

Van néhány kedvenc íróm, akik közül most éppen Chris Carter a befutó.

Róla annyit kell tudni, hogy anno kriminálpszichológiát tanult a michigani egyetemen, és utána évekig a michigani államügyészségen dolgozott, mint kiemelten veszélyes bűnözőkkel foglalkozó pszichológus. Az összes könyvéről ordít, hogy ezt ő nem tanulmányozta, vagy a filmeken látta, hanem aktívan csinálta.

Eddig 10 könyve jelent meg (plusz egy kisregénye/novellája), amelyből ötöt magyarra is lefordítottak (4 most is kapható). Ezekben egy nyomozópáros a főszereplő, közülük is Robert Hunter, aki - ki hinné, de - kriminál- és biopszichológus. Ők alkotják az LAPD rablási- és gyilkossági osztályának speciális gyilkossági csoportján belül a különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságokra ráállított egységet.

Az összes könyv különálló sztori (kivéve a 6. és a 10., amelyek összefüggenek), és irgalmatlan pörgős, mintha az ember egy akciófilmet nézne.

A 8. kötetnél tartok éppen, és csak ajánlani tudom őket akár magyarul, akár angolul.

"....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/

Az is igen erős eretnekség, ha az kimaradt egy FAN-nak!

Akkor nehogy kimaradjon HELSREACH:
1-10
11
12
13

Kedves Tsülögg! Te hüjje ló akki vagggy! Ez a nő I. vesz-Éjjes bosszorgány. Netuddkki.

Nagyon remélem, hogy mindenki látta, mert büntet!!!!!!!!

Ha már Warhammer téma, hátha még nem látta itt valaki, rendesen összerakott darab:

Astartes

Darius Hinks - Blackstone Fortress:

A társasjátékon felbuzdulva be is rendeltem a regényt gyorsan. A háttérnek már utánaolvastam, de gondoltam, hogy a könyv elolvasása még jobban hozzásegít a küldetések átéléséhez. Nem is kell bánkódnom, mert igencsak korrekt történetet vetett papírra az író! Tökéletesen visszaadja azt a misztikumot és és félelmet, mely körülöleli ezt a rejtélyes "objektumot". A szűk folyosók, melyek szinte folyamatosan alakot váltanak, a rengeteg veszély és torz ellenfél, melyek a kalandorokra lesnek! Szinte kivétel nélkül mindenki felbukkan a könyvben és érdekes mód pont azok a karakterek lettek végül szimpatikusak, akikkel az első találkozás során nem szívesen játszottam volna. Igazi lezárást természetesen nem kapunk. Sejthető volt, hogy ez egy felvezető regény lesz, melynek célja igazából a kedvcsinálás és még egy kis háttéranyag a játék teljes átéléséhez. Ettől függetlenül azoknak is nyugodt szívvel tudom ajánlani, akik csak szimplán WH40K rajongók és nem terveznek játszani a BF-el.

John Douglas · Mark Olshaker - Sorozatgyilkosok:

Netflixes Ted Bundy dokumentumfilm után rákattantam a témára és első találatnak ki is dobta a net ezt a könyvet! Hatalmas kedvencem a sorozat, nem tudtam, hogy könyv alapján készült. Egyből meg is rendeltem!
Olyan szinten lebilincselő mindvégig és olyan fantasztikusan jó stílusban ír a szerző, hogy pillanatok alatt elröppent a bő 500 oldal. Mindig is egyik kedvenc témám volt az emberi elme rejtelmeinek kutatása és feltárása. Hihetetlenül érdekes egy terület!!! John és kollégái pedig komoly évtizedek kutatómunkájának eredményeképpen lehettek ilyen sikeresek a munkájukban. De természetesen ők sem járhattak sajnos minden esetben sikerrel. Elképesztő és sokkoló részletességgel írja le a különféle kegyetlen eseteket és elemzi az elkövetőket. Persze rámondhatjuk, hogy mindez puszta találgatás és nevezhetjük őket kóklernek. De azért az elgondolkodtató, hogy szinte minden esetben 80-90%-os pontossággal be tudták határolni az elkövető személyiségjegyeit, fizikális megjelenését, testi vagy mentális fogyatékosságait. És igazából az a félelmetes, hogy a legtöbb sorozatgyilkos tökéletesen be tud illeszkedni a társadalomba, semmiféle nehézséget nem okoz nekik az elvegyülés. Az átlag alatti intelligenciával rendelkezők természetesen sokkal hamarabb követtek el olyan szintű hibát, melynek hatására fülön is lettek csípve (vagy kilyuggatva). Az utószóban is érdekes eseteket taglal, mivel leír pár esetet, melyet 1995-ig nem voltak képesek megoldani, de 2017-ig bezárólag mégis fel lettek göngyölítve. Vagy a technológia fejlődésének és új bizonyítási eszközöknek köszönhetően vagy pedig azóta hibázott a gyilkos és lebuktatta magát. Érdekes kérdés ugyebár, hogy mennyire gonoszak ezek az elvetemült emberek. A gonoszság ugye relatív. Külön sorolhatjuk az elmebetegeket, akik abszolút nincsenek tisztában azzal, amit tesznek. És persze vannak azok, akik nagyon is tudják mit cselekszenek. Hogy gonoszak-e? Nem hinném. Olyan kényszer vagy késztetés ez számunkra, mint számunkra kimenni mosdóba, ha éppen muszáj. Csak ugyebár társadalmilag nem éppen elfogadott, ha valaki 38 nőt mészárol le és néhányuk fejét még esetleg kalapként is viseli, ha éppen úgy tartja kedve. A szerző azt is firtatja, hogy vajon mennyire befolyásoló tényező a gyermekkorban vagy későbbiekben megélt trauma. Megalázás, verés, csúfolás, szexuális frusztráció, nehézkes kapcsolatteremtés. Szinte minden esetben visszavezethető valami ilyenre a bekattanás pillanata és az első gyilkosság. Azt a kérdést próbálják megfejteni, hogy a hajlam vajon mindenkiben ott szunnyad-e és elég csak egy kiváltó ok vagy valamilyen elváltozás (fizikális vagy mentális) vezet-e erre az útra. De mivel ez idáig nem találtak egyértelmű összefüggést, így a kérdés továbbra is nyitott marad. Az tény, hogy női sorozatgyilkosaink nagyon nincsenek, ők elképesztő mennyiségű dühöt és haragot képesek elraktározni anélkül, hogy késztetést éreznének a levezetésére gyilkolás formájában.
Mindenképpen erősen ajánlom a könyvet mindazok számára, akiket kicsit is érdekel a téma!!! A "Sötétség", "Megszállottak" és "Utazás ​a sötétség mélyére" könyveit is mindenképpen be fogom szerezni, mert érdekelnek!!!

Igyekszem.

Ütemezd be, nem fogsz csalódni.

És tényleg!!! Fa** kivan!!!! Mert csoportokban, fórumokon ajánlanak meg én is találok. És az életbe nem érek végére meg elfelejtődik....tegnap is írtak Tuan-ból, hogy megjött a Balckstone Fortress...botrányos a tempó. Vének Háborúját szerettem.

Még csak két kötet, de nagyon jók.
Stílusra, hangulatra emlékeztet a Vének háborújára, csak épp itt nincsenek UFÓk. De tessék szépen elolvasni a... hopp, látom, még kommenteltél is az Összeomló birodalom kritika alá...

Új Scalzi sorozat? Jöhet!

John Scalzi - Pusztító tűz. Szokásos Scalzi stílus és színvonal, az Összeomló birodalom folytatása. És milyen folytatása. Anno azt egy picit kaotikusnak éreztem, most viszont minden részlet kezdettől fogva a helyén van, és végig fent is tartja a feszkót szépen. Néha picit titokzatos, csurig van konspirációval és a végére igyekszik valami csattanót is adni. Hamarosan jön a kritika is.

Ha eljutnak a 34. kötetig HH-ban magyarul mielőtt folytatnám angolul, akkor váltok. Mindig találok valamit, már 1 éve tologatom a HH folytatását...Pedig már itt van a "The Solar War" a The Siege of Terra sorozat első kötete!

Pár napja értem a Fulgrim végére, ma voltam bent a boltban a következő öt kötetért. Ilyen áron a hülyének is megéri, hát még nekem. Ha a hereseyvel utolérem a magyar kiadásokat, akkor meg jöhet a bestia felemelkedése. Ha marad a tempó, hamar sorra kerül, a Lángoló galaxis pl. két délután tartott ki.

Kedves Tsülögg! Te hüjje ló akki vagggy! Ez a nő I. vesz-Éjjes bosszorgány. Netuddkki.

Guy Haley - Tisztogatás (A Bestia felemelkedése 12.):

A Tisztogatással elértünk a Bestia felemelkedése sorozat végére. Azt kell mondjam, hogy elképesztően tetszett mind a 12 kötet! Hórusz bukása után járunk bő 1000 évvel. Az Istencsászár "halott", a lojális primarchák vagy meghaltak vagy nyomuk veszett, az emberiség Impériuma szinte teljesen elveszett és szervezetlen mikor a minden eddiginél veszélyesebb ork fenyegetés felüti a fejét. Nagyon tetszett miképpen volt képes felülkerekedni minden akadályon a Birodalom és végül győzelmet aratni. Bár hatalmas árat kellett fizetni mindezért. Mikor teljes Káptalanházak semmisülnek meg és emberek milliárdjai válnak hamuvá, de az emberiség ezúttal is túlél. Külön tetszett, hogy nem 99%-ban aprítást és kegyetlen akciókat kaptunk, hanem fele-fele arányban foglalkozott a birodalom irányításának problémájával is. A kapzsi és önös érdekeket hajkurászó nagyurak, akik már rég szem elől tévesztették a célt és akiknek a hibájából majdnem totális vereséget szenvedett a fajunk. Az űrgárdista és a halandó ember története, akik megtették azt, amit adott helyzetben meg kellett és más nem volt rá képes vagy hajlandó. Szintén szuper, hogy a káoszt ezúttal sem valami szörnyű gonosznak állították be, hanem szép apránként boncolgatták a létezésének célját és még az Istencsászár leghűbb szolgája is kételkedni kezd saját útjának igazában, miközben áruló testvérével próbál vitába szállni. Szemtanúi lehettünk szintén a Csendes Nővérek "visszatérésének", az Ordo Malleus és Hereticus megalakulásának. A Halálőrség létrehozásának és leleplezésre kerül a Szürke Lovagok rendháza is, mely létezését eddig homály fedte. Számtalan olyan szervezet és módszer került bevezetésre vagy lett megreformálva, melyeket már jól ismerünk a 41. évezred hadszínteréről. A "Tisztogatás" végén az utolsó összecsapás meg totális libabőr!!!!! Annyira hihetetlenül félelmetes és hangulatos volt, hogy azért külön elismerés jár!

Hogy ajánlom-e azok számára a sorozatot, akik most ugranának bele a 40K világába? Nem feltétlen. Nem árt bővebb ismerettel rendelkezni a 41. évezredről és Hórusz árulásáról, hogy teljes mértékben élvezhető legyen ez a széria.

A Szukits szerintem ugyanabban a sértődéses állapotában van mint a Kingpin képregény kiadó. Azok is elhitték évekig hogy ők a nagy mogulok itthon és most kb. fel vannak háborodva hogy másik 3 kiadó éppen mennyiségben és nagyrészt minőségben is előzi őket!

„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”

A fene se tudja mi áll a háttérben. A lényeg, hogy Tuan tolja neki rendesen. Legutoljára mikor benn voltam, akkor beszélgettünk, hogy Gaunt 15. kötet már le van fordítva, a Sötét Impérium következő kötete is előkészületben, Ciaphas Cain folytatások is érkeznek és van még ezen kívül más is tervben. Nem maradunk magyar WH40K nélkül egyelőre. Én is szívesen megvenném az Ian Watson gyűjteményt, ha újra lenne nyomva emberi áron.

A GW fityiszt mutatott a Szukitsnak, a Szukits meg fityiszt mutatott utána mindenkinek. A náluk maradt jogokért tuti valami orbitális árat kérnek. Legalábbis én ilyesmit gondolok a dolog hátterének.

Kedves Tsülögg! Te hüjje ló akki vagggy! Ez a nő I. vesz-Éjjes bosszorgány. Netuddkki.

www.konyvbarlang.hu oldalon van most 980 HUF-ért. Vaterán 1500-ért. Nem vészes összegek.

Raistlin666: jaja, nem egyszerű. Sokszor bekavartak már. Én azért vásárolgatom bőszen a magyar kiadásokat most Tuan-tól (ameddig van....) ennyivel is támogatva a hazai piacot. Bestia Felemelkedése itt van a polcon a 11 könyv, 12.-re meg leadva a rendelés. Ciaphas Cain első kötetet is megvettem, bár angolul sokkal olcsóbb lett volna. Gaunt 15. könyvet is meg fogom tőlük venni szerintem. Ennyi bele kell, hogy férjen.

Értem; mindig szomorú hallani, ha valamit ilyen jogi huza-vonák miatt képtelenség beszerezni. Hátha egy hirtelen csoda folytán a jövőben mégis megjelenhet majd egy újrakiadás ebből a kötetből. Azért ilyen 15-20 ezer forintért nem neveznék be rá, csak hogy mindenáron megszerezzem, főleg úgy, hogy a gerincét képző trilógiát így is van lehetőségem elolvasni.
Mindenesetre köszi srácok, hogy legalább tisztáztátok egyáltalán mi állhat a háttérben ezzel az Űrgárdista dologgal kapcsolatban.

A Game Workshop meg a jogi és egyéb baromságaik...

„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”

"Ian Watson teljes Warhammer 40000 univerzuma" ugye a gyűjtőkötet, amiben minden benne van. 2003-ban adta ki a Szukits és soha nem került sor újranyomásra. Feltételezhetően jogi okai vannak, hogy Tuan nem adhatja ki. Horror árban szokott felbukkanni belőle 1-1 példány, 13-20.000 Ft-os áron.

Látom a legfrissebb társalgás épp Warhammer 40K témában folyik, így feltennék egy engem régóta foglalkoztató kérdést. Anno utánakerestem, hogy az univerzumba való belépéshez mit lenne ajánlott fogyasztani és - Peace ajánlásához hasonlóan - az Űrgárdista és az Inkvizítor trilógia merült fel tökéletes ismerkedési alapként. Jól látom viszont, hogy az Űrgárdista már igen régi (lényegében antikváriumi darabnak számít), nem is kapott még újabb kiadást, ezért nem is igazán lehet beszerezni? Mondjuk nem is értem ezt miért nem dobták újból piacra a trilógia igényes újra kiadásával egyetemben; elvégre ez volna "az univerzum Bibliája" legjobb tudomásom szerint. Kár érte.

Az Inkvizítor trilógiára azért még időben lecsaptam jó pár éve (gondolván legalább az legyen meg), bár szégyen szemre még a mai napig nem vágtam bele az elolvasásukba. Talán most lenne viszont itt az ideje, mert éppen egy Space Marine újrajátszást pörgetek, ami lényegében felkeltette az egész univerzum felé az érdeklődésem.

Dicséretes!!! Ian Watson könyvekkel érdemes fejest ugrani ebbe az egészbe, én is ott szerettem bele az univerzumba. Gaunt sorozat is hatalmas kedvenc, várom nagyon a 15. kötetet magyarul! Horus Heresy meg egy külön kis csemege!!! Festegetés nekem is hiányzik, jó ideje nem ültünk össze sajnos, hogy folytassuk. Know no Fear doboz 60%-a nincs még kifestve. Rengeteg időre lenne szükség, ha játszani is szeretnénk meg mélyebben beleásni magunkat a fejlettebb szabályokba. Blackstone Frotress-t szeretném még kipróbálni végre! Remélem lesz rá lehetőség!


A Bestia felemelkedése sorozat 10. és 11. kötete "Dorn utolsó fia" és "Ullanor árnyéka":

Gyorsan pontot tettem a 10. és 11. kötetek végére. Koorland legfőbb parancsnok egy vakmerő (öngyilkos?) küldetésre indul Ullanor szívébe, hogy egyszer és mindenkorra végezzen a Bestiával és az ork fenyegetéssel. Úgy véli, hogy győzedelmeskedhet ott, ahol Vulkán kudarcot vallott. De végül szembe kell néznie a ténnyel, hogy a halálosan komoly ellenség végül talán mégsem győzhető le a rendelkezésre álló eszközökkel és sereggel. Súlyos árat fizet ismételten az Impérium a meggondolatlanságért és arroganciáért. Thane káptalanmesternek gyökeres változásokat kell eszközölnie a felismerés láttán. Az eddigi talpnyalás, palotai intrikák és Terra nagyurainak kérlelése innentől már nem járható út. Ideje mindezt félresöpörni és olyan lépéseket tenni, melyekre jó egy évezrede nem volt példa. Utoljára az eretnekség idején lehettek szemtanúi hasonlónak a Terra lakói. Vajon beválik az új terv és stratégia? A vereség nem opció, hiszen az a teljes emberiség vesztét is jelentheti egyben!
A 10. kötetben inkább a brutálisan véres és elkeseredett harc dominált, sokkal akcióorientáltabb volt. Ezután számomra külön felüdülés volt a következő könyv, melyben végre kicsit visszatérhettünk a működő rendszer elemzéséhez, az emberi természet valódi mivoltának boncolgatásához. Külön tetszett, ahogyan az Officio Assassinorum nagymestere a primarcha szobrok között sétálva elmélkedik azon, hogy mi minden siklott félre az elmúlt évezredek során és hogy tarthatatlan a jelenlegi állapot......piszkosul várom a következő kötetet, mellyel egyben le is zárul a sorozat.

Egy kis update:
Ian Watson trilógiája + Űrgárdista + a kapcsolódó novellák pipa.
Kerestem utána az Eisenhorn trilógiát, épp nem találtam meg sehol, úgyhogy átnyergeltem a Gaunt könyvekre. Első kettő megvolt, de olyan árban mozognak, hogy inkább hagyom. Majd ha a Tuan kiadja újra, folytatom.

Ma viszont kezemhez ragadt a Horus Heresy első könyve a Libriben.
+ itt figyel az asztalon egy Know No Fear doboz egy rakat festékkel. Egy gárdista már csak lakkozásra vár...

Kedves Tsülögg! Te hüjje ló akki vagggy! Ez a nő I. vesz-Éjjes bosszorgány. Netuddkki.

Most voltam náluk a héten két könyvért és beszélgettünk kicsit. Csak célzott rá, hogy majd valamikor. Rengeteg tervük van és sok minden van előkészületben vagy pedig már közvetlenül nyomás előtt. Egyszer eljön az a pillanat is. Nekem is csak az első 7 kötet van meg. Ott meguntam a várakozást a Szukits-ra és megrendeltem angolul a folytatásokat. De a 15. kötetet már leadta a fordító, úgyhogy az hamarosan bekerül szerintem előrendelésbe.

Te mint szakavatott WH40K olvasó nem tudod véletlen hogy a GAUNT sorozatot mikor kezdi el újra nyomni az elejétől a Tuan? Sajnos (nagy szégyenemre) csak az első 3 kötet van meg!

„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”

Alex Stewart - A Császárért (Ciaphas Cain 1.):

Ciaphas Cain.....a név rengetegszer felmerült az elmúlt bő másfél évtized során. Nem kevés alkalommal hangoztatták, hogy MUST HAVE kategória WH40K rajongóknak. Mikor már éppen elkezdtem szemezni az angol gyűjtőkötettel, hogy na akkor én bepróbálkozok az első 4 regénnyel, akkor jelentette be a Tuan kiadó, hogy ők bizony elkezdik kiadni magyarul, így előrendelés lett a vége. Főhősünkről az első könyv után nagyon nem tudom mit gondoljak. Ibram Gaunt esetében nem is volt kérdéses a szinte azonnali szimpátia és így a Gaunt sorozat 14. kötete után már abszolút kedvenc a komisszár ezredes karaktere. Ciaphas esetében már nem ilyen egyszerű a helyzet. Voltak nagyon komoly megnyilvánulásai, melyeken vagy jót nevettem vagy szimpatikus volt, mert az én értékrendemhez közel állt. Viszont a totális énközpontúsága és, hogy bármi vagy bárki élete árán mentené saját írháját, az úgy első blikkre annyira nem adja. Biztos vagyok benne, hogy erős jellemfejlődésen fog keresztülmenni a 10 könyvnyi kaland során. Legalábbis ebben bízok! A történet korrektül indul, imádtam a lap alján elhelyezett apró betűs megjegyzéseket és kiigazításokat is. Várom sok szeretettel a folytatást!

Márciusban is sikerült elolvasni pár regényt...

Victor Hugo - A párizsi Notre-Dame
Féval után kíváncsian vártam, hogy a francia romantika egyik legnagyobb írója mennyivel tud többet, illetve miért is lett világhírű. Nem tudom, hogy Antal László fordítása mennyire helyes, mennyi a ferdítés, de ez alapján felemás véleményem van a könyvről. A legnagyobb negatívuma összesen kb. 100 oldalnyi értekezés olyan témákban, mint "hogy is nézett ki a középkori Párizs", vagy "milyen király a gótikus építészet, és milyen kontárul elrondítják őket", stb. Hugo előszeretettel fejti ki a véleményét, ami nem rossz dolog, sőt, már az elején felemeli szavát az ilyen épületek védelme érdekében, de sok esetben a leírásai ugyanannyira tárgyilagosak, mint Févalnál, csak sokkal hosszabban fejteget. Maga a történet pedig minimális, viszont egyrészt mellékszereplők szemszögéből láthatjuk kibontakozni, illetve a főbb szereplőket nem lehet egyszerű sablonokba beskatulyázni. Az előbbi azért fontos, mert nem azonnal derülnek ki fontos információk a szereplőkről, hanem szép lassan adagolja az olvasónak, az utóbbi pedig azért lényeges, mert mélységet ad a karaktereinek (pl. Claude Frollo főesperest egy teljesen normális embernek írja le, aki az egyház és a tudománynak szentelte egész életét, ám az Esmeralda utáni vágy egyszerűen felemészti). Amúgy a csavarok picit kiszámíthatóak, de mindent összevetve egy klasszikus sztorit eredményez. Az értekezések és a nem túl érdekes leírások kissé elvettek a könyv élvezetéből, ami miatt nem is kezdenék bele egyhamar egy Nyomorultakba, ha az is hasonlóan lett megírva.

Charles Dickens - A Tale of Two Cities
Ezt anno nem tudom miért vettem meg, de olvasni csak most olvastam el először. Nem hittem, hogy az angollal gond lesz benne, hisz nagy általánosságban angolul olvasok, de rá kellett jönnöm, hogy miért is olyan nagy név angol honban Dickens. Választékosan, terjengősen ír, fogalmaz, már-már szükségtelenül írja körül az adott helyszínt, személyt, vagy történést. A történet nem szokványos, mivel egy viszonylag hosszabb távon foglalkozik a szereplőkkel, akiket összekapcsol a címbéli két város, London és Párizs. Eleinte nem is tudtam, hogy merre akar haladni, de mivel a francia forradalom idejében is játszódik, a végső csavarra elég gyors rájöttem. Amúgy nem egy bonyolult regény, a karakterei egyszerűek, sablonosak, viszont unalmasnak nem teljesen mondhatók. Talán a legnagyobb meglepetést Madame Defarge karaktere hozta, aki bár bizonyos szinten egyszerű, mégis számomra a regény kiemelkedő szereplője lett. Ezért a könyvért se voltam túlságosan oda, de a vége nagyszerűre sikerült, és a klasszikus karakterei elcipelték addig, hogy élvezhető legyen.

-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-

David Ferring - Warblade:

És elérkeztünk a Konrad trilógia végére. Természetesen cliffhangerrel végződött a történet és nyitva maradt nem egy kérdés, de a hangulat az továbbra is korrekt. Arra tökéletes volt ez a három könyv, hogy belekóstoljak a Warhammer Fantasy univerzumba és elkezdjem megkedvelni. Nem is hagyom ennyiben ezt a világot, "Gotrek és Felix" kötetekkel fogok visszatérni a Sigmar Heldenhammer által alapított birodalomba.

De jó, hogy felugrott ez a topic! Ide be se írtam tegnap. Ideje tovább promózni a HH szériát. Bár gondolom úgysem kap senki kedvet hozzá, de azért mégis.

Nick Kyme - Deathfire:

A 32. Horus Heresy könyv is elképesztően izgalmasra és piszkosul élvezetesre sikeredett!!! Artellus Numeon szentül hiszi, hogy génatyja (Vulcan) életben van. Mindent kockára téve útnak indulnak az áthatolhatatlannak tűnő Hipertér viharon át szülőbolygójuk felé. Biztosan érzi, hogy a halott Primarcha életre kelhet, ha elérik Nocturne felszínét. Egy szem űrhajóval kelnek útra, de hamarosan kiderül, hogy két áruló űrgárdista rendház tagjai is a nyomukba eredtek, minden áron el akarják pusztítani Vulcan testét. Hatalmas válaszút elé is állítja őket a sors. Értesíteni a Terrát az Ullanor rendszerben összegyűlt három rendházról, visszatérni a kiindulópontra és hírt vinni Guilliman számára a még épp Terráról és az Istencsászár épségéről vagy eredeti céljuk szerint hazajuttatni atyjukat. Tele árulással, sötét praktikákkal, förmedvény eretnekekkel, nem várt látogatókkal a fedélzeten....hihetetlenül izgalmas majd 500 oldalban lehet része bárkinek, aki belevág a kalandba! Hiába duzzadt fel 54 kötetre a sorozat, minden könyv elképesztően nagy élmény! Alig várom a folytatást és természetesen a most induló "The Siege of Terra" szériát!!!

Pár könyvet sikerült olvasni január óta...

George R. R. Martin - Fire & Blood
Említettem előzőleg, hogy ebbe belekezdtem, és bár több részét már olvastam előtte, azért mégis tudott egy-két újdonsággal szolgálni Westeros történelmével kapcsolatban. Érezhető az is, hogy a részek között stílusbeli különbségek is vannak (pl. a Sárkányok tánca leírása egészen elüt a könyv többi részétől), amit annak rovok fel, hogy máskor íródtak. Három nagy részre osztható a könyv: a Targaryen hódítás, Jaehaerys hosszú királysága és a Sárkányok tánca és következménye. Alapvetően egy jó olvasmány volt, ami igazán nem ment bele túlságosan a meglévő titkok feltárásába, de pár újjal is tudott szolgálni, amiknek rendkívül örültem. A részek közül meg Jaehaerys uralkodása tetszett a legjobban, mivel megpróbálta reálisan szemléltetni, hogy miképp konszolidálódott a Targaryen uralom a Hét királyságban. Furának tűnhet, hogy a harcok leírása és a csavaros fordulatok helyett az "unalmas" törvényhozások, a királyság infrastruktúrájának a fejlesztése, stb. fogott meg jobban, de az írást meggyőzőnek és logikusnak éreztem, míg a tánc néhol kissé erőltetett volt, illetve nem igazán voltak pozitív szereplői. Kíváncsi vagyok, hogy mikről fog írni Martin ennek a Targaryen-históriának a második részében, de inkább legyen kész a 6. Tűz és jég dala könyvvel.

Paul Féval - A púpos
El akarok kicsit szakadni a megszokott témájú könyveimtől, ezért próbáltam olyanokat találni az otthoni könyvek között, amik érdekesek lehetnek. Az első ez volt, pusztán szentimentális okokból, mivel gyerekként az egyik bátyám nagyon szerette az ebből készült sorozatot, a Lagardére lovag kalandjait. Bár alig tudtam már mi a sztori, arra emlékeztem, hogy a nagyszerű magyar szinkron mellé milyen fura, vicces nevekkel van tele, amikre szinte mind emlékeztem. A könyv egy elég könnyed olvasmány volt, egy egyszerű kalandregény, ami szegényes a leírások terén, de karakterekben és párbeszédekben verhetetlen. Van itt sablon dögivel, pl. a humorral szolgáló komikus karakterek (Cocardasse és Passepoil), a velejéig romlott cselszövő (Gonzague herceg), az "erényes szűz" (Aurore) és persze a hős, már-már tökéletes lovag (Lagardére). Emiatt kissé egyszerű is a sztori, ami miatt nehéz komolyabban venni a művet egy irodalmi szempontból, de szórakoztatni végig szórakoztat. Szolgál csavarokkal is, amik kissé árnyalják a karakterek szerepét és jellemét, illetve néhány érdekes témájú párbeszédekkel is szolgál, de ezek csak ritka esetek. Kellemes olvasmány volt.

George R. R. Martin - Game of Thrones
Na ennyit a nem megszokott témájú könyvek olvasásáról Anno megfogadtam, hogy újraolvasom a szériát, és mivel valszeg nemsokára végre érkezik a következő könyv (a sorozat végéről nem is beszélve), úgy gondoltam, hogy belekezdek ebbe az embert próbáló feladatba. Természetesen tetszett a könyv, és viszonylag könnyen is ment az olvasás még az unalmasabb fejezeteknél is. Újraolvasva pedig felfigyel az ember a kisebb szerepekre, akik a későbbi könyvekben kapnak jelentőséget, illetve hogy már olyan jellemzőkkel illeti őket, ami utal a későbbi cselekedeteikre. Az is érdekes volt, hogy miképp hatott a sorozat a könyvről alkotott emlékekre (pl. Dany és Drogo násza). De alapvetőleg nem változott a véleményem a könyvről. A szereplők, a párbeszédek, a jelenetek (pl. "The first sword of Braavos does not run."), stb. minden nagyszerű. Ebben még nem éreztem a leírások eltúlzottságát, illetve nem tűnt semmi feleslegesnek. Nagyszerű könyv...

Jelenleg ennyi, ebben a hónapban két klasszikus mű lesz terítéken, de még nagyon az elején vagyok az elsőben...

-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-

Xeno-t nagyon szerettem!!!

+1 Letűnt világok (ezt én is tervezem beszerezni)
+1 Tizenegyes állomás (a leghitelesebben megírt posztapokaliptikus történet, szépirodalmi igényességgel; ennél valóban elhiszem, hogyha kitörne egy világméretű influenzajárvány, azután pont ilyen lenne minden, LM, ezt tényleg érdemes).

Hamár magyar szerző és Brandon Hackett, akkor a Xenot is érdemes megvenni tőle.

Még egy ajánló. Adam-Troy Castro: A ​holtak küldöttei

Az idő gyermekeihez hasonlóan ezt is egyszerre követi a modern toposzokat, ugyanakkor a klasszikus érát is megidézi. Nekem ez hasonlított leginkább az asimovi élményhez. Az egész egy nyomozás köré épül, és ahhoz, hogy megértsük a rejtélyt, tényleg meg kell értenünk a világ működését. Egyesek szerintem a címe sem véletlenül "asszociál" Card híres művére A Holtak Szószólójára.

"Az idő gyermekei"-t és Richard Morgan fantasy trilógiát már én is beszereztem. A "Hadállat"-ot javasolták pár hete, az is tervben van. Amiket még az elmúlt időszakban beszereztem és neki fogok ugrani:

-Jack Campbell Rendíthetetlen
-Tom Sweterlitsch Letűnt ​világok
-Neal Stephenson · Nicole Galland A ​D.O.D.O. felemelkedése és bukása
-Brandon Hackett Az ​időutazás napja (mindkét kötet)
-Emily St. John Mandel Tizenegyes ​állomás

Remélem tetszeni fognak. Nagyon sok ajánlást kaptam, nem győzöm követni....valamint Warhammer Fantasy rákattanás miatt még tervben van a "Felix és Gotrek" széria bepróbálása is...

Az Őrség-sorozatot nem olvastam még, viszont Eskiath könyvek közül az elsőn mentem végig (a másik kettőt is megvettem), és nagyon tetszett.

Meghallgattam a vele a Könyvhéten készült interjút, és a magyarázatát, hogy a főhőse miért lett homoszexuális. Nem a polgárpukkasztást éreztem ki a szavai közül, hanem nagyon is logikus választás volt: egy nyertes háború nemesi származású hőséből jóval kevésbé hiteles egy kiégett szereplőt alkotni, amennyiben heteroszexuális, hisz így minden a kezébe hullana: nők, vagyon, elismerés. Míg egy vallásos, majd a háború után még inkább ebbe az irányba terelődő prűd társadalom igenis megveti és kiveti magából. A világa és a történet is érdekes. Bővebben tavaly írtam róla lentebb, akit érdekelne.

A Fumax elkezdte Adrian Tchaikovsky könyvei kiadását, Az idő gyermekei és a Hadállat szerintem neked tetszene, olyan témákat feszeget, amikről sokszor beszélgettünk már itt, egyszerre "modern" és régi vonalas szerző.

Mit keresel pontosan? Ami hasonlít az Alapítványhoz, tehát nagyszabású, évezredeket átfogó, epikus saga?

Mert akkor ezeket ajánlom:

- Dan Simmons: Hyperioni énekek (négy kötet)
- Szintén Dan Simmonstól az Ílion-duológia
- Peter F. Hamilton Nemzetközösség duológiája, de ennek van egy előzménykötete, illetve jön majd a Delta Visiontől a folytatása, az Üresség-trilógia

Fantasyban elég jó szerző Mark Lawrence (Széthullott Birodalom-, A Vörös Királynő háborúja- és Az Ős könyve-trilógia), akkor Anthony Ryantől a Draconis Memoria-trilógia is ajánlott. Kicsit borsos áron, mert a négy regény regényenként kettébontva, nyolc köteteben jelent meg Greg Keyes A tövis és a csont országai sorozata is remek lett.

Az Őrség-sorozatot olvasta valaki, milyen? A Ti véleményetekben jobban megbízom mint random molyos arcokéban... (éjszakai őrség, stb...).

Most épp a Richard Morgan féle Ringil Eskiath-trilógiát nyúzom, aztán bepróbálkozok az 5. Millenium-könyvvel, hátha... de nagyon keresek valamit, ami végre pótolhatná az Alapítvány-sorozat után maradt űrt bennem.

A kibaszás társas játék, sose feledd.

Veszélyes terepre tévedsz.....ha a GW behúz, akkor pá pá lóvé!

Nem akarom tovább offolni a topicot, de hát na. Elsősorban nem játékra akarok figurákat, csak pöcsölni velük délutánonként, aztán mehetnek a polcra (a LEGOk mellé ). Egyelőre. De akkor már a kódexeket is begyűjteném. Az a baj, hogy ha valami el kezd érdekelni, akkor hajlamos vagyok pillanatok alatt rábuzulni.

Kedves Tsülögg! Te hüjje ló akki vagggy! Ez a nő I. vesz-Éjjes bosszorgány. Netuddkki.

Nem olyan vészes kiadás. Ha csak pár figurát festenél ki és tennéd ki a polcra, az nem olyan horror összeg. Kedves barátom megvette a "First Strike" kezdődobozt meg közösen megvettük a "Know no Fear"-t, nem volt nagy kiadás. 7000 körül lehetett a festék készlet. A komolyabb probléma az időhiány. A figurák talán 20%-a lett kifestve, én max 3-4-et festhettem ki teljesen. Játszani is csak 2-3 alkalommal jutottunk le HammerTime Café-ba, aztán abba is maradt. Nehéz összeegyeztetni, mindig valami más progi. Persze nem lehetetlen, csak nem egyszerű. Pedig szívesen játszanék újra, úgy 1 hónapja fel is vetettem a dolgot. Hátha lesz belőle valami. Most lesz például februárban Tuan kiadónak Kill Team kampány rendezvénye a nyugatinál lévő Barcraft-ban, ha jól láttam. Azt is állat lehet megnézni, ahogy a profik összecsapnak.

Tegnap kezdtem még bele a Harlekinbe, szóval van még időm kitalálni, hogy hova szorítsak be egy új bútort. De közben elkezdtem szemezgetni a figurákkal is...csak az asszony meg ne tudja.

Kedves Tsülögg! Te hüjje ló akki vagggy! Ez a nő I. vesz-Éjjes bosszorgány. Netuddkki.

HH amúgy február 23-al véget is ér, "The Buried Dagger" az utolsó kötet. Onnantól pedig indul a "The Siege of Terra" széria.....hogy mocskos pénzéhes banda a GW és a végtelenségig húzza ezt a történetet, az nem vitás.