Mit játszottál végig legutóbb? Értékeld!

The Callisto Protocol

A hangulat, az atmoszféra, a grafika, a látványvilág, a hangok...csillagos ötös. A játékmechanika viszont sajnos egy laza 10 éves lemaradásban van. A harc és a dodge rendszer az elején ugyan még izgalmasnak tűnik, de a játék második felére, illetve inkább az uccsó kb. 2 órára kiütköznek a gyengeségei, és frusztráló lesz miatta a gameplay. A Dead Space annó sokkal jobban ráérzett, hogy mi az, amit megenged a gameplay és amitől egyszer se érzi az ember, hogy az a játékmechanika amit megalkottak a készítők, nem illik az akció részek alá. Na, itt sajnos a játék második felére nyilvánvalóvá válik, hogy a már említett harc és dodge rendszer egyszerűen nem passzol az akció részekhez. Egyszerre csak egy ellenfél elől lehet elhajolni, elfutni felesleges (főleg, ha sokan bannak) mert kb. azonnal hátba vernek, a sav köpeteket pedig nem lehet kikerülni, mivel nincs a játékban klasszikus, harcon kívüli dodge. Amikor pedig rádküldenek 5-6 ellent, amiből az egyik messzről köpi rád a savat sőt. Néha még egy, korábban mini boss harcban látható lényt is bedobnak a buliba, akkor nem kicsit megszaporodnak a 'rva anyázások. Az utolsó, végső boss harc pedig az egyik legrosszabb, amit játékban valaha láttam. Itt ütközött csak ki igazán, hogy a gameplay nincs egyensúlyban a megalkotott játékmechanikával.
Nem mondom, hogy csalódás, mert összességében élveztem...csak sajna a végére szinte teljesen szétesik, és emiatt maradt bennem némi keserű szájíz. A sztori amúgy nem rossz, bár eléggé kiszámítható mederben halad előre, ami viszont fájó pont, hogy a para faktor nagyon hamar elfárad, és átmegy olcsó jump scare parádéba. Összességében nem bántam meg, de...picit azért jobbra számítottam. Ha lesz folytatás, remélem nem kicsit kijavítják megváltoztatják, feljavítják a játékmechanikát, mert azt azért érezni, hogy ott van már a fejlesztők mögött három Dead Space játék is, amiből az első a mai napig etalonnak számít a maga kategóriájában. Tudnak ezek a srácok jobbat...sokkaljobbat.

Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!

Csak hogy jellemezzem, hogy mennyire szürreálisan a bűvkörébe von egy játék, most estére ott tartok, hogy ez tökéletes volt és azonnal folytatnám (továbbra sem tudtam vele foglalkozni, és előre láthatólag az ünnepekig nem is fogok), de még jobb is így, hogy még vannak előttem titkai és tartalma ennek a cosdának. Vannak címek, amiket szeretek, de így soha egyetlen game sem hatott rám, mint a GoW és a Ragnarök. Azt érzem, mintha megint gyerek lennék, úgy tudom élvezni. Na, még a fene se tudja, miket fogok írni róla, de tartalmas lesz.

Nesztek addig két instant classic.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Pontosan. Az open world világ megölte az atmoszférát. Az, hogy újrateremtődtek az ellenfelek a világban, érthető húzás, de teljesen elveszett az a progress-érzés, ami megvolt az Asylumban. A harcrendszere is gyengébb volt, volt öt féle enemy (thug, késes, sokkolós, titán, lunatic) a bossokon kívül, minden második szobor egyforma volt, na, tényleg gyengébb kellene, hogy legyen. De olyan hangulatot, olyan élőnek ható világot nem tudtak csinálni többet. Én azt vagy 10x kijátsztottam már, ha nem többször.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Az Arkham résszel full egyetértek! (GOW-ról pedig nem tudok még nyilatkozni. ) Nekem az volt az egyik kedvencem Asylumban, ahogy sorra nyitod meg az új részeket, meg kezd fejben összeállni, hogy honnan hova, hogyan tudsz eljutni, és egy tök fontos hangulati és történeti elem volt, hogy lényegében bezártak az intézetbe. Ezt a város nyitottsága aztán eléggé felülírta a folytatásban.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

A megjelenés napján hajnalban felkeltem, és egész nap toltam. Nem csináltam ilyen talán egy évtizede. Beletettem 20-25 órát, aztán félbe kellett hagynom, és a főszálat tegnapelőtt fejeztem be. Már nem bírtam. Mindenképpen fogok ide írni egy nagyobb lélegzetvételű írást a 100% után, addig nem akarok.
Egy gondolat: Hibátlan harcrendszer, grafika és szinkron, ehhez kétség sem fér. De a 18-as jobb volt. Bár egyszerűbb meg kisebb volt, de számomra olyan a két játék, mint az Asylum meg a City volt. A City nagyobb, nyitottabb, szebb, összetettebb és letisztultabb, de az Asylum hangulata és atmoszférája jobb.
Várok, hogy ez leüljön bennem, mert még nem történt meg, tegnap is egész nap ez járt a fejemben, és majd részletesebben kifejtem a teljes végigjátszás után, de nekem a sztori vége az GoT 8. évad szindrómában szenvedett. Túl sok szálat kellett volna elvarrni, és nem tudták megcsinálni. Majd ott összeírom, de szerintem tudok írni legalább egy tucatnyi (ez rengeteg, ha belegondolsz!) plotholet, vagy kérdőjelet, némelyik hatalmas, ami nem lett megmagyarázva, vagy szimplán hibás. Ha ezt a második rész részt egy harmadik követné, ez egy 1000/1000-s game lenne, de úgy, hogy tudom, hogy ezekre nem kapok választ, hagytak egy keserű szájízt.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

God of War Ragnarök:

2018-ban vettem meg életem első konzolját, egy PS4 Pro-t. Valószínűleg a lehető legjobbkor leptem meg magamat, mert csak úgy dúskáltam a minőségibbnél-minőségibb címekben. Természetesen egy volt ezek közül az az évben megjelent GoW is. Ugyan csöppet meggyűlt a bajom az irányítással, mert még csak akkor tanulgattam a kontroller használatot és anyáztam is miatta nem keveset, de ettől függetlenül valami elképesztő élmény volt! A történetmesélés, a karakterek, a játékmenet mind teljesen levettek a lábamról. Nem is volt kérdés, hogy nekem azonnal rá kell majd mennem az esetleges folytatásra.
És idén végre meg is érkezett, hogy végül totálisan magával ragadjon és végérvényesem a szívembe lopja magát a sorozat. Igaz, a régebbi részekkel nem játszottam, ami gondolom sokak szerint eretnekség. Na de sebaj!
A Ragnarök konkrétan nagyjából mindent tovább hozott a 4 évvel ezelőtti előzményből. Ami akkor jól működött, az most is remekül szuperál. Arról nem beszélve, hogy több játékelemet felturbóztak, ami csakis előnyére vált. Ilyen például a harc, amit ezúttal már önfeledt módon és piszkosul élveztem! Már nem okoz gondot az irányítás. Amit szintén érdemes kiemelni, az a látvány és a teljesítmény PS5-ön!!! Oké, az előző részt még kis belépőszintű tv-vel toltam, így nincs konkrét összehasonlítási alapom, de a grafika, a pár másodperces pályabetöltések és a stabil 60 FPS egészen frenetikus szintre emeli a játékélményt!
A történet és a karakterek ismételten valami félelmetesen jól sikerültek. A Jotunheim rész konkrétan örökre velem marad, hihetetlen volt!!! Egy olyan szinten varázslatos és mély érzelmekkel teleszőtt játékot rakott le az asztalra a fejlesztőcsapat, hogy azt szavakkal képtelenség visszaadni, ezt át kell élni! Számomra összességében sokkal jobb élmény volt az előző résznél, pedig már az is kiemelkedő minőséget képviselt. Nem egyszer küszködtem a könnyeimmel, csodálatos kaland volt!

The Callisto Protocol:

Nem bírom a horror játékokat, mert gyengék az idegeim és totálisan kitudok készülni rövid időn belül. Resident Evil VII és Alien: Isolation is betett és már az elején sikítva léptem ki és töröltem őket. Viszont a Dead Space-eket sikerült végigvinni annó. Igaz, hogy legkönnyebb fokozaton és sokszor majdnem berottyantottam, de valamiért nagyon beszippantott és imádtam! A kiadott képregény és filmek is sokat tettek hozzá, hogy annyira a szívemhez nőjön. Amikor elkezdtek szállingózni a videók erről a játékról, akkor már tudtam, hogy akármennyire is para, nekem ez mindenképpen kelleni fog! És szerencsémre nem lett annyira bődületesen idegtépő. Mármint az atmoszféra, a látvány, a hanghatások (5.1-en nekem jobban adta, hogy a controllerből szólt a rádió, ugyanez fejhallgatón szerintem ritka rosszul hangzik) nagyon durván elősegítik, hogy azért egy kellemesen borzongató érzés szinte végig átjárja a játékost és azért sok esetben fegyvert előre szegezve lapos kúszásban közlekedtem, miközben a visítások, sikolyok, fémcsörömpölések és puffogások dolgoztatták az idegvégződéseimet rendesen. Azért klisékből kijut rendesen játékmenet tekintetében és sajnos a történet sem olyan eget rengetően csúcs, mint reméltem, de a hangulat az végig nagyon ott van és a felszerelés fejlesztés/nyomtatás is hatalmas fun! Számomra bő 9,5 óra volt az egész játék, de elvileg gyorsabban is teljesíthető. Én sokat bóklásztam oda-vissza a szűkös tárhely miatt.
Számomra egy nagyon kellemes meglepetés volt. Inkább akció, mint horror. Talán ezért is vette be a gyomrom és függtem rá ennyire. Dead Space rajongóknak én nyugodt szívvel tudom ajánlani. PC-n állítólag förtelmesen futott pénteken, nem tudom mennyit sikerült rajta javítani. PS5-ön performance módban stabil 60 FPS és gyönyörű látvány! Külön kiemelném az arcmimikákat és lipsync-et, azok tényleg fenomenálisra sikerültek.


Kicsit kivoltam az új melótól és hogy kevesebb idő jut játékra meg sorikra. Lassabban haladtam Ragnarökkel is, mint szerettem volna. De végül csak sikerült megtolni a játékot és a sorozatos lemaradásaimat is behoztam. Úgyhogy ez most feltöltött rendesen és kicsit helyreállt a lelki békém!

Edengate: The Edge of Life


Rövidke (értsd négy óra, ha sokat nézelődsz), világjárvány témájú, tps nézetű walking simulator. Egy fiatal kutató felébred egy városi kórházban, nem emlékszik nagyjából semmire, és azt tapasztalja, hogy eltűntek az emberek mindenhonnan, a város pedig romokban.

A játékban vannak ugyan "fejtörők", de nem mozgatják meg az agytekervényeinket néhány másodpercnél tovább, pedig szívesen gondolkodtam, kombináltam, keresgéltem volna többet a helyszíneken. Apropó, helyszínek. Járkálunk kórházban, középiskolában, videotékában, az utcán (ahol volt egy kis RE3 Remake érzetem), laboratóriumban.

Utunk során bizonyos tárgyak megérintésével Mia (a főszereplő fiatal tudós) visszanyeri emlékezete foszlányait, némi képet adva arról, mi is történt a városban és miért. Ugyanakkor ezek a visszaemlékezések a játék végére sem adnak választ sok mindenre. A történet úgy ér véget, hogy nem tudjuk meg miért tört ki a járvány, hová tűntek az emberek, mi lesz Mia sorsa a továbbiakban. Olyan érzésem volt, mintha a prológust játszottam volna végig és következne az Act 1, pedig sajnos a credits futott végig.

Az Endengate fejlesztése közben zajlott éppen a való világban is a pandemia első hulláma. Kicsit olyan érzésem volt a történet végigjátszása után, mintha a fejlesztők nem lettek volna biztosak benne, hova fut ki a világjárvány, és még “időben” beakarták volna fejezni a munkájukat, ha az némileg lezáratlan is.

A játék látványvilága szép, a romos utcák részletesek. A beállításokban viszont nincs lehetőség a film szemcse filter kikapcsolására (vagy van és csak én vagyok analfabéta), de mire megszokta volna a szemem a szemcsézést, véget is ért Mia sétálása.

Szívesen vennék egy folytatást a csapattól hosszabb történettel, nehezebb feladványokkal.
Persze az is igaz, hogy az Edengate egy sétaszimulátor és mint olyan, teljesen hozza, amit kell.

Én is képtelen vagyok túljutni az elején. Ráadásul most már szerintem sose lesz időm sem igazán belemerülni, azon túl, hogy egyáltalán nem voltam fogékony alapban sem az egész megvalósítására.

Még nem adtam fel, hogy egyszer még talán felrakom és nekiesek... Aztán ha meg nem, akkor ez van, ennél nagyobb kidobott összegem sose legyen...

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

RDR2 piszok magasra tette a lécet, végig is vittem kétszer.

Red Dead Redemption 2, harmadik nekifutás. Eddig a prológust mindig letudtam, aztán abbahagytam. Most olyan, mintha 3 hét kóma után ébrednék, és azt érzem, hogy ez egyszeri és megismételhetetlen élmény volt. Sajnos csak a végefelé (6. fejezet) kezdtem ráérezni igazán, hogy mit hogy kéne, és tologattam a főküldetéseket, de csak nem csináltam meg mindent, amit akartam, de eldöntöttem, hogy tavasszal végigjátszom még egyszer, már rutinosan.

Két teljes napot töltöttem például (gép előtt nem is tudom, 12 órát) csak azzal, hogy Arthur batyuja kimaxolódjon, ilyet nem mostanában csináltam utoljára, hogy csak úgy mászkáltam egy open world világban, challenge-eket teljesítettem, meg hasonlók. Fel is lelkesültem, hogy na, talán megint eljön egy ilyen játszósabb időszak, felraktam a Horizon Zero Dawnt... majdnem instant delete. Attól félek, megint semmi nem lesz jó ezek után.

Én ma értem a végére! Nem kapkodtam el.

+1 mindenre, amit leírtál.

Én xbox series s - en toltam mezei 1080p TV-vel, azon is jól futott, igaz csak 30 FPS-en. Az esetek nagy százalékban tartotta is. De rohadt szép látványt nyújtott! Egy belépő szintű konzolhoz képest nagyon is jó teljesítmény!

A stáblista utáni rövid jelenet... Folytatásért kiált.

Current gen címek között az egyik legszebb game!

A következő cím, amit nagyon várok az a Callisto Protocol!

MSI B350M PRO-VDH ¤ AMD Ryzen 5 1600x + Cooler Master Hyper 412R CPU cooler ¤ ASUS GTX 1060/6 GB/GDDR5 ¤ Samsung 960 EVO 250GB M.2 PCIe MZ-V6E250BW ¤ 2*8 Gb Crucial 2133 Mhz DDR4

Igen, ha szubjektíven nézem, akkor nálam is inkább a HFW. De ha azt nézem, hogy milyen állapotban jött ki, milyen minőséget képvisel játékmenet, grafika, történetmesélés és élmény tekintetében, akkor bizony Ragnarök lenyomja. De hozzám is sokkal közelebb áll a Horizon világa.

- Forbidden West "overall spoiler" -

Engem majd a harmadik játék kapcsán érdekelne egyébként, hogy
SPOILER

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

GOW nekem még jó messze van, az előző részt se játszottam, Elden Ringbe is csak belekóstoltam, az idei fő soulslike a Bloodborne volt. Az is az én évem egyik legjobbja egyébként.

Milyen csavarra gondolsz FW esetében?

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Én nem is akarok objektív lenni, egyértelműen Elden Ring, második helyre meg macskásként a Stray-t tenném. Horizon pont annyira érdekelt, hogy nézzek belőle egy streamet, de az ottani csavar elérte, hogy kicsit se várjam a PC-s verziót. A GoW-val meg nem vagyunk jó viszonyban és különben is az összes f@szom kivan azzal, hogy lassan a lefolyóból is az bugyog fel.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Amúgy mindig nehéz objektívnek maradni, bár én csak itt Dome-on szoktam kikattintgatni a szavazást. Hiába tudom, hogy alapvetően a Forbidden West nem egy reális induló Ragnarök mellett, számomra az év legjobb élménye volt.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Bár még nem értem a végére, de esélyesen a Ragnarökre megy majd a szavazat. Nagyon éltem az Elden Ringet és imádtam a HFW-PTR-Stray-t is!!! De összességében úgy érzem, hogy a GoW ismét egy olyan minőséget képvisel minden téren, ami beelőzi a többi jelöltet.

Game of the Year szavazás

Soha ne vitatkozz idiótákkal ! Lesüllyedsz az ő szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal. (Woody Allen)

Scarlet Nexus

Elöljáróban a legfontosabb: a játék nagyon japán. Mármint ezt kéretik úgy érteni, hogy NAGYON. Még egy kapcsolódó animesorozatot is kapott, bár én azt már kihagytam. A játék után terveztem megnézni, de a végére már elég volt ennyi a világból.
Az alapfelütés szerint az emberi evolúció során, a távoli jövőben egy speciális hormon kezdett termelődni az emberi agyban, ami aztán mindenféle pszichonikus képességek használatát teszi lehetővé. Ezzel egy időben(?)/emiatt(?)/előzményként(?) egy gyűrű formálódik a bolygó körül amiből mindenféle, rémesen elborult lények potyognak a bolygóra, akik emberi agyra éheznek. Szerencsére vannak olyanok, akik a képességeik révén fel tudjak velük venni a harcot, belőlük alakul az Other Supression Force (OSF), mi pedig két friss végzős kadát közül választhatunk, hogy kivel akarjuk megismerni a történet egyik felét. Mert bizony jópár dolog csak akkor lesz tiszta, ha mind a két utat végigjátsszuk. Spoilermentesen nehéz ennél többet írni, lesznek itt elborult csavarok, néhány dolgot meg is magyaráz a játék, másokat nem és akit ez nem taszít az még a csapattársakkal is összebarátkozhat, hosszú-hosszú beszélgetés részek során.

Amit megéri megtenni, ugyanis a SAS-rendszer segítségével "kölcsön" is kérhetjük a társak képességeit. Alapesetben mindkét választható főhős csak a telekinézis képességével bír, de a csapattársak révén később megduplázhatjuk az eldobott tárgyakat, felgyújthatjuk a fegyvert, láthatatlanná válhatunk, de ideiglenes sebezhetetlenségre is szert tehetünk egy rövid időre. És minél jobb a viszonyunk a társakkal annál több extra képességre tehetünk szert és az alap képesség is lassabban fogy. És jól gazdálkodva a szintlépéssel kapott pontokkal egyszerre akár négy is aktív lehet a végére, ami kifejezetten pörgős és látványos csatákat eredményez. Szerencsére a játék elég lassan és fokozatosan vezeti be az újdonságokat így van idő mindent kitapasztalni.

Ha valakinek nincs kedve a hosszú percekig tartó átvezetőkhöz, az persze át is léptetheti, de a játék világához és a karakterekhez hozzátesz. Én ettől függetlenül sem tudtam megkedvelni a teljes Kasane féle brigádot, de ez mindenkinek egyéni preferencia. És ha már átvezetők... Néha kapunk egy-egy rövidebb bejátszást, de a történetet ténylegesen előremozdító részeknél állóképet kapunk és csak a karakterek (többnyire kettő karakter) feje van leanimálva külön keretben. Elsőre még hangulatos ez a megoldás, de 20 óra után már egy kicsit fárasztó. Ahogy némely esetben a történések is, néhány részen elég erősen felvontam a szemöldököm.

Néha felvehetünk mellékküldetéseket is, ezek többnyire abból állnak, hogy öljünk meg valamilyen szörnyből valamennyi darabot, valamilyen módon. A többségük nem túl nehéz, de érdemes a végére hagyni, mert a jutalom nem számottevő, többnyire csak valamilyen optikai kiegészítőt kapunk a karakterre (igen, vannak cicafülek is ), viszont a arc sokkal látványosabb és akkor kevesebbszer kell visszamenni egy-egy területre is.

A játék alapvetően nem nehéz, én hardon játszottam, egy-két, szándékosan megoldhatatlan harc kivételével nem találkoztam komolyabb kihívással benne, de cserébe tényleg élvezetes a harc és azért megvan benne a "na még egy pályát" érzés. És ha az ember nem akar achizni akkor nincs szükség a JRPG-k rákfenéjére, a grindra sem. Az alapvető fejlesztésekhez szükséges dolgok esnek a küldetések alatt is.

Nekem kétszeri végigjátszás után kicsivel több, mint 87 órát ír a steam, de ebben benne vannak a DLC-s extra beszélgetős küldetések és egy háromrészes, szintén DLC-s extra videó, ami a hozzá tartozó (rémesen nehéz) harc nélkül is közel egy óra

TL,DR: Aki nem idegenkedik az animés stílustól, esetleg egyébként is rajongója a JRPG-k világának az mindenképpen tegyen vele egy próbát, szerintem nem fogja megbánni. Ráadásul rendszeresen bele lehet futni jobbnál jobb akciókba is a játék kapcsán

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Gotham Knights

Ennek már sokkal régebben a végére értem, csak aztán nem másoltam be ide, amit máshová írtam róla.
Durván 34 óra után jött a stáblista, de még bőven van mit megoldani a városban a bűnügyek tekintetében. Minden előzetes szidalmam után, ez bizony egy kellemes csalódás lett számomra. Nem váltotta meg a világot és nem lett a széria legjobbja, de szerintem nem érdemli meg azt a töménytelen mennyiségű negatívumot, amit kap. Tény, hogy technikai oldalról nem tökéletes, a motorozás alatt pedig a béka segge alatt ugrál az FPS, és az is tény, hogy játékmenet szempontjából vannak idegesítő dolgai. Pl. a grappling hook jelző bizony képes ide-oda ugrálni, ez pedig amikor gyorsan akar valaki repkedni vagy csak elmenekülni a helyszínről, elég kellemetlen tud lenni. A harc közben néha random gondol egyet a karakter, és az addig püfölt ellenféltől odaugrik egy másihoz, ezzel megszakítva a kombót és a gyors kivégzést. De ami a legjobban zavart, hogy a szimpla, városban megállításra váró bűnesetekben felbukkanó ellenfelek közül jó néhány erősebb, nehezebb és frusztrálóbb, mint a BOSS harcok. Aki pl. a drónos ellent kitalálta, az remélem belefulladt a saját csuklásába. Ami a grafikát illeti sokkal szebb, mint az előzetesen kiadott gameplay jeleneteken látszott, de azért így sem tökéletes, és bizony jó néhány ponton, a lassan 8 éves Arkahm Knight sokkal jobban néz ki. Ez picit pedig picit meeh. De nem annyira, mint hittem, hogy lesz. A sztori nagyon érdekesen indul, de a végére picit elfogy belőle a szufla, valamint egy olyan fordulatot léptek meg a készítők, ami szerintem elég egyértelmű volt, így nem ütött akkorát. Az utolsó BOSS harc pedig...egy csaló szar volt. Összességében viszont kijelenthetem, hogy sokkal jobban sikerült, mint ahogy vártam és mint amilyen a híre a kritikusok körében. Szívesen léptem be és csináltam a mellék elfoglaltságokat, és egyszer se éreztem kényszernek úgymond a karakterem felhúzását és tuningolását. Nem lesz az év játéka, de remekül szórakoztam.

Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!

A Plague Tale: Requiem

Ma hajnalban a végére értem. Huh...hát azért a stáblista alatt csak néztem ki a fejemből keményen. A sztori, a karakterek közti kémia és a dramaturgia számomra nagyon erős lett. Már az első rész is jól bánt ezzel a hármassal, de a Requiem szintet lépett ilyen téren. Ráadásul az új karakterek is jók lettek, beleillettek a sztoriba, és mindegyikük szerethető...vagy éppen gyűlölhető. A látványvilág pedig...te...jóságos...ég! Dupla, sőt. Tripla szintlépés az előző részhez képest. Hihetetlen mit alkottak és milyen monumentális képekkel, valamint jelenetekkel érték el, hogy tátsam a számat, és ne jussak utána egykönnyen szóhoz. Hatalmas taps a készítőknek, mert bizony megszolgálták azt, hogy sokkal több pénzt kaptak az álmuk megvalósításához, mint 2019-ben. Viszont ugyan ezen okból egy elég nagy fekete pontot is kapnak tőlem, ugyan is több pénz ide, szebb és monumentálisabb látványvilág oda, játékmenet és játékmechanika szempontjából az égegyadta világon nem fejlődött semmit az előző részhez képest. A lopakodáshoz, ami már az Innocence kapcsán se működött tökéletesen, egyáltalán nem nyúltak hozzá, de a harcrendszert se csiszolták ki, csupán kiegészítették jó pár dologgal, amiktől ugyan szerteágazóbb és mozgalmasabb lett, de jobb semmiképpen se. Magyarán, az összes olyan elemet, ami idegesítő, frusztráló és kiforratlan volt az előző részben, azt fogták, és egy az egyben áthozták ide. Semmit nem javítottak ki belőle. Ami pedig az open world részt illeti, nos...szerintem totál felesleges volt. Amikor voltak szabadabban bejárható területek, nem nagyon voltak benne olyan dolgok, amik emlékezetessé tették volna, és amik miatt úgy éreztem, na igen...látom és megértem, miért lett ez szabadabban bejárható, mint az Innocence. Helyenként inkább időhúzásnak éreztem az open worldre emlékeztető szakaszokat. És éppen ezek miatt a dolgok miatt, hiába élveztem, hiába imádtam és hiába működött még jobban az elején említett hármas, nem tudom egyértelműen kijelenteni, és tiszta szívvel azt mondani, hogy jobb lett, mint az első rész. Remek játék lett, és mindenkinek tudom ajánlani, ez nem is kérdés. Viszont minden előrelépése ellenére a Requiem nem volt akkora előrelépés, mint vártam, hogy lesz. Mérges természetesen nem vagyok, és 100%, hogy megkapja majd tőlem a new game+ újrázást, csak azért picit na...a költségvetés megsokszorozásának egy részét költhették volna a játékmechanika továbbfejlesztésére is, nem csak a látványvilágra, és annak monumentalitására.

Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!

Na ide már be se másoltam, pedig kedden én is a végére értem:

Ebben a négy napban ráfüggtem egy csöppet és ledaráltam. Jól esett és Ragnarökig nem is akartam semmi komolyabba belekezdni. Batman és Jim Gordon halottak, jól áll a játéknak ez a kicsit letargikusabb hangulat. A fősztori nem egy nagy eresztés és a vége is elég nagy vicc. Ezt mégis ki nem látta jönni?! Nem igen erőltették meg magukat az írók. :/ A játékmenet élvezetes, főleg a fejlődés és felszerelés fejlesztés része tetszett. Érdemes feloldani a gyorsutazási pontokat, amint elérhetővé válik. Meg a karakterek speciális képességét is! Jelentősen megkönnyítik a közlekedést és nem kell a motorral vesződni. Én 99%-ban Red Hood-al toltam, mert egyedül ő volt szimpatikus a 4 választható közül. Elvittem Babs-et is pár körre, de hamar vissza is váltottam. Ettől függetlenül érdemes mind a négy karakterre átváltani a főhadiszálláson és végignézni a story átvezetőket, amint elérhetővé válnak. A Harley+Mr. Freeze+Clayface küldetések hangulatosak voltak, azok bejöttek!
Vannak kimondottan pofás és látványos részei, de összességében a grafika nem egy nagy eresztés. Főleg nem egy Arkham Knight után, ami egy HÉT ÉVES játék!!!
És akkor ezzel a lendülettel rá is fordulhatunk a leggusztustalanabb aspektusára, az optimalizálásra. Vagyis pontosabban annak hiányára. Hiába futtattam 1440p high+DLSS Quality módban, vagy 1080p low+FSR ultra performance, akkor is ugyanazokat az FPS értékeket produkálta a játék, ami siralmas. A főhadiszállásról kilépve a város 30 FPS, motorozás közben 20-30, városban kalandozva 30-50. A sztori küldetések szerencsére nagyrészt zárt tereken visznek, így ott kielégítő a sebesség. Direkt átböngésztem a Steam fórumot és olyan, mintha teljesen véletlenszerűen dobálná, hogy melyik gépen hogy fut. Nálam Ryzen 5600X+2080S kombón siralmasnak volt mondható és olvastam 3090 és 4090 tulajokról is, akiknél szintén. Viszont voltak GTX 1070 és RTX 2070 tulajok, akik meg 70-100 FPS-ről számoltak be. Érthetetlen! A játék 2 magot használ a prociból és 60% környékén hajtja a GPU-t. :/ Az meg végképp vicc, hogy konzolokon is a 30 FPS-t sikerült elérni. Nem véletlen borultak ki emiatt rengetegen! Szimplán egy lusta és trehány fejlesztésről beszélünk. Nem azt mondom, hogy egy fillért nem ér jelen állapotában, de érdemes megvárni, míg bekerül GP-ba vagy PS Plus előfizuba. DC rajongóknak akkor megérhet egy végigjátszást. Addig viszont szerintem ne erőltessétek.

Pár wall-of text várható a közeljövőben, lusta voltam írni róluk.

Gotham Knights

Ahhoz képest mennyire lehúzták a kritikák én kifejezetten élveztem. Amit tudomásul kell venni: ez nem Arkham játék. Semmi köze nincs ahhoz a történethez, ez egy különálló univerzum. De nem is fair az összehasonlítás, mert nem is akar az lenni. Viszont cserébe a saját jogán egy egész élvezhető, openworld játék, ha az ember szemet tud hunyni a hibái felett.

Az alapfelütés egyszerű és meglepő: Batman meghalt. Kész, vége, eltemették. Ezt érzik a bűnözők is, akik felbátorodnak a Bőregér hiányától és nekiállnak randalírozni. Mi pedig választhatunk, hogy ezt a három Robin és az egy szem Batgirl közül kivel akarjuk megakadályozni, miközben azt sem ártana kideríteni miért is kellett meghalnia öreg mentorunknak. Viszont nem kell leragadni egy karakternél, ha a kedvünk úgy tartja minden éjszaka mehetünk másik hőssel rendet tenni az utcákon. Az elején nem sok eltérés van, de a végére markánsan különbözővé válik a négy karakter játékstílusa. Én például Red Hooddal (lásd még 2. Robin ) a játék végére nem is bocsátkoztam közelharcba, mindenkit leszedtem távolról. Ellenben Nightwinggel (az 1. Robin) az ellenfelek sűrűjében ugráltam és folyamatosan sütöttem el a képességeket.
Az átvezetőkben sajnos nincs ekkora különbség, van egy-két eltérő mondat, esetleg egyedi beszólás, de ennyi. Pedig pár helyzetben adta volna magát, hogy amíg Red Hood berúgja az ajtót addig Batgirl teszem azt feltöri,(a 3.) Robin pedig a szellőzőn keresztül megy be. De ez inkább csak szőrszálhasogatás

Mivel az intro során a Batcave is elpusztul a bázisunk ezúttal a város közepén álló Belfry-ben lesz. Napközben itt lesz az egész csapat civilben, itt lehet köztük váltani és van pár személyre szabott átvezető is többek között. Éjszaka pedig beöltözve kalandozhatunk Gothamben, ahol tennivaló van bőven.
Először is vannak kisebb bűntények (autófeltörés, betörés, rablás), ezeket megakadályozva nyomokat szerezhetünk, amik a következő éjszaka megmutatják nekünk a nagyobb bűntényeket a térképen. A legtöbb helyen találunk egy informátort is, aki kihallgatásakor szintén mutat nekünk ilyen bűntényt, ha nem szereztünk előző éjjel elég nyomot.
Másodszor az említett nagyobb bűntények, ezek között lehet rendőrök elleni támadás, túszszabadítás vagy bűntanya felszámolása például. A sztoriban előrehaladva ezekből is többféle lesz és nem is mindig a frontális támadás a jó megoldás, illetve a legtöbbnél van extra feladat is.
Harmadrészt ott vannak a főszálat előrevivő küldetések. Ezek adják a játék tényleges történetét.
Ezen felül még vannak elszórva mindenféle collectible holmik, idővel nyílnak meg challenge-ek is a pályán és a gyorsutazást is megéri megnyitni, mert van ugyan egy motorunk, de az nem túl gyors, a város ellenben nagy.
És akkor még ott vannak a három nagy bűnöző aktája is, akikhez külön éjszakai küldetés tartozik, egyedi térképen, bossharcokkal (ez nem a városvan van, hanem a bázisról, napközben indítható).
Szóval tennivaló az van.

Az, hogy ez mennyire élvezetes már attól függ, hogyan áll hozzá az ember. A játékban ugyanis helyet kapott egy minimális RPG-rendszer, szintlépéssel, gearrel és a már említett craftolással. Emiatt bizonyos küldetések szinthez is vannak kötve. Ami nem jelenti, hogy nem próbálkozhatunk meg 10. szinten a 24. szintű küldetéssel, de azt igen, hogy esélyesen csúnya vége lesz. Szóval ha valaki csak a főszálon akar végigszaladni az könnyen érezheti úgy, hogy a játékban kötelező grindolni. Én minden éjszaka váltogattam az aktuális karaktert és volt, hogy a főszállal nem is foglalkoztam, csak megoldottam a bűntényeket, szóval én ilyen probléma nem futottam bele.

Ugyanis a harcrendszer maga kifejezetten jóra sikerült. Az első pár szint és képesség feloldása után érdemes végigpróbálni a karaktereket, szerintem nem éri meg a legelején leragadni egynél. Lehet, hogy pont annak a harcstílusa nem is esik kézre. A nem aktív karakterek is ugyanúgy szintet lépnek, ez nem akadálya a váltásnak. A felszerelés már inkább, de szerencsére a főbb küldetések után eső lootokból mindenki megkapja a neki valót, plusz folyamatosan rotálva a karaktereket esnek receptek is, nem fog lemaradni senki. Az egyetlen bajom, hogy a speciális képességfához kellő challenge-eket viszont minden karakterrel meg kell csinálni egyedileg is.

A történet maga nem volt rossz, bár többnyire ki tudtam találni a fordulatokat. A végén megléptek valamit amitől már az elején féltem, de aztán mondhatni visszavonták a dolgot, szóval belefér. Amiből lehetett volna több az a "nagy" bűnözőkhöz köthető akta. Ebből csak három van, nem is túl hosszúak, de legalább van hozzájuk külön térkép (abba most ne menjünk bele milyen könnyen elfelejti a város, hogy előző éjszaka minden IS jéggé volt fagyva).

Bugok tekintetében felemás volt a kép, az első patch-ig összesen egyszer fordult elő, hogy egy küldetést újra kellett kezdenem, mert az egyik ellenfél elkószált valahol vagy csak nem spawnolt le, a patch után átlag minden második éjszaka kivágott az asztalra... Jól működő javítás nah

Az első végigjátszás cirka 51 óra volt, de én valami kegyetlen módon elhúztam a játékot, mert végig élveztem. Aztán az utolsó achi miatt még kezdtem egy NG+-t, így 57,5 óra lett a vége. Mondjuk azt nem lehet letagadni, hogy a tényleges főszál 5-6 óra alatt letudható (állítólag az átvezetőket skippelve ~3 óra körül van)

TL,DR:Én mindent összevetve élveztem a játékot, az első értékelések alapján sokkal rosszabbra számítottam. Személy szerint (és mert ne maradjon ki az Arkham párhuzam) én jobbra értékelem, mint az Arkham Cityt.
Ha nem is most az őszi dömpingben, de az első kisebb-nagyobb akciónál én tudom ajánlani

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Pfff... komolyan? Én épp most értem a végére. Biztos, hogy egy nő írta a sztorit szerintem... ami abszolút kiszámítható volt, már az elején mondtam is magamnak, hogy SPOILER

SPOILER

SPOILER

Sebaj, mehet a polcra közvetlenül a Horizon mellé, a "büdös életben nem akarok még egy ilyen játékkal játszani" feliratúra.

Normálisan kidolgozott (testvér)drámából a legjobb még mindig a Brothers - A Tale Of Two Sons. Játékilag is jóval érdekesebb, változatosabb. Azt még meg is könnyeztem. De ez... már a fejemet fogtam a f@szságoktól és Amicia hülyeségeitől. De a lényeg, hogy a végére teljes lett az LMBTQ frizura

Dark Archon

A Plague Tale: Requiem

3 évvel ezelőtt hatalmas meglepetés volt az első rész, amely óriási kedvencem lett. Teljesen be voltam zsongva a folytatás bejelentésénél és az egyik legjobban várt cím volt nálam idén.
Amicia és Hugo némi békére és nyugalomra lelt, kimondottan idillien indul a kaland. Viszont sajnos tudjuk jól, hogy ez nem fog így maradni. Viszonylag hamar be is következik a baj és onnantól nincs megállás, egyre komorabbá és kilátástalanabbá válik a helyzetünk. Grandiózusabb és drámaibb az első epizódnál, szinten minden téren előnyére változott. De az alapok megmaradtak, ugyanúgy egy lineáris történet viszonylag sok átvezetővel és rengeteg érzelemmel. Amicia végre több eszköz birtokába kerül, amivel sokkal hatékonyabban gyilkolhat. De természetesen a lopakodás is ugyanúgy opció marad azok számára, akik inkább azt preferálják. A látvány valami egészen csodálatos, bár komoly gépigény az ára. Rengeteget ámultam és sok fotót készítettem, végre van rendes photo mode!
Persze ezúttal sem hagyták el a jól láthatóan fehérrel megjelölt párkányokat és használható elemeket, villogó ládákat. Valamint a gyanúsan mindig pont odaillő sokszor indokolatlanul bonyolult mechanikai szerkezeteket. Amik nem okoznak különösebben komoly fejtörést, de használni kell őket a továbbjutáshoz. Ezt el kell fogadni, sajnos ezeket nagyon nem akarják elengedni a fejlesztők. Az arcmimika sajnos továbbra sem TLoU Part II szintű, de így is teljesen jól néz ki. Apróbb animációs glitch-ek előfordultak, de tényleg nagyon elvétve. Ezeket leszámítva nagyon szép állapotban sikerült kiadni a játékot.
Ha az első rész bejött, akkor abszolút kötelező a folytatás. Amennyiben nem, akkor nyugodtan kihagyhatod. Ugyanaz, csak szebb és jobb. A 16 fejezet pont kellő játékidőt biztosít és végre kihagyták az idegesítő és fölösleges boss harcot a végéről! A stáblista elindulásánál ne akadjatok ki, utána még kicsit folytatódik a történet. Hogy lehet-e még ebből folytatás egyszer? Idővel kiderül. Én mindenesetre ezúttal is piszkosul jól szórakoztam! Game Pass előfizetők számára ingyenesen elérhető.

Syberia 3

VÉGE. Végigszenvedtem. Heti pár óra játékkal, de vége van, és most felszabadultam.
Elkezdtem írni róla valamit, de hagyjuk is. Felejtsük el. Sosem létezett ez a játék.
Ettől ez még semmit nem von le a tökéletes első 2 rész értékéből, és paradox módon csak még jobban felcsigázott a 4. részhez... kb. még 1 hónap, amíg játszhatok vele, nagyon várom már.

+:
+ Inon Zur zenéje
+ Nyomokban Syberiát tartalmaz

-:
- Pocsék szinkronhangok, borzasztó irányítás, nem túl érdekes történet, érdektelen karakterek, glitchek, bugok, logikátlanságok.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

King Arthur: Knight's Tale:

Meg nem érdemelten kicsit hányattatott sorsa volt nálam ennek a játéknak a szerencsétlen megjelenési dátuma miatt. Április 26-án adták ki és egyből rá is vetettem magam, de a "Chaos Gate - Daemonhunters" május 5-ei premierjekor villámgyorsasággal tettem félre és a CG kipörgetése után egyetlen porcikám sem vágyott körökre osztott játékmenetre. Így sajnos hosszú időre parkolópályára került, mert sorra játszottam végig azokat a címeket, amik nagyon érdekeltek. Pár héttel ezelőtt viszont újra terítékre került és folytattam 9. szinttől a kalandot.
A NeocoreGames ezúttal nagyot remekelt, mert egy kivételesen jól sikerült játékot tettek le az asztalra. Már alapból ez az alternatív Athur-kori legenda a sok horrorisztikus elemmel, sötét és komor atmoszférával, mesebeli lényekkel és élőholt főhőssel nagyon csúnyán betalált nálam!!! Így igaz, Sir Mordred-et alakítjuk, akit az utolsó ütközetben összecsap Arthurral és mindketten halálos sebet ejtenek a másikon. Viszont a Tó Úrnője visszahoz minket a halálból és azzal bíz meg bennünket, hogy vadásszuk le és végezzünk a szintén halálból visszatért és sötét erőkkel lepaktált Arthur királlyal.
Ehhez kapunk egy Camelot-ot, melyet Heroes of Might&Magic módjára helyreállíthatunk és fejleszthetünk. Újonnan felfogadott hőseinket különböző udvari titulusokkal ruházhatjuk fel, kereskedhetünk, kiképzésekkel szinteket léptethetünk azon hőseinkkel, akiket éppen nem viszünk magunkkal küldetésre. A felfogadott társakra érdemes nagyon vigyázni, mert ha meghalnak, akkor végleg elveszítjük őket. És érdemes jól gazdálkodni a rendelkezésre álló férőhellyel is, mert néha nehéz döntéseket kell hoznunk és egyes lovagoknak végső búcsút intenünk, ha felvennénk valakit a helyükre. Ráadásul különböző beállítottságúak (semleges, keresztény, óhitű, igazságos, zsarnok), így bizonyos döntéseink egyesekre pozitív, másokra negatív hatással lesznek.
Fő és mellékküldetések tömkelege vár minket, tényleg elképesztő mennyiségű kalandban lesz részünk! Mindegyikre összesen 4 hőst vihetünk magunkkal, érdemes megfontolni a csapat összeállítást. Ráadásul a kampány végén nem ér véget a történet, mert újabb küldetések válnak elérhetővé. A "The Chained God" frissítéssel pedig egy teljesen új minikampányt tettek játszhatóvá egy egészen új főhőssel (a fearless Fomorian Champion).
A grafika nagyon pofás, az atmoszféra kiváló, az easter-egg-ek szívet melengetőek vagy éppen rohadt viccesek (nem lövöm le a poént!). Egyetlen negatívumot tudnék felróni és azt is valószínűleg csak magamnak köszönhettem. Túl könnyű volt a normál nehézség és ezért egy idő után kicsit monotonná vált a harc: inspiráció->áldás->pajzsroham és hadd szóljon a dara. Viszont nem akartam szívatni magam, mert olvastam, hogy magasabb nehézségi szinteken kíméletlen a játék, arra meg nem igen vágytam. Lehet váltogatni is a csapatot, én ezt nem tettem. Ez szintén hiba lehetett a részemről, de ha egy négyes bevált, akkor már azzal toltam le az egészet.
De a körökre osztott játékok kedvelőinek én abszolút nagyon jó szívvel ajánlom! Főleg ha fogékony erre a sötét tónusú alternatív történelmi finomságra, amit a játék nyújtani tud! Ráadásul mindezt magyar nyelven, hiszen hazai fejlesztők játéka. Na jó, akad néha pár ott maradt angol mondat, de a 99% magyar.

Elden Ring

Megvettem márciusban, de csak augusztus végén estem neki. Hát... a legjobb és a legrosszabb game a műfajban. Jól áll neki az open world, rengeteg dolog egyszerűbb lett és tisztább, gyönyörű helyeken járunk (Raya Lucaria Academy, Stormveil Castle, Weeping Peninsula, Altus Plateau), és a legtöbb enemy jól van dizájnolva. Ami negatívum, hogy egyrészt túl hosszú, másrészt az elrejtett dolgok egy része úgy el van rejtve, hogy guide nélkül 15 év alatt sem találná meg az ember, vagy elrontaná a questet simán. Astelt sosem találtam volna meg, talán Mohg-ot sem. Meg ezer ilyen másik.

A harc nagyszerű, a megszokott katana buildemmel mentem. A bossok kapcsán az van, hogy a harc meg a design szerintem egyes bossokon egészen rendkívüli (Radahn, Rennala, Ancestor Spirit, Astel, Malenia), de a bossok többsége elég meh volt, különösen a mini-dungeonok, cavek, mine-k meg egyéb kis opcionális helyek bossai, akiknél óriási volt az újrahasznosítás aránya.

Amit még akartam írni, az a spirit-summon. Nem tudom. Kár volt. Igen, használtam. Igen, ha nem jön be, miért használom? Azért, mert ingyen van, és nem akarom a saját dolgomat feleslegesen nehezíteni. Maga a mechanikat szuper lenne, de pár változtatás kellene bele a következő gamekhez, mert így triviálissá teszi a gamet. Vagy tartson csak adott ideig, vagy kelljen hozzá valami ritka alapanyag. De az, hogy erős, jól sebez, jól bírja (Mimic Tear +10-en bossokat szólóz le) és semmibe sem kerül úgy, hogy leveszi az aggrot (!!!), ez így túl nagy könnyítés. Volt olyan boss, ahol nem használtam, vagy azonnal meghalt. Radahn, Astel, Mogh the Omen többek között, ezek voltak a legemlékezetesebbek, mert túl nagy segítség ez így. Értem, hogy ha nem venné le az aggrot, akkor mindenki csak kiteolna, az meg ütné a bosst, de így... így komplett mechanikákat lehet kikerülni. Mindegy.

Dark Souls 3 mintájára bossmustra (ezúttal csak az emlékezetesebbek). 5 boss volt, amelyiken 3-nál több tryom volt (Elden Beast, Malenia, Godrick, Margit, Valiant Gargoyle) és 2 olyan, amelyiknél 10-nél több (Malenia és Valiant Gargoyle). A Valiant Gargoyle egy borzalom volt, először is nincs bleed a kőlényeken, másrészt, brutál mérgezésük volt és még nem volt mimicem, minden más meg azonnal halt. Ez volt a legtöbb try, talán 40 is. A másik Malenia, nála nyilván a brutál selfheal, meg az instantkill ability voltak a gondok.

Azért imádtam, most meg hiányzik.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Elden Ring

Megvettem márciusban, de csak augusztus végén estem neki. Hát... a legjobb és a legrosszabb game a műfajban. Jól áll neki az open world, rengeteg dolog egyszerűbb lett és tisztább, gyönyörű helyeken járunk (Raya Lucaria Academy, Stormveil Castle, Weeping Peninsula, Altus Plateau), és a legtöbb enemy jól van dizájnolva. Ami negatívum, hogy egyrészt túl hosszú, másrészt az elrejtett dolgok egy része úgy el van rejtve, hogy guide nélkül 15 év alatt sem találná meg az ember, vagy elrontaná a questet simán. Astelt sosem találtam volna meg, talán Mohg-ot sem. Meg ezer ilyen másik.

A harc nagyszerű, a megszokott katana buildemmel mentem. A bossok kapcsán az van, hogy a harc meg a design szerintem egyes bossokon egészen rendkívüli (Radahn, Rennala, Ancestor Spirit, Astel, Malenia), de a bossok többsége elég meh volt, különösen a mini-dungeonok, cavek, mine-k meg egyéb kis opcionális helyek bossai, akiknél óriási volt az újrahasznosítás aránya.

Amit még akartam írni, az a spirit-summon. Nem tudom. Kár volt. Igen, használtam. Igen, ha nem jön be, miért használom? Azért, mert ingyen van, és nem akarom a saját dolgomat feleslegesen nehezíteni. Maga a mechanikat szuper lenne, de pár változtatás kellene bele a következő gamekhez, mert így triviálissá teszi a gamet. Vagy tartson csak adott ideig, vagy kelljen hozzá valami ritka alapanyag. De az, hogy erős, jól sebez, jól bírja (Mimic Tear +10-en bossokat szólóz le) és semmibe sem kerül úgy, hogy leveszi az aggrot (!!!), ez így túl nagy könnyítés. Volt olyan boss, ahol nem használtam, vagy azonnal meghalt. Radahn, Astel, Mogh the Omen többek között, ezek voltak a legemlékezetesebbek, mert túl nagy segítség ez így. Értem, hogy ha nem venné le az aggrot, akkor mindenki csak kiteolna, az meg ütné a bosst, de így... így komplett mechanikákat lehet kikerülni. Mindegy.

Dark Souls 3 mintájára bossmustra (ezúttal csak az emlékezetesebbek). 5 boss volt, amelyiken 3-nál több tryom volt (Elden Beast, Malenia, Godrick, Margit, Valiant Gargoyle) és 2 olyan, amelyiknél 10-nél több (Malenia és Valiant Gargoyle). A Valiant Gargoyle egy borzalom volt, először is nincs bleed a kőlényeken, másrészt, brutál mérgezésük volt és még nem volt mimicem, minden más meg azonnal halt. Ez volt a legtöbb try, talán 40 is. A másik Malenia, nála nyilván a brutál selfheal, meg az instantkill ability voltak a gondok

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Wall-of-text incoming

Thymesia

Avagy a pestisdoktoros souls Igazság szerint nem sokat vártam ettől a játéktól, nem is igazán volt a radaromon, úgy terveztem, hogy majd valamikor akcióban talán ránézek. Viszont a tesztek egy része is pozitív volt és megjelenéskor néztem belőle videót és megtetszett.
Amit az elején le kell szögezni: a játék nem teljes árú, cserébe nem is túl hosszú. Viszont indie címhez képest szépen néz ki és némi egyedi ötletet is vittek bele a mechanikák terén.
Főhősünknek ugyanis két (állandó) fegyvere van, a karddal sebeket okozhatunk, amik viszont idővel visszagyógyulnak, ezt egy karomszerű fegyverrel tudjuk megakadályozni. Plusz utóbbival mindenféle egyéb fegyvereket is ellophatunk az ellenfelektől egy használat erejéig, illetve ha megszerezzük a hozzájuk tartozó skill shardokat akkor egyfajta varázslatként (a játék megnevezése szerint plague weaponként) állandóan magunknál tarthatunk egyet (vagy fejlesztve kettőt). Ezen felül még vannak dobótőreink is, amivel bizonyos támadásokat szakíthatunk meg. Vagy fejlesztéstől függően használhatjuk másra is.

Aggodalomra semmi ok, csak első hallásra bonyolult, az első fél óra után egész magától értetődő az egész. A fejlesztési rendszer pedig meglepően összetett, egyrészt van egy egész részletes talentfa, amivel mindenki a saját ízléséhez szabhatja Corvust. A parryből lehet védekezés, ami ugyan nem véd meg a teljes bekapott sebzéstől, cserébe nem kell időzíteni, de az időablakot is kitolhatjuk, vagy éppen a sebzését növelhetjük meg. Ugyanígy az említett dobótőrből is csinálhatunk távolsági fegyver helyett egy köpenyes pördülést, de akár a plague weaponök esetén is megoldható, hogy energia hiányában HP-ból használjuk őket. Utóbbiaknál egyébként fejlesztéssel megnyílik egy alternatív támadása is, illetve ha megvan a hozzárendelt attribútum követelmény még további hatásokat kaphat. Például használata közben kevesebbet sérülünk, nem tudnak minket megszakítani vagy vérzést hagy maga után.
De még a gyógyital is testre szabható, van belőle háromféle, mindegyik egyedileg fejleszthető és még egyéb hatásokat is lehet beletenni. Például sebzéscsökkentést vagy energiavisszatöltést. De ha jó összetevőket szedünk össze akkor egyedi recepteket is alkothatunk, egyedi hatásokkal. Ezt a pályán elszórt szövegekből kell kitalálnunk vagy lehet kísérletezni, hátha sikerül. (vagy megkeresni a neten, ha az utolsó az istennek nem jön össze ).

És akkor kicsit a játék negatívumai: mint említettem a játék rövid. Én ugyan beleöltem bő 19 órát, de ez annak köszönhető, hogy én mindent összeszedtem és megcsináltam minden achievementet. Ténylegesen van a játékban 3 főküldetés és egy bossharc a végén. Ezt souls veteránok cirka 3-4 óra alatt is meg tudják oldani. Viszont minden főküldetés után nyílnak meg mellékküldetések is a már bejárt helyeken, szóval aki alapos az több időt is eltölthet vele. A maximalisták meg annál is többet. És cserébe legalább mindhárom pálya különböző és hangulatos. És vannak olyan részek, amiket simán ki is lehet hagyni, ha az ember nem figyel eléggé
A másik része, hogy a játékban egyáltalán nincs szinkron. Ez a párbeszédeknél nem annyira zavaró, de igazán találhattak volna valakit, aki az intrót és a különböző befejezéseket felolvassa. Lehet ez csak nekem zavaró, de nekem nagyon
Viszont cserébe a játék szinte bugmentes volt PC-n, az egyetlen hiba is achievementhez köthető.

TL,DR: Kis költségvetésű, nem túl hosszú, cserébe egyedi ötletekkel fűszerezett soulslike, ami meglepően hangulatosra sikerült. Én csak ajánlani tudom. Teljes áron is csak 25 EUR, annyit szerintem megér akit érdekel a stílus.


Marvel's Spider-Man Remastered

Elöljáróban annyit kiemelnék, hogy Pókember soha nem volt a kedvenc szuperhősöm, de ennek ellenére az ezredforduló környékén elég sok képregényt olvastam, szóval nem vagyok (teljesen) fogalmatlan, hogy ki kicsoda a játékban. Legalább nagy vonalakban, de a játék úgyis egy alternatív Parkert mutat be.
Viszont az openworld játékok nagy rajongójaként kifejezetten vártam ezt a játékot is PC-re és nagyjából azt is kaptam amit vártam tőle.

Pókember itt már nem egy ismeretlen figura, a város nagyjából elfogadta, már megküzdött jó pár szuper és egyéb bűnözővel. Peter Parkerként pedig már nem fotóriporter, hanem Octavius doktor asszistense. Jonah J. Jamison pedig már nem a Hírharsona főszerkesztője, hanem egy Pókember ellenes podcast műsorvezetője (ami néha kifejezetten vicces tud lenni). A városban viszonylagos béke uralkodik, hála (?) Kingpinnek, aki bár bűnöző, de vigyáz az érdekeire és a városra is. Egészen a játék kezdetéig, amikor a tutorial keretében a segítségünkkel börtönbe csukják és ennek hatására elkezdenek dőlni a dominók. A történetből legyen is elég ennyi.

Innentől kezdve a játék elkezd fokozatosan kinyílni, ahogy haladunk előre a sztoriban kapunk újabb és újabb mellékes feladatokat. Ezek között vannak kisebb mellékküldetések és az openworldre jellemző mindenféle tevékenység. Gyűjthetünk például hátizsákokat (mindegyikben valami kis emlék, amit Peter kommentál), fényképezhetünk látványosságokat, vagy később kergethetünk galambokat is. Nekem tetszett ez a megoldás, hogy nem egyszerre zúdít ránk mindent a játék, hanem apránként nyílik meg minden. Így mielőtt ráunnék a gyűjtögetésre már vége is, aztán a következő küldetés után megint megnyílik valami új, amivel megint el lehet vacakolni az időt. Az ilyen mellékes dolgokat egyébként meg is éri megcsinálni, mert mindenféle tokeneket kapunk érte, amivel a felszerelésünket fejleszthetjük és új ruhákat oldhatunk fel (a hozzájuk tartozó képességgel együtt). Előbbi kifejezetten hasznos, utóbbi... Én szinte végig az alap ruhát és annak képességét használtam, a sztori egy pontján cseréltem csak le egy másikra, amit küldetésért kaptam, de a képesség maradt. Szóval aki nem akar Szellempóklovas lenni vagy képregényfigura (utóbbi meglehetősen vicces) annak elég csak a minimálisan szükséges mennyiséget megcsinálni ezekből.

Ami az egészet különösen feldobja az a városban való közlekedés, elsőre kicsit furcsa volt a lengedezés, a végére már egészen belejöttem és a játék egy pontjáig magától értetődő volt, hogy mindenhová hálón megyek. Egészen a történet egy pontjáig, onnantól igyekeztem ezt csökkenteni, mert a történet egy (egyébként előre látható) fordulata miatt elég sokan akarnak pókot lőni maguknak. Ami egy ide után frusztráló, mert bármennyire is szórakoztató a házak között lengeni, de mikor minden tetőn van egy mesterlövész akkor jobb a metró

Illetve van néhány küldetés, ahol nem Parkerrel megyünk, hanem MJ-vel vagy Milessal kell lopakodni. Ezt mindenki döntse el maga, hogy jó vagy rossz. Én annyira nem voltam oda ezekért, kicsit kizökkentett az egészből. De legalább nem hosszú részek.

A harcrendszer engem kifejezetten a Batman játékokra emlékeztetett, olyan szinten, hogy ellenőriznem is kellett nem ugyanaz a fejlesztő készítette-e. Nyakamat rá, hogy még a kiütés hangja is hasonló a két játékban. Ami nem feltétlenül baj, mert jótól lopni nem szégyen és egyébként az Arkham játékoknak kitűnő harcrendszere volt. Csak ugye itt nem batarang és csáklya áll a rendelkezésünkre a harcban, hanem a hálóvető és mindenféle egyéb hálós kütyü. Az már személyes vélemény, hogy nekem a Batman harcrendszere jobban tetszik, kevésbé akrobatikus.

A játék grafikája abszolút rendben van, ugyan megjelenéskor, a legfrissebb driverrel is volt pár érdekes glitch, de ezeket azóta javították. Az optimalizálással sincs baj, maximális beállítások mellett is stabilan tartotta a 60 fps-t. A hanggal kapcsolatban már futottam bele egy érdekes bugba, cirka 3-4 óra játék után irgalmatlanul elkezdett beszéd helyett sercegni, mint egy rosszul beállított rádió. De egy újraindítás megoldja és ezen kívül (az alapsztorit tekintve) nem is futottam bele más bugba.
És mindezt magyarul is lehet élvezni, a Sonytól megszokott minőségben. Talán kétszer futottam bele érdekes fordításba és egyszer találkoztam elütéssel. Hátha valakinek ez is szempont

És akkor a negatívum. Lehet amiatt, mert aránylag rövid idő alatt játszottam végig, de a bossharcokat kifejezetten ötlettelennek éreztem. A játék topicjában említettem is, hogy igazi Arkham Asylum érzése volt a legtöbb bossharcnak. Kitérés-kitérés-kitérés, közben behálózzuk vagy hozzávágunk valamit (de van, amikor azt sem), ha kifárad vagy hálóban van, akkor oda lehet ugrani és megsorozni. Ezt megismételjük 5-6 alkalommal és cutscene. A főbossnál ez már bosszantott, a DLC-k végére az arcomat kapartam. Mondjuk attól egyébként is.
Mert a Remastered változathoz azokat is hozzácsomagolták. Három darab van belőle, egyenként 3-4 óra körül van a teljes végigjátszásuk, ha az ember maximalista. A sztori felejthető, szódával éppen elmegy, cserébe kapunk új, idegesítőbb ellenfeleket és a játéktörténelem egyik legidegesítőbb mellékszereplőjét. Aki mind a három nyavalyás DLC-ben benne van, pedig már az alapjáték egyetlen küldetése alatt is idegrángást kaptam tőle. De ő adja a kihívás küldetéseket, amik alatt persze folyamatosan szövegel. Én mondjuk ezeket a részeket lehúzott hanggal csináltam meg, Sabatont hallgatva, úgy csak feleannyira volt idegőrlő.
Mellé a harmadik részből mintha a minőség-ellenőrzés is kimaradt volna. Tereptárgyakba ragadó vagy oda spawnoló ellenfelek, beakadó küldetések, érdekesen működő cutscene-ek... A topicjában is említettem, hogy az egész játékban nem találtam annyi bugot, mint ebben a négy óra alatt... És a játék a kihívás emelésének jegyében (?) az ellenfelek számát is rémesen megemelte. Kis túlzással az alapjátékban egy bázison kevesebb ellenfél volt, mint itt egy random utcai eventnél.

A játék 100%-os végigjátszása DLC-kkel együtt 54 óra volt, ebben benne van minden alap kihívás legjobb szintű teljesíteni, minden opcionális feladat a bázisokon és minden mellékes vacakság, achievement, miegyéb. A DLC-s kihívásokkal nem törtem magam, a fentebb írt okok miatt. Ehhez jött még egy NG+ az achi miatt, legnehezebb fokozaton, ahol már csak a sztorin szaladtam végig, minimális mellékes dologgal. Így kicsivel 62 óra fölött járt a számláló. Én kifejezetten csak ajánlani tudom és várom a következő PS címet, ami ellátogat PC-re. Akár teljes áron is, mert még az apróbb hiábi ellenére is megéri az árát.

TL,DR: Újabb volt PS exkluzív cím, ami végül PC-re is ellátogatott, a Sonytól megszokott minőségben. A hibái ellenére is egy maximálisan ajánlható openworld játék, nem csak Marvel/szuperhős rajongóknak

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Syberia 2


Még tavaly pótoltam be az első részt, és utána rögtön ugrottam is a másodikra, csak fogalmam sincs, miért, akkor azt egy ponton letettem. Most hétvégén azonban előkapartam a Steam könyvtáramból, és gyorsan ledaráltam a maradék történetet (furcsamód nem esett nehezemre felvenni a fonalat, mindenre emlékeztem), és ugyanúgy megkönnyeztem a végét, mint az első résznek.
Ez a játéksorozat még mindig egy csoda, a művészi rendezésével, festményszerű háttereivel és a mélyreható zenéivel messze megelőzte a korát. Néhol ugyan látszik, hogy nem egy mai cím, szívesen elnézegettem volna ezeket a helyszíneket nagyobb felbontáson is. Ennél jobban zavart, hogy a pixelvadászat miatt többször kellett a leíráshoz nyúlnom, mint azt szerettem volna - de most komolyan, honnét kellett volna tudnom, hogy x és y képernyőn a továbbjutáshoz pont azt a 3 pixelnyi hotspotot kell eltalálni, miután az egérrel addigra már ötször végig pásztáztam a képernyőt?
Ezt leszámítva örülök, hogy részesévé válhattam ennek a mesének. Lehet, hogy már 20 éve kezdődött a kaland, de Kate még mindig az egyik legkönnyebben azonosulható videójáték-karakter, a dramaturgia is meglepően időtálló. Mert hiába raktam össze fejben, nagyjából mi lesz a lezárás, így is katartikusan hatott. Most éppen a 3. rész telepítése zajlik + valamikor landolt egy The World Before c. valami is a könyvtáramba, ami gondolom valami előzménysztori lehet. Ez így pont jó lesz novemberig, amíg kijön a 4. rész gyűjtői kiadása, aminél nagyon ajánlom, hogy majd itthon is forgalmazzák. Az első 2 részre (ami valójában egy, csak ketté lett bontva) én 10-ből 9 mamutot és 1 youkit adok pluszban, ennyi év után is.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Most nézem az aláírásod.
3/4-ét megcsináltam Poor-ra, de a végén már csak mindre lőttem egyet, amolyan claim gyanánt.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

De látod, őt azért tettem a jó karik közé (Cora is ilyen), mert nem volt idegesítő. Szóval:
-Pebee jó arc volt, személyiséggel. Kicsit hülye, de bírtam.
-Cora nagyon low budget Miranda volt, jégkirálynő, csak mélység nélkül.
-Vetra tök semmilyen.
-DraX, vagyis Drack jó fej, vicces, korganos, ha van ilyen. Adta a keménysége.
-Liam ha meghalt volna a felénél, lehet nem veszem észre. Csak ült a gyanúsan foltos (nem poén, tényleg) kanapéján félmeztelenül, és ennyi volt a karaktere.
-Jaal olyasmi volt, mint Javik, csak ezzel az undorító, nembírokránézni nyúzott kutya fejjel. Tehát egy ilyen wannabe szamuráj, keleties stílusú idegen. De ez a kinézet... Tényleg nem tudom, mit gondoltak, ennyire visszataszító fajt csinálni...

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Na, ennyire jó game volt.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Amúgy először az volt a kommentedet olvasva még lejjebb, hogy "baszki, nem hiszem el, hogy nem tűnt fel soha, hogy úgy hívják a krogant, mint a Marvel karaktert", de aztán ennél már rájöttem, hogy nem. Drack lesz az, nem Drax.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

De amúgy, mikor először láttam azt, ahogy megy a kamera a naprendszeren belül a bolygók között, azt mondtam, váó, ez de menő, jól néz ki nagyon. Éééééés a második bolygóra már skippeltem és onnan mindre.

Ez a DA:I olyan ám, hogy már annyiszor elkezdtem, és már azért nincs erőm, mert ha megint meglátom Hinterlandset, felkötöm magam. Pedig tuti jó ám, csak egyszerűen így nem tud elkapni.

Igen, a dialogue-wheelnek talán pár helyen volt jelentősége, egyébként csak a választásoknál, ahol az elágazó jel volt.

Ja meg még valami, de ez már csak a kötekedés. Mindenki a hajó legvégén volt, hát azt hittem, lelövöm őket. Ahányszor beszélni kellett velük, ott álldogálltak. Cora lent, Peebe fent támaszkodott, Liam a szobájában, Vetra az övében, Jaal meg Drax meg mindig random fel-alá mászkáltak és sosem ott voltak, ahol kerestem őket. És valami hüle megoldás lehet, mert volt olyan, hogy ment Drax a folyosón a központi hubnál, beszélnem kellett vele, de előtte gyors beszedtem a streike teamek jutalmait (az is micsoda FULL fölösleges dolog volt...), és mire abból kijöttem már lent volt az orvosival szemben.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

DA Inquisiton egyébként bőven sárba tiporja Andromeda sztorit, főleg ha Trespassert vesszük "true endingnek". Andromeda a fő sztorival sem tud kiemelkedni a sablonos középszerűségből.

Én nagyon sajnáltam, hogy Ryderből és az egész Pathfinder dologból ilyen keveset kaptunk. Már ebben az egy játékban is sokkal mélyebbre lehetett volna menni a dialogue wheel ilyesfajta megvalósításával, itt nagyrészt nem is azt választottad, hogy mit mondj, hanem hogy milyen hangnemben szeretnéd ugyanazt mondani.
Viccen kívül Dragon Age II is többet kezdett ezzel az "alignmenttel", ott a jólelkű/szarkasztikus/agresszív döntéseink száma egy idő után meghatározta Hawke default személyiségét (bizonyos helyzetekben ennek megfelelően szólalt meg egyes cutscene-ekben), valamint volt pár helyzet, amit a személyiségünktől függően alternatív módon is megoldhattunk.
Simán bele lehetett volna menni Ryder esetében is abba, hogy melyik személyiségnek és hozzállásnak milyen pozitív és negatív hozományai vannak egy vezetői szerepben, amellett, hogy nagyon fiatal és teljességgel tanulatlan a jelenlegi pozíciójában.

"A bolygók közti átvezető animáció még skippelve is rém lassú, ugyanez a fel- és leszállással."

És akkor azt képzeld el, hogy ezt a skipet is csak utólag peccselték bele, annyira sokan sírtunk a rohadt hosszú animációk miatt EA fórumon.

A hajóra felszállás = a hajó is felszáll szarság meg valóban agyrém. Gondolom ezt sajnos túl nagy meló lett volna utólag fixálni...

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Mass Effect: Andromeda

Ingame timer szerint 45 óra (ez a valid), a PS valamiért 22-t ír, nem is értem, de mindegy is. Lvl 53. Hát, lement. Azt hiszem, ahogy írtátok is, a DA:I lehet ilyen, hogy van egy jó alapsztori, meg egy hulladék side-objective rész ezeken a nyílt mapokon. Csak ott ugye még a lövöldözés sincs, hanem spammolhatsz 4-5 abilityt CD-re. Na de mindegy, a game:

Nem voltam elájulva. A végére több kérdésemre is választ kaptam, de bár ne kaptam volna, iszonyat hülyeség. SPOILER
Az új lore, remnantostól, kettestől (ez egy faj ), szerintem béna. A kett fordulat kilométerekről látszódott, a remnantot a végére sem értettem meg, pedig igyekeztem. A gameplay nem rossz, bár a skillfa gyalázat. Ha csak 3 abilityt tudsz kirakni, akkor minek rakd a pontokat a többire? A passzívak, meg a 3 slot kész lett hamar, onnantól csak rakosgattam random. A repülős-dodgeolós movement tetszett, az nagyon jó volt. Tetszettek egyes karik (Cora, Pebee, Drax). Maga ez a mapsystem egy fos. Hatalmas, full üres pusztákon kocsikázni fel-alá. Ráadásul a questek is úgy voltak megoldva, mint a kezdeti, pre-cata WoW-ban. Tehát hogy rohangálsz össze-vissza, el kell menni a világ végére egy itemet felvenni, aztán át egy másik bolygóra bewszélni 3 sort valakivel, aztán vissza az előző bolygóra lescannelni valamit, onnan át egy 3. bolygóra harcolni egy épület körül, felvenni ott egy itemet, aztán vissza a questgiverhez leadni, praktikusan az 1. bolygón. Na most egy egyszer (sem) fun, 30x simán idegölő. Félbehagytam amúgy a questeket, mert beleuntam. A loyalty questeket megcsináltam, Corával a pluszquestet is, meglettek a 100% viability-k az össze bolygón, de már nem volt erőm ezt csinálni így tovább. A vége megint ködös lett, de erről én is tehetek, mert kb. a fele óta a beszélgetések 80%-át skippelgettem a kockával.

A hajó kívülről tetszett, bent ez a kötelező létrázás nem, főleg úgy, hogy amúgy az egész egy ilyan hatalmas, tágas, luxus valami. A bolygók közti átvezető animáció még skippelve is rém lassú, ugyanez a fel- és leszállással. Immersiönnek meg külön odaver, hogy fel kell menned a hajóra, de csak úgy nem tudsz, hanem fel kell szállnia egy 30 seces animációval, és utána meg le megint egy ilyennel.

Volt egy erős Horizon utánérzésem a remnantokkal meg vaultokkal, de mivel kevesebb, mint egy hónappal később jött ki, biztos nem másolták, csak így fura volt.

Végeredményben: mocskos repetitív, kb 10 év visszalépés, a Mass Effect 1 után (joggal) kukázott elemeket használja totál érthetetlen módon, és nem használja a 2 meg a 3 feature-jeit. Maga a sztori viszont nem rossz, meg vannak benne emlékezetes meg jó képek (pl. mikor először nézel le a völgybe Voelden, a távolban a kett shippel meg a villogó vörös lámpással, ami a campet jelzi).

Nem lesz újrajátszás, sem platinázás, szinte teljesen biztos.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

As Dusk Falls

Furcsa kicsit a kvázi képregényszerű látvány, de így a végére érve úgy érzem, vevő lennék a folytatásra - fiskálisan és hát a történetet tekintve is. Valójában az egész nem több, mint egy szappanopera és egy thriller szerelemgyereke - de hát nem mindenki élete valami ilyesmi?

Nem feltétlenül a könnyű kikapcsolódást nyújtja a játék, hanem inkább egy sztorit; egy drámát, amit megismerni szeretnénk, s valamiféle lezárást kapni a végén. S választási lehetőségek korlátos mlehetőségei mentén mindenki azt a drámát ismeri-éli meg, amelyiket választja; s olyan lezárást - vagy annak hiányát - kap a végén, ami... hát, nos fenntarthatja az igényt egy esetleges folytatásra.


Ja, és a főcímzene kiváló; önmagában is, és a játékhoz is igazán illik.
https://youtu.be/ODZaZvzOw9s

Hol akadtál meg? Én is tuti megveszem majd ha szépen bezuhant a használt lemezes ára.

Gyűlölöm Abbyt. Totál Ellie-párti vagyok, sőt, hiszem és vallom, hogy #Elliedidnothingwrong. Komolyan. De ő Jaina, és bár a csontvelőm mélyéig Hordás vagyok és ez sosem lesz másképp, azért ő egy fontos karakter, még ha bolond is. Illetve ahogy most ránéztem, ő volt Blood Rayne is, ami egy fontos karakter volt számomra kiskamaszként.

Claudia Black olyan, hogy valósággal megbabonáz a hangja. Van benne valami mágikus.

Shephard nálam male. Nem is csak hogy male, hanem az az alapkari, amit magától felajánl a game. Nekem ő Shephard és bár szemeztem femshep végigjátszással, de tudom, hogy az nem lenne olyan. Mintha egy másik kari lenne Geralt, vagy nemtom.

Hatalmas grat a forgalmihoz. Nekem is simán meglett, amiről privátban érdeklődtem korábban.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Nekem még mindig Jennifer Hale femshepje a kedvenc, de Claudia Black rögtön utána jön. Két hete, amikor a forgalmi vizsgára készültem agyban, már kezdett nagyon elegem lenni a témából, és úgy éreztem, hogy azonnal kell nekem egy játék. Így újrajátszás céljából feltelepítettem az Uncharted Lost Legacyt, ami egy, másfél nap alatt kipörgethető, és majdnem végigvittem egy ültő helyemben, és akkora öröm volt közben Claudia, Laura Bailey (szeretem Abbyt) és Troy Baker dumáit hallgatni.

És ha már Baker, én leszek az a konzumidióta, aki biztosan megveszi majd a TLOU remake-et, még ha csak egy felpimpelt remaster lesz is, mert az eredeti remasterben megakadtam, a TLOU2 óta viszont rákattantam a franchise-ra, és ki vagyok éhezve az első részre.

Most egyébként a macskás cyberpunk játék lenne terítéken, de várom, hogy mikor lesz pár nyugis napom, akikor belemerülhetek.

3-ban a térképen tudod megnézni, hogy melyik csapattársad hol van.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Szörnyű, de TELJESEN igazad van. Ezek mind, eskü mind eszembe jutottak a gameplay alatt, csak utólag nem. A FOV slider nem, de ennyi.

A sisak de idegesített!!! A 2-ben a jók tiszta gagyi kinézetűek voltak, inkább mentem vizorral, csak ne kelljen nézni, még ha szarabb is. A 3-ban legalább a beszélgetésekben levette.
A 3-ban tényleg nem volt fegyverelrakás és fura volt, mert a controlleren gyorsmentés gomb lett a helyén.
A squadmate management is... Meg hogy a 3-ban nem volt a liftnél kiírva, ki hol van, és mindig gondolkodnom kellett.
Az a mocskos sprintelés is... Főleg a hatalmas Citadelben, ahogy ott totyorogsz az 1-ben.
Én szerintem 4x vettem elő snipert, azonkívül a 2-t meg a 3-t a Mattockkal vittem végig kizárólag. A 3-ban néha nem volt a legjobb választás, mert több volt a close-combat, de akkor már maradtam annál.
Igen, a cutscenekben mindig a basic rifle volt nálam, ez is bosszantott.

Jaj, ez most egy egszere vicces és szomorú hsz volt.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Ezernyi apróságot tudnék felsorolni, amit egybehangzóan kértek már az eredeti részek alatt, és egy részük simán patchelve is megoldható lett volna már akkoriban. Ehelyett szartak rá most is...

FOV slider. ME2-3-ban egységesen opció a sisak megjelenítésének kikapcsolására. ME3-ban fegyver elrakásának lehetősége. Squadmate management a Normandyn ahelyett, hogy ténylegesen kimennénk velük hubra vagy küldetésre. A sprintelés stamina vonzatának teljes törlése - behozták ugyan ME1-be, de Shepard elfárad (és ennek így holt semmi értelme annak fényében, hogy a harmadik részre unlimited). ME1-ben lehetőség arra, hogy ne cipeljünk minden fegyvert, csak azt, amihez tartozik skill. A stand-in fegyvermodell lecserélése az aktuálisan equipeltre cutscene-ekben.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

De érdekes, amit mondasz a NwN-ról. Talán a legmeghatározóbb RPG emlékem gyerekkoromból, és a gyerekkori top 5-mben biztos benne van. Megvettem az Enhanced Editiont PC-re, de nem tudtam nekiállni. Aztán fillérekért utánamdobták PS-re is, na mondom majd ott. És nem megy. Nem tudom megmagyarázni. A zene, a hangok, a világ csodálatos, de valahogy nem. És, ahogy gondolom te sem, nem értem, hogy miért. Kicsit nehézkes már, ez igaz, mehetnék ki a városba, de valahogy nem. Pedig annyira okos, intelligens game volt. Anno, 12-13 évesen magyarul nyomtam és még egyes szövegekre is annyira emlékszek. De egyszerűen nem tudok most nekiállni.

Mass Effect nekem egyszeri élmény volt és anno a vége miatt (a MP hiánya miatti alacsony war assett-szám) egy rossz, idegesítő emlék. Ezt most javítottam maximálisan.

subject17: Igen, sosem fogom megérteni, hogy az alap bugokat miért nem lehet javítani a remasterek esetén. Mindig ez van. QoL-nak (erre rá kellett keresnem ) én azt tudnám elképzelni, hogy az 1-ben a Mako-bolygók 90%-át (szó szerint 90) kukázzák, és csinálnak 5 boylgót, amire rásűrítenek mindent, normálisabb tereppel. Meg a 2-ben ez a nyomorék szondázás lehetett volna olyan, hogy a bolygón van 1 db node, amit a raddarral kell megkeresni, és ennyi. Vagy te mikre gondolsz?

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Amúgy nekem sem volt szenvedés Andromeda, többször is végigjátszottam. Csak kiemeltem, hogy azért én sem voltam vak.

Ahogy pl. Legendary Editiont is bicskanyitogatóan megúszósnak tartom. Mindenhol repkedtek rá a tízpertízek, merthogy milyen jó játékok, holott szerintem a teszteknek arra kellett volna kitérni, hogy mint remaster, mennyire állja meg a helyét. Azt már tíz éve tudtuk, hogy jó játékok. Ellenben basztak kijavítani a legacy bugokat, betenni minimális QoL változtatásokat, és ME2-3 esetében lényegében semmit nem csináltak azon túl, hogy magasabb felbontásban játszol. Hab a tortán, hogy egy hónap után a supportot is bejelentés nélkül dobták, szimplán nem érkezett több patch.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Életem egyik legjobb játékélménye volt a trilógia, kétszer vittem ki fullosan mindhárom részt, és engem sem zavar a befejezés, főleg az Extended Ending óta nem.

Megvettem és felraktam a Legendary Editiont, de egyelőre még nem tudtam ugyanúgy belemerülni, valahogy most úgy érzem, hogy egyrészt túlságosan emlékszem mindenre, és másrészt talán jobb lesz ezeket a szép emlékeket ott hagyni, ahol befejeztem a Citadel DLC-t, valamikor 2013. környékén.

Egy Neverwintet Nights is meghatározó élmény volt (khm, júzernéjm), de azt még kevésbé tudom megint elővenni.