Leszokom a dohányzásról!

És ha valahol beszívsz cigifüstöt, nem kívánod meg?

Megint elfeledkeztem beírni ide szeptember 1-jén, de igen, most már 2 éve, hogy letettem a cigit. És teljesen természetes már a dohányzásmentes élet, egyáltalán nem hiányzik és nem is értem, hogy bírtam én ezt a szart 10 éven át szívni.

"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"

Neked pedig még inkább gratula, ennyi idő már talán tekinthető tényleges leszokásnak. Bár én sem érzem most úgy 1 év után, hogy bármikor is újra akarnék cigizni, teljesen megundorodtam tőle és ez jó.

Egyébként neked és a többieknek is köszönöm, akik korábban megosztották itt a sikerélményeiket, mivel ezek is közrejátszottak az elhatározásomban: Ha látja az ember, hogy más le tud szokni, az arra ösztönöz, hogy csakazértis meg tudom csinálni én is.

"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"

Ez jó, gratula

énisénis broaff
2 év, 8 hónap, 4 nap.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

8 nappal az évforduló után és igen, az jut eszembe egy dohányost látva, hogy de jó, hogy én már nem cigizem.

"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"

De eszedbe jut, mivel leírtad

Elfelejtettem szeptember 1-jén beírni, de igen, most már egy éve dohányzásmentesen élek. ^^ És eszembe se jut már a cigi.

"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"

Nah, ma éppen féléve, hogy letettem a cigit. ^^ Az a durva, hogy egyáltalán nem hiányzik már, alkohol mellett sem jut eszembe a késztetés. Nagyritkán gondolok csak a cigire, de akkor sem kívánom. Mások füstje pedig már rettentően irritál (a leszokás elején ugyebár a füst még késztető hatással van). Az úszásban határozottan javult a teljesítményem és nyilván az anyagi vonzat sem elhanyagolható az egészségesebb életmód mellett. ^^

"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"

Kérted másik topicban, hogy részletezzem kicsit a módszeremet.

Egyrészt tavaly már év elején elhatároztam, hogy újra megpróbálkozom letenni a cigit, az időpontot pedig a nyári fesztiválszezon lezajlása utánra lőttem be. Szerencsémre közrejátszott ezúttal is egy külső tényező: A Szigeten óriási por volt, így utána pár napig rettentően szarul voltam, alig kaptam levegőt és szorított a mellkasom. Ebben az állapotban nyilván nem tudtam cigizni és szépen eltelt egy hét cigi nélkül így. Az ilyen alkalmakat mindig ki kell használni, így tudtam, hogy eljött a lehetőség, hogy megszabaduljak a cigitől.

2012-ben a visszaszokásomat egy szerelmi csalódás váltotta ki, utána pedig már nem bírtam megállni, mert ugye jó érzés volt és automatikusan vettem egy újabb dobozzal, amint az előző elfogyott. Úgyhogy ezúttal úgy döntöttem, úgy kell leszoknom, hogy ha bármilyen ok miatt el is szívnék 1-2 szálat, az ne indítson el lavinát. A Sziget után megmaradt fél dobozt így az egy hét cigimentes időszak után augusztus utolsó 10 napjában elszívtam. A feltételeim azok voltak, hogy minden nap csak egy szálat szívhatok, így azt jó be kell osztanom, valamint augusztus 31-ig el kell fogyni teljesen a doboznak, szeptember 1-től nincs már cigi. Ezzel edzettem magam arra, hogy 1-1 szál révén se tántorodjak el a célomtól. Másrészt fontosnak tartom, hogy ne maradjon az embernél cigi, így az utolsó dobozt ki kell üríteni, nem szabad emlékbe eltenni, mert folyamatosan ott marad kísértésként. Így ha később rád is jön a "cigizhetnék" érzés, nem lesz kéznél cigi, mire pedig ljutnál odáig, hogy vegyél, el is múlik ez az 5 perces késztetés.

Szeptember vége felé egy buliban elszívtam 2 slukkot, kimondottan azért kértem, mert akkor még nagyon megkívántam az alkohol hatására és újfent azt akartam erősíteni magamban, hogy egy száltól nem fogok visszaszokni. Ebből az 1 szálból pedig 2 slukk elég is volt. Ezután még októberben szívtam bele egy körbeadott kubai szivarba egy házibuliban, szintén elég volt néhány slukk és nem váltotta ki a hatást belőlem, hogy utána cigit kérjek bárkitől is, a szivar esetén is csak 3-4 körben vettem részt és lég volt részemről.

Szóval a kulcs szerintem ebben van: Nem úgy kell leszokni, hogy 100%-ban soha 1-2 slukk cigi is kizárt, hanem azt kell megerősíteni az emberben, hogy ezek az időnkénti koca-slukkok beleférjenek, de ne kezdj utána újra el cigizni. Ezt úgy érzem, a fenti példákkal elértem, így nem tartok attól, hogy vissza fogok szokni.

A kezdeti időszakban (szeptember hónapban), mint korábbi hsz-emben írtam, motiváló volt a cigi helyetti sütizés. De most már erre sincs szükségem, nem kell helyettesítő boldogsághormon. Ha sportolsz, akkor pedig szintén nagy megerősítés az elért egyre jobb teljesítmény.

"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"

Annyira bánt, mert egyszer én is megéltem ezt, hogy mennyivel szebb és "frissebb" az élet nélküle. Aztán hülye fejjel visszaszoktam egy év után.

Az nagyon szép, gratula! ^^

Nekem pedig most múlt 4 hónapja és egyáltalán nem hiányzik. Nah jó, időnként még eszembe jut, de 2-3 perc alatt elterelődnek a gondolataim és már el is múlik a késztetés. Ha pedig más dohányzik és érzem a cigifüstöt, akkor már nem megkívánom, hanem zavar.

Jah és kurva jól megy most megint az úszás. ^^

"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"

730, 2 év, húbazmeg.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Kb havi 3 zacskoval tekerek el, ha epp dohanyzos idoszakom van.
Itt Angliaban a hajamat teptem, mikor kiderult, hogy nincs az a papir, amit kezdetek ota hasznalok.
Aztan haver kuldott sok-sok dohanyt sok-sok barna papirral, s akkoriban meg is ugrott a napi fogyasztas kis idore...

Már írták előttem, és sztem is sokunk így kezdte. Én még 13 éves koromban, de csak egy-egy doboz pár havonta, majd abbahagytam. 17 évesen (miután a fater meghalt - tüdőrákban...) visszacsábultam, de büszkén hangoztattam, hogy 1-2 hét!!/ egy doboz cigi, ma meg ha lenne rá pénzem, napi két doboz is elmenne. (így csak napi egy)

horrorgeeks.blogspot.com

"Ki ne enne meg inkább egy finom tortát ahelyett, hogy rágyújtson?"

Én megenném a tortát, aztán rágyújtanék

horrorgeeks.blogspot.com

Nah ez durva, pláne, ha alkalmanként 2 doboz elmegy... De örülj, hogy szerencsés vagy, 100-ból 99 ember már rászokott volna. Amit Tommy írt az előbb, az az ilyen helyzetekre az általános forgatókönyv.

"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"

2 év "dohányzás" után jutottam el oda, hogy napi szinten dohányozzam
S én is igy kezdtem, s fél év után is büszkén mondtam, hogy nekem egy dohány zacskó egy hónapig is kibirná, ha nem lenne szivhatatlanul száraz már két hét után...

Jó, hát a cukorfüggőségről ne is beszéljünk...

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Nem mindenki, én pl. nem tudok rászokni. Van, hogy egy este 2 dobozzal elmegy, de van, hogy hónapokig nem szívok, és nincs semmi hiányérzetem, max ha meglátom egy filmben, hogy cigiznek, akkor én is kicsit megkívánom. Sokkal komolyabb függőség érzést tud belőlem kiváltani a cukor, illetve a BigMac

I wish I could have known about the view from halfway down

Ha az 5-6 évvel ezelőtti Germi találkozna a mostani éneddel... Alkoholizálsz, cigizel, OMG.

Amúgy viccet félretéve, most tedd le a cigit, mert ugyanígy szokik rá mindenki, én is így jártam. Néha-néha elfogadod, néha-néha rágyújtasz, aztán szépen hozzákapcsolódik bizonyos élethelyzetekhez és végül észrevétlenül a napi rutin része lesz. Ezután meg nagyon nehéz már letenni.

"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"

Amúgy nem vicceltem... kicsit tényleg elkezdtem rászokni, na még azért nem remegek, ha nem jutok cigihez, inkább ilyen habituális függőségről kezd szó lenni, hogy bizonyos szituációkhoz, helyzetekhez, szokásokhoz már elkezdem kapcsolni. Úgy lassan két hónapja tart a dolog... hát, nem szeretném túl sokáig továbbvinni

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Germi sztem csak viccelt.

De amúgy manapság már tényleg nem vagány dolog dohányozni, sokkal inkább lenézik a nemdohányzók ezeket az embereket. Ami jó dolog. A zárt terekről való kitiltással is maximálisan egyetértettem, még akkor is, amikor dohányoztam.

Nah de konkrétan a felvetéseidhez:

Nálam a 3 évvel ezelőtti leszokásom volt olyan, amit nem terveztem be, viszont idén elhatároztam, hogyha lemegy a fesztiválszezon, meg kellene próbálnom letenni. Így ebből a szempontból kapóra jött a Sziget-betegség. Ráadásul a leszokásom alatt, amikor már csak megmaradt fél dobozomat szívtam el napi egy szál adagban, kaptam egy jelet: Sehogy sem sikerült meggyújtanom az utcán, pont kifogyott az öngyújtóm, majd egy járókelőtől kértem tüzet, akinek szintén ekkor fogyott ki. Nah mondom, minden körülmény az ellen van, hogy dohányozzak.

A tortás dolog esetén meg, igazából ez egy ösztönző, sok mindennel helyettesíthető, nálam most a torta/sütemény lett ez. Szerencsére most úgy állok anyagilag, hogy eddig sem hiányzott a cigire költött pénz és enélkül is tudok folyamatosan megtakarítani, így gondoltam jóval jelképesebb és ösztönzőbb, hogy ezt a pénzt valami sokkal jobb és értelmesebb dologra költöm, ami azért mégiscsak egyfajta boldogsághormont termel. Igen, szerencsére nem vagyok elhízós típus sem, így ezt megengedhetem.

"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"

Sztem elég nagy faszság, mármint most, 2015-ben. Azé' azok a régi idők mások voltak, kb. akárhol rágyújthattál tök legálisan, az első cigimet 2002-ben valami diszkontban vásároltam (távolról sem tűnhettem 18-nak, meg se kérdezték, csak a jobb helyeken és csak muszájból), West Light volt, 310, v. 330 forintért kaptam 20 szálat. Ma egy dohány Paklit nem kapsz ennyiért. Persze mindenkinek lelke rajta , de manapság, amikor belátható időn belül ellehetetlenítik a dohányzást a legtöbb helyen, és megkeserítik a dohányosok életét, pont egy ilyen korszak közepén elkezdeni rászokni tényleg hülyeséghülyeség. Mennél el inkább te is tortázni, vagy valami abból a pénzből. Vagy bérelhetsz squash-pályát, bármi, tényleg végtelen más, értelmesebb lehetőség van ennél.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Van olyan topic, hogy rászokom a dohányzásra? :3

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Akkor hasonló játszott be, ami nálam is: semennyire nem terveztem leszokni, aztán bejött vmi felsőlégúti szar, egy hétig levegőt sem kaptam, nem hogy rágyújtani. Akkor feküdtem le úgy 1x, hogy "mikor hagyjam abba, ha nem most", és bejött. Ennél biztosabb módszer úgy látszik, nincs, szerintem logoltam is itt az akkori vergődéseimet, csak most nem merek visszaolvasni.
(Zárójel pont 2 hete gyújtottam rá utoljára, de vmi nagyon durva töltött(!!) Symphoniát(!!!!) kaptam, le se tüdőztem. Ez volt idén a 2. szál cigim, tavaly 3-at szívtam összesen, csak a "megszokás" miatt, amúgy semmi extra, zárójel bezár.)
Az is jó amúgy (már ha ráunnál a tortákra), h egyszerűen félreteszed a cigipénzt, pár hét, és olyan tízezresek fognak előbukkanni, amik eddig is megvoltak, csak a létezésükről eddig még nem tudtál.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Neked is nagy gratula, sztem ennyi idő elteltével már nem kell aggódnod. De tény, hogy a függőség megmarad, hiszen 3 évvel ezelőtt mint írtam, fél év szünet után kezdtem el újra és 1-2 szál beindította a lavinát.

Amúgy a módszerem annyi, amit leírtam. Kell vmi külső körülmény, ami miatt pár napig nem cigizel (pl. légúti betegség, vagy esetemben 3 éve a kinti mínusz 20 fok) és utána már csak meg kell állni, hogy a pár nap szünet után ne kezdd újra. Persze erősebb akaraterővel külső körülmény sem kell, egyszerűen csak le kell tenni.

A másik pedig, hogy az első hetekben, amikor még sűrűn jön a kísértés az összes megszokott élethelyzetben, akkor erősnek kell lenni, de csak 5 percekre kell mindig kibírni. Az 5 perc elteltével megszűnik a szokásos kényszerhelyzet és elmúlik a kísértés (pl. megérkezik a busz és felszállsz, ott meg ott sem gyújthatsz rá, ha meg teleetted magad, 5 perc múlva lemegy a kaja cigi nélkül is, vagy pl. iszik az ember egy kólát).

És végezetül, ezúttal kitaláltam, hogy jutalmazom magam és edzés után a cigin megspórolt pénzből mindig beugrok az uszoda melletti Cserepesbe és eszem vmi finom tortaszeletet. Egy doboz cigi árából két ilyen süti kijön és sokkal értelmesebb dolog erre költeni a pénzt. Ki ne enne meg inkább egy finom tortát ahelyett, hogy rágyújtson?

Szóval a fentieket alkalmazom.

"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"

Good job! Nem tudom, mi a módszered, de csak így tovább!
Én most tartok a 637. napnál , és tényleg szebb így az élet. A leszokásban magában nem hiszek (elvégre a függőség még így is él bennem), de sokkal jobb így, "nélkülözve" élni.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Nah most már több mint egy hónapja egy szál cigit sem szívtam és eljutottam mostanra odáig, hogy a nap nagy részében eszembe se jut a dohányzás és egyre ritkább a kísértés.

"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"

Tényleg azt mondom, hogy örülj neki, hogy így alakult. Könnyű az elején naivnak lenni, szinte mindenki - én is - így szoktam rá. Ha kialakul a megszokás, vagy a függőség, egy idő után jön a felismerés az embernek, hogy már nem igazán úgy megy, hogy csak úgy leteszi bármikor, amikor akarja. (Vagyis nyilván így lehet letenni, de egyre erősebb akaraterő kell hozzá, amivel sokan nem rendelkeznek.)

"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"

Én úgy tekintek/tekintettem erre a leszokás/nem leszokás dologra, hogy amikor kedvem támad. És még egyáltalán nem támadt kedvem.
Persze ilyen szempontból jó, hogy legalább nem szenvedtem, de mindig is úgy akartam letenni, hogy egy döntés, ha nincs kedvem dohányozni, akkor nem fogok majd.

Örülj inkább neki, hogy leszoktál...

Nekem a Sziget-betegség adta a kezdőlökést, pár napig nagyon szarul voltam, alig kaptam levegőt és szorított a mellkasom, így értelemszerűen nem bírtam cigizni. Úgyhogy kaptam az alkalmon. Amúgy is azt terveztem, hogy a nyári fesztiválszezon lecsengése után szeptembertől megpróbálom letenni, de nem biztos, hogy a fenti kezdőlökés nélkül ez ment volna.

"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"

Én akaratom ellenére "szoktam le" :S
Eszem ágában sincs/sem volt leszokni, de egy csúnya betegségem volt 2 hete, ami alatt nem tudtam dohányozni, aztán a gyenge immunrendszer miatt foginygyulladás-afták sorozata is közben utána, s egy hete jól vagyok, de kb 6-szor próbáltam rágyújtani s fél szál után rosszul voltam.
Ergo erőlködés nélkül "leszoktam" fizikailag. Hiányolni se hiányolom úgy igazán, de néha sörözés, stb közben szivesen elszivnám néha.
De az ize olyan szar, mint amikor először próbáltam, a füstjét se kedvelem újabban (évekkel dohányzásom kezdete előtt imádtam passzivan dohányozni).
NA ez a szivás, a faszom se akart egyelőre leszokni. Még jó, hogy csak a rendes cigivel van ez...

Most már azt hiszem beírhatom, de lényegében augusztus 18. óta megkezdtem a leszokást, szeptember 1. óta pedig 2 slukk kivételével egyáltalán nem szívtam cigit. És egyáltalán nem hiányzik. Egyedül alkoholos állapotban nehéz megállni, itt kellett mások jófejsége is, hogy nem adtak, de most már sztem nem kell aggódnom, hogy visszaszokom.

Tanultam abból a hibámból is, amikor 3 évvel ezelőtt fél év leszokás után visszaszoktam, így ha esetleg bármikor is elfogadnék vagy kérnék egy-egy szálat, az nem fog beindítani lavinát (igen, a 2 slukk ezért ment el közben, illetve augusztus végén 1 hétig edzettem magam azzal, hogy napi maximum 1 szál mennyiséggel az utolsó dobozomban maradtakat elszívtam), így remélem ezúttal végleges lesz a leszokás.

"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"

Tegnapelőtt délután óta elektromos cigi tulajdonos lettem. Azóta nyilván nem is gyújtottam rá rendes cigire. Ez még így elég sovány eredmény, de bízom benne, hogy egy jó első lépés lesz az ecigi a leszokás felé vezető úton.

"You don't wanna be my enemy, I promise you"

én most áttértem elseje óta a partydohányzásra, mert leszokni igy, hogy háromnaponta olyan kocsmá(k)ban lógok, ahol non-stop füstöl mindenki, eléggé nehéz, és csak felesleges stresszt okoz ott helyben. Viszont két kocsmázás közt eszembe se jut rágyújtani

nekem soon 27eve h nem gyujtottam ra
gz!

Tegnap volt 5 éve, hogy letettem a bagót, azóta se szívtam egy szálat sem el.

PSN: nayrobi11

Gratula! Ez tényleg szép teljesítmény. Bár nekem úgy nem menne, ha közben egy-egy szálat néha elszívnék, de ezek szerint nagyon erős az akaraterőd és nem esel kísértésbe. Vmikor nekem is meg kéne próbálnom újra letenni...

"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"

365. itt is, itt is hurrá ügyes vagyok stb.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

357.

Már csak alig több, mint egy hét, és évfordulót ünnepelhetek. Volt 1-2 nehéz időszak, amikor vékony jégen egyensúlyoztam, de az összkép hurrá.
Tegnap ennek örömére még elszívtam egy szálat társaságban, de az már "tudatos" volt: nem a sóvárgás vezetett rá, inkább ezzel szerettem volna megmutatni magamnak, hogy igába hajtottam a függőségem. Így idén 3 szálat szívtam el , amiből egy sem esett valami hű de jól.
És milyen jó már, hogy nem "kell" már szívnom.
Szóval egy nagyon szép és nagyon jó évet tudhatok magam mögött, egy csomó jó dologba belekezdtem (futás stb.), ami az ezelőtti 11 évben scifinek számított.

Füstmentes Boldog Új Évet Mindenkinek!

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

282. nap

Nehéz.
Az elmúlt hetekben megint el kezdtem érezni, hogy gyengülök, de nem szabad feladnom. Olyan érzés most kb., mint az első 1-2 hónap tájékán volt. Meglássuk, eddig jó voltam.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

204.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

én meg megvettem az első zacskó dohányomat
igaz a felét fizettem én, kellett osztálykirándulásra ehhez, meg ahhoz...de a többiek nem dohányoznak, így eltettem. Igaz továbbra is sörözéshez meg ilyen összejövetelekhez gyújtok rá, de egyre többször egyre többet.
Ettől függetlenül pl annyira meguntam a dohányzást a mostani kirándulás közepén, hogy még a táskából sincs kedvem elővenni, és napok óta eszembe se jutott, hogy rágyújtsak.

176. nap

Továbbra sincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá (és ahogy hallom a veterán leszokottaktól, nem is nagyon lesz), de köszönöm, jól vagyok. Kicsivel több mozgás mondjuk rámférne. Akkorákat futottam múltkor, hogy nem igaz.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

100. nap

Ma megjutalmaztam eddigi heroikus küzdelmemet egy banános forró csokival.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

60. nap


Ennek örömére a minap egy méteres füstföggönyön kellett keresztülverekednem magam egy áruházi parkolóban, h eljussak a pontból b-be. Úgy ~10 füstölő felnőtt (FELNŐTT, avagy ezeknek valakik, valahol érettségit, jogosítványt és egészségbiztosítást adtak!!) között kolbászolt a 6 éves forma kisfiú, aki ugyanúgy próbált nem megfulladni tbk. a 20 éves szülei füstjétől, mint én.
Soha máskor nem utáltam jobban azt, amikor a profilomba fújják a füstöt. Ha ilyen jól esik nekik, vonuljanak el egy, még működőképes Ikarus busz mögé, és szippantsanak egy jót a kipufogófüstből. Vagy várják meg, amíg megint kigyullad a metró 3-as.
Aműgy meg: Csak így tovább nekem.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

kidobtam a tubakomat. kezdett alap partyfelszerelesse valni, aminek kifejezetten nem orultem. s annak se, hogy bulikon mar 3 cigaretta alatt nem is fogyasztok. ezt is bekene szuntetnem valahogy

42. nap

Egyre jobbakat alszom, és egyre könnyebb felébredni.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Tyűha, mennyi válasz, köszi mindenkinek (a bíztatásokat is beleértve)!

Amúgy tök jókat írtatok, a lenti pótcselekvések közül valamennyire magam is rászoktam (+ olvasás, légző- és tornagyakorlatok). Valahogy úgy vettem észre, ha mozgással kompenzálom mindazt a szál cigit, amit korábban elszívtam, rögtön helyreáll a közérzetem. Cigiszünetekben pl., amíg a kollégák pöfékelnek és köhögnek, addig fekvőtámaszokat csinálok.

Egyébként amit be kell valljak, és amiért az előző nap is kétségbe estem, az az, hogy tegnap mindennek ellenére sem tudtam ellenállni a csábításnak, és rágyújtottam. Inkább nosztalgiából semmint, mert valóban kellett volna. Szerencsére nosztalgiának elég kiábrándító volt (mint amikor xy év után újra feltelepítettem magamnak a jó öreg Stunts-ot... "maradjon csak meg szép emléknek"), és ezzel meg is ígértem magamnak, hogy több ilyen nem lesz. Kb. semennyire sem esett jól, azóta sem hiányzik. Olyan játszma ez, ami szinte teljes mértékben fejben dől el, és amiben - még ha veszítesz is - sosem szabad nekikeseredni. Szóval köszi, a sorstársaknak pedig kitartást!

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Teljesen igazad van, ezek a tünetek hosszú hónapokig is fennálhatnak, főleg 11 év pöfékelés után, nem csoda, ha nem tudsz mit kezdeni egyes szituációkban. Viszont az már, jó irány, ha felismered és foglalkozol a kérdéssel, kvázi tanácsot kérsz, nem pedig gyenge maradsz és rágyújtasz. Mint én, aki sajnos két hónap után visszaestem,(egyik-napról a másikra untam rá és undorodtam egyszerre tőle, tapaszok meg minden csoda nélkül és jól haladtam) volt egy nagy lelki sokk és gyengének találtattam, nem bírtam ki, hogy ne nyúljak hozzá. Ezek a legveszélyesebbek, a stressz és a hirtelen érzelmi válságok bármi miatt. Ha ezek a negatív behatások a küzdelem elején érnek, abban az esetben sokan fittyet hánynak a fogadalomnak. Ezt tényleg nem szabad elkezdeni "depressziós" időszakban. A nikotinról a legkönnyebb "lejönni" fizikálisan. de a lelki válság az már keményebb dió. De számolni kell azzal is, hogy bármikor lehet ilyen helyzet, na ha azt le tudod küzdeni, utána menni fog. Ez a szex utáni meg hasonló unaloműző/nyugtató/beteljesítő berögződések ezekhez képest semmi veszélyt nem rejtenek magukban.Kitartás.